Így hónap végén már igyekeztem a mélyhűtőből és a spájzból összehozni az ebédeket. Nagyon büszke vagyok magamra, sikerült. Egy igazi klasszikus mára. Tökfőzelék fasírttal.
Egy régebbi bejegyzésemben (Marhahúsleves nem lehet meggyszósz nélkül II.) már említettem találkozásomat a megreformált főzelékekkel. Hozzá kell tennem, nem vagyok nagy főzelékes. Eddig elkészíteni sem szerettem. De ma külön öröm volt, mert a meggyszósz és társai már bebizonyították, hogy a főzelék finom is tud lenni, ha odafigyelek. A szokásos dolgokon kívül felhasználtam némi zöldség alaplevet és tökmagolajat (csak úgy rokonsági alapon). A pontos mennyiségeket nem tudom, mert kivételesen mindent érzésre tettem bele (úgy látszik öregszem).
Hozzávalók (nagyjából) 2 személyre:
250 g tök
3―4 ek tejföl
kb. 1 dl zöldség alaplé
2 ek tökmagolaj
1 ek liszt
¼ közepes hagyma
só, citromlé, kapor
Először felforrósítottam az olajat és rászórtam a lisztet. Egy picit pirítottam, majd lehúztam a tűzről és apránként hozzáöntöttem az alaplevet. Közben folyamatosan kevertem, hogy csomómentes maradjon. Amikor visszatettem a tűzre, beletettem a tejfölt, kaprot és a cikk hagymát. Jól elkevertem, aztán beletettem a tököt és megsóztam. Nagyjából 20 percig főztem takaréklángon, amíg a tök és a liszt is megfőtt. Amikor elkészült, kiszedtem a hagymát, de a két felső levelet a főzelékben hagytam. A főzelék 1/3-át kivettem, összeturmixoltam (a hagymalevelekkel együtt), aztán visszakevertem a darabos részhez. Öt―hét csepp citromlével savanyítottam. Hát ennyi.
Nekem nagyon bejött, hogy nem liszt-ízű, hanem lehet benne érezni a tököt. A pürésített rész miatt intenzívebb az íze. A tökmagolajtól kicsit zöld lett, de ez nem vált hátrányára. Ízben nekem összejött, mégiscsak rokonok.
Szeretitek a tökfőzeléket?
