Kedves
Olvasó!
Most egy
tanulságos történet következik arról, miért érdemes feliratozni a mélyhűtőben
tárolt maradék készételeinket.
Ebédelni
kell valamit, de ez nálam nem olyan egyszerű. A menza mifelénk elég drága. És
mivel baromira el vagyok kényeztetve (szüleim és jómagam által), nem is
szeretem az ottani ételeket. Marad a főzés. Na már most, akármennyire is a
főzés mellett vagyok, azért hétköznap este egy végigdolgozott nap és 2 és fél
óra utazás után nekem sincs sok energiám odaállni a tűzhely elé. Ezért amikor
csak tehetem, a hétvégén főtt maradékot (persze csak azt, ami bírja)
lefagyasztom, és a héten szépen kieszem a mélyhűtőből.
Ma
gombapaprikásnak kinéző kaját vittem magammal, amihez tegnap még főztem egy kis
tésztát. Az előrelátó Kata valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve tejföllel jól
összekeverte a kifőtt tésztát, gondolván másnap már csak kimelegíti hozzá a
gombapaprikást és kész az ebédje.
A
meglepetés akkor következett, amikor már melegítettem a kajámat, és a mikró
felől kínai 5fűszer illata terjengett. Először azt gondoltam valami gaz kolléga
titokban kicserélte az ebédjeinket és most a sajátját melegíti, de sajnos nem
így volt. A gombapaprikásnak kinéző fagyasztott cucc valójában kínai marha volt
káposztával és bébikukoricával. Csípős, fűszeres, amilyennek egy kínainak
lennie kell. Mit volt mit tennem, megettem hozzá a tésztát, amit előző nap
gondosan összekevertem a tejföllel. Végül is az indiai csípős kajákhoz is jó
passzol a joghurt…
A tejföl
még csak-csak, de a legfurcsább igazából a penne volt az egész történetben, az
nagyon nem illett oda.
Tehát kedves
Olvasók cimkézni, cimkézni, cimkézni! Mert a pennés tejfölös kínai marha nem valami
finom.
Evés közben eszembe jutott az egyik kedvenc jelenetem a Jóbarátokból :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése