Túrótorta

Valahogy az elejétől fogva jó érzésem volt ezzel a tortával kapcsolatban. Volt valami belső „kényszer”, hogy ezt meg kell próbálnom. Vasárnapra készítettem a családi ebédhez, de Eszter útmutatása szerint jártam el, és már szombaton megsütöttem, hogy jól behűljön. Már szombat este alig vártam, hogy vasárnap legyen és túl legyünk az ebéden. Túl is lettünk. Pihegés, kávézás és egy váratlanul előkapott nagy adag tiramisu. Anyukám tiramisuja mindenkor elsőbbséget élvez, szóval a túrótortára még várni kellett. De ami késik, nem múlik: sor került a tortára is. És sejtésem beigazolódott, eszméletlen jó. Amilyen egyszerű, annyira finom. Recept (amin csak egy picit változtattam) a Fűszer és Lélek blogról, ezúton is örök hála. És halkan jegyzem meg, hogy ez csak fél adag, de nyolc bőséges szelet jut a szerencséseknek.

Hozzávalók:

125 g puha vaj

100 g cukor

4 db tojás

½ kisebb narancs héja és leve

500 g túró

50 g keményítő

1 rúd vanília kikapart magja

10 dkg mazsola és/vagy aszalt áfonya (én vegyesen tettem bele)

kevés vaj és keményítő a forma kikenéséhez.

A sütőt előmelegítettem 160 °C-ra. Egy 18 cm-es, magas falú tortaformát kikentem vajjal és beszórtam keményítővel. Ebben a formában több mint egy órát sült, szóval érdemesebb egy nagyobb átmérőjű kerek formát választani, vagy rendes tepsiben sütni.

A vajat a cukorral habosra kevertem, majd egy csipet keményítővel (hogy ne váljon külön a vaj, amikor beleütöm a tojásokat) egyenként belekevertem a tojásokat is. Ezután beletettem a narancs reszelt héját, kifacsart levét, és a túrót. Rögös túrót használtam, amit nem törtem át előtte, úgyhogy utólag turmixoltam krémesebbre, levegősebbre a botmixerrel. Végül beletettem a mazsolát és az áfonyát is és az egészet alaposan összekevertem, formába öntöttem és aranybarnára sütöttem.

Nagyon oda vagyok érte. Édes, vaníliás, narancsos édesség, tészta nélkül, liszt nélkül.

Azóta elkészült megint: krémes túróból, friss gyümölcsökkel (cseresznye, meggy). Így is nagyon-nagyon jó :)

Sült túrós palacsinta

Lehet, hogy ezzel mindenki így van, de én imádom a palacsintát. Minden nap jöhetne. Reggelire, ebédre, vacsorára. Bármilyen töltelékkel, amennyiben az nutella. Na jó lehet esetleg fahéjas cukor, kakaó vagy lekvár és túró, de még a mákos citromosat sem vetem meg. A sima túrósért viszont nem igazán voltam oda, amíg nem lehetett nálunk is krémes túrót kapni. Nem az ízével van a bajom. Bár otthon Apukám mindig felturbózza mazsolával, vaníliás cukorral, fahéjjal, narancshéjjal, valamiért zavarnak a rögök. De hagyjuk a rögöket.

Amikor megtaláltam ezt a receptet, nagyon megörültem neki, mert szerintem a legtöbbet hozza ki az egyszerű túrós palacsintából. A végén még elegáns desszert válik belőle. A recepten csak annyit változtattam, hogy tettem egy csipet sütőport a tésztába, hogy könnyebb legyen és a karamellkéreghez a cukrot sütés előtt szórtam rá, mert nincs karamellizáló pisztolyom, amivel sütés után pörkölhetnék szép kérget a palacsintákra. Akinek viszont van, az ne fogja vissza magát :) Eredeti recept itt németül.

Hozzávalók 4 személyre:

120 g liszt

250 ml tej

20 g olvasztott vaj

1 db tojás

1 ek vaníliás cukor

só

egy csipet sütőpor

A töltelékhez:

20 g krémes túró

1 marék mazsola leforrázva

1 tojás sárgája és fehérje

2 ek cukor

1 narancs reszelt héja

1 csipet kardamom és fahéj

A tetejére:

2 ek cukor

a tálaláshoz vaníliás joghurt

A sütőt előmelegítettem 180°C-ra. Először összekevertem a tojást, az olvasztott vajat és a vaníliás cukrot. Majd hozzákevertem a lisztet, végül apránként felengedtem a tejjel, hogy csomómentes legyen. A tésztából négy vastag palacsintát sütöttem.

A töltelékhez összekevertem a túrót, tojássárgáját, cukrot, reszelt narancshéjat, és a fűszereket, végül óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét.

A palacsintákat megtöltöttem, óvatosan feltekertem, sütőpapírral bélelt jénaiba tettem, megszórtam pár evőkanál cukorral és nagyjából 20 percig sütöttem. Ekkorra a töltelék is megsül, de nem szárad ki és a cukor is ráolvad egy kicsit a tetejére.

Túrós gyümölcsös alagút

Tegnap megtört a jég: sokévi küzdelem után (mert ez már nem a kezdők szerencséje) én nyertem. Mindkét mumusom feladta: sikerült sütnöm egy tökéletes piskótát és felvernem a tejszínhabot. Mindez egy sütiben! Apró örömök az életben…

A süteményhez az ihlet a Maródi cukrászdából jött, a piskóta is és a krém is külön-külön receptekben voltak. Ebből gyúrtam össze ezt a csodás édességet, ami a „kissé időigényes” kategóriába esik, de megéri a munkát.

Hozzávalók 6-8 szelethez:

A piskótához (egy kb. 20x25 cm-es tepsihez):

40 g finomliszt

10 g étkezési keményítő

csipet só

4 tojás

25+25 g porcukor (én a barna nádcukrot daráltam meg kávéőrlőn)

pár csepp citromlé

a kenéshez 2-3 ek szitán áttört baracklekvár

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra, és a tepsit kibéleltem sütőfóliával.

A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját habosra kevertem 25 g porcukorral, majd a fehérjét is felvertem pár csepp citromlével (tiszta habverővel). Végül a másik 25 g cukrot is hozzákevertem, hogy fényes és kemény hab legyen belőle.

A hab 1/3 át lazán a sárgájához kevertem, majd ráhalmoztam a tojáshab másik felét, végül rászitáltam a keményítővel és sóval összekevert lisztet, és az egészet óvatosan összekevertem. A tésztát a tepsibe simítottam, és addig sütöttem, amíg szép színt kapott. Ez nagyjából fél óra volt, de közben a sütő ajtaját nem szabad kinyitni. Amikor elkészült, a sütőt kikapcsoltam, és az ajtaját kitámasztottam, hogy ne érje hirtelen sokk a tésztát. 10 percig hagytam pihenni. Végül kivettem az addigra már lehűlt sütőből. Megkentem baracklekvárral, és szorosan feltekertem. Így hagytam kihűlni.

Közben elkészítettem a krémet. (Eredeti recept: Lajos-Hemző: 99 házi sütemény)

Hozzávalók a krémhez:

25 dkg krémes túró

5 dkg gyümölcscukor

2 ek vaníliás gyümölcscukor

1 ek zselatin

1 dl ananász lé

2 dl tejszín

kb. 15 dkg ananász

Egy szögletes kenyérsütő formát (10x30 cm-es) kibéleltem folpackkal.

A krémhez a túrót kikevertem a cukorral, vaníliás cukorral. A zselatint elkészítettem az ananász lével a használati utasítás szerint. Egy kevés túrót a zseléhez kevertem, majd az egészet a túróhoz öntöttem, jól elkevertem. Gyorsan felvertem a tejszínhabot és a zselés túróhoz kevertem. Végül az ananászt is hozzáadtam. (Eredeti recept: Nagy süteménykönyv)

A piskótatekercset 1 cm-es szeletekre vágtam, és a szeletekkel kibéleltem a forma alját, oldalát. Belesimítottam a gyümölcsös túrót, végül a tetejére is tettem a piskótatekercsből (ez lesz majd az alja). Ezt még egy adag ananászos zselével kitöltöttem, de ez el is hagyható.

Fóliával letakarva egy éjszakán át hagytam dermedni.

Rákóczi túrós

Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára Rákóczi túróst. Talán egyszer már csináltam, amikor még otthon laktam. Mivel a Zuram nem rajong érte, nem is készítettem eddig, viszont most maradt némi túró, amit jó lett volna sütibe tenni (hogy a kissé koncentrálódott, felhasználására váró jó kis hazai baracklekvárt már ne is említsem). Igyekeztem beleadni mindent, hogy azért ne nekem kelljen megenni majd az egész tepsi sütit. Sikerült is: „Hát…ez egész jó”. Lefordítom: ahhoz képest, hogy nem szeretem a túrós sütiket, ez nagyon finom, kérek még.

A recept alapja a Lajos-Hemző páros 99 Sütemény és tortából származik, némi módosítással.

Hozzávalók (4-5 személyre):

A tésztához:

120 g liszt

60 g vaj

30 g cukor

2 púpozott ek tejföl

só

2 kk sütőpor

½ citrom reszelt héja

A töltelékhez:

250 g áttört túró

40 g vaníliás gyümölcscukor

1 tojás sárgája

2 ek tejföl

25 g mazsola forró vízzel leforrázva

1 ek zsemlemorzsa

A tetejére:

1 tojás fehérje

1 ek gyümölcscukor

2-3 ek sárgabaracklekvár (én szitán áttörtem, hogy a rostok ne kerüljenek bele, és könnyebb legyen a túróra kenni)

A tésztához az összes hozzávalót késes robotgépbe tettem, és addig kevertem, amíg összeállt. Fóliába csomagoltam, és fél órára a hűtőbe tettem. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra. Egy kisebb tepsit kivajaztam, beliszteztem.

Aztán a tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, beletettem a tepsibe, megszurkáltam villával, és félig megsütöttem. Akkor jó, ha kicsi színt kap, de még nem kemény a teteje.

Amíg a tészta sült, kikevertem a tölteléket. Először a sárgáját habosra kevertem a cukorral, majd beletettem a túrót, és a többi hozzávalót.

A tésztát kivettem a sütőből, rászórtam a zsemlemorzsát, és egyenletesen rákentem a túrót. Visszatettem a sütőbe úgy 10 percre, de érdemes odafigyelni, nehogy kiszáradjon. Közben felvertem a tojásfehérjét, hozzáadtam a cukrot és fényes, kemény habbá vertem.

A tésztát kivettem a sütőből, megkentem a kicsit felhígított baracklekvárral, majd jött rá a hab és visszatettem a sütőbe, amíg kis színt kapott a tojáshab.

Kivettem a sütőből, a sütit a tepsiben hagytam kihűlni. Vizes késsel érdemes felszeletelni.

Ha jól dolgoztunk, kaptunk egy puha, omlós tésztát, krémes, édes túróval, amit a baracklekvár savanykássága ellensúlyoz. A tojáshab a tetején pedig igazán guszta látvány. Nem lesz hosszú életű.

Kapros-túrós lepény

Az elmúlt néhány hétben teljesen meg voltam őrülve a kaporért. Bár nem értettem honnan-e kívánalma a szervezetemnek, eleget tettem a kérésének. Kovászos uborka, kapros tejfölös tökfőzelék és nem utolsó sorban egy jó kis kapros túrós lepény.

Otthon nálunk része a nyári süti repertoárnak és perverz módon édesen esszük. A Zuram nincs jó barátságban a kaporral. Azért hősiesen tett egy próbát ezzel a lepénnyel. Kedvesen visszatolta a fél falat híján egész szeletet. Nem értette a párosítást. Édes is meg kapros is? Feléjük nem volt szokás. Igazából meg tudom érteni, de hát mindenkinek vannak fura étkezési szokásai.

Továbbra is foglalkoztat a gondolat, honnan eredeteztethető ez a sütemény, de ha jól sejtem köze lehet az erdélyi konyha kapros ordás lepényéhez.

Azt meg, hogy a családunknak honnan ez a szokása, pláne nem tudom.

Válogattam a receptjeim között, átolvastam jó párat, és végül a Lajos-Hemző páros 99 Házi sütemény-es receptjét választottam. Kicsit sokat kellett utána mosogatni, de megérte a fáradozást. A teljes adag egy hadseregnek is elég, a fél adag szerintem bőven elegendő 4 személyre. (Ez most a fél adag.)

Hozzávalók a tésztához:

250 g finomliszt

125 g vaj

50 g porcukor

só

75 ml tejföl

25 g élesztő

1 tojás sárgája

Hozzávalók a töltelékhez:

100 g mazsola

1/2 kg túró

1 csokor kapor

1 tojás + 1 tojásfehérje

50+75 g porcukor

25 g vaj

10 g vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

Kb. 2 dl tejföl a tetejére

1. Az élesztős omlós tésztához a vajat gyors mozdulatokkal elmorzsoltam a sóval és cukorral elkevert liszttel.

2. A langyos tejfölbe belekevertem a tojássárgáját és az élesztőt (a fehérje majd a töltelékbe megy).

3. Az egészet összegyúrtam és letakarva fél órát pihentettem.

4. Közben előmelegítettem a sütőt 200 °C-ra és elkészítettem a tölteléket. A mazsolát kifelejtettem belőle, de ha ti nem így tesztek, forrázzátok le vízzel és kicsit hagyjátok puhulni.

5. A túrót áttörtem (2x krumplinyomón).

6. A kaprot apróra vágtam.

7. A vajat habosra kevertem a 75 g porcukorral, vaníliás cukorral és az egy tojás sárgájával.

8. Hozzákevertem a kaprot, túrót, citromhéjat és a mazsolát is ilyenkor kell(ett volna) beletenni.

9. A tojások fehérjét egy kis sóval kemény habbá vertem, majd az 50 g porcukrot apránként hozzáadva tovább vertem. Végül óvatosan, lukas fakanállal a túrós masszához kevertem.

10. A tésztát kinyújtottam és sütőpapírral bélelt piteformába (26 cm átm.) terítettem úgy, hogy az oldalán legyen pereme. (Dupla adagnál már egy 30x40 cm-es tepsi javasolt.)

11. A tölteléket a tésztára simítottam és a tetején elkentem a tejfölt. Addig sütöttem, amíg a tészta megpirult. Harminc perc elteltével már érdemes résen lenni, nehogy sötét árnyak lopakodjanak a tésztára és kiszáradjon a töltelék.

Nem kertelek, ez egy kissé idő- és munkaigényes recept, de nagyon finom a végeredmény. Már ha valaki szereti az édes kapros-túrós lepényt. Omlós tészta, tetején rezgős, könnyed túróhab, pikáns kaporral. A mazsolát nem érdemes kifelejteni belőle, teljesen oda kívánkozik.

Nem is nyár a nyár kapros túrós lepény nélkül.

Túrós pogácsa

Történt már sokszor, hogy juhtúrós pogácsát sütöttem. Horváth Ilona szakácskönyvéből. Az az oldal már elég maszatos. Vannak rajta más receptek is, de én mindig csak ezt az egyet sütöm. Vizuális típusként emlékeztem rá, ott találom még a túros pogácsa receptjét is. Szükségem volt rá, mert nem fogyott el a fűszeres, sós túró, kidobni pedig vétek lett volna. A recept rettentő bonyolult: túró:liszt:vaj=1:1:1 arányban, nyújtás, szaggatás, sütés. A sózás az egyetlen kényes pont, mint minden pogácsánál, mert a sótlan pogácsa nem túl élvezetes.

Szépen kimértem a túrót, kis matekozással kiszámoltam, ugyanannyi liszt kell hozzá. Vajból is ugyanannyi kéne, de zsírral csináltam, így abból csak a 75%-ot vettem.

Igen jó ötletnek bizonyult. Fűszerek nélkül is remek kis pogácsa, de ezzel a (két éve lejárt) fűszerkeverékkel fantasztikus lett (Bio Bertáék által forgalmazott „Herba Vegi” fajta). Itt gondolkodtam el, vajon milyen lehet maradék kőrözöttből?

Hozzávalók:

30 dkg túró áttörve

30 dkg liszt

30 dkg vaj vagy 20-22 dkg zsír

1 tk só + az ízlés és sóhiány (én pl. futás után akaratlanul is mindent sósabban főzök…)

Fakultatív: fűszerek ízlés szerint, pl. kömény, medvehagyma, paprika, vagy a túró és sajt fűszerkeverék a Fűszerfutártól

1 tojás a tetejére

A hozzávalókat gyorsan összegyúrtam (ez azért kell, hogy a zsiradék ne olvadjon meg, és nem szívja be a liszt). Fóliába (frissen tartó fajtába) csomagoltam és betettem a hűtőbe pihenni. Akár egy éjszakán át is állhat, én most kb. fél óráig pihentettem, amíg fel nem szabadult a sütő.

A sütőt maximális fokozaton kell előmelegíteni, hogy jó forró legyen. A tésztát a benne felforrósodott, bugyogó zsiradék fogja majd megemelni, ezért is nem jó, ha az elején beszívódik a lisztbe.

A tésztát lisztezett deszkán 1 cm vastagra nyújtottam, kiszaggattam, tetejét megkentem a felvert tojással és nagyjából 15 percig sütöttem. Rácson hagytam kihűlni.

Kell ennél egyszerűbb pogácsarecept?

Túrópötty, ha már a pont meg a rudi foglalt

Frontok jönnek, mennek. Az emberek idióták, a kezem suta. Persze a receptre fogom. Ma sem kellett volna a konyhába menni. Azért teszek egy utolsó próbát. Maradék túró, tábla csoki, kell valami jutalomfalat, mert katasztrófa az elmúlt két nap.

Valószínűleg rekorder vagyok. Én vagyok az a biciklis, akit álló helyzetben a legtöbb gyalogos ütött el. Három darab 3 km-en belül. Hová néznek, könyörgöm!? Tehát Kedves olvasó, ha eddig leszegett fejjel közlekedtél, legalább az én kedvemért nézz fel néha és mosolyogj a szembejövőre. Hidd el, vissza fog mosolyogni, mert ez reflex :)

Hiszek abban, hogy mindig minden egyensúlyban van. Így van ez a minket ért kellemes és kellemetlen hatásokkal is. Persze hozzáállás kérdése. És amikor már végképp azt gondolom, hogy ma fel sem kellett volna kelni, történik valami olyasmi, amiért mégiscsak érdemes volt felkelni. Ilyen ez az édesség is.

Nincs benne semmi ördöngösség, nem én találtam fel a spanyolviaszt (sem). A túrórudit is feltalálták már és sokan kísérleteznek házi előállításával. Nem akartam, hogy ugyanolyan legyen, csak tudtam, hogy az édes túró és a csoki jó dolgokra képes együtt. Hát tessék.

Hozzávalók:

125 g túró

1-2 tk tejföl vagy joghurt

3-4 tk vaníliás gyümölcscukor

Reszelt citromhéj

1 tábla étcsoki

A túróhoz mindent összekevertem. Itt tessék saját ízlés irányába továbbmenni.

A csokit megolvasztottam.

A túrós masszából teáskanálnyi kupacokat raktam egy kis tálcára, majd ráöntöttem a csokit, úgy, hogy az oldalán is elkentem. Betettem az mélyhűtőbe, nagyjából 5 percre.

Amikor megszilárdult a csoki, óvatosan megfordítottam őket és a másik felüket is bevontam csokival.

Lényegesen egyszerűbb lett volna, ha van bon-bon gyártó formám, akkor szép és egyenletes lett volna a csoki réteg. De ez most így szép.

Nagyon finom, bár kissé időigényes, viszont hamar elfogy.

Éljenek a jutalomfalatok!

Édes túrós mazsolás pirog

Holnap indulok tekerni. Nem volt kedvem szendvicset csinálni, úgyhogy maradtam a pirog vagy calzone gondolatánál. Nem kérdés, hogy a pirog győzött, sokkal gyorsabban elkészül. Kétfajta született: sós típusú túrós-füstölt sajtos vacsorára és édes fajta túrós-mazsolás reggelire.

Bár nem igazán értem magam. Minden épeszű ember pihen, amikor kimerült. Ha másnap indul egy hosszú hétvégére, bevásárol és szendvicseket gyárt. Pakol, készülődik. De nem, Kata még nekiáll kétfélét sütni, a harmadikról szerencsére lebeszéli magát. Ígérem, ma már csak mosogatni megyek vissza a konyhába.

A sós pirogról már készült bejegyzés. Íme az édes.

Igazából olyasmi, mint a túrós táska, csak kicsit több benne a zsíradék. Nekem nagyon bejött ez a változat is. A tészta finom puha, a vaníliás túrót mazsola és egy kis fahéj kíséri.

A sós tésztához képest csak a cukor és só aránya változik.

Hozzávalók a tésztához:

80 g teljes kiőrlésű liszt

320 g simaliszt

3 tk cukor (szerintem lehet 4 is)

½ csapott tk só

50 g vaj

2 dl víz

30 g friss élesztő

A lisztet, cukrot, sót összekevertem, majd belemorzsoltam a vajat. Az élesztőt elkevertem a vízzel és a lisztes keverékhez öntöttem. Összegyúrtam és negyed órát pihentettem. Addig elkészítettem a tölteléket.

Hozzávalók a töltelékhez:

250 g krémes túró

2 csapott ek vaníliás gyümölcscukor

1 marék mazsola

csipet őrölt fahéj

Pár ek joghurt

A mazsolát leforráztam és állni hagytam, amíg a többi hozzávalót összekevertem. A végén adtam hozzá a mazsolát.

A sütőt előmelegítettem 180°C-ra. Miután a tészta kipihente magát, 3 mm vastagra nyújtottam, majd 10 cm-es köröket szaggattam. Egy konzervdobozt szoktam használni erre a célra. A körök közepébe 1-1 teáskanálnyi tölteléket tettem. Aztán „légmentesen” lezártam a csomagokat és villával lenyomkodtam a szélüket. Sütőfóliával bélelt sütőlemezre tettem őket és pár helyen megszurkáltam. Végül a tetejüket megkentem felvert tojással.

Addig sütöttem, amíg szépen megpirultak.

Ideális reggeli édesszájúaknak. Néhány darabot a mélyhűtőbe is lehet tenni ínséges időkre. Érdemes kipróbálni.

Joghurtos túrós gyümölcsös, egyszóval könnyű nyári sütemény

Már alig vártam, hogy beszámolhassak erről a fantasztikusan könnyű nyári sütiről. Van egy családi receptünk, nem tudom, honnan származik, a neve gyümölcsös joghurtos süti. Az alapja piskóta, erre jön a gyümölcs és a zselatinnal megdermesztett tejszínhabos joghurtos krém. Mivel elég sok házi joghurt terem nálunk mostanában, gondoltam elkészítem ennek a sütinek egy számomra is könnyebben emészthető formáját. A tejszínt krémes túróval helyettesítettem (az ötletet Dolce Vita egyik hasonló receptje adta, sajnos idő közben elveszett, úgyhogy nem tudom pontosan felidézni melyik). Az alapot pedig a cheesecake receptből csentem. Mindezt összevegyítve egy remek süteményt kaptam. Egy baja volt csak, hogy egy ültő helyünkben meg tudtuk volna enni. Szerintem ez azon dolgok egyike, amiből nem lehet eleget csinálni, mint pl. a brassói vagy a pizza. Talán még egészségesnek is mondanám. És ha majd egyszer a saját készítésű zabos kekszemet töröm bele…Hmmm.

