A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Poszt-turkáló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Poszt-turkáló. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 7., szombat

Poszt-turkáló: A türkizkék hegedű

A poszt-turkáló rovat felélesztése kapcsán jöjjön hát a bejegyzés a szintén kimaradt, második Dávid Veronos kötetről is. A türkizkék hegedű azért is különleges számomra, mert az elején, az előző kötet ajánlói közt az én posztomból is szerepel egy részlet benne. 

A türkizkék hegedűről 2011.07.07-én írtam a freeblogon:

Amikor Veron első kalandjait befejeztem, már előre vártam, hogy legyenek még róla történetek, kíváncsi voltam, milyen rejtélyek fűszerezik még Ókanizsa életét.

Amikor felröppentek a hírek a türkizkékről, nagyon örültem, és a borító megjelenésekor is elégedett voltam, folytatódott a tapétás vonal, a finom minta, a tusbetűk. :)

Amikor megtudtam, hogy a történet nem Ókanizsán játszódik, csalódott voltam. Bizony. Pedig nem kellett volna.

2022. április 10., vasárnap

A fekete zongora

Forrás.
Emlékeztek még a poszt-turkáló rovatra? Azokat a könyves bejegyzéseket mentettem át ebben a rovatban a blogspotra, amiket annak idején a freeblogon lehetett elérni - amíg az be nem mondta az unalmast. 2014 és 2018 közt sok-sok posztot tettem ki a régiek közül erre a felületre is, és úgy gondoltam meg is vagyok, a többi nem annyira érdekes, nem aktuális, nem sikerült jól, vagy csak töltelékposzt volt, a rovatot pedig megszüntettem. 2020 áprilisában tűnt fel egy "hiányzó", a Bogár bárd meséi, amivel mégis kiegészítettem az "előtrúrt" bejegyzések sorát.
Nemrég pedig egy barátnőm próbált keresgélni a blogon, és meglepetten vont kérdőre: A fekete zongoráról nem írtam? És hát dehogynem... Azt hiszem ideje lesz még egyszer, friss szemmel átnézni, nem maradt-e ki valami mégis, aminek itt a helye. ;) A Dávid Veron sorozat főleg ne legyenek hiányos! 2010.08.10.-én írtam A fekete zongoráról:

2020. április 20., hétfő

Bogar bárd meséi

Meglepődtem, amikor a blog keresőjébe beírva nem találtam posztot Bogar bárd meséiről... Azt hittem, hogy a poszt-turkáló rovatban ezt is átmenekítettem a többi potteres poszt mellett, de úgy tűnik, valahogy kimaradt. Pedig remek kötet; szuper kiegészítése a varázsvilágnak, és nagyon kellemes elmerülni benne. Az ember egy picit varázslógyereknek érezheti magát, levetkőzve a mugli felnőtt maskarát magáról, ha csak egy órácskára is.

2008-ban, majd 2011-ben olvastam a kötetet, így igazán érett már egy újraolvasás. A 2018-2019-es HP összes újrázás után érdekes módon nem vettem kézbe ezt is, magam sem értem, miért. 
A mostani élmény kilóg a sorból, mert ezúttal - bár a kötetet is forgattam közben, és megnéztem újra az illusztrációkat - hangoskönyv formában élvezhettem a meséket, nem is akármilyen narrátorok társaságában: Evanna Lynch, Jason Isaacs, Bonnie Wright, Warwick Davis, Noma Dumezweni és Jude Law adták hangjukat a projekthez. 
Kis lélekbalzsam olvasmány volt, habár A mágus szőrös szíve (The Warlock's Hairy Heart) Poe-féle horrorsztorik közt is simán megállná a helyét. ;) A mesék mind tanulságosak és eredetik. 
Dumbledore kommentárjai a történetek után viccesek, és hozzáadtak a mesékhez, és a kötethez, de az is igaz, hogy néhol szinte hosszabb a kommentár, mint maga a mese.



