Saláta ezerrel: rakott, sült saláta

Többek között azért szeretem a tavaszt, mert végre-végre friss, zsenge, ropogós, hazai fejessaláta halmok között válogathatok a piacon.
Minden formájában szeretem, levesnek, főzeléknek, zöldsalátában, szendvicsekben, vagy csak úgy, magában ropogtatni.
Egyik kedvencem a szupergyorsan összerakható és csudafinom rakott, sült saláta. Évek óta rendszeres vendégünk hétvégi reggelikre, ebédre, vacsorára, esetenként bűntetlen esti nassolnivalóként :)

Alapváltozatban saláta-paradicsom-fokhagymás tejfölből rakom össze, de dúsítható szinte bármilyen zöldséggel, sajttal, zabpehellyel, tehén- vagy juhtúróval. Minden változatban zseniálisan finom!
Legutóbb "de luxe" változat készült, az alaphozzávalók mellet zsenge cukkinivel, póréhagymával, hars zöld karalábé- és reteklevéllel, illatos medvehagymával.

Rakott, sült saláta

hozzávalók

Lecsó életre-halálra

Na, azért ennyire nem vérmes :)

Nagyon szeretem Fehér Klára írásait. Az egyik eszembe ötlött, miközben a huszonnegyedik lecsóvariációt alkottam.
Az írás szerint, jeles kisiskolásként elvállalta egyik osztálytársa korrepetálását. Az osztálytárs apukájának sajt nagykereskedése volt. A korrepetálás igen hatékony volt, osztálytárs átment a vizsgán. Hálás apuka pedig több tízkilónyi sajttal fizetett az órákért. Ennek következtében, az amúgy szűkösen élő család hetekig sajtot evett. Sajttal. Rántva, natúran, sütve, töltve, rakva ... sajtot sajttal. Az eleinte imádott étel a hetek hosszú során megutáltatta magát, annyira, hogy a jelesül tanuló kislány allergiás lett, s az orvos utasítására - öccse rettentően irigykedő pillantásai közepette - boldogan kanalazta ebédre a sós vízben főtt krumplit ... sajt nélkül. :)

Nos, ha - szerencsére :) - mi nem is jártunk így a lecsóval, tény, hogy idén nyáron nagyon sokféle lecsót ettünk.
Alapból kétféleképpen készítem, hiszen Manapó a sok hagyma + sok paprika + minimális paradicsom + virsli + tojás párosítást szereti, míg én előnyben részesítem a sok paradicsomot a virsli és tojás rovására.
Ettünk "natúr" lecsót, amit a hagyma-paprika-paradicsom triumvirátus uralt, különböző arányokban.
Ettünk "zöldséges" lecsót, amihez hozzácsaptam zsenge cukkinit, tököt.
Ettem "eszement" lecsót, amit hámozott, gerezdre vágott őszibarackkal bolondítottam és rizzsel tálaltam.
Ettünk "bújtatott" lecsót, ezt óriás kagylótésztába töltve, sajt alatt kicsit megsütve tálaltam. Ettünk "rakott" lecsót, fűszeres puliszkát töltöttem a zöldfűszerekkel bolondított lecsóval, s forró sütőben, kevés tejföllel nyakon öntve kapta meg végleges zamatát.

Egyszóval sokféle lecsót ettünk és eszünk, szerintem megunhatatlan, és ahányszor készítem, mindig másféleképpen lehet ízesíteni. Friss paradicsommal, sült paradicsommal vagy paradicsomlével, ezek híján, hogy ne legyen olyan sápadt, egy-két kanál sült paprika krém rögtön pozsgássá teszi.
Fűszerezésként végig lehet próbálgatni zöldfűszerek egész sorát, mondjuk a rozmaring, citromfű és zsálya kimaradt, de sorra került bele bazsalikom, majoranna, borsikafű, oregano, ...
Én magában is nagyon szeretem, csak úgy, lecsót egy kis kenyérrel tunkolva.





Lecsó variációk

hozzávalók

alap: hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, só, bors, kevéske olaj, löttyintésnyi víz

v1: friss paradicsom helyett sült paradicsom vagy kevéske paradicsomlé
v2: paradicsom helyett néhány kanálnyi sült paprika krém
v3: alap lecsó + utolsó lépésben 2-3 hámozott, gerezdre vágott őszibarackkal gazdagítani
v4: alap lecsó + kisebb cikkekre vágott gomba, ezt a paprikával együtt teszem a serpenyőbe
v 5: alap lecsó + kockára vágott cukkini és/vagy tök; a cukkinit, ha zsenge, nem is kell meghámozni, a tököt igen
v6: ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi




A hagymát, fokhagymát megpucolom. A hagymát félfejre és vékonyra szeletelem.
A paprikát kettévágom, kicsumázom, vékony csíkokra aprítom.
A paradicsomot pár másodpercre forró vízbe teszem, rögtön utánna hidegzuhanyt kap, így a héját könnyedén lehúzom. Felkockázom. Én nem szoktam kiszedni a magos részét, de ha valaki kényes rá, akkor megszabadulhat ezektől.
Az olajat felhevítem, rádobom a hagymát, belenyomom a fokhagymát. Kevergetve üvegesítem.
Az aranyszínű hagymára szórom a paprikát és néhány percig csak így, a la natúr pirítom, majd egészen kevéske vizet löttyintek alá (esetleg paradicsomlevet). Mivel mi úgy szeretjük, ha a paprika kicsit ress, nem hagyom túl sokat párolódni.
Fűszerezem: só, bors. Illetve, amilyen zöldfűszerre éppen fáj a fogunk, azt is most adom hozzá.
Az utolsó két percben az alakuló finomsághoz teszem a felkockázott paradicsomot és ezzel gyakorlatilag egyszer-kétszer összerottyantom.
Kész is.




Virslis lecsóhoz a karikára vágott virslit a paprika után teszem bele.




Őszibarackos lecsó lesz, ha hámozott, cikkekre vágott barackkal ízesítem az alap lecsót; ezt a paradicsommal együtt adom az ételhez.

Rizset, ha azzal esszük, külön szoktam főzni és utólag keverem össze.




Zöldséges lecsóhoz cukkinit, tököt is teszek, kockára vágva, ezeket a paprika után adom az ételhez. Ha kockára vágott padlizsánt teszek bele tök helyett, akkor kész a ratatouille, azaz francia lecsó. Bár azt hiszem, Franciaországban is annyi féle lecsót főznek, ahány ház van :)




Bújtatott lecsó úgy készül, hogy az alap lecsót elkészítem, kevés paradicsommal, hogy ne legyen túlságosan szaftos.
Bő, sós vízben kifőzöm az óriás kagylótésztát.
Kivajazott, hőálló tálba rendezgetem a kagylótésztákat, kanál segítségével megtöltöm a lecsóval, tetejére kevéske sajtot reszelek és forró sütőbe tolom, amíg a sajt megolvad.


Milyen lecsó változat van még?

Jó étvágyat !

Húsz liter leves ... és nem volt elég

Családi legendárium, 92. oldal :)
ÉAnyámat nyüstöltük, még anno, gyerekkoromban, hogy főzzön olyan paradicsomos zöldpaszulylevest, amiben tejes paszulyszemek is vannak. De eleget főzzön ám, mert mindig olyan kevés, hogy fél fogunkra sem elég.
Addig, addig kérleltük, míg beadta a derekát, s hogy elég legyen, hát színültig csurig főzte a húsz literes fazekat. Elég is volt. Másfél napra. Annyit tartott a húsz liter leves. Hármunknak ÉApámmal és Öcsémmel.
Szegény ÉAnyám nem akarta elhinni, hogy elfogyott húsz liter leves, szerintem jó ideig szentül meg volt győződve róla, hogy valahova eldugtuk :)

Szóval paradicsomos zöldpaszulyleves. Nem vagyok nagyétkű, de ebből szinte korlátlan mennyiséget el tudok tüntetni. Nem együltömben, de úgy szépen rendre, óránként visszajárva a fazékhoz, kizárólag minőségellenőrzés céljából, ki tudja, az elmúlt hatvan percben nem lett-e valami baja, szegény levesnek :)
Finom reggelire, ebédre, uzsonnára, vacsorára, s finom csak úgy, nasinak is :)

Tejes paszulyszem az a szem, amelyiket frissen fejtjük ki a paszulyból. Ha körömmel kicsit megvágjuk, akkor szinte spriccel belőle a frissesség. Mint a tejes kukoricaszemekből.
Rántással készítem, de éppen csak mutatóban van benne, a leves ízét a paradicsomlé, paszuly és egyéb zöldségek adják.




