Cseresznyés kakaós tápióka puding

Egy kedves barátunk hívta fel a figyelmünket, hogy érdemes kipróbálni a tápióka pudingot. Amikor először kipróbáltam, az volt az első gondolatom, hogy nem csodálom, hogy Lady Lavender sportot űzött belőle, hogy másokra dobálja. Aztán a második, harmadik alkalommal már úgy készítettem, ahogy a csomagolásán volt és sokkal jobb eredményt kaptam. Alapvetően nagyon szeretem a pudingot, de egy-egy adagot nem tudok készíteni, ha éppen kedvem szottyanna enni. Így tápiókagyöngyből viszont könnyen adagolható. Ennek a mennyiségnek az egyik fele azonnal elfogy, a másik felét befőttes üvegbe töltöm és forrón lezárom, így pár napon belül is lesz egy uzsonnára való. Tényleg könnyen variálható, önmagában nincs íze, így bármivel fűszerezhetjük. Nem utolsó sorban gluténmentes alapanyag. Én most kakaóval és cseresznyével készítettem.

Hozzávalók 2 adaghoz:

40 g tápióka gyöngy

250 ml víz

150 ml tej, vagy növényi eredetű „tej”

24 g vaníliás cukor

1 csipet só

1 ek kakaópor

tetszés szerint cseresznye, málna, eper a fogyasztáshoz

A tápiókát lábasba tettem, majd felöntöttem a vízzel és 10 percig állni hagytam. Ezután beletettem a cukrot, sót és feltettem főni közepes lángon. Folyamatosan kevergettem, és amikor elkezdett sűrűsödni, belekevertem a kakaót is. Végül felöntöttem a tejjel és addig főztem, amíg a gyöngyök szép átlátszóak lettek. Tálkákba adagoltam, majd amikor kihűlt, betettem a hűtőbe, amíg fel nem vette a puding állagot.

Mozart-golyó

Amikor végignéztem a recepthez tartozó videót, tudtam, hogy ki kell próbálnom. Lelkesedésem kicsit akkor hagyott alább, amikor szembesültem vele, hogy itthon (Budapesten) nem is olyan egyszerű nugátot találni. Nekem már csak az után sikerült, hogy elkészítettem házilag. Nem bosszantó csöppet sem :) A Müllerben Lindt márkájú, illetve az Ázsia Bt.-nél Haas típusú kapható. Természetesen nem is lett olyan jó, mint az eredeti, de ezen már nem hergeltem tovább magam. Következő akadálynak a natúr, sótlan pisztácia beszerzése ígérkezett. Végül sikerült találnom, és készüljetek fel, elég sokba kerül. Sajnos a rózsavíz is kimaradt, legközelebb pótolom. Összességében abszolút kevesebbe kerül a bolti változat, bár, ha Salzburgban vesszük az eredetit, egyesével, az talán nem :). De nem is azért csináltam, hogy olcsóbban jöjjek ki, hanem, hogy meglepjem Anyukámat. Szeretettel készült. :)

Hozzávalók:

200 g nugát

200 g marcipán

2 ek rózsavíz v. cseresznyevíz

25 g pisztácia

125 g porcukor

100-150 g csokoládé

A nugátot 1x1 cm-es kockákra vágtam, majd kis golyókat formáltam belőlük és betettem a hűtőbe, hogy visszaszilárduljanak.

Közben a pisztáciát apróra vágtam és a háromnegyedét a cukorral, vízzel együtt a marcipánmasszához gyúrtam. Kézzel dolgoztam, mert ez volt a legegyszerűbb. Aztán porcukorral kissé behintett felületen 3 cm-átmérőjű rudat formáltam a masszából és annyi felé vágtam, amennyi nugát golyóm volt. (Sajnos nem számoltam, de ez nem is lesz annyira mérvadó, mert a marcipános bevonás során úgyis „elpárolog” pár darab, pláne, ha lelkes családtagjaink is a környéken sündörögnek.) Aztán a golyókat bevontam egy-egy adag marcipánnal. Ismét a hűtőbe tettem őket, amíg gőz fölött felolvasztottam a csokit. Végül mindegyik golyót megforgattam az olvadt csokiban és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem, majd megszórtam a maradék pisztáciával. Hűvös, kevésbé párás helyen hagytam megdermedni.

Nagyon kókuszos kókuszgolyó

Mindig szerettem a kókuszgolyót. Ettem már abbahagyhatatlanul finomat is és szörnyen rosszat is. Sokáig megrögzött híve voltam annak a fajtának, ami kissé savanykás a lekvártól és meggybefőtt van a közepén. Manapság is szoktam készíteni, de a savanykásság technikai okokból szépen lassan elmaradt (ugyanis a Zuram irtózik a lekvártól, a savanyú ízről nem is beszélve és mivel egyből kiszúrná a turpisságot, nem kockáztatok). Aztán egyszer kevés vaj volt itthon, úgyhogy vaj helyett kókusztejet tettem bele, háztartási keksz helyett pedig babapiskótát. Hát így fejlődött ki ez a szuper kókuszos változat.

Hozzávalók:

250 g babapiskóta, vagy más száraz piskóta

1 ek kakaópor

50 g kókuszreszelék

2-3 ek rum

kb. 3-4 ek méz

kb. 150 ml kókusztej felrázva

plusz kókuszreszelék a hempergetéshez

A piskótát összetörtem, ledaráltam és hozzákevertem a kakaóport és a kókuszreszeléket.

Majd a száraz hozzávalókhoz kevertem a mézet, rumot és kb. 1 dl kókusztejet. Az egészet összegyúrtam, de idő közben még annyi kókusztejet adtam hozzá, hogy összeálljon a massza (mivel nem lehet tudni, melyik morzsa mennyi folyadékot vesz fel, ezért nem tudok pontosabb mennyiséget adni).

A masszát pár órára hűtőbe tettem, pihentettem. Miután összeállt a „tészta”, kis golyókat formáltam belőle, majd meghengergettem a kókuszreszelékben. Hűtőben tároltam, amíg el nem fogyott (ami nagyjából két nap volt, de csak azért, mert megfeledkeztünk róla :).

Banános mogyoróvajas fagyi

Ennék fagyit. De milyet? Ne legyen benne tej, tejszín, de ne is jégkása legyen. Legyen meg az az illúzióm, hogy „igazi” fagyit eszek. Keresek valami receptet. Aztán találok pár gyűjteményt laktózmentes fagyi receptekkel. Szerencsére egyik sem úgy kezdődik, hogy "végy fél liter laktózmentes tejszínt!". Általában két fő alapjuk lehet: banán és kókusztej (persze vannak még más megoldások is). Én most a banán mellett döntöttem. A kedvenc futás utáni turmixomból már ismertem a banán+mogyoróvaj kombinációt, ezért első körben emellett a recept mellett döntöttem. Nagyon egyszerű, bár kicsit előrelátónak kell lenni, ha nem akarunk sokat várakozni.

Hozzávalók:

3 banán

2 ek mogyoróvaj (mondjuk nutellával sem lehet rossz)

1-2 ek méz vagy juharszirup

esetleg egy csipet fahéj, de elhagyható

tálaláshoz csokiszósz, mandula vagy mogyoró

A banánt felkarikáztam és egy zárható zacskóban betettem a mélyhűtőbe, amíg megfagyott. Ezután az összes hozzávalót összeturmixoltam. Bátran lehet édesre csinálni, mert fagylalt állapotban kevésbé édes. Fagyis dobozba öntöttem a masszát és visszatettem a mélyhűtőbe, amíg rendesen visszaszilárdult.

Végül gombócolás, csokiszósszal leöntés, evés.

Kókuszos áfonyás palacsinta

Próbálom összeszedni magam receptpróbálgatás terén. A reggel ezzel a palacsintával kezdődött. Nem tudom, hogy a cukortartalma, vagy a tápláló, finom mivolta miatt, de nagyon jó kedvem lett az elfogyasztása után. Az eredeti receptet itt találtam és annyit változtattam rajta, hogy 2-3 evőkanál finomliszt helyett teljes kiőrlésűt használtam és kicsit több cukorral készítettem. A reggel nagy tanulsága pedig az volt, hogy ez a csészével és kanállal méregetés hatékony is tud lenni, ha az ember lányának már van mérő-szettje (ezúton is köszönöm Anyukámnak :).

Hozzávalók 12 db-hoz, 1 csésze (cs) 250 ml-t jelent:

1 cs liszt

2 ek (gyümölcs)cukor

1 tk sütőpor

½ tk szódabikarbóna

¼ tk só

2 ek kókuszreszelék

1 tojás felverve

1 cs kókusztej

(kókusz)olaj a sütéshez

juharszirup tálaláshoz

áfonya vagy aszalt áfonya a tetejére

Először összekevertem a száraz hozzávalókat, majd egy másik, kisebb tálban összekevertem a kókusztejet és a felvert tojást. Végül a kókusztejes keveréket a lisztes keverékhez adtam és jól eldolgoztam. Nekem kicsit sűrű lett, úgyhogy felöntöttem egy kis rizstejjel, de sima vízzel is pótolható a hiányzó folyadékmennyiség. Sűrű, de folyós tésztát kell kapni a végén. Egy serpenyőben egy pici olajat melegítettem és ¼ csészényi tésztát öntöttem bele. Kis lángon sütöttem pár percig, közben megszórtam az aszalt áfonyával. Két-három perc után, amikor alábbhagyott a buborékképződés a felszínén, óvatosan megfordítottam és még 1 percig sütöttem. A kisült palacsintákat tányérra szedtem, meglocsoltam juharsziruppal és pillanatok alatt eltűntettem. (Na nem mind a 12-t….)

Gyümölcsös, fűszeres quinoakása

Nemrég találtam ezt a receptet egy futós oldalon, mint egészséges reggeli. Mivel nem igazán használom a kamrában árválkodó, drága pénzért megvett quinoát, nagyon megörültem ennek a receptnek. Ki akartam próbálni, hogy megelőzzem a molyokat. Nehogy már ők rágcsálják szét a quinoámat. Kicsit módosítottam rajta, plusz nekem nem annyira jönnek be a bocitól különböző tejek, úgyhogy hagyományos tejjel készült, de aki nálam egészségesebben él, az természetesen bármilyen más gabona vagy mandulatejjel is készítheti. A gyümölcs is szabadon választott, az eredeti receptben mangó szerepel. Bár kevésbé keleti beütésű, de nekem így málnával és áfonyával is tökéletes volt.