Ha már úgyis kimaradt, de most adja magát a lehetőség, bemásolom ide a korábbi, 2011-ben írt posztomat a kötetről: 

20110411 The Tales of Beedle the Bard

Az újraolvasási tervbe természetesen beletartozott ez a mesegyűjtemény is, ami szerves része a hetedik kötetnek, és többet is hordoz mint a meséket magukat.
Jó ötletnek tartom, hogy Rowling megírta és illusztrálta is ezt a kis kötetecskét, ami öt mesét tartalmaz. Tóth Tamás fordította magyarra, ahogy az összes HP könyvet és  Bogár Bárd meséi címmel jelent meg:
A mesék: - The Wizard and the Hopping Pot (A varázsló és a pattogó fazék) - The Fountain of Fair Fortune (A szerencse színes szökőkútja) - The Warlock's Hairy Heart (A mágus szőrös szíve)- Babbity Rabbity and Her Cackling Stump (Nyiszi Nyuszi és a locsifecsi fatönk) - The Tale of the Three Brothers (A három testvér meséje).
A magyar kiadás Harry Potter világának legendás mesekönyve feliratú papírszalaggal volt átkötve.

A kötet érdekessége, hogy minden mese után Albus Dumbledore kommentárjait olvashatjuk. Amikor megjelenésekor először olvastam, nagyon zavartak ezek a részek, a magyarázatok. Tulajdonképpen nem tudom ez miért volt, mert ez alkalommal meg éppenhogy humorosnak és odaillőnek találtam őket. :)
A legjobban a The Warlock's Hairy Heart című mese tetszett, ami gyakorlatilag egy Poe-stílusban íródott, szabályszerű rémsztori.
A The Tale of the Three Brothers ismerős volt már ugyebár, az utolsó HP kötetből is, de ennek ellenére szívesen olvastam el mégegyszer és idéztem fel a könyvbéli részleteket is, és a filmből is azt a nagyszerű jelenetet, amikor fekete-sárga sziluettfigurákkal megelevenedik a mese.
A tanulságok nem hiányoznak, de nem szájbarágós egyik sem, és a rövidke mesék végül csak jó érzést hagytak bennem, meg azt a gondolatot, hogy bezony frissülhetne a meseirodalom ehhez hasonlókkal még, és ez is lehetett volna bőven hosszabb is.

Rowling rajzait öröm volt nézegetni. És ami még nagyon szép benne, hogy kifejezetten választékos, sok régiesebb kifejezést használ, a nyelvezete is finom, valóban mintha egy réges-régen írt szöveg újrakiadása lenne. :)

Értékelés: 10/10 Kedves kiegészítése a varázsvilágnak, nem mellesleg pedig jók a mesék benne, és Dumbledore valóban érdekességeket tesz hozzá.
Létezik egy díszes, bőrkötéses változat is gyűjtőknek, cirka 50e Ft-ért kapható (illetve most úgy tűnik nem kapható). Rowling készített hét darab kézzel írott változatot is belőle, amelyek közül hat barátoké, ismerősöké lett, a hetediket pedig elárverezték. A bolti forgalomban kapható kötetek megvásárlásával is nemes célokat, gyermekjogi szervezetet lehetett/lehet támogatni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Tulajdonképpen most, 9 év elteltével is ugyanaz maradt a véleményem. Máskor is szívesen veszem majd kézbe, vagy hallgatom meg a színészek által felolvasott, igazán jól sikerült audio-verziót.
Ilweranéknak megvan a csudás díszkiadás, >ITT< megnézhetitek képeket is! :)

Ja és jó tudni, hogy a megjelenés óta, már tizeniksz éve MOST tudtam meg, hogy magyarul nem is Bogár bárd, hanem Bogar... ehh. :D



2018. június 2., szombat

Poszt-turkáló: szolgálati közlemény

Forrás.
A régebbi posztok közt való lelkes böngészés közben nemrég ráébredtem, hogy a poszt-turkáló rovat bizony elérkezett a végéhez... Ez persze nem meglepő, mert nem végtelen forrásból merítettem a rovathoz, hanem csak cirka 2,5 évnyi bejegyzésből, amik annak idején a freeblogon megjelentek, majd eltűntek egy, az interneten keletkező nagy fekete lyukban.