Paradicsomos zöldpaszulyleves

hozzávalók

~ 50 dkg zöldpaszuly
~ 10 dkg tejes szem
1 nagyobb murok
1 szál petrezselyem
kisebb zeller fele
1-2 újhagyma - ez lehet fejes hagyma is, akkor 1 kisebb, de amíg van a kertben ...
~ 3 l paradicsomlé - vagy sűrített paradicsom konzerv
só, bors
picurka cukor - nem édesre akarom, csak a paradicsom savasságát kicsit elcsapni
1 ek rántás
kamra-hűtő függvényében - 2-3 kanál sült paradicsom vagy 1-2 fej friss paradicsom

A zöldségeket megpucolom, a hagymát és a zellert egészen apróra vágom, a vetemény többi részét felkarikázom. A zellert azért kockázom egészen picire, mert a levesben elsősorban az ízét szeretném érezni, nem a zellerkockákat.
A paszulyt, ha nem fagyasztott, akkor szintén megpucolom és eltördelem, illetve egy részét kifejtem a szemeknek.
Kevés vizet teszek forrni, beleszórom a hagymát és a zellert, nagyjából 5 percig főzöm, hozzáteszem a többi zöldséget is a paszullyal és paszulyszemekkel együtt.
Ha főzök bele sült paradicsomot vagy friss paradicsomot, akkor azt is most teszem hozzá. A friss paradicsomot, mielőtt a leveshez tenném, pár pillanatra forró vízbe mártom, majd hideg zuhany alá tartom és meghámozom, felkockázom.
Felöntöm a levest a paradicsomlével. Vízzel még pótolom, hogy 4-5 ujjnyira ellepje a lé a zöldségeket. Fűszerezem só, frissen őrölt bors, kevéske cukor. Fedő alatt, kis-közepes lángon főzöm, amíg, a zöldségek megpuhulnak.
A rántást elkeverem a levesből kimert forró lével, majd a levesbe visszaöntöm, elkeverem. Most már csak egyet lobbantok rajta.
Paradicsomlé-víz mennyiségétől függően főzök sűrűbb vagy hígabb levest.


Viszonylag hamar megvan, zsenge vagy zsengén leszedett és fagyasztott paszuly elég rövid idő megfő. A leves ízében dominál a paradicsom és a paszuly, a többi zöldség inkább kíséret, kiegészíti az ízkavalkádot. Könnyű leves, mégis tartalmas leves, mivel zsiradék éppencsak van benne, langyosan, hidegen is nagyon finom.



Jó étvágyat !

Szószedett:
paszuly - bab (zöldbab, vajbab, stb)
paszulyszem - értelemszerűen, babszem
murok - sárgarépa

Lucskos káposzta

Szegény levesnek nem igazán bizalomgerjesztő a neve. Lucskos, csatakos, sáros, már kiskoromtól ezekre asszociáltam, szerencsére, ez nem tartott vissza attól, hogy megkóstoljam és igencsak megszeressem.
Tudtommal erdélyi magyar étel, s Erdélyben olyannyira közismert, hogy a román ajkú lakosság is átvette és nemes egyszerűséggel "lucskos"-nak hívja.
Többek között keresztlányunk egyik ittlétekor főztem, s neki is annyira ízlett, hogy azóta valahányszor nálunk tölt egy-egy hétvégét, lucskos káposzta mindig kerül az asztalra.

Ez is egy olyan leves, amit sokféleképpen lehet főzni, vastagon - azaz sok rántással, zsírosabb hússal, esetleg szalonnával -, vékonyan, paradicsommal, anélkül, de három dolog feltétlenül kell hozzá: káposzta, hús (vagy kicsit húsosabb levescsont) és a klasszikus csombor-kapor fűszerpárosítás.

Mindamellett, hogy ízletes és laktató, kifejezetten olcsó étel is, hiszen egy közepes fej káposztából is nagy adag lesz, és a zöldségen kívül gyakorlatilag egy kissé húsosabb levescsonttal (pl karajcsont) is nagyon finom.
Mivel általában "vékonyan" főzök, így ez a mostani lucskos káposzta sem lett nehéz leves, melegen és langyosan is kitűnő volt. Ebédnél a tepsis/serpenyős újrkumplit és a tojásos-virslis lecsót kísérte.



Lucskos káposzta

hozzávalók

1 közepes fej káposzta - vagy fél fej, ha kisebb adag készül; a fej másik fele káposztás laskához, párolt káposztához, édes káposzta salátához használható
20 dkg karaj
2 fej paradicsom
só, bors
csombor - azaz borsikafű
kapor
olaj és liszt a rántáshoz

A húst felkockázom és annyi vízzel, ami 4-5 ujjnyira ellepi főni teszem. Ha levesnek való csontból főzöm, akkor azt ugye nem kell kockázni, csak főni teszem. Mikor szép habja lesz, lehabozom, addig nem is fűszerezem, hogy a lehabozásnál ne szedjem ki a fűszert is a készülő levesből.
A káposzta külső, tépett leveleit lehámozom, a fejet megmosom, kettőbe vágom. A félfejeket csíkokra szelem, a csíkokat pedig felkockázom. Hogy a külső leveleken és a torzsa csonkján kívül semmi ne menjen veszendőbe, a káposztatorzsán igazságosan megosztozunk Manóval, övé a több, enyém egy falatnyi :)
Lehabozás után a leveshez teszem a káposztát és annyi vízzel öntöm fel, ami legalább két-három ujjnyira ellepi.
A zöldfűszereket leöblítem, apróra vágom. A levest fűszerezem: só, bors, zöldfűszerek.
Félrebillentett fedő alatt főzöm, közepes-alacsony tűzön, lényeg, hogy főjjön, de nem kell vadul lobogjon. Mivel a káposzta viszonylag sok vizet szív fel fövés közben, időnként megkeverem és ha kell, utánna töltöm.
Kisebb lábasban vizet forralok, beledobom a két paradicsomot, néhány másodperc múlva kiveszem, hideg zuhany alá tartom. Meghámozom, apróra vágom és szintén a leveshez adom.
Kihalászok egy nagyobb darab káposztát és egy húskockát, megkóstolom, készre főttek-e. Ha igen, akkor adagtól függően 2-3 ekanálnyi rántást simára dolgozok a leves levével, majd a gyöngyözve fövő levesbe öntve elkverem.
Megkóstolom, ha kell, utánfűszerezem. Egyet rottyantok rajta.
Kész.
Tejföllel, kenyérrel tálalom.
Kívánság szerint savanykássá tehető a fövő leveshez adott ecettel, vagy tálaláskor citromlével.


Könnyű, kiadós, olcsó s viszonylag kevés munkával elég hamar elkészülő leves. Sűrűbbre hagyva, azaz kevesebb lével s kicsit több hússal, akár egytálételként is tálalható.

Jó étvágyat !

Meleg ebéd 9 perc alatt

Ez a világ egyik legegyszerűbb, ugyanakkor, legfinomabb étele.
Mi nagyon rákaptunk, éppen most tüntettünk el egy hatalmas adagot ketten Manapóval.
Valóban pikk-pakk megvan, igaz, a hét perces határidőt, amit elsőre mondtam nem tudtam tartani, de kilenc percbe tálalással együtt belefértem :)




Tonhalas tészta

hozzávalók

25-30 dkg tészta
2 tonhal konzerv - 2 x 120 gr töltősúly
2 nagyobb újhagyma
2 kisebb-közepes paradicsom - tökéletes tavaly nyáron eltett, hámozott, darabolt paradicsom is
zöldfűszer ízlés szerint, most:
2 kisebb ág kakukkfű
1 ágacska bazsalikom
4 levél rozmaring
só, bors
kevéske olaj

Vizet teszek főni a tészához. Mikor lobog, öntök bele egy kis olajat, megsózom, beleszórom a tésztát, és al dente főzöm, azaz se túl rágós, se túl puha :) Hacsak nem házi tésztát készítek, a zacskókon szokták jelezni a főzési időt.
Amíg a tésztának való víz melegszik, illetve amíg a tészta fő, elkészítem az ebéd többi részét.
A tonhalkonzerveket felbontom, a levét-olaját serpenyőbe öntöm, melegedni állítom.
Kevéske vizet melegítek, mikor jó forró, pár pillanatra beledobom a két paradicsomot, majd gyors váltásban hideg víz alá tartom; így a héjuk könnyen lehúzható.
A hagymákat megmosom és zöld szárával együtt vékonyra karikázom.
A zöldfűszert leöblítem és apróra vágom.
Amikor a tonhal leve-olaja forró, rászóróm a felkarikázott zöldhagymát és aprított zöldfűszert, megfonnyasztom, mehet mellé a hámozott, felaprított paradicsom. Borsózom, só nem kell, tapasztalatunk szerint elég sós a tonhal magában.
Amíg a feltét néhányat rotyog, ellenőrzöm a tésztát, majdnem kész.
A serpenyőbe borítom a tonhalat, átkeverem.
Leszűröm, lecsöpögtetem a tésztát és a forró feltétre borítom.
Átkeverem.
Tálalom.


Egyszerű és fenséges! Kívánság, ízlés, konyhai készlet szerint felaprított olivabogyóval vagy szezámmaggal meg lehet szórni, esetleg feta sajtot morzsolni a tetejére.

Jó étvágyat !

