Ügyesek, szorgalmasak, profik, vidámak, szerények :)
Felhívom a figyelmet a nyitóképekre! Az almás-mézes desszert Max barátomat dícséri, a ricottás finomság Chef Viki alkotása.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pannicica. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pannicica. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. okt. 27.
2010. júl. 5.
Szilvalekváros és testvérei
Hát annyian még nincsenek, mint József és testvérei, de a legjobb úton haladunk :)
Ez a szilvalekváros, bizony bizony az a szilvalekváros torta, aminek eredetijével még anno szakállas idővel ezelőtt Chef Viki barátnőm fertőzött meg. Komolyan mondom, ennél maradandóbb fertőzést régen éltem meg :)
Az eredeti recept szerint, a házi szilvalekvárral sütött tortákon kívül, folyamatosan kísérletezem, újabb és újabb ízeket varázsolva. Volt már részeges szilvalekváros - ehhez a részegséget korábban készített aszaltszilva likőr alaposan kifacsart gyümölcse adta. Manó 3. születésnapján kakaós tésztával őszibaracklekvárosan és kétféle csokival csurgatva pompázott. Az eredeti receptből kiindulva, de annak csak alapjait megtartva készült az anyák napi fűszeres narancslekváros torta házi karamell krémmel töltve.
Titkos terveim közt szerepel az édes torta sós változata, mégpedig zakuszkával (sültpaprika krém+padlizsánkrém) sütve, töltve ...
A legutóbbi sütésnél megint eltáncoltam az alaprecepttől, de már nemcsak lekvár és töltelék terén, ugyanis marcipánköntösbe burkoltam a darabos meggylekvárral és darált mákkal bolondított tésztát, a lapok közé meggylekváros házi csokipuding került. Eszméletlenül finom lett! Meggy-mák-csoki-marcipán, egyik sem lett tolakodó vagy hivalkodó, de egymás kiegészítve olyan ízorgiát eredményeztek, hogy szinte szégyelltük, annyira finom volt :D
"Szegény" torta, addig-addig csűröm-csavarom, míg saját szülőanyja sem ismer majd rá :)
Meggylekváros-mákos torta csokikrémmel
hozzávalók
3 tojás
15 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg puha margarin
15 dkg liszt
5 dkg darált mák
1 cs sütőpor
5 ek darabos meggylekvár
1 citrom reszelt héja
meggylekváros csoki puding - hozzávalók
4 ek cukor
3 dkg keményítő (burgonya az ideális, de búzakeményítő is jó, ebből érdemes picurkával, kb 1 kk, többet használni)
1 ek cukrozatlan kakaópor
fél tábla ét tortabevonó csoki
4,5 dl tej
2 bő ek meggylekvár
A tojásokat egyenként habosra keverem a cukorral és vaníliás cukorral. Egyenként, azaz tálba mérem a cukrokat, beleütök egy tojást, habosra, fehérre keverem, majd a másodikat is beleütöm, habosítom, ugyanígy a harmadikkal is.
A puha margarint kicsit felkockázom, így könnyebb a tojásos-cukros masszához keverni és alaposan eldolgozni.
Az alakuló tésztához teszem a meggylekvárt és az alaposan megmosott citrom lereszelt héját.
A sütőport a kimért liszthez és darált mákhoz öntöm, összeforgatom, majd 2-3 kanalanként a masszához szitálom és minden adag után alaposan elkeverem.
22 cm-es tortaformát kivajazok, megszórok liszttel - vagy sütőpapírral kibélelek -, majd belesimítom a viszonylag sűrű masszát.180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 percig sütöm, érdemes tűvel megböködni :), mielőtt kiveszem a késznek nyilvánított tortatésztát.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve lekapcsolom a forma oldalát és a tortát rácsra emelem, itt hagyom kihűlni.
Tipp :) Azért rácson hűtöm, mert így alólról nem izzad be/rá a toratforma aljára, nem lesz szalonnás az alja, de szép egynemű, viszonylag könnyed tésztát kapok hűtés után.A kihűlt tésztát lapjára kettévágom.
Tipp :) Éles késsel kicsit bevágom, majd vékony damilt fűzök a résbe és azzal vágom ketté lapjára. Ezt azért mert a legtöbb kés éle általában rövidebb, semmint átérje a 22 cm átmérőjű tortát. Próbáltam cérnával damil helyett, nem jött be, mivel a tészta nem piskóta lazaságú, a cérna vesztett. A damil viszont szépen kiállta a próbát :)
A tortát megtölthetem csak lekvárral is, de még egyet csavarintottam az egészen és házi csokipudingot főztem, ebbe került 2 bő ek a darabos meggylekvárból. Ezzel töltöttem a tortalapokat és ebből került a tetejére is.
A házi csokipudinghoz a tejben simára keverem a cukrot, étkezési keményítőt, kakaóport, majd kis lángra teszem és folyamatos keverés mellett elkezdem besűríteni. Mikor melegszik, hozzáadom a feldarabolt étcsokit is, amíg a puding besűrűl, addig a csoki is szépen felolvad.
Mikor kész, félrehúzom és beledolgozom a meggylekvárt is. Hideg vízfürdőbe állítva, időnkénti kevergetés mellett kihűtöm.
A kész krém kétharmadát a félbevágott lapok közé töltöm, a megmaradt egyharmadát a torta tetejére simítom.
Ezt a tortát klasszikusan csokimázzal vonnám be. De lévén itt már a krém is csokis, gondoltam, újítok és marcipán borítást kap a torta.
Volt egy darab tortabevonó marcipán a hűtőben. Egy korábbi marcipános kísérletezésemből kiindulva, száraz kézzel és procukorral egészen vékonyan meghintett lapítón nyújtottam vékonyra a marcipánt. Nagyon jó lehetett dolgozni vele. Bevontam a tortát, körben a szélénél igyekeztem kicsit a torta alá nyomkodni a marcipán borítást, majd éles késsel körbevágtam a lelógó darabokat. Ezeket újra kinyújtottam és porcukorba mártott sütiszaggatóval formákat vágtam.
A hibát ott követtem el, hogy a tortát előző este bevontam marcipánnal, de a formákat csak másnap gondoltam rábiggyeszteni. Nos, tanulság, pudinggal bevont tortára soha ne tegyünk marcipánt, hacsak nem azon frissiben szeljük a tortát. Ugyanis az éjszaka folyamán a marcipánbevonat kissé átnedvesedett az alatta lévő csokis-meggylekváros pudingtól. Finomnak finom lett így is, csak kevésbé látványos, mint gondoltam.
Viszonylag kevés munkával (tészta összeállítása 10 perc; puding ~ negyed óra hűtéssel együtt; marcipánborítás ~ 5 perc) igen finom és látványos tortát lehet varázsolni. Kezdőbb konyhatündérek is bátran belevághatnak, nem bonyolult és a végeredmény magáért beszél.
A tortában igen izgalmas meglepetés a meggy és mák találkozása. A két karakteres íz egymást kiegészítve kellemesen olvad eggyé, s a meggyes csokikrém már csak hab a tortán :)
Jó étvágyat !
Ez a szilvalekváros, bizony bizony az a szilvalekváros torta, aminek eredetijével még anno szakállas idővel ezelőtt Chef Viki barátnőm fertőzött meg. Komolyan mondom, ennél maradandóbb fertőzést régen éltem meg :)
Az eredeti recept szerint, a házi szilvalekvárral sütött tortákon kívül, folyamatosan kísérletezem, újabb és újabb ízeket varázsolva. Volt már részeges szilvalekváros - ehhez a részegséget korábban készített aszaltszilva likőr alaposan kifacsart gyümölcse adta. Manó 3. születésnapján kakaós tésztával őszibaracklekvárosan és kétféle csokival csurgatva pompázott. Az eredeti receptből kiindulva, de annak csak alapjait megtartva készült az anyák napi fűszeres narancslekváros torta házi karamell krémmel töltve.
Titkos terveim közt szerepel az édes torta sós változata, mégpedig zakuszkával (sültpaprika krém+padlizsánkrém) sütve, töltve ...
A legutóbbi sütésnél megint eltáncoltam az alaprecepttől, de már nemcsak lekvár és töltelék terén, ugyanis marcipánköntösbe burkoltam a darabos meggylekvárral és darált mákkal bolondított tésztát, a lapok közé meggylekváros házi csokipuding került. Eszméletlenül finom lett! Meggy-mák-csoki-marcipán, egyik sem lett tolakodó vagy hivalkodó, de egymás kiegészítve olyan ízorgiát eredményeztek, hogy szinte szégyelltük, annyira finom volt :D
"Szegény" torta, addig-addig csűröm-csavarom, míg saját szülőanyja sem ismer majd rá :)
Meggylekváros-mákos torta csokikrémmel
hozzávalók
3 tojás
15 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg puha margarin
15 dkg liszt
5 dkg darált mák
1 cs sütőpor
5 ek darabos meggylekvár
1 citrom reszelt héja
meggylekváros csoki puding - hozzávalók
4 ek cukor
3 dkg keményítő (burgonya az ideális, de búzakeményítő is jó, ebből érdemes picurkával, kb 1 kk, többet használni)
1 ek cukrozatlan kakaópor
fél tábla ét tortabevonó csoki
4,5 dl tej
2 bő ek meggylekvár
A tojásokat egyenként habosra keverem a cukorral és vaníliás cukorral. Egyenként, azaz tálba mérem a cukrokat, beleütök egy tojást, habosra, fehérre keverem, majd a másodikat is beleütöm, habosítom, ugyanígy a harmadikkal is.
A puha margarint kicsit felkockázom, így könnyebb a tojásos-cukros masszához keverni és alaposan eldolgozni.
Az alakuló tésztához teszem a meggylekvárt és az alaposan megmosott citrom lereszelt héját.
A sütőport a kimért liszthez és darált mákhoz öntöm, összeforgatom, majd 2-3 kanalanként a masszához szitálom és minden adag után alaposan elkeverem.
22 cm-es tortaformát kivajazok, megszórok liszttel - vagy sütőpapírral kibélelek -, majd belesimítom a viszonylag sűrű masszát.180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 percig sütöm, érdemes tűvel megböködni :), mielőtt kiveszem a késznek nyilvánított tortatésztát.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve lekapcsolom a forma oldalát és a tortát rácsra emelem, itt hagyom kihűlni.
Tipp :) Azért rácson hűtöm, mert így alólról nem izzad be/rá a toratforma aljára, nem lesz szalonnás az alja, de szép egynemű, viszonylag könnyed tésztát kapok hűtés után.A kihűlt tésztát lapjára kettévágom.
Tipp :) Éles késsel kicsit bevágom, majd vékony damilt fűzök a résbe és azzal vágom ketté lapjára. Ezt azért mert a legtöbb kés éle általában rövidebb, semmint átérje a 22 cm átmérőjű tortát. Próbáltam cérnával damil helyett, nem jött be, mivel a tészta nem piskóta lazaságú, a cérna vesztett. A damil viszont szépen kiállta a próbát :)
A tortát megtölthetem csak lekvárral is, de még egyet csavarintottam az egészen és házi csokipudingot főztem, ebbe került 2 bő ek a darabos meggylekvárból. Ezzel töltöttem a tortalapokat és ebből került a tetejére is.
A házi csokipudinghoz a tejben simára keverem a cukrot, étkezési keményítőt, kakaóport, majd kis lángra teszem és folyamatos keverés mellett elkezdem besűríteni. Mikor melegszik, hozzáadom a feldarabolt étcsokit is, amíg a puding besűrűl, addig a csoki is szépen felolvad.
Mikor kész, félrehúzom és beledolgozom a meggylekvárt is. Hideg vízfürdőbe állítva, időnkénti kevergetés mellett kihűtöm.
A kész krém kétharmadát a félbevágott lapok közé töltöm, a megmaradt egyharmadát a torta tetejére simítom.
Ezt a tortát klasszikusan csokimázzal vonnám be. De lévén itt már a krém is csokis, gondoltam, újítok és marcipán borítást kap a torta.
Volt egy darab tortabevonó marcipán a hűtőben. Egy korábbi marcipános kísérletezésemből kiindulva, száraz kézzel és procukorral egészen vékonyan meghintett lapítón nyújtottam vékonyra a marcipánt. Nagyon jó lehetett dolgozni vele. Bevontam a tortát, körben a szélénél igyekeztem kicsit a torta alá nyomkodni a marcipán borítást, majd éles késsel körbevágtam a lelógó darabokat. Ezeket újra kinyújtottam és porcukorba mártott sütiszaggatóval formákat vágtam.
A hibát ott követtem el, hogy a tortát előző este bevontam marcipánnal, de a formákat csak másnap gondoltam rábiggyeszteni. Nos, tanulság, pudinggal bevont tortára soha ne tegyünk marcipánt, hacsak nem azon frissiben szeljük a tortát. Ugyanis az éjszaka folyamán a marcipánbevonat kissé átnedvesedett az alatta lévő csokis-meggylekváros pudingtól. Finomnak finom lett így is, csak kevésbé látványos, mint gondoltam.
Viszonylag kevés munkával (tészta összeállítása 10 perc; puding ~ negyed óra hűtéssel együtt; marcipánborítás ~ 5 perc) igen finom és látványos tortát lehet varázsolni. Kezdőbb konyhatündérek is bátran belevághatnak, nem bonyolult és a végeredmény magáért beszél.
A tortában igen izgalmas meglepetés a meggy és mák találkozása. A két karakteres íz egymást kiegészítve kellemesen olvad eggyé, s a meggyes csokikrém már csak hab a tortán :)
Jó étvágyat !
2010. máj. 29.
Bolondított Pavlova
Ennek a tortának a nevéről nekem a híres orosz balerina, Anna Pavlova jut eszembe. Nem tudom, ő valaha kóstolta-e ezt a tortát, esetleg kedvence volt az eredetileg hófehér, habkönnyű finomság.
Lehet igen, lehet nem. Lehet a torta neve onnan ered, hogy a cukorral felvert, majd megsütött tojáshab emlékeztet egy elegáns, hófehér hattyúra. És Anna Pavlova híresen szépen táncolt a Hattyúk tavában, s nála élethűbben, meghatóbban senki nem tudott táncolni Saint-Sains, A hattyú halála zenéjére.
itt lenne a videó bejátszás, ha sikerült volna feltennem, de félórányi hajtépés után sem sikerül :(
Szóval Pavlova.
Most nem a balerina, hanem a torta.
Pavlova torta eredetileg hófehér, hiszen tojásfehérje hab és cukor alkotja, mindez megsütve aztán különböző gyümölcsökkel tálalva.
Én a magam részéről nagyon szeretem a cukros, sült tojásfehérje habot, Manapó kevésbé ...
Szerencsére van nekem egy nagyon kedves barátném, Chef Viki, aki volt annyira gasztro-elvetemült :D, hogy megalkotta Pavlovát ... feketében :), de legalábbis sötétbarnában ... azaz megsütötte a kakaós Pavlova tortát.
Ebből kiindulva és picit tovább változtatva került nálunk az asztalra a csokis-diós Pavlova torta, tejszínhabbal és eperrel.
Mit mondhatnék? Maga a tömör gyönyör :) Valóban tömör, sűrű finomság, nemigen lehet egy szeletnél együltőben többet enni, ezzel szemben nem folytós, nem akar tőle megfulladni az ember gyereke. Inkább egy óra múlva ácsingózik a második szeletért :)
Csokis, diós Pavlova torta
hozzávalók
4 tojásfehérje
24 dkg porcukor
csipet só
1 ek balzsamecet
1 ek étkezési keményítő
1 kk sütőpor
1 bő ek kakaó
2 csík (6 kocka) apróra reszelt étcsoki
2 bő ek darált dió
Már az elején elkövettem azt a hibát, hogy a tojásfehérjét a kezdettől együtt vertem fel a porcukorral. Ez van, ha sietve, kapkodva olvasom a leírást. Ettől függetlenül, a csokis, diós Pavlova valami isteni lett.
Tehát, ahogy készíteni kell.
A diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom majd finomra darálom.
A csokit lereszelem.
A tojásfehérjéket elkezdem habbá verni, majd nagyjából feleúton fokozatosan adagolom a porcukrot és úgy verem tovább.
Kemény, fényesen csillogó, sűrű masszát kapok. Hasonló az írókához.
Ehhez a masszához, folyamatos keverés mellett, adom a sütőporral elvegyített étkezési keményítőt, balzsamecetet, csipetke sót, kakaót és reszelt csokit, valamint a finomra darált diót.
Egy 22-24 cm-es tortaformát kibélelek sütőpapírral úgy, hogy az oldalára is jusson.
Belesimítom a masszát úgy, hogy a tortaforma szélétől nagyjából ujjnyit szabadon hagyok, legyen helye nőni a tésztának.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom, de ahogy becsukom a ler ajtaját vissza is veszem a hőt 140 fokra és így sütöm ... az eredeti recept szerint 75 percig, Chef Viki szerint 40-45 percig ... én a diós, csokis változatot kereken 55 percig. Figyelni kell a sütőből kiáradó fantasztikus illatorgiát, így biztosan nem fog megégni a torta.
A sütőből kivéve pár perc pihentetés után lekapcsolom a forma oldalát, a tortát sütőpapírostól rácsra emelem és ott hűtöm tovább.
Tejszínhabbal, eperrel tálalom.
Elégedetten nyögdécselünk, miközben - hogy minnél tovább tartson - apró falatonként élvezzük a kívül ropogós, belül puhán ragacsos csokis, diós Pavlova tortát. Eperrel és tejszínhabbal eszméletlen ízkavalkádot ad.
Jó étvágyat !
Lehet igen, lehet nem. Lehet a torta neve onnan ered, hogy a cukorral felvert, majd megsütött tojáshab emlékeztet egy elegáns, hófehér hattyúra. És Anna Pavlova híresen szépen táncolt a Hattyúk tavában, s nála élethűbben, meghatóbban senki nem tudott táncolni Saint-Sains, A hattyú halála zenéjére.
itt lenne a videó bejátszás, ha sikerült volna feltennem, de félórányi hajtépés után sem sikerül :(
Szóval Pavlova.
Most nem a balerina, hanem a torta.
Pavlova torta eredetileg hófehér, hiszen tojásfehérje hab és cukor alkotja, mindez megsütve aztán különböző gyümölcsökkel tálalva.
Én a magam részéről nagyon szeretem a cukros, sült tojásfehérje habot, Manapó kevésbé ...
Szerencsére van nekem egy nagyon kedves barátném, Chef Viki, aki volt annyira gasztro-elvetemült :D, hogy megalkotta Pavlovát ... feketében :), de legalábbis sötétbarnában ... azaz megsütötte a kakaós Pavlova tortát.
Ebből kiindulva és picit tovább változtatva került nálunk az asztalra a csokis-diós Pavlova torta, tejszínhabbal és eperrel.
Mit mondhatnék? Maga a tömör gyönyör :) Valóban tömör, sűrű finomság, nemigen lehet egy szeletnél együltőben többet enni, ezzel szemben nem folytós, nem akar tőle megfulladni az ember gyereke. Inkább egy óra múlva ácsingózik a második szeletért :)
Csokis, diós Pavlova torta
hozzávalók
4 tojásfehérje
24 dkg porcukor
csipet só
1 ek balzsamecet
1 ek étkezési keményítő
1 kk sütőpor
1 bő ek kakaó
2 csík (6 kocka) apróra reszelt étcsoki
2 bő ek darált dió
Már az elején elkövettem azt a hibát, hogy a tojásfehérjét a kezdettől együtt vertem fel a porcukorral. Ez van, ha sietve, kapkodva olvasom a leírást. Ettől függetlenül, a csokis, diós Pavlova valami isteni lett.
Tehát, ahogy készíteni kell.
A diót száraz serpenyőben kicsit megpirítom majd finomra darálom.
A csokit lereszelem.
A tojásfehérjéket elkezdem habbá verni, majd nagyjából feleúton fokozatosan adagolom a porcukrot és úgy verem tovább.
Kemény, fényesen csillogó, sűrű masszát kapok. Hasonló az írókához.
Ehhez a masszához, folyamatos keverés mellett, adom a sütőporral elvegyített étkezési keményítőt, balzsamecetet, csipetke sót, kakaót és reszelt csokit, valamint a finomra darált diót.
Egy 22-24 cm-es tortaformát kibélelek sütőpapírral úgy, hogy az oldalára is jusson.
Belesimítom a masszát úgy, hogy a tortaforma szélétől nagyjából ujjnyit szabadon hagyok, legyen helye nőni a tésztának.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom, de ahogy becsukom a ler ajtaját vissza is veszem a hőt 140 fokra és így sütöm ... az eredeti recept szerint 75 percig, Chef Viki szerint 40-45 percig ... én a diós, csokis változatot kereken 55 percig. Figyelni kell a sütőből kiáradó fantasztikus illatorgiát, így biztosan nem fog megégni a torta.
A sütőből kivéve pár perc pihentetés után lekapcsolom a forma oldalát, a tortát sütőpapírostól rácsra emelem és ott hűtöm tovább.
Tejszínhabbal, eperrel tálalom.
Elégedetten nyögdécselünk, miközben - hogy minnél tovább tartson - apró falatonként élvezzük a kívül ropogós, belül puhán ragacsos csokis, diós Pavlova tortát. Eperrel és tejszínhabbal eszméletlen ízkavalkádot ad.
Jó étvágyat !
2010. febr. 22.
Büszkélkedem - díjat kaptam! :)
Méghozzá igen kedves Chef Viki barátnémtól.
Ezt az igen megtisztelő díjat.
Nohát. Méghogy én a kelt tészta művésze? Aztán rájöttem, lehet a dologban valami :)
Első kenyeremnek úgy fogtam hozzá, hogy a három órát, amíg a kenyérsütő gépem dolgozott rajta, szó szerint végigizgultam.
Első péksüteményeim formázásánál szó szerint remegett a kezem izgalmamban.
Első kalácsaimnak külön postot szenteltem :) és írtó büszke voltam magamra, hogy ezt a hegyet is megmásztam.
Nem mondom, hogy most már minden izgalom nélkül vágok bele kelt tésztás finomságok elkészítésébe, de ma már inkább izgat a kihívás, az újdonság, hogy megtaláljam, hogy lehet egy-egy recepttel játszani, frissíteni, újítani.
Kedves kelt tésztát gyúró-dagasztó-formázó-sütő háziasszonyok és háziurak :) - lett légyen blogger vagy sem -, kérem, mindenki érezze magáénak ezt a díjat, ha már érezte a hólyagosra kelt tészta selymességét tenyerén, ha már szegett meg maga sütötte, roppanós héjú, fénylő belű kenyeret, ha már tálalt illatozva csábító péksüteményt reggelire, kalácsot uzsonnára.
Mert igen, a kelt tészta művészet, és nemcsak a tészta művészete, de valahol az életé is, ahogy az átszitált lisztből, aranyló sárgájú tojásból, fehéren csurranó tejből, selymes vajból kenyér-kalács-kifli születik.
Chef Viki, köszönöm!
Ezt az igen megtisztelő díjat.
Nohát. Méghogy én a kelt tészta művésze? Aztán rájöttem, lehet a dologban valami :)
Első kenyeremnek úgy fogtam hozzá, hogy a három órát, amíg a kenyérsütő gépem dolgozott rajta, szó szerint végigizgultam.
Első péksüteményeim formázásánál szó szerint remegett a kezem izgalmamban.
Első kalácsaimnak külön postot szenteltem :) és írtó büszke voltam magamra, hogy ezt a hegyet is megmásztam.
Nem mondom, hogy most már minden izgalom nélkül vágok bele kelt tésztás finomságok elkészítésébe, de ma már inkább izgat a kihívás, az újdonság, hogy megtaláljam, hogy lehet egy-egy recepttel játszani, frissíteni, újítani.
Kedves kelt tésztát gyúró-dagasztó-formázó-sütő háziasszonyok és háziurak :) - lett légyen blogger vagy sem -, kérem, mindenki érezze magáénak ezt a díjat, ha már érezte a hólyagosra kelt tészta selymességét tenyerén, ha már szegett meg maga sütötte, roppanós héjú, fénylő belű kenyeret, ha már tálalt illatozva csábító péksüteményt reggelire, kalácsot uzsonnára.
Mert igen, a kelt tészta művészet, és nemcsak a tészta művészete, de valahol az életé is, ahogy az átszitált lisztből, aranyló sárgájú tojásból, fehéren csurranó tejből, selymes vajból kenyér-kalács-kifli születik.
Chef Viki, köszönöm!
2010. febr. 7.
Hétvégi házifeladat: narancslekvár!
Ezért a hihetetlenül aromás, eszméletlenül finom lekvárért négy emberkének tartozom köszönettel. Jöjjön hát a köszönetnyilvánítás, ami akár az Oscar gálán is megállná a helyét :)
Köszönöm, Edit barátnőmnek, aki megtalálta ezt az istenien finom receptet :) Az eredeti recept itt.
Köszönöm Max barátomnak, aki nemcsak elkészítette, de nekem is házifeladatba adta most hétvégére :)
Köszönöm Viki barátnémnak, aki szintén elkészítette :)
S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban köszönöm Manapómnak, aki nem háborgott azért, hogy szombat este-éjjel narancslekvárt főzök :D
Akkor jöjjön a recept és leírás.
Köszönöm Max barátomnak, aki nemcsak elkészítette, de nekem is házifeladatba adta most hétvégére :)
Köszönöm Viki barátnémnak, aki szintén elkészítette :)
S végül, de egyáltalán nem utolsó sorban köszönöm Manapómnak, aki nem háborgott azért, hogy szombat este-éjjel narancslekvárt főzök :D
Akkor jöjjön a recept és leírás.
Narancslekvár
hozzávalók
1,5 kg narancs, héjastól mindenestől
1 citrom leve
1 bő l víz
1,5 kg cukor - legközelebb ~1,2-1,3 kg-t fogok csak használni
fűszerek tetszés szerint, nálam:
fahéj
szegfűbors
szegfűszeg
szerecsendió
durván darált vegyes bors: fekete-, fehér-, zöld-, rózsa
chili paprika
friss gyömbér
csokoládé - ét, 70 %-os
A narancsokat alaposan megmosom (kefe, forró víz). Ahogy van, héjastól, kb 1 cm vastagon felkarikázom. A két végét - ahol a szára, illetve ahol a virága volt - kb fél cm vastagságban levágom, ezt nem használom fel.
A narancskarikákat edénybe teszem, majd felöntöm egy bő liter vízzel. Lefedem, a fedőt úgy igazítom, hogy a narancsot lenyomva tartsa a víz alatt, én rátettem egy kg bontatlan cukrot.
Hűtőbe teszem, 12 órára. Pl. este összeállítom, másnap reggel-délelőtt lehet tovább dolgozni vele, vagy reggel rakom össze és késő este főzöm.
Az áztatott narancsot az áztató vízzel együtt főni teszem. Nagy lángon tartom, amíg főni kezd, majd lehúzom a tüzet. Belecsavarom a citrom levét (átszűrve, magok nélkül; a citrom héját nem adom hozzá), belelógatom a teatojásba gyömöszölt fűszereket: három kisebb darabka fahéj, 4 szem szegfűbors, 2 szem szegfűszeg, mutatóujj körömnyi darabka szerecsendió, ezt egyben, nem reszelve. Így befűszerezve, időnként megkavargatva főzöm egy óra hosszat (nem kell lefedni).
A 60 perc leteltével belezuttyintom a 1,5 kg cukrot, alaposan elkavarom és visszateszem a nagy lángra kapcsolt tűzre.
A hihetetlenül illatos, csodálatos színű lekvár viszonylag hamar főni, sűrűsödni kezd. Innen számolva még 25 percig főzöm.
Közben előkészítem az üvegeket (forró vízzel átöblítem, legnagyobb fokozaton 5 percig mikrózom; befőző celofánt kevéske langyos vízbe teszek).
A majd fél óra gyöngyözve főzés után a lekvárt félrehúzom, botmixerrel összeturmixolom - itt lehet választani, hogy egészen simára vagy rusztikusan darabosra hagyom.
Egy üvegre valót külön edénybe veszek. Ebbe belereszelem a friss gyömbért (kisujjbegynyi adag), tovább fűszerezem két bő csipet durvára őrölt vegyes borssal, kevéske szerecsendióval, ezt frissen reszelve adom most hozzá és egy darabka apróra vágott friss, tűzpiros chilipaprikával. Tűzön tartva 5 percig főzöm, majd azon tűzforrón üvegbe töltöm; két réteg kicsavart befőző fóliával letakarom, szorosan rátekerem a fedőt és 6-8 percig fejre állítom.
A többi lekvárhoz nem teszek további fűszereket, ebből lesz a narancsos-csokis.
Az étcsokiból, hideg kistányérra, sajtszeletelővel (vagy zöldséghámozóval) igyekszem szép kunkori csíkokat vágni. A tűzforró lekvárból néhány kanálnyit üvegbe teszek, hagyom kicsit kihűlni (kamra, nyitott ablakkal, 2-3 perc), majd megszórom csokiforgáccsal. Ismét egy réteg lekvár, ismét csokiforgács, végül lekvárral fede le. Az utolsó sor lekvár után már nem hűtöm, hanem két réteg befőző celofánnal letakarom, rácsavarom az üveg fedelét, fejre állítom.
Mondhatnám, hogy a 1,5 kg narancsból nem lett túlzottan sok - annyi, amennyi a fényképen látszik -, viszont ... olyannyira hihetetlenül aromás, igazi narancsos tömör-gyönyör, eszméletlenül illatos, csoda színű lekvárt kanalaztam a kenyérre, ami a legflancosabb konyhákban is előkelő helyezést érne el!
Jó étvágyat!
hozzávalók
1,5 kg narancs, héjastól mindenestől
1 citrom leve
1 bő l víz
1,5 kg cukor - legközelebb ~1,2-1,3 kg-t fogok csak használni
fűszerek tetszés szerint, nálam:
fahéj
szegfűbors
szegfűszeg
szerecsendió
durván darált vegyes bors: fekete-, fehér-, zöld-, rózsa
chili paprika
friss gyömbér
csokoládé - ét, 70 %-os
A narancsokat alaposan megmosom (kefe, forró víz). Ahogy van, héjastól, kb 1 cm vastagon felkarikázom. A két végét - ahol a szára, illetve ahol a virága volt - kb fél cm vastagságban levágom, ezt nem használom fel.
A narancskarikákat edénybe teszem, majd felöntöm egy bő liter vízzel. Lefedem, a fedőt úgy igazítom, hogy a narancsot lenyomva tartsa a víz alatt, én rátettem egy kg bontatlan cukrot.
Hűtőbe teszem, 12 órára. Pl. este összeállítom, másnap reggel-délelőtt lehet tovább dolgozni vele, vagy reggel rakom össze és késő este főzöm.
Az áztatott narancsot az áztató vízzel együtt főni teszem. Nagy lángon tartom, amíg főni kezd, majd lehúzom a tüzet. Belecsavarom a citrom levét (átszűrve, magok nélkül; a citrom héját nem adom hozzá), belelógatom a teatojásba gyömöszölt fűszereket: három kisebb darabka fahéj, 4 szem szegfűbors, 2 szem szegfűszeg, mutatóujj körömnyi darabka szerecsendió, ezt egyben, nem reszelve. Így befűszerezve, időnként megkavargatva főzöm egy óra hosszat (nem kell lefedni).
A 60 perc leteltével belezuttyintom a 1,5 kg cukrot, alaposan elkavarom és visszateszem a nagy lángra kapcsolt tűzre.
A hihetetlenül illatos, csodálatos színű lekvár viszonylag hamar főni, sűrűsödni kezd. Innen számolva még 25 percig főzöm.
Közben előkészítem az üvegeket (forró vízzel átöblítem, legnagyobb fokozaton 5 percig mikrózom; befőző celofánt kevéske langyos vízbe teszek).
A majd fél óra gyöngyözve főzés után a lekvárt félrehúzom, botmixerrel összeturmixolom - itt lehet választani, hogy egészen simára vagy rusztikusan darabosra hagyom.
Egy üvegre valót külön edénybe veszek. Ebbe belereszelem a friss gyömbért (kisujjbegynyi adag), tovább fűszerezem két bő csipet durvára őrölt vegyes borssal, kevéske szerecsendióval, ezt frissen reszelve adom most hozzá és egy darabka apróra vágott friss, tűzpiros chilipaprikával. Tűzön tartva 5 percig főzöm, majd azon tűzforrón üvegbe töltöm; két réteg kicsavart befőző fóliával letakarom, szorosan rátekerem a fedőt és 6-8 percig fejre állítom.
A többi lekvárhoz nem teszek további fűszereket, ebből lesz a narancsos-csokis.
Az étcsokiból, hideg kistányérra, sajtszeletelővel (vagy zöldséghámozóval) igyekszem szép kunkori csíkokat vágni. A tűzforró lekvárból néhány kanálnyit üvegbe teszek, hagyom kicsit kihűlni (kamra, nyitott ablakkal, 2-3 perc), majd megszórom csokiforgáccsal. Ismét egy réteg lekvár, ismét csokiforgács, végül lekvárral fede le. Az utolsó sor lekvár után már nem hűtöm, hanem két réteg befőző celofánnal letakarom, rácsavarom az üveg fedelét, fejre állítom.
Mondhatnám, hogy a 1,5 kg narancsból nem lett túlzottan sok - annyi, amennyi a fényképen látszik -, viszont ... olyannyira hihetetlenül aromás, igazi narancsos tömör-gyönyör, eszméletlenül illatos, csoda színű lekvárt kanalaztam a kenyérre, ami a legflancosabb konyhákban is előkelő helyezést érne el!
Jó étvágyat!
2009. dec. 8.
VKF! XXXI. - A téma ...
Bevallom, sokat törpöltem, bár sokkal inkább volt kellemes és izgató 'brainstorming', mint nyűglődés, sőt, kizárólag az első két opció volt, mint az utóbbi.
Na, sikerült ismét gordiuszi csomót kerítenem egy bogmentes selyemszálra :D
A VKF! stafétát Chef Viki barátnémtől kaptam, aki minden idők egyik legsikeresebb és legtöbbeket megmozgató VKF! témáját írta ki.
Először is átböngésztem a legelső kiírást és aztán az eddigi VKF! témákat.
Aztán átböngésztem a saját ötlet listám.
Személyes konzultációs segítséget kértem Manapótól. Ezzel a lista nemhogy szűkült, de bővült :), ez van, ha lelkes és kreatív emberkét vonunk be a tanácskozásba :)
Végül aludtam rá egyet és bár a vekker csörgésére nem diadalittas "heuréka!" kiáltással kecmeregtem ki az ágyikóból, kezdett kristályosodni A téma.
Tekintettel a rohamléptekkel közeledő Karácsonyra és a nyakában loholó Szilveszterre, úgy gondolom, bármilyen lelkes gasztro-blogger is legyen az ember fia-lánya, ebben az időszakban Szeretteink, Családunk, Barátaink, az Ünnepek köré tolódik a fontossági sorrend. Így hát a 31. VKF! nevezési határideje január 24. Ekkora lezajlanak az évvégi őrületek :) És természetesen egy-két nap csúszás belefér.
Ugye mindenkinél szokott megmaradni beigli csücsök, egy kanálnyi lencse, fél virsli, kalács sarok?
Nos, az Ünnepek jegyében és a sajnálatos módon még mindig virágzó gazdasági válságot is figyelembe véve - képzavar :), lehet egy válság virágzó? - a mostani VKF! az újrahasznosításra összpontosít. De :), hogy egy plusz csavar is legyen a dologban és ne dugdossunk mindent reszelt sajt vagy tejszínhab alá, a
Mire gondolok? Például
Na, sikerült ismét gordiuszi csomót kerítenem egy bogmentes selyemszálra :D
A VKF! stafétát Chef Viki barátnémtől kaptam, aki minden idők egyik legsikeresebb és legtöbbeket megmozgató VKF! témáját írta ki.
Először is átböngésztem a legelső kiírást és aztán az eddigi VKF! témákat.
Aztán átböngésztem a saját ötlet listám.
Személyes konzultációs segítséget kértem Manapótól. Ezzel a lista nemhogy szűkült, de bővült :), ez van, ha lelkes és kreatív emberkét vonunk be a tanácskozásba :)
Végül aludtam rá egyet és bár a vekker csörgésére nem diadalittas "heuréka!" kiáltással kecmeregtem ki az ágyikóból, kezdett kristályosodni A téma.
Tekintettel a rohamléptekkel közeledő Karácsonyra és a nyakában loholó Szilveszterre, úgy gondolom, bármilyen lelkes gasztro-blogger is legyen az ember fia-lánya, ebben az időszakban Szeretteink, Családunk, Barátaink, az Ünnepek köré tolódik a fontossági sorrend. Így hát a 31. VKF! nevezési határideje január 24. Ekkora lezajlanak az évvégi őrületek :) És természetesen egy-két nap csúszás belefér.