Hozzávalók (4 személyre):

(1 csésze=cs, 2,5 dl-t jelent)

1 cs quinoa

1 csipet só

½ cs víz

2 cs tej (vagy mandulatej, gabonatej ízlés és laktózérzékenység szerint)

2-3 ek gyümölcscukor (de jó a hagyományos cukor is)

¼ cs kókuszreszelék

1 tk őrölt fahéj

¾ tk őrölt kardamom

gyümölcs, dióféle a tetejére idénytől, hangulattól függően

A quinoát forró vízzel átöblítettem, hogy a keserű anyag lemosódjon róla, majd a vízzel, tejjel, sóval, cukorral, kókuszreszelékkel és a fűszerekkel feltettem főni. Amikor felforrt, fedő alatt, takarék lángon hagytam rotyogni, nagyjából 20 percig. Amikor puhára főtt, átkevertem és kikapcsoltam alatta a lángot. Öt percig pihentettem.

Én hagytam kihűlni és másnapig a hűtőbe tettem. Kicsit untam már a zabkását, úgyhogy üde és egzotikus színfolt volt a reggelik sorában (pláne hogy imádom a kardamomot). Azt hiszem ez a legjobb dolog, ami quinoával történhet.

Gofri

Télen megleptük magunkat egy cserélhető betétes 3:1-ben szendvicssütővel. Sokáig vaciláltam, hogy ki fogjuk-e használni, és nem fog-e 1 hónap után lelohadni a kezdeti lelkesedés. Mivel hajlamos vagyok mindenről lebeszélni magam (még arról is, amire igazán szükségem van), úgy gondoltam, szakítok ezzel a hagyománnyal és vegyük meg a masinát. Miután elhoztuk a bolt utolsó darabját, már csak az volt a feladat, hogy találjunk egy jó gofri receptet. Jó párat összegyűjtöttem, aminek a felét ki is próbáltuk, de egyértelműen ez volt a nyertes. És tényleg érdemes egy éjszakán át állni hagyni, mert jót tesz a tésztának.

Bármilyen hihetetlen, az eredeti receptben megadott mennyiség nekünk túl sok volt, ketten képtelenek voltunk elfogyasztani annyi gofrit, úgyhogy itt a mennyiségek 2/3-a szerepel (és még ez is igen sokra sikerült). Az eredeti (klasszikus) sok más változattal együtt Csak a puffin oldalán található.

Hozzávalók (kb. 10-11 darabhoz):

2 db tojás

67 g olvasztott vaj

67 g cukor

1 ek vaníliás cukor

333 ml tej

½ citrom reszelt héja

267 g liszt (néha 200 g finomliszt és 67 g teljes kiőrlésű liszt keverékét használom)

2/3 tasak sütőpor

1 csipet só

Először egy tálban összekevertem a tojásokat, olvasztott vajat, cukrot, vaníliás cukrot, majd belereszeltem a citrom héját és beleöntöttem a tejet. Végül hozzászitáltam a sütőporral és sóval elkevert lisztet. Egy éjszakán át állni hagytam, majd reggelire kisütöttem. Kötelező tartozékok: mogyorókrém, juharszirup, tejszínhab. De mehet mellé gyümölcs, lekvár, vagy házi puding is.

Futás után különösen jó regeneráló reggeli :)

(És jó hír az aggódóknak: a lelkem megnyugodott, azóta is töretlenül használjuk a sütőt: sok-sok melegszendvics, quesadilla, vasalt csirke, és természetesen gofri is sült már benne.)

Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.

Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.

Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.

Hozzávalók 4 személyre:

1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)

1 bögre víz

1 bögre tej

¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)

1 rúd vanília

csipet só

4 db tojás

vaj a tepsi kikenéséhez

A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.

Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.

Túrótorta

Valahogy az elejétől fogva jó érzésem volt ezzel a tortával kapcsolatban. Volt valami belső „kényszer”, hogy ezt meg kell próbálnom. Vasárnapra készítettem a családi ebédhez, de Eszter útmutatása szerint jártam el, és már szombaton megsütöttem, hogy jól behűljön. Már szombat este alig vártam, hogy vasárnap legyen és túl legyünk az ebéden. Túl is lettünk. Pihegés, kávézás és egy váratlanul előkapott nagy adag tiramisu. Anyukám tiramisuja mindenkor elsőbbséget élvez, szóval a túrótortára még várni kellett. De ami késik, nem múlik: sor került a tortára is. És sejtésem beigazolódott, eszméletlen jó. Amilyen egyszerű, annyira finom. Recept (amin csak egy picit változtattam) a Fűszer és Lélek blogról, ezúton is örök hála. És halkan jegyzem meg, hogy ez csak fél adag, de nyolc bőséges szelet jut a szerencséseknek.

Hozzávalók:

125 g puha vaj

100 g cukor

4 db tojás

½ kisebb narancs héja és leve

500 g túró

50 g keményítő

1 rúd vanília kikapart magja

10 dkg mazsola és/vagy aszalt áfonya (én vegyesen tettem bele)

kevés vaj és keményítő a forma kikenéséhez.

A sütőt előmelegítettem 160 °C-ra. Egy 18 cm-es, magas falú tortaformát kikentem vajjal és beszórtam keményítővel. Ebben a formában több mint egy órát sült, szóval érdemesebb egy nagyobb átmérőjű kerek formát választani, vagy rendes tepsiben sütni.

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egy csipet keményítővel (hogy ne váljon külön a vaj, amikor beleütöm a tojásokat) egyenként belekevertem a tojásokat is. Ezután beletettem a narancs reszelt héját, kifacsart levét, és a túrót. Rögös túrót használtam, amit nem törtem át előtte, úgyhogy utólag turmixoltam krémesebbre, levegősebbre a botmixerrel. Végül beletettem a mazsolát és az áfonyát is és az egészet alaposan összekevertem, formába öntöttem és aranybarnára sütöttem.