Reteklevélből pesto

A pesto készítése Olaszországból ered. A Liguria vidékéről származó pesto hagyományosan a pesto alla genovese.
A pesto tulajdonképpen gyűjtőfogalom, különféle szószokra. Mindazokat a sugo-kat (szószokat, mártásokat), amit általában hidegen készítenek el, és az un. pestóban törik össze, nevezik pestonak. A pesto szó jelentése ugyanis mozsár.
Ugye, milyen egyszerű? :)

Az "alap" pesto hét hozzávalóból áll:
2 evőkanál fenyőmag,
5 evőkanál olívaolaj,
só ízlés szerint,
bors ízlés szerint,
2 csokor friss bazsalikom,
4-6 gerezd összetört fokhagyma
9 deka reszelt parmezán sajt.
Mindezt ízesíthetjük kapri - és olívabogyóval, illetve különféle fűszerekkel is.

A pesto csak a legfinomabb, extra szűz olívaolajat szereti, és a bazsalikom, illetve egyéb zöldfűszerek frissességére is nagyon kényes!
Frissen főzött, forró tésztára téve egyszerű vacsoraként fogyasztható, de puha kenyérrel mártogatva előételként is kitűnő.
Hűtőben 4-5 napig áll el, míg lefagyasztva 3 hónapig is eltartható.

A pestóban az a jó, hogy mindenki saját ízlésére formálhatja, fűszerezheti kedve szerint, elrontani szinte lehetetlen. Az eredeti olasz ételek alapjául szolgáló pesto nem más, mint a paradicsomos szósz, sok-sok finomsággal.
Bár egyszerűnek tűnik a felsorolt szószok elkészítése, Olaszországban azért minden családnak megvan a maga titkos pesto receptje, amit szigorúan őriznek.

Azt hiszem nagyjából négy-öt évvel ezelőttig nemigen tudtam mi fán terem, s eszik-e vagy isszák a pestot. Aztán tavaly első próbálkozásra összehoztam egy chilis cukkini pestot, tésztához, rozsos péksüteménybe, tejföl bolondítónak. "Natúr" petrezselymes pestot sült halkarikákhoz készítettem, diós-petrezselymeset krémsajttal összekeverve mártogatósnak és szuperül illet az erdélyi hegyek közt frissen sült miccshez is.
A pesto azon ételek egyike, ahol csupán fantáziánk és ízlésünk szab határt, mind ízvilágban, mind felhasználhatóságban, hiszen szinte bármilyen ételhez/be illik. Na jó, lekváros kenyérrel még nem kóstoltam ... bár, most hogy jobban belegondolok ... nem biztos, hogy olyan vad ötlet :)

Írtam volt, hogy a zöldséges időnként bolondnak tart, de hát ez legyen a legnagyobb gondom :) Főleg, ha csábmosolyomnak (halk vihoj :) ellenállni nem tudván, lekanyarintja egy-két kötés retek zsenge zöld leveleit, csakis nekem.
Én meg hazaballagok a levelekkel, megmosom, lerázom, és pörkölt dióval, tökmaggal, parmezánnal pestová dolgozom.
A pestos kanálnyi kefírrel összeforgatom és frissen főtt tésztához keverem.
Jóízűen eltüntetem, s megállapítom, soha rosszabbat.




Reteklevél pesto

hozzávalók

1-2 kötés retek zsenge zöld levele
3-4 ek dió
1 kisebb petrezselyemzöld
2-3 gerezd fokhagyma
parmezán sajt
só, bors
chili paprika - kimaradhat
olivaolaj

A diót megpirítom, majd darabosabbra darálom.
A retekleveleket és a petrezselyemzöldet leöblítem, konyharuhával leszárítgatom, a darabosra darált dióhoz teszem.
Fűszerek: só, bors, chili paprika.
Belereszelek parmezán sajtot. Ennek mennyisége erősen függ a sajt milyenségétől; pl "igazi" parmezán vagy parmezán típusú sajt.
Az egészet késes aprítóban finomra őrölöm, majd kisebb edénybe szedem és nagyjából kanalanként adagolva az olivaolajat alaposan eldolgozom. Az olivaolaj mennyisége függ egyrészt a sajt milyenségétől, a dió mennyiségétől, illetve attól is, hogy mennyire sűrűre akarom a pestot.

Az alaposan eldolgozott, kész pestot csavaros üvegbe kanalazom és hűtőben tárolom. Amíg tart. Nem sokáig :)
Két ek lecsepegtetett kefírt összedolgozok 4-5 ek pestoval és az egészet frissen kifőtt tésztához keverem. Fokhagymás sült paradicsommal tálalom. Ebédre, vacsorára.




A pesto a gyors & könnyű címke mellé megérdemelné az 1000 féle képpen alakítható jelzőt is, hiszen nagyjából a kamra, hűtő tartalma és fantáziánk szab határt a számtalan módon ízesíthető és felhasználható finomságoknak.

Jó étvágyat !

Rakott, sült ... saláta!

Egyszerű, gyors és valami hihetetlenül finom!
Legalapabb változatában saláta + tejföl + fokhagyma + paradicsom + zsemlemorzsa/zabdara + vaj.
Extra 1 változatában a fentiek + némi feta vagy juhtúró, esetleg tehéntúró.
Extra 2 változatában a fentiek + főtt tojás + gomba.
és így tovább, és így tovább ... például karalábé levéllel és/vagy zöldhagyma szárával is gazdagítható. Természetesen bele lehet karikázni egész újhagymát, de mi inkább megesszük az újhagyma fehér részét, míg a szárát "eldugom" ide, vagy levesbe, vagy szinte bármibe, amibe hagymát tennék.

Az alap a fejes saláta és a tejföl. Ez a két íz valami eszméletlen orgiában olvad össze, egyszerre édes és savanyú, magát kellető, etető, nem lehet abbahagyni, tányérról szépen tálalva, vagy egyenest a tepsiből :)

Első alkalommal a legalapabb változatot készítettem. Másodjára kevés gombával bolondítottam, aztán következett a juhtúrós változat, aztán tojással, aztán tojás nélkül, aztán ... Mondom, nem lehet megunni.



Rakott, sült saláta

hozzávalók

1 nagy fejes saláta (kiskertből)
2-3 kis doboz tejföl (3*70,-)
3-4 újfokhagyma v. gerezd (kiskertből)
2-3 paradicsom (1 kg 600,-)
1-2 főtt tojás (30,-)
2 nagyobb fej gomba (1 kg 650,-)
3-4 nagyobb karalábélevél (ha a zöldséges kedves, ingyen)
2-3 zöldhagyma szára (kiskertből)
2 (bő) ek juhtúró
2 ek zabdara - aka zabpehely késes aprítóban átforgatva
vaj a tepsihez + 1 ujjnyi
só, bors

Odateszem a tojást főni, kemény tojásra lesz szükségem.
A sütőt 180 fokra kapcsolom. Kivajazok egy tepsit (alját, oldalait).
A salátát leveleire szedem, megmosom, lerázogatom. A leveleket összefogom, félbe, majd negyedbe vágom, és aprítom nagyjából két ujjnyi szélesre.
A karalábéleveleket is megmosom, apróra vágom. A zöldhagyma szárát felkarikázom.
A gombát és a paradicsomot szeletre vágom.
Hideg vizet zúdítok a megfőtt tojásra, megszabadítom a héjától, majd felkarikázom.
A tejfölbe nyomom a fokhagymát, fűszerezem: só, bors; összekeverem.



Jöhet a rétegezés: a kikent tepsibe szórok egy réteg salátalevelet, rá paradicsom, gomba, tojás, morzsolok a juhtúróból, megszóróm hagymaszárral, karalábélevéllel, meghintem némi zabdarával, bőségesen meglocsolom a fűszeres tejföllel, ismét saláta, egyebek, zabdara, tejföl ...
Addig rétegezem, míg a hozzávalók tartanak, felülre tejföl kerül. Legvégül rákockázok egy kevéske vajat.
A tepsit betolom a forró sütőbe. Amíg sül - 15-20 perc - elmosogatok, megterítek.

A sütéstől kissé magába roskadt, eszméletlenül illatozó sült salátát magos barna kenyérrel tálalom.




Gyors & könnyű - Sütési idő + 10 perc, ebből 5 az előkészítés, 5 perc, hogy azért mégse tűzforrón faljuk fel :)

Jó étvágyat !

Ebéd, könnyedén

Nagyon szeretem a paradicsomot, főleg a kiskertünkben növő, vastag húsú, lédús, Naptól édes paradicsomot. De hát erre még várni kell. Sebaj, akkor is lesz paradicsom. Sütve.
Mellé medvehagymával bolondított saláta és vajas pirítós.
Voilá!


Sült paradicsom

hozzávalók

3-4 fej paradicsom
bors
2-3 gerezd fokhagyma
zöldfűszer - rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom
olivaolaj

Forróra kapcsolom a sütőt, kb 200 fok.
A paradicsomokat megmosom, megtörlöm, lapjára kettévágom.
3-4 kk olivaolajjal jól elkeverem az összenyomott fokhagymákat.
A fél paradicsomokat tűzálló tálba (tepsi, jénai) teszem, megszórom frissen őrölt borssal és apróra vágott zöldfűszerrel, majd bőven megcsepegtetem a fokhagymás olivaolajjal.
A lerbe tolom és kb 10-15 percre ott hagyom.


Amíg a paradicsom sül megmosom, megpucolom, felaprítom a salátához valókat, ezúttal zöldsaláta, kétféle retek (a leve is amit vágás közben ereszt), paprika, borsos sajt, néhány levél vékony metéltre vágott medvehagyma. 1-2 mk citromlevet, kevéske olivaolajat, frissen őrölt borst és pillanatnyi kívánság szerinti, apróra vágott zöldfűszert alaposan összekeverek és a zöldségekre öntöm, majd alaposan összeforgatom.

Egy vizes zsömlét kettévágok, a felső részéből kis kalapkányit levágok, hogy talpa legyen, megkenem vajjal és szárazon forrósított serpenyőben kicsit megpirítom.

Klikk, lejárt a sütő, konyhakesztyűs kézzel kiveszem a sült paradicsomos tepsikét.


Tányérra rendezem és tálalom.

Jó étvágyat!

Édes-savanyú csirke illatos rizzsel

Ezt se fogom lefényképezni – mondtam két falat között.
Majd az üres tányérokat – felelt Manapó.
És azt tegyem fel a blogra, mint referencia képet a recept mellé? – kérdeztem egy újabb falat után ... majd arra gondoltam, hiszen lehet-e jobb ajánlás egy recepthez, mint az ebéd utáni üres tányérok.
És lőn, íme ez maradt az illatos rizzsel tálalt édes-savanyú csirkéből ... nem sok :-D

A receptet Max barátom oldaláról vadásztam, s a megvalósítása majdnem kútba esett, ugyanis kifogytam az étkezési keményítőből. Manapóm mentette meg a helyzetet az éjjel-nappaliból hozta a nélkülözhetetlen alapanyagot.
A receptet icipicit átdolgoztam, pontosabban a mártást és a rizset.



Édes-savanyú csirke illatos rizzsel

hozzávalók – csirke

1 nagy csirkemell (filé, vagy lebőrözöm, kicsontozom)
bő csipet Max-féle wok fűszerkeverék
étkezési keményítő
pici víz

6 ek liszt
9 ek étkezési keményítő
3 dl víz
½ zacskó sütőpor
1-2 kk olaj

olaj a sütéshez

hozzávalók – mártás

3 szál murok
5 cm-nyi friss gyömbér
10 cm-nyi póréhagyma
1 ek sűrített paradicsom
3ek paprikaszósz
méz
ecet
szójaszósz
wok fűszerkeverék

hozzávalók – rizs

2 dl rizs
4,5 dl víz
1,5 dl befőttlé (őszibarack)
fél citrom héja és leve
citrombors, szintén Max barátom ajándéka
szerecsendió
1 kk margarin

A csirkemellet leöblítem, konyhai papírtörlővel leitatom, csíkokra, hosszúkás falatkákra vágom. Nagyjából két ek étkezési keményítőt picike vízzel összekerek, beleteszem a melle darabokat és jól összeforgatom. Nem lehet sem túl száraz, sem túl vizes (pl a víz ne álljon az alján), akkor jó, ha iszapos állagú és a csirkét mindenütt bevonja a fehérkés máz. Állni hagyom 10-15 percet.
A „bundához” valókat: liszt, étkezési keményítő, sütőpor, víz, olaj, alaposan összedolgozom.
Serpenyőben olajat melegítek.
A húst alaposan beleforgatom a lisztes-keményítős masszába, majd viszonylag bő olajban sütöm, kis adagokban, hogy a hús ne hűtse le az olajat. Egyszer megforgatva, minden oldalán aranyszínűre sütöm.
Papírtörlőre szedem, leitatom a felesleges zsiradékot.

Amíg a hús sütés előtt az „iszaposban” időzik, előkészítem az édes-savanyú mártáshoz valókat. A murkot és gyömbért megpucolom, a pórét megmosom. Az előbbi kettőt lereszelem – én a legkisebb lyukú reszelőt használtam -, az utóbbit felkarikázom.
Pici olajat forrósítok, rádobom a murkot, gyömbért és pórét; nagyjából 6-8 percig forgatom, pirítom. Közben hozzáadom a szójaszószt, ecetet, mézet, sűrített paradicsomot, paprika krémet és a titkos hozzávalót, a wok fűszerkeveréket. Egészen picike vizet is aláöntök. Itt és most lehet beállítani, mennyire sűrűre, vagy hígra akarom a szószt. Akkor igazán jó, ha a murok egy picit még ress.



A rizshez a margarint habzásig melegítem, rászórom a rizset, alaposan átforgatom, felöntöm vízzel és befőttlével, belenyomom a fél citrom levét. Reszelt citrom héjjal, citromborssal, szerecsendióval és pici sóval ízesítem.



Az édes-savanyú mártást összekeverhetem a rizzsel és hússal, de akár külön is tálalhatom, így mindenki a maga ízlése szerint „kutyulja” a tányérjában.

A hozzávalók sora és a leírás hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnhet, de nem az! Mivel lehet párhuzamosan dolgozni – pl amíg a rizs fő és a hús a keményítős-vizes pakolásban csücsül, elkészülhet az édes-savanyú mártás, ... – ez a pompás fogás fél óra alatt elkészíthető. Egyetlen bökkenő van – az eltütetéséhez még ennyi idő sem kell! :-D



Jó étvágyat!

Szószedett:
murok – sárgarépa

Gasztro merénylet (? :-)

Tegnap este fél tíz magasságában, mint telő holdból a hullócsillag, belém hasított a gondolat, ejha, nincs mára ebéd, pontosabban, nincs második a karamellizált almaleves után.
Bevallom, bár sokszor megszállott vagyok, így késő este valahogy nem éreztem kedvet, hogy többórás konyhai elfoglaltsággal fürjjel töltött sült kappant készítsek ... így hát maradt a jól bevállt taktika: körülnéztem a kamrában és abból főztem, ami volt. Gyorsan és finomat.

Nagyon szeretem a lecsó minden változatát, s nem ötlehiányra, de erre vezethető vissza, hogy tegnap este ratatouillet rittyentettem.
Ez a francia lecsó is úgy indult, mint a többi, de menet közben megszállt a gasztro kisördög és merész gondolattal elvetettem a frissen aprított bazsalikom és csombor ötletét, s előkaptam Max barátom ajándékát, a wok fűszerkeveréket.
Nem bántam meg. Az ebédem igazi fúziós étel lett, magyar lecsó, francia módra, kínai fűszerkeverékkel.



Ratatouille wok fűszerrel

hozzávalók

1 közepes cukkini
1 közepes padlizsán
2 nagyobb paprika - most piros húsú kápia paprikát használtam
1 nagy fej hagyma
3 nagyobb fej paradicsom
2 ek rizs
só, bors
wok fűszerkeverék
2 ek olaj
2 ek szójaszósz
1 bő kk méz

Kis lábaskában vizet teszek főni, amíg felfő a hagymát megpucolom, a többi zöldséget alaposan megmosom. (2 perc)
Mikor zubog a víz, beledobom a megmosott paradicsomokat, kb 20 mp-re ott hagyom, kiveszem, hideg vízbe átteszem, pár pillanat múlva innen is kiveszem és könnyedén lehúzom a héjukat.
A hagymát nagyobb kockákra vágom, a paprikát kicsumázom és szintén felkockázom, ugyanígy vágom a padlizsánt és a cukkinit is. (kb 4 perc)
Az olajat egy serpenyőben felmelegítem, rádobom a hagymát, közepes lángon aranyszínűre üvegesítem. Jöhet a paprika, párszor ezzel is átkeverem, majd ráteszem a kockázott padlizsánt. Hozzáöntöm a mézet és a szójaszószt, beleszórom a rizset, alaposan átforgatom, aláöntök kb egy dl vizet és lefedem. 8-10 percig együtt párolom, majd a serpenyőbe teszem a cukkinit, átforgatom, és további 3-4 percre visszafedem.
Ezalatt felkockázom a hámozott paradicsomot (aki nagyon nem szereti, kiveheti a magos részét, én nem szoktam), majd ezt is a többi zöldséghez adom.
Fűszerezem, só, frissen őrölt bors és egy bő mk-nyi Max barátom ajándékából.
Átforgatom és fedő nélkül hagyom rotyogni egy kicsit, míg a fölös levél elfövi, de nem hagyom teljesen szárazra.

Így, kevéske rizzsel készítve kenyér sem kell hozzá, a zöldségek sokszínűek és enyhén roppanósak, a szójaszósz, a méz és a wok fűszerkeverék pedig új dimenziókat nyit a megszokott francia lecsó előtt.



Gyors & könnyű - Óra 27 perckor kezdtem el főzni, óra 55 perckor tálalásra készen illatozott a tűzhelyen. A hozzávalók mennyiségén tetszés szerint lehet változtatni, több padlizsánnal, kevesebb cukkinivel, esetleg tökkel, vagy paradicsom nélkül is nagyon finom.

Jó étvágyat!

Az első paradicsom

, ami idén a kertben termett. Na jó, nem a mi saját kiskertünkben, de ÉSzüleimnél, ők bő két héttel korábban elültették a paradicsompalántákat, mint ahogy nálunk a földbe kerültek.
Szóval az idei első paradicsom. Bár eltűrt volna még 1 nap érlelődést saját szárán, szemtelen módon elkértem és vacsorára megettük. Manapóval kettesben, mert Manó ugyan megnézi, megszagolja, elismeri, hogy szép, hogy biztos finom, de köszöni, enni nem kér belőle.



Hogy is mondjam ... több, mint ég és föld különbség van paradicsom (zöldséges, piac) és paradicsom (saját kiskerti) között. Az előbbi szép egyenletesen piros, szinte szabályos kerek alakú, illata nem sok és az íze halvány nyomokban emlékeztet paradicsomra. Az utóbbi nem mindenütt egyforma piros, formára kicsit átmenet a kör és az ovál forma között, ha nagyon beszorul az ágak közé, egészen furcsa formájúra nő, viszont illatos és az íze teljesen és elvitathatlanul, igazi paradicsomíz, benne az éltető Nap melegével, az esők cseppjével, az ültetés-gyomlálás-felkötözés-öntözés gondoskodásával.
Azt hiszem, most, hogy lassacskán tömegesen fog érni, a vásárol paradicsomról ismét áttérünk a nem annyira szép, de nagyon finom paradicsomnál. :-D Könnyű helyzetben vagyunk, megtehetjük.



Szép napot !

Csupros csip-csup leves

A leves nevét Manóval találtuk ki. Csupros, mert egy nagy, öblös csuporban tálaltam. Csip-csup, mert ... csak azéjt ... Szóval a csip-csupra nincs magyarázat, de jól hangzik. S ha azt mondom csupros csip-csup leves lesz, Manó már tudja, hogy zelleres, rest gazdasszony galuskás paradicsomleves lesz ebédre.

A hozzávalókat igen, a mennyiségeket kevésbé tudom pontosan felsorolni. Amolyan érzésre főzöm, aztán meglátom, mi sül ki belőle hangulatom volt, ráadásul az előzőleg készített, cukkini-darált hús keverékkel töltött tökből kimaradt darált húst is el akartam használni.
A nálunk hagyományos - édes, rántásos - paradicsomlevesen változtattam. A paradicsom az maradt :-)



Csupros csip-csup leves

hozzávalók

paradicsomlé (1,5-2 l) - lehetőség szerint házi, ennek hiányában hámozott paradicsom saját levében (konzerv)
zeller (1 kisebb fej + 1-2 szál zöldje)
hagyma, fokhagyma (1 kisebb fej, 2-3 gerezd)
murok, petrezselyem (1-1 db)
só, bors
méz (kb 1 ek, ízlés szerint)
1 tojás + kevéske liszt
darált hús (2-3 ek)
1 ágacska rozmaring, 1 ágacska kakukkfű

A zöldségeket megpucolom, nagyobbra kockázom és kevéske vízben főni teszem - kivéve a zellerzöldjét -, a víz éppen csak ellepje.
A rozmaring- és kakukkfű ágat leöblítem, és a zellerzölddel együtt csinos fűszercsokrot kötök belőle (konyhai kötöző vagy fehér cérna) és a lábasba teszem.
Mikor a zöldségek puhák, a fűszercsokrot kiveszem, a lábasban maradtakat pedig merülő mixerrel összeturmixolom, ráöntöm a paradicsomlevet (hámozott konzervparadicsom esetében ezt is turmixolom, utánna megy a levesbe) és kevéske vizet, simára keverem. Visszateszem a zöldcsokrot, sózom, borsózom, morzsásan beleszórom a darált húst és csendes lángon addig főzöm, míg a paradicsom habja lefő, ezalatt a husi is kész lesz, hiszen nem gombócokban teszem a levesbe. Időnként megkavarom.
Kanálkányi mézet keverek a forró levesbe, csak annyit, hogy a paradicsom savanykás ízét elvegye, de nem kifejezetten édesítem a levest.
Egy tojásból és kevéske lisztből rest gazdasszony galuskát készítek, ez a keverék nincs olyan sűrű, mint a klasszikus galuska, de nem is folyékony, mint a magában felvert tojás, olyan, mint egy masszívabb palacsinta massza.
A leves alatt felhúzom a tüzet és magasról, vékonyan csorgatva beleeresztem a galuskamasszát, közben folyamatosan kavargatom. 1-2 percig főzöm (kevergetni kell, nehogy kifusson), megkóstolom, ha kell utánnaízesítem, ha túl sűrű, kis vízzel felöntöm, lezárom a tüzet, majd a zöldcsokrot kidobom.

A zöldségektől, kevéske darált hústól és rest gazdasszony galuskától - rántás, habarás nélkül is - sűrű, laktató levest Chef Viki féle sajtos-fokhagymás fehér zsömlével tálalom. Természetesen a nagy fülű, sárga csip-csup csuporban.



Jó étvágyat!

Leves a kertből

Levesesek vagyunk. Pontosabban, én gyerekkorom óta, hiszen otthon, bármilyen fenséges és bőséges második fogás került az asztalra, nem volt ebéd az ebéd, legalább egy tányérka leves nélkül. Mellettem Manapó is szép lassan áttért arra, hogy levest márpedig enni kell, ha mást nem is, de egy tányér kellemesen meleg (vagy hideg), illatos, finom levest igen.
S bár nem tartom magunk szolgának, de igazat adok a mondásnak, miszerint lé tartja a szolgát, kötél a gazdát ... csak tudtak valamit az öregek :)

Ez a sok zöldséges leves egy hozzávaló kivételével - krumpli - a saját kiskertünkből van. Hihetetlenül jó érzés kiballagni, kiszedni egy kis vetemény, hagymát, édes zöldfokhagymát, lekapdosni pár maréknyi roppanós fuszulykát, kutakodni a cukkini bokrok mélyén, leszakítani a naptól érett, lédús paradicsomot (jó, ez még tavalyi paradicsom, szerencsére van még másfél adag a fagyasztóban, azzal talán kihúzom, míg idén elkezd érni).
Ezzel tulajdonképpen fel is soroltam a hozzávalókat :) És még a zöldfűszer is saját kertecskéből van :)



Leves a kertből

hozzávalók - tetszés szerinti mennyiség

2 fej hagyma
3 zöldfokhagyma
2 bő marék zöldfuszulyka
murok, petrezselyem zöldjével - ezekhez nemigazán tudom mennyiséget írni, mert a kiskertben még igen zsenge, ezáltal kisebb is, mint a piacon, zöldségesnél árultak, nagyjából 3 murok, 2 petrezselyem lehet "átszámítva"
5 kisebb cukkini - akkor igazán jó, ha alig serdülő
3-4 paradicsom - mint írtam, ez most fagyasztott, még a tavalyi termésből
6 szem krumpli
só, bors,
rozmaring, bazsalikom
1 ek vaj

A zöldségeket megmosom, megpucolom (a cukkinit nem kell, a paradicsom héja lehúzható), a vetemény annyira zsenge, hogy csak megkapargatom a késsel, nincs héja, mit hámozni kelljen. Adottság szerint felkockázom vagy karikára vágom, a hagymát apróra, a fokhagyát kicsit nagyobb darabkákra.
A zöldfűszereket szintén felaprítom.
A vajat habzásig melegítem, rádobom az apróra vágott friss rozmaringot és bazsalikomot, egy-kettőt keverek rajta, máris jön a hagyma, fokhagyma, pár perc párolás után a murok, petrezselyem (a zöldje még nem). Alaposan átforgatom, jöhet a krumpli és a paszuly, egyszer-kétszer ezekkel is megforgatom, majd felöntöm addig, hogy 2-3 ujjnyira ellepje. Nagy lángon tartva megvárom, míg főni kezd, majd visszaveszem a tüzet és félrebillentett fedő alatt szinte teljes puhulásig főzöm. Közben sózom, borsózom.
Beleteszem a cukkinit, felöntöm, a kívánt mennyiségig, majd 2-3 perc fövés után máris jöhet a paradicsom.
A cukkininak csak pár perc kell, a paradicsomnak még ennyi sem, éppen csak fellobbantom vele a levest. Beleszórom az apróra vágott petrezselyemzöldet, átkavarom, megkóstolom, s ha kell, kicsit utánnaízesítem.
Tetszés szerint savanyítom pár csepp házi tárkonyecettel, ezt előre elgondolom, mert ebben az esetben a rozmaringot kihagyom.



Illatos, üde színű, igazi könnyű, nyári leves, félóra se és megvan. Duci virágformára sütött, rozsos cipócskával tálalom.

Jó étvágyat!

Szószedett:
fuszulyka vagy paszuly - zöldbab
vetemény - gyűjtőnév; jelenti a sárgarépát, petrezselymet, paszternákot, stb; minden olyan kiskerti zöldséget, amit apró magról, tehát "vetve", azaz "sózó" mozdulatokkal ültetnek
murok - sárgarépa

STB penne - Manapó főz

STB penne. Félig-meddig adott recept alapján, félig-meddig saját kútfőből összeállítva. A juhtúró meglepetésszerűen került bele, zsírpapírba csomagolva csücsült a hűtőben a sajtos dobozban, csak éppen nem írtam rá mit rejt a zsírpapír. (megkavart volna a nagy étteremalakítás és/vagy a március 31-ig tartó szavazás a kenyérsütő versenyre?) Babot és kukoricát sem írt a recept, de negyed doboznyi kukorica maradt a levestől, beleillett a penne ízvilágába, viszont nem volt tolakodó, a babot pedig a paradicsomos-darált húsos ragu vonzotta.
Az STB penne péntek délután készült, mire este hazaértem, azok az egyre szemtelenebb csenőmanók egy szép kockányit elemeltek a tepsiben pihenő rakott tésztából, aztán én is megkóstoltam, s végül úgy kellett leerőszakolnunk magunkat róla Manapóval, hogy másnap ebédre is maradjon. A gazdag zöldséglevessel remek párosítás volt.

STB - azaz sajt-juhtúró-paradicsomos-babos-kukoricás-darált húsos rakott - penne.

STB penne

hozzávalók

tészta, nagyjából 45-50 dkg (kb egy zacskónyi)

paradicsomos-húsos-babos ragu
30 dkg darált hús
1 fej hagyma
4 dl házi paradicsomlé (vagy 1 paradicsomsűrítmény 4dl-nyire hígítva)
1 nagy konzerv szemesbab (lehet fagyasztott szemesbab is, ezt kb 5 percig érdemes lobogó vízben főzni előtte)
2-3 ek kukorica (konzerv vagy fagyasztott kicsit előfőzve)
3-5 ek olaj
só, bors, csipet cukor, borsikafű
Erős Pista vagy más csípős (pl chili)

sajtos-juhtúrós szósz
tetszés szerint 3 féle sajt (füstölt trapista, eidami, gouda)
3-4 bő ek juhtúró
1 kis doboz tejföl
1 tojás

4-5 maréknyi reszelt sajt (ízlés és tetszés szerint, lehet karakteres füstölt vagy enyhébb, semlegesebb)

A paradicsomos-húsos-babos raguhoz hagymát apróra vágjuk, 1-2 ek forró olajon aranyszínűre üvegesítjük. Rátesszük a darált húst és barnulásig pirítjuk, morzsásra kevergetjük. Ráöntjük a paradicsomlevet, majd fűszerezzük: só, frissen őrölt bors, borsikafű, csipet cukor, erőspista (vagy apróra vágott chili), ez utóbbiból most csak mutatóba került az ételbe, hogy Manó is tudjon enni belőle. Egészen alacsony lángon, időnként megkevergetve 20-25 percig rotyogtatjuk.

Amíg a húsos-paradicsomos ragu készül, összeállítjuk a sajtos-juhtúrós szószt és kifőzzük a tésztát.
A tésztához vizet forralunk, mikor lobog 2-3 eknyi olajat öntünk bele, megsózzuk, majd apránként beletesszük a tésztát (apránként, azaz nagyjából maroknyi adagokban, hogy lehetőleg minden adag tészta lobogó vízbe érkezzen). A pennét al dente-él keményebbre hagyjuk, nagyjából kétharmad ideig főzzük, mint a főzési utasítás írja (durum penne 5 perc lobogó vízben). Szűrőbe borítjuk, csak jól lecsepegtetjük, de nem öblítjük le.
A sajtos-juhtúrós szószhoz a háromféle sajtot lereszeljük, hozzátesszük a juhtúrót (tehéntúróval más jelleget kap), a tejfölt és a tojást, majd villával jól összekeverjük.

Mostanra a ragu jól összeért, hozzáborítjuk az átöblített babkonzervet (csak a babot, levét nem) és a kukoricát, 2-3 percet együtt rotyogtatjuk.

Egy kisebb méretű tepsit (kb 20*35) vajjal kikenünk, és lerakjuk a rétegeket: tészta, sajtos-juhtúrós szósz, babos-húsos ragu, megszórjuk reszelt sajttal, megint tészta, sajtos-juhtúrós szósz, babos-húsos ragu, és befedjük vastagon reszelt sajttal.
Alufóliával lefedjük, 200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, negyedóra múlva levesszük az alufóliát és sajtpirulásig visszatoljuk a forró lerbe.
Langyosan, hidegen nagyon szépen szeletelhető, utólag, letakarva, hogy ne száradjon, sütőben vagy mikróban melegíthető.
Csemege uborkával, csípős pepperonival tálalom. Kiadós, laktató és nagyon finom.



Jó étvágyat!

Zöldségleves gazdagon - Manapó főz

Leves sok-sok zöldséggel, reszelt parmezánnal megszórva. Igazi parmezánnal, ami annyira valódi, hogy ÉSzüleim egyenest Olaszországból hozták, még tavaly (akkor még szó sem volt nagy étteremalakításról, kenyérsütő versenyes szavazásról). Az utat hűtőtáskában tette meg, itthon feldaraboltam, egyesével becsomagoltam és irány a fagyasztó. Egy kis darabka még van, abból reszelt Manapó a leveshez.
A gazdag zöldségleves és az utánna tálalt STB penne tökéletes párosítás volt szombat ebédre.

Gazdag zöldségleves

hozzávalók

1 kis fej lilahagyma
2-3 gerezd fokhagyma
nagyjából 5 cm póréhagyma
murok, zeller, paradicsom, brokkoli, cukkini, krumpli, kukorica
alaplé
só, bors, bazsalikom, babérlevél, petrezselyemzöld
1/2 ek olivaolaj
1/2 ek vaj

A zöldségek tetszőleges mennyiségűek, mértékegység nagyjából a maréknyi. Az összes zöldséges megmossuk, a hagymát és fokhagymát egészen apróra vágjuk, a póréhagymát felkarikázzuk. A murkot szintén karikázzuk, a zellert és krumplit kockára vágjuk. A kukoricát, ha konzerv, hideg vízzel átöblítjük és alaposan lecsepegtetjük. A paradicsom, cukkini és brokkoli még nyárról való, használatra készen fagyasztva, azaz a paradicsom és cukkini kockázva, a brokkoli rózsáira szedve került a mélyhűtőbe.
Az olivaolajat és margarint felmelegítjük, rátesszük a hagymákat és a fokhagymát, aranyszínüre üvegesítjük, majd felöntjük 1 liternyi alaplével**.
Ezután kerül a levesbe a murok és a zeller, aztán a brokkoli, kis fövés után a paradicsom és a cukkini, majd a vége felé a krumpli és a kukorica.
Szükség szerint* felöntjük alaplével.
Menet közben fűszerezzük: só, bors, bazsalikom bőven, 1 babérlevél. A petrezselyemzöldet az utolsó pár percben adjuk a leveshez.
Frissen reszelt parmezánnal megszórva tálaljuk, szelet fehér kenyér kíséretében.



Jó étvágyat!

szükség szerint* = Bár alapjában ez egy sűrű leves, azért a kanál ne álljon meg benne, megkeverve látni, hogy elbír-e még levet. Az aranyszabályt érdemes szem előtt tartani, azaz, könnyebb utólag hígítani, mint elvenni belőle.
alaplé** = Jelen leveshez lehet zöldséges vagy húsos alaplé. Ha nincs ilyen kéznél, de akad, akár a fagyasztóban, levescsont, akkor azt rögtön az első felöntésnél a levesbe tesszük, hogy legyen ideje átadni az ízét.

Szószedett:
murok - sárgarépa

Színes mexikói rizs

Egészen pontosan nem a rizs színes önmagában, hanem az étel, a sokféle zöldségtől. Mivel ez alkalommal só, bors mellett csipetnyi szárított mexikói fűszerkeverékkel ízesítettem, nemes egyszerűséggel az általam csak színesnek nevezett rizs másodnevet is kapott, így lett színes mexikói rizs ... merthogy ugye más zöldségekkel és más fűszerezéssel lehetne színes tavaszi rizs is :-)

Színes mexikói rizs

hozzávalók

1 dl-nyi rizs

1 ek olaj
1 fej hagyma
2-3 gerezd fokhagyma
2-3 szál murok
maréknyi zöldborsó
maréknyi kukorica (szemes, konzerv)
hámozott paradicsom levestől (1 konzerv)
só, bors, petrezselyemzöld

mexikói fűszerkeverék - ilyet Max ajándékozott még az MP3 alkalmával, köszönöm!
alaplé

A hagymákat és a murkot megpucolom. A hagymákat apró kockákra, a murkot vékony csíkokra vágom. Szintén felkockázom a hámozott paradicsomokat.

Az olajat felmelegítem, állandó kavarás közben megfuttatom rajta a rizset, majd hozzáteszem a hagymákat és 1-2 percig együtt kevergetem. Hozzáöntöm a hámozott paradicsom levét és a paradicsomkockákat, egyúttal fűszerezem is. Néhány percig így rotyogtatom, lassú tűzön. Hozzáteszem a felaprított murkot, átforgatom és felöntöm kevéske alaplével. Nagyjából 5 perc múlva hozzáteszem a zöldborsót és a kukoricát. Innen nagyjából már csak 5 percig hagyom a tűzön, hogy a zöldségek ne főjjenek szét. Időnként átkeverem, falapáttal és ügyelve, hogy a rizs ne törjön össze.

Petrezselyemzölddel megszórva tálalom.

Önálló ételként is megállja helyét, hiszen ízben, tartalomban egyaránt gazdag.

Jó étvágyat!

VKF! XXI. - Főzzünk könyből

Mikor az igencsak magas labdát feldobta, Piszke természetesen nem szakácskönyvre gondolt. Sokkal inkább (szép)irodalmi műre, ahol a cselekmény szálának izgalmas, váratlan, fordulatokkal teli bonyolítása, és a szereplők személyiségjegyeinek kidomborítása mellett, a sorok között, de semmi esetre sem mellékesen, receptek is megbújnak, s a jámbor olvasó "nyálas" olvasóvá válik, főleg, amennyiben éhgyomorra olvassa a művet.

VKF! XXI. - Főzzünk könyvből!

Becsületszóra, megpróbáltam. Végigböngésztem a könyvespolcot hosszában és keresztben, még Manó könyvecskéit is átlapoztam, hátha, talán, ki tudja, utolsó szalmaszálként rábukkanok egy irodalmi műbe ágyazott receptre. Nem volt szerencsém. De feladni sem akartam. Így született az alábbi megoldás, ami ugyan elég messze van ama bizonyos arany középúttól, de legalább félszemmel kacsintgat arrafele. Újságból főztem. Nem receptújság. Napilap - Metropol. Hetente egyszer, péntekenként, a "konyha" rovatban egy jótollú és főzni szerető férfiember - Marton Levente - írásait közlik. Ezek nem száraz s helyenként unalmas receptleírások, sokkal inkább kedvcsinálók, ugyanakkor dióhéjban vagy bővebb lére eresztve az ételek történetével, hozzájuk esetlegesen kapcsolódó hiedelmekkel is megismertetnek. S nem utolsó sorban, olyan hasznos információk birtokosa is lehet az olvasó, mint hogy a "... brugge-i sült krumpli ... ilyet csak Brugge főterén lehet enni, máshol még Óz, a nagy varázsló se tudná újrateremteni. ... a hedonizmus egyik csúcsa brugge-i sült krumplit majszolni. ..."
Ez a pénteki cikk, ha akarom, recept (igaz pontos adagok nélkül), ha akarom, felhívás keringőre, ugyanis olyan sodró lendületű gasztro érzékkel írták, hogy olvastukra az ember lánya egy éppencsak elfogyasztott, ötfogásos ebéd után is éhes lesz.
Az újságban megjelent cikkek ihletésére eddig több receptet is elkészítettem, ezek közül kettő az, ami igazán megfogott, és nemcsak nekem, de életem jobbik felének és Manónak is ízlett.

Flamand tyúkleves - avagy nehézsúlyú versenyző, azaz mikor a tyúk győz a marha felett

"... A flamand tyúkhúsleves mégis gasztronómiai csúcsteljesítmény, egy igazi Evander Hollyfield a ringben, Mike Tysonnal ötvözve, ebben a levesben ott lebeg Muhammad Ali ökle, és két tányér után úgy érezzük, egymagunk is be tudtuk volna venni Tróját, mégpedig nem tíz év, de tíz perc alatt. ... Ebbe a tyúklevesbe ugyanis marhahús is kell, s e két jószág közösen olyan erős levest képes teremteni, amely a haldoklót is rávenné arra, hogy eljárja a kállai kettőst. Hibátlanul. ..."

Mivel az úriember cikkeiben sokszor könnyedén kezeli a hozzávalók mennyiségét, s ritkábban szerepelnek pontos adagok és szakácskönyv szerűen leírt elkészítési útmutatás, no meg, az udvarban sem szaladgált, kapargált még naposcsibe sem, nemhogy egy éltesebb tyúkocska, kicsit saját fejem után mentem, s így született az alábbi flamand tyúkleves.

hozzávalók

20 dkg sovány marhahús
2 csirkecomb (tanyasi, állítólag kukoricán nevelkedetté)
1 csirkemell (u.a., mint a combok)
két termetesebb szál murok
egy véznább petrezselyem
kb 20 cm-nyi póréhagyma
fél fej kisebb zeller
2-3 közepes fej krumpli
4 fej csiperke (fehér, barna)
egy kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek margarin
2 ek liszt
2 tojássárga
1 dl tejszín
só, szemesbors, szegfűbors
fél citrom leve

A marhahúst 2,5-3 l vízben, a fűszerek kíséretében a tűzhelyre teszem és félrebillentett fedő alatt, lassú tűzön 50 percig főzöm. A szűk óra lejártával hozzáteszem a csirkehúst és újabb 50 percig együtt főzöm.
A zöldségeket



megpucolom, a murkot, petrezselymet és póréhagymát felkarikázom, nem túl vékonyra, a gombát, zellert és krumplit kockázom, a hagymát csak kettévágom, de a fokhagymát jól felaprózom, majd az összes zöldséget a levesbe teszem. Bő fél órát együtt főzöm a zöldségeket a kétféle hússal, lassú tűzön, félrebillentett fedő alatt.



Szűrőkanállal kiszedem a zöldségeket, a hagymát kidobom, majd másik tányérba kiszedem a húsokat is. A visszamaradt leves sűrű szűrőn átszűröm.



A margarint megforrósítom, csomómentesre keverem a liszttel, majd picit együtt pirítom, éppenhogy színt kapjon. A forró levesből egy kanálnyival simára keverem, majd még egy kanálnyival, végül az összes leszűrt levest ráöntöm és selymesre keverem (ha mégis maradna benne csomó: kisebb szűrővel kihalászni és áttörni).
Amíg a besűrített leves újra felforr, kicsontozom a kétféle húst és a zöldségekkel együtt visszateszem a levesbe.
Elkeverem a tojássárgákat és a tejszínt, az eleggyel finoman behabarom a levest, de vigyázok, már ne főzzem (összeugorhat a habarás).
Fél citrom levével megbolondítom és tálalásra kész.




A marengói csirke receptjét és elkészítését bőven konyhai ténykedéseim kezdeti szakaszában hallottam, hajnali órákban, félálomban, félfüllel, rádióban. Nem kertelek, a nevénkívül nem sokra emlékeztem. Mígnem, egy pénteki irodai kávézás közben megpillantottam az aznapi Metropol újság lapozgatása közben. Hasonlóan kalandos körülmények között, mondhatni félig-meddig kényszer hatása alatt talán még soha nem született ilyen finomság.
A fáma szerint 1800 június 14-én, Marengo olasz városka mellett Napóleon megfutamította az ellene gyülekező osztrák sereget. A győzelmet hírül vivő futár kis híján kétségbeesésbe kergette Dunand tábori főszakácsot, ugyanis a harc viharában és a szétzilálódott francia sorok között szőrén-szálán eltűntek a markotányosok, lábasostól, fakanalastól, alapanyagostól. Azt mondják, nagy nyomás alatt alakul a legszebb gyémánt, hát Dunand tábori főszakács a háborúban (sajnos) megszokott nyomást gyakorolta: rekviráltatott. Csirkét, paradicsomot, fazekat. Fokhagyma köztudottan a tábori főszakácsok mellényzsebében terem, s a francia katonák alapfelszerelésének legfontosabb részét képezik a bor, konyak és kétszersült. A gasztro-legenda nem említi, honnan kerítettek rákot, lehet néhány lelkes kukta hirtelenjében helyben rákászni indult. A főszakács kissé lehangoltan tálalta a hadisarcból sebtében összeállított ebédet, de legnagyobb meglepetésére, Napóleon, aki addig inkább nemes egykedvűséggel evett, mintsem kifinomult ízléssel, a marengói csatát követő győzelmei után újra és újra ezt az ételt kérette asztalára. Dunand tábori főszakács melle minden bizonnyal dagadt a büszkeségtől, igaz, a kemény orosz télvíz idején ugyancsak fájhatott feje, honnan kerítsen sebtiben néhány szépre érett paradicsomot.
A marengói csirke receptjét később Dartois Laguipiere séf csiszolgatta mai végleges formájára, meghagyva a fokhagymás-paradicsomos-fehérboros alapot, rák helyett mindkét oldalán sült tükörtojással.

"... omlósra puhul a jérce húsa, s közben visszaeső alkoholistaként szívja magába a simulékony fehérbor, a büszke konyak, a napsugárízű paradicsom és proletár fokhagyma zamatait, amelyek úgy száguldoznak a pecsenyedarabok körül, mint a francia lovasság az ellenség tétova sorai között ..." hát hogyan lehetne ennek ellenállni?

Marengói csirke

hozzávalók

4 csirkecomb
5-6 fej paradicsom, zimankós kényszer idején sült paradicsommal helyettesíthető
3-4 gerezd fokhagyma
kevéske liszt
olivaolaj (sült paradicsom olaja kitűnő)
fél dl víz
2,5 dl száraz fehérbor - Csopaki olaszrizling, 2004
4 ek konyak
1 fej franciahagyma (salott-) vagy 8-10 gyöngyhagyma
egy csokor petrezselyemzöld
só, bors
tojás, pirítós

A csirkecombokat lebőrözöm, kettévágom, sóval, frissen őrölt borssal megszórom-bedörzsölöm, fátyolnyi liszttel megszórom.
Pár kanálnyit a sült paradicsom olajából megforrósítok és a csirkehusikat mindkét oldalukon barnás-pirosra sütöm, ez nagyjából 4-5 perc.



Hozzáteszem a felkockázott paradicsomokat - egy fej, a többi 6 sült, saját olajától jól lecsepegtetett sült paradicsom volt, az átnyomott fokhagymát, a vékonyan felkarikázott francia/salott/gyöngyhagymát felöntöm a vízzel és borral (vigyázat, az elején spriccel!) és ráöntöm a konyakot is.
Fedő alatt, lassú tűzön 60 percig párolom-főzöm, időnként kicsit megmozgatom, a husikat megforgatom, hogy az egyre sűrűbb szaft mindenütt jól bevonja. Egy óra múlva leveszem a fedőt, rádobom a felaprított petrezselyemzöldet, finoman-óvatosan megkevergetem. Megkóstolom, ha kell (nem kellett) utánnasózom, borsózom.



Fejenként egy-egy tojásból mindkét oldalán sült tükörtojást készítek, megpirítok néhány szelet házi kenyeret, tányérra halmozom az omlósra párolt csirkével, majd meglocsolom pár kanál szafttal.



Tálaláskor egy pohár 2004-es Csopaki olaszrizlinget kínálok mellé (mondhatni, a csirke saját fürdőborát).

Jó étvágyat!

Bábeli ... ízkavalkád, a konyhában

Egy kis francia, egy kis olasz - igaz, ez francia "ráhatásra" - és egy kis magyar.
Bábelinek hangzik, s ha nyelvekről beszélnénk, meglehet, elvesztettük volna a fonalat, de szerencsére francia-olasz-magyar ízek forgataga volt a kihívás.
Ez volt a szombati menü.

Francia hagymaleves

hozzávalók (6 személy + tányérni kóstolgatós)

8 nagy fej hagyma
5 duci gerezd fokhagyma
margarin
2 ek liszt
2,5-2,7 dl húslé (vagy víz+leveskocka)
1,5 dl tej
1 bő ek mustár
só, bors
ízlés szerint bazsalikom, borsikafű
pirítós, sajt

A hagymákat megpucolom, félfejre vágom, majd vékonyan felkarikázom. Edényben megolvasztok kb 6-7 dkg margarint, rádobom a töménytelen mennyiségű hagymát, lelkesen kavargatom, míg a hagyma szép üveges lesz. Belenyomom a megpucolt fokhagymát, jól összeforgatom. Kézügybe készítem a húslét, megszórom a már szinte aranysárga hagymát 2 ek-nyi liszttel. Jól összeforgatom, felöntöm kb 3-4 dl húslével, alaposan összekeverem, hogy ne maradjon csomós a liszttől (habverővel könnyedén), majd hozzáteszem a többi húslét is. Félrebillentett fedő alatt, kis lángon főzöm, amíg a hagyma szinte szétmállik (nagyjából 20-25 perc). Egy tálkában összekeverem a mustárt, a tej egy részét és a levesből egy merőkanálnyit, majd szépen visszaöntöm a lassan fövő levesbe. Hozzáadom a maradék tejet, sózom, borsózom, én szoktam bő csipetnyi borsikafüvet (vagy bazsalikomot) tenni hozzá. Egyet rottyantok rajta, hogy a tejtől kapott hab elfőjjön és lehúzom a tűzről.
Fokhagymás-zöldfűszeres kenyérből készült, sajtos pirítóssal tálaltam.



Bon appetit!

Marengói csirke(comb)

Ennek története van. Eredetileg teljesen mást terveztem főfogásnak a hagymaleves után, de pénteken a kezembe akadt egy újság (metropol), amiben majdnem teljes oldalon taglalták az étel eredetét és receptjét. Mire elolvastam, teljesen megéheztem, és egyúttal eldöntöttem, hogy borjúmáj (eredeti terv) halasztva, jöjjön ez a kicsit fura nevű, kicsit fura-érdekes történetű csirke.
A fáma szerint 1800 június 14-én, Marengo olasz városka mellett Napóleon megfutamította az ellene gyülekező osztrák sereget. A győzelmet futár vitte hírül a táborba, s egyúttal szólt Dunand tábori főszakácsnak, hogy készítsen győzelmi ebédet. Igen ám, de a csata hevében a francia sorok kissé szétzilálódtak, s nyoma veszett a markotányosoknak, alapanyagokkal, felszerelésekkel együtt. A találékony tábori főszakács némi gondterhelt búslakodás után úgy döntött beveti a háborúban sajnos szokásos eljárást, azaz rekvirál. Csirke, paradicsom hadisarcból lett, fokhagymát minden valamire való főszakács hord a zsebében, bor, konyak és kétszersült pedig a francia katonák alapfelszereléséhez tartozott. Arról nem szólt a fáma, hogy rákot honnan kerítettek, lehet néhány lelkes kukta hirtelenjében helyben rákászni indult.
Napóleonnak, aki addig állítólag a legfinomabb fogásokat is nemes egykedvűséggel tüntette el, annyira megízlett ez a sebtiben alkotott étel, hogy aztán minden győzelmes csata után ezt kérte, némi fejfájás okozva ezzel tábori főszakácsának télvíz idején.
A marengói csirke receptjét később Dartois Laguipiere séf csiszolgatta mai végleges formájára, meghagyva a fokhagymás-paradicsomos-fehérboros alapot, rák helyett mindkét oldalán sült tükörtojással.

hozzávalók:

4 csirkecomb
5-6 fej paradicsom
3-4 gerezd fokhagyma
kevéske liszt
olivaolaj (sült paradicsom olaja kitűnő)
fél dl víz
2,5 dl száraz fehérbor - Csopaki olaszrizling, 2004
4 ek konyak
1 fej franciahagyma (salott-) vagy 8-10 gyöngyhagyma, ha nincs, egy csokor petrezselyemzöld
só, bors
tojás, pirítós

A csirkecombokat lebőrözöm, kettévágom, sóval, frissen őrölt borssal megszórom-bedörzsölöm, fátyolnyi liszttel megszórom.



Kevés forró olivaolajon - én sült paradicsom olaját használtam - mindkét oldalukon barnás-pirosra sütöm, ez nagyjából 4-5 perc.



Hozzáteszem a felkockázott paradicsomokat, az átnyomott fokhagymát, a vékonyan felkarikázott francia/salott/gyöngyhagymát felöntöm a vízzel és borral (vigyázat, az elején spriccel!) és ráöntöm a konyakot is.



Fedő alatt, lassú tűzön 60 percig pároltam-főztem ... idézet a cikkből, ahol a receptet olvastam: "... omlósra puhul a jérce húsa, s közben visszaeső alkoholistaként szívja magába a simulékony fehérbor, a büszke konyak, a napsugárízű paradicsom és proletár fokhagyma zamatait, amelyek úgy száguldoznak a pecsenyedarabok körül, mint a francia lovasság az ellenség tétova sorai között ..." ... hát, ennél szebben én sem mondhattam volna :-).
Egy óra múlva leveszem a fedőt, rádobom a felaprított petrezselyemzöldet, finoman-óvatosan megkevergetem. Megkóstolom, ha kell (nem kellett) utánnasózom, borsózom.



Fejenként egy-egy tojásból mindkét oldalán sült tükörtojást készítek, megpirítok néhány szelet sajtos-zöldfűszeres kenyeret, ezekkel tálaltam a marengói csirkét.
Kitűnően illett mellé egy pohár Csopaki olaszrizling, 2004-es évjárat (a csirke is ebben párolódott).



Visszatérő vendég lesz nálunk, már most tudom.

A francia levessel induló és olasz főételt tálaló ebéd záróakkordja a magyar rétes volt.
Szőlős-cseresznyés-túrósrétes. Megegyező a korábban alkotott rétessel, mindössze meggy helyett ezúttal cseresznyebefőtt gyümölcsét használtam. Elkészíteni ezúttal könnyebb volt, már-már rutinosan libbentem át a kezdeti akadályokon és hát segítségem is volt, Manó, aki szemöldök-összeráncolós komolysággal kente a lapokat, rendezgette a szőlő és csereszenye szemeket, de még feltekerni is segített :-)



Ebéd után kidőltünk s csak pihegni maradt erőnk :-)

Jó étvágyat!



Szószedett:
markotányos - a tábori konyhát szállító s erre felügyelő katonák (időnként civilek, sőt nők is, innen a markotányosnő)
rekvirál - erőszakkal elvesz, főleg háborús időkben-övezetekben erőszakkal, a harcok nevében eltulajdonító cselekedetek kifejezésére használták
hadisarc - erőszakkal elvett javak összessége