Húsz liter leves ... és nem volt elég

Családi legendárium, 92. oldal :)
ÉAnyámat nyüstöltük, még anno, gyerekkoromban, hogy főzzön olyan paradicsomos zöldpaszulylevest, amiben tejes paszulyszemek is vannak. De eleget főzzön ám, mert mindig olyan kevés, hogy fél fogunkra sem elég.
Addig, addig kérleltük, míg beadta a derekát, s hogy elég legyen, hát színültig csurig főzte a húsz literes fazekat. Elég is volt. Másfél napra. Annyit tartott a húsz liter leves. Hármunknak ÉApámmal és Öcsémmel.
Szegény ÉAnyám nem akarta elhinni, hogy elfogyott húsz liter leves, szerintem jó ideig szentül meg volt győződve róla, hogy valahova eldugtuk :)

Szóval paradicsomos zöldpaszulyleves. Nem vagyok nagyétkű, de ebből szinte korlátlan mennyiséget el tudok tüntetni. Nem együltömben, de úgy szépen rendre, óránként visszajárva a fazékhoz, kizárólag minőségellenőrzés céljából, ki tudja, az elmúlt hatvan percben nem lett-e valami baja, szegény levesnek :)
Finom reggelire, ebédre, uzsonnára, vacsorára, s finom csak úgy, nasinak is :)

Tejes paszulyszem az a szem, amelyiket frissen fejtjük ki a paszulyból. Ha körömmel kicsit megvágjuk, akkor szinte spriccel belőle a frissesség. Mint a tejes kukoricaszemekből.
Rántással készítem, de éppen csak mutatóban van benne, a leves ízét a paradicsomlé, paszuly és egyéb zöldségek adják.




Paradicsomos zöldpaszulyleves

hozzávalók

~ 50 dkg zöldpaszuly
~ 10 dkg tejes szem
1 nagyobb murok
1 szál petrezselyem
kisebb zeller fele
1-2 újhagyma - ez lehet fejes hagyma is, akkor 1 kisebb, de amíg van a kertben ...
~ 3 l paradicsomlé - vagy sűrített paradicsom konzerv
só, bors
picurka cukor - nem édesre akarom, csak a paradicsom savasságát kicsit elcsapni
1 ek rántás
kamra-hűtő függvényében - 2-3 kanál sült paradicsom vagy 1-2 fej friss paradicsom

A zöldségeket megpucolom, a hagymát és a zellert egészen apróra vágom, a vetemény többi részét felkarikázom. A zellert azért kockázom egészen picire, mert a levesben elsősorban az ízét szeretném érezni, nem a zellerkockákat.
A paszulyt, ha nem fagyasztott, akkor szintén megpucolom és eltördelem, illetve egy részét kifejtem a szemeknek.
Kevés vizet teszek forrni, beleszórom a hagymát és a zellert, nagyjából 5 percig főzöm, hozzáteszem a többi zöldséget is a paszullyal és paszulyszemekkel együtt.
Ha főzök bele sült paradicsomot vagy friss paradicsomot, akkor azt is most teszem hozzá. A friss paradicsomot, mielőtt a leveshez tenném, pár pillanatra forró vízbe mártom, majd hideg zuhany alá tartom és meghámozom, felkockázom.
Felöntöm a levest a paradicsomlével. Vízzel még pótolom, hogy 4-5 ujjnyira ellepje a lé a zöldségeket. Fűszerezem só, frissen őrölt bors, kevéske cukor. Fedő alatt, kis-közepes lángon főzöm, amíg, a zöldségek megpuhulnak.
A rántást elkeverem a levesből kimert forró lével, majd a levesbe visszaöntöm, elkeverem. Most már csak egyet lobbantok rajta.
Paradicsomlé-víz mennyiségétől függően főzök sűrűbb vagy hígabb levest.


Viszonylag hamar megvan, zsenge vagy zsengén leszedett és fagyasztott paszuly elég rövid idő megfő. A leves ízében dominál a paradicsom és a paszuly, a többi zöldség inkább kíséret, kiegészíti az ízkavalkádot. Könnyű leves, mégis tartalmas leves, mivel zsiradék éppencsak van benne, langyosan, hidegen is nagyon finom.



Jó étvágyat !

Szószedett:
paszuly - bab (zöldbab, vajbab, stb)
paszulyszem - értelemszerűen, babszem
murok - sárgarépa

Sütemény levendulával

Ez volt az első levendulás sütemény, amit készítettem. Múlt szombaton kevertük, akkor keresztlányunk segített leszedni bő másfél kanálnyi levendula virágot (mármint a virágocskákat a levágott levendula szárakról).
Itthon megsütöttem, kenyérszeletelő rácsára borítottam és uccu Balatonszárszó. A citromleves cukormáz már ott került rá. Szállítás közben persze egyharmad-kétharmad arányban, miért is ne, megtört a süti, így nem egyben került tálcára az őzgerinc hosszúságú levendulás süti, de ez az ízén semmit nem rontott.
Nemcsak keresztlányunknak és nekünk ízlett nagyon, de Mikipapának is!, és Manótól olyan bókot kaptam, ami arra késztetett, hogy egy hét leforgása alatt újból megsüssem: édesanyám, ez olyan, de olyan nagyon finom volt, még sosem ettem ilyen finomat, süssél még ilyet sokszor! :) Ha csak a felét számolom, mert a többi gyereki túlzás, akkor is olvadozni lehet a dícséret súlyától :)

Több keveset elvet követve, az első sütésnél az eredeti levendulavirág adag felét használtam csak. A második sütésnél már bátrabb voltam, s ugyan itt is másfél evőkanálnyi frissen szedett levendulavirág került a tésztába, de a cukor egy részét levenulás cukorral váltottam ki.
Igaz is, említettem, hogy a levendulás cukros és sós üvegekbe nem szabad erősen föléhajolva beleszagolni? Ugyanis olyannyira intenzív az üvegekből áradó illat, hogy óráig az ember gyereke semmi más illatot nem érez.

Egyszerű kevert sütemény, mondhatni semmi különleges, hacsak az eszméletlenül illatozó levendulavirágokat nem említem, ami levendula ízhez remekül passzol a citromleves cukorbevonat.




Levendulás sütemény

hozzávalók

2 dl tej
1,5 ek levendulavirág
10 dkg margarin
20 dkg cukor - 5 dkg levendulás cukor + 15 dkg cukor
1 citrom héja
2 tojás
30 dkg liszt
1 cs sütőpor
csipetnyi só

A levendulavirágokat éles késsel megaprítom, beleszórom a tejbe és melegedni teszem.
Margarinnal kikenek és kanálnyi liszttel alaposan kiszórok egy őzgerinc formát.
Tipp & trükk :) Lehet hagyományos tepsiben, de akár muffinformában is sütni.


