Cica gesztenye tortával

Újfent és ismét köszönöm a bizalmat nagyon kedves ismerősömnek, akinek - és két aranyos nagyfiának - már a sokadik tortát készíthettem! :-)
Neki készült ez a karamellás gesztenye torta is. A kérés annyi volt, a kisméretű torta legyen karamellás, legyen gesztenyés és ha lehet, legyen rajta egy cica.

Nos, ez lett belőle. :-)
Három, karamell krémmel megkent, mandulalisztes piskóta lap között tejszínhabos-mascarpones-rumos gesztenyekrém. A piskóták 22 cm átmérőjű formában sültek, a krémbe beledolgoztam fél kg natúr gesztenyemasszát. Eleve "csupasz" tortát terveztem és azt, hogy a gesztenye krém a piskótalapok között díszítsen is; illetve, hogy az is díszítsen. :-) A karamell szószhoz csak cukor és tejszín kellett. A tésztához fele mennyiségben citrusos cukrot használtam, amiben most több narancs héja volt, mint  citromé.
A torta tetejére, a gesztenyekrém mellett, habcsókok kerültek és egy nagyszemű cicalány.

Az ünnepeltnek tetszett, ízlett. :-)
Én pedig újabb tortával bővíthettem az "ilyet is készítettem" listám. :-)
És legközelebb vagy nem telefonnal fényképezek, vagy, illetve még inkább, megkérem ÉJF-t (életemjobbikfele :-D), hogy ő fényképezzen.

Karamellás gesztenye torta

hozzávalók - 22 cm-s forma

3 x 2 tojásból piskóta

1 adag piskótához:

2 tojás
1 nagy ek cukor
1 nagy ek citrusos cukor - vagy, citrusos cukor híján 2 nagy ek cukor és fél narancs héja
2 ek mandulaliszt
1 ek liszt
1 mk sütőpor

karamell szósz:

30 dkg cukor
nem egészen 1 dl tejszín

gesztenye krém:

50 dkg gesztenye massza (natúr)
2 ek citrusos cukor - vagy 2 ek porcukor és egy narancs héja
3 ek rumaroma
10 dkg mascarpone
0,5-0,75 dl tejszín
1 kk porcukor

Mivel csak egy 22 cm átmérőjű tortaformám van, a három piskóta lapot egymás után sütöm.
A sütőt 175 fokra kapcsolom (nem légkeveréses), a tortaforma alját kibélelem sütőpapírral.
A lisztet átszitálom, összekeverem a pici sütőporral és a mandulaliszttel.
A tojásokat kettéveszem. A fehérjékből az összesen 2 ek cukorral kemény habot verek. Egyenként hozzádolgozom a tojássárgákat (kézimixer, magas fokozat). Fakanálra váltok és a tojáshabhoz forgatom a mandulalisztes keveréket.
A tésztát a tortaformába simítom, egyenesre igazgatom a tetejét, a forró sütőben nagyjából 15 perc alatt készre sütöm. A kész piskótát kiveszem a lerből, 1-2 percig a formában pihentetem, majd lekapcsolom a tortaformát, a piskótát fejre fordítom, lehúzom az aljáról a sütőpapírt, visszafordítom, rácsra téve kihűtöm.
A tortaformát elmosom, eltörölgetem és da capo al finé :-), azaz kezdem elölről, hogy három piskótalapom legyen.

A gesztenye krémhez nagyon jól lehűtött tejszínt használok. Én a tejszínt fagyasztóba szoktam tenni 5-10 percre és hűtőbe teszem a majd habveréshez használandó műanyag vájlingot és a kézimixer keverőszárait is. * És ezúton is elnézést kérek a magyartanáromtól, aki szerint -endő, -andó, a magyar nyelvben nem használandó. :-) *
A natúr gesztenyemasszát lereszelem - át lehet törni krumplinyomón is, én jobban szeretem lereszelni, homogénebb masszám lesz ízesítés után, simára keverem a rumaromával és a citrusos cukorral. Majd hozzádolgozom a mascarponet is. Megkóstolom, nem baj, ha most még kicsit "sok" az íze, mert még jön hozzá szűk egy dl tejszínből vert hab.
A tejszínből és az 1 kk porcukorból kemény habot verek.
A gesztenyemasszától is függ, hogy mennyi tejszínhabot dolgozok a krémhez, illetve attól is, hogy mennyire kemény vagy lágy krémet akarok. Én most "kemény" krémet akartam, hogy a torta összeállítása után is megtartsa a formáját az alsó szinten is, ezért nagyjából 0,5 dl-nyi tejszínnek megfelelő tejszínhabot forgattam a mascarpones gesztenye krémhez.
A kész gesztenye krémet hűtőbe teszem felhasználásig.