Hozzávalók:

A „tésztához”:

100 g natúr győri zabfalatok

50 g olvasztott vaj

1 ek kakaó

A krémhez:

2,5 dl natúr joghurt

125 g krémes túró

3 ek gyümölcscukor

1 ek vaníliás gyümölcscukor

1 ek zselatin

Csipet fahéj

250 g gyümölcs, most ribizli és őszibarack, hámozva, feldarabolva

Először a lapot készítettem el. Ehhez mozsárban összetörtem a kekszet, majd kikevertem az olvasztott vajjal, kakaóval. Ezt a masszát egy 18 cm átmérőjű tortaforma alján szépen elegyengettem és betettem a hűtőbe pihenni.

A krémhez az összes hozzávalót kis lábosba tettem és alaposan összekevertem. Lassú tűzön, állandó kevergetés mellett felmelegítettem. Nem szabad felforralni, mert összeugrik a joghurt. Amikor elkészült, kikapcsoltam alatta a gázt és egy kicsit hagytam hűlni.

Ezalatt előkészítettem a gyümölcsöt. Amikor a krém testhőmérsékletűre hűlt, az alapra tettem a barackot, majd óvatosan ráöntöttem a krémet. Kicsit még hagytam hűlni, aztán betettem a hűtőbe dermedni. Nagyjából 3 óra kellett neki.

Nagyon megszerettük. Jól variálható benne mindenféle idénygyümölcs, gyorsan elkészül, csak győzzük kivárni a dermedést. A keksz ropogós, a gyümölcs pedig nagyon szereti ezt a túrós joghurtos dolgot. Érdemes kipróbálni!

Szeretitek a nyári sütiket? :)

Túró felfújt, egy gyors desszert

Már napok óta készülök erre a finomságra. Valamiért az élt az emlékeimben, hogy van hozzá receptem. Aztán amikor nagy sietve, idő szűkében nekiálltam keresni, rá kellett jönnöm, hogy nincs. Illetve egy van, de az felejthető. Megint maradt a saját fejem.

Jó élmény volt, hogy eddigi ismereteimet felhasználva kreáltam valamit, amire kevés időm volt. Nem volt idő tötyörögni és túlgondolni a dolgot. Egyszerűen csinálni kellett. Persze semmi eget verő világújítás nem történt, csak beleraktam mindent, ami szerintem egy felfújtba kell és mindent, amit a túró szeret. Szegény kicsit összeesett, de annál finomabb lett.

Hozzávalók 2 személyre:

125 g túró (én a krémesebb német változatot preferálom)

1 db tojás, fehérje és sárgája különválasztva

2 ek gyümölcscukor

2 ek búzadara

1 ek tej

1 marék mazsola

fél citrom reszelt héja

só

1 csipet fahéj

1 csipet vaníliapor

egy kis vaj a forma kikenéséhez

1 ek barna nádcukor a felfújt tetejére

2 szufléforma

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és kivajaztam a formákat. A mazsolát leforráztam és állni hagytam. A tojásfehérje kivételével minden hozzávalót összekevertem, majd beletettem a leszűrt mazsolát is. Végül lazán belekevertem a tojások kemény habbá vert fehérjét. A masszát a formákba öntöttem, tetejüket megszórtam a barna nádcukorral. Nagyjából 20 percig sütöttem, amíg a teteje szép aranybarna lett.

Gyors, könnyű kis túrós desszert. Kicsit randa, de nagyon jó lett. Tettem mellé egy kis házi, vaníliás eperlekvárt, hogy igazán pazar legyen. Ezentúl gyakoribb desszert lesz nálunk.

Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a túró felfújtat?

Emeletes túrós lepény

Eredetileg kapros túrós lepényt akartam enni, végül mégis sima túrós lepény lett belőle. Jól megsütve. Kicsit túlóvatoskodtam a sütést. Nem akartam, hogy elázzon az alsó tészta. Amikor már a negyedik tojást kevertem a túróhoz, csak akkor jöttem rá, hogy elfelejtettem megfelezni a mennyiséget, mert nem volt fél kg túróm. Az a remek ötletem támadt, hogy el ne áztassam a tésztát a folyékony töltelékkel, hogy a felső tészta tetejére is kenek egy kicsit. A belső túróba pedig belekockáztam némi maradék sárgabarack befőttet. Nagyon jó lett. Csak hát a sötét árnyak…

A recept nagyjából a Nagy süteménykönyvből származik. De csak távolról.

Hozzávalók:

150 g teljes kiőrlésű liszt

150 g finomliszt

1 cs sütőpor (szerintem kicsit sok)

100 g vaj

1 tojás

100 g gyümölcscukor

3 ek tej

A töltelékhez:

250 g túró

4 tojás

50 g gyümölcscukor

1 ek vaníliás cukor

½ citrom reszelt héja

3 ek dara

egy kis gyümölcs ízlés szerint

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra és egy 20x30 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát a múltkori keksz mintájára késes robotgépben gyúrtam össze. A kinyújtás viszont csak negyedszerre sikerült, mert eléggé szakad. Még fejlesztésre szorul. A meggyúrt tésztát 1/3-2/3 arányban osztottam két részre. A nagyobbik fele lett az alja, a kisebbik a teteje. Az alsó tésztát a tepsi méreténél nagyobbra nyújtottam, hogy legyen egy kis pereme. Tepsibe fektettem és minden gonoszságát megbosszulva villával megszurkáltam. A sütőben nagyjából 10 perc alatt elősütöttem.