Nagyon oda vagyok érte. Édes, vaníliás, narancsos édesség, tészta nélkül, liszt nélkül.

Azóta elkészült megint: krémes túróból, friss gyümölcsökkel (cseresznye, meggy). Így is nagyon-nagyon jó :)

Sült túrós palacsinta

Lehet, hogy ezzel mindenki így van, de én imádom a palacsintát. Minden nap jöhetne. Reggelire, ebédre, vacsorára. Bármilyen töltelékkel, amennyiben az nutella. Na jó lehet esetleg fahéjas cukor, kakaó vagy lekvár és túró, de még a mákos citromosat sem vetem meg. A sima túrósért viszont nem igazán voltam oda, amíg nem lehetett nálunk is krémes túrót kapni. Nem az ízével van a bajom. Bár otthon Apukám mindig felturbózza mazsolával, vaníliás cukorral, fahéjjal, narancshéjjal, valamiért zavarnak a rögök. De hagyjuk a rögöket.

Amikor megtaláltam ezt a receptet, nagyon megörültem neki, mert szerintem a legtöbbet hozza ki az egyszerű túrós palacsintából. A végén még elegáns desszert válik belőle. A recepten csak annyit változtattam, hogy tettem egy csipet sütőport a tésztába, hogy könnyebb legyen és a karamellkéreghez a cukrot sütés előtt szórtam rá, mert nincs karamellizáló pisztolyom, amivel sütés után pörkölhetnék szép kérget a palacsintákra. Akinek viszont van, az ne fogja vissza magát :) Eredeti recept itt németül.

Hozzávalók 4 személyre:

120 g liszt

250 ml tej

20 g olvasztott vaj

1 db tojás

1 ek vaníliás cukor

só

egy csipet sütőpor

A töltelékhez:

20 g krémes túró

1 marék mazsola leforrázva

1 tojás sárgája és fehérje

2 ek cukor

1 narancs reszelt héja

1 csipet kardamom és fahéj

A tetejére:

2 ek cukor

a tálaláshoz vaníliás joghurt

A sütőt előmelegítettem 180°C-ra. Először összekevertem a tojást, az olvasztott vajat és a vaníliás cukrot. Majd hozzákevertem a lisztet, végül apránként felengedtem a tejjel, hogy csomómentes legyen. A tésztából négy vastag palacsintát sütöttem.

A töltelékhez összekevertem a túrót, tojássárgáját, cukrot, reszelt narancshéjat, és a fűszereket, végül óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét.

A palacsintákat megtöltöttem, óvatosan feltekertem, sütőpapírral bélelt jénaiba tettem, megszórtam pár evőkanál cukorral és nagyjából 20 percig sütöttem. Ekkorra a töltelék is megsül, de nem szárad ki és a cukor is ráolvad egy kicsit a tetejére.

Kávés panna cotta

Hát én most a kislábujjamat sem dugnám ki a széles külvilágba. A délelőttöt is inkább a konyhában töltöttem, biztos, ami biztos nehogy kipihenjem magam. És ha már olyan nagy főzésbe fogtam, csináltam egy kis desszertet is. Mivel a legaktuálisabb projekt a spájz és mélyhűtő kipucolása, csakis olyan dolog jöhetett szóba, ami van itthon és már régóta nem került felhasználásra. Mint pl. 2 üveg instant kávé, egy fél tábla fehér csoki, vagy éppen egy céltalanul pihenő tejszín a hűtőben. A panna cotta műfaj már múltkor is nagyon bejött, mert egyszerű és gyorsan megvan. Ez most egy masszívabb változat, kávéval, csokival, rummal, sok tejszínnel.

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

200 ml tejszín

½ dl presszó kávé

2 kk instant kávé (lehet kevesebb is)

1 ek barna cukor

1 ek vaníliás cukor

1 ek rum

60 g fehér csoki

1 tk zselatinpor

A tejszínt, kávét, cukrokat, instant kávét és rumot összekevertem egy nagy bögrében. Aztán egy kisebb lábosba átszedtem belőle pár evőkanállal és csomómentesre kevertem benne a zselatinport. Azután hozzáöntöttem a többi folyadékot is és bekapcsoltam alatta a lángot. Takarékon forrásig melegítettem, de nem forraltam fel. Levettem a tűzről és beletettem a kockákra tördelt csokit. Alaposan elkevertem, amíg felolvadt és hagytam még pár percig. Végül kis poharakba adagoltam és hagytam teljesen kihűlni (először a hűvös kamrában, aztán a hűtőben).

Kis adagban könnyű elegáns befejezése egy ebédnek, nagyobb adagban igen laktató, pláne tejszínhabbal :)

Csokis panna cotta

Bár még nem tudok csokira nézni a karácsonyi nagy bon-bon gyártás utóhatásaként, azért jól esik a vasárnapi ebéd után valami könnyű édes, csokis dolog. Például egy csokis panna cotta.

Receptet nem nagyon találtam, csak fehércsokisat, meg kakaóporral készülőt, ráadásul tejszín sem volt itthon (lusta voltam  boltba menni érte). Úgyhogy jöjjön egy kata féle gyors és könnyű csokis panna cotta.