A karamell szószhoz vastagabb aljú lábosba öntöm a cukrot, igyekszem úgy, hogy egyenletesen terüljön el. Közepes tűzre teszem az edényt és nem matarászok bele, nem kevergetem, csak figyelem, hogy mikor kezd el karamellizálódni a cukor. Közben a szűk dl-nyi tejszínt megmelegítem. Amikor a cukor egyenletesen világosbarna, félrehúzom az edényt a tűzről, hozzáöntöm a meleg tejszínt és szilikon lapáttal elkeverem. A forró cukor tüsszög és fröcsköl még így is, hogy meleg a hozzáöntött folyadék. Az edényt visszateszem a tűzre és kevergetem, amíg a karamellizálódott cukor teljesen feloldódik a tejszínben. Kész.

A kihűlt piskótalapokból kiválasztom, hogy milyen sorrendben legyenek a tortában.
Az alsó piskótalap aljára kenek egy borsónyi gesztenye krémet és a tortalapra illesztem. Így a kész torta nem fog ide-oda csúszkálni a tortalapon.
A langyos karamell szósz nagyjából harmadával megkenem a piskótalapokat és nagyjából 15 percig szikkadni hagyom. Közben előkészítek egy nyomócsöves habzsákot és belekanalazom a gesztenye krém harmadát.
Az alsó piskótalap szélére körben helyes gesztenye krém csúcsokat nyomok, majd kitöltöm a piskóta közepét is krémmel. Ráhelyezem a középső piskótalapot, ennek a szélére szintén gesztenye krém csúcsokat nyomok, kitöltöm a tészta többi részét is (a krém második harmadával). Jöhet a harmadik piskótalap, itt már a krém utolsó harmadát használom.

A betöltött tortát hűtőbe teszem, amíg megformázom a marcipán cicát.
A karamellás gesztenye tortát színes habcsókokkal és a marcipán cicussal díszítem.

Jó étvágyat! :-)

Parfé, epres, karamelles

Finom.
Krémes.
Hűs.
Kevés munkát igényel.
Íz variációknak csak a képzelet szab határt.
Nem kell hozzá fagylalt gép!
Otthon is könnyen elkészíthető.
Sőt, az elkészítése a gyerekekre is rábízható! :-)
Mi az?
Parfé :-)

Szombaton süti volt. Vasárnap torta. Ebből egy picit sikerült csak megmenteni hétfőre. Ettünk volna valami édességet, de nekem annyira, de annyira nem volt kedvem 30 fokban sütőt bekapcsolni vagy keksz szalámival pepecselni. Mi legyen?
Parfé!
Volt itthon édes, zamatos eper. És karamell öntet.
Epres parfé!
Karamellás parfé!
És lőn. :-)

Természetesen lehet más gyümölccsel készíteni - málna, áfonya, szeder, kockára vágott barack, szilva -, akár csokoládéval is, vagy fűszerekkel ízesíteni - nyerő volt a mézeskalácsos parfém -, nálunk most ez a kétféle készült.
Fejenként 2 dl habtejszínnel számolok, mert ez a mennyiség pont megtölt egy mini kuglófformát, illetve ez az a mennyiség, ami nálunk per fő elfogy.

Parfé

hozzávalók - 4 személyre

4*2 dl habtejszín - kicsilány miatt laktózmentes
4*2 ek tej - szintén laktózmentes
4*kb 5 dkg cukor
4*1 nagyon csapott ek étkezési keményítő

eper, karamell öntet

A habtejszínt nagyon alaposan lehűtöm, ehhez kb 10-15 percre beteszem a fagyasztóba.
A tejnek is nagyon hidegnek kell lennie, de a mennyiségre és a tejszínéhez képest jelentősebb alacsonyabb zsírtartalomra nézve, csak 5 percre teszem a mélyhűtőbe.
A keverőtálat és kézimixer keverőkarokat a hűtőbe teszem.

Az epret megszórom kevés cukorral, összeforgatom, 15-20 percet állni hagyom, majd leszűröm.
A karamell öntet ezúttal bolti.

A tálkákat, amiben a parfét hűteni akarom, szintén beteszem a fagyasztóba. Kézügybe készítek folpackot, majd ezzel bélelem ki a lehűtött tálkákat.

A hideg tejszínhez öntöm a szintén hideg tejet, beleszórom a cukrot, kézimixerrel elkezdem habbá verni, inkább alacsony-közepes fordulaton. Néhány perc múlva beleszitálom az étkezési keményítőt és addig verem, amíg kemény hab lesz. Hűtőbe teszem, amíg a fagyasztóból kivett tálkákat kibélelem folpackkal, úgy, hogy a széle túllógjon annyival, hogy visszahajtva befedje a formát.

Rétegezem a tejszínhabot, epret / karamell öntetet, alólra (ami a teteje lesz) és fentre (ami az alja lesz) tejszínhab kerül. A formákat töltés közben és utána is a konyhapulthoz ütögetem, hogy az édes tejszínhab mindenütt kitöltse. Végezetül a túllógó folpackot visszahajtva letakarom a tejszínhabot. Az egészet visszateszem a fagyasztóba legalább egy órára.
A képen látszik, hogy a karamellásnál elkapkodtam és a tejszínhabban itt-ott maradt picurka hézag. Így is finom, csak kicsit kevésbé szép.

Tálaláskor a folpackot lehajtom a parfé tetejéről, tányérra fordítom, a formát kicsit megütögetem, hogy a parfé könnyebben kicsússzon belőle, majd óvatos mozdulattal lehúzom a folpackot.
Az epres tetejére halmozok néhány édes-cukros eperszemet és meglocsolom eperöntettel.
A karamellás parfé tetejére egy cikk kettévágott karamellás csokit biggyesztek és ezt is meglocsolom némi karamellöntettel.

Ebéd előtt (és titokban :-) készítettem a parfékat, már a fagyasztóban csücsültek, amikor a gyerekek megterítettek, a levest és főfogást megmelegítettem és megettük.
Kellemes és igen finom meglepetés volt :-D

Jó étvágyat !

Ezt a hegyet is ...

... elkezdtem megmászni :-), avagy kalandozásaim kezdete karamell országban :-)

Az úgy volt :-), hogy karácsonyi angyalkám meglepett egy cukorhőmérővel, egy hatalmas gránit lappal és egy kétnapos karamell tanfolyammal.

Rettentően izgultam, mint biciklizni tanuló kisgyerek, azt gondoltam, biztos mindenki ügyesebb lesz nálam és az én kétbalkezeskedésem fogják bámulni :-) Ráadásul a bal kezemen két ujjam napok óta zsibogott, és sehogy sem akartak "rendesen működni". Szóval eléggé be voltam rezelve :-)
Ehhez képest nagyon klassz tanárunk volt - utólag is köszönet érte :-) -, vidám hangulatú, remek csapat tanulta, hogyan kell keverni, színezni, húzni, formázni az olykor engedetlen karamellt.

Legelső munkám egy fehér rózsa volt, amihez türkiz leveleket formáztam.
Eléggé "marcipánosan-csokisan" kezdtem formázni a rózsa szirmait, aztán menet közben és az itthoni gyakorlással egyre inkább ráérzek a nagy igazságra: a karamell nem csoki :-)

első nap végén

legelső karamell munkám

fehér rózsa türkiz levelekkel

A kék virág, az apró szalagok és az oszlop is kész volt már, de úgy éreztem, valami még hiányzik. Akkor ugrott be Shrek Szamarának mantrája a kék virágról és piros tüskéről. Így kapott egy kis piros szalagocskát ez a gyöngyös közepű kék virág.

kék virág piros tüske :-)

egyik szirma kicsit csálé

Manapóm azt mondta, addig nem mehetek haza, amíg nem tanulok meg gömböt fújni :-)

Hát, mondjuk 98%-os gömböket sikerült készítenem :-), némelyik picit tojásdad, némelyik majdnem teljesen gömb :-)

A technika megvan, most már "csak" gyakorolni kell :-)

második nap végén

a gömb fújás nem ment könnyen

a barna gömb kicsit tojásdad lett, de az átlátszó majdnem teljesen gömb :-)

 

 

barna virág gyöngyös középpel

 Jó volt látni, hogy a három színű karamell hogyan alakul csavart oszlopokká a kezeim között :-)

 

 

 

csavart oszlopok öntött gömbbel

A kétszínű szirmok még nem tökéletesek, viszont ez a kis rózsaszín gömb lett az egyik legszebb fújt gömböm.

ez lett ÉAnyám névnapi ajándéka, virág kétszínű szirmokkal és levelekkel

Hirtelenjében

Tegnap ettem volna valami gyümölcsöt. A konyhapult sarkán pihenő gyümölcsös kosár őszibarackot és szilvát rejtett. Hmm, finom, mindkettőt szeretem.
Ettem volna valami édeset is. Manó délutáni szülinapi tortájának utolsó szeletét nem akartam önző módon felfalni, így hát más után néztem. Más nem volt. Hja, így jár, aki hagyja, hogy a kekszes doboz kiürüljön.

Na lássuk csak, mi is legyen belőle. Gyümölcs karamellszósszal? Jól hangzik. De nem volt itthon tejszín, az pedig kell. Karamellszósz ugrott.
Miközben gondolkodtam, milyen édességet kerekítsek a szilvából és a barackból, szorgalmasan feleztem, magoztam, cikkeztem a megmosott gyümölcsöket. Aztán beugrott az isteni szikra és már céltudatosan tettem-vettem. Fél óra múlva pedig ettem :)





Karamellás gyümölcs fordított palacsintán

hozzávalók

8 nagy szem szilva
2 közepes őszibarack
6-8 ek cukor
1 tojás
~ bő fél dl tej
liszt
margarin

A sütőt 200 fokra kapcsolom.
A cukrot száraz seprenyőbe öntöm és lassú tűzön megolvasztom, néhány perc alatt karamellizálom.
Közben megmosom, kimagozom a gyümölcsöket. A szilvákat negyedelem, az őszibarackokat nagyobb cikkekre vágom.
Mikor a cukor egyenletesen világosbarna, rázuttyantom a felvágott gyümölcsöt, a levével együtt, amit darabolás közben engedett.
Fakanállal gyorsan, de kíméletesen átforgatom, hogy a forró karamell minél több helyen érje a gyümölcsöt.
A felhevült cukor a hideg(ebb) gyümölcs hatására pillanatok alatt összerándul és csomósodik, de nem kell aggódni. Pár percig hagyom a tűzön a gyümölcsöket, amíg a cukor visszaolvad és a gyümölcsök kis levet engednek.
Eközben egy jénai tálat alaposan kikenek margarinnal.
Egy tojásból, kevés tejből és lisztből csomómentes tésztát keverek, kicsit sűrűbbet, mintha hagyományos palacsintához lenne.
A jénaiba borítom a karamellás gyümölcsöt, eligazgatom. Rácsorgatom a palacsintatésztát, igyekszem, hogy mindenhova jusson.
A megpakolt edénykémet a forró sütőbe tolom és nagyjából 10 percig üdültetem, amíg a palacsintatészta megsül.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve kiemelem az illatos finomságot rejtő jénait, az edény tetejére fogok szorosan egy annál nagyobb tányért és határozott mozdulattal átfordítom. Szerencsére a tűzhely fölött tettem mindezt, így az a kanálnyi lé, ami óhatatlanul kicsorgott, a platnin landolt, könnyű volt feltörölni.


a képekért elnézést, kíváncsi és éhes voltam és nem volt türelmem fotózni


A palacsintatésztára fordított forró, karamellás gyümölcsre kevéske levendulás cukrot hintek, kicsit hűlni hagyom, majd késsel-villával-kanállal nekiesek.
Finom.
Nagyon finom.
Egyszerű és viszonylag gyors is.

Jó étvágyat !

Egy nap, két torta - narancslekváros karamellkrémes

Ez a torta olyan, mint a főnix madár ... amint érzi, hogy földi ideje végéhez közeledik (értsd, tálalják), lángra lobban s hamvába hal (azaz elfogy az utolsó morzsáig), üres tányérokat, tele pocakokat, jóllakottan s kissé szomorkásan mosolygó embereket hagyva maga után, kik csodálkozva kérdik, hova lett ama tünemény, ami egy perce még teljes pompájában díszelgett a tortatálon ... s torta, amint újabb földi ciklusa közeledik, csodák csodája újraszületik, mindig más és más ízben, így örvendeztetve a finomságra, ínyencségre vágyakozó embereket.

Ez a torta olyan, mint a kábítószer. Az ember gyanútlanul megkóstolja, előbb csak egy villányit, aztán egy újabb falat s még egy, s már a második szeletnél tart ... nocsak, már sül az újabb torta ... sőt, már a második is ... Aki egyszer megkóstolta, elveszett ember ... nincs megállás, időről időre felbukkan a konyhában, az étkező asztalon, a tányérunkon, hogy boldogságos s igen rövid pályafutását a pocakunkban végezze be :)

Ez a torta nem más, mint kedves barátném, Chef Viki, messze földön híres szilvalekváros tortája. Ami volt már részeges szilvalekváros, de pompállott már baracklekvárosan is születésnapi asztal díszeként.

Most legutóbb ÉAnyámat köszöntük vele, anyák napján.
S most legutóbb fűszeres narancslekvárral készült, a lapok közé a vla (holland puding) receptjéből koppintott karamell pudingot töltöttem. Tetejére, díszként, narancsos olvasztott csokit pöttyöztem.


Torta narancslekvárral, karamell pudinggal

hozzávalók

3 tojás
10 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg puha margarin
20 dkg liszt
1 cs sütőpor
5 ek narancslekvár
1 narancs reszelt héja

Az eredeti recept 15 dkg cukorral számol, az én fűszeres narancslekvárom viszont eléggé édes ahhoz, hogy 5 dkg cukrot elhagyjak.
A tojásokat egyenként habosra keverem a cukorral és vaníliás cukorral. Egyenként, azaz tálba mérem a cukrokat, beleütök egy tojást, habosra, fehérre keverem, majd a másodikat is beleütöm, habosítom, ugyanígy a harmadikkal is.
A puha margarint kicsit felkockázom, így könnyebb a tojásos-cukros masszához keverni és alaposan eldolgozni.
Az alakuló tésztához teszem a narancslekvárt és az alaposan megmosott narancs lereszelt héját.
A sütőport a kimért liszthez öntöm, összeforgatom, majd 2-3 kanalanként a masszához szitálom és minden adag után alaposan elkeverem.
22 cm-es tortaformát kivajazok, megszórok liszttel - vagy sütőpapírral kibélelek -, majd belesimítom a viszonylag sűrű masszát.
180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 percig sütöm, érdemes tűvel megböködni :), mielőtt kiveszem a késznek nyilvánított tortatésztát.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve lekapcsolom a forma oldalát és a tortát rácsra emelem, itt hagyom kihűlni.
Tipp :) Azért rácson hűtöm, mert így alólról nem izzad be/rá a toratforma aljára, nem lesz szalonnás az alja, de szép egynemű, viszonylag könnyed tésztát kapok hűtés után.

A kihűlt tésztát lapjára kettévágom.
Tipp :) Éles késsel kicsit bevágom, majd vékony damilt fűzök a résbe és azzal vágom ketté lapjára. Ezt azért mert a legtöbb kés éle általában rövidebb, semmint átérje a 22 cm átmérőjű tortát. Próbáltam cérnával damil helyett, nem jött be, mivel a tészta nem piskóta lazaságú, a cérna vesztett. A damil viszont szépen kiállta a próbát :)

A tortát megtölthetem lekvárral is. Vastagon kenek a két lap közé, majd vékonyabban a torta tetejére. Ha így tenném, az egész torta tetejére olvasztott csokoládét tennék.
De most nem narancslekvárral töltöttem, hanem egy finom karamella pudinggal, s a torta tetejére is ez került.
A pudinghoz a már jól bevállt vla receptjét használtam; többé-kevésbé :) Mert a holland pudingot eddig készítettem nagyon csokisan és marcipánosan, de karamellásan még nem.
Próba szerencse, reméltem finom lesz. Az lett :)


karamell puding - hozzávalók

5 bő ek cukor
3 dkg keményítő (burgonya az ideális, de búzakeményítő is jó, ebből érdemes picurkával, kb 1 kk, többet használni)
5 dl tej

A cukrot száraz edénybe teszem - érdemes nagyobb fenekűt használni, hogy a cukor minnél jobban elterüljön -, majd kis-közepes lángon tartva hagyom, hogy karamellizálódjon. Percekig olyan, mintha nem történne semmi, majd egyszercsak a fehér cukor elkezd halványbarnába hajlani. Anno nagytudású kémiatanárom ezt úgy fogalmazta meg nekünk, zöldfülűeknek, hogy a cukor elolvad a karamell meg kecsesen kidugja a kezét és integet :)
Amíg a cukor dolgozik, csomómentesre keverem a tejet és az étkezési keményítőt.
Amint a cukor bebarnul és alig néhány buborékot fúj, ovális fémhabverővel felszerelkezve beleöntöm a keményítős tejet majd azon nyomban elkezdem keverni.
A forró, karamellizált cukor először prüszkölve, köpködve tiltakozik, göbökké csomósodik, majd ahogy a tej melegszik, úgy szépen beleolvad, egyre sötétebb, de még kellemes karamella színt adva. Állandó keverés mellett besűrítem, hagyom vagy egy-másfél percig pöfögni.
Hideg vízfürdőbe állítva teljesen kihűtöm.
A krém 2/3-val betöltöm a tortát, a maradékot pedig a torta tetejére simítom.
A majdnem kész remekművet hűtőbe teszem, legalább 2-3 órára.

A csokidíszítéshez étcsokit (6 csík tortabevonó) és kevéske margarint mikrózható edénybe teszek, majd "defrose" fokozaton megolvasztom. Miután kivettem, hozzáöntöm egy kisebb fél narancs kicsavart, átszűrt levét és az egészet simára, fényesre keverem.
Az étcsokival egyidőben fehér csokit is olvasztok. Ehhez 2 ek tejet melegedni teszek, mikor annyira forró, hogy elkezd felmászni az edény falán, félrehúzom és beletörök 4-5 csík fehér csokit. Ezt is simára, fényesre keverem, amíg a fehércsoki teljesen elolvad.

A hűtőből előveszem a tortát és a kissé visszahűlt, de még folyékon csokikkal megdíszítem - én most először bőven étcsokival körben a szélét, majd megpöttyöztem a tetejét; ezután a fehér csokiból pöttyentettem a szélére és bővebben a torta közepére.
Hűtőbe teszem annyi időre, amíg a csokik is megszilárdulnak.


Ezzel a lekváros tortával tulajdonképpen sok munka nincs. A tészta kb 10 perc alatt összeállítható még kézi keveréssel is, amíg sül, aztán hűl lehet tenni-venni, szöget egyenesíteni. Amennyiben lekvár kerül a lapok közé, még a pudingra szánt 5-10 percet is meg lehet spórolni.
A végeredmény pedig egyszerűen fantasztikus!
A titok egyszerű :) finom lekvár kell hozzá :)


Eszméletlen ízkavalkád a nagyon, de nem erőszakosan narancsos tészta, a hangsúlyosan, de nem túl erőteljesen karamellás krém együtt.
Soha rosszabbat, mondaná nagymamám :)

Jó étvágyat!

Bézs leves, boci-puding

Bézs leves, azaz sápadt leves, alias édeskömény leves.
Lelkesedéssel fogtam neki, megérte, hamar megvolt és az íze ... hmm. Manapó megkóstolta, ízlett, azt mondta, az illata alapján ilyenre számított. Most már csak azt remélem, Manónak is ízlett, ha csak feleannyira, mint nekünk, nyert ügyünk van :-)

Édeskömény krémleves

hozzávalók

édeskömény gumó
vaj vagy margarin
kevéske liszt
alaplé
tej
tejföl
só, bors

Az édesköményt megmosom, megtisztítom, azaz levágom a szárait és ezzel a leveles részét és a gyökér felőli vastagodását, majd felkockázom. Formára kaporra hajazó leveleit lecsipkedem és felaprítom.
Lábaskámban felmelegítem a vajat, ráteszem az édesköményt és nagyjából 10-15 percig párolom, kevergetve, gyenge tűzön. Megszórom kevéske liszttel, alaposan elkeverem, majd felöntöm alaplével, hogy ujjnyira ellepje, csomómentesre keverem, felhúzom a tüzet, hogy főni kezdjen, majd félrebillentett fedő alatt puhára főzöm, immár közepes-gyenge lángon. Fűszerezem só, bors; az alaplé mellé nem is kellett többféle fűszer.
Mikor az édeskömény puhára főtt (kevés idő kell neki), félreveszem a lábaskám és kézi mixerrel pépesítem. Visszateszem a tűzre, alacsony lángon tartom, hogy már ne forrjon, felengedem alaplével és tejjel. Két púpozott evőkanál tejfölt elkeverek egy kevéske levessel, majd ezt is a levesbe keverem.
Öblös tálkában tálalom, tetejét megszórom az édeskömény felaprított levelével.



Azt hiszem egy NL-ban láttam hasonlót, olvasztott csokival kimintázott pohár, benne a krém. Ma reggel, kávézás közben jutott eszembe, legyen valami édesség is az édeskömény leves és színes rizs után. Valami, ami gyorsan megvan, mondjuk, maximum félóra. Puding. De akkor már legyen kicsit több, mint egy egyszerű puding. Vaníliapuding csokidarabokkal. Innen már egyenes út vezetett a boci-puding megalkotásához, és evés közben jön meg az étvágy mintájára, készítés közben gondoltam ki, hogy a csokimázas pohárban díszelgő vaníliapudingot kevéske karamellszósszal is megbolondítom.
És azért boci-puding, mert kívülről nézve pont olyan tarka, mint Manó Emma tehene (de a tehén-puding kicsit bizarr névnek tűnt :-).

Boci-puding

hozzávalók

1 cs vaníliapuding
0,5 l tej
2 ek méz
fél-1 tábla tortabevonó csoki
picurka margarin
1-2 ek karamellszósz

Keresek néhány szép poharat, üvegtálkát, amiben a boci-pudingot tálalom majd.
A csokit összetöröm és picurka margarinnal vízfürdőn vagy mikróban felolvasztom. Vékony csíkban a pohár falára (belülre) csorgatom az olvadt csokit és igyekszem közben forgatni a poharat (elkélne egy-két plusz kéz :-), hogy a csoki mintát formázzon az oldalán. Itt-ott kiskanállal vagy villával rásegítek. A becsokizott poharakat pár percre a fagyasztóba teszem, hogy a csoki hamar megkössön.
A vaníliapuding port csomómentesre keverem a tejjel és a mézzel, majd sűrűsödésig főzöm (közepes lángon, habverővel folyamatosan kevergetve, nekem nem szokott leégni, leragadni). Hideg vízbe állítom a lábaskát és állandó keverés közben hűtöm a pudingot. Igyekszem eltalálni azt a pontot, mikor már nem forró, de állagra még inkább folyékony, mint összeállt puding.
Kiveszem a csokizott poharakat a fagyasztóból, beleadagolom a vaníliapudingot.
A karamellszószból a puding tetejére kanalazok (poharanként kb 1 kk), majd villával kicsit elkeverem a pudinggal.
Visszateszem a hűtőbe és hidegen tálalom.



Jó étvágyat!

Karamelles pezsgőszín üde zöld kerettel

Karácsonyra kaptam tizenkét aranyos, üde zöld, kis kerek sütőformát. Nem tudom van-e, mi a "hivatalos" megnevezése, én egyszerűen "kis zöld"-nek hívom.
Régóta vágytam ilyenekre, de valahogy mindig kimaradt a bevásárló kosárból. Angyalkámnak feltűnt a hiányuk és mosolyogva becsempészte a fa alá :-)
Örömködés után előállt a nagy kérdés - mivel avassam fel? Milyen finomság lenne a legméltóbb erre feladatra?
Hát persze!
Créme Caramell - azaz, a mindenkit meghódító karamell krém.
Gyors körbekukkantás a mindenttudó hálózaton, receptek, ajánlások, hozzászólások átböngészése után, három receptből az alábbit ollóztam össze.

Karamell krém

hozzávalók

3 dl tej
3 dl tejszín
20 dkg + 10 dkg cukor
egy vaniliarúd
4 tojás
2 cs vaniliás cukor

A vaniliarúdat felhasítom, belsejét kikaparom és a tej-tejszín keverékhez adom. Lassú tűzön felmelegítem, majd félreveszem, hogy hűljön.
A 20 dkg cukrot lassú tűzön felmelegítem, karamellizálom, majd nagyjából arányosan elosztva, gyorsan az előkészített nyolc tálkába öntöm. Azért gyorsan, mert pillanatok szilárdulni kezd, és ilyen formában elég nehéz önteni, arról nem is beszélve, hogy csomó az edény oldalára ragad. (végső soron nem veszteség, mert tejet forralok az edényben, a forró tejbe visszaolvad a karamellizált cukor, s máris kész a karamelles tejital)
A tojásokat a maradék cukorral (10 dkg) és a vaniliás cukrokkal habosra keverem, majd hozzászűröm a még langyos tej-tejszín keveréket. Ezt az tojásos-tejes-tejszínet keveréket testvériesen-igazságosan elosztom a nyolc, már karamelles, tálkába.
Egy tepsibe sorakoztatom az üde zöld edénykéket, felöntöm vízzel a tepsit, nagyjából a tálkák pereméig, majd az egészet előmelegített (170 fok, légkev.) sütőbe teszem és nagyjából 45-50 percig gőzölöm. Bekukkantva a krém állagán látszik, hogy összeáll.
Óvatosan (hogy a víz ne locsogjon se a tálkákba, se a kezemre) kiveszem a tepsit a sütőből, a tálkákat egyenként a tepsiből, rácsra és hűlni teszem, végül a hűtőbe sorakoztatom.
Minnél tovább hűl, annál finomabb. Igazság szerint az első adagokat alig hűvösen ettük, mert nem volt türelmünk (nekem) kivárni, amíg teljesen áthűl.



Tálalható a tálkákban és tányérra borítva is. Az utóbbihoz egy vékony pengéjű késsel kicsit körbelazítom a krémet, majd tányért teszek az edényke szájára, gyors mozdulattal átfordítom és picit megkopogtatom a tálka alját.



ez a valami jól néz ki, de nem kaptam kanalat hozzá ...

végre! kiskanállal sokkal jobban tudom enni, bár kicsit így is maszatol ...

elfogyott ...

de édesanyám szed még a tányérkámra ...

Jó étvágyat!

MP3 receptek - csoki brutalis by Garffyka

Erre a csokis receptre Ízbolygó oldalán bukkantam. Első, második és sokadik olvasatra is összefutott a nyál a számban, tehát úgy döntöttem, elkészítem. S mi lett volna jobb alkalom, mint az amúgy is viharos gyorsasággal közeledő MP3, azaz Morzsika Party 3.

Mivel amúgy nincs otthon kéznél 70%os Lindt csoki, kénytelen voltam vadászni az egyik nagybevásárlóban, s bár zárás előtt tíz perccel értem oda, szerencsére még beengedtek.

Az alább leírtak két adagra vonatkoznak, úgy gondoltam két tucatnyi Morzsikának + Manó nem lesz elég egy adagnyi. Sokat nem is tévedtem, alig pár vékony szeletke maradt a "roham" után.

Csoki brutalis, avagy sokcsokis, mandulás-körtés, liszt nélküli süti

hozzávalók (2 adag)


20 dkg vaj
10 dkg cukor
20 dkg 70% Lindl étcsoki
2 ek konyak
20 dkg darált mandula, mogyoró, dió
6 tojás
2 körte (lehet több is, lehet alma is)
karamellszósz

Vízgőz fölött, kevergetés nélkül felolvasztom a csokit és a vajat, mikor egységesen folyékony, beleteszem a konyakot (sütőrum) és összekeverem, majd konyhakőre (hidegre, hideg vízbe) téve, időnként megkevergetve hűtöm.
Amíg a csokis vaj didereg, habos fehéredésig keverem a tojássárgákat a cukorral, majd hozzáteszem a darált mandulát, végül a csokit is.
A tojásfehérjéket csipetnyi sóval nem-jön-ki-az-edényből keménységű habbá verem és két részletben, óvatosan a csokis-mandulás masszához dolgozom.
Sütőpapíros formába (két adaghoz lecsatolható szélű, kerek tortafoma) öntöm a masszát és megszórom a körtekockákkal, majd összevissza locsolom karamellszósszal.
Előmelegített (180 fok, légkev.) sütőben 40 percig (tűpróba) sütöm.




Míg az általam csoki brutalis névre keresztel finomságnak sikere volt - igaz, nem minden Morzsikának ízlett, párom viszont kért szépen még-még-még-még, a szintén Ízbolygó leírása alapján készült karamellszósszal bizony megküzdöttem.

Lehet a hiba az én készülékemben volt, első körben zokogó szívvel, de kidobtam, mert a receptben megadott negyed kg cukor és 4 ek víz húsz perc múltán is csak sűrű és egyre sűrűbb cukorszirup lett, de karamellizálódni nem akart :-( Másodjára a cukrot magában karamellizáltam, ahogy a nagykövben meg lett írva, csodaszép színe is lett, utánna zsupsz a tejszín, fel is habosodott, ahogy kell, majd a vaj és ezzel is szép simára kevertem, s utólag tettem bele picurka vizet. Majd még egy picurkát, majd még, és aztán tejszínt is és még ... nagyjából úgy jártam, mint a kezdő háziasszonyka, aki 10 l levest tálal kettejüknek, mert az elején sótlan volt, aztán sós lett, aztán megint sótlan ésígytovább. Nos, a karamellszósz ezen formájában nem sikerült olyanra, mint szerettem volna, a csoki brutalisra öntve és megsütve finom lett, de magában, fagyira öntve sajnos távolról sem az igazi, amolyan egyszerre tömény és vizes.
Következő nekifutásra Max tanácsa alapján készítem majd, s ha csak én el nem rontom, biztos finom lesz, hiszen Max tudásában még soha nem csalódtam.

Summa summarum, a csoki brutalis sikeres lett, a karamellszósz nem, de hát lelkesedés számolatlanul van a kamrában, lejegyzem majd az újabb próbálkozás eredményét.




Jó étvágyat!