Szerinted vicces?

Ezt a képet kaptam e-mailben.

Először tényleg akár vicces is lehet, aztán ha szépen tovább gondolkodom rajta, rögtön eszembe jut, hogy aki ezt tette, az tudja, hogy mennyibe kerül egy ilyen kocsi?

Az biztos benne, hogy nem volt más megoldás, hogy grillezzen?

Most úgy látszik, mintha egy igazi kukacoskodó lennék. Néha az vagyok, így van. Egyre többször sajnos.

Egyre többször érzem azt, hogy minden csak nekem fontos, másoknak nem.

És lehet, hogy velem van a gond, hogy őrült módon próbálok úgy élni, hogy úgymond, környezettudatos legyek, hogy vigyázzak arra, ahol, amiben élek, mert nemcsak a pénztárcám kárára, de az életminőségem kárára is vezethetnek dolgok...

Mert nem értem, hogy:

Hogy miért kell egyeseknek minden szobában minden villanyt felkapcsolni, hogy miért kell napfénynél égetni egy lámpát, csak mert lusta lekapcsolni?

Hogy miért kell locsolni a vizet, persze, ezt csak az teszi, akinek nincs vízórája... Ahogy beszerelik, még kezet mosni is a szomszédba fog járni...

Hogy miért kell kárt okozni, csak azért, mert az amit a kár ér, az nem az övé?

Hogy miért kell úgy vezetni, hogy abba más belehalhat?

Hogy miért kell eldobálni a szemetet a kukától egy méterre?

Hogy miért kell a csikket kidobni a kocsiból?

Hogy miért kell más zenéjét hallgatnom éjszaka?

Hogy miért kell egy BKV-s személyzetisnek 100 milliót juttatni, miközben a közember már a bérletét sem bírja kifizetni...

Hogy miért kell engem hülyének nézni, hogy betétdíjas lesz az ásványvíz, amit persze inkább a szelektívbe dobok ki, mint hogy havonta egyszer visszavigyem, addig szemétdombot csinálva a lakásomból?

Hogy miért tart a benzin már megint jóval 300,- Ft felett?

Hogy miért adnak nyáron ócska műsort a tévékben, csupa ezer éves ismétléseket?

Hogy miért vagány az, aki a céges kocsival úgy parkol, hogy ott törik a kocsit, ahol akarják, úgysem az övé...

Hogy miért finanszírozza ez az ország azt a sok ingyenélőt, akik csak a segélyekért tudnak sorba állni?

Hogy miért van az, hogy ha körbenézek magam körül 10-ből kb 3-an dolgoznak munkahelyen, a többiek csak úgy vannak... És néha úgy érzem, hogy az én adómból vannak csak úgy...

Hogy miért gondolja mindig mindenki, hogy neki minden jár?

Hogy hova lett az a rengeteg pénz, amit a parlagfű mentesítésre az adóból az állampolgárok nagy részétől megkaptak? Derékig érő parlagfű van mindenhol szerte az országban...

Hogy én, mint autóval közlekedő, csak fizetem a mindenféle adót, közben olyan utakon járok, hogy a kocsi kereke majd kitörik... De ha gyalog járnék, a járdák helyzete sem jobb, csak a gyalogosoknak még nem kell úgymond útadót fizetniük... Még...

Hogy olyan metrót építenek, aminek a tervét kb 30 éve készítették és rég elavult, de nem vizsgálják felül, mert nekik így is eléggé megéri...

Hogy miért hiszi a nagy fekete autóval járók rétege (észrevettétek, hogy mostanában már nagy fehér autókkal járnak??), hogy nekik sürgősebb minden, hogy simán beállnak a piros lámpánál a sort megelőzve mindenki elé, és ez csak egy példa...

Hogy miért lehet az, hogy az Elmű egyszer egy tájékoztatójában elmondta, hogy a legnagyobb "áramlopások" a Rózsadombon vannak...

És a legfontosabb:

Hogy miért érdekel ez engem? Miért nem "teszek rá", és élem az életem? Miért vagyok erre az egészre olyan szinten dühös néha, hogy fel tudnék robbanni?

Miért? Mert hülye vagyok. Igen, hülye.

Hülye, mert azt gondolom, hogy egyszer ez megváltozik.

Dehogy változik.

Csak majd már nem érdekel...

Ez lesz a változás.

Csak már így lenne...

Hogyha vége...

...akkor bizony vége a nyárnak. Szinte egyértelműen vége van. Tudom, hogy a hétre még előrejelzésben 30 fokot jósolnak, de mégis vége.

És vége a nyaralásomnak is. Már egy hete, hogy hazajöttünk, de nem érem utol magam. Az utolsó pillanatot is kihasználtuk, és csak vasárnap este 9 körül indultunk haza, bár ezt az autópálya forgalmán egyáltalán nem lehetett észrevenni...

A két hetünk szinte végig napsütéssel telt, meleg volt, sőt, szinte hőség. Volt időnk kialudni magunkat, bár, én hulla fáradtan értem haza, mert az utolsó napon a gumimatracozásom közben olyan izomlázat szereztem, hogy szó szerint a kezemet nem tudtam felemelni.

Az történt, hogy 23-án olyan hullámok voltak a Balatonon, mintha a tengeren lennénk... És ha valaki látta már a tengert, ahogy hullámzik, és látott már gumimatracot, pontosan tudja, hogy a hullámzás nem pont azt segíti elő, hogy az ember lánya kényelmesen elfeküdve napozzon... De elősegíti viszont azt a remek szórakozást, amit a kb méteres hullámok okoznak a vízen himbálózó gumimatraccal. Szó szerint "harcoltunk" a vízzel, de közben remekül szórakoztunk. Bizton állíthatom, hogy a Balaton vize iható, mert kb 3-4 litert sikerült a körülbelül három órás vízben tartozkodásom közben meginni...

Persze, nem direkt, de mivel annyira jól éreztük magunkat, hogy időnként hangosan röhögcséltünk, visítottunk, így a hullám segítségével biztosítva volt a napi vízbevitelünk is...

Az emberek áltak a parton, a napsütésben, és a viszonylag erős szélben, és nézték ahogy mi kb 25-30-an pancsolunk a langyosnál melegebb vízben. Kívülről nézve rettenet lehetett, mert a parton nem volt olyan meleg, mint a vízben, és hát a hullámok néhol akkorák voltak, hogy lábon sem tudtunk megállni bennük. Remek volt. Tényleg. Ritkán van az embernek akkora szerencséje, hogy ilyen hullámzásban fürödjön a Balatonon. Mondtam is Hajninak, hogy látszik, hogy szeret engem a Balaton. Az utolsó napunkon még ilyen ajándékkal lepett meg minket. Szikrázó napsütés, meleg víz és hullám! Imádom!

És hogy van e valami, amit muszáj lenne leírnom? Tulajdonképpen nincs, ami van, azt már leírtam. Nem tudok betelni a Balatonnal. A fényekkel, a klímájával. Szeretem, úgy, ahogy van.

Több olyan dolog is van, amit évek óta nem értek, de erről nem maga a Balaton tehet.

Többek között, hogy hogy amikor azt írták az előrejelzésben, hogy másnap esni fog, és sajnálkozó telefonokat kaptunk, hogy milyen pocsék időnk van, mi aznap 4 órát napoztunk a vízben, és közel nem éreztük, hogy milyen rossz is nekünk. Azt ugyan nem értem, hogy hogy lehet az, hogy a meteorológia folyamatosan ennyire "mellényúl", mert képesek voltak arra is, hogy elmondták hogy aznap milyen idő volt, holott ennek a gyökeresen ellenkezőjét láttuk.

Ezt például nem értem, de szinte mindegy is... Mindig annak hittünk, amit láttunk.

És amit láttunk, az napsütés volt és nyári meleg. Az elsőre hidegnek érzett víz, egy idő után már kifejezettem melegnek érződött. A nap sütött, felhő szinte sehol nem volt.

És amit még muszáj leírnom! Én ennyi embert még soha, ismétlem, soha nem láttam a Balatonon, mint augusztus 20-án. Lépni nem lehetett. Szó szerint így kell érteni. Olyan volt, mintha az egész ország a Balatonra utazott volna. Annyi ember volt a vízben, és a parton, hogy már a látványtól rosszul voltunk. A parton lépni nem lehetett. A sátrak, pokrócok, törölközök szinte egymásba értek, a lépcsőknél sorok álltak a vízbe bejutáshoz. Annyian voltak, hogy szinte a papucsunkat nem tudtuk lerakni a bejárathoz, hogy ne valakinek a pokrócára tegyük azokat. Hihetetlen volt. A vízben labdáztak, gumimatracoztak, ugráltak. Nem lehetett átlátni az emberek között, szó szerint megtelt a víz.

