Zöldborsópüré, kismókusok kenyérre is kenhetik

De jó is lett volna ez a színes köret az előző VKF fordulóra! Na de most már mindegy. Előbb vagy utóbb, de felkerül a bejegyzések közé.

Hát a születése története két szálon fut. Sokszor néztem Nigellát a spektrumon, milyen könnyedséggel rittyent össze ételeket, közben szorgosan jegyzeteltem. Akkor még nem szabadultam be a konyhába, de a recepteket eltettem, hátha jók lesznek még valamire. Egyszer láttam, hogyan készít harmatkönnyű gyors vacsorát. Sült lazacszeletek zöldborsópürével. Akkoriban, még nem igazán jártam a konyha közelében, hogy újdonságokat próbáljak ki, de azért megjegyeztem magamnak ezt az elkészítési módját is a borsónak. Aztán pár éve zöldborsófőzeléket készítettem „hűdeegészséges” módra és nem akartam lisztes habarással elrontani. Úgy gondoltam, majd a felét pürésítem, a másik fele meg borsó alakú maradhat. Turmixolás közben annyira megtetszett a színe, hogy inkább az egészet pürésítettem, így lett belőle az, ami. Ex-Kosztosom azóta is emlegeti, hogy milyen jó színe van és milyen finom volt. Szerintem különleges, mégsincs benne semmi különös. Csak hát szokatlan.

És itt egy ritka pillanat, amikor nem írok mennyiségeket, mert én is csak érzésre főztem :)

Most egy kicsit másképp készült. Hirtelen gondolattól vezérelten úgy csináltam meg, mint a krumplipürét szoktam. Simán, enyhén sós vízben, egy gerezd fokhagymával megfőztem, leszűrtem és vajjal, tejjel összeturmixoltam. Egy kicsit utána sóztam, és jól megszórtam törött borssal. Utólag jöttem rá, ez az, ahogy Nigella anno készítette, csak talán ő tej nélkül törte össze.

Így kicsit krémesebb lett, mint korábbi társai. Nekem nagyon bejön. Most elég kevés készült, úgyhogy a maradékot kenyérre kentem. Egy kis sajttal a tetején különlegesebb lett a vacsorám.

Érdemes kipróbálni.

Ti szeretitek a zöldborsópürét?

Újkrumpli napraforgómaggal és kaporral

Mai piaci terepbejárásomon nagyon megörültem az újkrumplinak. Keveset vettem, mert csak frissen jó. Beugrott egy régebben kijegyzetelt recept. Csak arra emlékeztem, hogy valami mag meg valami leveles dolog van benne. Úgyhogy vettem hozzá kaprot, petrezselymet és egy kis hántolt napraforgómagot. Persze nem ezek kellettek volna. (eredeti recept: flatcat, spenótos tökmagos újkrumpli) De ezeket kívántam meg.

Tényleg öregszem. Nem tudom miért, de nem nagyon kedveltem az újkrumplit. Lehet, hogy azért, mert amikor szezon volt, a családom sokat csinált, nekem meg már a fülemen is az jött ki. Pedig nagyon finoman készítik. Mégsem a szívem csücske. Viszont most, hogy igyekszem szezon szerint vásárolni, étkezni, sokkal jobban értékelem a zöldségeket. És persze a fantáziám is elindult, hogy mennyi féle formában kipróbálnám az újkrumplit. Úgyhogy úgy döntöttem elindítom az újkrumpli sorozatot. Íme az első darab.

Hozzávalók per fő:

20 dkg újkrumpli

¼ csomag kapor

1 ek olaj (magtól függően)

fél fej hagyma

kis marék szotyi

só, bors

½ dl víz

A krumplikat víz alatt, körömkefével megsúroltam és nagyjából másfél cm oldalú darabokra vágtam. A hagymát apró kockára vágtam és a felforrósított olajra (esetünkben napraforgó, de én valamiért tökmagolajjal csináltam) dobtam a krumplival együtt. Kicsit pirítottam, aztán hozzáadtam a vizet és fedő alatt, takaréklángon pároltam. Nagyon meglepődtem, hogy milyen gyorsan elkészül. Kicsit túl puha lett. Közben apróra vágtam a kaprot. A szotyival együtt a krumplihoz kevertem és pár másodpercig nagy lángon, óvatosan kevergettem, hogy elpárologjon belőle a víz.

Nekem nagyon ízlik a kapor és a szotyi együtt. A krumpli puha, a napraforgómag ropogós. Könnyű és gyors májusi köret. Érdemes kipróbálni, ha szeretitek a kaprot.

Újkrumplira fel!

Sült zöldséges barnarizs

Ezt a gazdag rizsételt akkor szoktam főzni, amikor már elegem van a húsból, de szeretnék valami tartalmasat enni. Semmi különleges alapanyagra nincs szükség hozzá. Na jó csak egy kis szójaszószra, de a többi hozzávaló könnyen beszerezhető. Miután megfő a barnarizs, már gyorsan össze lehet dobni. Aki még nem evett barnarizst, annak érdemes kipróbálni, mert amellett, hogy sokkal jobb a szervezetnek, még íze is van, fehér társával ellentétben. Tartalmas köretnek is jó, de önálló főételként is megállja a helyét. Íme a recept, ami most böjt idején is feldobhatja a menüt. Béres Alexandra egyik könyvéből származik (én kicsit több zöldséggel készítem, ezt a változatot osztom meg), és azon kevés receptek egyike, ami beleillik az idény-zöldségevés törekvésembe.