Hozzávalók 2 személyre:

250 ml tej (fele tejszín is lehet, attól gazdagabb lesz az íze)

75 g csokoládé (én most 70%-osat használtam)

1 ek vaníliás cukor

2 ek barnacukor

1 tk zselatinpor

1 tk rum (elhagyható)

A hideg tejet egy kisebb lábosban elkevertem a cukorral és a zselatinnal, majd lassan elkezdtem melegíteni. Figyeljünk oda, hogy az elején csomómentesen elkeverjük, mert később már nem oldódik fel és a zselatincsomók nem olyan finomak (tapasztalat). Amikor a tej elég meleg volt ahhoz, hogy a csoki felolvadjon benne, beletettem azt is, alaposan elkevertem. Mielőtt felforrt volna, levettem a tűzről. Egy percig még kevergettem, hogy kihűljön kicsit (ekkor lehet hozzáadni a rumot is), végül formákba öntöttem és hagytam kihűlni (először hideg helyen, aztán a hűtőben).

Így a formában is lehet tálalni, vagy szépen, a formából óvatosan tányérra fordítva, kis kakaóporral megszórva. Az utóbbi azért szebben mutat, pláne tejszínhabbal :)

Megj.: Ez most aldis zselatin volt, azt a folyadékkal együtt kell felmelegíteni, nem tudom, a többi termék hogyan kel életre, ennek függvényében nyugodtan lehet változtatni a recepten.

Fűszeres, narancsos tejberizs

Na jó, lehet egyszerű tejberizs is, fűszerek nélkül, meggybefőttel, úgy menzásan.

Én nagyon szeretem minden változatában, párszor próbálkoztam is vele, de nem volt türelmem ragacsosra főzni, al dente meg nem volt igazán élvezhető. Így egy idő után alábbhagyott a lelkesedésem. Viszont a minap indiai zöldség curry utánra gondoltam egy kis édes tejberizst enni és ezúttal jól utánaolvastam ennek a bonyolult lelkületű desszertnek. A trükk valószínűleg abban rejlik, hogy először vízben fő a rizs, után jön a tej adagonként, gyakran keverve, mint a rizottónál, hogy jó ragacsos legyen. Elmélet ide vagy oda, a végeredmény igen jó lett. Persze gyakorlott háziasszonyok most nyugodtan megmosolyoghatnak: én szakácskönyvből főzőm a tejberizst :) A fűszerezés fakultatív, de a fahéj szegfűszeg szerintem kell bele.

Hozzávalók:

15 dkg kerek szemű rizs megmosva

½ l tej

2 ek vaníliás gyümölcscukor

2-3 db szegfűszeg

½ rúd fahéj

késhegynyi őrölt kardamom

pici őrölt szerecsendió

víz

csipet só

vaj

gyümölcs a díszítéshez

A rizst a fűszerekkel, sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, feltettem főni. Gyakran kevergetve, fedő alatt, lassú tűzön főztem. Amikor felszívta a vizet, hozzáadtam a cukrot, és annyi tejet, amennyi ellepi. Kevergettem és amikor a tejet is felszívta, újabb adagot adtam hozzá, hogy megint ellepje. És ezt addig játszottam, amíg el nem fogyott a tej. A rizstől is függ, hogy ennyi tej elég-e hozzá, ha hígabban szeretjük, lehet még hozzátenni egy keveset. Amikor az összes tej elfogyott és úgy tűnt, hogy a rizs megpuhult, és már nem is tudna több tejet felvenni, kikapcsoltam alatta a lángot és belekevertem egy kávéskanálnyi vajat. Lefedve, konyharuhával bebugyolálva hagytam kihűlni.

Idény gyümölcscsel vagy konzerválttal, kókusszal, mandulával, aszalt gyümölcsökkel végtelen számú variáció megengedett.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy most pár hétig tejmentes életet kell élnem, úgyhogy főleg vaníliás szójatejet használtam hozzá (azért volt benne 1 dl sima boci tej is). Nem volt rossz, de a rendes tejes változatot jobban preferálom, de jó tudni, hogy szójatejjel is működik.)

Profiterol

Szeretem az égetett tészta műfajt, és mindig is lenyűgözött az elkészítési módja. Nagyon puccosnak néz ki, de valójában nem akkora munka. Igen sokoldalú: meg lehet tölteni sóssal vagy édessel.

Ez egy letisztult változat: légies tészta, édes vaníliás tejszínhabbal töltve, csokival nyakon öntve. Gordon Ramsay receptjét változtatás nélkül próbáltam ki. Itt egy pörgősebb, itt pedig egy lassabb, követhetőbb videót találtok róla. Ez a mennyiség 4-6 adaghoz elég.

Hozzávalók a tésztához:

125 ml tej

200 ml víz

100 g vaj

1 ek cukor

½ tk só

150 g liszt

4 db tojás

A csoki szószhoz:

200 g étcsoki (70%-os)

30 g vaj

3 ek méz

125 ml tej

A töltelékhez:

300 ml tejszínhab

1-2 ek cukor

1 rúd vanília

a díszítéshez porcukor

A sütőt előmelegítettem 200°C-ra, és kibéleltem egy sütőlemezt.

A vizet és a tejet lassan felforraltam egy lábosban, majd hozzáadtam a vajat, cukrot, sót, és addig kevertem, amíg szépen elelegyedett. Ezután beleöntöttem a lisztet, összekevertem, majd levettem a tűzről és csomómentesre kevertem. Kicsit visszatettem a tűzre, és folyamatosan addig kevertem, amíg egy gombóccá állt össze (ez maximum egy percen belül bekövetkezik). Ismét levettem a tűzről, és egyenként elkevertem benne a tojásokat. Ez az elején kicsit nehézkes, de aztán a tészta szépen felveszi a tojást.

