Serpenyőben sült almás süti

Remek hírem van azok számára, akik édes szájúak, nincs sütőjük és esetleg már unják a mikróban készült csészés sütiket. Vagy azoknak, akik szeretnek a szabadban főzőcskézni, Jamie Oliveri ügyességgel képesek főzni az ölükben, és egy jó desszertre vágynak. Amikor olvastam a kommenteket a recept videója alatt, mindenki áradozott, hogy milyen finom. Enyhe előítélettel fűszerezve igazából csak a technikára voltam kíváncsi, de valóban nagyon finom ez a süti. Légies az állaga, mégsem száraz. A karamelles ragacsos alma nagyon feldobja az egészet.

A recept leírása itt található, a videót pedig itt nézhetitek meg ékes német nyelven.

Hozzávalók a tésztához:

2 db tojás

100 g cukor

1 tk fahéj

1 tk vanília kivonat

80 g olvasztott vaj vagy margarin

75 g liszt

½ tk sütőpor

30 g őrölt mandula

az almához:

50 g cukor

3 ek víz

2 kisebb alma

25 g mazsola

3 cl amaretto (vagy rum)

A tésztához a tojásokat habosra kevertem 100 g cukorral, majd belekevertem a fahéjat, vaníliát, vajat, végül a mandulával és sütőporral elkevert lisztet. Félretettem pihenni, amíg előkészítettem az almát.

A megmosott almákat felnegyedeltem, kivágtam a magházukat és kis (kb. 1x1 cm) kockákra vágtam.

Az 50 g cukrot egy serpenyőbe öntöttem és elkevertem a vízzel, majd addig forraltam, amíg szép karamell nem lett belőle. Rádobtam az almakockákat és 2-3 percig kevergetve dinszteltem, majd belekevertem a mazsolát és az alkoholt is.

Erre az egész almás karamelles dologra öntöttem a tésztát, elsimítottam és alacsony lángon, fedő alatt 10 percig sütöttem. Tíz perc után levettem a fedőt és további 20 percig sütöttem. A sütési idő vége felé érdemes néha hústű próbával ellenőrizni, hogy hogy áll a tészta. Ha tisztán tudjuk kihúzni a sütiből, elkészült.

Ráfordítottam egy tányérra, kicsit hűlni hagytam, végül megszórtam porcukorral. Aki fokozni szeretné a kényeztetést, pici reszelt citromhéjjal felturbózott tejszínhabbal megteheti.

Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.

Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.

Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.

Hozzávalók 4 személyre:

1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)

1 bögre víz

1 bögre tej

¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)

1 rúd vanília

csipet só

4 db tojás

vaj a tepsi kikenéséhez

A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.

Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.

Aszalt barackos fűszeres rizspuding

Mindig elfelejtem, milyen jó dolog a tejberizs. Télen melegen fűszerekkel aszalt gyümölcsökkel, nyáron hidegen valamilyen savanykás gyümölccsel. Ezt a receptet még a hűvösebb időben ötöltem ki, Lucinda receptje alapján (az Etetni bolondulásig c. szakácskönyvből). Egyszerű megfőzni, a fűszerek és a gyümölcs ízlés szerint változtatható.

Hozzávalók:

¼ csésze kockára vágott aszalt barack

3 csésze tej

½ csésze rizottó rizs

¼ csésze cukor

½ tk só

1 ek vaníliás cukor

½ tk őrölt fahéj

egy-egy csipet őrölt szegfűszeg, szerecsendió és kardamom

Az összes hozzávalót lábosba tettem és közepes lángon felforraltam. Utána takarékra vettem a lángot és folyton keverve puhára főztem a rizst. Ha hamar elfőne a tej, egy kevéssel lehet pótolni.

Melegen is, hidegen is nagyon jó. Selymes, vaníliás, fűszeres, egyszerre édes és savanykás. Azt hiszem nekem ez a tökéletes tejberizs.

Bonifác és a fagyik

Örömmel jelentem kis konyhai családom újabb taggal bővült: hozzánk költözött Bonifác a fagyi gép. Sima, egyszerű aldis szerkezet. Gondoltuk kezdésnek jó lesz. Első nekifutásra nem lett tökéletes a csoki fagyi (értsd: Kata hisztirohamot kap, hogy elsőre nem sikerült tökéletesen egy vadiúj kütyüvel főzött fagyit gyártani, míg B-csapat jólesően kanalazza az eszméletlenül finom végeredményt).

Ez most a második nekifutás volt: vaníliafagyi igazi vaníliából. Kicsit madártejre emlékeztet, ez is tej, tojás és vanília. Hát ennél jobbat eddig még nem ettem, komolyan. Úgyhogy most megosztom veletek. A recept alapja: Fagylaltok c. könyv ("Egyszerűen jó" sorozat).