Viszont, itt jegyezném meg, illetve kérdezném meg:

1. Valaki tudja, hogy emberek miért fürdenek a Balatonban ruhában? A parton vásár volt. Mind női, mind férfi fürdőruhát lehetett vásárolni kb 1.000,- Ft-ért... De mégis láttunk embereket szó szerint ruhában fürdeni. Nőket blúzban és szoknyában... Nem értem.
2. Valaki tudja, hogy miért kell ernyővel bejönni a vízbe? Egy fiatal pár egy kislánnyal (kb fél éves) minden alkalommal úgy jött be a vízbe, hogy fekete esernyőt tartottak a gyerek fölé. Bejöttek a vízbe, a gyereket végig az ölükben tartva, mentek kb 10 métert, majd kimentek. Az ernyőt végig nyitva tartva. Kicsit nézte csak hülyének őket a körülöttük lévő tömeg... Értem én, hogy süt a nap, de a kislányon pelenka és sapka volt. Ha be volt kenve valamivel, szerintem az alatt az öt perc alatt nem égett volna le...
3. Miért kell úgy labdázni, mintha csak az övék lenne a víz, nem törődve azzal, hogy ott mások is vannak? Miért kell mindezt a parttól nem messze csinálni, miért nem lehet beljebb menni a vízben, ahol esetleg kisebb az esélye, hogy valakit eltaláljanak? Miért?
4. Miért vannak szülök, akik mellett kisfiúk vízipisztollyal fröcsköl idegeneket egymás után háromszor. A második lefröcskölésnél csúnyán nézés után a gyerek a képedbe röhög, miközben anyukája nem messze tőle a gumimatracon napozik, apuka szintén röhögcsél az ügyes kisfiún. Láthatólag csúnyán nézés után sem szól a gyerekre, aki még egyszer fröcsköl, majd amikor megjegyzem, hogy ha lehetne, anyukádat fröcsköld, még apukának áll feljebb? Miért?
5. És miért kell a lépcső közvetlen közelében feküdni? Nem viccelek, a lépcső előtt. Úgy, hogy amikor ki, vagy bemennél a vízbe, nem tudsz hova lépni... Nem értem.

De mindegy is a válasz a kérdéseimre, mert ez ezzel jár. Hogy labdáznak a fejeden, hogy lefröcskölnek, hogy lépni nem tudsz annyian vannak. De nincs ezzel baj, mert a Balaton mindezt elfeledteti az emberrel. Mert elvarázsolja az embert, mert szereti az embert. Ahogy kiérsz a partjára, és már látod a vizet, tudod, hogy most valami jó jön. A gumimatracod már felkészült a feladatra, már csak másodpercek választanak el tőle, hogy ott ringatózzál a vízen, a szikrázó napsütésben. Ez pedig nagyon, nagyon, nagyon jó!

Tehát, pazar volt. És a volt itt sajnos már a nyárra is igaz. Tegnap már hideg volt a víz (mert tegnap még meglátogattam a Balatont, csak hogy el ne felejtsem, hogy mennyire szeretem!) és csak egy fél órát lehetett gumimatracozni rajta, mert már a nap sem sütött annyira, hogy felmelegítsen. De nem baj, nyár lesz jövőre is!

És jövőre is megyünk, és kiélvezzük majd minden pillanatát. A gumimatracot most takarékra tettem, illetve még nem, mert még hátha a hétvégén is jó idő lesz... Jah, tudja valaki, hogy mitől van a gumimatracom párnájában kb fél liternyi víz??? Hajni szerint az erős hullámzáskor került bele, de hogy fog az onnan kijönni??? Nagyon vicces, ahogy hurcolom a matracot, közben pedig "kluttyog" benne a víz... Valószínűleg a gumimatracom beleszerelmesedett a Balatonba és magával hozott belőle egy darabot... Csak ez lehet a magyarázat, gondolom.

Ígérem, hogy lesznek még az idén balatoni képek a blogon, mert még meglátogatjuk, ha minden jól megy, nem is olyan sokára...

De addig is, szia Balaton, jövök még!

A képek tegnap, azaz augusztus 30-án készültek Siófokon és Aligán.

Nyaljuk a fagylaltot...

Van egy pár dolog, amiben igen finnyás vagyok. Ilyen a fagylalt is.

Kicsit rosszul éltem meg, hogy Balatonbogláron és Lellén nem lehetett egy normális fagylaltozót találni.

Sajnos pesten is elég kevés olyan cukrászda, fagylaltozó van, ahol megfelelő választék van, megfelelő minőségben.

Nem szeretem a nagyon édes fagylaltot, és lehet, hogy vér ciki, de kicsit unom, hogy mindenhol Carte'dor fagyit lehet kapni.