Hozzávalók 4 személyre:

2/3 csésze (kb. 1,7 dl) barnarizs

1/2 csésze (kb. 0,6 dl) zöldborsó

2 ek olaj

1 gerezd fokhagyma

3 ek világos szójaszósz

6 szem gomba

1/2 szál póréhagyma

4 tojás

1 közepes sárgarépa

só, bors

A barnarizst bő, sós vízben, egy babérlevéllel megfőztem. Többféleképpen lehet főzni a barnarizst, én úgy szoktam kifőzni, mint a tésztát, csak kevesebb vízzel. Sokáig kell főzni, kb. ¾ órát, lassú tűzön. Néha érdemes ránézni, hogy elég víz van-e rajta. Amikor megfőtt, leszűrtem.

Miközben főtt a rizs, előkészítettem a zöldségeket. Ha mirelit zöldborsóból készítjük, érdemes kicsit előfőzni. A fokhagymát apróra vágtam. A gombákat megpucoltam és keresztben vágtam szeletekre. A sárgarépát karikákra vágtam. A zöldségeket vékonyra vágtam, hogy könnyen megsüljenek és külön kis adagokban hagytam, hogy a főzés közben jól elkülönülten kéznél legyenek. A tojásokat felvertem.

Először nagy lángon felmelegítettem a wokot és beleöntöttem az olajat. Majd beletettem a répát és két percig, állandóan kevergetve megsütöttem, aztán hozzáadtam a pórét és a fokhagymát és egy percig sütöttem. Utána beletettem a gombát és a zöldborsót és újabb egy percig, kevergetve sütöttem. Amikor megsültek a zöldségek a wok szélére tereltem őket és a felvert tojásokat középre öntöttem. Hozzáöntöttem a szójaszószt és folyton keverve megsütöttem. Amikor elkészült visszatereltem a zöldségeket, beleöntöttem a leszűrt rizst és meglocsoltam még egy kis szójaszósszal. Sóztam, borsoztam és pár percig együtt pirítottam az egészet.

Hát leírni tovább tartott, mint elkészíteni. Nem bonyolult. Szerintem logikus, hogy a zöldségeket nagyjából keménységi sorrendben sütjük össze. Én nagyon szeretem. A rizsnek van íze, a zöldségek finom roppanósak, így marad bennük még némi tápanyag és vitamin is. Keleties húsok mellé jó köret, vagy csak úgy magában is laktató. Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a sült rizst?

Sült krumpli héjastul

Nemrég voltam egy vendéglátó ipari egységben, ahol kedves barátaim megéhezvén rendeltek egy óriás bécsi szeletet. Németre fordítva az étlapon „giant wiener schnitzel”-ként szerepelt. Bár 10 évig verték belém a tanárok a németet, a giant kifejezéssel csak az angolban találkoztam. A kis képzavar azért emberes adagot és finom köretet rejtett magában. (Mert hát mégsem eszem bele mások vacsorájába, csak belecsipegetek.) A krumpli héjában volt kisütve, de nem tepsiben, hanem olajban. Én még nem találkoztam ilyennel, de ezzel egyedül voltam a placcon.

Másnap neki is láttam, hogy kiderítsem, hogyan készül a héjas sült krumpli. Csak tepsis fűszeres változatokat találtam, amik közül párat biztosan kipróbálok majd. Így megint az maradt, hogy az ösztöneimre hagyatkozzam.

Igazi sült krumplit is csak 1 hónapja próbáltam először sütni. Amikor is előbb alacsonyabb lángon kell sütni a krumplit, hogy megfőjön, aztán kis pihenő után forróbb olajba dobni, hogy színe legyen, és kissé felhólyagosodjon.

Mivel utálom az olajszagot, igyekeztem minimálisra csökkenteni az olajban sütési fázist. Logikus lépésnek tűnt, hogy először megfőzzem a krumplit, és utána dobjam a forró olajba, hogy már csak színt kapjon.

Köretnek fél kilót sütöttem meg, de nassnak szerintem többet is lehet sütni, mert hipp-hopp elfogy.

Hozzávalók:

500 g krumpli

½ l olaj

só vagy valamilyen fűszerkeverék, fűszersó

Először a krumplikat alaposan megmostam egy erre a célra befogott körömkefével, majd egyforma, ∆-hoz hasonló keresztmetszetűre vágtam. Ez kb. 6–8 cm hosszú, és az aljánál hozzávetőleg 3 cm széles darabokat jelent. Majd annyi sós vízben, hogy ellepje, megfőztem, majd leszűrtem. (Nem érdemes szétfőzni, mert utána csak körülményesen lehet áttenni az olajba.) Aztán felforrósítottam az olajat, vagyis közepes méretű gázrózsán, maximumon hevítettem. Akkor jó, ha egy krumplit belemártva elkezd pezsegni körülötte az olaj. Egyszerre csak annyit tettem bele, hogy kényelmesen elférjenek, és addig sütöttem, amíg megpirultak. A megsült krumplikat papírtörlőre szedtem. Amikor az összes adag kisült és felitattam róla az olajat, egy mély tálban átforgattam a fűszersóval.

Én elég kényes vagyok a sült krumplira, de igen elégedett voltam az eredménnyel. Amellett, hogy csak egy kicsit lettem olajszagú (elszívó ide vagy oda), nem ázott el az olajtól, és nem szottyadt össze. Finom, fűszeres, ropogós.  Azt hiszem most már gyakrabban fogom rávenni magam, hogy sült krumplit süssek. Érdemes kipróbálni.

Szeretitek a sült krumplit?