Ugye mindenkinél szokott megmaradni beigli csücsök, egy kanálnyi lencse, fél virsli, kalács sarok?
Nos, az Ünnepek jegyében és a sajnálatos módon még mindig virágzó gazdasági válságot is figyelembe véve - képzavar :), lehet egy válság virágzó? - a mostani VKF! az újrahasznosításra összpontosít. De :), hogy egy plusz csavar is legyen a dologban és ne dugdossunk mindent reszelt sajt vagy tejszínhab alá, a
31. VKF! témája Újrahasznosítva, színesen, tarkán
Mire gondolok? Például
- muffinnak álcázott, húsos pirospaprika kockákkal, zöldborsóval színesített, tojással összefogott maradék lencsesalátára,
- meggybefőttel tálalt mákos gubára, aminek alapja a tálcán napok óta ide-oda tolódó mákos beigli sarok,
- ananásszal bolondított 'tálbasültre', ahol a cukros tojáshab jótékonyan takarja a már-már megszáradásra ítélt utolsó két diós beigli szeletet,
- ...
Természetesen nemcsak kizárólag az Ünnepekről megmaradtakkal lehet dolgozni, hiszen ízletes és színpompás ételek varázsolhatók egy-egy hűtőtakarítás után is :)
Várom azok nevezését is, akiknek van ugyan saját blogjuk, de azt egyelőre nem akarják a nagy nyilvánosság elé tárni, és természetesen azon kedves nevezők pályaműveit is, akiknek (még :) nincs saját blogjuk. Ezek a nevezések az én blogomon, a beküldő nevével fognak megjelenni.
Ide kérnék tisztelettel egy linket küldeni a post megjelenése után:
vkfxxxi (kukac) gmail (pont) com
Nevezési határidő: 2010. január 24. éjfél.
Lágy szívemre való tekintettel - s a VKF! hagyományokat hűen követve - egy-két nap csúszás belefér :)
Kereskedelmi és fizetett blog, honlap kérem ne töltse ezzel az idejét! Köszönöm!
Mindenkinek nagyon kellemes törpölést kívánok!
2009. dec. 7.
VKF! Staféta és köszönet
Egyszerre vidáman, szomorúan, s kicsit félve jelentem, hogy véget ért a VKF! XXX., Chef Viki postolta az utolsó összesítést.
Szomorúan, mert egy fantasztikus forduló zárult, Chef Viki olyan témát dobott fel, ami minden gasztro-blogger szívét megdobogtatta.
Vidáman, mert rengeteg finomságos, szemet gyönyörködtető, ínycsiklandó pályamű között lehetett dőzsölni.
Kicsit félve - egyszersmint nagyon izgatottan -, hiszen Chef Viki továbbadta a VKF! stafétát, s ím rám hárul a megtisztelő feladat, hogy továbbvigyem eme nemes gasztro-játékot.
Úgy érzem tartozom egy vallomással - Chef Viki igazi gondolatolvasó, annyira, hogy egyben álomolvasó is ... Ugyanis múlt héten egyik éjjel azt álmodtam, millió cetli vesz körül, a földön, az asztalon, a falakon, az ágyon és alatta is cetlik hada, tömkelege, én meg állok a kavalkád közepén s egyre csak jegyzem és jegyzem újabb és újabb cetlikre, milyen VKF! témával is rukkolnék elő, ha egyszer engem érne a megtiszteltetés, hogy háziasszonya lehessek.
VIKI, nagyon szépen köszönöm! Ha egyszer felnövök, hálám üldözni fog :D (még mindig jobb, mintha kísértene :D
A VKF! XXXI. témáját ma este, de legeslegeslegkésőbb holnap reggel kiírom, hiába, a bőség zavara, míg álmomban minden téma csillagos ötöst érdemelt, most, a valóság konyhájában, valahogy egyik sem hangzik A Témának.
Azt már most megkockáztatom, hogy "csúsztatott" leadási határidő lesz, hiszen egyrészt idő kell, a 30. VKF!-re beérkezett rengeteg finomságosság elkészítéséhez, másrészt, úgy gondolom, bármennyire is szívvel-lélekkel gasztro-blogger az ember gyereke, így, évvége fele inkább a karácsonyi készülődés meghittsége, az összetartozás és szeretet melege, a vendégjárás előkészületei, a ajándékozás izgalma kerül előtérbe.
Szomorúan, mert egy fantasztikus forduló zárult, Chef Viki olyan témát dobott fel, ami minden gasztro-blogger szívét megdobogtatta.
Vidáman, mert rengeteg finomságos, szemet gyönyörködtető, ínycsiklandó pályamű között lehetett dőzsölni.
Kicsit félve - egyszersmint nagyon izgatottan -, hiszen Chef Viki továbbadta a VKF! stafétát, s ím rám hárul a megtisztelő feladat, hogy továbbvigyem eme nemes gasztro-játékot.
Úgy érzem tartozom egy vallomással - Chef Viki igazi gondolatolvasó, annyira, hogy egyben álomolvasó is ... Ugyanis múlt héten egyik éjjel azt álmodtam, millió cetli vesz körül, a földön, az asztalon, a falakon, az ágyon és alatta is cetlik hada, tömkelege, én meg állok a kavalkád közepén s egyre csak jegyzem és jegyzem újabb és újabb cetlikre, milyen VKF! témával is rukkolnék elő, ha egyszer engem érne a megtiszteltetés, hogy háziasszonya lehessek.
VIKI, nagyon szépen köszönöm! Ha egyszer felnövök, hálám üldözni fog :D (még mindig jobb, mintha kísértene :D
A VKF! XXXI. témáját ma este, de legeslegeslegkésőbb holnap reggel kiírom, hiába, a bőség zavara, míg álmomban minden téma csillagos ötöst érdemelt, most, a valóság konyhájában, valahogy egyik sem hangzik A Témának.
Azt már most megkockáztatom, hogy "csúsztatott" leadási határidő lesz, hiszen egyrészt idő kell, a 30. VKF!-re beérkezett rengeteg finomságosság elkészítéséhez, másrészt, úgy gondolom, bármennyire is szívvel-lélekkel gasztro-blogger az ember gyereke, így, évvége fele inkább a karácsonyi készülődés meghittsége, az összetartozás és szeretet melege, a vendégjárás előkészületei, a ajándékozás izgalma kerül előtérbe.
2009. dec. 2.
VKF! ... ? ... újraértelmezve
Szerintem Chef Viki nem egészen ilyen jelöltre gondolt, mikor kiírta a jubiláló, VKF! XXX. témát - Ajándék a konyhából. :-D
Lássuk csak - ezt a szösszenetet nemcsak a konyhapultnál ülve, de nagyrészt konyhai alapanyagokból készítettem; ami nem gasztro alapanyag, ahhoz kanyaríntottam konyhai megfelelőt :-)
* fenyőlap - asztal
* padlószőnyeg darabka - edényalátét
* kézi csipke - szalvéta
* gyertya - tűzhely
* ragasztó - habarás/rántás/tejszín
* csillámpor - só
A fenyőlapot ÉApám tűzifából vágta, s ugyebár a tüzelő a konyhai sparhert melegét is adja :-)
Asztaldísz a konyhából
hozzávalók
tenyérnyi falap
falappal egyező méretű padlószőnyeg vagy filc darab
hobbi ragasztó
csillámlakk
szárított mandarin - egyben, vagy kisebb narancs egyben szárított fél héja
papírgalacsin - pl konyhai papírtörlőből
csipke - vagy hófehér, egyrétegű szalvéta, ezt ollóval ki lehet csipkézni
néhány szem zöldbors és szegfűbors
pár darab szegfűszeg
színes tészta - főtelenül
két szem mogyoró
szezámmag
lenmag
fahéj
aszalt csipkebogyó darabkák
teának szárított rózsaszirom darabok
szárított levendula levélkék
A falap méretére és formájára kivágom a padlószőnyeg darabot, majd hobbiragasztóval felerősítem a fenyőlap egyik felére.
Szabad levegőn vagy nagyon jól szellőző helyiségben átfújom a lapot (oldala körben, teteje) aranyfényű csillámlakkal. Egyrészt elfedi az esetlegesen kitüremkedő ragasztót, másrészt szép fényt és csillogást ad a lapnak, harmadrészt - nem elhanyagolható - lefogja a szálkákat. Hagyom megszáradni, ez nagyjából 30-40 perc.
Az aprócska szárított mandarint a lapra ragasztom - ez lesz az "angyalka" "teste", illetve segít majd, hogy a csipke szépen álljon.
Konyha papírtörlőből letépek egy kis darabot, galacsinná gyúrom - ez lesz az "angyalka" "feje".
A csipke közepére teszem a papírgalacsint, összefogom és vékony aranyszállal (horgászdamillal, fehér cérnával) megkötöm. Kész az "angyalka". Az angyalkát a mandarinra erősítem, úgy, hogy beragasztózom ott, ahol a csipkét összefogtam a galacsin alatt, majd rányomom a mandarinra. Kész az angyalka.
Színes tésztát csillag alakban kirakok, egyenként a fenyőlapra ragasztom, ez lesz a gyertya alátét, majd ráerősítem a gyertyát, ugyancsak ragasztóval.
Inverz hóemberem két szem mogyoróból készül. Kalapja egy aszalt csipkebogyó fele, szemei két szem szezámmag, gombjai két lenmag, "seprűje" egy szegfűszeg.
A tuja egy fél aszalt csipkebogyó, amibe szegfűszegeket ragasztok.
A bokrokat zöldborsból és szegfűborsból állítom össze.
A virágoskertecske valódi virágokból van :-) Szárított rózsaszirom darabkák és illatos levendula virágának apró darabkái, illetve egy pici darabka süvegcukor.
Az apró kővel kirakott - vagy havas :-) - utacskák úgy készülnek, hogy hobbi ragasztót nyomok a fenyőlapra, szezámmagot szórok a ragasztóra bőven, ujjbeggyel finoman belelapogatom (igyekszem nem össze-vissza égetni az ujjaim), majd a felesleget lerázom a lapról.
A fahéj darabkák adják a kerti farakást.
Mikor minden a helyére került, az egészet leheletfinoman átfújom csillámlakkal.
Voilá! Asztaldísz a konyhából.
Kellemes karácsony-váró készülődést!
Lássuk csak - ezt a szösszenetet nemcsak a konyhapultnál ülve, de nagyrészt konyhai alapanyagokból készítettem; ami nem gasztro alapanyag, ahhoz kanyaríntottam konyhai megfelelőt :-)
* fenyőlap - asztal
* padlószőnyeg darabka - edényalátét
* kézi csipke - szalvéta
* gyertya - tűzhely
* ragasztó - habarás/rántás/tejszín
* csillámpor - só
A fenyőlapot ÉApám tűzifából vágta, s ugyebár a tüzelő a konyhai sparhert melegét is adja :-)
Asztaldísz a konyhából
hozzávalók
tenyérnyi falap
falappal egyező méretű padlószőnyeg vagy filc darab
hobbi ragasztó
csillámlakk
szárított mandarin - egyben, vagy kisebb narancs egyben szárított fél héja
papírgalacsin - pl konyhai papírtörlőből
csipke - vagy hófehér, egyrétegű szalvéta, ezt ollóval ki lehet csipkézni
néhány szem zöldbors és szegfűbors
pár darab szegfűszeg
színes tészta - főtelenül
két szem mogyoró
szezámmag
lenmag
fahéj
aszalt csipkebogyó darabkák
teának szárított rózsaszirom darabok
szárított levendula levélkék
A falap méretére és formájára kivágom a padlószőnyeg darabot, majd hobbiragasztóval felerősítem a fenyőlap egyik felére.
Szabad levegőn vagy nagyon jól szellőző helyiségben átfújom a lapot (oldala körben, teteje) aranyfényű csillámlakkal. Egyrészt elfedi az esetlegesen kitüremkedő ragasztót, másrészt szép fényt és csillogást ad a lapnak, harmadrészt - nem elhanyagolható - lefogja a szálkákat. Hagyom megszáradni, ez nagyjából 30-40 perc.
Az aprócska szárított mandarint a lapra ragasztom - ez lesz az "angyalka" "teste", illetve segít majd, hogy a csipke szépen álljon.
Konyha papírtörlőből letépek egy kis darabot, galacsinná gyúrom - ez lesz az "angyalka" "feje".
A csipke közepére teszem a papírgalacsint, összefogom és vékony aranyszállal (horgászdamillal, fehér cérnával) megkötöm. Kész az "angyalka". Az angyalkát a mandarinra erősítem, úgy, hogy beragasztózom ott, ahol a csipkét összefogtam a galacsin alatt, majd rányomom a mandarinra. Kész az angyalka.
Színes tésztát csillag alakban kirakok, egyenként a fenyőlapra ragasztom, ez lesz a gyertya alátét, majd ráerősítem a gyertyát, ugyancsak ragasztóval.
Inverz hóemberem két szem mogyoróból készül. Kalapja egy aszalt csipkebogyó fele, szemei két szem szezámmag, gombjai két lenmag, "seprűje" egy szegfűszeg.
A tuja egy fél aszalt csipkebogyó, amibe szegfűszegeket ragasztok.
A bokrokat zöldborsból és szegfűborsból állítom össze.
A virágoskertecske valódi virágokból van :-) Szárított rózsaszirom darabkák és illatos levendula virágának apró darabkái, illetve egy pici darabka süvegcukor.
Az apró kővel kirakott - vagy havas :-) - utacskák úgy készülnek, hogy hobbi ragasztót nyomok a fenyőlapra, szezámmagot szórok a ragasztóra bőven, ujjbeggyel finoman belelapogatom (igyekszem nem össze-vissza égetni az ujjaim), majd a felesleget lerázom a lapról.
A fahéj darabkák adják a kerti farakást.
Mikor minden a helyére került, az egészet leheletfinoman átfújom csillámlakkal.
Voilá! Asztaldísz a konyhából.
Kellemes karácsony-váró készülődést!
2009. dec. 1.
VKF! XXX. - Álmatlanságom eredménye ...
... ez a csodálatos színű, hihetetlenül zamatos lekvár.
Az úgy volt, hogy Chef Viki barátném magasra dobta a VKF! XXX. témát - Ajándékok a konyhából.
Meg úgy is volt, hogy mostanság nagyon rosszul alszom - nem a VKF! miatt -, hajnalban még bagolyt játszom, kora reggel meg tyúkosat.
Egyik, nagyjából álmatlanul töltött éjszakám eredménye ez a csodalekvár. Félig-meddig kényszerből (is) született, hiszen egyrészt nem tudtam mit kezdeni magammal hajnalok hajnalán, másrészt, az eredeti recept szerinti négy narancsból mindössze kettő volt otthon - persze, csenőmanók akcióban és kettőt eltüntettek :-). Kicsit elszontyolodtam, de egy kávé után úgy döntöttem, én márpedig akkor is döblec lekvárt főzök! Kevesebb naranccsal, csipetnyi citromhéjjal, gyömbéresen. És szőlővel.
Így lett három üveg lekvárom. És még aznap bevásároltam narancsot, szőlőt, döblec és gyömbér volt otthon, s este rittyentettem még néhány üveg lekvárt. Csak úgy. Mert eszméletlenül finom. Ajándékba. Jubiláló VKF!-re.
Narancsos-szőlős döblec lekvár
hozzávalók
~ 0,8-0,9 kg döblec (hámozott, magos-szálas rész nélkül)
2 nagyobb narancs (héja, leve, húsa)
1 citrom reszelt héja
50 dkg befőző cukor (2:1)
40 szem szőlő - kifejezetten nagyszemű, fehér és rosé
1 kk friss, reszelt gyömbér
1 mk szerecsendió
~ 1 dl víz
üvegek, tetők
befőző celofán
A döblecet meghámozom, magjait és szálas részét kikaparom, húsát felkockázom, nagyobb lábasba teszem. Nem kell szabályos kockára vágni, és apróbbra jobb.
A narancsok héját lereszelem, levét alaposan kifacsarom és a facsaróban visszamaradt narancshússal (a fehér részeket kivéve) együtt a döblechez öntöm.
Szintén belereszelem a citrom héját és a gyömbért, szerecsendiót.
Közepes lángon, lefedve, 25 percig főzöm-poszogtatom. Időnként megkeverem, igyekszem minnél jobban összetörni a döblecet, és apránként hozzáöntöm a vizet. Nem sokat egyszerre, éppen csak annyit, le ne égjen.
Amíg a döblec készülődik, van időm kis lábasban vizet forralni, leszemezni a szőlőfürtöket (unalmamban megszámoltam, hány szemet használtam a lekvárhoz), majd a megmosott szemeket 2-3 percre a lobogó vízbe dobni. Leszűröm és hideg vízzel leöblítem, így könny(ebb)ű meghámozni a szőlőszemeket. Ezután félbe-, majd negyedbe vágom, kimagozom és a negyedeket még további egy-két darabba vágom.
Mivel a döblec 25 perce még nem telt le, előkapom a csillogó tisztára mosva eltett befőttes üvegeket, forró vízzel átöblítem, majd a mikróba sorakoztatom (nekem 5-6 fér be egyszerre) és maximum fokozaton 5 percig mikrózom. Teljesen száraz lesz, sterilizálódik, és nagyon forró!, ezért konyhakesztyűvel felszerelkezve veszem ki, de úgy, hogy az üvegek szájához ne érjek hozzá (szöszök a kesztyűről, miegymás).
A befőző celofánt (2 lap/üveg) kevéske langyos vízbe áztatom, így könnyebb vele dolgozni, nem szakad ránézésre.
A szinte krémmé kevert döblechez teszem a szőlőt, hozzáöntöm a befőző cukrot és rotyogástól kezdve 10 percet főzöm. Most már állandóan kavargatni kell, nagyon poszog és alattomosan kirotyog a lábasból.
Porcelántányérra cseppentek kevéske lekvárt, megvárom, míg teljesen kihűl, megkóstolom és egyúttal az állagát is ellenőrzöm, elég sűrű-e. A próbán átment, jöhet az üvegelés.
Lezárom a tüzet, még néhányat keverek a tűzforró lekváron és azon nyomban üvegekbe töltöm. Minden üveget két lap celofánnal fedek le (celofánt kicsavarom az áztató víztől), szorosan ráhúzom a kupakot és 6 percre fejreállítom.
Egy kosárkát (teknőt, nagyobb lábast) kibélelek pokróccal, konyharuhával, beleállítom a még forró üvegeket, párnával, pokrócal letakarom. Egy napig üdültetem, majd mikor teljesen kihűltek, kiveszem a száraz dunsztból és a kamra polcára sorakoztatva gyönyörködöm bennük.