A legtöbb cukrászdával az a baj, hogy minden fagylalt kb ugyanaz az íz, max a színük tér el.

Nemrég ettünk fagyit Érden a Pataky cukrászdában... Megvettük, és elindultunk haza... Szégyen, vagy nem, út közben landolt a kukában, mert egy tömény édes massza volt az egész, szinte nem lehetett a különbséget érezni a gombocók között... Kár, pedig a Patakyt szerettük, főleg a kelyhei miatt, bár azok szerintem még mindig jók lehetnek, hiszen abba egy csomó más íz is kerül...

Van néhány kedvenc fagylaltozónk, bár például kettőnknek rögtön kettő, és ezek még véletlenül sem egymás mellett vannak.

A zuram a Daubnerre esküszik (budán van), én a Vári cukrászdára (pesten van).

Nekem a Daubner nagyon édes, a Vári viszont...

Ha valaki pesti, mindenképpen próbálja ki!

Nem olcsó, de a választék!!! Akit eddig elküldtem, vagy elvittem, azóta csak oda járnak fagyizni. Nekem a világ végén van, mert szinte a város másik vége, de megéri elzarándokolni hozzájuk!

A cukrászda címe: 1162 Budapest - XVI. kerület, Szlovák út 82.

Nyitvatartásuk: Hétköznap 11-21-ig, hétvégén 10-21-ig.

Ha jó az idő, még este 9 után is nyitva vannak, tehát nem gond, ha zárásra érünk oda.

Pazar választék, csupa díjnyertes fagylalt!

Olyan túró, pisztácia, gyömbéres rebarbara, arabkávé, marcipán, kókusz stb, fagyit szoktam náluk enni... Legalább 30 féle fagylaltjuk van. Van tej nélküli, cukor nélküli, tehát minden igényt kielégít!

Jah, ha ott vagytok, kóstoljátok meg a répatortájukat is!

És még egy fontos dolog! A fagylaltokat megkóstolhatjuk, mert kis kanálon kérhetünk belőle, előre! Minden alkalommal új kanalat adnak, minden kóstoláskor! Bizony!

Ne hagyjátok ki semmiképpen, ha a környékén, vagy valahol pesten jártok! Megéri, ígérem!

És, ha már itt tartunk! Kinek hol van a kedvenc fagylaltozója?

A kép innen.

Hidekonyha - tésztasaláta

A jó öreg tésztasaláta. Ez biztos befutó és viszonylag olcsón hatalmas adagot lehet belőle készíteni.

Hozzávalók:

• fél kiló tészta (jelen esetben színes csavarttészta)
• 3 dl majonéz
• 2 dl tejföl
• 2 evőkanál mustár
• bors
• citromlé
• porcukor
• 20 dkg sonka, vagy bármilyen felvágott
• 1 üveg csemegeuborka

A tésztát kifőzzük, leszűrjük és teljesen kihűtjük. Muszáj, hogy teljesen kihűljön, különben úgy magába szívja az öntetet, hogy nem marad rajta.

Elkészítjük az öntetet, azaz összekeverjük a majonézt, tejfölt, a borsot, a citromlét és a mustárt, a porcukrot.

Feldaraboljuk az uborkát és a felvágottat. Belekeverjük az öntetbe a tésztát a feldarabolt uborkát és a felvágottat. Tálalásig a hűtőben tároljuk.

Bekerülési költsége kb 1100,- Ft, melyből a képen látható adagnyi lesz. A tál, amiben látható kb 20 cm mély, és 30-35 centi széles. Ez egy hatalmas adag!

Ez is egy remekül variálható étel. Az ízlésünknek megfelelően bármit tehetünk bele.

Hidegkonyha - töltött tojás variációk

Töltött tojás. Megint egy remekül variálható étel. Pepecsnek látszik, de ha van egy remek "kinyomókészletünk", a legtöbb időt a tojások megpucolása fogja elvinni...

Hozzávalók:

• 12 db tojás
• 1 db paradicsom
• 2 evőkanál ketchup
• 1 camping sajt
• bors
• 5 dkg vaj

A tojásokat keményre főzzük, majd kihűlés után megpucoljuk. Ketté vágjuk, és a sárgájukat óvatosan kivesszük és egy tálba tesszük. A tojássárgákhoz hozzátesszük a vajat, a krémsajtot a borsot és kikeverjük őket. Ha egynemű krémet kapunk, szedjük kettőbe. Az egyik részbe keverjük bele a megmosott, felaprított paradicsomot és a ketchupot. Ezzel készen vagyunk.