Közben elkészítettem a tölteléket. A tojások sárgáját fehérre kevertem a cukorral, majd beleforgattam a túrót, a vaníliás cukrot és a citromhéjat. A tojások fehérjét kemény habbá vertem és óvatosan a másik tojásos masszába kevertem a darával együtt. A krém nagy részét a tésztára simítottam és beledaraboltam egy kis barackbefőttet. Majd befedtem a másik, kinyújtott tésztával. A tetejére kentem a maradék túrót és betettem a sütőbe. Nagyjából 30 perc alatt elkészült.

Finom, omlós tészta könnyed túrótöltelékkel. A barack nagyon feldobta. De szerintem más fajta befőttel, vagy friss gyümölccsel is remek lehet. Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a túrós lepényt?

Túrógombóc könnyedén

(Aki csakis a zsemlemorzsás, tejfölös változatot szereti és minden más fajtáját elítéli, az inkább úgy olvassa tovább, mint ha nem is túrógombócról beszélnék, csak egy könnyű kis második fogásról.)

A tegnapi túrós csuszából kimaradt egy kis túró, úgyhogy arra gondoltam, legyen belőle túrógombóc. Valamilyen isteni lény vezethette kezeimet, mert a könyvespolcról nem Horváth Ilona szakácskönyvét vettem le (mint szoktam), hogy kinézzem a pontos arányokat, hanem az Ínyesmestert. Fellapozván a könyvet a megfelelő oldalon, döbbenten tapasztaltam, hogy Ő nem csak úgy összedobja a tojásból, darából és túróból álló masszát, mint Ilonánk. Veszi a fáradtságot és felveri a tojás fehérjét, megcukrozza és vajjal dúsítja. Fantasztikus. Eddig is nagyon szerettem olvasgatni ezt a könyvet, de azt hiszem, most nekiállok, hogy esténként, krimi helyett olvassam. (Nem mintha olvasnék krimit.)

Plusz gondoltam egy nagyot és kicsit alakítottam rajta. Pici citromhéjat is tettem bele és nem zsemlemorzsába, hanem darált mandulába forgattam a kifőtt gombócokat. Hát hű. Eszméletlen jó lett. Nem az a menzás cucc. Elegáns és könnyed.

Hozzávalók két személyre:

25 g vaj

2 tojás, sárgája és fehérje különválasztva

250 g túró

50 g dara

1 ek cukor

pici reszelt citromhéj (lehetőleg bio)

só

2-3 marék mandula darálva és 1 ek vaníliás gyümölcscukorral elkeverve

lekvár, vaníliás gyümölcscukor a tetejére

A vajat a tojások sárgájával és a cukorral jól kikevertem. Majd hozzáadtam a krumplinyomón átpasszírozott túrót, a darát és belereszeltem egy pici citromhéjat. Jól eldolgoztam. Végül óvatosan hozzákevertem a kemény habbá vert tojásfehérjéket. Egy óráig letakarva a hűtőben pihentettem.

Amikor kipihente magát, sós vizet forraltam. A masszából nagyjából 1 púpos teáskanálnyi adagokat vettem és lisztes kézzel gombóccá formáltam őket. A gombócokat a lobogó vízbe dobtam. Nagyjából öt percig főztem közepesnél kisebb lángon. Ezután szűrőkanállal kiszedtem őket és a cukros mandulába forgattam.

A második meglepetés ekkor ért. Az Ilona féle gombócok főzés közben megdagadnak, de amikor kiveszem őket a vízből, visszazsugorodnak eredeti kis méretükre. De ezek! Megdagadtak és úgy maradtak.

És most jön az utolsó döbbenet. Az állaguk és az ízük. Azt gondolom ezért a fantasztikus állagért a recept a felelős. (Az íz az én szerény érdemem.) Nehéz szavakba önteni azt a könnyedséget. Egyértelműen a felvert tojásfehérje miatt van. Szóval könnyű, de mégis laktató. Kicsit citromos, de határozottan jelen van a túró. Én kipróbáltam ősrégi, besűrűsödött eperszörppel, és vaníliás gyümölcscukorral megszórva is. Hú de jó volt. Érdemes kipróbálni.

Aki nem szereti a túrógombócot, az tegyen egy próbát ezzel. Egy sovány túróval, teljes kiőrlésű darával, gyümölcscukorral készült változat pedig az alakjukért aggódóknak is megengedett.

Szeretitek a túrógombócot?

Túrós csusza, nekem

A családi legenda szerint gyerekkoromban a sajton kívül semmi tejterméket nem ettem meg. Legfeljebb a rakott krumpli tetejéről a megsült, sajtos tejfölt. Na meg a vaníliás krémtúrót és túrórudit, de azt kétpofára. Rémes módon a mai napig nem szívesen eszem tejfölt, joghurtot magában, kefirt egyáltalán nem és a túróból is csak a német, krémes fajtát. Igazából én sem értem, miért ez a tiltakozás. Szerencsére változom. A joghurt már lecsúszik natúr is, mióta megjártam Iránt. Ott kénytelen voltam megenni, de nagyon illett az ottani ételekbe, éghajlatra. Megkedveltem. A darabos túró továbbra sem megy, legfeljebb sok fűszerrel kikeverve.

De el kellett jönni a napnak, amikor nem kerülhettem ki a túrós csuszát. Egye kukac, teszek egy próbát. Párom nagyon szereti, és nem lehetek olyan szívtelen, hogy nem főzök, csak azért mert én nem szeretem. Bár egyszer egy kedves barátnőmnél ettem már, ő vörösboros pörkölt mellé tálalta. Az nagyon jó volt.

Nyitottan, a kellemes emlékeket szemem előtt tartva, bátran nekifutottam. Törekedtem a jó alapanyagok felhasználására. Először is házi tésztát készítettem. Úgy éreztem ez elengedhetetlen. A házi tésztakészítésnek addig nem nagyon álltam neki, amíg nem volt tésztanyújtóm. Párszor megpróbáltam sodrófával kinyújtani, de nagyon fárasztó volt és nem is lett olyan vékony. Amióta viszont szereztem tésztanyújtót, pikk-pakk össze tudom dobni és nagyon finom. Lassan kezdek belejönni és egyre szebb tésztákat gyártok. Szóval érdemes befektetni egy tésztanyújtó gépbe vagy elkérni a felmenőktől, ha már nem használják. Az alaptésztát pedig bátran variálhatjuk, pl. lehet céklás, spenótos vagy fűszeres is. Ha egyszerre csinálunk nagyobb mennyiséget, kiszáríthatjuk, úgy is eláll pár hónapig. De azért frissen a legfinomabb.

Hozzávalók 3 személyre:

házi tészta 2 tojásból

nagyjából 150 g túró

½ doboz nagy tejföl

füstölt szalonna

A tésztához:

2 tojás

200 g rétesliszt

1 kk só

A tojást és a sóval elkevert lisztet összegyúrtam. Nem kell hozzá vizet önteni. Addig gyúrtam (5―8 perc), amíg sima, selymes lett a felszíne. Ilyenkor nagyon szeretem az állagát, nagyon szép. Becsomagoltam folpakba és egy órára a hűtőbe tettem pihenni. Amikor kivettem, kicsit lelapogattam a sodrófával és kétszer áttekertem a tésztanyújtó legnagyobb résén. Behajtogattam a két hosszú szélét és megint áthajtottam kétszer, így már egészen szabályos oldalú csíkokat kaptam. Szépen lassan csökkentettem a rést, mindegyiken kétszer tekertem át. Az utolsó előtti fokozat volt a végső, így nagyjából 1,5 mm vastag lett a tészta. Ennyi. Gyorsan megvan. Főzéssel együtt annyi időt vesz igénybe, mint a bolti kifőzése. És sokkal finomabb.

A múlt héten beszerzett, akácon füstölt (ezért külön kedves számomra :) szalonnát felkockáztam és kisütöttem a zsírját.

A tésztát vékonyra nyújtottam, és pizza vágóval nagyobb kockákra vágtam, majd bő, sós vízben 3―4 perc alatt kifőztem. A Bűvös Szakács szerint 10 dkg tésztát 1 liter vízben érdemes kifőzni, amibe 10 g sót teszünk. Ez nagyjából egy csapott evőkanálnyi. Az adagokat a tészta mennyiségének megfelelően emeljük.

A leszűrt tésztát a kisült zsír egy részében megforgattam, majd belekevertem a túrót és a tejfölt. Tálaláskor tettem rá még egy kis tejfölt, a tetejére szalonnapörcöket szórtam és meglocsoltam 1―2 teáskanál zsírral.

 

És nem menekülhettem. Nincs több kifogás, megettem. Ízlett. Így is el lehet készíteni. Biztosan az is benne van, hogy amióta magamra főzök, több mindent megeszek, amit azelőtt, otthon a tányér szélére pöcköltem. Régen a túrós tésztából csak a szalonnapörcöt szerettem. Érthető, Lusta Dick is „…szalonnával, sok szalonnával…” kérte a joghurtot :). Most már a szalonna alatti részt is szívesen eszem. De csak ha csusza.

Másnak ez egy egyszerű, mindennapi étel. Nekem egy esemény volt. Megszerettem.

Szeretitek a túrós csuszát?

Csokiréteges túrótorta

A tegnapi nőnappal egybekötött Zoltán napra gondoltam megvalósítani ezt az édességet. Több blogon is összefutottam már a túrórudi tortával, de Beastie receptjéből indultam ki. Na meg a Karácsonyra kapott eredeti, angol nyelvű Nigella süteményes könyvből (How To Be A Domestic Goddess). A sütemény alapja a brownie, teteje egy egyszerű vaníliás túrókrém csokilapokkal elválasztva.

Mostanság elég rosszban vagyok a „vigyázzunk, mert sütés közben könnyen kiszárad” típusú süteményekkel. Sajnos a brownie-val is így jártam. De azért leírom, hogyan készült, hátha a kedves olvasó kevésbé szétszórt és több szerencsével jár. Én kicsit túlzásba vittem a méretet, úgyhogy itt már csak az ajánlott mennyiségeket közlöm.

Az alap hozzávalói:

65 g étcsokoládé

65 g vaj

1 db tojás

vanília kivonat

60 g gyümölcscukor

40 g liszt

só

A krém hozzávalói:

500 g krémes állagú túró

kb. ½ dl tejszín

½ citrom reszelt héja

kb. 70 g gyümölcscukor

2 ek vaníliáscukor

vanília kivonat

A csokirétegekhez és a tetejére:

75 g étcsokládé

2 ek vaj

vaj és kakaó a tortaformához

Először elkészítettem a tésztát. Kivajaztam és kakaóval megszórtam egy 20 cm átmérőjű tortaformát. Egy lábosban, takaréklángon, gyakran kevergetve megolvasztottam a vajat és a csokit. Közben egy tálban összekevertem a tojást, a cukrot, a vanília kivonatot és egy másikban a lisztet és a sót. Amikor megolvadt és kihűlt a csoki, belekevertem a tojásos keverékbe, aztán beledolgoztam a lisztes keveréket is. Belesimítottam a tortaformába és 180 °C-on 25 percig sütöttem. Itt szerintem 10–12 perc is elég. Nigella nagyon találóan írja, hogy a jó brownie-t a száraz brownie-tól csak néhány perc választja el. Igaza van. Akkor jó, ha a közepe még sűrű és kocsonyás. A lényeg, hogy ne száradjon ki. Drukkolok a kedves olvasónak.

