Eddig menyasszonyfának hívtuk de a lányok szerint a vattacukorfa elnevezés még ennél is találóbb. Tény, hogy különlegesen szép dísze nem túl nagy kertünknek ez a fa, ami igazából bokor. Azt sem tudom pontosan mi a neve, talán mogyoró, de nem az a klasszikus. Mivel nem mi ültettük, hanem az összes növénnyel együtt, ezzel vettük meg a házat, amiben hat éve élünk, - nem tudtam kideríteni az igazi nevét. Pedig kérdezik gyakran. Megállnak az utcában és gyönyörködnek a szélben hajladozó pomponokban, a habokban, a vattacukorban.






Mi pedig minden évben eljátsszuk a szokásos paróka mókát vele, amikor a fejünkre próbáljuk és hosszan nevetgélünk azon milyen frizuránk lett.
Gyereknap van ma. A mi családunkban sosem ünnepeltük, nem kaptam extra ajándékokat május utolsó vasárnapján. De nem is hiányzott. Milyen jó úgy és ott gyereknek lenni, ahol nemcsak gyereknap van gyereknap. Minden gyereknek ezt kívánom. És olyan sikongatós, nevetős háttérzajokat, mint amilyet most én hallok...és persze mindig ugyanarra gondolok ilyenkor..jaj csak nehogy sírás legyen a vége, sokáig tartson az idilli állapot meg hogy remélem sikerül Hannának, Esztinek és Noéminek csodás gyerekkort varázsolnom.