Vettünk egy babafotelt Hannának, mert észrevettük, hogy bármilyen kis dobogóra vagy doboz tetejére ráül, hogy azután onnan szemlélje a körülötte folyó eseményeket vagy a Lóg a lába lóga....mondókára kalimpáljon és így hívja fel magára e figyelmet. Kétszemélyeset vettünk, mert gondoltunk szerelmére Balázsra is, akivel felfoghatatlanul szoros a viszonya. Pontosabban Balázs az, aki ha meglátja Hannát, azonnal elkezdi lányom nyakát, arcát, fülét puszilgatni de volt, hogy messzebre is elment és leteperte Hannát, aki ezt ugyan tűrte de semmiféle viszonzást nem adott. Szerelem ez a javából. Hanna örömsikítással köszönti fiúját minden egyes alkalommal. Henivel már azon töprengünk, hogy melyik tánciskolába iratjuk be őket, mert semmi kétség, hogy meg kell tanulniuk a társastánc alapjait..aztán ki tudja..még versenytáncosok is lehetnek.

Vasárnapi ebédre mentünk a Thermal Hotel Heliaba legkedvesebb szomszédainkkal, azaz Lacival, Henivel és a 15 hónapos Bazsával. Az étteremben magányos bárzongorista zenélt de a kissé kihalt hellyel azonnal megbékéltünk ahogy megláttuk a két előre előkészített etetőszéket. A nagyon kedves fogadtatás is javított furcsa érzésünkön, hogy egy 4****-os szálloda Sunday Brunch-ára rajtunk kívül nem kíváncsi senki. Aztán szállingózni kezdtek az emberek de csak éppen annyian amennyivel még úgy érezhettük miénk az egész tér, így aztán nem csoda, hogy a süppedős padlószőnyegen ELINDULT HANNA!!!Szépen, boldogan, ügyesen, óvatosan. Az én szemem pedig ismét könnybe lábadt.
Most rohanunk, tv szereplésünk lesz..de erről majd a következő blogban írok.
Addig is itt egy kép, amin Hanna éppen a járástól elgyötört lábait pihenteti.

Úgy döntöttünk maximális védelem jár gyermekünknek, ezért beadattuk az agyhártya-gyulladás elleni oltást. Egy kis sírást megér az, hogy ne kapja el soha az életben ezt a szörnyű betegséget. Őszintén szólva nem sokat tudtam erről a betegségről mindaddig, amíg Oszter Alexandra, a színésznő meg nem betegedett. Vagyis létezik a kór, köthetem valós, hús vér emberhez..így hihetőbb és meggyőzőbb.
Ha már a rendelőben voltunk, a mázsálás sem maradhatott el. 9kg 30 dkg az eredmény.
Mindig jót mosolygok azokon a kismamikon, akik gyermekük rohamos hízásával kérkednek, nekem valahogy más dolgok miatt hízik anyai májam de azért biztos ami biztos megkérdeztem kedvenc gyermekorvosunkat, hogy "Nem sovány ez a gyerek?". Hogy megnyugodjak, elővett egy vaskos orvosi könyvet és megnézte mennyi az ideális súlya egy 13 hónapos babának. Ugye senki sem csodálkozik, ha a válasz éppen 9kg 35dkg. 5 dkg hiányzik, vagyis tényleg sovány...
A képen formás kis Hanna, vadonatúj frizurájú anyukájával látható. Na hogy tetszik?

Nincs könnyű dolga a gyermekfotósnak vagy csak valami titkos módszere van arra, hogyan irányítsa a kis modell figyelmét a kamera lencséje felé. Miért van az, hogy amikor meg akarom örökíteni hogyan áll, mászik, hempereg, játszik Hanna, ő azonnal mást csinál? Jó dolog a digitális fényképezőgép, sok-sok pénztől és elrontott képtől menti meg az olyan, gyermekét szűnni nem akaró buzgósággal fényképező szülőt, mint amilyen én is vagyok...
Íme egy a sok közül. Ezen jól látszanak Hanna göndör fürtjei.

Irígylem Hannát, amiért neki van egy amerikai nagybácsija, sőt nagynénije, mitöbb unokatestvére... Nekem sosem volt, pedig mindig akartam volna eggyel kérkedni az iskolában, amikor kisgyerek voltam. Szóval, Ferkót, (aki Zoltánom testvére) ismét Európába szólította a kötelesség és ha már így volt, egy hosszú hétvégére Magyarországra is eljött. Így aztán igazán tartalmasan, zajosan, csipkelődősen telt a hétvége. Hanna elemében volt, összes tudományát bemutatta...
A képen, egy olasz étteremben eszünk és a főcímben említett nagybácsi ugyan nincs a képen, kedvencei azaz Hanna és én igen...)