Ennyi idő alatt már le is hűlt annyira, hogy nyomózsákba lehessen tölteni. Nekem sincs nyomózsákom, úgyhogy sima uzsonnás zacskóba töltöttem a tésztát, majd kivágtam az egyik csücskét (maximum 2 cm-es rést érdemes csak vágni). Öt cm átmérőjű tésztagombócokat nyomtam egymástól pár centire, majd vizes ujjal lenyomtam a tetejüket, hogy ne égjenek meg a kiálló csúcsok. Nagyjából 20 percig sütöttem. Sütés közben megdagadnak, felemelkednek. Akkor jó, ha szép aranyszínű, kemény a külseje, a belseje levegős. Miután kihűlt, késsel lukat fúrtam az aljába.

Amíg sült a tészta, elkészítettem a csoki öntetet. Ehhez gőz fölött felolvasztottam a csokit, vajat és mézet. Ezután levettem a gőzről, és elkevertem benne a tejet.

A tejszínhabot a cukorral kemény habbá verjük. Én csaltam, és habszifont használtam.

A tésztát a lukon keresztül megtöltöttem a tejszínhabbal, 5 darabot tányérra tettem, vékonyan meghintettem porcukorral, majd leöntöttem a csokival.

Azt hiszen nem kell áradoznom, hogy mennyire légies és finom. Elkészíteni sem nagy ördöngösség. De a fogyasztása kicsit veszélyes: egy tésztagolyóba szúrt villával könnyen hasba lőhetjük magunkat tejszínhabbal. Úgyhogy csak óvatosan...

Áfonyás, diós palacsinta csokiöntettel

Mit tehet az ember lánya, ha az előző desszertből marad pár adag csokiöntete? Palacsintát süt hozzá, azt megtölti diókrémmel, és megeszi.

Ha már palacsinta, kipróbáltam egy új receptet (River Cottage minden napra), ami nem igazán jött be, úgyhogy maradok a régi, bevált változatoknál. Na de a diókrém! Rájöttem, hogy a féltve őrzött diót gyorsan fel kellene használnom, nehogy tönkremenjen. Kicsit reformosítva, zabpehellyel keverve főztem fel, és aszalt vörös áfonyával színesítettem. Ennek ellenére igen tömény, laktató. Tartalmas levesek után simán megállja a helyét második fogásként.

Hozzávalók 2 személyre:

50 g darált dió

2 ek apró zabpehely

1 dl tej

2 ek vaníliáscukor

citromhéj

1 kisebb marék aszalt vörös áfonya

csokiöntet

4 db palacsinta, pl. ilyen

A töltelékhez a zabpelyhet kicsit megpirítottam, majd hozzákevertem a többi hozzávalót, és felfőztem. Hagytam hűlni, majd megkentem vele a palacsintát, négybe hajtottam, és nyakon öntöttem az öntettel.

Szerintem nem kell áradoznom, hogy mennyire finom. Dió, áfonya, és főleg csoki.

Churros forrócsokival

Nagyon megörültem, amikor láttam egy churros receptet Max konyhájában. És egyből eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm folyton áradozik erről a tésztáról, ahányszor csak hazajön Spanyolországból. Buta módon sosem néztem utána mi is ez tulajdonképpen. Hiba volt. Na de most már semmi nem állíthat meg, hogy én is áradozzak róla.

A churrost (ejtsd: csurrosz) spanyol fánkként is emlegetik. Sült tészta rudacska, amit reggelire vagy szieszta után fogyasztanak cukorba hempergetve és/vagy csokiba, tejeskávéba mártogatva. De létezik olyan változata is, amit csiga alakban feltekerve sütnek ki. Népszerű Spanyolországban, Franciaországban, vagy pl. Latin-Amerikában is. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A recepteket nézegetve igyekeztem minél egyszerűbbet választani. Több változat is kering világszerte, készülhet tojással, vagy tojás nélkül, de olvastam sütőporos receptet is. Végül Gordon Ramsay receptjét választottam. Benne még sosem csalódtam, pláne, hogy hozzá képest nagyon egyszerűnek tűnt az elkészítése.

Hozzávalók 3-4 személyre:

A tésztához:

250 g liszt

só

50 g vaj

200 ml víz

A mártogatóshoz:

100 g étcsoki kisebb kockákra törve

200 ml tejszín

fél rúd vanília kikapart magjai

egy 5 cm-es fahéjrúd

3-4 csík narancshéj a fehér része nélkül

ízlés szerint ¼ chili

A cukrozáshoz:

50 g porcukor (én a barna nádcukrot küldtem át kávédarálón, így maradtak benne nagyobb roppanós szemek is, nem csak a porcukor)

2-3 tk fahéj (nekem 2 elég volt)

Olaj a sütéshez

Először a vizet és a vajat felmelegítettem, amíg a vaj alolvadt. Közben kimértem a lisztet és összekevertem a sóval. Aztán a folyadékot a liszthez öntöttem, és gyorsan összekevertem, amíg sima nem lett. Érdemes megkóstolni, nehogy sótlan legyen. Fél órát pihentettem. Közben elkészítettem a fahéjas cukrot, amibe majd a kisült, meleg tésztát kell hempergetni. A csoki szószhoz a tejszínt lábosba tettem, hozzáraktam a vaníliamagokat, fahéjat és a narancshéjat (a chilit kihagytam), és felforraltam. Amikor felforrt, kikapcsoltam alatta a lángot és beletettem a csokit. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt.

A tészta kisütéséhez olajat melegítettem alacsonyabb lángon. A tésztát csillagcsőrű nyomózsákba tettem, majd a felmelegedett olajba szaggattam. A zsákból kinyomott 5-6 cm-es tésztahurkát ollóval vágtam le, így az olajba pottyant. Aranyszínűre sütöttem. Szűrőlapáttal papírtörlőre szedtem, és kis itatás után a kezem ügyébe készített fahéjas porcukorba hempergettem.

Még melegen érdemes fogyasztani, meleg csokiba mártogatva. Én csak akkor tudtam abbahagyni, amikor elfogyott.

Étcsokoládés trüffel

Tudom, nem valami jó az időzítés, mindenki telítődött az ünnepi édességekkel, de sebaj. Kicsit később is kipróbálhatjátok :) Az ajándékba kapott keserűcsoki táblák hasznosítására pont alkalmas.

A recept a „Finomságok ajándékba” c. nagyon jó kis könyvből származik. Elő-szülinapi ajándékba kaptam, hogy tudjak másoknak is ajándékozni. Igazán előrelátó ajándékozó :)

Érdemes jó minőségű csokoládéból készíteni, kakaótartalom legyen legalább 50%, de a 70% még jobb. Én csoki pasztillákat szoktam beszerezni 2,5 kg-os kiszerelésben, ez cukrász nagykerben kapható.

Hozzávalók:

150 g jó minőségű étcsokoládé

1 ek vaj

90 ml tejszín

1 tk neszkávé

1 ek rum

kakaópor

A vajat és a tejszínt egy lábosban felforrósítottam, amikor elkezdett gyöngyözni, kikapcsoltam alatta a lángot. Belekevertem a rumot és a kávét. A csokit ebbe a keverékbe tettem, és hagytam állni pár percig, amíg elkezdett olvadni. Végül alaposan összekevertem. (Ha nem olvad fel minden csoki darabka a keverés végére, gőz fölött az egészet össze lehet olvasztani.) Amikor teljesen lehűlt a keverék, 4 órára betettem a hűtőbe pihenni.

Aztán kávéskanállal kis darabokat szedtem belőle, amit gombócokká gyúrtam. Nem érdemes túl nagy golyókat csinálni, mert nagyon tömény, de jobb gyorsan gyúrni, hideg kézzel, mert a massza hamar megolvad és a tenyerünkön több lesz a csoki, mint a trüffelben. Végül a kakaót kis szűrőbe tettem, és ebben forgattam meg a golyókat.

Ha kreatívkodni akarunk, lehet másba is hempergetni a golyókat, pl. apróra vágott pirított mogyoróba, kókuszreszelékbe, összetört kávészemekbe vagy függőknek csokiforgácsba.

Madártej

Már nem is tudom hogyan történt, egyszer csak arra jutottunk, hogy csináljak madártejet. Még sosem készítettem, mindig csak Anyukámat kértem meg, hogy lécci-lécci legyen madártej. És valamiért sosem lestem el tőle, hogyan csinálja, pedig isteni finomra szokott sikerülni. (Halkan megjegyzem, olyan finomat még sehol sem ettem.)

Fogtam hát a szakácskönyveket és alaposan áttanulmányoztam, hogyan is készül, végül mentem a saját fejem után. Eléggé féltem tőle a tegnapi sikertelenség sorozat után, de azért nagyon összpontosítva nekiláttam. Tudtam, hogy sosem lesz olyan, mint Anyué, de egyszer nekem is el kell kezdenem. A végére már látszott, hogy ez nem is annyira bonyolult, mint gondoltam. Közepesen könnyű, és gyakorlatilag csak tej, tojás és cukor kell hozzá. A cukor mennyiségén nyugodtan lehet változtatni. Én gyümölcscukrot használtam, az evőkanál itt csapott evőkanál volt. „Rendes” cukornál lehet púpozott evőkanál is. A vaníliás cukor házi volt, tehát a tejbe kerültek vaníliadarabok és magok is.

Hozzávalók 4 személyre:

3 db tojás

6 dl tej

2 tk liszt

a fehérjéhez 1 ek (por)cukor

a sárgájához 2 ek cukor

a tejhez 2 ek vaníliás cukor (1 csomag, ha boltit használunk)

Először a tejet egy teflon lábosban, alacsony lángon, 2 ek vaníliás cukorral feltettem melegedni. Néha ránéztem és megkevertem, hogy ne ragadjon le az alja.

Közben szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjét egy csipet sóval és egy evőkanál cukorral kemény habbá vertem. Ennek ismertetőjele, ha a habverőt kihúzva csúcsocska képződik, ami nem hajlik el. Kicsit bátrabb megoldás, ha a tálat fejjel lefelé fordítjuk, ha a hab nem mozdul el, elég kemény. Elvileg mostanra a tej is felforrt.

A tejbe evőkanálnyi méretű habgaluskákat szaggattam. Nem szabad egyszerre túl sokat beletenni, mert legalább kétszeresére dagad a tojáshab. Alacsony lángon, fedő alatt 1-2 percig főztem, de nagyon résen kell lenni, nehogy kifusson a tej. Aztán megfordítottam a galuskákat, és további egy percig főztem. Végül tálra szedtem a habfelhőket.

A tejet átszűrtem, és kiegészítettem, hogy megint 6 dl legyen. A tojássárgákat habosra kevertem 2 ek cukorral és a liszttel, majd lassan csorgatva hozzákevertem a meleg tejet. Visszatettem a tűzre, és állandóan keverve besűrítettem. Csak akkor öntöttem a tojáshab felhők alá, amikor langyosra hűlt. (Ha a sodó túl sűrű, lehet még tejjel hígítani.)