Vagy egyet rögvest felbontok és tulipán zsemle szirmaira kanalazom a csodaszínű, illatos, zamatos, már-már buján csábító lekvárt.
Jó étvágyat!
Szószedett:
döblec - sütőtök (minden féle sütőtök, formától, fajtától, színtől függetlenül)
Az úgy volt, hogy Chef Viki barátném magasra dobta a VKF! XXX. témát - Ajándékok a konyhából.
Meg úgy is volt, hogy mostanság nagyon rosszul alszom - nem a VKF! miatt -, hajnalban még bagolyt játszom, kora reggel meg tyúkosat.
Egyik, nagyjából álmatlanul töltött éjszakám eredménye ez a csodalekvár. Félig-meddig kényszerből (is) született, hiszen egyrészt nem tudtam mit kezdeni magammal hajnalok hajnalán, másrészt, az eredeti recept szerinti négy narancsból mindössze kettő volt otthon - persze, csenőmanók akcióban és kettőt eltüntettek :-). Kicsit elszontyolodtam, de egy kávé után úgy döntöttem, én márpedig akkor is döblec lekvárt főzök! Kevesebb naranccsal, csipetnyi citromhéjjal, gyömbéresen. És szőlővel.
Így lett három üveg lekvárom. És még aznap bevásároltam narancsot, szőlőt, döblec és gyömbér volt otthon, s este rittyentettem még néhány üveg lekvárt. Csak úgy. Mert eszméletlenül finom. Ajándékba. Jubiláló VKF!-re.
Narancsos-szőlős döblec lekvár
hozzávalók
~ 0,8-0,9 kg döblec (hámozott, magos-szálas rész nélkül)
2 nagyobb narancs (héja, leve, húsa)
1 citrom reszelt héja
50 dkg befőző cukor (2:1)
40 szem szőlő - kifejezetten nagyszemű, fehér és rosé
1 kk friss, reszelt gyömbér
1 mk szerecsendió
~ 1 dl víz
üvegek, tetők
befőző celofán
A döblecet meghámozom, magjait és szálas részét kikaparom, húsát felkockázom, nagyobb lábasba teszem. Nem kell szabályos kockára vágni, és apróbbra jobb.
A narancsok héját lereszelem, levét alaposan kifacsarom és a facsaróban visszamaradt narancshússal (a fehér részeket kivéve) együtt a döblechez öntöm.
Szintén belereszelem a citrom héját és a gyömbért, szerecsendiót.
Közepes lángon, lefedve, 25 percig főzöm-poszogtatom. Időnként megkeverem, igyekszem minnél jobban összetörni a döblecet, és apránként hozzáöntöm a vizet. Nem sokat egyszerre, éppen csak annyit, le ne égjen.
Amíg a döblec készülődik, van időm kis lábasban vizet forralni, leszemezni a szőlőfürtöket (unalmamban megszámoltam, hány szemet használtam a lekvárhoz), majd a megmosott szemeket 2-3 percre a lobogó vízbe dobni. Leszűröm és hideg vízzel leöblítem, így könny(ebb)ű meghámozni a szőlőszemeket. Ezután félbe-, majd negyedbe vágom, kimagozom és a negyedeket még további egy-két darabba vágom.
Mivel a döblec 25 perce még nem telt le, előkapom a csillogó tisztára mosva eltett befőttes üvegeket, forró vízzel átöblítem, majd a mikróba sorakoztatom (nekem 5-6 fér be egyszerre) és maximum fokozaton 5 percig mikrózom. Teljesen száraz lesz, sterilizálódik, és nagyon forró!, ezért konyhakesztyűvel felszerelkezve veszem ki, de úgy, hogy az üvegek szájához ne érjek hozzá (szöszök a kesztyűről, miegymás).
A befőző celofánt (2 lap/üveg) kevéske langyos vízbe áztatom, így könnyebb vele dolgozni, nem szakad ránézésre.
A szinte krémmé kevert döblechez teszem a szőlőt, hozzáöntöm a befőző cukrot és rotyogástól kezdve 10 percet főzöm. Most már állandóan kavargatni kell, nagyon poszog és alattomosan kirotyog a lábasból.
Porcelántányérra cseppentek kevéske lekvárt, megvárom, míg teljesen kihűl, megkóstolom és egyúttal az állagát is ellenőrzöm, elég sűrű-e. A próbán átment, jöhet az üvegelés.
Lezárom a tüzet, még néhányat keverek a tűzforró lekváron és azon nyomban üvegekbe töltöm. Minden üveget két lap celofánnal fedek le (celofánt kicsavarom az áztató víztől), szorosan ráhúzom a kupakot és 6 percre fejreállítom.
Egy kosárkát (teknőt, nagyobb lábast) kibélelek pokróccal, konyharuhával, beleállítom a még forró üvegeket, párnával, pokrócal letakarom. Egy napig üdültetem, majd mikor teljesen kihűltek, kiveszem a száraz dunsztból és a kamra polcára sorakoztatva gyönyörködöm bennük.
Vagy egyet rögvest felbontok és tulipán zsemle szirmaira kanalazom a csodaszínű, illatos, zamatos, már-már buján csábító lekvárt.
Jó étvágyat!
Szószedett:
döblec - sütőtök (minden féle sütőtök, formától, fajtától, színtől függetlenül)
VKF! XXX. - Tárkonyos házasság
Tárkonyos fuszulykaleves.
Tárkonyos csirke.
Tárkonyos pityóka saláta.
Tárkonyos zöldségleves.
Tárkonyos vegyes saláta.
Tárkonyos tárkony :-)
Egyik nagyon kedvelt fűszerünk, kellemesen savanykás, jellegzetes aromájú, erős, de finom illatú.
Kiskertben eléldegél, nagyon sok gondozást nem kér, s még azt a keveset is lelkesen hálálja meg finom zamatával.
S ha már tárkony, legyen kétféle, egyik csak úgy, á la natúr :-), másikon bolondítsunk egy kicsit :-) Így született meg a tárkonyos ecet és tárkonyos-diós-fokhagymás olaj. Ajándékba. Jelöltnek Chef Viki jubileumi VKF! XXX.-Ajándék a konyhából kiírására.
Tárkonyos ecet és olaj
hozzávalók - ecet
~ 4 bőven púpozott ek szárított* tárkony (főként levelek, és néhány ágacska a szépség kedvéért)
2,5 dl ecet (10%)
üveg
2 hét ücsörgés a kamrapolcon
hozzávalók - olaj
~ 4 bőven púpozott ek szárított* tárkony (főként levelek, és néhány ágacska a szépség kedvéért)
3 kövér gerezd fokhagyma
2 dió, hámozva, negyedelve
2,5 dl olivaolaj
üveg
2 hét ücsörgés a kamrapolcon
Az üvegeket kimosom és hagyom, hogy teljesen kiszáradjanak.
A szárított tárkony leveleket belegyömöszölöm az üvegekbe, bele állítom a leveles tárkony ágacskákat is (szintén szárított).
Az olajnak szánt üvegbe beledobom a hámozott és késlappal egészen picit elnyomott fokhagymagerezdeket, és a negyedelt diót is.
Mindkét üveget felöntöm ecettel, illetve olajjal.
Szorosan lezárom és két hétig a kamra polcán érlelem, hogy az ízeknek, aromáknak legyen idejük belesimulni az ecet érdességébe, az olivaolaj selymességébe.
Paszuly-, zöldséglevesek, vagy csorbák savanyításához az ecetet használom.
Tárkonyos csirkéhez vagy tárkonyos vegyes salátához az olajat.
S a bőség jegyében, tárkonyos krumplihoz mindkettőt. :-)
Jó étvágyat!
* Tipp & trükk:
Természetesen lehet zöld tárkonyból is készíteni, amennyiben nyáron nem felejtettem volna el betárolni. Friss tárkony esetén természetesen kevesebb levelet-ágacskát használnék a fentieknél.
Szószedett:
fuszulyka - bab (zöldbab, sárgahüvelyű, szemesbab)
csorba - savanykás zöldségleves; eredetileg moldvai románoktól származik, de nagyon elterjedt az erdélyi magyarok között is; autentikus recept szerint korpaciberével savanyítják a csorbát, de nagyon finom lestyánnal vagy tárkonnyal savanyítva is
Tárkonyos csirke.
Tárkonyos pityóka saláta.
Tárkonyos zöldségleves.
Tárkonyos vegyes saláta.
Tárkonyos tárkony :-)
Egyik nagyon kedvelt fűszerünk, kellemesen savanykás, jellegzetes aromájú, erős, de finom illatú.
Kiskertben eléldegél, nagyon sok gondozást nem kér, s még azt a keveset is lelkesen hálálja meg finom zamatával.
S ha már tárkony, legyen kétféle, egyik csak úgy, á la natúr :-), másikon bolondítsunk egy kicsit :-) Így született meg a tárkonyos ecet és tárkonyos-diós-fokhagymás olaj. Ajándékba. Jelöltnek Chef Viki jubileumi VKF! XXX.-Ajándék a konyhából kiírására.
Tárkonyos ecet és olaj
hozzávalók - ecet
~ 4 bőven púpozott ek szárított* tárkony (főként levelek, és néhány ágacska a szépség kedvéért)
2,5 dl ecet (10%)
üveg
2 hét ücsörgés a kamrapolcon
hozzávalók - olaj
~ 4 bőven púpozott ek szárított* tárkony (főként levelek, és néhány ágacska a szépség kedvéért)
3 kövér gerezd fokhagyma
2 dió, hámozva, negyedelve
2,5 dl olivaolaj
üveg
2 hét ücsörgés a kamrapolcon
Az üvegeket kimosom és hagyom, hogy teljesen kiszáradjanak.
A szárított tárkony leveleket belegyömöszölöm az üvegekbe, bele állítom a leveles tárkony ágacskákat is (szintén szárított).
Az olajnak szánt üvegbe beledobom a hámozott és késlappal egészen picit elnyomott fokhagymagerezdeket, és a negyedelt diót is.
Mindkét üveget felöntöm ecettel, illetve olajjal.
Szorosan lezárom és két hétig a kamra polcán érlelem, hogy az ízeknek, aromáknak legyen idejük belesimulni az ecet érdességébe, az olivaolaj selymességébe.
Paszuly-, zöldséglevesek, vagy csorbák savanyításához az ecetet használom.
Tárkonyos csirkéhez vagy tárkonyos vegyes salátához az olajat.
S a bőség jegyében, tárkonyos krumplihoz mindkettőt. :-)
Jó étvágyat!
* Tipp & trükk:
Természetesen lehet zöld tárkonyból is készíteni, amennyiben nyáron nem felejtettem volna el betárolni. Friss tárkony esetén természetesen kevesebb levelet-ágacskát használnék a fentieknél.
Szószedett:
fuszulyka - bab (zöldbab, sárgahüvelyű, szemesbab)
csorba - savanykás zöldségleves; eredetileg moldvai románoktól származik, de nagyon elterjedt az erdélyi magyarok között is; autentikus recept szerint korpaciberével savanyítják a csorbát, de nagyon finom lestyánnal vagy tárkonnyal savanyítva is
2009. nov. 30.
VKF! XXX. - Ajándék a konyhából
Kedves és nagyrabecsült Chef Viki barátném ugyancsak "kiszúrt" velem :-)
ad 1. Évek óta, hogy sk és gasztro-ajándékokkal készülünk Karácsonyra, kicsiknek, nagyoknak, családtagoknak és barátoknak. És a felsoroltak, legalábbis hébe-hóba, a blogomat is olvassák.
ad 1. Évek óta, hogy sk és gasztro-ajándékokkal készülünk Karácsonyra, kicsiknek, nagyoknak, családtagoknak és barátoknak. És a felsoroltak, legalábbis hébe-hóba, a blogomat is olvassák.
ad 2. Chef Viki kiírta a jubileumi VKF! XXX. témát - Ajándék a konyhából. Nagy sóhaj. Hiszen annyi, de annyi ötletem van! Melyik szeressem? S hogy oldjam meg, hogy jusson is, maradjon is, azaz a VKF!-re is legyen jelöltem, de Karácsonyra is maradjon meglepetés ajándék.
Szóval elméleti síkon sikerült jó kis gordiuszi csomót kanyarintanom egy egyszerű kérdésből :-)
Szerencsére gyakorlati síkon simábban mentek a dolgok :-)
Mikor egy NL konyhájában szembejött ez a befőtt, először arra gondoltam, na persze. Másodszor meg arra, hmm, ez nem is lehet rossz. Harmadszori olvasás után befőztem és azóta sem győzöm dícsérni a kitalálóját. Egyszerűen: nagyon finom!
Ha sikerül kész (azaz főzött vagy sütött és hámozott) gesztenyét vásárolni, akkor az egész gyerekjáték, de héjas gesztenyével dolgozni sem ördöngösség.
Karácsonyi angyalkánk a tavaly mindenkinek elcipelt egy-két, szép ruhába öltöztetett, rumos gesztenyebefőttes üveget. A befőtt azóta „elpárolgott”, az üvegek nagy részét visszakaptuk, azzal a kikötéssel, hogy idén is teremjen bennük ilyen finomság :-).
Íme hát egyik karácsonyi gasztro-ajándék jelöltem. Még éppen időben, hogy elkészülhessen és a Karácsonyfa alatt díszeleghessen.
Rumos gesztenyebefőtt
hozzávalók
3 kg közepes gesztenye (héjastól számolva)
1,3 kg cukor
1,4 l víz
3 dl rum
1 citrom héja
2 narancs héja
1 rúd vanília
1 rúd fahéj
befőttes üvegek (~ 8 db 500 gr-os)
befőzési celofán
újságpapír
egy nagy lábas
A befőttes üvegeket kiöblítem (lévén annak idején csillogó tisztán sorakoztattam őket a kamra polcára, nem kell nagymosást rendeznem), majd nedvesen beteszem őket a mikróba, 5 percre, a legnagyobb fokozatra. Ezalatt teljesen kiszáradnak és fertőtlenítődnek. Az üvegek tetejét külön elmosom.
A celofánt feldarabolom és kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebben kezelhető, nem szakadozik össze-vissza, mint szárazon.
A gesztenyéket megmosom és tízszeres mennyiségű lobogó vízbe teszem, 2-3 percig főzöm. Leszűröm és vállalva a konyhakesztyű mosását, még melegen meghámozom.
Bár sok helyen azt írják, hogy főzés előtt be kell vagdosni a gesztenye héját, én nem teszem, így nem fő ki a gesztenye ízének jó része. Igaz, így kicsit macerásabb meghámozni, de hát, valamit valamiért :-)
A narancsot és citromot alaposan megmosom, majd zöldségpucolóval vékonyan (fehér része nélkül) meghámozom.
A cukrot a vízzel, vékonyra vágott citrom- és narancshéjjal, a vanília rúddal és fahéjjal főni teszem; időnként megkavarom, hogy a cukor ne égjen le.
Mikor forr, beleöntöm a rumot, megvárom, hogy újra felforrjon, beleteszem a meghámozott gesztenyéket, egyet lobbantok rajta, majd lezárom a tüzet.
A befőttes üvegekbe igazságosan elosztom a gesztenyét és a szirupot – a szirup legalább egy ujjnyira lepje el a gesztenyék tetejét -, majd mindegyik üvegre két réteg celofánt teszek és alaposan rácsavarom a tetejét.
Előveszem a nagy lábast, aljára 2-3 rétegben újságpapírt terítek.
Mindegyik gesztenyebefőttes üveget alaposan újságpapírba csavarom (alját, oldalát, tetején nem kell összefogni), a kibélelt lábasba állítom őket, majd felöntöm annyi langyos vízzel (hideg víz nem jó, elrepesztheti a befőttől még forró üvegeket), hogy éppencsak ne érjen a üvegek tetejéig.
Az egészet főni teszem, és forrástól számítva, szelíd tűzön, 30 percig bugyogtatva főzöm. Ha a víz közben elforrna, pótolom, de most már forró vízzel.
Az újságpapír köntösbe bugyolált üvegeket a vízzel együtt hagyom kihűlni, majd egyenként kiveszem, megtörölgetem és a kamrában sötét helyre sorakoztatom. Még egy hónapig érlelem, pihentetem a sötétben.
S hogy mindez mire jó?
Egy zimankós, fáradt délután-estén, kiskanállal, csak úgy magában elfalatozgatni (akár egyenest az üvegből :-). Vagy szép tálkába tenni és tetejére csokiszószos tejszínhabot nyomva ünnepi desszertként tálalni.
Jó étvágyat!
Szóval elméleti síkon sikerült jó kis gordiuszi csomót kanyarintanom egy egyszerű kérdésből :-)
Szerencsére gyakorlati síkon simábban mentek a dolgok :-)
Mikor egy NL konyhájában szembejött ez a befőtt, először arra gondoltam, na persze. Másodszor meg arra, hmm, ez nem is lehet rossz. Harmadszori olvasás után befőztem és azóta sem győzöm dícsérni a kitalálóját. Egyszerűen: nagyon finom!
Ha sikerül kész (azaz főzött vagy sütött és hámozott) gesztenyét vásárolni, akkor az egész gyerekjáték, de héjas gesztenyével dolgozni sem ördöngösség.
Karácsonyi angyalkánk a tavaly mindenkinek elcipelt egy-két, szép ruhába öltöztetett, rumos gesztenyebefőttes üveget. A befőtt azóta „elpárolgott”, az üvegek nagy részét visszakaptuk, azzal a kikötéssel, hogy idén is teremjen bennük ilyen finomság :-).
Íme hát egyik karácsonyi gasztro-ajándék jelöltem. Még éppen időben, hogy elkészülhessen és a Karácsonyfa alatt díszeleghessen.
Rumos gesztenyebefőtt
hozzávalók
3 kg közepes gesztenye (héjastól számolva)
1,3 kg cukor
1,4 l víz
3 dl rum
1 citrom héja
2 narancs héja
1 rúd vanília
1 rúd fahéj
befőttes üvegek (~ 8 db 500 gr-os)
befőzési celofán
újságpapír
egy nagy lábas
A befőttes üvegeket kiöblítem (lévén annak idején csillogó tisztán sorakoztattam őket a kamra polcára, nem kell nagymosást rendeznem), majd nedvesen beteszem őket a mikróba, 5 percre, a legnagyobb fokozatra. Ezalatt teljesen kiszáradnak és fertőtlenítődnek. Az üvegek tetejét külön elmosom.
