Még mindig vasárnapnál tartok..
Dédi nehezen mozdul ki otthonról. Pontosabban segítség nélkül egyáltalán nem mozdul ki a lakásból, aminek az az oka, hogy lábai meglehetősen rozoga állapotban vannak. Szerencsére csak a lábai betegek, a fejével minden a legnagyobb rendben, azaz elmondhatjuk, hogy 95 évesen is egészen kiváló szellemi frissességben politizál, vitatkozik, érvel, kritizál. Úgy alakult, hogy augusztusban nem tudtuk a szokásos családi körben megünnepelni születésnapját. A távolabbi (értsd Amerikában élő) unokája ugyan -nem hivatalosan- éppen Európában tartózkodott, mégsem tett kitérőt , hogy Magyarországra utazzon a jeles eseményre...
Nos, ha már így esett, ezt az elmaradt születésnapot egy vasárnapi közös ebéddel szerettük volna bepótolni. Mindenképpen valami igazán exkluzív helyre szerettük volna vinni, mert a 95. év is különleges. Így esett a választás Budapest szerintem legszebb szállodájára, a Royalra. A hotel vasárnapi ebédje felülmúlta minden elképzelésünket, arról nem beszélve, hogy a legtöbb ilyen típusú ebédlőhelyekkel ellentétben ők igen nagy figyelmet szentelnek a gyerekekre, náluk a Sunday Brunch a VIK jelzéssel van ellátva, azaz náluk minden gyerek very important kid. Így aztán teljes nyugodtságban tudtunk válogatni a fejedelmi csemegék között, nyugodtam megrághattuk a húst és élvezhettük a desszerteket, mert lányaink a villámgyors ebédjük után hol az arcukat festették ki, hol Halloweennel kapcsolatos tárgyakat készítettek szakavatott oktatókkal és ha ezt is megunták színeztek, rajzoltak,és kirakóztak.



Alaposan megfigyeltem a vendégek összetételét. Akadtak itt élő külföldiek, hotel vendégek és néhány magyar család is. A legtöbbjükben az volt a közös, hogy gyerekeik a legújabb trend szerint voltak felöltözve, olyanok voltak, mint akiket az Elle vagy Cosmopolitan lapjain látok és azonnal továbblapozok, főleg, amikor a ruhácskák ára is fel van tüntetve. Ilyenkor gyakran felkiáltok..Jaj ne! Természetellenesen, kis felnőtteknek voltak felöltöztetve, nagy gonddal összeválogatott, minden esetben márkajelzéssel ellátott cipővel...
Dédi megállapította, hogy nagyon szépen, tisztán esznek a kicsik. Örültem a dicséretnek, és annak, hogy nem Tommy Hilfinger, Nike cuccban feszítettek, amire ugyebár ugyanúgy rácsöppenhet a leves és a szaft, mint az egyszerűbbre.. Szóval ez a "fashion kid" élmény kicsit megfeküdte a gyomromat, viszont sokkal jobban zavart volna ha az ételek okozták volna ezt az érzést. Lényeg, hogy királyi gasztronómiai élményben volt részünk és remélem még dédi is sokáig emlékezni fog rá.