Graeme Simsion könyvbemutató

Graeme Simsion, a The Rosie Project (A Rosie projekt) és a The Rosie Effect  (Rosie Update) című könyvek nagysikerű szerzője európai turnéja során érintette kicsi országunkat is, én pedig nagyon fellelkesültem, és elmentem a könyvbemutatóra és beszélgetésre. Nem hittem volna, hogy ilyen nagy élmény lesz ez a találkozás, sőt, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valódi találkozásként élhetem majd meg... Graeme Simsion óriási pozitív csalódás volt - nem mintha rosszakat gondoltam volna róla korábban, de minden várakozásomat felülmúlta a kedvessége, jó kedélye, közvetlensége. 

Az első meglepetés az volt, amikor megláttam felbukkanni a kis pódium közelében. Nagyon elcsodálkoztam, minden rosszindulat nélkül, hogy teljesen ősz! A promo-fotó, amivel legtöbbször futtatják, valószínűleg jóval korábbi kép róla. :) 

Graeme a feleségével érkezett, aki szintén ír. Jelenleg ketten együtt dolgoznak egy új regényen, úgy, hogy egyikük a férfi, másikuk a női szemszöget írja, a főszereplőknek megfelelően. Csere nincs a nemekben, bár úgy még izgalmasabb lehetne. :D A munkacíme ennek a könyvnek egyelőre Left, right, aminek kettős jelentése van, egyfelől a vándorlásra utal majd, az El Camino-ra, amin részt vesz a két főszereplő, másrészt némileg a politikai beállítottságuk ellentétére is. Romantikus komédiaféleség lesz ez is, emberi kapcsolatokról szóló, és ahogy az lenni szokott, eleinte utálja majd egymást a két szereplő, majd ez szép lassan elkezd változni... 

Ezen kívül van már újabb könyve is Graeme Simsionnak ami eddig elkerülte a figyelmemet... A címe: The Best of Adam Sharpe, és már rendelhető Bookdepositoryról, csak elég drágán; úgy látom, még csak Ausztráliában jött ki.

A szerző és felesége, Anne Buist. Forrás. 

Forrás.

Merthogy a szerző ausztrál! Tudtátok? :) Új-Zélandon született, Ausztráliában él. Jó sokat utazott ide. Megemlített két apróságot, ami a származásához köthető. Egyrészt, hogy nagyon örül, mert a magyar kiadás az ausztrál borítóterveket vette át. Másrészt pedig kitért a könyvcím kiejtésére a The Rosie Projektre, amit a britek és amerikaiak erősen [prodzsekt]-nek mondanak, míg az ausztrálok szépen elnyújtott o-val [próódzsekt]nek. Tetszett neki a magyaros projekt kiejtés is Huszti Gergőtől, aki a beszélgetést vezette. Ehhez a kiejtési érdekességhez hozzátartozik még az is, hogy eredetileg Rosie nem Rosie volt, hanem Klara és magyar lett volna! Nem csak a neve volt más kezdetben, hanem személyisége is. Tulajdonképpen az első változatban Don egy olyan nővel került volna össze Klara személyében, aki szintén egy kissé "nerd" volt. Imádott sakkozni, és közel sem volt olyan spontán, vagy szertelen, mint Rosie. Graeme aztán egyik este vacsoránál ült a feleségével, és bejelentette, nem Klara lesz mégsem... Hanem Rosie! A karaktert is teljesen megváltoztatta, a névválasztás maga pedig onnan jött, hogy Rosie szépen hangzott együtt az ausztrál kiejtésmódjával a projectnek. :) Klara azért felbukkan a könyvben, sőt még két másik magyar szereplő is: Éva, és László. Graeme ismer pár magyart, Ausztráliában is sokan vannak. 

A Klara projektnek induló, Rosie projektként befutó könyv eredetileg forgatókönyvnek indult, és öt évig dolgozott rajta Simsion. Később írta át regénnyé. Ez mindig jó alap a viccelődésre, mert mondhatja azt, hogy a könyvet 3 hét alatt írta meg. ;) Valójában azonban hosszú évek munkája volt ez, és csak az átdolgozás, átírás volt a három hét, ami alatt regénnyé alakult Rosie. 

A második kötet magyar címváltozata, a Rosie Update egyébként nagyon tetszik neki, azt mondta, szinte kár, hogy nem neki jutott eszébe. :) 

A szerző egyébként IT területen dolgozott, csak később gondolta úgy, hogy akkor ő tanul kreatív írást is. Tetszett az az alázat, amivel az egészhez hozzáállt, igenis elment tanulni arról, hogy hogyan is kell írni, nem csak ukkmukkfukk írt valamit. Megtanulta, hogy is kell csinálni, és aztán beletett szívét-lelkét, és írt két szuper romkomot. :) 

Don karakteréhez nem végzett kutatásokat, és ugye nem is mondja ki egyértelműen a könyv, hogy Don Aspergeres lenne. Mindenkinek az életében van pár Don-szerű figura, és ebből merítkezett - IT területen épp elég nerd akad ugye. ;))) 

De nagyon előreszaladva elmeséltem szinte az egész beszélgetést, holott ott akartam indítani, hogy már előtte milyen kedves és beszélgetős volt mindenkivel, aki megjelent. Sebaj, a végére is befér. Szóval elképesztő, de tényleg, elindult a kis kávéját kavargatva, és mindenkivel váltott pár szót, aki tudott angolul (ahogy láttam szinte mindenki tudott), hogy a beszélgetésre jöttünk-e, tetszett-e a könyv stb. Rendkívül közvetlen volt, laza, és nagyon könnyű volt vele beszélgetni. Örült, hogy angolul olvastam a könyveit, merthogy néha nem jön át ugyanaz a fordításban, legyen az bármilyen jó is. Itt kiemelte pl. Don köszönését, a merev "Greetings"-t, amit nem minden nyelvben lehet jól visszaadni. Ahogy láttam, a beszélgetés alatt, többeknél angol példány volt egyébként.

Legnagyobb meglepetésemre azt mondta nekem az első pár szó után, hogy nagyon erős amerikai akcentusom van, amerikai vagyok-e, vagy amerikaiaktól tanultam-e angolul. :D Ezzel meglepett. Persze mondtam, hogy nem. :) Később is volt valaki, akitől indításként megkérdezte, hogy beszél-e angolul, mire a hölgy teljes magabiztossággal egy "of course"-szal felelt, Simsion erre hitetlenkedve körbenézett, hogy és magyarul akkor beszél-e itt egyáltalán valaki?!

A könyv filmjogait megvették, de egyelőre semmi biztosat nem tudni. Graeme igazából elvan a dologgal így is, mert a jogok megtartásáért folyamatosan fizetnek neki. :D :D :D A problémája igazából az az egész dologgal, hogy számára ez a könyv Donról szól, a filmesek pedig inkább Rosie-t helyeznék előtérbe. Felmerült már több rendező és színésznő neve is, pl. Jennifer Lawrence, és rendezőként Richard Linklater. Ők végül kikerültek a képből, és Graeme kifejtette, hogy nem is baj, mert nem akarta volna, hogy ez az egész Jennifer Lawrence rendezéséről szóljon, ne arról, ami igazából a lényege a könyvnek, és aki igazán a fő eleme a könyvnek: Donról.

Graeme egyébként nagyon tájékozott, nagyon sok példát hozott fel a közelmúlt könyvskereiből, filmsikereiből. Otthon van a piacon, és azt hiszem nagyon jól érzékeli miről kell az embereknek írni. :)

Huszti Gergely szerintem remek beszélgetőtárs volt, külön köszönet mindenkinek, hogy egy olyan ember csücsült ott, aki TUD angolul és aki SZÉPEN beszél angolul! Köszönöm, köszönöm! A válaszok fordítása nekem néha kicsit túl szabad volt egyébként, de hát fátylat rá, minden nem lehet tökéletes az én angolnáci stílusomnak se ugye. :)

A kellemes személyes találkozás után úgy voltam vele, hogy bizony nem mehetek haza dedikált példány nélkül. Saját papírpéldányom nem lévén gyorsan elgaloppoztam egy angolért (akkor már), és - ó fájdalom - teljes áron megvettem. Az élményért persze abszolút megérte. 

A szerzővel az ekultura is készített egy interjút: 

Az interjú szerint lesz harmadik kötete is a Rosie-knak! :) Éljen, éljen!
Az interjú szövege >itt< is megtekinthető.

Graeme Simsion: The Rosie Effect

A Rosie Project Asperger szindrómás Don Tillmanjét a történet folytatásában új kihívások elé állítja a sors. Aki nézegetett borítókat, vagy netán elolvasta valamelyik fülszöveget, annak nem újdonság, és nem spoiler, hogy a nem szokványos párocska életébe rendkívüli változást hoz a gyermekáldás. Vagyis majd fog hozni, egyelőre bőven elég a készülődés 9 hónapja.

Don és Rosie immár együtt élnek mint férj és feleség, és Don kénytelen volt áldozatokat hozni ennek oltárán, például szakított a standardizált étel rendszerrel, nem ugyanazt eszi mondjuk minden kedden, és borzalom, de kajamaradékok is akadnak a hűtőben, persze már kidolgozott egy tervet, amelyben Rosie-nak külön hűtője lehetne, korszakalkotó ugyebár, olyan Donos. :) 

Rosie tulajdonképpen Don tudta nélkül esik teherbe, ami hát, valljuk be, nem szép dolog tőle, főleg, hogy tudhatná már, Donnak minden kicsit nehezebben megy, a meglepetések pláne lesokkolják, fut is villámgyorsan egy félmaratont, amikor Rosie kiböki a hírt... 

Közben barátaik életében is történik pár, válságstábot igénylő változás, Gene és Claudia Gene hűtlensége miatt úgy tűnik szétmennek... Don természetesen ezt a terhet is a vállára veszi, ahogy egy másik baráti pár anyagi gondjaiba, munkahelyi és családi problémáiba is segítő kezet nyújt. Azt csodáltam ebben a könyvben, hogy hogy nem esett szét ez a jólelkű ember. :)  Persze mindent megold, csak a saját életét nem.

Élvezet volt figyelni a félreértéseket és a rettenetes baklövéseket melynek folytán kis híján gajra megy a kapcsolat néhány kommunikációs mellésiklás és titkolózás miatt... 

Dont nem kell egy kis kalamajkáért a szomszédba küldeni, szépen beleragad a saját maga szőtte szociális pókhálók ragacsába... Játszótéri gyermek-megfigyelő missziója folytán például pedofilnek nézik, előállítják, pszichológushoz és tanfolyamra küldik, de egy szerencsétlen repülőgépes incidensnél még ennél is rosszabb történik: terrorizmus gyanúja merül fel... Jaj te jó ég, én hogy fogtam a fejem. Néhol meg csak kuncogtam. 

Don ebben a részben sokkal ügyesebben mozog azért az emberek közt, bár most is goromba hibákat tud véteni, és nehezen boldogul még mindig, azért érezni, hogy sokkal rugalmasabb, spontánabb lett, más ötletei vannak, nyitottabb, de ennélfogva még nagyobb slamasztikába tud kerülni néha. 

Rosie-ban csalódtam, már eleve az egész Baby Project miatt, amiből nem hagyhatta volna ki Dont, és a többi kommunikációs félresiklás miatt is. Terhesség és hormonok ide vagy oda, azért neki aztán tudni kéne, Don mit ért félre, mit nem ért jól, a kapcsolatuk csak Rosie empátiájával, megértésével és iránymutatásával működhet normálisan, mégis mintha hirtelen ezt elfelejtené. 

Don rendkívül lelkiismeretesen készül az apaszerepre, annak ellenére, hogy sokak szemében teljesen alkalmatlan az apaságra, és a felelősségvállalásra... Kár, hogy a készülés nagy részét titokban műveli. Kiképezi magát nőgyógyászatból is, részletesen tanulmányozza a szakkönyveket, rajzokat készít leendő gyermekéről, B.U.D-ról (Baby Under Development). Megjegyzi az ultrahang időpontot is, csak azt nem tudja például hogy neki is ott kéne lennie... Ilyen és ehhez hasonló baklövések sorozata következik még ezután, amik nem kompenzálják eleinte Don titkos lelkesedését, amiből a felszínen nem sok minden látszik. 

Szerintem mindenkinek tetszeni fog, aki szerette az első részt, de egy cseppet az alatt marad, főleg Rosie miatt. Don, hát ő Don. Azt hiszem nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen miatta kedveljük ezt a sorozatot. :)

Értékelés: 10/9 - Talán rosszabbra kéne értékelni, mert nem hozta teljes mértékben az első kötet szintjét - nincs meg az az egyediség-faktor, amit az első rész tudott csak értelemszerűen hozni -, de képtelen vagyok, mert még így is nagyon-nagyon élveztem. :)

Kérdés, vajon hozza-e ezt is a Libri?

Update! :D Hozza, méghozzá Rosie-update címmel, 2015. november 15-re!

Graeme Simsion: The Rosie Project

Üdítő, üdítő, üdítő! Köszönöm Lobonak, aki miatt felfigyeltem erre a könyvre! :) 

A The Rosie Project egy szerelmes történet, és - hála a jó égnek - nem a konvencionális fajtából. Ez a regény egy üdítően újszerű kirándulás, mert romantikus és szórakoztató is, de mégis egyedi és még a tetejébe  egy kicsit tudományos is. :) Megvan benne az a bizonyos plusz. :)

A történetet Don Tillmanen keresztül ismerjük meg, aki egy borzasztóan pedáns, rendszerető (és rendszer-szerető), kimért és humortalan genetikus professzor Teljességgel antiszociális. A legjobb az egészben, hogy mégis, valahogy már az elején lehet kedvelni, később pedig még inkább. :) Donnak szigorú menetrendjei vannak, egyetlen percet sem szeret elvesztegetni, minden ki van számolva, meg van tervezve, semmi helye a spontaneitásnak és a "felesleges" tevékenységeknek, időrabló dolgoknak. Még a boltban is tudják, mit fog venni minden egyes kedden, mit főz meg, szinte vakon, ahogy követi hétről hétre és napról napra ugyanazt a rutint.
Mégis, egyszercsak elérkezettnek látja az időt, hogy legyen egy felesége. A témát pedig honnan is közelíthetné meg, mint a tudományos oldalról. Szakszerű és minden lehetséges hibát, inkompatibilitást elimináló kérdőívet szerkeszt, amit bevet társkeresőkön, rapid randikon. A kérdőívben vannak azonnali buktató jellegű kérdések, mint például a dohányzás, vagy a vegetarianizmus. :)

... és akkor jön Rosie... (de nyugi, nem kell rögtön rózsaszín felhőpamacsokat látni!) :)

... Rosie, aki dohányzik. Szeret néha kicsit becsípni is. Vegetariánus! És mellesleg tulajdonképpen semmi köze Don kérdőívéhez, csupán Don genetikai képzettségét szeretné igénybe venni, hogy megtalálja az igazi, biológiai apját. Mégis, randi lesz belőle, és meglepő módon Don jól érzi magát. Sőt remekül - bár az elején nehezére esik bevallani. Donban valójában a különcségén kívül is van valami, ami bár nincs kimondva, erősen utalgatnak rá, hogy Asperger-szindrómás. Nehezen értelmez arckifejezéseket, mimikát, nehezen tudja elhelyezni a különféle köznapi helyzeteket, a megfelelő modort, hangnemet, szociális viselkedést nem mindig találja el. Egyszóval, van min dolgozni jövendőbeli partnerének. :) A Wife-project és a Rosie részéről indított Father-project végül összefonódik Rosie-projectté, és Don élete fenekestül felfordul. De legalább megtanul kicsit (vagyis inkább sooookkal) spontánabb, felszabadultabb, és ami még fontosabb, közvetlenebb lenni, és még a kommunikációja is szépen árnyalódik.

Gregory Peck. Forrás. 

A legjobb az egészben, hogy igazából nem kell azon görcsölnünk, hogy is jönnek össze, mi is lesz, jujj most ki rontja el, mert annyi minden más van még, főképp a Father-project, ami izgalmas DNS-minta gyűjtéseket, besurranásokat, trükközéseket, sőt, még szökéseket is magában foglal, de ezen kívül ott vannak még a mellékszereplők, Gene és Claudia, illetve egy potenciálisan tökéletes wife-project applicant is felbukkan!
A könyvben van néhány magyar szereplő is, pl. egy Havasi professzor, illetve egy Klára és egy Éva, ez utóbbi Don takarítónője, aki mindig rövid szoknyában van :D :D ...
Don egyébként egyáltalán nem egy szerencsétlen pacák, csak egy csiszolatlan gyémánt. Ráadásul még jóképű is, a fiatal Gregory Peckre hasonlít. :)

Ajánlom a magyar kiadók figyelmébe is ezt a könyvet, mert egy okos, bájos regény, érdemes lenne kiadni.

A szerző. Forrás. 

Értékelés: 10/10 Remek. Hol kacagtató, hol izgalmas, hol megható, de minden mondatában kedves és megkapó történet, tényleg csak ajánlani tudom. Szerettem Don másképp működő agyán, rendhagyó szemléletén keresztül megélni a történéseket.
Tök jó, hogy vannak pasik, aki képesek ilyen jó chick-litet írni :)

Jó hír, hogy decemberben érkezik a folytatás, a The Rosie Effect! :) Én tuti olvasni fogom!