A három fiatal- vagy ahogy magukat hívják pályakezdő színésszel- először egy 12nm-es garzonban találkoztunk Zoltánnal. Valami különleges előadásra vágytunk akkor már egy ideje és megláttuk a felhívást, hogy garzonszínházba mehetünk aznap este. Az akkori élményeinkről be is számoltam egy posztban. Azt tudom, hogy napokig emésztettük mindketten a látottakat, hallottakat. És az is biztos, hogy valahogy azonnal megkedveltük a színészeket, akik nem keseregnek azon, hogy nem érkezik azonnal a felkérés egy bejáratott nagy nevű kőszínháztól, hanem játszanak. Másképp,mint mások. És pont ettől jók.
Másodszor a Skandináv házban néztük meg alakításukat. A Klauzál téren lévő épület egyik irodájában adták elő Ibsen Hedda Gablerjét méghozzá saját szájuk íze szerint. Mai környezetben, mai szemszögből, mai kellékekkel, mai szövegkörnyezetben. Nyilván az alaptörténet megmaradt, a mondanivaló ugyanaz, mint Ibsen idejében de arra már lehet, hogy az író maga sem ismerne rá. Csomó kérdésünk lett utána. Párat fel is tettünk Emőkének és Tamásnak.
Elutaztak pár napra Norvégiába, hogy az ottani magyaroknak is bemutassák mit tudnak. Nagy tapsot kaptak!
Néhány hete kitalálták, hogy akkor ők itthon is megpróbálják meghonosítani azt a Skandináv országokban bevett szokást, amikor a színész megy a nézőhöz és nem a közönség kerekedik fel a színházba. Ibsent a nappaliba! Ez volt a találó felhívás címe és mondanom se kell, azonnal fantáziát láttunk benne. Időpontot egyeztettünk és vendégeket toboroztunk. A gyerekek természetesen nem maradhattak itthon. Sógornőm Orsi a lehető legjobbkor ajánlotta fel, hogy mindhárom lányunkat elszállásolja egy éjszakára. Óriási örömmel csomagolták be kis bőröndjükbe a fogkeféket, pizsamákat, hiszen unokatestvérük, Nóri kegyeiért felváltva versengnek, ráadásul amióta egy papagájjal és két teknőssel is gyarapodott bátyámék családja még vonzóbb az ottlét bármilyen formája. Szóval Orsi és Simon hathatós közreműködése nélkül nem jöhetett volna létre a "színház a nappalinkban" est, amiért nagyon hálás vagyok nekik.
Elég nagy a nappalink, de 20 főnél többet nem tudtunk volna kényelmesen leültetni, így ennyien várták péntek este a szokatlannak ígérkező előadást. A telt-ház táblát kitettem! Mi izgultunk, a színészek cseppet sem.
Ők hamarabb érkeztek a házba, hogy felmérjék a terepet és hogy egy kicsit jobban megismerkedjünk egymással. Csak később derült ki, hogy az ártalmatlannak tűnő beszélgetéseink részeit aztán ahol lehetett, bizony beépítették a szövegbe.
További részletekkel nem szolgálhatok, már ami a darabot illeti, mert könnyen lehet, hogy poéngyilkosnak könyvelnének el néhányan, akik úgy döntenek hogy egyszer ők is szívesen befogadnák nappalijukba a színészeket. Mert ugyanis sokkoló, meglepő, nevettető és megdöbbentő képek váltják sorra egymást a csaknem egy órás produkcióban. Zoltánnal láttuk már a Hedda Gablert, most mégis egy teljesen más megközelítésből nézhettük végig újra, vagyis cseppet sem unatkoztunk. A lámpa végig fel volt kapcsolva. Itt nem lehetett elbújni az érzelmeink, érzéseink mögé. Ha tetszik ha nem aktív részese volt mindenki a testközelben zajló színdarabnak anélkül, hogy egy szót is szóltunk volna. A színészek ügyesen megbirkóztak a váratlan helyzetekkel, hogy csak egyet említsek, a teraszajtó nyitásakor a szobába beszaladó kismacskával.
És mivel biztosak voltunk abban, hogy a darab végén millió kérdés merül fel a nézőkben, az előadás után a színészekkel együtt a konyhába invitáltuk őket, hogy a szendvicsek és Kyr elfogyasztása mellett feltehessék azokat, hogy nyilvánvaló legyen mindenki számára, hogy nem csalás nem ámítás, ez egy Ibsen darab volt, csak mai nyelvezetre lefordítva.
A kemény mag egészen késő estig maradt. Nagyon nagyon jól éreztük magunkat. A közönség soraiban ott ült Gabi és párja, akiket eddig csak a blogon keresztül ismertem és akik egészen Sárvárról autóztak fel az élmény kedvéért. Azt írta nem bánták meg. Felemelő érzés volt velük ilyen körülmények között találkozni. És ha már a bloggereknél tartok, elárulom, hogy eljött a két kisfiú anyukája, Éva és férje Bubi is, aki nagy fotós de most nem fényképezett. Nem baj. Helyette is kattintgatta a gépét a Figyelő fotóriportere és Zsófi, hogy az az Origó képriportjába majd feltegye az estéről készült képeket. Itt voltak Móniék is. Móni nevetését még mindig a fülemben hallom, úgy láttam nagy hatást tett rá a darab. Szilvi is jókat nevetett, a pocakjában növögető baba biztosan érezte, hogy valami furcsa helyre érkezett. Zoltán legjobb barátjának édesanyja, Márta is eljött barátnőjével. Igazán vagány nő, hogy nem fél a szokatlantól, az újdonságtól. Emőkét eddig grafikus munkákkal bíztuk csak meg, örülök, hogy civilben is eljött hozzánk és hogy hozott még egy érdeklődőt magával. A Chefparade atyja, Laci is megtisztelt jelenlétével, ahogyan szuper intelligens Piroska barátnőm, aki nem meglepő, hogy olvasta az eredeti Hedda Gabler-t Ibsentől. Remélem jól szórakozott András és Eszter is, a három gyerekes, ikres házaspár. A visszaérkező e-maileket elnézve mindannyian igen. Sőt nagyon is!
ui. Ha csak egy kicsit is irigykedtél, hogy nem lehettél itt, hívd meg őket te is!
További képek itt:
Az első fotó innen. A többiért köszönet Rolandnak.