Megjegyzés: én házi vaníliás cukrot szoktam készíteni. Ami azt jelenti, hogy fél kg (gyümölcs)cukorhoz veszek egy rúd vaníliát (250 Ft). Félbehasítom, kikaparom a magjait, a megmaradt hüvelyt 3-4 részre töröm, és a magokkal együtt hozzákeverem a cukorhoz. Jól záródó üvegben 2 hétig érlelem.

Almás kenyérpuding

Abszolút híve vagyok a kaja újrahasznosításnak is, és külön öröm volt számomra, hogy a szikkadt kenyér, meg kenyérmorzsa felhasználására is találtam megoldást. Legalább a zsemlemorzsa is örülhet, hogy nem mindig csak a rántott húsban végzi.

A River Cottage Every Day szériájának egy teljes epizódja szól a kenyérről. Itt volt ez a recept is. Már most kijelenthetem, hogy aki nem szereti az édes bundáskenyeret, annak valószínűleg nem fog ízleni. Bár nem annyira édes, de az átlag magyar ízlésnek kicsit talán furcsa lehet.

Teljesen hétköznapi alapanyagokból készül, egészen egyszerű módon. Csak arra kell odafigyelni, hogy a zsemlemorzsa, vagy a száraz kenyér ne legyen avas. Bolti morzsa semmiképpen nem jó, mert az túl apró szemű. Meg különben is, tessék összegyűjteni a száraz kenyér meg kifli csücsköt és mehet is a darálóba.

Ehhez a recepthez jobb a cafatokra tépkedett szikkadt fehérebb kenyér, de ezzel a nagy szemű morzsával sem volt rossz. Az eredeti recept nem írja, de én egy kicsit megfűszereztem, mert az hiányzott volna belőle.

Hozzávalók:

50 g vaj (35+15)

250 ml tej

150 ml tejszín

2 db tojás

2 db tojás sárgája

(fakultatív: fűszernek lehet a tejhez keverni pici fahéjat, kardamomot és egy leheletnyi szegfűszeget, azt nagyon óvatosan, mert erős fűszer)

75 g cukor

125 g szikkadt fehér kenyér összetépkedve (vagy nagy szemű zsemlemorzsa)

3 db desszert alma (lehet alma, körte vegyesen)

3 tk barna cukor

A tűzálló tálat kikentem egy kis vajjal.

A tejet és a tejszínt felforraltam (nem kell, hogy bugyogjon).

A tojásokat és a sárgákat kikevertem 2 ek cukorral, majd lassan, folyamatosan hozzákevertem a tejes keveréket. Végül belekevertem 75 g morzsát és másfél órát hagytam állni.

Közben megpucoltam az almákat, cikkekre vágtam. Egy serpenyőben 15 g vajat olvasztottam, és néha átforgatva őket, arany barnára pirítottam benne a gyümölcsöt. Ez nagyjából 10 percig tartott. A végén rászórtam a 3 tk cukrot és rövid ideig a tűzön hagytam karamellizálódni. Félretettem.

A sütőt előmelegítettem 180°C-ra.

A tál aljára szórtam a gyümölcsöket, ráöntöttem a tojásos morzsát. Végül összekevertem a maradék cukrot, morzsát és vajat és a tetejére szórtam.

Fél óráig sütöttem, amíg a teteje kissé arany barna lesz, és a tojásos réteg is szilárd egy kissé, de azért nem főtt tojás.

A gyümölcs selymes és savanykás, rajta a remegős krém, a teteje meg ropogós és édes. Nagyon laktató, jó kis télies édesség.

Csodás csokikrém (csokoládémousse)

Igen, ez olyan finom, mint amilyennek kinéz. Meg tömény is, szóval ezután zsírégetés kötelező. Flancosan nevezhetném csoki mousse-nak, de nem szeretek flancolni. Nekem ez „csak” csokikrém, csokihab.

Tortába, bonbonba szoktam tölteni, de ma vasárnap van, kicsit könnyedebb verzióban, magában ettük.

A recept a Praliné Paradicsomból, Praliné Zsuzsitól származik és nagyon bevált, jó vele dolgozni. A pillecukor házi készítésű, Wise Lady receptje alapján.

Az eredeti recepthez képest a csoki mennyiségét érdemes csökkenteni (60-50 grammra), akkor magában, önálló édesség is lehet.

Hozzávalók:

10 dkg étcsokoládé, magas kakaótartalommal

250 ml tejszín

6 db pillecukor

2 ek rum (elhagyható)

1-1/2 rúd vanília

1 ek kakaó (alacsonyabb kakaótartalmú csoki esetén)

1 csomag habfixáló

Először 5-6 evőkanál tejszínt felforraltam a vanília kikapart magjával. Majd beletördeltem a csokit és lassú tűzön felolvasztottam. Kikapcsoltam alatta a lángot és beledolgoztam a pillecukrot és a rumot. A kakaót is ekkor kell belekeverni. Hagytam hűlni.

Amíg hűlt, a tejszínt felvertem a habfixálóval a használati utasítás szerint. Végül apránként (5-6 lépésben) a csokiba forgattam a kemény habot.

Kiporcióztam és pár órára behűtöttem.

Ha tölteléknek használjuk, akkor a feldolgozás előtt is érdemes behűteni, hogy könnyebb legyen vele dolgozni.

Nálam csokitorta már nem születik e krém nélkül, és most már önálló desszertként is elfogy. Fantasztikusan finom, de holnap fel kell húznom a futócipőt.