Kb. két évvel ezelőtt találkoztam az antalvalin ezzel a növénnyel. Akkor fedeztem fel, hogy ugyanarról a növényről/gyomról van szó, amit a nagy esőzések után a kövek közül kiló számra szedünk ki és dobálunk a tyúkoknak. De olyan jól sikerült az írtás, hogy azóta 1-1 csökevényes növény jelent csak meg, amit aztán elvitt a szárazság. Tavaly cserépben nevelgettem egyet, de végül nem használtam fel, mert igen savanyú volt.A minap a Bank melletti utcában a kövek között láttam erőtől duzzadó példányokat, de nyílvánvaló, hogy nem onnan fogom begyűjteni a reggelimet, multivitaminomat.
A napokban vettem észre, hogy egy kisebb területen megjelent a kertemben, még nagyon picik, kitettem egy figyelmeztető táblát, nehogy valaki hirtelen felindulásból kikapálja vagy kigyomlálja:)
Már korábban írtam, hogy szeretem olvasgatni a Czifray-féle szakácskönyvet és általában, ha valami olyat készítek, ami szerepel a szakácskönyvben, közzéteszem a receptjét is. Pl.almaleves, vagy cseresznye eltevés stb. Emlékeztem, hogy porcsinnal is volt recept, és sikerült viszonylag kis erőfeszítéssel megtalálnom, gondoltam, beemelem a nagy közös tudástárba:).
Íme a recept:
382.Paréj sóskával
Végy a’ zöldségnek hideg levéhez fél annyi sóskát, portsint, petrezselymet, olasz salátá; adj hozzá egy kevés mogyoró hagymát, egynehány levél bazsilikomot, majorannát és kakukfüvet; törd öszve kő vagy fa mozsárban; önts szítába ’s dörzsöld tserép edénybe forró eczettel; tedd azután tüzhöz, midőn forrani kezd, vedd el onnét; adj hozzá mindjárt a’ keverés’ kezdetekor sót, egy kés hegyni salétromot, hogy a’ színe annál szebb legyen; folyvást kevervén hagyd meghülni, hogy mindenütrtr egy forma legyen. Végre mérsékeld a’ sűrűségét, mint a’ szükség kívánja, fa olajjal, tojásszékével, vagy aludt marha hús lével.”
Forrás: Czifray István: Magyar nemzeti szakácskönyve, magyar gazdaasszonyok szükségleteihez alkalmazva (1840 kiadás) Főzelékek 130.oldal
További receptek: itt
Az antalvali kommentekben is van két további felhasználási mód.
Ezek inkább sovány porcsinok:)