Szeptember - "A természet az enyészet felé tart;de az ember sem tétlen."

Szeptember

Az ökörnyállal kezdödik, a must szagú erjedéssel, a dáliákkal,

a színházi bemutatókkal és a japán-kínai háborúval; évsza-

kok, egy idö óta, általában háborúkkal kezdödnek. Az égre né-

zünk, a sürü, szirup színü égre, hallgatjuk a berúgott darazsak

dongását, a távoli bombák robbanását. E bombák messze rob-

bannak, Spanyolországban és Kínában. A természet az enyé-

szet felé tart; de az ember sem tétlen.

Bombával és ökörnyállal kezdödik, s a végén, szeptember

végén, természetesen egy verssel ér véget, melyben minden rög-

zítve van, amit e pillanatról mondani lehet. Ez a vers külön le-

beg a világirodalomban, mint egy eltévedt bolygó, melynek

semmi köze a naprendszerhez, honnan elszakadt. Tartalma

szegényes. Mindössze arról szól, hogy még nyílnak a völgyben

a kerti virágok, s a huszonnégy éves költö neszeli az öregséget,

az elmúlást, a szerelem állhatatlanságát. Ezenfelül még a vi-

lágmindenség is benne van, s minden, amit az ember élettel és

halállal kapcsolatban érez.

Ezt a verset mondogatom, s kutyámmal járok, mint egy orosz

író, az édes, must szagú és enyhén mustárgáz illatú öszben.

A présházakban töltik a hordókat, és a gyárakban töltik a bom-

bákat, messze valahol, szerte az öszülö világon. A vers olyan

erövel kezd szólani, szeptember végén, mintha megszólalt volna

valahol egy láthatatlan zenekar. Hozzám tartozik, mint egy

személyes élmény emléke. Minden szavát külön szeretem: azt

is, hogy kerti virág-ot írt öszi virág-ok helyett, azt, hogy ta-

karta helyett takará-t írt a költö, szenvelgö és régies fordulattal.

Dallama, a versnek az a másik, a szavak értelmétöl csaknem

független tartalma, oly rejtélyesen rögzített, mintha kottába ír-

ták volna. Szeptember végén egyszerre zengeni kezd a vers, száz

esztendö távolságán át, s felkavarja az idöben és a mulandó-

ságban egy szerelem és egyfajta nemesen kacér, megdöbbentöen

öszinte és frivol halálfélelem emlékét. Ezzel a verssel szívem-

ben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az öszbe.

A délután meleg még. A természet szölöcukorral táplálja gyen-

gülö érlökését. A szökökút tava pislog, mint egy öreg ember eny-

ves szeme, ravaszul és alamuszian.

Az ösz a Hüvösvölgyben kezdödik, valamivel a Vámház mö-

gött, s a Nagykovácsi-rétet megkerülve elhalad a Szép Juhász-

né mellett; igy tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér,

már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között

kezdödik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hüvös-

völgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvü

milliomosok szacharint tesznek kávéjukba. Valahol zene ját-

szik, egészen régi és fellengzös operarészleteket, például az Un-

dine nyitányát. A kerti utak mentén a köangyalok hajfürtjeit

vérpiros szölölevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túl-

tömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete. Elmegyek a

Veronika elött, s biztosan tudom, még tartogat az élet számom-

ra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és

szölöcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

* *

Márai Sándor:A négy évszak Szeptember
A könyv itt elérhető.

Kökénylekvár

Ha most azt gondoljátok, hogy megint nyavalyogni fogok, hát nem, a csipkénél már megtettem:). Kicsit rossz volt az időzítés, a két macerás lekvárt a csipkebogyót és a kökényt nem egy napon kellett volna készíteni.

Amikor a csipke elkészült nekiálltam a kökénynek, ami szintén nem volt lefagyasztva, de a szedést követően még sokat ért, puhult.

 A kökényt  (2,4 kg) megmostam, megpróbáltam kézzel szétnyomkodni, ez nagyjából sikerült. Beletettem a befőzőlábasba és el kezdtem melegíteni, közben egy kis vizet (2 dl) hozzáöntöttem. Kevergettem, levettem a gázról és kicsit nyomkodtam a krumplinyomóval, visszatettem vizet öntöttem rá. Ezt 8 dl vízig ismételgettem. Elővettem a másik befőzőlábast, beletettem a szűrőt, majd pár merítőkanál masszát és a krumplinyomóval átpasszíroztam. Az átpasszírpozott magot és a szűrőben maradt héjat félretettem. Újabb adag passzírozás, mag, héj félre. Kicsit kellett vele izmozni, de lényegesen egyszerűbben ment, mint a csipke. Amikor kész lettem, csodálkoztam, hogy milyen sok lett:). Az átpasszírozott gyümölcsöt feltettem főni és közben előkészítettem az üvegeket. Nagyon sűrű, nagyon savanyú  és gyönyörű színű volt a lekvár. Hozzáadtam 2 ek. gyümölcscukrot (fruktóz) és állandó keverés mellett főztem.  Még mindig nagyon savanyú volt. Hozzáadtam 2 ek. kanál nádcukrot, de még mindig nagyon savanyú volt. Tudtam, hogy ebből  a lekvárból csak 1 üveget tartok meg azt üvegbe kanalaztam, majd a többit még édesítettem:(. Megpróbáltam Anya ízléséhez igazítani, így még 6 ek. cukrot hozzáadtam és még 10 percig főztem. Utána üvegekbe töltöttem, lezártam, fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem.

Amikor kész lettem, az volt az érzésem, hogy kizárt, hogy valaha megismétlem ennek a két lekvárnak az elkészítését. Azt az esetet tudtam volna elképzelni, hogy valaki aki közel áll hozzám a betegágyán ezt rendeli, de reméltem, ez nem következik be:).

Hozzávalók:

2,4 kg kökény

8 dl víz

10. ek. fruktóz (2 ek.) és nádcukor (8 ek.)

Ebből a mennyiségből 4 üveg 375 ml és 2 üveg 220 ml lekvár lett.
üvegek előkészítéséről itt

Megjegyzés:

A kökénylekvár hasfogó hatású, ezt fogyasztásnál érdemes figyelembe venni.

 Ezmegaz fészbuk:)

Csipkebogyólekvár

Még soha nem főztem, Anya azt mondta, ő készített többször, de semmilyen emlékképem nincs róla, se arról, hogy készíti, se arról, hogy eszem. 

Ez hogyan készült?

Szedés/Gyűjtés

Először is kigyalogoltam a határba, kerestem szép csipkebogyót és leszedtem. Már ez is embert próbáló feladat, mivel még ha sok is van, igen lassan telik az edény. Úgy szoktam, hogy elmenőben felmérem a terepet és visszafele megállók a bokroknál és az első barátságtalan megnyílvánulásig szedem. Értsd ez alatt, amikor a tüske felhasítja a bőröm vagy igen erőteljesen belémakaszkodik és csak kitépni tudom, jó esetben a ruhámból. Következő bokor, szedés, szúrás, tovább.

Legutóbb lemértem egy kg-t 16 perc alatt szedtem egy olyan bokorról, amit könnyedén elértem, 4-5-ös csoportban voltak rajta a bogyók, amit egy mozdulattal le tudtam szedni. A bokor is igen együttműködő volt, semmi szúrkálás, belémkapaszkodás. Kicsit finomabban kellene marasztalniuk:). Általában azért nem ilyen gyorsan telik az edény. Aztán az is előfordul, hogy kiborul a fele a gyűjtőedényből, ilyenkor már nem szedek többet.

Ha lekvárt szeretnénk készíteni jobb lenne a dércsípte, de ez több szempontból is problémás:

1. Az elvetemültek már leszedeték a javát (átlagos testmagassággal nincs elérhető bogyól:).

2. Az érett vagy fagyott bogyó érintésre szétmállik a kézben, ami nehezíti a gyűjtést.

3. Ennek a kissé trugymós állagú alapanyagnak szinte lehetetlen a megtisztítása. (csészelevelek, por stb).

4 .Azonnali feldolgozást igényel.

Emiatt jobb az érett, de még nem dércsípte bogyók begyűjtése és Erdőkóstoló módszerének alkalmazása, melyszerint a bogyókat megtisztítjuk a végétől és csészelevéltől, majd lefagyasztjuk. Feldolgozás előtt elővesszük kiolvasztjuk és feldolgozzuk, de azért így is elég macerás.

Ahogy én készítettem.

Napokig halogattam a lefagyasztást, végül nem lett belőle semmi. De ki akartam pipálni a listámon  a lekvárfőzét, emiatt a teának előkészített (végek lecsípve) csipkebogyókból nekiálltam. A bogyókat  megmostam. Kicsit szottyadt napok alatt, így megpróbáltam eltávolítani a benne lévő magokat és szőröket. Ez igen hosszadalmas feladatnak ígérkezett, emiatt stratégiát váltottam.

A bogyókat beletettem a befőzőlábosba és megpróbáltam szétnyomni, ez nem nagyon sikerült így  elsőre 2 dl- vizet öntöttem rá és feltettem melegedni, közben kevergettem. A pektin miatt gyorsan sűrűsödött, így újabb 2 dl vizet öntöttem hozzá, közben kevergettem, levettem a gázról és a krumplinyomóval megpróbáltam szétnyomni, visszatettem, keverés, gázról le, krumplinyomó, víz, vissza. Ezt addig folytattam, amíg  1 liter vizet felszippantott és nagyrészt sikerült a bogyókat szétnyomnom. Ez a része gyorsan ment.

Előkaptam egy szűrőt és egy másik lábast.          A szűrőt ráhelyeztem a lábosra, a szűrőbe beletettem kb. 2 nagyobb merőkanál masszát  és a krumplinyomó segítségével átnyomkodtam.  (Lehet egy hagyományos krumplinyomóval hatékonyabb lett volna az akció). A magokat kiöntöttem, a következő adaggal ezt megismételtem. Amikor kész volt a szűrés szűrő, lábas, krumplinyomó elmosás. Itt megszabadítottam a magoktól, most következett a szőrök eltávolítása

Szinte az egész bogyó csak magokat tartalmaz:)

 Elővettem a lábast és a szűrőt, úgy képzeltem, hogy a szűrőbe beleteszem az organzát és azon átszüröm a lekvárt. Az ötlet jó volt, de nem működött:), csak kevés lét sikerült kipréselnem, a gyümölcsből semmi nem jött át rajta:). Lekvár vissza a lábasba. Elővettem másik sűrű szűröt beletettem 1 merőkanál lekvárt és egy kanállal átpasszíroztam. A szűrőben maradt szőrös sűrű masszát félretettem, szűrőt kiöblítettem (könnyebb legyen folytatni a passzírozás), újabb merőkanál lekvár, passzírozás, szűrőből massza félre, szűrő elmos, újabb adag lekvár.

Ezek a szőrök.

Amikor  a teljes mennyiséget megszabadítottam a szőröktők következett a főzés. Itt  a lekvár állaga sűrű szószszerű volt, kicsit szemcsés érzettel,az íze kellemesen savanykás-édeskés. A lekvárt feltettem melegedni a 2 ek. cukorral és 1/2 kk. citromsavval, folyamatos keverés mellett még kb. 15 percig főztem. Az előzőleg előkészített üvegekbe töltöttem, lezártam, 5 percre fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem és ott hagytam kihűlni

.

1,3 kg csipkebogyóból és 2.ek.cukorból ha ügyesebb vagyok 3 üveg 220 ml lekvárom van, de az első átpasszírozásnál elég sok bogyót kidobtam, így a 3.üveg csak a ¾ részéig telt meg, amit félre tettem egy vegyeslekvárhoz.

Ha nem szívok a krumplinyomós résszel, akkor is két menetben kellett volna átpasszíroznom és úgy is igen munkásnak ítéltem volna az elkészítését, de legalább Anyának nagyon ízlik az eredmény, az egyik üveg lekvárt neki készítettem.

Ha még egyszer rá tudom szánni magam az akcióra, megnézem, mennyivel könnyebb fagyasztott bogyóból elkészíteni.  Persze szabad a választás, vagy a szőrt kell kikapargatni vagy izmozni kell az átpasszirozással.  Szerintem ez volt életem legmacerásabb befőzése. A zakuszka elbújhat mellette.

Megjegyzés:

Ha saját részre készítem nem teszek bele cukrot, elég édes lett volna úgyis, de a mennyiség miatt nem akartam vacakolni a szétválasztással. Az tény, hogy a cukor sokat dobott az ízén.

Gyógylekvárként jobb édesítés nélkül készíteni vagy, almával vagy más édes gyümölccsel ízesíteni, de nem gyógylekvárként is finomabb lesz valamilyen gyümölccsel kombinálva.

üvegek előkészítéséről itt

Utána következett a kökénylekvár.

Ezmegaz fészbuk:) 

A fekete dióhoz vezető út:)

Ma elcsattogtam a tavasszal fedezett  fekete diósomhoz.Ez volt közben:). Napsütés, szél, felhők és sok gyaloglás. Az eredményt majd mutatom:).

jobbra

szemből

balra

színesedik az erdő

Látjátok a szelet?

felhők

Megérkeztem az első fához.

dzsungelharc:)

majdnem leterítettek, de sikerült talpon maradnom:)

 Vadnarancs/Narancseper

Megyek haza.Ez lett volna a hosszabb út.

Jobbra is színesedik.

Hazafelé, rövidebb út.

Ezmegaz fészbuk:)