Lencsesaláta sült sárgarépával (laktovega)

Most is "GoodFood menza" volt nálunk - mint az első szám megjelenése óta elég gyakran. Továbbra is nagyon jó a felhozatal vegetáriánus receptekből a magazinban, és a piacon a friss répát meglátva egyből beugrott ennek a salátának a képe, így nem volt kérdés, hogy mit fogok készíteni belőle.

Hozzávalók 3-4 személyre

1 bögre (2,5 dl) barna lencse (25 dkg)
2 bögre víz

1 csomó új répa (kb. 0,5 kg)
1 dkg vaj
1 evőkanál római kömény
6-7 szem zöld bors
csipet só
1 evőkanál méz
2-3 újhagyma

1/2 citrom leve
1 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 kávéskanál só
1 marék friss mentalevél
3-4 nyárikáposzta-levél (vagy saláta)
10 dkg füstölt (házi)sajt


Kétszeres mennyiségű vízben puhára főztem a megmosott lencsét, majd leszűrtem és megvártam, hogy langyosra hűljön.

Kis hasábokra vágtam a megmosott répát. Száraz serpenyőben világosbarnára pirítottam a római köményt, majd mozsárba öntöttem és összetörtem a borssal együtt. A serpenyőben megolvasztottam a vajat, rátettem a répát, elkevertem, majd kis lángon, fedő alatt, időnként megrázogatva roppanós-puhára pároltam. Hozzáadtam a fűszereket és a mézet, ezzel is sütöttem még egy kicsit, majd a tűzről levéve beleforgattam a csíkokra vágott újhagymát is.

Nagy, lapos tálba öntöttem a lencsét, és hozzákevertem a citromlét, az olívaolajat meg a sót. Rászórtam a mentát és a falatnyi darabokra tépett káposztalevelet, és óvatosan összeforgattam. Rátettem a répát, és kicsit ezt is beleforgattam. Végül rászórtam a kis kockákra vágott sajtot.

Frissen, langyosan tálaltam; a maradék kihűlve (de nem hűtő-hidegen!) is finom volt.
 

Tavaszi tarhonya (vegán)

Végre sikerült tojásmentes tarhonyára lelnem a boltban, így számos új recept kipróbálásának lehetősége nyílt meg előttem. Íme az első, melyet a GoodFood márciusi számában találtam, és szokás szerint nem teljesen tartottam be. A végeredménnyel viszont nagyon elégedett voltam, és ez a lényeg!

Hozzávalók 2-3 személyre

1 bögre (2,5 dl) (tojásmentes) gépi tarhonya (25 dkg)
1 evőkanál olaj
1,5 bögre víz
csipet só

3 újhagyma
1 sörretek (vagy 1 csomó hónapos retek)
1 marék friss menta
1 nagy marék friss citromfű

2 evőkanál extra szűz olívaolaj
1 csapott kávéskanál só
5-6 szem zöld bors
1/2 citrom leve


Vastag aljú kis fazékban fölmelegítettem az evőkanálnyi olajat, és állandó kevergetés mellett világosbarnára pirítottam rajta a tarhonyát. Felöntöttem a vízzel (vigyázzunk, mert hirtelen felforr és erősen gőzöl, de bátran kell önteni, és akkor hamar elcsendesedik), ízesítettem csipet sóval, és kis lángon, lefedve addig főztem, amíg az összes vizet fölszívta. A tűz elzárása után lefedve pihentettem még pár percig.
Amíg a tarhonya főtt, meghámoztam és kis kockákra vágtam a retket, felkarikáztam a hagymát, összeaprítottam a zöld fűszereket.
A kanállal föllazított tarhonyához kevertem az olívaolajat, majd az előkészített zöldeket, végül ízesítettem sóval, törött zöld borssal és citromlével. (Legközelebb a zöld fűszereket csak kicsit később tenném hozzá, hogy ne színeződjenek sötétzöldre a hőtől. Most külön szórtam még a tetejére díszítésként.)
Langyosan, vega egytálételként ettük. (Amúgy elvileg saláta lett volna, hidegen összekeverve és hűtőben összeérlelve - mivel annyira ízlett így, hogy mind elfogyott frissen, nem tudtuk meg, hogy úgy milyen lett volna.)

Tipp: ha már nem lesz retek, zsenge karalábéra fogom cserélni.
 

Nyári lencsesaláta (vegán)

Könnyen elkészíthető, tápláló finomság, akár kánikulai napokra is.

Hozzávalók (2 adaghoz)

• 1 bögre (2,5 dl) barna lencse (kb. 25 dkg)
• 1,5 bögre víz a főzéshez
• 1 kávéskanál só

• 1 evőkanál dijoni mustár
• 1-2 evőkanál extra szűz olívaolaj (vagy más hidegen sajtolt olaj)
• 1-2 evőkanál fűszeres tokaji borecet (bazsalikomos)
• 2 paradicsom
• 2 kis uborka

• koktélparadicsom és pár friss bazsalikomlevél a díszítéshez

Elkészítése
A lencsét pár órára beáztatjuk, majd friss, enyhén sós vízben puhára főzzük (kb. 20 perc - áztatás nélkül lényegesen több lenne). Mire kihűl, fel is szívja a főzővizet. Ezután hozzákeverjük a mustárt, az olajat és az ecetet (kóstolgatással állítsuk be a kellemes ízt), majd hozzáforgatjuk a felkockázott uborkát és paradicsomot. Pár szem koktélparadicsommal és néhány friss bazsalikomlevéllel díszítve máris tálaljuk.

Az ötletadó Tündér zöldpaprikás lencsesalátája volt, amit saját ízlésünkhöz és a rendelkezésre álló alapanyagokhoz alakítottam. A paradicsom saját termés!
 

Téli csemege (vegán)

Tegnapi utóvacsorám, ötletszerűen összepakolva, a "mit ennék most szívesen?" kérdés jegyében:
egy marék házi savanyúkáposzta, rá egy kis hidegen sajtolt napraforgóolaj, meg egy kis jóféle, házi őrölt pirospaprika. Ennyi, már lehet is rágcsálni.
 

Édes sárgarépa-saláta (vegán)

Van, aki cukorkát, rágót, miegyebet tesz még a kosarába a közértben, miközben a pénztárnál vár a sorára. Én az ilyesmiket nem is nézem, mert tudom, hogy egyáltalán nincs rájuk szükségem és biztosan nem fogok venni. Így hát másfelé kalandozik a tekintetem olyankor: például a 399 és 999 Forintos könyvek állványára. Nem mintha könyv nem lenne itthon elég, de ugye sose lehet tudni... Mert az aztán igazi vegyes bazár, a szerintem annyi pénzt se érő dolgoktól a nem éppen friss kiadású, de amúgy igényes tartalmú és szép kivitelű, valamikor eredeti áron többezer forintos darabokig minden akad ott. Utóbbi véglet persze ritkább, de nemrég egy igencsak kedvemre való példány kellette magát az állvány felső részén. Celia Brooks Brown: Öt világrész vegetáriánus konyhája. Olvastam már róla korábban (alapvetően pozitívakat), most pedig egyből kiálltam a sorból, hogy kézbe vehessem és belelapozhassak. S mivel kapásból láttam benne néhány olyan receptet, ami érdekelt és megvalósíthatónak tartottam, tettem róla, hogy ezentúl bármikor nézegethessem, ha úgy tartja kedvem. (S ha otthon megállapítom, hogy mégse tetszik annyira, még mindig el lehet ajándékozni alkalomadtán valakinek...)

Elsőként ezt a marokkói receptet próbáltam ki belőle. Adott volt itthon a sok sárgarépa, főzelék helyett inkább így végezte egy része:


Meghámoztam és ferdén felkarikáztam 6 nagy répát (bő fél kiló). Vastag aljú, mély serpenyőbe tettem, majd hozzáadtam az alábbi ízesítőket: 1 teáskanál barnacukor, 1 teáskanál méz, 1 teáskanál almaecet, 1/2 teáskanál pirospaprika, kevés só (a 2 gerezd fokhagymát mellőztem). Öntöttem alá kb. 1 dl vizet, és kis lángon, lefedve, roppanós-puhára pároltam, időnként megkeverve (kb. 20 perc). A végére gyakorlatilag minimális lé maradt alatta. Kissé szokatlan, de kellemes ízű étel lett a jutalmam. Melegen finom volt, hidegen nem maradt, de valószínűleg igaza van a könyvnek, úgy is jó. Salátaként akár meg is lehet a 4-6 adag, itt most egy kiadós adag vegán egytálétel meg egy mérsékelt adag köret volt a leosztás.

Idő: kb. fél óra, amiből úgy 10 percnyi munka van vele az elején
Pénz: kb. 70 Forint volt a fenti mennyiség
Alapvetően hazai alapanyagokból, a fűszerek egy része kivételével.

Lencsesaláta, kétféle lencséből (vegán)

Ebben a borongós időben jólesett egy ízletes, langyos lencsesaláta, ezúttal a húsvéti sonka utójával kiegészítve:


Éjszakára beáztattam 1/2 bögre (kb. 10 dkg) barna lencsét.

Másnap leöntöttem róla az áztatóvizet, és másfél bögre vízben feltettem főni. Fűszerezésnek került bele 3 kis babérlevél, 3 szem szegfűszeg és kevés só. Miután felforrt, kis lángon, lefedve főztem, 15 percig.

Közben meghámoztam és kis kockákra vágtam 3 répát és 3 petrezselyemgyökeret, valamint kimértem 1/2 bögre (kb. 10 dkg) vörös lencsét. A 15 perc elteltével ezeket is hozzáadtam, ismét megvártam, hogy felfőjön, majd kis lángon, lefedve főztem 3-4 percig. Ezután elzártam alatta a lángot, és lefedve állni hagytam még kb. 5 percig.

Az öntethez egy bögrében kanállal összekevertem 1 evőkanál citromlevet, 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 mokkáskanál magos mustárt, 1 csipet sót, 1 csipet gyömbért és pár tekerésnyi frissen darált tarkaborsot.

A lencséből eltávolítottam a darabos fűszereket, majd óvatosan összeforgattam az öntettel, és langyosan tálaltam a kész ételt. (Ez így vegán, és akár egytálételként is fogyasztható.)

Most füstölt-főtt sonkaszeletek és retekcikkek társaságában tálaltam. 2 bőséges adag lett belőle. (Így már nem vegán, sőt, vegetáriánus se; vegyes társaságban célszerű külön tálalni a húsos és a húsmentes részeket, és ki-ki ízlés szerint állíthatja össze a saját adagját.)

A kiinduló receptet Nokedlinél olvastam, én hagymamentesítettem és némileg növeltem a lencse mennyiségét, no meg ügyeltem rá, hogy biztosan ne főzzem túl.

Idő: fél óra alatt megvan, és végig van vele teendő
Pénz: kb. 350 Ft a lencsesaláta (+ 80 Ft volt a csomó retek, + a húsvéti sonka maradékából voltak a hússzeletek)
Ebből most csak a barna lencse, a zöldségek meg a sonka volt hazai.

Téli rizssaláta (csalamádés rizs) (vegán)

Minimál-munkás ebéd vagy vacsora, esetleg csak köret:


A szokásos módon megfőztem 1 bögre barna rizst, mindössze némi sóval ízesítve. Felbontottam 1 közepes üveg (kb. fél literes) házi csalamádét, és szűrőben lecsepegtettem a levét. Végül a rizshez kevertem a zöldségeket (ebben most a káposzta mellett paprika, répa, patiszon és zöldparadicsom volt), és mivel épp jó langyos lett, már tálaltam is! Én főételként ettem, így 2 adag, de köretként is el bírom képzelni, akkor 3-4 adagot is kitesz.

A receptet Edithnél találtam, köszönet érte!

Idő: kb. 3/4 óra elteltével lehet enni, de csak 5 percnyi munka van vele
Pénz: kb. 100 Forint az egész
Hazai alapanyagokból.

Gyümölcsös üvegtészta-saláta

Egy nagy lábasban felmelegítettem 2 dl tejszínt, majd beleraktam 10 dkg üvegtésztát, és kanállal összeforgattam, hogy mindenütt érje a nedvesség. Lefedve állni hagytam kb. egy fél órát. Utána megszórtam fahéjjal, megcsorgattam 1 evőkanálnyi mézzel, és jól összeforgattam (ne melegítsük a mézet, ha nem muszáj). Egy nagy marék friss, érett szilvából (de más gyümölccsel is el bírom képzelni) a legszebb szemeket félretettem a díszítéshez, a többit pedig hozzácikkeztem a tésztához. Mivel igazán jól nem sikerült eloszlatni benne a gyümölcsöt, az adagolásnál ügyeltem rá, hogy bőven kerüljön a tészta közé az is, a tetejére pedig még külön cikkeztem egy-egy szemet. Mivel semmit se szeretek hűtő-hidegen, az összeforgatás után már tálaltam is. 4 adag.

Az alapul szolgáló receptet itt olvastam (átalakítás saját felelősségemre :)

Idő: kb. 40 perc a tálalásig, ebből legfeljebb 10 percnyi munka
Pénz: kb. 400 Ft a 4 adag
Ezzel most nem igazán támogattam a magyar gazdaságot, szégyenszemre csak a szilva és a méz volt hazai.

Krumpli-karfiol-zöldbab saláta

Fél kilónyi közepes krumplit héjastul megfőztem enyhén sós vízben.

Közben előkészítettem negyed kilónyi zöldbabot: végeit levagdaltam, majd a csöveket 2-3 centis darabokra vágtam. Szintén negyed kilónyi karfiolt levágtam a torzsájáról, és a rózsákat falatnyi darabokra szedtem. Mély serpenyőben kevés olajat forrósítottam, majd rátettem a babot és a karfiolt, és gyakori kevergetés mellett enyhén átpirítottam. Aztán öntöttem rá kb. 1 dl vizet, és lefedve, kis lángon roppanós-puhára pároltam, időnként megkeverve (a végére pont elfőtt az a kicsi leve).

A főtt krumplikat meghámoztam, felkockáztam, és óvatosan összeforgattam kb. 1 dl fehérborral (ennyit gond nélkül magába szívott). (Szerintem nagyon kellemes ízt ad neki a bor, de akit zavar az alkoholtartalom, nyugodtan kihagyhatja. Ebben az esetben annyit egyszerűsítenék a recepten, hogy nem külön főzném meg a krumplit, hanem felkockázva feltenném párolni, majd valamivel később adnám hozzá a babot és a karfiolt, és együtt párolnám készre.)

Az öntethez összekevertem 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot, ugyanennyi tejfölt, kevés sót, összevágott kaporleveleket és némi citromlevet (egy fél citromból levágtam 2 szeletet a díszítéshez, a többit meg belefacsartam az öntetbe).

Tányérra rétegeztem a zöldségeket, rákanalaztam az öntetet, majd citromkarikákkal és paprikacsíkokkal díszítettem. Főételnek 2 adag volt.

Az ötletadó receptet az Éden Étterem honlapján található gyűjteményben olvastam.

Idő: kb. 40 perc az elkezdéstől a tálalásig
Pénz: kb. 350 Ft a 2 adag (az aktuális, helyi piaci árakon számolva a zöldségeket)
A citrom kivételével magyar hozzávalókból.

Joghurtos uborka-újkrumpli saláta

3 jó közepes újkrumplit enyhén sós vízben megfőztem. Közben felkockáztam egy negyed kilónyi uborkát (héjastul), valamint 1 sárga húsú paprikát is. Az öntethez 1 kis pohár (175 g) natúr joghurtot elkevertem egy kis marék összevágott majorannával és némi sóval meg frissen darált borssal. Amikor már járta a villa a krumplit, levettem a tűzről, és hideg vizet engedtem rá, hogy mihamarabb le tudjam húzni a héját. Azután felkockáztam, öntöttem rá egy kis fehérbort, és óvatosan összeforgattam (hamar "beitta" a bort, és remek íze lett tőle). A saláta összeállításakor egymásra rétegeztem az előkészített hozzávalókat (így nem törődnek az összekeveréssel), majd rájuk öntöttem a joghurtos keveréket, és már tálaltam is. Könnyű vacsora volt 2 személy részére.

Az alapötletként szolgáló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam. Ezt alakítottam az itthon épp fellelhető alapanyagokhoz és a saját ízlésemhez.

Szezámmagos uborkasaláta

Kedvenc uborkasaláta-változatom:

Adagonként kb. negyed kilónyi uborkát uborkát felszeletelek (személy szerint a krumplihámozóval szoktam "elfaragni"). Az öntethez összekeverek 2 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1 evőkanál almaecetet (vagy fehérborecetet, vagy bodzaecetet), 1 evőkanál szójaszószt (az enyém Kikkoman; a cukros-karamelles-színezékes változatokat kerülöm) és 1 teáskanál mézet. Az egészet összeforgatom az uborkával, majd megszórom a tetejét szezámmaggal. Bármilyen fajta, de lehetőleg nem túl vastag uborkából, vagy akár zsenge cukkiniből készítve is finom.

A receptet az Egészség-vár Alapítvány oldalán olvastam; én kevésbé sósan szeretem, ezért használok kevesebb szójaszószt hozzá.

Új szerzemény és nyers répa-cékla saláta

Amikor megláttam a julienne-vágót a boltban, Gittának köszönhetően egyből tudtam, hogy mi az, meg azt is, hogy kell nekem ilyen!

Meglévő zöldségeim közül a répát és a céklát találtam alkalmasnak, hogy kipróbáljam rajta. Még ilyen kemény darabokból is meglepően könnyen tudtam szép csíkokat faragni. Csak nagyjából kevertem össze, citromlé helyett pedig egy savanyú mandarin gerezdjeit kockáztam közé, és megcsorgattam az egészet egy kis olívaolajjal. Ízletes nyers saláta lett a jutalmam.

Karalábésaláta

2 zsenge (!) karalábét meghámoztam, majd falatnyi hasábokra vágtam. 2 közepes almát szintén meghámoztam, majd a karalábéhoz kockáztam. Felbontottam egy üveg (Nagymama lekváros, 370 ml) natúr paradicsompaprikát, egy bögrébe leöntöttem a levének egy részét, majd a tálba kanalaztam a paprikakockák kb. felét (a többivel más tervem van holnapra). A paprikalét elkevertem 2 evőkanál extra szűz olívaolajjal és 1 evőkanál bodzaecettel, majd a salátára öntöttem és lazán összeforgattam. Állni hagytam kb. 1 órát.
Tálalás előtt 3 dl forró vízbe szórtam 2 dl kuszkuszt, lefedtem, és megvártam, míg megduzzad. Villával átkevertem, majd a tányér közepére halmoztam, és köréje kanalaztam a salátát (így a kuszkusz fölszívta a salátaöntet egy részét - ez két okból is hasznos: nem lett "tocsogós" az egész, a natúr kuszkusz pedig remek ízt kapott tőle). Egy kis marék tört diót és friss kakukkfű-ágakat tettem a tetejére.
A fenti mennyiség 2 bőséges adag.

A kiinduló receptet a No Salty webszakácskönyvben olvastam.

Krumpli-pasztinák saláta

Erős főttkrumpli-ehetnékem támadt tegnap. Ezt csak azért furcsállottam különösképp, mert sose szerettem csak úgy a főtt krumplit. Sőt, még ételben se igazán, ha az elért egy kritikus mennyiséget benne.

Mindegy, épp volt egy kinézett recept, amiben szerepelt, és a többi hozzávaló is akadt itthon, ami úgy szombat este nem hátrány a megvalósítás szempontjából. Hozzá is fogtam, csak aztán eszembe jutott, hogy egy kis pasztinák biztosan nem rontaná el. S miközben főtt, az illatok arról is meggyőztek, hogy nem kell ezt bonyolítani sem további hozzávalókkal, sem különösebb fűszerezéssel.

Így alkottam a következőt: Enyhén sós vízben megfőztem 6 közepes krumplit és 3 közepes pasztinákot. Mikor már járta a villa, leöntöttem a főzővizét, és hideget engedtem rá. Így viszonylag hamar le tudtam húzni a héjukat anélkül, hogy égési sérüléseket kockáztattam volna. A zöldségek felét egy tányérba kockáztam, enyhén sóztam, megcsorgattam egy kis extra szűz olívaolajjal, és még langyosan elfalatoztam. Hihetetlenül jólesett, a pasztinák ízletessé tette az egészet.

Ma a másik feléből csak neki akartam rugaszkodni az összetettebb változatnak, de közben rájöttem, hogy most egy ismétlést többre tartanék. Úgy is lett. És akkor már mégiscsak lett bejegyzés is róla.

Narancsos-olívás lencsesaláta

Úgy látszik, megfelelően elkészítve szeretem én a lencsét, így messze nem csak újévkor fogyasztok valami olyat, amiben fő összetevő. Nemrég például ezt a salátát készítettem belőle:

Éjszakára beáztattam egy bögre lencsét, majd az áztatóvízből egy lábasba szedve annyi vizet öntöttem rá, hogy épp ellepje, és megfőztem (az áztatásnak köszönhetően ez igen gyorsan ment). Közben 4 szem szegfűszeggel és egy marék morzsolt petrezselyemzölddel ízesítettem (ilyenkortájt nálam hiánycikk a friss, de szerencsére a szárított is jól őrzi az aromáját). Mikor langyosra hűlt, átszedtem egy tálba, meg kivettem belőle a szegfűszeget. Kettévágtam 1 nagy narancsot, felét kifacsartam, majd 1 evőkanál olívaolajat és egy kávéskanál magos mustárt kevertem a léhez, végül az egészet a lencséhez forgattam. A narancs másik felét cikkekre szedtem, majd kis darabokra vagdosva a lencséhez adtam (ami eddigre már eléggé kihűlt, így reményeim szerint nem bántotta a narancs vitamintartalmát). Felbontottam egy kis üveg olívabogyót, leöntöttem a levét, vízzel leöblítettem, majd a lencséhez karikáztam (és nekem ennyi sósság elég is volt bele, szándékosan nem sóztam még). Az egészet összeforgattam, és egy kicsit állni hagytam.

Az alapul szolgáló recept ez volt, itt-ott hitem szerint módosítottam.

Lenmag-szezámmag krém

Egyszerű, ízletes csemege, ráadásul hőkezelés nélkül kerülnek bele az összetevők, így az értékes tápanyagtartalmuk sem megy veszendőbe a készítés során. Kenyérre, süteményekbe kenhető, de "csak úgy" elkanalazni sem rossz; illetve beépíthető más ételekbe.

4-4 kanál pirítatlan, natúr lenmagot és szezámmagot ledaráltam, majd hozzákevertem 2 kanálnyi hidegen sajtolt lenmagolajat és 2 kanálnyi mézet, hogy krémes állagú legyen.
A darálás a kézi mákdarálóval volt a legsikeresebb, és nekem akkor ízlett legjobban, mikor csak a felét daráltam finomra, a másik felét meg darabosabbra. Elektromos kávédarálóval is működött, de ott nehezebb volt eltalálnom a szükséges időt (amúgy nem darálja egységesre, de ehhez épp jó is így). Érdemes kísérletezni a szemcsemérettel, ettől függően a hozzáadott méz meg olaj mennyisége, és persze a kész krém íze is más egy picit.

Az ötletadó recept ez volt, de az őrölt lenmag + őrölt szezámmag keverék jótékony hatásairól már korábban is olvastam, például Lugosi Dóránál.

* * *

A felhasználásnál továbbra is szem előtt tartottam, hogy ne melegítsem. Így is rengeteg használható ötletem támadt, amikből néhányat meg is valósítottam:

Ez egy nagyon jól formázható massza, így adta magát az ötlet, hogy golyókat készítsek belőle. Elég tömény, úgyhogy nem érdemes túl nagyra csinálni őket. Így már vendégek elé is bátran tenném.

Ebben a tésztasalátában szintén ez a krém szerepel, szószként is (némi vízzel hígítva), meg díszítésként is. 12 dkg fusilli tésztát al dente állagúra főztem, leszűrtem, majd megvártam, míg langyosra hűl. 1 púpozott evőkanál krémet kikevertem 2 evőkanálnyi hideg vízzel, majd ezt összeforgattam a tésztával. Díszítésnek kis golyócskákat raktam rá a hígítatlan krémből.

* * *

Ez a bejegyzés egyben VKF! pályamű is, hiszen a Grenadine által aktuálisan meghirdetett téma az olajos magvak. Legtöbbször ugyan diót és mogyorót használok, hiszen ez áll bőségesen rendelkezésre saját termésként (szüleimnél). További kedvencem a témában a mák (ezt meg a piacon veszem a néniktől). Nyáron az elfogyasztott sárgabarackok magját is feltöröm, és ha nem keserű, akkor a barackbefőttekbe teszek belőle, a többit meg elcsemegézem. (De gyerekkoromban egy évben annyira sok volt, hogy dió helyett használtuk mindenbe.) Télen a madarakkal osztozom a sütőtökök kiszedett magján és a napraforgón, meg ők a dióhéjból is imádják "kiporszívózni" a bennragadt apró darabkákat. Ritkábban és sokkal kisebb mennyiségben kerülnek elő a bolti magok (földimogyoró, kesudió, mandula, stb.), ráadásul néha nem egyszerű dolog a pörköletlen, sózatlan, tényleg natúr változatot beszerezni. Újabb keletű "mániám", hogy lehetőleg nyersen, hőkezelés nélkül (igen, a pirítás is felejtő) fogyasszam őket.

Citrancssaláta

Az, aminek látszik: egy sárga és egy piros grapefruit kifilézve, falatnyi darabokra tördelve. Nekem natúr, amúgy ízlés szerint meg lehet csorgatni egy kis mézzel. Ha csak egyféle citrancsom van (vagy nagyon savanyúnak érzem), akkor egy-két édes almát kockázok mellé.

Általában nagyobb a nekikészülés, mint a tényleges munka vele, mivel ezt sokkal könnyebb megszabadítani a belső hártyáitól, mint mondjuk a narancsot: én szét se szedem szeletekre, csak félbe, majd a szélső szelet belső oldalát késsel átvágom, és kifordítom a belsejét; így haladok végig.

Improvizációk gombára és paradicsomra

Régóta tologatom már a kipróbálásra váró receptek között a svéd gombasalátát. Jól hangzik, de ha átalakítom benne mindazt, ami nem szimpatikus, akkor már inkább gombás spagettiszósznak nevezném az eredményt. Ma még merészebbre vettem a figurát, így mindkétszer sikerült a saláta műfajban maradnom.

Az első változat ilyen lett:

Nyersen került bele a paradicsom és a gomba, némi kakukkfű és olívaolaj társaságában. A változatos szeleteléssel próbáltam kicsit feldobni.

Íme a másik változat:

Tegnap még ezt éreztem a megvalósíthatóbbnak, hiszen akkor még nem tudtam, hogy ma sikerül friss paradicsomhoz jutnom, aminek még íze is van. Viszont a töltött gombából kimaradt tönkök is itt voltak még, meg az előző változat készítésekor a szeletelésnél is maradtak ki darabok (ennyiből a tegnapi cikkezés volt a leggazdaságosabb).

Előszöris felforraltam 1,5 dl vizet, majd beleszórtam 1 dl kuszkuszt, és lefedve állni hagytam. Közben összeaprítottam a gombát, majd ráöntöttem 1 kis üveg natúr paradicsomlevet (házi eltevés), tépkedtem rá friss kakukkfűleveleket, megcsorgattam egy kis olívaolajjal, és összeforgattam. A paradicsomleves üveget kiöblítettem egy kis vízzel, és azt még a kuszkuszhoz kevertem. A tálaláshoz a tányérra borítottam a villával átkevert kuszkuszt, majd kihúzgáltam a szélére. A közepére öntöttem a gombasalátát, végül friss paradicsom- és gombaszeletekkel díszítettem. A gomba és a kuszkusz remekül felszívta a paradicsomlé egy részét, de a rostosa megmaradt "öntetnek".

Ez utóbbi meglepően kiadós ebédnek bizonyult (a másikat eltettem a hűtőbe vacsorára, csak célszerűbbnek láttam egyszerre elkészíteni őket).

Így végül a friss gombából sikerült az összeset nyers formában felhasználnom, és mivel egy-egy adagot készítettem csak mindenből (nem is, mert a töltött gomba kettő volt, de a másodikat se sütöttem meg :), még unalmas sem volt. S amit 5-10 perc elkészíteni, annál nem érzem ezt nagy fáradságnak (egy melegítés se lenne sokkal kevesebb idő).

Nyáridéző görögsaláta-szerűség

Ma reggel úgy éreztem, érdemes lehet kizarándokolni a piacra. Nosza, felkerekedtem! S tényleg nem mentem hiába. Lettek téli dolgok is, meg néhány egyéb is. Ezeket fóliasátrakban termesztik a környéken, s ha nem is annyira ízletesek, mint szezonban, azért azokat biztos lekörözik, amik már az "illat-teszten" megbuknak nálam.

Elsőnek ezt raktam össze itthon a szerzeményekből:

2 paradicsom, 1 paprika és 1 kis cukkini került bele, megtoldva itthoni készletből egy kis olívabogyóval (ezt vízzel leöblítettem, hogy ne legyen olyan sós). Friss kakukkfüvet tépkedtem rá, meg megcsorgattam egy kis extra szűz olívaolajjal.

Jópár hét kihagyás után kifejezetten kellemes volt ismét friss zöldséget ropogtatni. (Nyerset persze addig is ettem, de ez zömmel gyümölcsöt meg némi csírát foglalt magába.)

Kerti munka nyers ebéddel

Kihasználtam az enyhe időt, dolgozgattam egy kicsit a kertben: gereblyéztem az avart, hordtam az olyan növényekre, amiknek jól jön a takarás, meg aztán a komposztba is, mert ott meg kell a gallyak közé "katalizátornak".

Így az ebédem is egy gyors, egyszerű fogás lett:

Falatnyi darabokra vágtam a zöldségeket, és egy tuskón ülve kézzel eleszegettem. A karfiol nagyon finom nyersen (ha így folytatom, nem marad belőle sütni :), a paprika és a vöröskáposzta inkább díszítő értékével emelte a színvonalat. Utóbbinak egyébként meglepő módon a levélerei voltak a legjobbak így natúr.

Úgy tűnik, most, hogy kiiktattam az öntetet, a fűszerezést meg a behűtést, kifejezetten ízlenek ezek a zöldségsaláták. Apropó saláta: egy fej salátát is megettem tízóraira - kelkáposztalevélen edződve (még ha belsők is azok a levelek) ez igazi kis lágy csemege volt.