A blogspotra 2012 szeptemberében költöztem át, és az azévi posztokat még át is telepítettem szépen visszadátumozva. Az ennél régebbiek közül azonban inkább csak válogattam. Minden apró-cseprő dolgot, lelkes bejelentkezést, havi zárást nem volt értelme áthozni, de a nagy kedvencekről, jó könyvekről írtakat, vagy épp azokat, amik igazán felmérgesítettek, úgy gondoltam érdemes újra publikálni. Emlékszem a kurblimadarat külön kértétek is. :D 

A freeblogon megjelent közel 300 bejegyzés közül 39-et "turkáltam ki" és mentettem át, habár ezek közt voltak szerző szerint csokorba gyűjtött, több könyves, vagy könyves-filmes, összevont bejegyzések is, akkor is látszik, hogy csak egy kis százalékot válogattam ki a blogspot előtti évekből.
Most azt látom, hogy nem maradt már olyan bejegyzés, ami hiányozna innen a régiek közül. Van amelyik olvasmányélményre kevéssé emlékszem, vagy már nem is kedvelem a szerzőt, a téma sem érdekel már,  és vannak olyan posztok is, amiknél kapok egy kis tikkelést a rémes megfogalmazástól... :) Nem titok, hogy az átmentett bejegyzéseknél is csináltam stilisztikai javítgatásokat.

A poszt-turkáló a legutóbbi áthozott bejegyzéssel ezennel véget ért. Lehetséges, hogy indítok majd egy új rovatot helyette. ;)

Ti mit csináltatok egyébként a freeblogon elveszett bejegyzésekkel? Volt mentés? Volt amit bántatok, hogy elveszett? Vagy nem is baj, hogy nem keringenek a világhálón a régebbi irományok?

2018. május 31., csütörtök

Poszt-turkáló: A férfiagy rejtelmei

Forrás.
A freeblogról áthozott bejegyzések közül nem maradhat ki erről a rendhagyó és provokatív könyvről írt posztom. Chad Kultgen The Average American Male című könyve ráadásul azt hiszem az első volt, amit utazókönyvként olvastam és adtam tovább (akkor még nem volt horror ára  a postázásnak, és sima levélként is feladhattuk az ilyen kis vékony paperbackeket, hahh, régi szép idők... :"))

Akkor frissen meg is vettem a szerző két másik kötetét is, de azóta sem olvastam el őket... talán épp itt az ideje. ;)

Addig is frissítésnek következzen egy csobbanás a férfiagy sötét és titkos (?) bugyraiba. ;)


Az eredeti bejegyzést 2010.09.14-én született.

2018. május 14., hétfő

Poszt-turkáló: 35 kövér könnycsepp

Forrás.
Amikor a rövid, de ütős könyvekről szóló Kicsi a bors - tematikus ajánlót megírtam, akkor került elő a listázott művek közt Anna Gavalda 35 kiló remény című kisregénye, és ráébredtem, ez bizony kimaradt az eddigi,  freeblogról átmentett, poszt-turkálós bejegyzések közül. Gavaldától három könyvet olvastam egyébként eddig, az Együtt lehetnénket, a 35 kiló reményt és az Édes életünket, de tervezek még tőle mást is, mert bár nem varázsolt el az első alkalommal, de utána mind közelebb éreztem magamhoz a témáit. A 35 kiló remény különösen megérintett és meghatott. 

Az eredeti bejegyzés 2010.06.22-én született. 

2018. április 30., hétfő

Poszt-turkáló: A virágok vére

Nemrég, a témázás Kulturális csatangolása során előkerült Anita Amirrezvani könyve, A virágok vére, amit még 2010-ben olvastam el, és nagyon kedveltem is. A könyv azért jött fel a témában, mert egy igazán varázslatos utazás a 17 századi Iránba, keleties, mesés hangulattal, és a szőnyegszövéssel a középpontban. Meglepődtem, hogy eddig még nem került sor ennek a régi jó élménynek és posztnak az átmentésére ide, a blogspotra is. Mostanában eléggé elmaradtak a poszt-turkálós, freeblogról elveszett írásokat átmentő bejegyzések, utoljára novemberben volt ilyen, szóval épp itt az ideje feléleszteni a rovatot. ;) 

Az eredeti bejegyzés 2010.09.05-én született.