Nagy nap a mai. Hanna guggolásból felállt és sokáig így is maradt. Utána egy csüccs következett, majd ez a produkció még sokszor,sokszor, sokszor egymás után. Annyira büszke vagyok rá. Egy két bizonytalan lépést is megtett de ezt még csak én, az elfogult anya vette észre. Ma csak ennyit írok, megyek vissza a szőnyegre hancúrozni és gyakorolni..

Te, aki most olvassa Hanna naplóját! Van egy olyan rovat, hogy "hozzászólások". Igazán szívesen venném ha néha beleírnád a véleményedet, megjegyzésedet.
Kíváncsi vagyok kiknek köszönhetem, hogy Hanna követendő lábnyomai a legolvasottabb blog itt a Babaszobán. ))

Megtaláltuk álmaink játszóházát. Mert mi kell annál több, minthogy közel legyen, jól felszerelt, igényes legyen és az ára se legyen borsos. Hanna nem is várta meg, míg regisztrálom, kulcsot kapok, -azonnal bemászott a terem közepére, szokásos örömsikolyok közepette. Hihetetlenül jól érezte magát, kapkodtuk a fejünket a sok klassz játék láttán és eldöntöttük, amíg ilyen vacak az idő, ott a helyünk akár minden nap. Zoltánomat is megkérem, egyszer kétszer menjen el Hannával de attól félek, belemerülne a játszásba és Hanna nem tudná fegyelmezni...

Ma nem bírtam tovább és idecsaltam anyukámat, hogy vigyázzon Hannára amíg én kedvenc bevásárlóközpontom kiárusításán kiélem vadászösztönömet. Utoljára Párizsban éreztem ilyet, ott aztán megőrülnek a nők a leárazás ideje alatt és persze én is velük őrültem..ilyenkor kiszárad a szám és a pulzusom az egeket veri...Most is így volt...és jaj de nagyon jó volt.

Valahogy kiment a fejemből, hogy leírjam, hogy Hanna mit kapott 1. szülinapjára az ő apukájától, az én férjemtől.., pedig azt hiszem elég különlegeset, szokatlant, értékeset bár ezek ellenére őt mégsem érdekli. Hát saját web oldalt kapott, hogy oda ne rohanjak...
Mostantól nekem kell naprakészen tartani, amíg el nem éri azt a kort amikoris ő programoz. Most csak a klaviatúra püféléséig jutott el de egy évesen ez sem kis teljesítmény.

Nos itt vagyok és bár ihletem nincs mégis megpróbálom a sok-sok vidám percet megosztani veletek, amikkel Hanna ajándékoz meg bennünket napról napra.
Most békésen alszik, az Aludj jól gyermekem című sikerkönyv receptje bevált, amit rajtam is észrevehet a kételkedő, hiszen ennek (és persze kozmetikusomnak) köszönhetően kisimult lett arcom. Éppen ma saccolta koromat 23 évesnek egy úr, miközben mindenki tudja, hogy éppen tíz évvel vagyok több... No de nem magamról akarok írni.
Hanna kicsit másképp mosolyog, mint eddig, mert rájött, hogy ezzel a mosollyal bárkit levesz a lábáról. Összehunyorítja szemét, kicsit grimaszol, igazi huncut mosolyt produkál.
Puszit dob, cuppant és búcsúzkodáskor az integetés is természetes már.
Szinte biztos, hogy operaénekesnő lesz, mert zene hallatán énekléshez hasonlót produkál és olyan magas hangon sikít, hogy Rost Andrea is megirígyelhetné... Dobhártyánknak kicsit fáj de még mindig mosolygunk rá.
Ha mégsem énekesnő lesz akkor alpinista, mivel egy éves kora ellenére nem fél a magasságoktól, sőt megmássza azokat. Előszeretettel mászik fel a kanapéra, a franciaágyra vagy játékdobozának tetejére.
Táncosnő is lehet, mert ahogy zenét hall, nyüjtja kezét, hogy "Mami táncolunk?" vagy ha nem vagyok elérhető távolságban akkor ő maga ringatja pelenkás popsiját.
De ami ennél is fontosabb, Hanna haja gyönyörű göndör lett. Kis csigák vannak kobakján, épp olyan fürtös baba, amilyet álmodtam magamnak, amikor még a pocakomban volt.

Pici időt kérek, míg Huncutka legújabb kalandjairól írok, addig itt egy nagylányos kép róla.

Mostanában sokat szomorkodtunk, Hanna nagyszüleinek elvesztése miatt.
Itt egy kép amin Hanna sír, igaz más miatt... Ilyenkor is szeretnivaló, nem?