Hozzávalók kb. 1 l-hez:

200 ml tej

200 ml tejszín

½ rúd vanília

3 tojás sárgája

80 g gyümölcscukor

pici só

150 g mascarpone

A tejet, tejszínt és a fél rúd vanília kikapart magját plusz a rudat lassú tűzön elkezdtem melegíteni. Közben a tojás sárgákat habosra kevertem a cukorral, és pici sóval. De a keverés közben fél szemem a tejes edényen volt, nehogy kifusson. Amikor a tej elkezdett forrni, levettem a tűzről, pár percig hagytam hűlni, és állandó keverés mellett, hozzáöntöttem a cukros tojáshoz. Visszaöntöttem a lábosba, és nagyon lassú tűzön állandóan keverve besűrítettem. (Biztonságosabb módszer a gőz fölötti besűrítés.) Amikor ez is megvolt, hozzákevertem a mascarponét. Végül az egészet átöntöttem egy régi fagyis dobozba, és jól lehűtöttem. A fagyi gépben 15 percig járattam.

A technikai hátteret még tapasztalgatom, de az biztos, hogy a fagyi gép tartályát már a mélyhűtőben tároltam pár napja, tehát jó hideg volt. A fagyialapot szintén a mélyhűtőben hűtöttem le, amíg a széle éppen elkezdett megfagyni (kb. ¾ óra). A gépet kb. 15 percig dolgoztattam. Ekkor a fagyi átmenet a folyadék és szilárd között, de a használati utasítást idézve: „…amennyiben azonban a keményebb konzisztenciát részesíti előnyben, akkor egy időre visszahelyezheti a fagyasztószekrénybe.” Vissza.

Szerintem érdemes frissen fogyasztani, de a mélyhűtőben is átvészeli az időt a következő fogyasztásig. Fagyigép nélkül is megér egy próbát.

(A vanília rudat a Lehelen szoktam venni, az Ökosarok melletti keleti boltban. Mostanában nagyon jó vaníliát lehet náluk kapni, 250 Ft/ db. A rúd másik feléből vaníliás cukrot is lehet készíteni, és máris megtérült az ára. A tojásfehérje felhasználásához pedig itt egy recept.)

Vaníliás eperlekvár

Múlt hétvégén volt egy kis időnk epret szedni. Sajnos nincs kertünk, úgyhogy körbenéztünk szedd magad témában. Több próbálkozás után végül Pomáz közelében kötöttünk ki. Kicsit későn értünk oda, és valószínűleg a piros, hatalmas eprek  már mások kosarában utaztak hazafelé. Azért nekünk sem volt rossz dolgunk. Kicsit halványak voltak, mégis mézédesek. Na ez nem az a „mézédes”, amit a piacon kiírnak az eper mellé, annál százszor édesebb.

Szóval eprünk nem túl szép, ám annál ízletesebb, és szállítható állagú. Nem szedtünk sokat, csak amennyit eltettünk (üvegbe és magunkba).

Lekvár témában a technológiát tekintve a minél természetesebbhez szeretek visszatérni.

Ez a lekvár a tavalyihoz hasonlóan vaníliával készült és gyümölcscukorral. Kicsit elszámoltam magam, mert elfelejtettem, hogy nem cukorral akarok tartósítani és a gyümölcs édességét sem vettem figyelembe, úgyhogy jó édes lett. De azért még van egy kis eper íze. Tartósításra csak hőt használtam, és nagyon odafigyeltem a sterilizálásra. Az itt szereplő cukormennyiség már a kevésbé édes, inkább gyümölcs-ízű változat.

Hozzávalók 7 kis befőttesüveghez:

2 kg tisztított eper

60 dkg gyümölcscukor

½ rúd vanília

½ citrom leve

A megtisztított epret adagokban robotgéppel nagyobb darabokra vágtam és összekevertem a cukorral. Zománcos lábosban hagytam állni 12 órát.

Másnap beletettem a vaníliát és a kikapart magjait, és belefacsartam fél citrom levét. Takaréklángon feltettem főni és forrástól számított 20 percig főztem.

Közben sütőben kifertőtlenítettem az elmosott üvegeket, tetőket, és a merőkanalat.

A lekvár akkor jó, amikor tányérra cseppentve megkocsonyásodik.

Amikor elkészült, kiszedtem belőle a vaníliát. Kanalanként az üvegekbe mértem, majd szorosan rácsavartam a tetőt. A megtöltött üvegeket azonnal fejre állítottam nagyjából 5 percre, hogy a forró lekvár fertőtlenítse a kupak belsejét. Majd talpára visszafordítva, párnák közt, 2 napig hagytam kihűlni.

Hát lenne még ötletem más ízesítésre is, de ezek már csak akkor valósulnak meg, ha lesz saját kertem, rengeteg eperrel.

Ez a vaníliás íz egy klasszikus, elegáns darab. Én nagyon szeretem.

Szeretitek az eperlekvárt?