2017. november 8., szerda

Poszt-turkáló: első találkozásom Maigret-vel

Forrás.
Aki követi a blogot, az tudja, hogy Maigret felügyelő és én elválaszthatatlanok vagyunk, és bár még nem olvastam az egész életművet, azon vagyok, hogy minden történetét megismerjem. Elhangzottak már itt olyan kifejezések nagy Simenon-szeretetemmel kapcsolatban, hogy Simenonitis és hogy Maigret-szegültem... de hogy is indult az egész? A poszt-turkáló rovatban most elhoztam nektek azt a régi, freeblogos bejegyzést, amit a felügyelővel való első találkozásomkor írtam: Maigret gyanút fog. 

Az eredeti poszt 2011. 04.06-án született.


2017. november 1., szerda

Poszt-turkáló: Für Elise

Forrás.
Már régóta szeretném, ha minden korábbi Szabó Magda könyvről írt bejegyzésem itt lenne a blogspoton is, úgyhogy az Örömhozó, bánatrontó után folytatom a sort egy klasszikussal, a Für Elise-zel. A poszt-turkáló rovatban a freeblogról elveszett posztokat hozom át ide, már persze csak azokat, amiket érdemes, és azt gondolom Szabó Magdából mindig érdemes megmenteni bármilyen kis szeletet is.

Az eredeti bejegyzés 2011. 09.26-án született.

2017. október 29., vasárnap

Poszt-turkáló: Örömhozó, bánatrontó

Forrás.
Mindenhol az köszönt ma rám az internetről, hogy a macskák világnapja van, és erről eszembe jutott egy régebbi Szabó Magda könyvélményem, az Örömhozó, bánatrontó, amit szerintem a szerző könyveit kedvelők közül kevesebben olvastak. Mindig inkább a "nagyobb" regényein van a hangsúly, de érdemes ezt a levélgyűjteményt is elolvasni. A szerző a macskája és a kutyája nevében írt sorokat a szomszédoknak, ahova átjárt a cica az erkélyen keresztül. 

A poszt-turkáló rovatban így ezúttal most egy rendhagyó, "kakukktojás" Szabó Magdát hozok át, a freeblogról elveszett bejegyzések közül. A könyv nagyon megérintett személyes élmények miatt. Az eredeti bejegyzés 2011. 09.22-én született. 

2017. augusztus 29., kedd

Poszt-turkáló: A gólyakalifa

Forrás.
A poszt-turkáló rovatban ezúttal egy olyan régi, a freeblogról eltűnt bejegyzést választottam ki és hoztam át, ami gyakran eszembe jut a mai napig. A könyv, a történet, a hangulat, és ezen felül az akkori élethelyzetem, lakhelyem, az olvasások rituáléi is belengik az emlékképeket. 
A hangoskönyv változat duruzsolta fülembe az álmokat Babits Mihály A gólyakalifa című könyvéből, amikor azokon a kicsit még csípős tavaszi reggeleken gyalogoltam a munkahelyem felé. 
Szívesen újraolvasnám/hallgatnám valamikor ezt a misztikus, borzongató és elgondolkodtató történetet. 

Az eredeti bejegyzés 2011. 04. 12-én íródott. 

2017. augusztus 14., hétfő

Poszt-turkáló: Selyem

Amíg tudok hozni új posztot a nemrég elolvasott és most olvasott könyveimről, és kicsit utolérem magam a várólistákkal kapcsolatos körbeposzttal, addig hozok nektek egy posztot egy korábbi, 2010-es olvasásról. Alessandro Baricco stílusát nagyon kedvelem. Szinte költészet a prózája. A Selyem volt az első, amit megismertem tőle, és azóta jó pár másik könyve követte. A Mr. Gwynnek sikerült is leköröznie, bár ki tudja mit hozna egy újraolvasás. 

