Ezek a koszorúk ajándékba készültek, az egyik a Keresztanyáméké lesz, a másikat a kicsilány zongoratanárnője kapja.
Ha figurákat, képeket, vagy házakat, koszorút készítek, azt egy kicsit másféle tésztából szoktam. Ez is ehető persze, de keményebbre sütöm, és kevesebb a szódabikarbóna benne, hogy ne torzuljon a formája.
Hozzávalók:
15 dkg méz
7 dkg vaj
2 tojás
15 dkg porcukor
4 tk.mézesfűszer
1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
2 ek.víz (a kakaósba mehet 4 is)
50 dkg finomliszt (ebből lehet 2 dkg kakaópor, ha barna tésztát szeretnék)
A mézet a vajjal összeolvasztom, hűlni hagyom. A tojásokat a porcukorral fűszerrel, szódabikarbónával, vízzel összekeverem a robotgéppel, beleöntöm a mézes vajat és a lisztet is. Összedolgozom és ez is mehet a hűtőbe egy éjszakára.
A két koszorúhoz egy adag sima és egy adag kakaós tészta készült, de maradt mindkettőből. Ez eláll a hűtőben, lehet több nap után kisütni még díszt, egyebet belőle. Sütés előmelegített sütőben 180-200 fokon.
Az egyik koszorúhoz készült egy alap, erre a külön sütött figurákat írókával ragasztom fel és utána díszítem.
A piros szín sütés után kerül a mézesre, egy vékony ecsettel bekenem a Szilas málnapiros színű ételfestékével.
A másik koszorú különböző figuráit a tepsin szorosan összeillesztem, így összesülnek.
A gyertyák helyét sütés után egy pogácsaszaggatóval a még meleg mézesből kiszúrom.
Íróka leírása a mézeskalácsnál található.