A celofánt feldarabolom és kevéske langyos vízbe teszem, így könnyebben kezelhető, nem szakadozik össze-vissza, mint szárazon.
A gesztenyéket megmosom és tízszeres mennyiségű lobogó vízbe teszem, 2-3 percig főzöm. Leszűröm és vállalva a konyhakesztyű mosását, még melegen meghámozom.
Bár sok helyen azt írják, hogy főzés előtt be kell vagdosni a gesztenye héját, én nem teszem, így nem fő ki a gesztenye ízének jó része. Igaz, így kicsit macerásabb meghámozni, de hát, valamit valamiért :-)
A narancsot és citromot alaposan megmosom, majd zöldségpucolóval vékonyan (fehér része nélkül) meghámozom.
A cukrot a vízzel, vékonyra vágott citrom- és narancshéjjal, a vanília rúddal és fahéjjal főni teszem; időnként megkavarom, hogy a cukor ne égjen le.
Mikor forr, beleöntöm a rumot, megvárom, hogy újra felforrjon, beleteszem a meghámozott gesztenyéket, egyet lobbantok rajta, majd lezárom a tüzet.
A befőttes üvegekbe igazságosan elosztom a gesztenyét és a szirupot – a szirup legalább egy ujjnyira lepje el a gesztenyék tetejét -, majd mindegyik üvegre két réteg celofánt teszek és alaposan rácsavarom a tetejét.
Előveszem a nagy lábast, aljára 2-3 rétegben újságpapírt terítek.
Mindegyik gesztenyebefőttes üveget alaposan újságpapírba csavarom (alját, oldalát, tetején nem kell összefogni), a kibélelt lábasba állítom őket, majd felöntöm annyi langyos vízzel (hideg víz nem jó, elrepesztheti a befőttől még forró üvegeket), hogy éppencsak ne érjen a üvegek tetejéig.
Az egészet főni teszem, és forrástól számítva, szelíd tűzön, 30 percig bugyogtatva főzöm. Ha a víz közben elforrna, pótolom, de most már forró vízzel.
Az újságpapír köntösbe bugyolált üvegeket a vízzel együtt hagyom kihűlni, majd egyenként kiveszem, megtörölgetem és a kamrában sötét helyre sorakoztatom. Még egy hónapig érlelem, pihentetem a sötétben.
S hogy mindez mire jó?
Egy zimankós, fáradt délután-estén, kiskanállal, csak úgy magában elfalatozgatni (akár egyenest az üvegből :-). Vagy szép tálkába tenni és tetejére csokiszószos tejszínhabot nyomva ünnepi desszertként tálalni.
Jó étvágyat!
2009. okt. 19.
Környezettudatos vásárló vagy?
Kedves barátnőm, Chef Viki tisztelt meg ezzel a körkérdéssel,
Környezettudatos vásárló vagy?
A kezdeményezés, olvasom, Erdélyből indult, de már Magyarországon is szép számban vannak követői-képviselői.
kép
Rövid bevezetésként annyit elmondanék, hogy valószínüleg én vagyok az eladók rémálma, kispárnájukat marcangolva, könnyes szemekkel ébrednek, ha netán én jelennék meg álmaikban. Megnézem, elolvasom, szagolgatom, húzogatom, csavarom, megrángatom, összehasonlítom, leveszem-levetetem, visszateszem-visszatetetem, megkérdem, rákérdezek, nem veszek reklámok vagy csomagolás alapján, listával-tollal járok bevásárolni, Manóval sem csábulok el.
Mindezek mellett, nem, nem vagyok mindenre elszánt, határokat nem ismerő környezetvédő. Még csak kétfunkciós kazánunk sincs (igaz, ezt ma már bánom), mikor a házikónk épült örültem, hogy az egy darab gázkazánt sikerült első nekifutásra hiba nélkül, határidő után két hónappal, de legalább nagyjából oda ahova kellett, beszerelniük a "szakembereknek".
Autóval közlekedünk, sőt, két autóval, eggyel Manapó, eggyel én. Ugyanis székesfővárosunktól 30 km-re lakunk (meg az az uszkve 15 km, amit városon belül kell megtennünk), a város két különböző pontján dolgozunk, még csak megközelítőleg sem azonos időben kezdünk vagy végzünk. És akkor még nem számoltam Manóval, aki helyben jár oviba, és igaz, hogy én kisgyerekként hóban-fagyban-olvasztó napsütésben gyalog jártam 3 km-re oviba, de, ha nem muszáj, nem feltétlenül ismétlem meg ezt Manóval.
Bevásárolni általában havonta egyszer megyünk, nagyboltba, autóval. Hajdani lánykoromban, amikor nem volt autóm, hátizsákkal, tömegközlekedéssel jártam bevásárolni is ... igaz, többször meg akartak lincselni a buszon, mert a felcuccolt zsákom, plusz három-négy-tíz szatyor "túl sok helyet foglal egy jegy áráért, miért nem megy inkább taxival!" , és az is igaz, hogy akkor nem vettünk meg 12-24 l tejet egyfordulóban.
Feleslegesnek, egészszégtelennek, röhejesnek, népbutítónak, pénzkidobásnak tartom az előregyártott por-ételek 99,9%-át. De, van, amit nem tudok sk pótolni, párizsit, virslit nem tudunk otthon főzni, és igen, adódhat olyan alkalom, mikor az embernek a legnagyobb jószándéka mellett sem jut ideje még egy szendvicset sem összedobni, ráadásul, ha valami meleget enne, a melegszendvics nemigazán jó megoldás. Na, ilyenkor szokott életbe lépni az 'életmentően szükséges rossz', a tésztás kínai, amit tényleg főzni sem kell; kb évente egyszer-kétszer. Megmosolygom, ha valakit azon látok töprengeni, vajon a csokis muffinport, a palacsinta port, netán a zacskós krumplistésztát! válassza vacsorára ... mondom, megmosolygom, aztán elszomorodom, mert úgy érzem, az emberek fene nagy jódolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ahol és amikor felnőttem, igen kemény idők jártak, jegyrendszer mellett is tülekedés, több órás sorbanállás a csupacsont 'húsért' és a törött tojásért ... de mindezek ellenére, vagy talán pont emiatt, az emberek tudtak főzni és akartak főzni és nem tömték magukat tele mesterséges ételekkel. Mondom ezt úgy, hogy tinikoromban a könyvek jobban érdekeltek, minthogy merre kell kavarni a rántást ...
kép
A tudatos vásárlók tízparancsolata.
Előbb az eredeti szöveg, majd személyes megegyzéseim.
Környezettudatos vásárló vagy?
A kezdeményezés, olvasom, Erdélyből indult, de már Magyarországon is szép számban vannak követői-képviselői.
kép
Rövid bevezetésként annyit elmondanék, hogy valószínüleg én vagyok az eladók rémálma, kispárnájukat marcangolva, könnyes szemekkel ébrednek, ha netán én jelennék meg álmaikban. Megnézem, elolvasom, szagolgatom, húzogatom, csavarom, megrángatom, összehasonlítom, leveszem-levetetem, visszateszem-visszatetetem, megkérdem, rákérdezek, nem veszek reklámok vagy csomagolás alapján, listával-tollal járok bevásárolni, Manóval sem csábulok el.
Mindezek mellett, nem, nem vagyok mindenre elszánt, határokat nem ismerő környezetvédő. Még csak kétfunkciós kazánunk sincs (igaz, ezt ma már bánom), mikor a házikónk épült örültem, hogy az egy darab gázkazánt sikerült első nekifutásra hiba nélkül, határidő után két hónappal, de legalább nagyjából oda ahova kellett, beszerelniük a "szakembereknek".
Autóval közlekedünk, sőt, két autóval, eggyel Manapó, eggyel én. Ugyanis székesfővárosunktól 30 km-re lakunk (meg az az uszkve 15 km, amit városon belül kell megtennünk), a város két különböző pontján dolgozunk, még csak megközelítőleg sem azonos időben kezdünk vagy végzünk. És akkor még nem számoltam Manóval, aki helyben jár oviba, és igaz, hogy én kisgyerekként hóban-fagyban-olvasztó napsütésben gyalog jártam 3 km-re oviba, de, ha nem muszáj, nem feltétlenül ismétlem meg ezt Manóval.
Bevásárolni általában havonta egyszer megyünk, nagyboltba, autóval. Hajdani lánykoromban, amikor nem volt autóm, hátizsákkal, tömegközlekedéssel jártam bevásárolni is ... igaz, többször meg akartak lincselni a buszon, mert a felcuccolt zsákom, plusz három-négy-tíz szatyor "túl sok helyet foglal egy jegy áráért, miért nem megy inkább taxival!" , és az is igaz, hogy akkor nem vettünk meg 12-24 l tejet egyfordulóban.
Feleslegesnek, egészszégtelennek, röhejesnek, népbutítónak, pénzkidobásnak tartom az előregyártott por-ételek 99,9%-át. De, van, amit nem tudok sk pótolni, párizsit, virslit nem tudunk otthon főzni, és igen, adódhat olyan alkalom, mikor az embernek a legnagyobb jószándéka mellett sem jut ideje még egy szendvicset sem összedobni, ráadásul, ha valami meleget enne, a melegszendvics nemigazán jó megoldás. Na, ilyenkor szokott életbe lépni az 'életmentően szükséges rossz', a tésztás kínai, amit tényleg főzni sem kell; kb évente egyszer-kétszer. Megmosolygom, ha valakit azon látok töprengeni, vajon a csokis muffinport, a palacsinta port, netán a zacskós krumplistésztát! válassza vacsorára ... mondom, megmosolygom, aztán elszomorodom, mert úgy érzem, az emberek fene nagy jódolgukban nem tudnak mit kezdeni magukkal. Ahol és amikor felnőttem, igen kemény idők jártak, jegyrendszer mellett is tülekedés, több órás sorbanállás a csupacsont 'húsért' és a törött tojásért ... de mindezek ellenére, vagy talán pont emiatt, az emberek tudtak főzni és akartak főzni és nem tömték magukat tele mesterséges ételekkel. Mondom ezt úgy, hogy tinikoromban a könyvek jobban érdekeltek, minthogy merre kell kavarni a rántást ...
kép
A tudatos vásárlók tízparancsolata.
Előbb az eredeti szöveg, majd személyes megegyzéseim.
A környezettudatos vásárló tízparancsolata
1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.
A konyhában lóg egy cetli, arra írjuk, ami kifogyóban van vagy már kifogyott. Mielőtt vásárolni megyek/megyünk erről a cetliről átírom egy másikra, amit viszünk, ezen már úgy csoportosítom a vásárolni valókat, ahogyan a boltban a részlegek, polcok vannak, sokszor mennyiségeket is felírok egy-egy dolog mellé. Így nem kell minden részlegen újra és újra átböngészni a listát, hogy vajon azokról a polcokról kell-e valami. Manapó komplett ünnepi nagybevásárlást lebonyolít egyedül, listával, tollal. Láttam "rosszabbat" is, excel táblázatba szerkesztett, kinyomtatott bevásárló lista. :-)
Fehér holló ritkaságával veszünk olyasmit, ami nincs felírva.
2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Havi nagybevásárlás - nagybolt.
"Helyi kisvállalkozó" a sarki cba, a kínai ruhaüzlet, a minden 100 ft bolt ...
Húst a hentestől veszünk, zöldséget a szomszédos kisváros zöldségesétől (a mi zöldségesünk kizárólag aranyárban árul), hosszan nem eltartható élelmiszert a sarki kisüzletből - ami annyira, de annyira "helyi", hogy egyetlen helybeli alkalmazottja sincs; de ez a bolt legalább este 8-ig nyitva van, szemben a szintén "helyi" coop-al, ami du fél 6-kor bezár ...
Piac? A városkánkban nincs. Illetve van, nyáridőben, a "főtéren" három-négy nénike árulja, amit a kiskertjében termel. Annyit, még többet is, mi is megtermelünk a saját kertünkben.
Budapesten lenne piac, de vagy egyáltalán nem esik útba, vagy már bezár, mire odaérek. Ha nagy ritkán hétvégente beruccanunk székesfővárosunkba, van, hogy egyik-másik piacon kötünk ki, illetve nyáron gyümölcsöt a kis balatonmenti városka piacán vettünk.
Pedig nagyon szeretem a piacok forgatagát, zaját, illatát. És gyerekkoromban sokat és sokszor piacoltunk, álltam a pult mindkét felén. :-)
3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.
Kisszatyor, nagyszatyor, táska, nagytáska. Mindig van kéznél. Mikor olyan helyen vásárolunk, ahol az eladó eleve zacskóba pakolja a megvett árut, időnként veszekednünk kell, nem, nem kérünk még egy zacskót, nem, igazán nem kell, hoztunk otthonról.
4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.
Azt hiszem autótalan éveimben (sok volt belőlük) gyalogoltam annyit, mint más egész életében. Oviba csak gyalog, suliba hol gyalog, hol tömegközlekedve, városon belül inkább gyalog, egyrészt mert a tömegközlekedés a mostaninál is csapnivalóbb volt, másrészt mert buszon, trolin két megálló után olyan rosszul lettem, hogy le kellett szállnom. Így egy Blaha-Astoria nagyságrendű távolság akár órákig is eltarthatott.
Kis- és nagybevásároltam hosszú évekig szatyorral, hátizsákkal, kézben cipelve, gyalog. A buszon meg kinéztek és rám szóltak, mert a csomagjaim túl sok helyet foglaltak egy menetjegy árához képest, "az ilyen miért nem taxival megy?" ...
Gyalogoltam busz- és vonatállomáshoz/tól kilométereket, cipelve a koleszos, bentlakásos, albérlős, bevásárlós, hazavivős, stb csomagjaim, szikrázó napsütésben, dermesztő, metsző hidegben, orromig sem látok ködben. Volt is néhány "kalandom", nem feltétlenül kívánom megismételni egyiket sem.
Bicikli? Igen, van. Ingatag bringatudásomnak és még egy-két-sok körülménynek köszönhetően nem, nem járok kerékpárral sem bevásárolni, sem dolgozni. Egyrészt, mert 45 km van a házikónk és a munkahelyem között. Másrészt, mert nincs bicikliút. Harmadrészt, mert Manót én viszem oviba minden reggel és ha az én testi épségem nem is számítana, az övé mindennél drágább. Negyedszer, ötödször, sokadszor ...
Tömegközlekedés? Városkánkon belül nincs. Ha számolom, hogy Manó oviba gyalog + 2 km az állomásig (irodai csiniben, hazavitt munkával) + 60 perc vonat + 30-45 perc metró + 10-15 perc gyaloglás, és ez csak az odaút. Tőlünk nem indul sem tecsóbusz, sem más nagybolthoz, piachoz busz, ha netán áll a MÁV, lehetetlen a városkából kijutni, buszjárat csak a szomszédos településre megy.
Igen, tudom, bezzeg mások, a vizet is kútról húzzák (hosszú évekig mi is), naponta kilométereket gyalogolnak, csomaggal, teherrel (mi is, évekig), van, aki három gázpalackot szállít biciklivel (ehhez én nem vagyok elég ügyes) ... Ez van. Ha nem is megnyugtat a tudat, de mindenképpen számontartom, hogy valószínüleg kevesebb levegőszennyezéssel párosul a mi autós ingázásunk (diesel, eco motor, stb), mint amennyit egy-két nagykorú teherautó, busz, stb okoz.
5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Ööööö ...
Amíg volt úgy helyi, hogy legalább magyarországi cukorgyártás, addig magyar cukrot vettünk. Ha látom egy terméken a magyar termék jelet, valószínüleg azt vesszük meg. Tejet úgy veszünk "helyit", hogy országon belül készül (legalábbis a csomagolás szerint).
Pár hete hallottam egy okfejtést az egyik rádióműsorban, miszerint mi számít helyi terméknek? A magyar földben elvetett, de Y szomszédos országbeli búzamag, amit majd X szomszédos országbeli szezonális vendégmunkások aratnak, és amiből Z szomszédos országban őrölnek lisztet, de visszahozzák Magyarországra és itthoni cég csomagolja ... ez például helyi termék? Vagy a V, nem szomszédos országból, tonna számra szállított paprika, hagyma, amit egy magyarországi - amúgy saját hagymájáról híres - városban csomagolnak kilónkénti kiszerelésbe ... ez helyi termék?
Amennyire lehetséges, igen, helyi terméket veszünk és a Pöttyöst jobban szeretjük a lilatehenesnél ... de amikor a hazai termék 100-500-1.000 Ft-al többe kerül, mint a madárlátta, sok határon átcígölt külföldi ... hát olyankor megesik, hogy a külföldit vagy semmit nem veszünk.
6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.
Soha nem vásároltunk sem csomagolás után, sem reklámok, sem szórólapok alapján.
Gyűlöljük a reklámújságokat, mert fölösleges, pocsékolás, pénzkidobás - bár, a gondolatsor túlsó végén ott van, hogy munkát, és remélhetőleg fizetést ad azoknak az embereknek, akik legyártják, terjesztik, stb. A felesleges papírt vagy leadjuk papírgyűjtési akcióba, vagy elvisszük fűteni, vagy az ilyen reklámújságokra pucolom a krumplit, murkot, de zöldségesládát kibélelni sem rossz megoldás.
Sajnálom, hogy megszűnt az üveges tej, hogy a műanyag palackokból sokat nem váltanak vissza, hogy a szelektív gyűjtő körül időnként akkora szeméthegy tornyosul, hogy környezettudatosság ide vagy oda, vagy cipelem egy hétig a kocsiban a pet palackokat, vagy az otthoni kuka mellé sorakoztatjuk.
A zacskót, ha nagyon muszáj a vásárolt dolgokkal együtt megvenni, otthon újrahasznosítom, lesz belőle pl. kis szemetes.
Folpackot és alufóliát, ha lehet, leöblítem, megszárad, összehajtogatom, újra (és újra és újra) használom.
7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.
Mint írtam, feleslegesnek tartom a félkész-üveges-zacskós-por formájú ételek 99,9%-t, s ha csak nem életmentő, nem veszünk, nem eszünk ilyeneket. De, tudomásul veszem, hogy előfordul(hat) olyan eset, mikor 5 perc alatt kell elkészíteni és enni, ilyenkor azt eszem, ami akad (lsd fentebb), mert azt is tudom, hogy ájulásig rosszul tudok lenni csupán azért, mert éhes vagyok.