A poszt-turkáló rovatban most átmentem ide a freeblogról elveszett Selyem posztomat. Az eredeti bejegyzés 2010.06.04-én íródott. 

2017. március 22., szerda

Poszt-turkáló: Mondják meg Zsófikának

Forrás.
Az első várólista csökkentős játék évében, 2011-ben csúfosat buktam a kihíváson, és mindössze két könyvet olvastam el a listámról, amire akkor valóban nagyon-nagyon régóta várakozó könyveket pakoltam fel, és nem készültem alternatív könyvekkel sem. Az a kettő könyv viszont jó élmény lett, az egyik a Jane Eyre volt ugyanis, a másik pedig Szabó Magdától a Mondják meg Zsófikának. Ez utóbbiról hozom most át a posztot a freeblogról elveszettek közül, a poszt-turkáló rovatban. 

Az eredeti bejegyzés 2011. 05. 25-én született.

2017. március 7., kedd

Poszt-turkáló: A muránói üvegfúvó

Forrás.
Nemrég szóba került Marina Fiorato A muránói üvegfúvó című könyve, és előjöttek a kedves emlékeim róla. Nagyon kívánatos kis darab, meg kell hagyni, minden hiba ellenére szemet gyönyörködtető a borító, és egy igazán jól összerakott, két szálon futó, kicsit romantikus, kicsit rejtélyes történetet rejt. Emlékszem könyvtárból vettem ki, és akkor nagyon új volt, sikerkönyvként kezelték, vagyis csak elég rövid időre lehetett kivenni (egy hétre azt hiszem). Bennem is volt, hogy majd sietnem kell az olvasásával nagyon, de végül  észre sem vettem, annyira jóleső sietség lett belőle. 
Bár már rég volt, és talán ma nem is tetszene annyira, akkor nagyon megragadott, és majdhogynem kedvenc is lett. A bejegyzésnek, ami eredetileg 2011. 02. 04-én íródott, úgy gondolom itt a helye ezen a blogon is. 

2017. február 24., péntek

Poszt-turkáló: A gyűjtő

Evelyn Grill A gyűjtő című könyvét hosszú évekkel ezelőtt egy Alexandrás nyári leárazásban szereztem be potom pénzért, és rögtön kedvenccé vált. Amikor nemrégiben Reea posztolt róla, akkor esett le a tantusz, hogy ezen a blogon viszont nincs is fent a bejegyzés, még nem hoztam át a freeblogról elveszettek közül. Pedig ezt, úgy érzem, igazán érdemes - reklámozni is, olvasni is.
Ahogy nézem, idén még nem is volt poszt a poszt-turkáló rovatban, szóval épp ideje. :)

Az eredeti bejegyzés 2010. 12. 27-én íródott.



2016. december 17., szombat

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Halál ereklyéi

Mary GrandPré illusztráció.
Első gondolatom, hogy vajon ebben tényleg nagy betű a Halál? A második pedig rögtön a nagy sóhajjal járó nosztalgikus érzések áradata... A Harry Potter és a Halál ereklyéi a sorozat befejező kötete, a megszokottól eltérő szerkezettel, rengeteg izgalommal és tragédiával, és a végkifejlettel a jó és rossz harcában... Borzongató volt olyan sokáig nem tudni, vajon hogy is ér véget a történet. Egyszerre vártam és féltem elérni az utolsó oldalakat, az utolsó mondatot, ami után már nem lesz tovább, csak legfeljebb újrakezdés. 

Íme a poszt a Harry Potterek záró kötetéről, ami az újraolvasáskor, 2011-ben íródott. 

2016. december 15., csütörtök

Poszt-turkáló: Harry Potter és a félvér herceg

Illusztrációrészlet a Bloomsbury gyermek kiadás borítójáról.
A Harry Potter és a félvér herceget úgy vártam, mint a messiást. Annyira izgatott voltam, hogy életemben először csináltam olyat, hogy előrendeltem a neten a könyvet, és baromi csalódott voltam, amikor azt szombaton, a megjelenés napján nem szállították ki... (:D) Nekem azonnal kellett a kötet, így elgaloppoztam a könyvesboltba érte. True story: emiatt van két HBP kötetem. :D 
Ez a rész abszolút kedvenccé lépett elő az újraolvasáskor. Rengeteg érzelmi szál fűz hozzá, mert egyrészt számomra kenterbe vágta az összes addigi részt, többször megríkatott, és szó szerint gyászba borított napokra, és másfelől még nagyon az "enyémnek" is érzem, mert annak idején elkezdtem lefordítani egy angolul nem tudó barátnőm számára. :) Az elejéből egyes mondatok még most is rémlenek, és nagyon élveztem kicsit "műfordítani" is, neveket, helyeket. 

De elég a szócséplésből, jöjjön a poszt, ami az újraolvasáskor, 2011-ben íródott. 

2016. december 8., csütörtök

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Főnix Rendje

Mary GrandPré illusztráció
Már az ötödik kötet posztja... *sóhaj* Hát igen, el fognak fogyni... *újabb sóhaj* Pont ilyen érzés fog el az újraolvasáskor is mindig ennek a kötetnek a befejezésekor, pedig az utolsó két rész is még bőven hosszú. Persze izgalmasak is, és emiatt gyorsan elröppennek. A Harry Potter és a Főnix Rendje sokak számára "a legkevésbé szerettem" kötet, és gyakran kritizálják a hosszát és a sok tinihormont benne. Én mégis kedveltem már kezdettől így is. Nagy élmény volt nem a fordításra, hanem az eredeti megjelenésre várni, és angolul olvasni elsőre is. A család meg csak ámult, hogy egy ilyen féltéglát mily' lelkesen cipelek és szótárazok pusztán önszorgalomból. :)


A poszt az újraolvasáskor, 2011-ben íródott. 

2016. december 4., vasárnap

Poszt-turkáló: Harry Potter és a Tűz Serlege

Mary GrandPré illusztráció.
A poszt-turkáló egy darabig még a Harry Potter kötetekkel lesz tele, most következik a negyedik a sorban, a Harry Potter és a Tűz Serlege. Ez még a "kezdő-kupacban" volt, amikor megkaptam a magyarul megjelent köteteket 2000-ben. Ez már egy emberes kötet, jóval vastagabb az előzőeknél, és rengeteg kalandos "mellékesemény" is van benne a jó és rossz harcának fő állomásain kívül. De utóbbi is kicsúcsosodik teljesen, a gonosz ugyanis újra testet ölt ebben a részben, és a mai napig beleborzongok abba a jelenetbe... 
Ez a poszt 2011 elején íródott, az újraolvasáskor.

2016. november 30., szerda

Poszt-turkáló: Harry Potter és az azkabani fogoly

Mary GrandPré illusztráció.
Folytatódik a Potter-posztok lánca a Harry Potter és az azkabani fogollyal. Ez volt az a rész, a sorozatból, amit legelőször megnéztem magamnak a könyvesboltban, és menten vissza is utasítottam, sőt, magamban teljesen gyerekesnek bélyegeztem meg. "Boszorkány- és varázslóképző szakiskola", micsoda marhaság, gondoltam magamban, meg hát nem is jól írták az Alcatrazt... :D Az Azkabani fogoly ezután is kissé mostoha maradt bevallom, de csak a 2011-es újraolvasásig. Nem szerettem, hogy nincs benne konkrét összecsapás Voldemorttal - hiányzott a Sötét Nagyúr jelenléte, úgy látszik. A későbbiekben a filmek közül is ezt kedveltem legkevésbé a szentimentális cuaroni rendezés és a sok premier plán miatt (Meg mert a gyerekszínészek ebben alakítottak a legerőltetettebben.). De amikor legutóbb újraolvastam, megenyhültem, és nagyon megkedveltem, sőt, a végén meg is könnyeztem ezt a kötetet. A poszt 2011 elején íródótt: