A Highgate temető ikrei

Audrey Niffenegger: Her Fearful Symmetry

Ez a könyv tipikusan az az olvasmány lett, amire csak nézek nagy szemekkel, hogy miért, mégis miért halogattam ilyen sokáig az elolvasását? Most, hogy visszatettem a polcra, szinte furcsa tudni mi is van benne, mert már olyan régóta nézett rám onnan olvasatlanul...

A magyarul A Highgate temető ikrei címen megjelent könyv Julia és Valentina története. És mégis Roberté és Elspethé... vagy Elspethé és Edie-é... és még Martiné és Marijke-é, akik mind-mind emlékezetes karakterek maradnak. 

Elspeth Noblin halála után ikertestvérének ikerlányaira hagyja a házát, ami a Highgate temető közvetlen szomszédságában van, de csak azzal a feltétellel, ha a lányok egy évet ott élnek, és a szüleik nem tehetik be oda a lábukat. Julia és Valentina Poole 21 évesek, de sokkal fiatalabb lányok benyomását keltik, légiesek és vékonyak, szőkék, és nagyon, de nagyon hasonlítanak, de ez a hasonlóság tükörképi, még az anyajegyek és a szervek elhelyezkedésében is: Valentinának még a szíve is a jobb oldalon dobog... Julia az irányító, a karakánabb, határozottabb, Valentina a betegesebb, gyengébb, támaszra szoruló. Mindent, de mindent együtt csinálnak, egyformán öltöznek, és kézen fogva járnak - bár már rég kinőttek ebből a korból. Mindez azonban megváltozni látszik Londonba költözésükkel... Két amerikai lányka idegen terepen., egy rakás metrótérképpel. Felfedezik a várost, és, nos, nagyrészt nem csinálnak semmit, csak azon gondolkodnak, mit is fognak csinálni az életben. 

A pikantériát a szellemjárás adja a könyvhöz, Elspeth ugyanis nem ment messzire... Ott lapul a lakásában, és hamarosan hallat is magáról. 

A temető és a szellemek csak a kezdet, sokkal baljóslatúbb és merész dolgok következnek ezután. Niffenegger kisajtolt mindent ebből a regényből, amit csak lehetett, hogy előálljon egy valóban sötét és borzongató történettel, amiben nyüzsög a sok-sok sötét ügylet és titok. Újszerű és izgalmas volt, de némileg morbid is. Semmiben sem hasonlít Az időutazó feleségéhez, ne is keressetek közös pontokat, persze azt leszámítva, hogy mindkét könyve remek! :) (csak másként)

A Könyvudvarban nagyon olcsó!

Martin és Marijke párosát kifejezetten szerettem, remek mellékszereplők, nagyon érdekesek, olyanok, akiknek igazán érdekelt a sorsa, akiknek lehetett drukkolni. Martin OCD-s, kényszeresen gyűjtöget, takarít, fertőtlenít, és nem mer kilépni a lakásából... Borzasztó idegesítő lehet, és mégis, rendkívül szerethetővé is tette Niffenegger.

SPOILER Hiába ért mást a tragédia, mégis, Robertet éreztem a legtragikusabb szereplőnek. SPOILER VÉGE. 

Értékelés: 10/10 Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, magával ragadó volt a teremtett atmoszféra, egyszerre volt a szörnyűségeivel hívogató és taszító is. Misztikus és felkavaró, rendkívül összetett, és mégis letisztult.
A Her Fearful Symmetry pedig tökéletes cím. 

Érdekes szavak, kifejezések:

A 15. idei vcs. könyv :) 

ingenue - naiva szende, egyszerű lány
codicil - záradék, módosító záradék
incendiary - gyújtogató, lázító
conundrum - talány, rejtély, rejtvény, találós kérdés
winnowing - rostálás, válogatás
motley - tarkabarka, vegyes
batter: tészta/palacsintatészta
pertain to sg./pertaining - vonatkozik vmire
wont - szokott, szokik, szokásos (as he wonts to do - ahogy szokott tenni)

Joe Hill: Heart-Shaped Box

Ha már a komfortzónából kilépésről diskuráltunk nemrég, és mivel várólistacsökkentős is volt ez a könyvem, mert már 2010 óta várja a polcon, hogy lekapjam, és elolvassam, hát most hirtelen felindulásból lekaptam. :) 

Azoknak, akik még eddig nem tudták, Joe Hill nem más, mint Joseph Hillstrom King, Stephen King fia. 

Kicsit bizarr dolog, hogy a nagymester helyett a nagymester fiával kezdtem, de ami késik nem múlik, King regényt is szeretnék olvasni a közeljövőben. 

A szív alakú doboz és az én kapcsolatom, nos, meglehetősen bumpy ride.

Te jó ég, hogy én mit összeszenvedtem ennek a könyvnek az elejével... Aztán a második részét és a pörgősebb finálét már élveztem, és furcsálkodva vettem tudomásul, hogy mindenki pont fordítva volt ezzel - már akinek nem tetszett annyira - mert a többségnek valamiért igen nagyon tetszett.
Szóval teljesen összezavarodtam, mit esznek ezen a könyvön ennyire, és miért pont azt a felét nem szereti senki, ami nekem bejött? :D Kinek a pap, kinek a ... 

A magyar borító

A történet röviden annyiban összefoglalható, hogy Judas Coyne idősödő rocksztár vesz az interneten egy szellemet, ami meg is érkezik hozzá egy szív alakú dobozban, és elkezdi kísérteni. Az persze a slusszpoén, hogy a szellem kifejezetten őrajta akar bosszút állni egy múltbéli sérelem miatt, ami a nevelt lányát érte... 

Az ötlet alapvetően egészen eredeti. Judasnak amúgy is van egy érdekes és okkult tárgyakból álló gyűjteménye, amibe beleillik a fekete öltöny, és a szellem ami vele érkezik. Mégis, mégis, valahogy körülbelül így éreztem mindennek a bevezetését: 

Joe Hill(strom King)

- Főnök, főnök! Valaki árul egy szellemet a neten, nézze már meg! 

- Hm, tényleg, zárjuk rövidre az aukciót, itt van 1000 dolcsi, vedd meg nekem!
...
és hopp, meghozza a futár a csomagot, szív alakú doboz, benne egy elegáns fekete öltöny.

Szóval kissé sántikálva indult ez nekem.

Kifejezetten utáltam benne, hogy nagyon sablonosak, sztereotipizáltak a szereplői: a szakállas, szőrös rocksztár, aki néha egyszercsak metálos lesz, és a vékony goth csaj, akinek mindene fekete... haja, a körmei, a bugyija, de ezen kívül Judasnál is legalább 50-szer kell elmondani hogy fekete gatya, fekete bakancs... hülyét kaptam ettől. Rá kéne keresni, hányszor szerepel a könyvben a fekete szó - merthogy még a nyamvadt öltönynek is feketének kellett lennie. :D
Aztán idegesítő volt a sok ismételgetés, a hülye penge mint inga, a kisatírozott szemek, a géz, és a kötözés , vagy épp a "fehér és ráncos volt az ujja, mintha mióta vízben ázott volna" állandó ismétlése, mintha annyira szájba akarta volna rágni ezeket a részleteket.
Sablonos volt valahogy, nagyon amerikaias, mindemellett vázlatszerű, és az első felében csakis az motoszkált a fejemben, hogy öregem, miért nem adott Stephen King egy tockost ezért a fiának?! :)

Bár nem olvastam az apjától, mégis, a filmek alapján amiket láttam, és a témák alapján, nekem eléggé úgy érződött, hogy az ő munkásságából merítette minden ötletét - kutyák, kutyaszellemek, szellemjárás, farmház, rejtélyes autók v. ö.: Cujo, Christine, Állattemető, Ragyogás.

Ahogy mondtam, a véleményem a végére azért némileg megváltozott, és bebizonyította nekem Hill, hogy néha nem biztos, hogy a falhoz kell vágni egy könyvet, még akkor se ha már a felénél járunk, és még mindig utáljuk, de azért nem vagyok odáig, meg vissza érte, egyszer jó volt, strandkönyv, és igazából.. egyáltalán nem befosatós - márpedig én azt vártam volna tőle.

Esküszöm félelmetesebbnek találtam ezeket a firkákat az antikvár példányom utolsó lapján, mint a nagy szellemjárást ;) :

Jegyzetelős előző tulajdonosa kitépkedte az első-utolsó üres lapot is a könyvből. 

Értékelés: 10/5,5 Az eleje gyenge, a közepe elmegy szódával, utána viszont izgalmas lesz a finálé. Bizarr és misztikus.
Megnézném filmen.

Kedvenc szereplők: a kutyák: Angus és Bon.
Teljesen érthetetlen adalék: a mexikói halálpornó videó - ez minek kellett egyáltalán bele?
Utálom-motívum: pedofília.