A cukrokat és a vajat habosra keverem, majd egyenként eldolgozom a masszában a tojásokat, és a reszelt citromhéjat is.
Beleszitálom a sütőporral és csipetnyi sóval elkevert lisztet, majd 2-3 részletben, átszűrés nélkül, a kihűlt levendulás tejet és alaposan eldolgozom a tésztában.
Az illatos masszát a kikent-lisztezett formába öntöm, tetejét elsimítom és 170 fokra előmelegített sütőbe tolom. Ha egybe formában sütöm (őzgerinc, kisebb tortaforma, tepsi), akkor 45-50 perc a sütési idő; muffinformában elegendő 25-30 perc (minden esetben érdemes megböködni, azaz tűpróbát tartani).
A készre sült, illatozó süteményt rácsra borítva hűtöm ki.

Nagyjából 8 bőven púpozott ek porcukrot összekeverek egy kisebb fél citrom levével, majd a cukormázzal bevonom a süteményt. A tetejére, a még ragadós cukormázba, frissen szedett levendulavirágokat szórok díszítésnként.
Aki a vastagabb cukormázat kevdeli, több porcukrot és kevesebb citromlevet használhat. Ha kevésbé citromos cukormázat akarnék, akkor a citromléből 1 kk-nyit vízzel válthatok ki.


Tipp & trükk :) Ha őzgerincformában sütöm, a tészta sütéskori "teteje" lesz tálaláskor az alja. Ha egyenetlenül nőne fel a formában sütés közben, a sütéskori tetejét egyenesre vágom, de csak kihűlés után. A leesett "morzsalék" magában is finom, de akár ezt is meg lehet csepegtetni citromleves cukormázzal.

Különleges, mégis egyszerű és nem igényel bonyodalmas előkészületeket sem. A levendula egyedi illata és íze kellemesen átleng a süteményen, de nem uralja erőszakosan, és nagyon finoman harmonizál a citromhéjjal, citromlével.
Bár "egyszerű kevert tészta", egyedisége révén hétvégi, ünnepi asztal dísze is lehet.


Jó étvágyat !

Illatos és finom ... Levendula

Több helyen olvastam levendulás sóról és levendulás cukorról. De nem találtam tippet sem, hogy mihez és hogyan lehet felhasználni. Milyen ízvilághoz illik? Csak a sót vagy cukrot, kiszitálva belőle az illatot, ízt adó levendula virágot? Vagy ehető a virág is? Mikor érdemes leszedni?
Kiskertünkben rengeteg levendula van. Az első tövet Manapóval ültettük évekkel ezelőtt, elég vékonyka kis levendula tő volt, a kerti kiülőt díszíti. Az évek során gyönyörű, hatalmas bokorrá nőtt, pompás illata van és kapott két társat is, ezutóbbi kettő a fűszerkertem lakója lett.


Egyik böngészésem során, itt találtam nemcsak említést levenulás sóról és cukorról, de további felhasználáshoz is tippeket, sőt, egy sütireceptet is.

Éppen levendula virágzás volt, így hát gyorsan leszedtem (ollóval vágtam, hogy a növény többi része ne sérüljön) egy nagy adag illatos, színpompás lila virágot és percek alatt készen volt a levendulás cukor és levendulás só.

Sós ételekhez a leveleit is lehet használni, kis mennyiségben a zsálya, a rozmaring és a kakukkfű bevett alternatívájaként. A levendulában gazdag Provence konyhaművészetében hús- és gombaételek elkészítésekor használják.
A levendulás só remekül használható könnyű hal és csirkeételek, vagy saláták ízesítésére is.
Íze remekül harmonizál az oregánóval, kaporral, bazsalikommal vagy a csomborral.

A levendulás cukorral sokféle, egyszerű sütemény, keksz, kalácsféle íze különlegessé tehető, ha a szükséges cukor egy részét levendulás cukorral helyettesítjük. Citrommal, citromhéjjal készülő édességekhez remekül passzol az íze.
Pudingok, krémek ízesítésére is kiváló.
Lekvárfőzéskor a cukor egy része szintén helyettesíthető vele, például nagyon jól illik citromhéjjal ízesített meggylekvárhoz - ez utóbbi saját tapasztalat.
Grillázs, karamellás mandula, mogyoró, dió készítésekor is használható.

Érdekes módon, a szárított levendula virág erősebb ízt ad, mint a frissen szedett, ezt felhasználáskor érdemes figyelembe venni.
Ha a sóhoz és cukorhoz frissen szedett virágot használunk, a két fűszer, a virágok illóolaj tartalma miatt "megköt", azaz olyanná lesz, mintha gőzt, nedvességet kapott volna. Felhasználás előtt érdemes néhányszor erőteljesen megrázni az üveget, amiben tároljuk.

A levendula illatát a legtöbben szeretik. Meglepő ételekben rábukkanni ízére, illatára, ezért első alkalmakkor érdemes figyelmesen adagolni és a kevesebb több elvet követni.



Levendulás cukor

1 bögre kristálycukor
3 ek levendula virág (fél napja szedett)

A cukrot és a virágot késes aprítóba teszem és néhány pörgetéssel finomra darálom. Üvegbe kanalazom, lefedem és kamrapolcon, sötét helyen tartom felhasználásig.
Ha nem teszem késes aprítóba a cukrot és virágot, akkor felhasználás előtt érdemes átszitálni a cukrot.



Levendulás só

1 bögre só
3 ek levendula virág (fél napja szedett)

Ugyanúgy készítem, mint a levendulás cukrot. Csak a felhasználási területe más :)


Levendula virágzáskor érdemes nagyobb adagokat készíteni, akár több üvegben is, hiszen gyakorlatilag következő virágzásig eláll. Felhasználása fantázia és ügyes ízpárosítás kérdése, kísérletező kedvűek előnyben :) És gasztroajándéknak sem utolsó egy-egy üveg fantasztikusan illatozó levendulás só és cukor.

Levendulás receptek következő postokban :)

Lucskos káposzta

Szegény levesnek nem igazán bizalomgerjesztő a neve. Lucskos, csatakos, sáros, már kiskoromtól ezekre asszociáltam, szerencsére, ez nem tartott vissza attól, hogy megkóstoljam és igencsak megszeressem.
Tudtommal erdélyi magyar étel, s Erdélyben olyannyira közismert, hogy a román ajkú lakosság is átvette és nemes egyszerűséggel "lucskos"-nak hívja.
Többek között keresztlányunk egyik ittlétekor főztem, s neki is annyira ízlett, hogy azóta valahányszor nálunk tölt egy-egy hétvégét, lucskos káposzta mindig kerül az asztalra.

Ez is egy olyan leves, amit sokféleképpen lehet főzni, vastagon - azaz sok rántással, zsírosabb hússal, esetleg szalonnával -, vékonyan, paradicsommal, anélkül, de három dolog feltétlenül kell hozzá: káposzta, hús (vagy kicsit húsosabb levescsont) és a klasszikus csombor-kapor fűszerpárosítás.

Mindamellett, hogy ízletes és laktató, kifejezetten olcsó étel is, hiszen egy közepes fej káposztából is nagy adag lesz, és a zöldségen kívül gyakorlatilag egy kissé húsosabb levescsonttal (pl karajcsont) is nagyon finom.
Mivel általában "vékonyan" főzök, így ez a mostani lucskos káposzta sem lett nehéz leves, melegen és langyosan is kitűnő volt. Ebédnél a tepsis/serpenyős újrkumplit és a tojásos-virslis lecsót kísérte.



Lucskos káposzta

hozzávalók

1 közepes fej káposzta - vagy fél fej, ha kisebb adag készül; a fej másik fele káposztás laskához, párolt káposztához, édes káposzta salátához használható
20 dkg karaj
2 fej paradicsom
só, bors
csombor - azaz borsikafű
kapor
olaj és liszt a rántáshoz

A húst felkockázom és annyi vízzel, ami 4-5 ujjnyira ellepi főni teszem. Ha levesnek való csontból főzöm, akkor azt ugye nem kell kockázni, csak főni teszem. Mikor szép habja lesz, lehabozom, addig nem is fűszerezem, hogy a lehabozásnál ne szedjem ki a fűszert is a készülő levesből.
A káposzta külső, tépett leveleit lehámozom, a fejet megmosom, kettőbe vágom. A félfejeket csíkokra szelem, a csíkokat pedig felkockázom. Hogy a külső leveleken és a torzsa csonkján kívül semmi ne menjen veszendőbe, a káposztatorzsán igazságosan megosztozunk Manóval, övé a több, enyém egy falatnyi :)
Lehabozás után a leveshez teszem a káposztát és annyi vízzel öntöm fel, ami legalább két-három ujjnyira ellepi.
A zöldfűszereket leöblítem, apróra vágom. A levest fűszerezem: só, bors, zöldfűszerek.
Félrebillentett fedő alatt főzöm, közepes-alacsony tűzön, lényeg, hogy főjjön, de nem kell vadul lobogjon. Mivel a káposzta viszonylag sok vizet szív fel fövés közben, időnként megkeverem és ha kell, utánna töltöm.
Kisebb lábasban vizet forralok, beledobom a két paradicsomot, néhány másodperc múlva kiveszem, hideg zuhany alá tartom. Meghámozom, apróra vágom és szintén a leveshez adom.
Kihalászok egy nagyobb darab káposztát és egy húskockát, megkóstolom, készre főttek-e. Ha igen, akkor adagtól függően 2-3 ekanálnyi rántást simára dolgozok a leves levével, majd a gyöngyözve fövő levesbe öntve elkverem.
Megkóstolom, ha kell, utánfűszerezem. Egyet rottyantok rajta.
Kész.
Tejföllel, kenyérrel tálalom.
Kívánság szerint savanykássá tehető a fövő leveshez adott ecettel, vagy tálaláskor citromlével.


Könnyű, kiadós, olcsó s viszonylag kevés munkával elég hamar elkészülő leves. Sűrűbbre hagyva, azaz kevesebb lével s kicsit több hússal, akár egytálételként is tálalható.

Jó étvágyat !

Tepsis / Serpenyős újkrumpli

Az újkrumpliban az a jó, hogy olyan kis apró, helyeske.
Az újkrumpliban az a kevésbé jó, hogy olyan apró, évezred, mire megsikálom.
Az újkrumpliban az a jó, hogy kis apró, nem kell kockázni, szeletelni.
Az újkrumpliban az a jó, hogy hamar elkészül, sokféle képpen ízesíthető.

Ez a serpenyős újkrumpli a sokadik, amit idén készítettem. Viszonylag hamar megvan, ha sikerül elég apró krumplikat venni, de nagyobbakból is készítettem már, azokat kettőbe, négybe vágtam.

Most sikerült egészen aprókat vennem, ugyan a zöldséges ferde szemmel nézte, hogy szemenként válogatom, de nem zavartattam magam, elvégre első a vásárló :)
Otthon lecsipegettem egy bő maréknyi zöldfűszert, kihúzgáltam három újfokhagymát - már jó nagy fejük van - és mély sóhajjal a mosogatókagylóba borította a pityókát. Egy vízben átfürdettem, majd feltaláltam a spanyolviaszt és mindkét kezemben dörzsi szivaccsal egyenként alaposan átforgattam a két szivacs között a krumplicskákat. Így lényegesen hamarabb végeztem a sikálással, mintha egy szivaccsal vagy körömkefével dolgoztam volna.

Remek egytálételt kanyarintottam, de akár köretnek is kiváló, vagy délután, esti sós nasinak, akár hidegen is.
Itthon tepsiben megsütöttem (kisebb adagot lehet nagyaljú serpenyőben is, akkor a zöldfűszerekig lefedem), majd valóban tapadásmentes serpenyőbe átborítva utazott Balatonszárszóra. Ebéd előtt a serpenyőben alaposan átforgatva visszaforrosítottam, így olyan lett, mintha frissen vettem volna ki a sütőből.
Csak Manó nem volt hajlandó megkóstolni, mert ő még mindig azon az állásponton van, hogy most éppen nem szereti a krumplit ... hej, régi szép idők, mikor szó nélkül begyűrte a fokhagymás krumplipürét petrezselymes csirkemájjal ...




Tepsis/Serpenyős újkrumpli

hozzávalók

1 kg aprószemű újkrumpli - kb fél tojás nagyságú
4-5 nagy cikk fokhagyma
1-2 zöldhagyma szárastól
1-2 vékonyabb szál murok
olivaolaj
só, bors
zöldfűszer ízlés szerint - bazsalikom, rozmaring, kakukkfű

tetszés szerint - virsli, feta sajt

A krumplikat megmosom, sikálom, konyharuhára téve kicsit leszárítgatom.
Akkora tepsiben, amiben egy rétegben elfér a krumpli, 8-10 ekanálnyi olivaolajat melegítek.
Ráteszem az újkrumplit és a forró olajban alaposan átforgatom. Forró lerbe teszem és egyszer-kétszer rázogatva "keverem".
Amíg a krumpli pirul-puhul, megpucolom a fokhagymát, hagymát, tessék-lássék feldarabolom, a murkot nagyjából centi vastagra vágom.
A zöldfűszert leöblítem, apróra vágom.
Mikor a krumpli félig kész, hozzáteszem a murkot, hagymát és fokhagymát, majd úgy az utolsó 10 percben a zöldfűszereket is és sózom, borsózom.
Így, hogy a végefelé szórom a már-már kész krumplikra a zöldfűszert, van még elég idő, hogy a fűszerek ízét, aromáját átvegye, de a fűszerek nem égnek meg a kevéske forró olajon.


Ha virslivel készítem, akkor a virslit karikára vagy ferdén vágom és a murokkal, hagymákkal együtt teszem a krumplihoz.
A feta sajtot a zöldfűszerekkel együtt morzsolom az aprószemű krumplira.

Tzatziki sűrűségűre kevert fokhagymás, tejfölös uborkasalátával tálalom.


Jó étvágyat !