Ha jól sejtem, a mosóporról hamarosan leszokunk :-), remélem a Szepykétől érkező mosódiók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Öblítőt nagyon keveset használunk, ha csak lehet szabad levegőn szárítjuk a ruhát, még télen is kitesszük egy kicsit levegőzni a frissen mosottat, nincs az az öblítő, ami visszaadná a levegőn száradt ruha finom illatát.
Tisztítószerekben van, amit nem tudok pótolni. Ha fél perccel lassabban mosunk fogat és kicsit többet áll a szánkban a víz, félő, hogy nem fog-, de vízköves lesz a fogunk. Amit lehet, ecetes vízben kifőzök, úgy vízkövetlenítem, amit nem tudok így (pl csempe), ott marad a vegyszer, amennyire lehet, kímélő.
8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.
Nem veszünk darabra csomagolt almát, nyár közepén sütőtököt vagy narancsot, télvíz idején paradicsomot vagy retket. Amit lehet, alapzöldségeket, megtermelünk otthon; ami ezen felül, emellett kell, igyekszem zöldségesnél megvenni. Ami nyáron több terem, blansírozom, fagyasztom, így eszünk télen is lecsót, "friss" zöldségből :-)
9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…
Van egy konzernyitónk. Mi rossz van ebben? Hasznosabb, gazdaságosabb, környezetkímélőbb lenne kővel ütögetni a halkonzerv tetejét vagy "varázsigét" mormogni felette, "múkodj, múkodj!" :-) Igaz, manuális, egy emberi erővel működtethető konzervnyitó. Egy kis piros echte svájci bicska része.
Említettem, hogy újrahasználom a folpackot és alufóliát?
Nem veszünk lapra csomagolt sajtot, mert mire jóllaknánk az ilyennel készített sajtos szendviccsel, tele lenne a szemetes.
10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Olvasom. Értelmezem. Böngészem. Összehasonlítom. Dühöngök. Elkeseredek. Reménykedek. Visszateszem. Leveszem. Legjobb hittel és reménnyel megveszem. Egy hónap múlva olvasom-hallom-látom, hogy a gyártó cég embereit letartóztatták, nem volt engedélyük, hamis címkéket használtak, ésatöbbi, ésatöbbi.
Olvasom. Nézem. Magyar termék. Biztos helyről. Nem lehet gond. Pár hónap múlva olvasom-hallom, hogy ilyenolyan mesterséges, nem mellékesen mérgező, anyaggal színezték, visszavonták, ésatöbbi, ésatöbbi.
Olvasom. Értelmezem. Megveszem. Kiderül, szennyezett alapanyagból készült, de visszavonatják, kicserélik, igaz, arról nagyjából senkinek nincs fogalma, hogy lehet, hogy két táblát felcseréltek ott, ahol az alapanyagot állítják elő, hogy lehet, hogy a szennyezett és nem szenyezett alapanyagot közvetlenül egymás mellett tárolták és mindössze egy kis kézzelfirkantott tábla különböztette meg őket.
Szóval olvasom, nézem, értelmezem, összehasonlítom, árat számolok, cserélem, habozok, .... és ... reménykedem.
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.
A konyhában lóg egy cetli, arra írjuk, ami kifogyóban van vagy már kifogyott. Mielőtt vásárolni megyek/megyünk erről a cetliről átírom egy másikra, amit viszünk, ezen már úgy csoportosítom a vásárolni valókat, ahogyan a boltban a részlegek, polcok vannak, sokszor mennyiségeket is felírok egy-egy dolog mellé. Így nem kell minden részlegen újra és újra átböngészni a listát, hogy vajon azokról a polcokról kell-e valami. Manapó komplett ünnepi nagybevásárlást lebonyolít egyedül, listával, tollal. Láttam "rosszabbat" is, excel táblázatba szerkesztett, kinyomtatott bevásárló lista. :-)
Fehér holló ritkaságával veszünk olyasmit, ami nincs felírva.
2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Havi nagybevásárlás - nagybolt.
"Helyi kisvállalkozó" a sarki cba, a kínai ruhaüzlet, a minden 100 ft bolt ...
Húst a hentestől veszünk, zöldséget a szomszédos kisváros zöldségesétől (a mi zöldségesünk kizárólag aranyárban árul), hosszan nem eltartható élelmiszert a sarki kisüzletből - ami annyira, de annyira "helyi", hogy egyetlen helybeli alkalmazottja sincs; de ez a bolt legalább este 8-ig nyitva van, szemben a szintén "helyi" coop-al, ami du fél 6-kor bezár ...
Piac? A városkánkban nincs. Illetve van, nyáridőben, a "főtéren" három-négy nénike árulja, amit a kiskertjében termel. Annyit, még többet is, mi is megtermelünk a saját kertünkben.
Budapesten lenne piac, de vagy egyáltalán nem esik útba, vagy már bezár, mire odaérek. Ha nagy ritkán hétvégente beruccanunk székesfővárosunkba, van, hogy egyik-másik piacon kötünk ki, illetve nyáron gyümölcsöt a kis balatonmenti városka piacán vettünk.
Pedig nagyon szeretem a piacok forgatagát, zaját, illatát. És gyerekkoromban sokat és sokszor piacoltunk, álltam a pult mindkét felén. :-)
3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.
Kisszatyor, nagyszatyor, táska, nagytáska. Mindig van kéznél. Mikor olyan helyen vásárolunk, ahol az eladó eleve zacskóba pakolja a megvett árut, időnként veszekednünk kell, nem, nem kérünk még egy zacskót, nem, igazán nem kell, hoztunk otthonról.
4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.
Azt hiszem autótalan éveimben (sok volt belőlük) gyalogoltam annyit, mint más egész életében. Oviba csak gyalog, suliba hol gyalog, hol tömegközlekedve, városon belül inkább gyalog, egyrészt mert a tömegközlekedés a mostaninál is csapnivalóbb volt, másrészt mert buszon, trolin két megálló után olyan rosszul lettem, hogy le kellett szállnom. Így egy Blaha-Astoria nagyságrendű távolság akár órákig is eltarthatott.
Kis- és nagybevásároltam hosszú évekig szatyorral, hátizsákkal, kézben cipelve, gyalog. A buszon meg kinéztek és rám szóltak, mert a csomagjaim túl sok helyet foglaltak egy menetjegy árához képest, "az ilyen miért nem taxival megy?" ...
Gyalogoltam busz- és vonatállomáshoz/tól kilométereket, cipelve a koleszos, bentlakásos, albérlős, bevásárlós, hazavivős, stb csomagjaim, szikrázó napsütésben, dermesztő, metsző hidegben, orromig sem látok ködben. Volt is néhány "kalandom", nem feltétlenül kívánom megismételni egyiket sem.
Bicikli? Igen, van. Ingatag bringatudásomnak és még egy-két-sok körülménynek köszönhetően nem, nem járok kerékpárral sem bevásárolni, sem dolgozni. Egyrészt, mert 45 km van a házikónk és a munkahelyem között. Másrészt, mert nincs bicikliút. Harmadrészt, mert Manót én viszem oviba minden reggel és ha az én testi épségem nem is számítana, az övé mindennél drágább. Negyedszer, ötödször, sokadszor ...
Tömegközlekedés? Városkánkon belül nincs. Ha számolom, hogy Manó oviba gyalog + 2 km az állomásig (irodai csiniben, hazavitt munkával) + 60 perc vonat + 30-45 perc metró + 10-15 perc gyaloglás, és ez csak az odaút. Tőlünk nem indul sem tecsóbusz, sem más nagybolthoz, piachoz busz, ha netán áll a MÁV, lehetetlen a városkából kijutni, buszjárat csak a szomszédos településre megy.
Igen, tudom, bezzeg mások, a vizet is kútról húzzák (hosszú évekig mi is), naponta kilométereket gyalogolnak, csomaggal, teherrel (mi is, évekig), van, aki három gázpalackot szállít biciklivel (ehhez én nem vagyok elég ügyes) ... Ez van. Ha nem is megnyugtat a tudat, de mindenképpen számontartom, hogy valószínüleg kevesebb levegőszennyezéssel párosul a mi autós ingázásunk (diesel, eco motor, stb), mint amennyit egy-két nagykorú teherautó, busz, stb okoz.
5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Ööööö ...
Amíg volt úgy helyi, hogy legalább magyarországi cukorgyártás, addig magyar cukrot vettünk. Ha látom egy terméken a magyar termék jelet, valószínüleg azt vesszük meg. Tejet úgy veszünk "helyit", hogy országon belül készül (legalábbis a csomagolás szerint).
Pár hete hallottam egy okfejtést az egyik rádióműsorban, miszerint mi számít helyi terméknek? A magyar földben elvetett, de Y szomszédos országbeli búzamag, amit majd X szomszédos országbeli szezonális vendégmunkások aratnak, és amiből Z szomszédos országban őrölnek lisztet, de visszahozzák Magyarországra és itthoni cég csomagolja ... ez például helyi termék? Vagy a V, nem szomszédos országból, tonna számra szállított paprika, hagyma, amit egy magyarországi - amúgy saját hagymájáról híres - városban csomagolnak kilónkénti kiszerelésbe ... ez helyi termék?
Amennyire lehetséges, igen, helyi terméket veszünk és a Pöttyöst jobban szeretjük a lilatehenesnél ... de amikor a hazai termék 100-500-1.000 Ft-al többe kerül, mint a madárlátta, sok határon átcígölt külföldi ... hát olyankor megesik, hogy a külföldit vagy semmit nem veszünk.
6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.
Soha nem vásároltunk sem csomagolás után, sem reklámok, sem szórólapok alapján.
Gyűlöljük a reklámújságokat, mert fölösleges, pocsékolás, pénzkidobás - bár, a gondolatsor túlsó végén ott van, hogy munkát, és remélhetőleg fizetést ad azoknak az embereknek, akik legyártják, terjesztik, stb. A felesleges papírt vagy leadjuk papírgyűjtési akcióba, vagy elvisszük fűteni, vagy az ilyen reklámújságokra pucolom a krumplit, murkot, de zöldségesládát kibélelni sem rossz megoldás.
Sajnálom, hogy megszűnt az üveges tej, hogy a műanyag palackokból sokat nem váltanak vissza, hogy a szelektív gyűjtő körül időnként akkora szeméthegy tornyosul, hogy környezettudatosság ide vagy oda, vagy cipelem egy hétig a kocsiban a pet palackokat, vagy az otthoni kuka mellé sorakoztatjuk.
A zacskót, ha nagyon muszáj a vásárolt dolgokkal együtt megvenni, otthon újrahasznosítom, lesz belőle pl. kis szemetes.
Folpackot és alufóliát, ha lehet, leöblítem, megszárad, összehajtogatom, újra (és újra és újra) használom.
7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.
Mint írtam, feleslegesnek tartom a félkész-üveges-zacskós-por formájú ételek 99,9%-t, s ha csak nem életmentő, nem veszünk, nem eszünk ilyeneket. De, tudomásul veszem, hogy előfordul(hat) olyan eset, mikor 5 perc alatt kell elkészíteni és enni, ilyenkor azt eszem, ami akad (lsd fentebb), mert azt is tudom, hogy ájulásig rosszul tudok lenni csupán azért, mert éhes vagyok.
Ha jól sejtem, a mosóporról hamarosan leszokunk :-), remélem a Szepykétől érkező mosódiók beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Öblítőt nagyon keveset használunk, ha csak lehet szabad levegőn szárítjuk a ruhát, még télen is kitesszük egy kicsit levegőzni a frissen mosottat, nincs az az öblítő, ami visszaadná a levegőn száradt ruha finom illatát.
Tisztítószerekben van, amit nem tudok pótolni. Ha fél perccel lassabban mosunk fogat és kicsit többet áll a szánkban a víz, félő, hogy nem fog-, de vízköves lesz a fogunk. Amit lehet, ecetes vízben kifőzök, úgy vízkövetlenítem, amit nem tudok így (pl csempe), ott marad a vegyszer, amennyire lehet, kímélő.
8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.
Nem veszünk darabra csomagolt almát, nyár közepén sütőtököt vagy narancsot, télvíz idején paradicsomot vagy retket. Amit lehet, alapzöldségeket, megtermelünk otthon; ami ezen felül, emellett kell, igyekszem zöldségesnél megvenni. Ami nyáron több terem, blansírozom, fagyasztom, így eszünk télen is lecsót, "friss" zöldségből :-)
9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…
Van egy konzernyitónk. Mi rossz van ebben? Hasznosabb, gazdaságosabb, környezetkímélőbb lenne kővel ütögetni a halkonzerv tetejét vagy "varázsigét" mormogni felette, "múkodj, múkodj!" :-) Igaz, manuális, egy emberi erővel működtethető konzervnyitó. Egy kis piros echte svájci bicska része.
Említettem, hogy újrahasználom a folpackot és alufóliát?
Nem veszünk lapra csomagolt sajtot, mert mire jóllaknánk az ilyennel készített sajtos szendviccsel, tele lenne a szemetes.
10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Olvasom. Értelmezem. Böngészem. Összehasonlítom. Dühöngök. Elkeseredek. Reménykedek. Visszateszem. Leveszem. Legjobb hittel és reménnyel megveszem. Egy hónap múlva olvasom-hallom-látom, hogy a gyártó cég embereit letartóztatták, nem volt engedélyük, hamis címkéket használtak, ésatöbbi, ésatöbbi.
Olvasom. Nézem. Magyar termék. Biztos helyről. Nem lehet gond. Pár hónap múlva olvasom-hallom, hogy ilyenolyan mesterséges, nem mellékesen mérgező, anyaggal színezték, visszavonták, ésatöbbi, ésatöbbi.
Olvasom. Értelmezem. Megveszem. Kiderül, szennyezett alapanyagból készült, de visszavonatják, kicserélik, igaz, arról nagyjából senkinek nincs fogalma, hogy lehet, hogy két táblát felcseréltek ott, ahol az alapanyagot állítják elő, hogy lehet, hogy a szennyezett és nem szenyezett alapanyagot közvetlenül egymás mellett tárolták és mindössze egy kis kézzelfirkantott tábla különböztette meg őket.
Szóval olvasom, nézem, értelmezem, összehasonlítom, árat számolok, cserélem, habozok, .... és ... reménykedem.
Ha betartod ezeket a szabályokat egészségesebb leszel, több pénzed és szabadidőd lesz, hozzájárulsz a helyi gazdaság megerősödéséhez és a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mindenképp megér egy próbát.
Kíváncsian adom tovább a kérdést, érdekel, hogy CukrosKata, Lúdanyó, Tomakonyha hogyan csinálja.
Köszönöm!
A két kép egyik nagyon kedvelt "bevásárlós" helyemről, Dubai Souq. Ott aztán valóban lehet - kell, kötelező, muszáj - nézelődni, megnézni, tapogatni, megszagolni, megkóstolni ... és ... alkudni. :-) Sajnos, jóval-jóva ritkábban jutok el a Dubai Souq-ra, mint úgy igazából szeretném. Lehet, meglepő, de a 'Spice Souq'-t, azaz a fűszerek (és édességek és szárított, asztalt termékek) piacát sokkal jobban szeretem, nézelődésre, vásárlásra is, mint a csillogó-villogó 'Gold Souq'-t, pedig vannak ám olyan leheletfinom aranyművek, hogy az ember lánya csak áll és ámul.
2009. szept. 15.
Lekvárpusztító finomságosság
Bizony. Elérkezett az a pillanat is, mikor kissé tűnődve és szomorúan kellett megállapítanom, hogy az idén (10 kg gyümölcsből) eltett szilvalekvárból mindössze egyetlen kicsi üveg árválkodik a kamra polcán. Nem is tudom hirtelenjében, hova lettek a hasas, sült szilvalekvárral megtöltött üvegek.
A leltározás véletlenül egybeesett egy napfényes szombati nappal, mikoris Manó 3. születésnapjára készültem tortát sütni. Mivel Viki barátnőmtől tanult szilvalekváros torta többször is kitűnőre vizsgázott, ezt céloztam meg ama bizonyos szombaton is.
Illetve, az első bekezdésben vázolt tények ismeretében, csak céloztam volna. Illetve mégiscsak céloztam. :-) Cogito ergo sum :-), törpöltem egy kicsit, majd lekaptam a polcról egy frissen eltett, kissé darabosra hagyott őszibarackekvárral teli üveget és nekiláttam tortát sütni.
Az eredmény ... magáért beszélt ... amíg volt, ami beszéljen :-D
Koppintott szilvalekváros, azaz
Duplacsokis őszibaracklekváros torta
hozzávalók
3 tojás
15 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg margarin
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
5 ek baracklekvár + lekvár a töltéshez és a tetejére is
1/2 citrom reszelt héja
1 púpozott ek cukrozatlan kakaópor
1 tábla tortabevonó étcsoki
1 ek margarin
1 ek tej
1/2 tábla tortabevonó fehér csoki
2 ek tej
A tojásokat egyenként habosra, fehérre keverem a cukrokkal, majd hozzádolgozom a puha margarint, a baracklekvárt és a citromhéjat is. Kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet és habosra keverem a masszát.
Kerek, 22 cm átmérőjű tortaformát margarinnal kikenek és kevéske liszttel meghintek. Belekanalazok a tortamasszából annyit, hogy az alját ellepje. A keverőtálban maradt többi masszához szitálom a kakaóport és csak alig, mondhatni, slendriánul keverem el, éppenhogy ne maradjon kakaópor szárazon, majd ezt a csíkos-márványos masszát is a tortaformába öntöm. Elsimítom és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöm.
Tűpróba után pár percig a formában pihentetem, majd rácsra veszem és konyharuhával letakarva hűlni teszem. (Azért érdemes a formából kivenni és rácson hűteni, mert így alólról is szellőzik a tészta, nem párásodik be és nem lesz szalonnás az alja.
Amint kihűlt, háromba vágom, azaz a szilvalekvárossal ellentétben, ebben két réteg lekvár lesz.
Az alsó lapot nagy kerek tálaló tányérra teszem (tálcára, mikor mire), bőven megkenem baracklekvárral, majd ráhelyezem a középső lapot, óvatosan kicsit lenyomogatom, ezt is megkenem, jöhet a teteje, amit ráhelyezés után kicsit szintén lenyomogatok. A torta tetejét is megkenem lekvárral, de ezt már spórlósabban, mert erre a lekvár rétegre jön majd a csokimáz.
Az étcsokit apró darabokra vágom és a tejjel, a margarinnal kis edénykébe teszem. Mehet a mikróba, alacsony fokozatra, nagyjából 5-6 perc alatt szépen megolvad. Miután kiveszem alaposan átkeverem, hogy selymes, fényes, egyenletes massza legyen.
A 2 eknyi tejet egy kis edénykében felmelegítem a tűzhelyen, majd beleszórom a szintén apróra vágott fél tábla fehércsokit és ezt is simára keverem, amíg a csoki elolvad. (Meglehet, nem ez a legprofibb módja a fehércsoki felolvasztásának, de nekem ez az egyetlen vált be; no meg az, mikor forró tej helyett folyékony habtejszínt melegítek és abba aprítom a fehércsokit.)
A tortát előbb az étcsokival vonom be; a tetejére, középre kezdem el önteni a máznak olvasztott csokit, kanál hátával segítem, hogy mindenütt szépen bevonja a tortát, illetve, hogy az oldalára is jusson.
A fehércsokit nagyon vékonyan össze-vissza öntögetem az étcsoki mázra, szintén úgy, hogy a torta oldalára is kerüljön.
A kész tortát hűtőbe teszem, annak reményében, hogy a csokimáz hamarabb megszilárdul.
S hogy miért lekvárpusztító? Nos, egy tortához kell nagyjából fél üveg (720 ml-sből) lekvár ... s aki egyszer megsütötte és kóstolta, az bizony nem áll meg az első tortánál ... sőt a harmadiknál sem ... :-D
Jó étvágyat!
Bár születésnapi tortának készült, ráadásul Manó születésnapjára, nem díszítettem sem állat-, sem vonat-, sem egyéb figurákkal. Bevallom hősiesen, kicsit tartok attól, hogy Manó egy Tigris, vagy Thomas, vagy Micimackó formájú-díszítésű tortát inkább szeretne a játékai között, netán a kiságyában tudni, mint a tányérjában, felszeletelve. Így hát a születésnapos torta maradt "felnőttesen elegáns és visszafogott".
Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a jelentős 3. születésnapot többször is ünnepeljük majd :-). Hármasban, ezzel az elegáns duplacsokis baracklekváros tortával. Szombaton szűk családi körben, sokadmagunkkal :-), sok-sok finomsággal.
A leltározás véletlenül egybeesett egy napfényes szombati nappal, mikoris Manó 3. születésnapjára készültem tortát sütni. Mivel Viki barátnőmtől tanult szilvalekváros torta többször is kitűnőre vizsgázott, ezt céloztam meg ama bizonyos szombaton is.
Illetve, az első bekezdésben vázolt tények ismeretében, csak céloztam volna. Illetve mégiscsak céloztam. :-) Cogito ergo sum :-), törpöltem egy kicsit, majd lekaptam a polcról egy frissen eltett, kissé darabosra hagyott őszibarackekvárral teli üveget és nekiláttam tortát sütni.
Az eredmény ... magáért beszélt ... amíg volt, ami beszéljen :-D
Koppintott szilvalekváros, azaz
Duplacsokis őszibaracklekváros torta
hozzávalók
3 tojás
15 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg margarin
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
5 ek baracklekvár + lekvár a töltéshez és a tetejére is
1/2 citrom reszelt héja
1 púpozott ek cukrozatlan kakaópor
1 tábla tortabevonó étcsoki
1 ek margarin
1 ek tej
1/2 tábla tortabevonó fehér csoki
2 ek tej
A tojásokat egyenként habosra, fehérre keverem a cukrokkal, majd hozzádolgozom a puha margarint, a baracklekvárt és a citromhéjat is. Kanalanként beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet és habosra keverem a masszát.
Kerek, 22 cm átmérőjű tortaformát margarinnal kikenek és kevéske liszttel meghintek. Belekanalazok a tortamasszából annyit, hogy az alját ellepje. A keverőtálban maradt többi masszához szitálom a kakaóport és csak alig, mondhatni, slendriánul keverem el, éppenhogy ne maradjon kakaópor szárazon, majd ezt a csíkos-márványos masszát is a tortaformába öntöm. Elsimítom és 180 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütöm.
Tűpróba után pár percig a formában pihentetem, majd rácsra veszem és konyharuhával letakarva hűlni teszem. (Azért érdemes a formából kivenni és rácson hűteni, mert így alólról is szellőzik a tészta, nem párásodik be és nem lesz szalonnás az alja.
Amint kihűlt, háromba vágom, azaz a szilvalekvárossal ellentétben, ebben két réteg lekvár lesz.
Az alsó lapot nagy kerek tálaló tányérra teszem (tálcára, mikor mire), bőven megkenem baracklekvárral, majd ráhelyezem a középső lapot, óvatosan kicsit lenyomogatom, ezt is megkenem, jöhet a teteje, amit ráhelyezés után kicsit szintén lenyomogatok. A torta tetejét is megkenem lekvárral, de ezt már spórlósabban, mert erre a lekvár rétegre jön majd a csokimáz.
Az étcsokit apró darabokra vágom és a tejjel, a margarinnal kis edénykébe teszem. Mehet a mikróba, alacsony fokozatra, nagyjából 5-6 perc alatt szépen megolvad. Miután kiveszem alaposan átkeverem, hogy selymes, fényes, egyenletes massza legyen.
A 2 eknyi tejet egy kis edénykében felmelegítem a tűzhelyen, majd beleszórom a szintén apróra vágott fél tábla fehércsokit és ezt is simára keverem, amíg a csoki elolvad. (Meglehet, nem ez a legprofibb módja a fehércsoki felolvasztásának, de nekem ez az egyetlen vált be; no meg az, mikor forró tej helyett folyékony habtejszínt melegítek és abba aprítom a fehércsokit.)
A tortát előbb az étcsokival vonom be; a tetejére, középre kezdem el önteni a máznak olvasztott csokit, kanál hátával segítem, hogy mindenütt szépen bevonja a tortát, illetve, hogy az oldalára is jusson.
A fehércsokit nagyon vékonyan össze-vissza öntögetem az étcsoki mázra, szintén úgy, hogy a torta oldalára is kerüljön.
A kész tortát hűtőbe teszem, annak reményében, hogy a csokimáz hamarabb megszilárdul.
S hogy miért lekvárpusztító? Nos, egy tortához kell nagyjából fél üveg (720 ml-sből) lekvár ... s aki egyszer megsütötte és kóstolta, az bizony nem áll meg az első tortánál ... sőt a harmadiknál sem ... :-D
Jó étvágyat!
Bár születésnapi tortának készült, ráadásul Manó születésnapjára, nem díszítettem sem állat-, sem vonat-, sem egyéb figurákkal. Bevallom hősiesen, kicsit tartok attól, hogy Manó egy Tigris, vagy Thomas, vagy Micimackó formájú-díszítésű tortát inkább szeretne a játékai között, netán a kiságyában tudni, mint a tányérjában, felszeletelve. Így hát a születésnapos torta maradt "felnőttesen elegáns és visszafogott".
Abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy a jelentős 3. születésnapot többször is ünnepeljük majd :-). Hármasban, ezzel az elegáns duplacsokis baracklekváros tortával. Szombaton szűk családi körben, sokadmagunkkal :-), sok-sok finomsággal.
2009. szept. 2.
Krémleves ebből-abból
Most éppen négy mosolygós nyári almából és egy hamvas őszibarackból.
Az ötletet Chef Viki barátném sárgabarack krémlevese adta.
Sárgabarackból is elkészítettem és valószínűleg sikerült kifognom minden idők legfaramucibb gyümölcsét, illatos, sárga, kellően puha és ... savanyú. De mivel a leves - egy kis karamellizált cukor utánpótlással - így is nagyon finom lett, a receptet eltettem.
Karamellizált alma-őszibarack krémleves
hozzávalók
5 dkg margarin
8-10 dkg cukor
4 nagyobb alma
1 nagy őszibarack
1 kis pohár tejföl
1 dl tej
1 csapott ek étkezési keményítő
1 ek citromlé
picurka só
fahéj, szegfűszeg, 1 db szegfűbors
feltét
fél marék durvára vágott dió
2 ek cukor
1 ek margarin
2-3 ek víz
A barackot pár pillanatra lobogó vízbe mártom, majd rögtön hidegbe, így a héját könnyen le tudom húzni. Az almákat is meghámozom és az összes gyümölcsöt apróra vágom, megöntözöm és összeforgatom a citromlével, hogy ne barnuljon.
A margarint habzásig melegítem, rászórom a cukrot és aranyszínűre karamellizálom.
Rádobom a gyümölcsöt és alaposan átforgatom, hogy a cukormáz minden egyes darabot bevonjon. Felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi.
A fahéjat és a szegfűszeget, szegfűborst klopfolóval kicsit összetöröm, beleteszem egy teatojásba és a levesbe lógatom. Lefedem és kis tűzön főzöm, míg a gyümölcsök megpuhulnak.
A tejfölt simára keverem az étkezési keményítővel és a tejjel, majd a leveshez öntöm. Elkeverem, egyet rottyantok rajta, félrehúzom a tűzről és merülő botmixerrel simára, selymesre dolgozom.
Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem.
A feltéthez durvára vágom a diót. A margarint felforrósítom, rászórom a cukrot, karamellizálom. Beleszórom a diót, alaposan összeforgatom. Hozzáöntöm a pár kanál vizet és kicsit rotyogtatom.
Tálaláskor a tányérba szedett levest megpöttyözöm a dió karamellizált levével és megszórom a cukros dióval.
Gyors & könnyű - Az alma és a barack gyorsan puhára fő. A leveshez, feltéttel együtt, 30 perc sem kellett. Langyosan, hidegen is finom és egy kis változatosság a megszokott alma- és gyümölcslevesek mellett.
Jó étvágyat!
Az ötletet Chef Viki barátném sárgabarack krémlevese adta.
Sárgabarackból is elkészítettem és valószínűleg sikerült kifognom minden idők legfaramucibb gyümölcsét, illatos, sárga, kellően puha és ... savanyú. De mivel a leves - egy kis karamellizált cukor utánpótlással - így is nagyon finom lett, a receptet eltettem.
Karamellizált alma-őszibarack krémleves
hozzávalók
5 dkg margarin
8-10 dkg cukor
4 nagyobb alma
1 nagy őszibarack
1 kis pohár tejföl
1 dl tej
1 csapott ek étkezési keményítő
1 ek citromlé
picurka só
fahéj, szegfűszeg, 1 db szegfűbors
feltét
fél marék durvára vágott dió
2 ek cukor
1 ek margarin
2-3 ek víz
A barackot pár pillanatra lobogó vízbe mártom, majd rögtön hidegbe, így a héját könnyen le tudom húzni. Az almákat is meghámozom és az összes gyümölcsöt apróra vágom, megöntözöm és összeforgatom a citromlével, hogy ne barnuljon.
A margarint habzásig melegítem, rászórom a cukrot és aranyszínűre karamellizálom.
Rádobom a gyümölcsöt és alaposan átforgatom, hogy a cukormáz minden egyes darabot bevonjon. Felöntöm annyi vízzel, ami éppen ellepi.
A fahéjat és a szegfűszeget, szegfűborst klopfolóval kicsit összetöröm, beleteszem egy teatojásba és a levesbe lógatom. Lefedem és kis tűzön főzöm, míg a gyümölcsök megpuhulnak.
A tejfölt simára keverem az étkezési keményítővel és a tejjel, majd a leveshez öntöm. Elkeverem, egyet rottyantok rajta, félrehúzom a tűzről és merülő botmixerrel simára, selymesre dolgozom.
Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem.
A feltéthez durvára vágom a diót. A margarint felforrósítom, rászórom a cukrot, karamellizálom. Beleszórom a diót, alaposan összeforgatom. Hozzáöntöm a pár kanál vizet és kicsit rotyogtatom.
Tálaláskor a tányérba szedett levest megpöttyözöm a dió karamellizált levével és megszórom a cukros dióval.
Gyors & könnyű - Az alma és a barack gyorsan puhára fő. A leveshez, feltéttel együtt, 30 perc sem kellett. Langyosan, hidegen is finom és egy kis változatosság a megszokott alma- és gyümölcslevesek mellett.
Jó étvágyat!
2009. aug. 30.
Idegen tollakkal ...
... ékeskednék, ha nem írnám, hogy a mai finom leveskénk ötletét és receptjét Chef Vikinél olvastam. De mondom, és ajánlom mindenkinek ezt a finom és ízletes, könnyen és gyorsan elkészíthető levest.
Véget ért a hosszú és vidám szabadságunk utáni első munkahét ... úgy tűnik sikerült átverekedni magam a több száz olvasatlan levelen, munkamegbeszélések halomazán és konferenciahívások tucatjain ... s úgy tűnik, túléltük az első szabadság utáni, munkával teli hét "megrázkódtatását".
Reményeim szerint a Szösszenetek is visszazökken a megszokott kerékvágásba és naponta egy-egy új, friss, ropogós bejegyzéssel jelentkezem eztán.
Nos, az alábbi finom leveskével újranyit a Szösszenetek, Garffyka és családja asztalára kerülő finomságok, hétköznapi történések és manóságok, tippek és trükkök tárháza.
Cukkini krémleves
hozzávalók
1 fej hagyma
1 közepes cukkini
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek sült paradicsom olaj (ennek hiányában, olaj)
1-2 db lecsöpögtetett sült paradicsom
2 db háromszög sajt
bő fél dl tej
só, bors
friss rozmaring, csombor (borsikafű)
A hagymákat megpucolom, apróra vágom. A cukkinit alaposam megmosom, kisebb kockákra vágom - Chef Viki reszelte a zöldségeket, nekem könnyebb volt aprítani.
A sült paradicsom olaját felmelegítem, ráteszem a hagymákat, a cukkinit és a lecsöpögtetett sült paradicsomot. 4-5 percig párolom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje a zöldségeket.
Ha nincs sült paradicsom, akkor 1 fej paradicsomot fél percre lobogó vízbe mártok, rögtön utánna hidegbe, a héját lehúzom, felkockázom és ezt teszem a leveshez.
Amint felforrt, fűszerezem - só, bors, megmosott, apróra vágott rozmaring és csombor -, majd közepes tűzön, félrebillentett fedő alatt főzöm nagyjából 10-12 percig, míg a zöldségek megpuhulnak.
A készülő leveshez teszem a két háromszög sajtot, addig kevergetem, míg a sajtok elolvadnak, majd félrehúzom a tűzről. Botmixerrel pépesítem - én nem mixelem egészen selymesen simára, egészen enyhén "rusztikus" lett a leves.
Hozzáöntöm a tejet, elkeverem, visszateszem a tűzre, nem főzöm, csupán visszamelegítem.
Levesbetétnek cukkinis-diós kenyérkockákat pirítok, de kínálható durvára vágott, pirított tökmaggal, dióval, levesgyönggyel, vagy csak úgy magában.
Ízben és elkészítésben egyaránt könnyű, ugyanakkor ízletes, kellemesen fűszeres, melegen, hidegen egyaránt finom.
Gyors & könnyű - A hagymák pucolása és felaprítása a cukkinival együtt nagyjából 2-3 perc; ehhez hozzászámolva a párolás-főzés idejét és a botmixelést, kb 25 percet igényel a leves megfőzése.
Jó étvágyat!
Véget ért a hosszú és vidám szabadságunk utáni első munkahét ... úgy tűnik sikerült átverekedni magam a több száz olvasatlan levelen, munkamegbeszélések halomazán és konferenciahívások tucatjain ... s úgy tűnik, túléltük az első szabadság utáni, munkával teli hét "megrázkódtatását".
Reményeim szerint a Szösszenetek is visszazökken a megszokott kerékvágásba és naponta egy-egy új, friss, ropogós bejegyzéssel jelentkezem eztán.
Nos, az alábbi finom leveskével újranyit a Szösszenetek, Garffyka és családja asztalára kerülő finomságok, hétköznapi történések és manóságok, tippek és trükkök tárháza.
Cukkini krémleves
hozzávalók
1 fej hagyma
1 közepes cukkini
2-3 gerezd fokhagyma
1 ek sült paradicsom olaj (ennek hiányában, olaj)
1-2 db lecsöpögtetett sült paradicsom
2 db háromszög sajt
bő fél dl tej
só, bors
friss rozmaring, csombor (borsikafű)
A hagymákat megpucolom, apróra vágom. A cukkinit alaposam megmosom, kisebb kockákra vágom - Chef Viki reszelte a zöldségeket, nekem könnyebb volt aprítani.
A sült paradicsom olaját felmelegítem, ráteszem a hagymákat, a cukkinit és a lecsöpögtetett sült paradicsomot. 4-5 percig párolom, majd felöntöm annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje a zöldségeket.
Ha nincs sült paradicsom, akkor 1 fej paradicsomot fél percre lobogó vízbe mártok, rögtön utánna hidegbe, a héját lehúzom, felkockázom és ezt teszem a leveshez.
Amint felforrt, fűszerezem - só, bors, megmosott, apróra vágott rozmaring és csombor -, majd közepes tűzön, félrebillentett fedő alatt főzöm nagyjából 10-12 percig, míg a zöldségek megpuhulnak.
A készülő leveshez teszem a két háromszög sajtot, addig kevergetem, míg a sajtok elolvadnak, majd félrehúzom a tűzről. Botmixerrel pépesítem - én nem mixelem egészen selymesen simára, egészen enyhén "rusztikus" lett a leves.
Hozzáöntöm a tejet, elkeverem, visszateszem a tűzre, nem főzöm, csupán visszamelegítem.
Levesbetétnek cukkinis-diós kenyérkockákat pirítok, de kínálható durvára vágott, pirított tökmaggal, dióval, levesgyönggyel, vagy csak úgy magában.
Ízben és elkészítésben egyaránt könnyű, ugyanakkor ízletes, kellemesen fűszeres, melegen, hidegen egyaránt finom.
Gyors & könnyű - A hagymák pucolása és felaprítása a cukkinival együtt nagyjából 2-3 perc; ehhez hozzászámolva a párolás-főzés idejét és a botmixelést, kb 25 percet igényel a leves megfőzése.
Jó étvágyat!
2009. júl. 18.
Valami ... finomat? ... inkább porokat! (??) - Főzz az egészségedért!
Akinek nem inge, ne vegye magára. De aki a mai napig zacskós levest, üveges bolognait és papírdobozos mufint készít - na, az igen.
Furcsa állat az ember.
A teremtés koronájának hiszi magát s közben egész közvetlen mikrokörnyezetében olyan bődületes ostobaságokra képes, hogy az állítólag korlátozott észbeli képességekkel rendelkező szürke csacsi is vinnyog az értetlenkedéstől.
Érdemes lenne egyszer megfigyelni az állatok étkezési szokásait. A szabadon élő állatok, akik maguk gyűjtik be a mindennapi betevőt még véletlenül sem eszik meg az éretlen, rothadt, gyanús állagú-illatú gyümölcsöket, zöldségeket. A húsevők igen-igen jelentős része is csak az éhhalál küszöbén hajlandó a nem maga vagy a társai ejtette vadat megenni.