A tojássárgák helyére kanalazzuk vissza a paradicsomos tölteléket, majd a sárgájás krémet töltsük habzsákba, aminek csillag vége van, és nyomkodjunk a tojások mellé belőle.

Tálalásig tegyük a hűtőbe.

A tojások tölteléke lehet még zöldfűszeres, currys-mustáros, kolbászos, májas, tehát, szinte bármilyen, ami ízlésünknek megfelel.

Bekerülési költsége:

Kb 800, - Ft.

Öreg halász vendéglő - Siófok

Siófok - Öreg halász étterem. Biztos befutó.

Írtam már egy étterem "kritikát" egy siófoki étteremről a Sándor étteremről egy pár hónapja. Azóta voltunk megint ott, és hát... messze alul múlta önmagát. Nem részletezem, mert adok neki még esélyt, hátha másnak más lesz a véleménye, de nálunk most a Sándor étterem kiesett a "pixisből".

Helyette találtunk egy másik éttermet, szintén Siófokon. Rövid idő alatt már kétszer voltunk, és mindkétszer igen jót ettünk, és teljesen rendben volt minden.

Az étterem a 7-es út mellett Siófok és Széplak között található. Ahogy a képek is mutatják, egy nagy faház jellegű építmény. Nagy terasszal rendelkezik, ami nyáridőben a legjobb, legalábbis szerintem.

Egy hiányosságot tapasztaltam csak, nincs szóda. Csak üveges üdítők és ásványvizek vannak, viszont van Szentkirályi, ami viszonylag kárpótolt. (Ásványvízből csak ezt a fajtát iszom meg, vagy csapvizet iszom...)

A kiszolgálás remek, a pincérek mindig kedvesek, barátságosak voltak.

Amit fogyasztottunk képekben és rövid szöveggel:

Grilltál. Három féle hússal, körettel, savanyúsággal, párolt hagymával tálalva. A "tulajdonosa, vagyis az elfogyasztója" szerint nagyon finom volt.

Rántott pulyka vegyeskörettel. Ezt én ettem. Ki ette volna? Mondtam, hogy, ha lehetne, csak rántott húst ennék? Nagyon finom volt, ízletes volt a hús, nem volt kiszáradva, kellő vastagságú szeletek voltak. A vegyesköret is jó volt, nem volt szétfőzve a rizs és a krumpli is friss volt. Tejfölös uborkasalátát ettem hozzá, ez nincs lefényképezve. Plusz pontot adok a salátáért, mert az uborkának le volt pucolva a héja. Én így szeretem, étteremben viszonylag ritkán találkozom így vele.

Gundelpalacsinta. Finom volt. Kevés mazsolával, kellően édes dióval, és finom, megfelelő mennyiségű csokiöntettel.

Mindkétszer tetszett a hely. Jó cégér lehet, hogy szinte soha nincs szabad asztal. Amikor a képek készültek, éppen szinte egyszerre távozott több asztalnyi társaság, így válogathattunk, hogy hol foglalunk helyet.

Nem flancos, minden olyan, mintha otthon lennénk. Legalábbis nekem. Télen-nyáron nyitva van, és télen-nyáron tele van. Kell ennél több?

Szerintem nem.

Szerintem megyünk még mi is ide!

Tehát, két főétel, egy szénsavas víz, két coca-cola, egy uborkasaláta és egy Gundelpalacsintáért kb 5000,- Ft-ot fizettünk.

Az ételek nem látszanak nagy adagnak, mégis tele ettük magunkat. Az a fajta porció, aminél az utolsó falatnál érződik, most volt pont elég, egy falattal sem kell több.

Emlékezzünk!

Ez lett volna a harmadik nyara, de már a tavalyi nyáron is gyengélkedett, idén meg végleg felmondta a szolgálatot.

Egy ideig gondolkodtam, hogy mi legyen vele, annyira a szívemhez nőtt. Már tavaly is többször meg lett ragasztva, hétvégén megfürdettem a Balatonban, hétközben a Zuram megragasztotta, de mivel a hegesztéseknél engedett, mondhatom, hogy szélmalomharcot vívtunk... Tavaly még hajlandó voltam rá, hogy folyamatosan fújkálom, miközben ringatózom a vízen, de nem mondom, hogy nem untam a dolgot, mert a levegő olyan sebességgel távozott belőle, hogy szinte folyamatosan lélegeztetnem kellett, hogy a felszínen maradjunk...

Idén, ahogy jött a nyár, előszedtem. Három hónapig hurcoltam a csomagtartóban, még akkor sem vettem tőle búcsút, amikor már megvolt az utódja...

Aztán a hazajövetelhez szükséges bepakoláskor úgy döntöttem, itt az idő.

Ott maradt a Balatonon. Ott, ahol a legjobb óráit töltötte.

Szia gumimatrac, majd integess néha a gumimatrac mennyországból!

Sertéspörkölt

Kevés olyan étel van, amit ennyire szeretek. Elég válogatós vagyok, szerintem kb 20 étel között lavírozok, és kicsit én is érzem néha, hogy milyen hülyén állok az új dolgokhoz. Nem szívesen kóstolok meg olyasmit, amit addig nem ettem. Felmerül a kérdés, hogy akkor honnan tudom, hogy szeretem e? Nem tudom. De ha nem tetszik, nem is érdekel. Egyszerűen nem tudom rávenni magamat. Mindig csodálkozva nézem azokat a műsorokat, ahol valamilyen extra ételt kell a szereplőnek megkóstolnia, megennie. Én erre alkalmatlan lennék. Kimondottan érzékeny vagyok a szagokra, előfordult már, hogy az étteremben mögöttem halat ettek, amitől majdnem a toalettig kellett rohannom... Nah, ja. Ez van.

De! Lehet, hogy amennyiben "ezt" így, most kellene megkóstolnom, nem tenném, de hála a családomnak, időben megszeretették velem a pörköltet. Mert nem a legszebb étel, és, számomra kicsit fotózhatatlan is... De annyira szeretem!

A legjobb egy nagy tányéron nokedlivel és tejföllel, természetesen friss kenyérrel, és fokhagymás uborkasalátával... Imádom! Már írtam egy párszor, hogy egy ideje az epém nélkül élem az életem, ezért egy tányér pörkölt és én kb két napig azt sem tudom, hogy hol vagyok... Aki ismeri az érzést, tudja, hogy miről beszélek...

De kit érdekel?

Nálam így készül:

Hozzávalók:

• 60 dkg sertéscomb
• 60 dkg vöröshagyma
• 1 db paradicsom (el is hagyható...)
• 1 db tv paprika (el is hagyható...)
• őrölt pirospaprika
• só
• bors
• őrölt kömény
• zsír, esetleg olaj

A vöröshagymát megpucolom, megmosom és minél kisebbre aprítom, azaz felkockázom. A sertéscombot én eleve szeletben kérem a hentestől, mert az ő kése jobb, mint az enyém. Tehát a húst megmosom, és szintén kockára vágom.

Egy erre alkalmas lábasban melegítem a zsírt. Igen. A zsírt. Ha lehet, zsírral készítsük, mert úgy az igazi, bár olajjal is ehető, de szerintem vannak ételek, amihez kell a zsír, ez is ilyen. Nem, nem kell fél kiló zsír hozzá, ehhez az adaghoz elég kb két evőkanálnyi. Olajból kb 6 evőkanállal számoljunk! Tehát melegszik a zsír, vagy az olaj, jöhet bele a megmosott, felkockázott hagyma. Üvegesre párolom. Az edényt lehúzom a tűzről és jön bele az őrölt pirospaprika. Kb 2-3 evőkanálnyi. Megkeverem, hogy a paprika "kiengedje" a színét. Ha ez megvan, sózom, és beledobom a felkockázott húst és a felaprított paradicsomot és paprikát. A paradicsomot és a paprikát el is hagyhatjuk. A húst fehéredésig átpirítom, pörkölöm, amikor kifehéredett, kis vizet öntök hozzá, sózom, borsozom, megszóróm az őrölt köménnyel és lefedem. Van, hogy nem kell hozzá víz, de én általában teszek rá egy keveset. Kis lángon főzöm kb egy órát. Ha már a hús puha, de még sok a leve, magyarán nem szaftos, hanem inkább "leveses", leveszem a fedőt így a szaft sűrűsödik, mert a lé elfő róla. Készen vagyunk.

Változatok még:

• készülhet paradicsompürével
• tehetünk hozzá zúzott fokhagymát, de ezt csak a főzés utolsó pár percében tegyük hozzá
• lecsós alapon is készíthetjük

Jelen esetben kovászos uborkával ettük és friss kenyérrel.

Bekerülési költsége:

hús 600,- Ft hagyma, fűszerek 200,- Ft

Összesen kb 800,- Ft, mely adagból két-három bőséges felnőtt adag lesz!


És, hogy mi készülhet még a pörköltből? ITT megmutatom.(Székelykáposzta)

Csalódás...

