Két kultúrprogramról fogok beszámolni. Azzal kezdem, amelyik maradandó élménnyel szolgált, pedig nem volt agyon reklámozva és amelyről ki merem jelenteni, hogy az idei gyerekszínházas élményeink között a díjnyertes kategóriát képviseli.
A kerület Holdvilág Kamaraszínházában mutatták be az örök klasszikust a Hófehérke és a hét törpét. Az egyik szakmai napnak nyilvánított azaz óvoda mentes pénteki napra kerestem értelmes elfoglaltságot a lányoknak. Ezt találtam és külön szerencsének fogtam fel, hogy nem kellett a belvárosba autózni az élmény kedvéért. Szóval gyorsan felöltöztünk, közben pedig Mónival egyeztettem, hogy ugye nekik is van kedvük jönni. Az öt perces út alatt azon gondolkodtam, hogy vajon milyen új módon lehet még bemutatni Grimm klasszikusát, hogy mi a jobb? Ha érintetlenül hagyják vagy ha átdolgozzák, átírják a mesét?
Az iskolák, óvodák bérletes csoportjainak köszönhetően csaknem teljesen megtelt a nézőtér.
Jobbra rózsalugas, balra rácsos erkély. Szeretem ha a díszlet (különösen gyerekdarab esetén) szép. Az erdei állatok bevezetője után megjelent a színen a gonosz mostoha, aki elég gonosznak és gőgösnek, hiúnak látszott mindvégig. A darab legfontosabb szereplője a tükör, amely mögött a félelmetes maszk és hang különleges megvilágításban közölte, hogy éppen ki a legszebb a világon. Kellemesen borzongató és ijesztő volt ahhoz, hogy a gyerekek és felnőttek kedvencévé váljon. Nagy tapsot is kapott a végén,amikor felfedte kilétét.
A hét törpe is bámulatosan jól alakított. Az hagyján, hogy élénk színes jelmezeikben valóban olyannak tűntek, mintha meseország kellős közepén lettünk volna, de egy percig nem jöttek ki a szerepükből. Szundi végig álmosan pislogott, Morgó mérges volt, Tudor okoskodott, Vidor nagyokat nevetett, Hapci vörös orral tüsszögött, a kis Kuka az én kedvencem pedig tündérien bandzsított és ...hát kukáskodott. A mostoha három módon próbálta eltenni láb alól szegény lányt. A vadász is késsel hadonászott amikor azt kívánta a szerepe és üvegkoporsóban feküdt a halott Hófehérke, ami persze főleg a kicsik fantáziáját izgatta és persze záporoztak az ezzel kapcsolatos kérdések, ami szinte természetes a Grimm mesékben előforduló erőszakos vagy néhol horrorisztikus részeket ismerve és amely kérdésekre igazi agytorna, saját szintjüknek, életkoruknak megfelelően válaszolni. Hófehérkének sem csak az énekhangja volt meseszép, hanem ő maga is. A díszlet, a jelmez, a zene és az ének együtt olyan élményt nyújtott, hogy dalolászva jöttünk ki a teremből és még utána is nagyon sokáig, napokkal később is együtt elemeztük ki a mese részleteit.





******************************************************

Bogyó és Babóca nem kedvenc többé


Egy meleg nyári délelőtt, anya sietősen öltöztette gyermekeit. Hanna, Eszter, Noémi! Siessünk, mert elkésünk a Corvin Moziból, ahol Bogyó és Babóca meséi elevenednek meg a filmvásznon.
A család beült a zöldeskék autóba és a kellemes forgalomban hamar megérkeztek a moziba. Amíg apa parkolóhelyet keresett, anya kipattant a kocsiból, hogy még időben átvegye az előzőleg telefonon lefoglalt jegyeket. Miközben anya, Apa, Hanna, Eszter és Noémi érkezését várta, pattogatott kukoricát vett a büfében. Sorbaállás közben egyszer csak egy másik anyuka köszönt rá kedvesen, akit ő még sosem látott azelőtt. Kiderült, hogy valóban nem találkoztak , csak a blogját olvassa rendszeresen és felismerte őt a látott képek alapján. Anya annyira meglepődött, hogy valaki ráismer a blogjának köszönhetően, hogy elfelejtette megkérdezni a kedves hölgy nevét.
Apa, Hanna, Eszter és Noémi csakhamar megérkeztek. Boldogan kezdték csipegetni a pattogatott kukoricát és megállapították, hogy Hiába! Nincs mozi kukorica nélkül. A család Bogyó és Babócás ruhákat áruló standot vett észre, amelyeket nagyon drágán kínáltak a mesehősökkel díszített szoknyákat, pólókat a pénzt nem sajnáló rajongóknak. Anya és Apa megállapították, hogy bizony nem szép dolog 3000 ft-ot elkérni egy ki szoknyáért. Az író néni, Bartos Erika szerényen dedikálta könyveit, férje, -akinek minden könyve végén megköszöni a sok segítséget- szintén mellette állt. Ott volt még Pogány Judit színésznő is, aki páratlanul sokszínű hangját kölcsönözte a Bogyó és Babóca szereplőinek. A család elfoglalta a Jávor terem kilencedik sorának öt székét és várták, hogy elkezdődjön a vetítés. A fotelek karfáján gondosan odakészítették a Bogyó és Babóca termékeket áruló boltocska szórólapját. Miközben Anya ezt tanulmányozta, Hanna, Eszter és Noémi nagyon boldog volt, hogy kedvenc mesehőseit hatalmas mozivásznon is láthatja. Csillogó szemüket egy pillanatra nem vették le a rajzfilmről. A hat epizód szövegét kívülről tudták, sőt még azt is észrevették ha a filmből valami miatt kimaradt egy rész, ami a könyvben pedig benne van. Pogány Judit színész néni tényleg zseniálisan játszik a hangjával és nélküle mit sem ért volna a mese. Apa ezalatt az igazak álmát aludta. Hirtelen, a hatodik rész után a vetítés abbamaradt. Senki nem értette mi történt. Türelmesen várta mindenki a folytatást. Vártak, vártak, aztán egyszer csak valaki felkapcsolta a világítást és az emberek rájöttek, hogy ennyi volt, az előadásnak vége. Fél óra mese után csalódottan távozott a közönség a moziteremből. Láttunk síró gyerekeket, akik még szívesen megnézek volna két-három mesét, köztük a boszorkányosat. Hazafelé, sajnálattal vettük tudomásul, hogy Bogyó és Babóca is elüzletiesedett. Hazaérve, anya mérgében feltette az összes Bogyó és Babóca könyvet a legmagasabb polc tetejére és elővette Csukás István, Berg Judit, Benedek Elek, Varga Katalin és Janikovszky Éva meséit.