Erről tavaly olvastam először. Most jobban
körülnéztem a recept ügyében, gyakorlatilag mindegyik receptnek ugyanaz lehet a
forrása. Öt literes üveg, 2 kg cukorból
szirup, hideg áztatás, üvegekbe töltés, nátrium benzoáttal tartósítás. A főzésmentes
eltevésnek itt a növényi nyák lehet az oka, de sajna a nátrium-benzoát
egészségtelen. Több alternatíva is létezik az eltevésre, vagy a növényi nyák
ellenére mégis főzzük, vagy lehetne az áztatott és szűrt szöpöt gőzben
tartósítani, de ezt a módszert legközelebb fogom kipróbálni.
Ahogy készítettem
1
víz felét felforraltam és leforráztam
virágot, kb. ½ napig állni hagytam. A víz másik feléből és a cukorból
szirupot főztem és hozzáadtam a citromsavat. A virágról a forrázatot leszűrtem,
majd a sziruphoz adtam, az egészet összeforraltam. Sajna a citromsavtól a hársfavirág forrázat elvesztette a gyönyörű
színét, de mégy így sem kell rejtegetni, mint a mentát
vagy a citromfüvet.
Az
üvegeket alaposan elmostam, majd forró víz és ecet 1:1 arányú keverékével
kiöblítettem és lecsöpögtettem, a tetőket szintén.
Steril
gézlapokat tettem a tölcsérbe és merőkanál segítségével, amit előzőleg szintén
a fentiek szerint elmostam, üvegekbe töltöttem.
Az üvegeket lezártam, majd fejtetőre fordítottam. Dunsztba tettem, majd
ott hagytam kihűlni.
És
itt lehet leginkább igaz, ha a gyógyhatása miatt akarjük inni a szörpöt,
mindenképpen jobban járunk, amikor szükséges, forrázatot készítünk és amikor
langyosra hűlt mézzel ízesítjük és elszürcsölgetjük.
Gyógyászati célzattal az orvosi, kislevelű,nagylevelű vagy széleslevelű hársfavirágot használjuk.
1 marék hársfavirág (most nem mértem le, mert
eredetileg nem szörpöt akartam belőle készíteni)
1,25
liter víz
0,5
kg cukor
1
kk. citromsav
