Szeretem
az égetett tészta műfajt, és mindig is lenyűgözött az elkészítési módja. Nagyon
puccosnak néz ki, de valójában nem akkora munka. Igen sokoldalú: meg lehet tölteni
sóssal vagy édessel.
Ez egy letisztult változat: légies tészta, édes vaníliás tejszínhabbal töltve,
csokival nyakon öntve. Gordon Ramsay receptjét változtatás nélkül próbáltam ki.
Itt egy pörgősebb, itt pedig egy lassabb, követhetőbb videót találtok róla. Ez
a mennyiség 4-6 adaghoz elég.
Hozzávalók
a tésztához:
125 ml
tej
200 ml
víz
100 g vaj
1 ek
cukor
½ tk só
150 g liszt
4 db
tojás
A csoki szószhoz:
200 g étcsoki (70%-os)
30 g vaj
3 ek méz
125 ml
tej
A
töltelékhez:
300 ml
tejszínhab
1-2 ek
cukor
1 rúd
vanília
a
díszítéshez porcukor
A sütőt
előmelegítettem 200°C-ra, és kibéleltem egy sütőlemezt.
A vizet
és a tejet lassan felforraltam egy lábosban, majd hozzáadtam a vajat, cukrot,
sót, és addig kevertem, amíg szépen elelegyedett. Ezután beleöntöttem a
lisztet, összekevertem, majd levettem a tűzről és csomómentesre kevertem. Kicsit
visszatettem a tűzre, és folyamatosan addig kevertem, amíg egy gombóccá állt
össze (ez maximum egy percen belül bekövetkezik). Ismét levettem a tűzről, és
egyenként elkevertem benne a tojásokat. Ez az elején kicsit nehézkes, de aztán
a tészta szépen felveszi a tojást.
Ennyi idő
alatt már le is hűlt annyira, hogy nyomózsákba lehessen tölteni. Nekem sincs
nyomózsákom, úgyhogy sima uzsonnás zacskóba töltöttem a tésztát, majd
kivágtam az egyik csücskét (maximum 2 cm-es rést érdemes csak vágni). Öt cm
átmérőjű tésztagombócokat nyomtam egymástól pár centire, majd vizes ujjal
lenyomtam a tetejüket, hogy ne égjenek meg a kiálló csúcsok. Nagyjából 20
percig sütöttem. Sütés közben megdagadnak, felemelkednek. Akkor jó, ha szép
aranyszínű, kemény a külseje, a belseje levegős. Miután kihűlt, késsel
lukat fúrtam az aljába.
Amíg sült
a tészta, elkészítettem a csoki öntetet. Ehhez gőz fölött felolvasztottam a
csokit, vajat és mézet. Ezután levettem a gőzről, és elkevertem benne a tejet.
A
tejszínhabot a cukorral kemény habbá verjük. Én csaltam, és habszifont
használtam.
A tésztát
a lukon keresztül megtöltöttem a tejszínhabbal, 5 darabot tányérra tettem,
vékonyan meghintettem porcukorral, majd leöntöttem a csokival.
Azt
hiszen nem kell áradoznom, hogy mennyire légies és finom. Elkészíteni sem nagy
ördöngösség. De a fogyasztása kicsit veszélyes: egy tésztagolyóba szúrt villával könnyen hasba lőhetjük magunkat tejszínhabbal. Úgyhogy csak óvatosan...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése