Azt mondták ők is izgulnak, nemcsak mi szülők.
Azt mondták, hogy tisztában vannak azzal, hogy óvodásokat kapnak szeptemberben, hiszen aki júniusban az volt, szeptemberben is az még.
Azt mondták vannak előnyei és hátrányai is annak, hogy 12 évfolyam együtt van.
Azt mondták vigyáznak a kicsikre.
Azt mondták tudják, hogy rájuk ragasztották a versenyistálló jelzőt, pedig nem azok. Főleg azok szokták így nevezni az iskolát, akiknek nem vették fel a gyereküket vagy nem elégedettek a saját iskolájukkal. Az eredményeik magukért beszélnek, a többi rosszindulatú beszólás nem számít.
Azt mondták büszkék arra, hogy nem is körzetesek, mégis kétszáznál többen jelentkeztek hozzájuk.
Azt mondták alsó tagozatban az alapokra fektetik a hangsúlyt de arra nagyon.
Azt mondták bőven elég negyediktől angolt tanítani nekik.
Azt mondták a fő szempont, hogy jól érezzék magukat a gyerekek és hogy mi szülők is legyünk elégedettek.
Azt mondták, hogy az épület fizikai állapota jelentősen javulni fog, de szerencsére az eszközökre nem lehet panasz már most sem.
Azt mondták, hogy köszönjük, hogy őket választottuk.
Azt mondták, hogy ugye tudjuk, hogy a dióhéjban a család és az iskola lakik.
Azt mondták ez csapatmunka.
Azt mondták, hogy életformaváltás lesz ez a gyereknek és nekünk szülőknek is de nyugodjunk meg, ők ezt pontosan tudják.
Azt mondták itt is lesz beszoktatás.
Azt mondták, hogy fokozatosan terhelik őket, mert különben belebetegszenek és ők ezt nem akarják.
Azt mondták, hogy heti 8 órába lesz magyar nyelv és irodalom. Ebben van meseolvasás, olvasás és mesemondás.
Azt mondták lesz zene, matematika, logika meg néptánc is, közös kékfestéses szoknyában.
Azt mondták náluk van un. töprengő óra, rajz, kézimunka, környezetismeret és környezettudatosságra nevelés.
Azt mondták a közös tánc azért is fontos, mert fogják egymás kezét, mert megérintik egymást.
Azt mondták védjük a tanulási időszakot és a gyerkőcöket csak előtte vagy utána vigyük haza.
Az mondták minden nap lesz levegőzés.
Azt mondták bátran kérdezzünk, és ,hogy nem szeretik az aulapletykát. Meg azt is, hogy szeretnének a szülők partnerei és bizalmasai lenni.
Azt mondták, hogy ha akarnak mehetnek úszásra, külön tornára, kosárlabdára vagy manó műhelybe kreatív foglalkozásra.
Azt mondták az olvasás tanítás logopédiai módszerrel és szótagolósan zajlik.
Azt mondták gyűjtsünk magokat a babzsákokhoz.
Azt mondták lesz kispárna is mindenkinek.
Azt mondták hogy szeptemberben elmegyünk kirándulni mindannyian, hogy jobban megismerkedjünk mi szülők és gyerekek egymással.
Azt mondták szoktassuk magunkat a gondolathoz, hogy elsőtől kezdve egy hetes táborba mennek a gyerekek.
Azt mondták, hogy a legfontosabb, hogy agyerek jól érezze magát náluk és mi szülők is elégedettek legyünk.

(A bejegyzés nem jöhetett volna létre Zoltán nélkül, hiszen ő ülte végig a maratoni hosszúságú szülői értekezletet és ő számolt be nekem a legapróbb részletekig mindenről este a konyhában, miközben a ránk váró új feladatoktól kissé megrészegülve amolyan levezetésképpen jégkrémet nyalogattam.)