Nokkkkedli hány 'k'?

Tojásos nokedlit mindenki készített. Már. Vagy fog. Esetleg nem. :)
Mindenesetre kár lenne kihagyni.

Első tojásos nokedlimnek története van, méghozzá nem is akármilyen.
Az úgy volt, hogy Max barátomék tavasszal meglátogattak bennünket és szokás szerint szóba került, ki mit hogyan készít a konyhában. Azt hiszem, akkor meséltem, hogy nokedli/galuska szaggató híján én bizony kézzel szaggatom a galuskát a levesbe, egyenként, kiskanállal.
És az úgy volt, hogy hétvégén, a zord-morc, őszi vasárnap ellenére, meglátogattuk Max királyságát, a híres-neves Bringatanya fagyizót. Helyesbítek :) Elsősorban Maxékat látogattuk meg, a Bringatanyán.
Max és Cicaanya emlékeztek a kézzel szaggatott galuskákra, és ezzel leptek meg, egy nokedli szaggatóval! :)


A csinos nokedli szaggatóhoz tartozó szűrőt Manó még aznap este "felavatta", ugyanis itthon lecsapott rá és kijelentette, azzal szeretne aludni.
A szaggatót pedig én vettem kezelésbe, s készült életem első tojásos nokedlije vasárnap vacsorára. Aztán gyorsan újráztam is, mert Manapó hétfő estére repetát kért.

Jelentem, a nokedli szaggató kitűnőre vizsgázott!
Max és Cicaanya, köszönöm szépen! :)



Tojásos nokedli

hozzávalók

tojás
liszt
só, bors
2 gerezd fokhagyma
víz
olaj

Lábasban vizet forralok, mikor lobog beleteszek 2 kanálnyi olajat és megsózom.
Négy egész tojást simára keverek nagyjából 8 félig-meddig púpozott ek liszttel - jó állagúra :) dolgozom, azaz annyi lisztet adok hozzá, amíg se túl híg, se túl sűrű nem lesz. Kezdő koromban én sem rajongtam az ilyen "slendrián" megfogalmazásért, de ezt valóban ki kell próbálni; elsőre érdemes egy tojásnyi adaggal próbálkozni.
A nokedli tésztát sózom, borsózom, belenyomok egy gerezd fokhagymát, simára keverem.
És! most jön a varázslat :), ahelyett, hogy egyenként, kiskanállal a fövő vízbe szaggatnám, az egész beleborítom az edényre tett nokedli szaggatóba és a lapátkával terelgetem a tésztát, amíg elfogy. Az álmoskönyv szerint gyors mozdulatokkal terelgetett tészta = kisebb nokedli, míg lassabb mozdulatokkal hosszabb nokedli az eredmény.
Amíg a nokedlik főnek, két tojást felverek, sózom, borsózom, ebbe is belenyomok egy gerezd fokhagymát; serpenyőben 2 ek olajat melegítek.
A készre főtt nokedliket szűrővel kiszedem, lecsepegtetem és egyből a forró olajra teszem. Átforgatom, majd ráöntöm a felvert, fűszerezett tojásokat és addig kevergetem, míg a tojás megszilárdul.

Cukros, citromleves, fokhagymás lébe alaposan megfürdetett fejes salátával tálalom.


Jó étvágyat !

Shrek szamara

Végre! Süt a nap, felhő ugyan van, de inkább fehérbe hajló és ha báránynak nem is, de juhfelhőnek elmegy.
Cél: Balatonszárszó. Lábalóga. Séta ide meg oda. "Turistáskodás" - azaz laza semmittevés.
De.
Mert 'de' mindig van.
De, egyelőre csak röviden megyünk, nincs kedvem ott főzöcskélni és enni ugye, kell. Úgyhogy nekiállok itthon megfőzni-sütni.
Péntek este már nincs hozzá erőm, igaz, nekiveselkedtem többször is, de nem, se ihlet, se erő, se semmi, fáradtak vagyunk. Mondjuk Manapót nem is csodálom, ő pénteken padlástól pincéig tisztára sikálta a házat. Az egészet! Mindig is mondtam, hogy ő életem jobbik fele :D Most a szorgalmasabbik is :D
Szóval főzés-sütés marad szombat reggelre. Lassacskán dél. A ház illatozik. Levendulás süti, lucskos káposzta, kilónyi lecsó, frissen sült mustáros-sörös kenyér, fűszeres újkrumpli. Minden készen, bedobozolva, konyharuhába tekerve, már "csak" nekünk kell elkészülni és már "csak" a pakolás van hátra.

Nézem a csomagokat.
Úristen, mintha egy évre mennénk, pedig csak másfél nap. A nagy nyári leköltözés előtt mindig ez van, újra és újra megtanuljuk, hogy az előkészített majd bepakolt dolgok fele felesleges. Mire a számtalan rövid és hosszú hétvége után eljön a kéthetes balatoni nyár, addig már rutinszerűen kiszórjuk a fölösleges dolgokat. S akkor ugye a konyhát se kötjük a kocsi után, hiszen Szárszón ott a nyári konyha, ahol hipp-hopp finomságok készülnek.
De egyelőre pakolunk. Örök kérdés - vándoréletünk eme szakaszában mit felejtettünk itthon. Aztán visszafele, mit hagytunk ott.

Még el se indultunk, már hullafáradtak vagyunk. Csak mi ketten, Manó nem, ő csupa energia, rohangál füligérő mosollyal.
Alig várja, hogy induljunk. Aztán meg, hogy megérkezzünk.
Mit mondjak? Mi is.
Ott vagyunk már?
Ott vagyunk már?
???

Meleg ebéd 9 perc alatt

Ez a világ egyik legegyszerűbb, ugyanakkor, legfinomabb étele.
Mi nagyon rákaptunk, éppen most tüntettünk el egy hatalmas adagot ketten Manapóval.
Valóban pikk-pakk megvan, igaz, a hét perces határidőt, amit elsőre mondtam nem tudtam tartani, de kilenc percbe tálalással együtt belefértem :)




Tonhalas tészta

hozzávalók

25-30 dkg tészta
2 tonhal konzerv - 2 x 120 gr töltősúly
2 nagyobb újhagyma
2 kisebb-közepes paradicsom - tökéletes tavaly nyáron eltett, hámozott, darabolt paradicsom is
zöldfűszer ízlés szerint, most:
2 kisebb ág kakukkfű
1 ágacska bazsalikom
4 levél rozmaring
só, bors
kevéske olaj

Vizet teszek főni a tészához. Mikor lobog, öntök bele egy kis olajat, megsózom, beleszórom a tésztát, és al dente főzöm, azaz se túl rágós, se túl puha :) Hacsak nem házi tésztát készítek, a zacskókon szokták jelezni a főzési időt.
Amíg a tésztának való víz melegszik, illetve amíg a tészta fő, elkészítem az ebéd többi részét.
A tonhalkonzerveket felbontom, a levét-olaját serpenyőbe öntöm, melegedni állítom.
Kevéske vizet melegítek, mikor jó forró, pár pillanatra beledobom a két paradicsomot, majd gyors váltásban hideg víz alá tartom; így a héjuk könnyen lehúzható.
A hagymákat megmosom és zöld szárával együtt vékonyra karikázom.
A zöldfűszert leöblítem és apróra vágom.
Amikor a tonhal leve-olaja forró, rászóróm a felkarikázott zöldhagymát és aprított zöldfűszert, megfonnyasztom, mehet mellé a hámozott, felaprított paradicsom. Borsózom, só nem kell, tapasztalatunk szerint elég sós a tonhal magában.
Amíg a feltét néhányat rotyog, ellenőrzöm a tésztát, majdnem kész.
A serpenyőbe borítom a tonhalat, átkeverem.
Leszűröm, lecsöpögtetem a tésztát és a forró feltétre borítom.
Átkeverem.
Tálalom.