Nyaraltam. És ettem mindenfélét. Olyat, amit szoktam, és olyat is, amit máskor általában nem. Virslit szoktam enni. Szeretem. Igyekszem olyat vásárolni, amelyikben a hús százalékos aránya nem a nulla felé közelit...

Ez is egy ilyen fajta volt, mégis nagy csalódás ért minket vele kapcsolatban. Márkát nem írok, mert nem tudom, ugyanis mire ez a bejegyzés megszületett, már régen kidobtuk a csomagolását.

Ez a négy darab volt egy vákumzacskóban. Az extra benne, hogy gouda sajttal van töltve, illetve, hogy baconbe van tekerve. Pont jó lett volna reggelire... Lett volna...

Mert jól néz ki tényleg, az illata is jó, de olyan borzasztóan sós volt, hogy nekem, már az ehetetlen kategóriáját döngette... Én nem eszem semmit plusz sóval. Nem sózom meg a vajaskenyeret, a paprikát, a sültkrumplit. Szinte semmire nem teszek sót, amire mások tesznek, kivétel a hagyma, amire viszont mindig teszek sót, hogy kiengedje a levét.

A főtt ételeket természetesen sózom, de csak amennyire muszáj, nem esem túlzásba.

Lehet, hogy pont ezért volt ez a virsli számomra iszonyat sós, de a másik elvárásomat sem váltotta be...

Gouda sajttal van töltve. Hát, lefényképeztem! Látszik a sajt??? Mert életben is alig látszott, és az ízén sem nagyon lehetett érezni. Mondjuk, én vagyok a hülye, mit vártam, hogy félig sajt lesz a belseje? Hát, nem így volt...

Az ára ennek az adagnak kb 580,- Ft. Ennyi pénzből ha én veszem a húst, kapok minimum kb 50-60 dkg sertéscombot, amiből csinálok egy jó kis pörköltet, vagy fokhagymás húst...

Egyébként, egyszer meg lehetett enni... Egyszer.

Rejtvény! De rögtön megfejtéssel...

A képen van valami... Ami szinte nem is látszik... Nah, hol van, az a "valami"?

Ezen a képen is van valami, de itt már jobban látszik... Látod?

Nah, itt már aztán tényleg látszik... Ez az első kép után kb 5 másodperccel készült...

És íme! Két hétig volt egy vörös macskánk.

XXVII. VKF - Csokoládétorta

Sokkal több mindennel akartam készülni a VKF-re, de már írtam, hogy nem maradt rá idő. A Lúdanyó által meghirdetett forduló részletezése ITT található.

Témája a születésnapi zsúr gyerekeknek. Jelen esetben én csak ezzel a tortával képviselem magam, pedig olyan ötleteim voltak... de mint sok mindenre mostanában, kevés volt az időm a megoldásra, és a kivitelezésre. Még szerencse, hogy volt egy neves születésnap mostanában, amire ez a torta (is) készült.

Ez a torta Nigella régimódi csokoládétortája.

Hozzávalók:

Tészta:

• 20 dkg liszt
• 0,5 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 teáskanál sütőpor
• 20 dkg porcukor
• 4 dkg kakaópor (cukrozatlan!)
• 18 dkg vaj (nem RÁMA!)
• 2 db tojás
• 2 kávéskanál vanília aroma
• 1,5 dl tejföl

Krém:

• 8 dkg vaj
• 18 dkg 60-70%-os kakaótartalmú étcsokoládé
• 1 evőkanál cukorszirup (én mézet tettem)
• 30 dkg átszitált porcukor
• 1,3 dl tejföl
• 1 teáskanál vanília aroma

Elkészítés:

A tészta alapanyagait robotgéppel összedolgozzuk, majd kivajazott, kb. 20 centis kapcsos tortaformában kisütjük 2 lapban, előmelegített sütőben, 180 °C-on, 25-30 perc alatt.

Ha kivettük a sütőből, 10 percig hagyjuk a formában pihenni, utána rácson hűtsük ki. Nekem az egyik lap eltört, tehát kéretik óvatosan bánni vele. Természetesen az eltört tésztát gond nélkül felhasználtam, mert a krém alatt nem látszott, hogy bármilyen gond is lenne vele!

A krémhez a vajat és a csokit vízgőz fölött összeolvasztjuk, hozzákeverjük a szirupot, a tejfölt és a vaníliát, végül a porcukorral dolgozzuk ki jó alaposan simára.

A krém harmadával kenjük meg az alsó lapot, erre tegyük a másik korongot, és a maradék krémmel vonjuk be az oldalát is, tetejét is.

Elvileg készen vagyunk, innen már úgy díszíthetjük, ahogy az alkalom és az elvárások megkívánják.Nálam fehér és bordó marcipáncsillagok, és rózsaszín és ezüst szórócukor került rá. A marcipánt tömbben vettem, porcukrozott lapon kinyújtottam, és egyenként kiszaggattam.

A bordó marcipánt a porcukor "elszínezte", de a krém nedvességét átvéve ilyen szép fényesek lettek a hűtőben.

Megjegyzés:

Nagyon szépek ezek a szórócukrok, és tényleg nagyon feldobják a tortát, csak...

...csak az a gond velük, hogy olyan kemények, hogy majd kitörik az ember foga, ha ráharap... Szóval, csak óvatosan!

Buli van a parton, a szabad strandon, velünk együtt tombol a nyár!

Csúnyán elbukom a mostani VKF-et, pedig nagyon tetszik, és nagyon tetszett az ötlet, csak....

Csak éppen nyaralok. És bevallom, szinte semmit nem főztem az elmúlt két hétben. Viszont elfogyott eddig kb 35 kilónyi görögdinnye, némi fagylalt (több, mint gondolnátok...) stb, stb.

És most beindult a bornapok is, szóval, bukom a VKF-et, mert szó szerint nincs rá időm. Gumimatracozom, és alszom, és napozok, és olvasok. És ezeket keverem, de főzni, nah, azt ritkán...

Megmutatom képekben mi zajlik az utca végén:

Vásár van, ahol például ezeket az újfajta édességeket is megvásárolhatjuk. Aszaltgyümölcsökből, és miegysmásból:

Törökméz, mézespuszedli, mogyoróscsók:

Borzasztó, rettenet világító izék. Láttam már fülbevalóban is, meg mindenfélében. Rondák, de rengetegen veszik, hordják. Jelzem, a vásár mellett borfesztivál van, tehát egy kicsit több minden megengedett, mint általában. Legalábbis egyeseknél...

Az egyik büfé kirakata. Ez csak egy "kis" bemutató a kínálatból...

A kondér nagyobb, mint otthon a kádam... Szürkemarhapörkölt rotyogott benne.

Csülök! Gyönyörű, ugye?

Mézeskalácsszívek.

Van melltartó is! Sőt bugyivásár. Kicsit vicces, ahogy a felhalmozott bugyikban turkál a nép, de tényleg vannak szép darabok benne, és 600,- Ft-ért értem, hogy akár egy alkalomra is megéri megvenni...

A kép nem adja vissza, hogy milyen sokan vannak. Lépni nem lehet.

Kalocsai hímzéses tanga valakinek?

Fröcskölős kolbász, és társai... Ipari mennyiségben!

Mondd, te mit választanál?

Jah, azt majdnem elfelejtettem, hogy vidámpark is van ám! Dodgem!!!!

A "legdurvább" darab. Hintázik, mindezt kb 30 méter magasan, közben az ülések elfordulnak benne kb 90 foknyit. Alulról nézve is elszédültünk tőle...

Ez lehetne egy körhinta is, ha nem menne fel ezen az izén egészen a tetejéig... Kb 30 méter magasra.

Pörög! Brrr...

BB lufi, és színpad!

Ez forog egy irányba, majd a rajta lévő izék vele szemben forognak, és még hintázni is lehet benne. Totál hányinger, már a földről nézve is!

A két rettenet!

Mondtam, hogy vannak egy páran...

Minden világít, zenél, forog, mozog. Ahány izé, annyi féle zene. És több ezer ember.

Meggysör. Tényleg érezni lehet benne a meggy ízét, de a sörét is. 4 dl 800,- Ft

A vásár. Nem lehet átlátni a tömegen. És nem is adja vissza annyira a kép, hogy milyen tömeg van.

És ott a Balaton!!!!

Olyan meleg volt csütörtökön, azaz augusztus 20-án, hogy amikor már a "nép" nagyrésze vidámparkozott, és borfesztiválozott, sokan még mindig pancsoltak a vízben. 38,6 fokot mutatott este hatkor a hőmérő! Pedig az időjárásjelentés "csak" 32 fokot jósolt!

A képeket megint telefonnal csináltam. Kb háromszor ennyi készült, csak a legtöbbje elmosódott, mert a tömegben lökdöstek, és nem tudtam rendesen fényképezni... A borfesztivál augusztus 23-ig tart, minden egyébbel együtt!