Bezzeg az ember! Azzal a rengeteg eszével! Megeszik sajnos (szinte) bármit, ha azt kellően díszes-csicsás-színes-figyelemfelkeltő-rohammarketinggel körített csomagolásban tálalják.
...
Egy nagymamám kori szakácskönyv így kezdődik: végy fél kg sárgarépát, ... Egy mai, modern! és felvilágosult!, reklám formájában, meg ezt mondja: emeld le a polcról azt a jó kis félkésznek mondott, aromákkal és színezékekkel feljavított, pótlókkal dúsított, ízfokozókkal és E-kel terhelt valamit ...
S az ember bárgyún és naivan, mint kinek saját akarata s ereje nincs, mint ki önálló, értelmes, szabad gondolkodásra képtelen, leemeli a műanyag ételt, s közben boldog és elégedett.
...
Nem vagyok egyedül, mikor azt mondom, van választási lehetőség, mindig van választási lehetőség.
Az egyik, általam is, nagyratartott s jelentős olvasótáborral bíró magazinban az egyik oldalon szakértők és nem szakértők azt boncolgatják, miért jó, hasznos, kell friss zöldséget, gyümölcsöt enni; hogy milyen hihetetlen sok lelki és erkölcsi erőt ad a család minden tagjának a közösen eltöltött idő, a közös étkezések, még ha ezek csak negyed órára nyúlnak is; hogy évek óta szinte ijesztő gyorsasággal nő a hiperaktív gyerekek száma; hogy szintén ijesztően nyomul felfele az ételallergiás gyerekek és felnőttek száma. A másik lapon egészoldalas reklám a legújabb, állítólag időt-pénzt-energiát spóroló, szupertuti finom mű-ételről.
...
Szóval igenis van választási lehetőség. Tőlünk, csakis és kizárólag tőlünk függ, hogy elhisszük, a zacskós muffinpor, az üveges bolognai szósz, hawaii vagy mézes-mustáros alap valóban annyival jobb-finomabb-olcsóbb-energiatakarékosabb, mint azt a gyártók ígérik.
Azt hiszem a kezdetek kezdete az volt, mikor Chef Viki és Trinity barátnőimmel együtt kisebb csörtébe keveredtünk egy "gasztro" fórumon s az ott beszélgetőket próbáltuk meggyőzni, hogy a zacskós-üveges-dobozos félkész "gyors" ételek nem jobbak-gyorsabbak-finomabbak-olcsóbbak a friss alapanyagokból készülteknél, s az egészen biztos, hogy nem egészségesebbek.
Max barátom is csatlakozott a pro és kontra érvelésekhez, s pár nap múlva elindította, velünk közösen, a Quick & easy! Gyors & könnyű! mozgalmat, melyhez a frappáns Főzz az egészségedért! fedőnevet Chef Viki adta.
A Főzz az egészségedért! gasztro összefogásban bárki gasztro-blogger részt vehet, aki egyetért a fentiekkel.
Ha szeretnél te is csatlakozni:
Furcsa állat az ember.
A teremtés koronájának hiszi magát s közben egész közvetlen mikrokörnyezetében olyan bődületes ostobaságokra képes, hogy az állítólag korlátozott észbeli képességekkel rendelkező szürke csacsi is vinnyog az értetlenkedéstől.
Érdemes lenne egyszer megfigyelni az állatok étkezési szokásait. A szabadon élő állatok, akik maguk gyűjtik be a mindennapi betevőt még véletlenül sem eszik meg az éretlen, rothadt, gyanús állagú-illatú gyümölcsöket, zöldségeket. A húsevők igen-igen jelentős része is csak az éhhalál küszöbén hajlandó a nem maga vagy a társai ejtette vadat megenni.
Bezzeg az ember! Azzal a rengeteg eszével! Megeszik sajnos (szinte) bármit, ha azt kellően díszes-csicsás-színes-figyelemfelkeltő-rohammarketinggel körített csomagolásban tálalják.
...
Egy nagymamám kori szakácskönyv így kezdődik: végy fél kg sárgarépát, ... Egy mai, modern! és felvilágosult!, reklám formájában, meg ezt mondja: emeld le a polcról azt a jó kis félkésznek mondott, aromákkal és színezékekkel feljavított, pótlókkal dúsított, ízfokozókkal és E-kel terhelt valamit ...
S az ember bárgyún és naivan, mint kinek saját akarata s ereje nincs, mint ki önálló, értelmes, szabad gondolkodásra képtelen, leemeli a műanyag ételt, s közben boldog és elégedett.
...
Nem vagyok egyedül, mikor azt mondom, van választási lehetőség, mindig van választási lehetőség.
Az egyik, általam is, nagyratartott s jelentős olvasótáborral bíró magazinban az egyik oldalon szakértők és nem szakértők azt boncolgatják, miért jó, hasznos, kell friss zöldséget, gyümölcsöt enni; hogy milyen hihetetlen sok lelki és erkölcsi erőt ad a család minden tagjának a közösen eltöltött idő, a közös étkezések, még ha ezek csak negyed órára nyúlnak is; hogy évek óta szinte ijesztő gyorsasággal nő a hiperaktív gyerekek száma; hogy szintén ijesztően nyomul felfele az ételallergiás gyerekek és felnőttek száma. A másik lapon egészoldalas reklám a legújabb, állítólag időt-pénzt-energiát spóroló, szupertuti finom mű-ételről.
...
Szóval igenis van választási lehetőség. Tőlünk, csakis és kizárólag tőlünk függ, hogy elhisszük, a zacskós muffinpor, az üveges bolognai szósz, hawaii vagy mézes-mustáros alap valóban annyival jobb-finomabb-olcsóbb-energiatakarékosabb, mint azt a gyártók ígérik.
Azt hiszem a kezdetek kezdete az volt, mikor Chef Viki és Trinity barátnőimmel együtt kisebb csörtébe keveredtünk egy "gasztro" fórumon s az ott beszélgetőket próbáltuk meggyőzni, hogy a zacskós-üveges-dobozos félkész "gyors" ételek nem jobbak-gyorsabbak-finomabbak-olcsóbbak a friss alapanyagokból készülteknél, s az egészen biztos, hogy nem egészségesebbek.
Max barátom is csatlakozott a pro és kontra érvelésekhez, s pár nap múlva elindította, velünk közösen, a Quick & easy! Gyors & könnyű! mozgalmat, melyhez a frappáns Főzz az egészségedért! fedőnevet Chef Viki adta.
A Főzz az egészségedért! gasztro összefogásban bárki gasztro-blogger részt vehet, aki egyetért a fentiekkel.
Ha szeretnél te is csatlakozni:
* Tegyél fel egy figyelemfelhívó postot a blogodra
* Használj gyors és könnyű címkét
* Az ételekhez adj minnél megközelítőbb bekerülési költséget és az elkészítésre fordítandó időt
* Listázd ki a blogodon a Főzz az egészségedért! összefogásban résztvevő bloggereket (ilyen listát linkekkel találsz Maxnál vagy Vikinél vagy Trinitynél, de akár nálam is)
Egy fecske nem csinál tavaszt - de sok gasztro-blogger igen :-). S ha blogonként csupán 1-2 olvasót ragad meg mondanivalónk s változtat "trendi" étkezési-főzési szokásain, már megérte!
Főzz az egészségedért! Főzz finomat! Főzz gyors és könnyű ételeket!
Főzz az egészségedért! Főzz finomat! Főzz gyors és könnyű ételeket!
Főzz! - a pacsmagolás helyett.
Az a fránya sárgabarack
Kedves barátnőmnél, Chef Viki Házias konyhájában kóstoltam, virtuálisan, ezt a nagyszerű és egyszerű sárgabarack krémlevest. Nem kellett sok idő, hogy a mi asztalunkon is megjelenjen. Manapóval nagyon szeretjük a sárgabarackot, s reméltem, hogy Manót is sikerült elcsábítani. Mert eddig nem mutatott túlzott lelkesedést eme gyümölcs iránt. Megnézi - szép, megszagolja - illatos, mondom, tessék, itt van, nézd milyen szép mosolygós, kóstold meg ... rám néz, mosolyog, nem kéjek, nem kóstolom, szép.
Azt hiszem sikerült kifognom az évszázad legsavanyúbb sárgabarackját. Pedig - eddig megbízható - zöldségesnél vásároltam, szemenként én válogattam, mind puha volt, de nem túl puha, pozsgásan mosolygós.
Nagyban számoltam, úgyhogy elsőre dupla adag leves készült, ezeket az adagokat írom le, az eredeti recept, mint említettem, Viki barátném konyhájából való.
Mivel a megadott cukormennyiséggel kicsit szájösszehúzós maradt a leves, hát nagyjából 10 dkg cukrot külön kis edénykében aranyszínűre karamellizáltam, felöntöttem a levessel, simára kevertem, majd az egészet a levesbe öntöttem. Így már jobb, sőt jó lett, enyhén karamellesebb ízű, mintha csak a vajon megpirított cukor édesítette volna.
Karamellizát sárgabarack krémleves
hozzávalók
1 kg sárgabarack, magozva (~ 220,-)
10 dkg vaj (~ 80,-)
10 dkg cukor + 10 dkg (~ 24,-)
2 cs vaníliás cukor (~ 10,-)
1 kisujjnyi fahéj darabka
6 szem szegfűszeg
2 ek étkezési keményítő
4 dl tejföl (~ 160,-)
1 kk vaj
20 szem dió durvára vágva
A sárgabarackokat megmosom, egy pillanatra lobogó forró vízbe mártom, majd rögtön szinte jeges hidegbe. Így a héjukat könnyedén le tudom húzni (paradicsomot is így érdemes hámozni). Piszmogtam, azt hiszem a reggeli kávém hiánya miatt, így nagyjából 12-14 percet elpepecseltem a hámozással, elfelezéssel, kimagozással.
Egy nagyobb lábosba teszem a vajat, mikor habzani kezd, ráteszem 10 dkg cukrot, a vaníliás cukrokat és állandó kevergetéssel aranyszínűre pirítom. Rádobom a hámozott, felezett, kimagolt sárgabarackokat és úgy kevergetem, hogy minden barackot bevonjon az édes, vajon karamellizált cukor. (~ 3 perc)
Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje a barackokat. A fahéj darabkát és a szegfűszeget potyolóval (klopfoló) kicsit összetöröm (hja, csillogva ragyogó rézmozsárban illene összetörni, de ilyen mozsaram nincs, sőt, semmilyen mozsaram nincs :(, egyelőre :), a fűszerek darabkáit teatojásba teszem, és a levesbe lógatom.
A levest felfőzöm, nagyjából 4 percig csendes forrásban hagyom, majd, mint a menő vadnyugati cowboyok a pisztolyt, előkapom kedvenc (és egyetlen :) botmixerem és a levest krémesre, simára mixelem.
Az étkezési keményítőt simára keverem 3-4 ek vízzel, hozzákeverem a tejfölt, majd apránként a forró levesből is keverek hozzá, így a habarás és a leves közel azonos hőmérsékletű lesz, s remélhetőleg a forró leves nem fogja összerántani a tejfölös dúsítást. (Ha mégis, no para, elő a botmixerrel, párszor át kell pörgetni a levest újra.) A tejfölös keményítős habarást a levebe öntöm, elkeverem, visszaforrósítom, de már nem főzöm. (~ 6 perc mixeléssel)
Félrehúzom, megkóstolom. Hű, hát ez ... ez lehetne édesebb is. Nosza, elő egy kis edénykét, bele nagyjából 10 dkg cukor, szárazon, egészen kicsit lángon, kevergetés nélkül, hagyom hogy a cukor csodaszép óaranyszínűre változzon. Mielőtt elkezdene sötétbarnulni, gyorsan hozzáöntök 2 merőkanál levest - igen, a karamellizált, forró cukor sistereg és tiltakozik, de ez így természetes -, még gyorsabban elkeverem, majd az egészet a leveshez öntöm. (~ 6 perc)
Átkeverem, félrehúzom, megkóstolom. Hmmmm, mennyei. Vikire gondolok :) és remélem, nem csuklik :).
A lábast hideg vízbe állítom, majd a hideg levest hűtőbe teszem.
Amíg a leveske hűl, van időm diót pucolni, tessék-lássék nagyjából összevágni, vajat forrósítani, rádobni a diót, kicsit átpirítani, konyhai papírtörlőre szedni, hogy a fölös vaj leitatódjon.
Gyors & könnyű > ~ 500-520,-; 33 perc az extra karamellizált cukorral
A sűrű, krémes, csodaszép színű, kellemesen hideg és nagyon finom sárgabarack krémlevest a pirított dióval megszórva tálalom - de mandulaszeletkékkel vagy egy gombóc vaníliafagyi társaságában is igen ínycsiklandó lehet.
Manó kicsit bizalmatlanul nézi, nem mondjuk, milyen leves, csak, hogy finomság. Manó megeszik két kanállal, aztán úgy dönt, a diót részesíti előnyben, kevéske levessel kihalássza a pirított diót, majd édesanyám, kéjek szépen valami más finomságot! Manapó repetázik, később megjegyzni, kicsit savanykás volt, de finom. Legközelebb főzzem őszibarackból. Mit mondjak? Életem jobbik felének kívánsága számomra parancs :-)
Jó étvágyat!
Azt hiszem sikerült kifognom az évszázad legsavanyúbb sárgabarackját. Pedig - eddig megbízható - zöldségesnél vásároltam, szemenként én válogattam, mind puha volt, de nem túl puha, pozsgásan mosolygós.
Nagyban számoltam, úgyhogy elsőre dupla adag leves készült, ezeket az adagokat írom le, az eredeti recept, mint említettem, Viki barátném konyhájából való.
Mivel a megadott cukormennyiséggel kicsit szájösszehúzós maradt a leves, hát nagyjából 10 dkg cukrot külön kis edénykében aranyszínűre karamellizáltam, felöntöttem a levessel, simára kevertem, majd az egészet a levesbe öntöttem. Így már jobb, sőt jó lett, enyhén karamellesebb ízű, mintha csak a vajon megpirított cukor édesítette volna.
Karamellizát sárgabarack krémleves
hozzávalók
1 kg sárgabarack, magozva (~ 220,-)
10 dkg vaj (~ 80,-)
10 dkg cukor + 10 dkg (~ 24,-)
2 cs vaníliás cukor (~ 10,-)
1 kisujjnyi fahéj darabka
6 szem szegfűszeg
2 ek étkezési keményítő
4 dl tejföl (~ 160,-)
1 kk vaj
20 szem dió durvára vágva
A sárgabarackokat megmosom, egy pillanatra lobogó forró vízbe mártom, majd rögtön szinte jeges hidegbe. Így a héjukat könnyedén le tudom húzni (paradicsomot is így érdemes hámozni). Piszmogtam, azt hiszem a reggeli kávém hiánya miatt, így nagyjából 12-14 percet elpepecseltem a hámozással, elfelezéssel, kimagozással.
Egy nagyobb lábosba teszem a vajat, mikor habzani kezd, ráteszem 10 dkg cukrot, a vaníliás cukrokat és állandó kevergetéssel aranyszínűre pirítom. Rádobom a hámozott, felezett, kimagolt sárgabarackokat és úgy kevergetem, hogy minden barackot bevonjon az édes, vajon karamellizált cukor. (~ 3 perc)
Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje a barackokat. A fahéj darabkát és a szegfűszeget potyolóval (klopfoló) kicsit összetöröm (hja, csillogva ragyogó rézmozsárban illene összetörni, de ilyen mozsaram nincs, sőt, semmilyen mozsaram nincs :(, egyelőre :), a fűszerek darabkáit teatojásba teszem, és a levesbe lógatom.
A levest felfőzöm, nagyjából 4 percig csendes forrásban hagyom, majd, mint a menő vadnyugati cowboyok a pisztolyt, előkapom kedvenc (és egyetlen :) botmixerem és a levest krémesre, simára mixelem.
Az étkezési keményítőt simára keverem 3-4 ek vízzel, hozzákeverem a tejfölt, majd apránként a forró levesből is keverek hozzá, így a habarás és a leves közel azonos hőmérsékletű lesz, s remélhetőleg a forró leves nem fogja összerántani a tejfölös dúsítást. (Ha mégis, no para, elő a botmixerrel, párszor át kell pörgetni a levest újra.) A tejfölös keményítős habarást a levebe öntöm, elkeverem, visszaforrósítom, de már nem főzöm. (~ 6 perc mixeléssel)
Félrehúzom, megkóstolom. Hű, hát ez ... ez lehetne édesebb is. Nosza, elő egy kis edénykét, bele nagyjából 10 dkg cukor, szárazon, egészen kicsit lángon, kevergetés nélkül, hagyom hogy a cukor csodaszép óaranyszínűre változzon. Mielőtt elkezdene sötétbarnulni, gyorsan hozzáöntök 2 merőkanál levest - igen, a karamellizált, forró cukor sistereg és tiltakozik, de ez így természetes -, még gyorsabban elkeverem, majd az egészet a leveshez öntöm. (~ 6 perc)
Átkeverem, félrehúzom, megkóstolom. Hmmmm, mennyei. Vikire gondolok :) és remélem, nem csuklik :).
A lábast hideg vízbe állítom, majd a hideg levest hűtőbe teszem.
Amíg a leveske hűl, van időm diót pucolni, tessék-lássék nagyjából összevágni, vajat forrósítani, rádobni a diót, kicsit átpirítani, konyhai papírtörlőre szedni, hogy a fölös vaj leitatódjon.
Gyors & könnyű > ~ 500-520,-; 33 perc az extra karamellizált cukorral
A sűrű, krémes, csodaszép színű, kellemesen hideg és nagyon finom sárgabarack krémlevest a pirított dióval megszórva tálalom - de mandulaszeletkékkel vagy egy gombóc vaníliafagyi társaságában is igen ínycsiklandó lehet.
Manó kicsit bizalmatlanul nézi, nem mondjuk, milyen leves, csak, hogy finomság. Manó megeszik két kanállal, aztán úgy dönt, a diót részesíti előnyben, kevéske levessel kihalássza a pirított diót, majd édesanyám, kéjek szépen valami más finomságot! Manapó repetázik, később megjegyzni, kicsit savanykás volt, de finom. Legközelebb főzzem őszibarackból. Mit mondjak? Életem jobbik felének kívánsága számomra parancs :-)
Jó étvágyat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)