Egyszerű és fenséges! Kívánság, ízlés, konyhai készlet szerint felaprított olivabogyóval vagy szezámmaggal meg lehet szórni, esetleg feta sajtot morzsolni a tetejére.

Jó étvágyat !

Almás palacsinta eperrel, ribizkével

Szomszédasszonytól kaptunk egy nagy tányér tulipiros ribizkét. Manó azt mondta, megenni nem, de a levét megissza. Hát ketten leszemeztük, aztán megmostuk, segített szűrőben kipréselni. Sem úgy, hígítatlanul, sem vízzel hígítva, sem kicsit édesítve nem ízlett neki. :(
Ez van, zöldséget mindet megeszik, nyersen is nagyon szeret mindent, de a gyümölcsökből csak banán és alma.
Szóval volt egy tányér ribizkém.
Előző nap sütött aranygaluska mellől maradt néhány kanálnyi házi vaníliapuding.
Hmmm, puding ribizkével ...

Manó palacsintát óhajtott vacsorára. El is tüntetett hármat, aztán reggelire még hármat. A maradék palacsintatésztából almásat sütöttem.
Hmmm, ribizlis vaníliapudinggal töltött almás palacsinta ...

A zöldségesnél kaptam szép epret, egészen kivételesen nem eszement áron.
Hmmm, ribizlis-epres vaníliapudinggal töltött almás palacsinta ...

Nagyon finom!




Almás palacsinta ribizlis-epres vaníliapudinggal töltve

hozzávalók

palacsintatészta egy tojásból - tojás, liszt, kevéske tej, buborékos ásványvíz, csipetke só
egy közepes alma
olaj

vaníliapuding - 0,5 l tej, 3 dkg étkezési keményítő, 4 dkg vaníliás cukor, fél vaníliarúd magja

ribizke, eper

A palacsintatésztát a szokásos módon keverem, kicsit sűrűbbre, mintha hígpalacsintát sütnék. Én a masszához szoktam keverni 3-4 ek olajat, nemcsak kevésbé ragad, de a serpenyőbe is elég picurka olaj a sütéshez.
Az almát meghámozom, nagylyukú reszelőn lereszelem, belekeverem a palacsintatésztába.
Az almás palacsintákat a szokásos módon megsütöm.


A házi vaníliapudinghoz az étkezési keményítőt simára keverem a tejjel, hozzáadom a vaníliás cukrot és a vaníliarúd kikapart magját, majd lassú tűzön, állandó keveréssel besűrítem.
Nekem eddig nem vált be egyik házi praktika sem, hogy kevergetés nélkül hűljön a puding bőrtelenre (tetejét cukorral megszórni, folpackkal vagy tányérral lefedni), így gyorsan hideg vízbe állítom, kevergetve hűtöm ki.

A ribizkét leszemezem, az eperrel együtt megmosom, lecsepegtetem, az epret feldarabolom.
Megtöltöm a palacsintákat.


Hát ez nem az a palacsinta, amit kézből - Kistata szavaival köröm közül - lehet enni, ehhez tányér kell és evőeszköz, meg a végén ügyes nyelv, amivel ki lehet nyalogatni a puding maradékát :)


Jó étvágyat !

Blog-hőség és nyári ruha

Az úgy volt, hogy jóhiszeműen megírtam, még csütörtök este, egy "Nyerj klímát a háziorvosodnak" játék szavazásra felhívó postot; annak rendje és módja szerint beállítottam az időzítést a megjelenítésre ... aztán ... semmi nem történt ... :(

Pénteken úgy alakult, hogy egész nap nem tudtam meglátogatni kedves blogomat, szombat-vasárnap hőguta-elkerülős lábalógára mentünk Balatonszárszóra. Ott pedig a netről hallottak már, egy utcával odébb van is, de pont ott, ahol mi voltunk, hát, sajnálják, ott már nincs szolgáltatás :(

Tegnap panaszkodtam-bosszankodtam Barátaimnak, hogy az időzítés megadta magát, szépen megírt szavazós post sehol. Jó hír a rosszban, hogy a Bumeráng 'nyerj klímát' játékát kisvároskánk kedvenc gyerekorvosának, Kinga dokinéninek a várója kapja.

Kedves Edit barátném ötletelt, miszerint, lehetséges, a blogom megunta a régi ruháját, s szép új nyári ruhára vágyik, mint Chef Viki barátném és Max barátom blogja.

Blogom mostani ruhája nem kis munka eredménye, úgy tűnik, lassacskán a gépem is megunja a dolgozást, nemegyszer feladta a harcot és lefagyott, miközben a különböző sablonokat, beállításokat próbálgattam. Nem mondom, hogy ez a végleges vagy tökéletes nyári blog-ruha, de szabás-varrás tudományomra való tekintettel, mondhatnám, nem is rossz :)

Ha van közületek valakinek észrevétele, hol kellene átszabni, bevenni, kiengedni, hova kellene egy fodor vagy gomb ... előre is köszönöm :)

Off-topic: Klímát az orvosi váróba - HÍR

Kedvenc reggeli rádióműsorom a Bumeráng, ez amolyan volt, van és lesz dolog :)
Hallgattam a minap is irodába araszolás közben, s igen megtetszett a "Klímát a háziorvosomnak" megmozdulásuk.

Miszerint:
1) egy kedves hallgató hívja fel a Bumerángot,
2) énekeltesse meg az orvosi rendelőben várakozókat,
3) a dalszövegbe szőjjenek bele néhány szót, ami az egészségügyre utal (orvos, ápolónő, orvosi váró, stb).
.. a betelefonáló és adásba kerülő hallgatók bármely magyarországi település bármely orvosi várójába nyerhetnek egy klímát + beszerelés.
A nyerés feltétele - a fentiek mellett - hogy a Bumeráng népes hallgatósága péntek 9.00-hétfő 9.00 között az adott település nótájára adja a legtöbb szavazatot a műsor honlapján.

A hét minden napjára jutott egy-egy lelkes hallgató, aki rögtönzött kórussá szervezte az orvosi rendelőben várakozókat ... és ... a mai napon városkánk kedvenc gyerekorvosának rendelőjéből szólt a dal!

