Radvánszky Béla gyűjteményes kötete eredetileg 1893-ban jelent meg. Engem a szakácskönyvekben leginkább a hagyományos tartósítási módok és a betegségek idején alkalmazott ételek, azok alapanyagi és elkészítési módjai érdekelnek, így abból válogattam kedvcsinálónak, de természetesen nagyon sokféle ételt és elkészítési módot tartalmaz a szakácskönyv. (A Czifray-féle szakácskönyvben találkoztam először betegségekre ajánlott receptekkel, azóta minden régi szakácskönyvben keresem ezeket a recepteket). A nyelvezetét kicsit szokni kell, de én jobban szeretem, az eredeti szöveggel közreadott verziókat, mint az átíratokat, de olyan is jön:)
"Dinnye torta.
Az dinnyéből így csináld az tortát. Meghámozzad az mint űtet
meg szokták hámozni, belől is az sárgáját elvessed, vágd meg vágó késsel szép
aprón, mint az almát szokták, tiszta fazékben vagy serpenyőben szűrj mézet reá,
két vagy három tikmonyat is üss belé, sáfrányozd, borsold, gyömbézed meg. Abban
az mézben főzd meg, apró szőlőt is hints köziben. Mikor megfő, tedd ki hadd
hűljön meg.
Csipkerósának az gyümölcséből való étek, az arena és
kűbántás ellen.
Megérvén őszkor a csipke, szedd le szép tiszta edényben, s két felé metszvén, szedd ki az magvát és
belső részét, szőrit, bánj szépen vele,
hogy semmi szőröcske rajta ne maradjon, vagy inkább benne; megmosván, faragtad
fele borban és fele vízben; többecske vizet, míg meglágyúl valamennyére; vedd
ki szép fejér ruhára, végy nádmézet és az levet, melyben főtt azzal is
felforraltatván az nádmézet, tajtékját lehányván, miután félig lefőtt, tedd bele ismét az megüresétett s meghámozott
csipkét, hadd főni egy addig, míg az nádméz, egy kalánnal példának okáért benne
kivevén, vonódik mint az fonal, az leve legyen annyi, mint az főtt meggynek.
Tiszta édes musttal is elkészéthetni, birsalmával, nádmézzel
és édes borral általönthetni hideg suffácskának sokféle főzelék mellett. Kaporna gyanánt is élnek az sültnél vele.”
Beteges embernek való levecske.
Egy tikmonyat végy, had főjön borban, ha megfőtt, az bort
leszűrjed, szedd ki az tikmony székit, nyomd ki s tölts bort reá, csinálj abból
levecskét. Ezt egy vén embertől hallottam, kin mikor asszú korság volt s igen
elszáradott volna, egy Doktornak rendelése szerint mindenkor reggel ilyen
levecskével élt s meggyógyult ereje, húsa, vére megjött.
Beteges embernek való pépecske.
Végy négy avagy öt tikmony székit, az fejérit kiszedvén,
keverd meg jól egy serpenyőben, tölts bort hozzá, hogy megsűrűdjék, az bortól
ne legyen felettébb híg avagy vékony, mert az forrása után nem igen sűrűdik
meg, nádmézeld meg, hadd főni, de ne igen sokáig, hogy meg ne aludjék; add fel,
mert ez itt betegnek jó erőt ad.
Betegnek való pogácsa.
Vedd egy megfőtt tiknek az negyed részét s metéld apróra,
szilvának hánd ki az magvát, ezeket is apróra vagdalván, semlye lisztet s
tikmony székét tégy köziben, készéts ezekből tésztát s rántsd meg annakutána.
Bába seggü gomba fekete lével.
Kemencében meg kell aszalni, ki kell mosni, mikor főzni
akarsz benne, tiszta vízben főzzed, vörös hagymát kell reá vágni, eczetezd,
borsozd, szekfüvezd meg. Az ki savanyún akarja, szekfüves lével is jó. Ez
megfeketedik, sűrű is leszen, mikor feladod, meleg legyen.
Fenyő alja gomba.
Először be kell
sózni, annakutána tiszta vízben főzd meg vörös hagymával, vajjal, borssal főzd
öszve, másképen faolajat önts reá s eczetet, saláta módjára készétsd el. Ezzel
mi magyarok nem igen élünk, de egyéb nemzetnél igen kedves."
A könyv itt elérhető