Amíg (túl)sült az alap, elkészítettem a krémet, és a csokit felolvasztottam a vajjal. A túrót összekevertem a cukrokkal, a vaníliával és a citromhéjjal. Ízlés szerint több cukrot is lehet tenni hozzá. Aztán belekevertem annyi tejszínt, hogy kenhető állagú legyen, de azért ne folyjék (ezt a szót a szövegszerkesztő szokta rámerőltetni, magamtól nem írnék ilyeneket) le a tésztáról.

Amikor kihűlt a tészta megkentem egy réteg túrós krémmel – körülbelül a harmadával, aztán óvatosan befedtem egy réteg olvasztott csokival. A hűtőben hagytam fél órát dermedni. Aztán megint egy réteg túró jött és még egy réteg csoki. Újra hűtő. Összesen három réteg túró lett a tésztán, csokirétegekkel elválasztva. A maradék csokit a tetejére öntögettem. Hát ilyen lett.

Ha nem szárítom ki a tésztát nagyon finom lett volna, de így csak közepesen finomra sikeredett. A túrórétegek között megdermed a csoki és ropogós lesz. A tömény tésztát ellensúlyozza a könnyű túrókrém. Érdemes kipróbálni.

Kóstoltatok már csokis túrótortát?

Epres túrós kocka

Remélem csak nekem volt ilyen pocsék napom és mindenki más pocsék napját én kaptam meg. Kevés dolog tud felbosszantani, de ma rám talált egy, aminek sikerült. Nem részletezem, mert ez egy gasztroblog és nem egy egészségüggyel foglalkozó panaszláda. A nap második felét ott rontottam el, hogy ilyen lelkülettel álltam neki egy pancsos sütinek. Legközelebb csak jógaóra után állok neki vagy cukrászdából hozom.

A „tehermentesítsük a mélyhűtőt” projekt keretében a szilveszterről maradt epret próbáltam felhasználni. Mindez azzal a kívánsággal párosult, hogy legyen krém az eper alatt és legyen rajta zselé, valami piskóta ágyon. Hát legyen. Nem olyan pancsos, mint írom, csak zaklatott lélekkel. Igazából már nem így csinálnám, és akkor már nem is olyan bonyolult. Először érdemes elkészíteni a piskótát, és amíg az sül, a többit összerakni.

Hozzávalók a piskótához:

4 tojás

120 g cukor (vagy 90 g gyümölcscukor)

100 g liszt

1 kk sütőpor

2 lapos ek kakaó

só

vaj a forma kikenéséhez

3 ek eperlekvár

Először kivajaztam és liszteztem egy kis tepsi (kb. 20 x 15 cm) alját. (De csak az alját, hogy a süti ne púposodjon fel sülés közben.) Aztán begyújtottam a sütőt és előmelegítettem 180 °C-ra. Kimértem a lisztet és összekevertem a kakaóval és a sütőporral. Majd a tojásokat kettéválasztottam. A sárgákat a cukorral habosra kevertem, közben a robotgép egy kis sóval felverte a tojásfehérjéket. A lisztes keveréket és a felvert fehérjéket óvatosan, kanalanként a cukros tojásba forgattam. Ez azt jelenti, hogy inkább fent-lent tengelyen kevertem, és nem jobbra-balra körözve. Ahogy egy régi szakácskönyv írta, O alakú széles mozdulatokkal. Szóval, mikor már összekevertem mindent mindennel, a tepsibe simítottam a tésztát és betoltam a sütőbe 25 percre. A sütési idő a formától függ. Ha kisebb formát használunk, vastagabb lesz és lassabban sül át. Közben nem szabadna nyitogatni a sütő ajtaját, mert összeesik, de a sütőporral nem bíztam a véletlenre. Amikor kisült a piskóta, rácson hagytam kihűlni. Amikor kihűlt, megkentem az eperlekvárral. Ami előző életében eperszörp volt, csak nagyon besűrűsödött az évek folyamán. Amíg sült a tészta, elkészítettem a krémet.

Hozzávalók a krémhez:

250 g túró (a krémesebb német típusú)

5 dkg cukor

1 cs vaníliás cukor

½ citrom reszelt héja

A tetejére:

30 dkg eper

0,5 dl eperszörp

3 dl víz

1 cs zselatinpor

A túrót összekevertem a cukrokkal és a reszelt citromhéjjal. Az eredeti receptben tejszín is szerepel habbá verve, de szerintem anélkül jobb. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem vagyunk jóban a habtejszín és én. Legközelebb ki is fogom hagyni. A receptben szerepel még zselatin, amit a túróba kell keverni. Sajnos ez nem túl hatékony konstrukció, mert a hideg túró és a meleg zselatin találkozási pontján megdermed a zselatin, és csomókban lehet majd ráharapni a krémben. De biztosan van rá megoldás, majd kiderítem.

A krémet a kihűlt eperlekvárral megkent tésztára simítottam és betettem a hűtőbe, amíg elkészítettem a szörpös zselét. Ezt a használati utasítás szerint készítettem el. Folyadéknak a felhígított eperszörpöt használtam és ezt főztem fel. Amíg hűlt a zselatin (5-8 perc), a felezett epreket a sütire rendezgettem. Utána nyakon öntöttem a zselatinnal és visszatettem a hűtőbe dermedni.

Az epret leszámítva finomra sikerült. Eperszezonban, szabadföldi példányokkal biztosan százszor jobb. Könnyed, tavaszi-nyári sütemény. Szezonban biztosan még egyszer nekifutok majd. De azért jó volt egy kis tavaszvárónak.

A nap tanulsága pedig az, hogy a sütéshez is nyugodt, békés lelkülettel szabad csak nekiállni, különben olyan is lesz a végeredmény. Koncentrálni kell. Itt és most lenni.