Érdemes rászánni néhány percet és meghallgatni - a gyerekorvosi rendelőben gyanútlanul várakozók, főleg édesanyák a gyerekekkel, valami fergeteges kórusművet rittyentettek! :D

Bumerang.hu > június 10 > 8:40 Klímát a háziorvosomnak



Mint Martonvásáron élő és gyakorló édesanya valóban csak megerősíteni tudom, hogy Kinga dokinéni :) messzemenően a legjobb és leghozzáértőbb gyerekorvos. Nem mézesmázas, nem csöppen el az apróságoktól, odafigyel a legkisebb jelre is, nemcsak érti, de szívvel-lélekkel teszi is a dolgát. Egyszer fültanúja voltam, amint egy - sorozatos iskolai hiányzásait igazolandó - éppen orvosi igazolásért kuncsorgó kamasszal beszélgetett, nem mint orvos, mint ember.

Hajrá Martonvásár, hajrá Kinga dokinéni! :)
Holnaptól lehet szavazni! :)

Főzelék - de luxe :)

Még tart a sóska, fejes saláta szezonja, hát gyorsan leírom, nálunk - többek között -, hogy készül a főzelék. Hátha valaki ehhez is kedved kap, mint például a rakott-sült salátánál többen jelezték, hogy mentették a receptet, s a saláta leves de luxe is többeknek megtetszett.

Mint írtam, nagyon szeretjük, külön-külön és együtt is ezt a két hallhatatlan zöldet.
Rendkívül sokféleképpen elkészíthető, s amellett, hogy egészséges, még üdítő, hűsítő, sőt, olcsó is :)

Ez a főzelék a bennelévő egyéb zöldségekkel (zöldhagyma, murok, karalábélevél, reteklevél) és a hozzáadott feta sajttal érdemelte ki a de luxe kategóriát. Lehet így is és természetesen lehet a "hagyományos" módon is főzni, habarva, rántva. S biztos van még ezer és egy féle módja a saláta-sóska főzelék készítésének.
Szívesen veszek minden ötletet :)




Sóska-saláta főzelék de luxe

hozzávalók

3 bő marék sóskalevél
1 közepes fejes saláta
1 murok
fél szál petrezselyem
2 zöldhagyma, zöld részével együtt
3 újfokhagyma vagy ugyan ennyi kövér gerezd
3-4 karalábélevél
3-4 reteklevél
2-3 ek feta sajt
kevéske tej, szűk fél dl
só, bors
1 ek olaj

A hagymákat megpucolom, vékonyan felkarikázom.
A murkot, petrezselymet julienre vágom.
A karalábé és retekleveleket megmosom, leszárítgatom, apróra vágom.
A sóskát és a fejes salátát alaposan megmosom, leszárítgatom (pl konyharuha közé teszem és átlapogatom). Laskára vágom.
Az olajat megmelegítem, ráteszem a hagymákat, nagyjából egy percig keverem. Rászórom a vékonyra vágott murkot, petrezselymet, átforgatom, majd teszem is a serpenyőbe a metéltre vágott sóskát és salátát.
Közepes tűzön nagyjából 8-10 percig párolom, időnként megkevergetem. A zöldek (sóska, saláta) levet engednek, nem kell alá vizet tölteni.
Beleszórom az ízesítőnek szánt, felaprított karalábé- és retekleveket, majd sózom, borsózom.
Még 1-2 percig együtt rotyogtatom, aztán rámorzsolom a feta sajtot. Ezzel annyit hagyom a tűzön, amíg a sajt kicsit olvadozni kezd (nem fog úgy olvadni, mint pl a trappista vagy edami, de változik az állaga). A főzelékhez löttyintem a kevéske tejet, még egyszer alaposan összekeverem, félrehúzom. Megkóstolom, ha kell még fűszerezem.

Puliszkával tálalom. S talán úrinőhöz nem méltó módon, udvariassági falatot sem hagyva, együltömben eltüntetem az egészet :)



Jó étvágyat !

Az egyszeri süni meséje & a második legszebb tíz év

Éldegélt jópár évvel ezelőtt egy süni. Egy teljesen átlagos süni volt, még csak nem is a Négyszögletű Kerekerdő közepén élt, csak úgy bele a nagyvilágba.
Önérzetében kicsit sértett sünink szúrt és prüszkölt minden közeledésre. Úgy gondolta, jobb az ismert társnélküliség, mint bármilyen ismeretlen - ergo előre nem látható veszélyeket, fájdalmakat, csalódásokat rejtő - társaság.
Telt s múlt az idő, és sünink egyre jobban megbarátkozott kissé undok természetével. Továbbra is szúrt és prüszkölt és nem volt hajlandó senki közeledését elfogadni.
Mígnem, egy szép napon, sünink találkozott A Herceggel. Igaz, A Herceg nem fehér lovon érkezett, sőt, lovagolni sem tudott, mégis, ő volt A Herceg.
A Herceg kedves volt és mosolygós és végtelen türelemmel és némi kedveskedő csellel elérte, hogy az egyszervolt süni már nem szúrt és nem prüszkölt ... annyira.
Hála A Herceg kitartásának és eltökéltségének, süni egyszercsak azon kapta magát, hogy várja a találkozásokat. Mint a kisherceg rókája, lassacskán megszelídült. Már egyáltalán nem szúrt és nem prüszkölt. Sőt ... időnként mosolygott is, amúgy süni módra, kicsit tüskésen, de nem szúrósan.
Telt az idő, a napok hetekké, a hetek hónapokká lettek, s végtelen szeretettel, kitartással A Hercegnek sikerült megszelídíteni az egyszeri sünit. Annyira, hogy hetedhétországra szóló, szűkkörű lagzit csaptak, s attól a naptól kezve, ásó-kapa-nagyharang sem választhatja el őket egymástól.
Ennek immár kereken öt éve. Öt csodálatos, szeretettel, figyelemmel, kedveséggel és vidámsággal teli öt éve.
:)



Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy minden nő életében kétszer is eljön a legszebb tíz év időszaka ... először 29 és 30 között.
Másodszor ... nos a másodszori legszebb tíz év kicsivel az első legszebb tíz év után következik ... :)
Hétvégén kettős ünnepünk volt. Ásó-kapa-nagyharang napja és második legszebb tíz év napja :D

Sajnos bográcsozási terveink a heteken át tartó esős idő elfújta, ugyanis az összes fa olyan mértékben átnedvesedett, hogy kisebb csoda sem volt elegendő a tűzgyújtáshoz. Így a kolbászos, sok zöldséges, csipetkés bográcsgulyás rendhagyó módon a tűzhelyen készült, kuktában.
Vajon sült fűszeres újkrumpli grillezett pulykamellet (joghurtos) és grillezett tarját (mustáros) kísért.
Szintén terítékre került olivabogyóval tálalt tonhalas penne.
A finom ünnepi ebédet cukros dióval bőven megszórt, vaníliasodóval körített aranygaluska zárta.
A nap fénypontjaként eperlekváros és banános George Hamilton torta díszelgett az asztalon, tejfölös eper kíséretében.
A felsorolt finomságok olyan ütemben fogytak, hogy fényképen megörökítésre esély sem volt :) No nem gond, majd legközelebb.
Soha rosszabbat a következő évfordulóra és születésnapra :)

Pálinka

Bár nem vagyok nagy ivó, vagy tán éppen azért :), nagyon szeretem és becsülöm az igazán jó pálinkát.
Az olyat, ami selymes, gyümölcs-, esetleg gyümölcs és méz ízű. Erős, de nem kapar, nem fojtogat. Tüzes és melegséggel áraszt el, mégsem éget.
Egyszer megkínáltak egy pohárka 15 éves körtepálinkával. Hmm ... :) Az illata érett körte. A színe, mint a sötét arany. Lustán mozdult a pohárban, nyomot hagyva annak falán. Semmi kellemetlen utóíz, semmi kaparás, égető érzés. Csak az ínyenc élvezet, ahogy egy kortyot, lenyelés előtt pár pillanatig a számban tartva, minden lehetséges érzékszervemmel egyszerre éreztem-ízleltem-láttam-szagoltam.

Ezt a dalt, pontosabban a végét, valamelyik rádióadón hallottam először. Aztán Dóri barátnőmnél volt szerencsém végighallgatni. Nagyon tetszik.
Kívánok egy pohárka igazán finom pálinkát mindenkinek, aki szereti :)

Olasz kenyérrúd

Azt hiszem az a tény, hogy Manó sokszor nem szívesen eszi meg a "hagyományos" kenyeret - szóval azt, ami kenyérnek is néz ki formája szerint - időnként elég nagy kreativitásra ösztönöz; így születtek a datolyás kenyérmuffinok és a magos kenyérmuffinok, a törpkenyér, a vajas tészta alapú minikuglóf kétféle ízben, ésatöbbi.
Egyik kétségbeesett pillanatomban bukkantam rá erre a kenyérrúd receptre, amiből egyszerre kétfélét is sütöttem: kenyérrudakat, nagyjából betartott a sütési idővel és grissini ropogóst, kicsit továbbsütve. Igaz, a grissini úgy sikeredett, hogy elfelejtettem, a második adag kenyérrúd még a sütőben csücsül; viszont nagy sikere volt :)

Lehet natúr, lehet mákos, sós, kinek hogy tetszik. A mákos remekül mutat kínáló tányéron, tálcán, evés után inkább rémálom, mert a mákszemek apró gyöngyökként peregnek le az éppen rágcsált kenyérrúdról ... Első nekifutás után, mikor recept szerint kívülről mákoztam, jutott épp elég takarítanivaló :) Másodjára már sirítés közben belegyúrtam a tésztába a mákot, talán kevésbé látványos, viszont több mákszem került a szánkba, mint az asztalra, földre :)




Olasz kenyérrudak

hozzávalók - kb 30 db

2 dl víz
3 ek olivaolaj
35 dkg liszt
1 1/2 tk só
1 1/2 tk szárított élesztő

kenéshez-szóráshoz
olivaolaj
mák
durva szemcsés só

A tészta hozzávalóit érkezési sorrendben kenyérsütő gép formájába teszem, majd dagaszt-keleszt programot indítok.
Másfél óra múlva alig lisztezett lapítóra szedem a kissé puha, de nagyon jó állagú, rugalmas tésztát. Lisztes kézzel átdögönyözöm, majd szemre három felé osztom.
Mindegyik adag tésztát még 10 részre osztok. Minden tésztadarabot nagyjából 30 cm hosszú rúddá sirítek.
Tipp :) A darálatlan mákot (mintha liszt lenne) a lapítóra szóróm, s azon sodrom rúddá a tésztadarabokat, így a mák beledolgozódik a tésztába.

A tésztarudakat sütőpapíros tepsibe sorakoztatom.
Megkenem olivaolajjal és megszórom mákkal vagy durva szemcsés sóval, de néhányat csak úgy, á la natúr hagyok, olajjal lekenve.
Tipp :) Vagy rossz helyen keresem, vagy nem látom a szememtől, de eddig még nem volt szerencsém durva szemcsés sót vásárolni. Viszont a normál asztali (nem finomított) sót átszitálva, a szitában maradt szemcsék tökéletesen megfelelnek a kenyérrudak szórásához. A kapott finom só pedig nagyon jó békebeli perec sós kenéséhez.

Konyharuhával letakarva, meleg-langyos helyen 10-15 percig pihentetem, vagy nagyjából addig, amíg a sütőt 200 fokra melegítem.
Kenyérrudaknak 12-14 perc sütési időt számolok, ropogós grissininek 16-18 percet. Sütőtől és a rudak vastagságától is függ, ezért érdemes sütési félidő után meglesni, hogy viselkedik a tészta.
A megsült kenyérrudakat rácsra kapkodom, hűlni teszem. Mivel vékony tészta, hamar kihűl.

Tipp :)
A kenyérrudak légmentes zacskóban/dobozban néhány napig kifejezetten jól bírják a tárolást (ha megérik :).
Nagyobb adag esetén, a kisült kenyérrudak remekül állják a fagyasztást és percek alatt kiolvadnak - csak azok, amelyeket nem sóval szórtam!
Ha az előző nap sült vagy fagyasztóból kivett és felengedett kenyérrudakat kínálás előtt pár percre forró sütőbe teszem, olyanok, mintha frissen sültek volna.



Már langyosan és önmagában is kiváló kenyérpótló, rágcsa, unalom- vagy éhségűző :) De lehet zöldfűszeres túrós, vagy más hirtelenjében rittyentett mártogatós mellé tálalni.
Manó tojásrántottát tunkolt vele, aztán virsli mellé ropogtatta.

Jó étvágyat !

Két orgonabokor

A kertünkben élő két orgonabokornak története van.
Egyiket, amelyik idén már másodszor virágzott :), Manapó ültette évekkel ezelőtt. Teljes meglepetés volt, mert beszéltünk róla, hogy egyik nagy kedvencem az orgona s szeretnék egy bokrot a kertbe ... aztán egyszercsak ... ott volt :)


A másikat idén ültettük. Messziről s mégis, közelről érkezett.
Mamim egyik kedvence is az orgona. Volt. A kis orgonaág Mami sírjáról van.
Remélem, nagyon szeretném, hogy néhány év múlva ez is olyan bódító illatú virágokat hozzon, amiért Mami szerette az orgonát.

Csirkemáj fűszeres mustárban sütve

Ellesett recept, Chef Viki barátnémtól koppintottam :)
Szeretjük a májat, legyen az szárnyasé vagy négylábúé; a hagymás májat, de azzal az a gondunk, hogy a hagyma miatt nem tudunk sokat enni belőle; ha olajban sütöm, egyrészt mindenütt olajszag lesz, másrészt, az sem egy kifejezetten könnyű étel, pont az olaj miatt.

CV receptjében megtetszett, hogy gyakorlatilag öt perc alatt összerakható, a szűk fél óra alatt, amíg sül nemigen kell vele foglalkozni, mindemellett fűszeres, szaftos, mégis könnyű és hát nem utolsó sorban kiadóssága mellett olcsónak is mondható.

Első nekifutásra bő fél kg csirkemájból készítettem, Manapóval ketten szinte az egészet megettük együltünkben, pedig nem magában, de salátával, puliszkával, saláta-sóskafőzelékkel tálaltam.
Másodjára kerek egy kg májat sütöttem a fűszeres, mustáros szaftban, nagy részét ebédre megettük, a maradékból pedig igen kellemes házi májkrémer rittyentettem.




Fűszeres, mustáros máj

hozzávalók

fél kg csirkemáj
5 ek olaj
5 ek mustár
só, bors
3 szál újfokhagyma vagy u.e. gerezd
1 szál újhagyma
friss zöldfűszerek ízlés szerint, most kakukkfű és bazsalikom

A csirkemájat leöblítem, papírtörlővel leszárítgatom, lehártyázom, a nagyobb darabokat félbe vágom.
A zöldhagymát és újfokhagymát vékonyan felkarikázom. A zöldfűszereket leöblítem és apróra vágom.
Az olajat összekeverem a mustárral, a felaprított zöldfűszerekkel, a karikázott hagymákkal, frissen őrölt borssal gazdagítom.
A csirkemájat tepsibe rendezem, nyakonöntöm a mustáros-olajos-fűszeres keverékkel.
Forró, 180 fokos sütőbe tolom 25-30 percre. Sütés alatt fakanállal egyszer átforgatom.

Még ki sem veszem a sütőből, hihetetlen illatorgia árasztja el a konyhát, az ebédlőasztal köré csábítva kicsit és nagyot.
A fűszeres mustárban sült májat saláta-sóska főzelékkel és puliszkával, illetve a máj szaftjával megcsepegtetett salátával tálalom. De remekül illik hozzá a krumplipüré vagy héjában sült krumpli is.


Gyors & könnyű - Mindössze 30-35 perc alatt "kérek még!" jelzős finomság rittyenthető és kezdő konyhatündérkék számára sem jelent nehézséget elkészíteni.

Jó étvágyat !

Fűből-fából ... finomság

Ha nem is minden fűből-fából válogatás nélkül, de igen sokból készíthető nem mindennapi finomság, ami színesítheti, változatossá teheti a megszokott étkezést.

A bodza, szörp és/vagy ivólé, esetleg tea formájában, minden konyhában előfordul. Jómagam legalábbis nem találkoztam még olyan emberrel, aki visszautasított volna egy pohár gyöngyöző bodza üdítőt :)
Miután virágait levedlette, ősszel beérő, sötétszínű bogyóiból remek lekvár készíthető. Vetekszik bármely erdei gyümölcs lekvárral, erőteljes, karakteres ízű. A bodza lekvár egyetlen hátránya, hogy korlátlan és mértéktelen fogyasztás esetén (kanállal, üvegből :) szép lilás-kékre színezi az ember nyelvét, ajkait :)
Bodza virággal tavaly kezdtem kísérletezni, egy VKF kapcsán, s született a bodzavirágos nudli, ahogy illik, bodzaszörp kíséretében tálalva.
Aztán került bodzavirág édes és sós palacsintába, de mire dokumentálhattam volna, felfaltuk :) Így "kényszerűségből" idén is sütöttem, egyelőre csak édeset, igaz kétfélét; a többi virág ment szörpnek (500 gr).
Ahogy elnézem, újabb bodzavirág szedést kell beiktatni hétvégi napirendünkbe, remélhetőleg az idő kegyes lesz.




Bodzavirág palacsinták

hozzávalók

bodzavirág - szárastól, illetve csak az apró fehér virág
palacsintatészta: 1 tojás, liszt, löttyintésnyi tej, buborékos ásványvíz
tetszés szerint:
1-2 ek cukor
fél rúd vanília
fél narancs reszelt héja
olaj

Az első változatban sűrű palacsintatésztát keverek.
Ízesítem fél vaníliarúd kikapart magjával, édesítem 1 bő ek cukorral.
A bodzavirágokat óvatosan lerázogatom az esetleges bogárkáktól, majd szárukat megfogva a sűrű palacsintatésztába mártom. Jól átmozgatom, kiemeléskor hagyom kicsit lecsepegni.
Serpenyőben, ujjnyi magasan álló, forró olajban kisütöm, mindkét oldalán.

Tipp :) Hogy a virágok szárából minnél kevesebbet együnk, amíg a bodzavirág palacsinták egyik (első) oldala sül, ollóval levágom a kiálló szár részeket, majd ezután fordítom és sütöm a másik oldalon is.
Tipp :) Hogy az olaj csak kellően, de ne túlságosan forró legyen, könnyű ellenőrizni: a tésztából picikét a melegedő olajba cseppentek. Ha az olaj elkezd dolgozni a tésztacsepp körül, akkor jó/hamarosan elég meleg. Ha hirtelen megkapja a picurka tésztát, akkor túl forró; ilyenkor érdemes félrehúzni a tűzről és hagyni kicsit visszahűlni.


A képen két, sűrű tésztába mártott, bodzavirág palacsinta szárát már levágtam, az előtérben lévő kettő még fodrászkodásra vár.

A mindkét oldalán megsült bodzavirág palacsintákat papírtörlőre szedem, leitatom a felesleges olajat.


Stílszerűen :), frissen főzött bodzateával tálalom.




A második változathoz normál állagú palacsintatésztát keverek.
Ízesítem fél narancs lereszelt héjával, édesítem egy csapott ek cukorral.
A tésztához szórom 4-5 tenyérnyi bodzavirág apró fehér virágát, majd elkeverem.
Éppenhogy olajos serpenyőben, a hígpalacsintához hasonlóan megsütöm.
Papírtörlőre szedve leitatom, majd tálalás előtt porcukorral megszórom.
Manónak ez a változat jobban ízlett, hatalmas bögre kakaó kíséretében négy féltenyérnyi palacsintát eltüntetett reggelire.

Ez a két finomság nem jöhetett volna létre Manó nélkül, aki nemcsak a bodzavirág szedésben segített, de a palacsintatésztákat is óriási buzgalommal keverte :)



A bodzavirág palacsinták édes változatai mellett érdemes kipróbálni a sós-fűszereset is. Mindkét fenti módon elkészíthető, annyi különbséggel, hogy vaníliarúd magja, reszelt narancshéj, illetve cukor helyett a palacsintatésztákat sóval, borssal, apróra vágott, tetszés szerinti zöldfűszerrel ízesítem. Az így sütött sós-fűszeres bodzavirág palacsintát köretként tálalom, vagy friss tavaszi salátához kínálom.

Jó étvágyat !