A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alessandro Baricco. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Alessandro Baricco. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 14., hétfő

Poszt-turkáló: Selyem

Amíg tudok hozni új posztot a nemrég elolvasott és most olvasott könyveimről, és kicsit utolérem magam a várólistákkal kapcsolatos körbeposzttal, addig hozok nektek egy posztot egy korábbi, 2010-es olvasásról. Alessandro Baricco stílusát nagyon kedvelem. Szinte költészet a prózája. A Selyem volt az első, amit megismertem tőle, és azóta jó pár másik könyve követte. A Mr. Gwynnek sikerült is leköröznie, bár ki tudja mit hozna egy újraolvasás. 

A poszt-turkáló rovatban most átmentem ide a freeblogról elveszett Selyem posztomat. Az eredeti bejegyzés 2010.06.04-én íródott. 

2016. szeptember 25., vasárnap

Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban

A tavalyi olvasmányok toplistás rangsorában végzett Bariccótól a Mr. Gwyn, mégis kellett egy kis idő, hogy eljussak a következő könyv olvasásáig a szerzőtől, nevezetesen ahhoz a darabhoz, ami kapcsolódik is a Mr. Gwynhez. Az abban megjelenített szavakkal történő portréfestésnek lesz ugyanis egy kézzel fogható eredménye, méghozzá egy Háromszor hajnalban című kötet. 
Ennek ellenére mégsem úgy indultam neki ennek a könyvnek, hogy kerestem volna az adott portrét, vagy a motívumokat, csak magában szerettem volna értékelni és élvezni a történéseket. 

A Háromszor hajnalban kicsit elüt Baricco megszokott stílusától abban, hogy sokkal lazább, közvetlenebb, nem cseng ki belőle folyamatosan a líraiság, a költeményszerűség. Sokkal inkább reális volt, odaszúrósan direkt - ez persze csak rátett egy lapáttal arra az érzésre, amit talán kreálni is kívánt vele: mintha Jasper Gwyn írta volna, nem is Baricco. 
Három történet, amik valamelyest összefüggenek, lehet kutatni a kapcsolódási pontjaikat, és elméleteket gyártani. Mindháromban van egy férfi és egy nő, és egy szállodai találkozás, ami valami változáshoz vezet hajnalra. A hajnali fények megérkezése mindig egy fordulópont, és bár csak pártíz oldal mindegyik jelenet, mégis nagy jellemfejlődésen mennek keresztül a karakterek közben. 

A kedvencem az első történet marad a szállodába berontó nővel, de érdekesnek találtam a lányt menekítő portást, és a kisfiút a nyomozónővel is. 

Kicsit csalódott vagyok, mert Mr Gwyn olyan magasra tette a mércét, hogy azt lehetetlenség lett volna megugrani, mégis egy olyan szintű élményre számítottam. Ez a kötet kicsit kevésbé ragadott magával, mindazonáltal szerettem olvasni. 

A borító egyszerű, és mégis összetett, mint már megszokhattuk - nem csak kulcsokat látunk ott.

Értékelés: 10/8

Kedvenc idézet: 
„a dolgokkal való együttélésnek minden alkalommal az a vége, hogy az ember, mint könnyű kézzel felvitt festék hagyja rajtuk – emlékek formájában – bizonyos, a napsugarak által kifakulásra ítélt érzelmek színét.”

2016. április 17., vasárnap

Újabb könyvek!

Nem elég az eddigi könyváradat, és hogy a nyakunkon a fesztivál, máris érkeznek a már azutáni megjelenések hírei, meg ugye a jaj még ez is jön, az is jön, és hát persze, hogy az ember lánya ezeken felül bele gabalyodik kicsit a külföldi megjelenésekbe is, és dob egy hátast attól, hogy van új Joanne Harris regény is... Örömtánc, és helyhiány miatti rívás váltja egymást. :) 

Ha már Joanne Harris-szel kezdtem, mutatom is: 
"After thirty years at St Oswald’s Grammar in North Yorkshire, Latin master Roy Straitley has seen all kinds of boys come and go. Each class has its clowns, its rebels, its underdogs, its ‘Brodie’ boys who, whilst of course he doesn’t have favourites, hold a special place in an old teacher’s heart. But every so often there’s a boy who doesn’t fit the mould. A troublemaker. A boy with hidden shadows inside.
With insolvency and academic failure looming, a new broom has arrived at the venerable school, bringing Powerpoint, sharp suits and even sixth form girls to the dusty corridors. But while Straitley does his sardonic best to resist this march to the future, a shadow from his past is stirring. A boy who even twenty years on haunts his teacher’s dreams. A boy capable of bad things."
A Different Class a Gentlemen and Players (Urak és játékosok) nyomdokain halad, ugyanúgy a St. Oswaldban játszódik, és viszontlátjuk benne Roy Straitley-t. Must-read.



Az Agave májusban hozza a következő Maigret-könyvet, aminek címe: Maigret és a vérfoltos öltöny, és ami ismét egy csodás, a többi közé illő borítótervvel büszkélkedhet. Megjelenés: 2016. május 12.
Előrendelhető mindössze 1482 Ft-ért! Csapjatok le rá! :)
"Maigret főfelügyelő egy brüsszeli kávézóban gyanús alakra figyel fel, aki ezerfrankos bankókat számolgat. A nyomába szegődik, az amszterdami vonatra is felül mellé, majd észrevétlenül elcseréli a bőröndjét. Amikor az ismeretlen rájön a cserére, egy brémai zugszállóban főbe lövi magát.

Maigret-t bűntudat gyötri. Ám miért lesz öngyilkos valaki, akitől csak egy ócska öltönyt loptak el? Vajon egy régi vérfolt miatt?
A főfelügyelőt a gyorsan pergő nyomozás Brémából Párizsba és Reimsbe, majd a belga Liège-be, Simenon szülővárosába is elviszi. Csakhogy valaki mindig, mindenütt egy lépéssel előtte jár…

Az egyik legkorábbi Maigret-történet önéletrajzi ihletésű, valós eseményeken alapul."
Van egy friss interjú >itt< Velkei Zoltánnal, az Agave vezetőjével amiben még több érdekességet tudhattok meg a közeljövő további megjelenéseiről, tervekről, kulisszatitkokról. A magam részéről nem gondolom, hogy a krimi háttérbe szorult volna - persze én jó messze vagyok az ezt mutató számoktól, excel-táblázatoktól és egyebektől -, és ha mást nem is, nagyon remélem azért, hogy Simenont folytatják majd, amíg lehet. Augusztus nem múlhat el két új Simenon nélkül!
Baráth Kata új könyvét az Arkangyal éjjelt és a Jemisin regényt: Az ötödik évszakot nagyon várom a belengetett újdonságok közül! :) Ez utóbbi egy epikus fantasy lesz, vendetta-regény, nagyon felcsigázott az a néhány mondat, amit Zoli elmond róla az interjúban. :) Sok sikert a tervekhez!

A Gabo Kiadónál 2016. április 30-án jelenik meg Lionel Shrivertől a Nagy testvér, és kijön új borítótervvel a Kevin is!



Előbbi nekem már megvan angolul, utóbbit nem biztos, hogy el merném újra olvasni... A borítók nagyon tetszenek. 

Szintén Gabo Kiadó, bár nem tudom mennyire nekem való, mindenesetre felfigyeltem rá: Richard Parker (nem, nem a tigris!): A hetedik ház. Megjelenik: 2016. április 28. 

"Mikor írta be utoljára a nevét a Google-ba?
Will Frostot, a jómódú üzletembert egy éjszaka telefonhívás ébreszti álmából, és az ismeretlen telefonáló ezt a kérdést teszi fel neki. Will rákeres a nevére, és talál egy weboldalt, amelyen fényképek láthatók az otthonáról és hat másik házról – belülről. 

Az első házban könyörtelen gyilkosság történik. A rejtélyes telefonáló ekkor újra jelentkezik, és közli Willel, hogy a lánya halálos veszélyben van. A férfi egyetlen esélye, hogy megmentse, ha sorra látogatja a honlapon található házakat, mielőtt a rendőrség odaér, és felfedezi a hullákat.
Hét ház. 

Hét gyilkosság. 
Hét esély, hogy megmentse a lánya életét."

Most jelent meg az Európától Markus Zusak Az üzenet című könyve. Sokáig egy supermanes kártyás téma volt a borítón, most egy sokkal szolidabb telefonos design van, megmondom őszintén én nagyon örülök, mert nem igazán tetszett az előzőnek a színvilága és a képi világa sem. 

"Ed Kennedy minden, csak nem hős. 
Átlagos fiatal srác Sydney-ben, aki jobb híján taxizik. 
És szerelmes Audrey-ba, amióta az eszét tudja. 
Audrey viszont haverral nem randizik. 
Ed nem hős, és mégis ő az, aki megakadályoz egy bankrablást mondjuk, véletlenül. 
Csak mert a haverjai nem tudják befogni a szájukat. 
Élete nagy kalandja után még nagyobb kalandok következnek. 
Ed ugyanis titokzatos kártyalapokat kap. Üzeneteket! 
És egy küldetést kell végrehajtania. 
Aztán még egyet. 
Ed lassanként megtanulja, hogy vannak apró, talán hősies tettek, amiket ő is megtehet, és amiktől egy kicsit jobb lesz a világ. 
Hogy közülünk bárki, akár egy pénztelen, külvárosi gyerek is megteheti az első lépést 
Van, amikor tényleg nem kell sok hozzá. 
És van, amikor igen 
De akkor sem szabad feladni.

Az ausztrál Markus Zusak az elmúlt évek egyik legnagyobb világsikerének, 
A könyvtolvaj-nak a szerzője. Az üzenet szintén díjak sokaságát nyerte el, és világszerte százezrek olvasták már."

A könyvtolvaj kedvencemmé vált, és nagyon kíváncsi vagyok Zusak többi könyvére is. 

Szintén most jelent meg a Helikontól a Harag-várak újra, új külsővel Bariccótól. Nekem a régi (bal oldali) és az új (jobb oldali) borító is nagyon tetszik. :) Nagyon jó könyv, olvassátok!




Nemrég olvastam az Én, Liviát, ami nagyon tetszett, és ezért utánanéztem, mit lehetne még olvasni Phyllis T. Smithtől. Februárban jelent meg a második könyve a The Daughters of Palatine Hill. Nem sokkal a Livia vége után veszi fel a fonalat, ahogy a fülszövegből kiderül. :)


"Two years after Emperor Augustus’s bloody defeat of Mark Antony and Cleopatra, he triumphantly returns to Rome. To his only child, Julia, he brings an unlikely companion—Selene, the daughter of the conquered Egyptian queen and her lover.
Under the watchful eye of Augustus’s wife, Livia, Selene struggles to accept her new home among her parents’ enemies. Bound together by kinship and spilled blood, these three women—Livia, Selene, and Julia—navigate the dangerous world of Rome’s ruling elite, their every move a political strategy, their most intimate decisions in the emperor’s hands.
Always suppressing their own desires for the good of Rome, each must fulfill her role. For astute Livia, this means unwavering fidelity to her all-powerful husband; for sensual Julia, surrender to an arranged marriage and denial of her craving for love and the pleasures of the flesh; for orphaned Selene, choosing between loyalty to her family’s killers and her wish for revenge.

Can they survive Rome’s deadly intrigues, or will they be swept away by the perilous currents of the world’s most powerful empire?"


Annak idején az Animus adta ki Louis Sachar könyveit, köztük a Stanley, a szerencse fia nekem nagy kedvencem volt. Most a Maxim hozza újra ezt a könyvet, új fordításban, új címmel: Stanley kincse


És végül, de nem utolsó sorban, megjelent Varga Bálint következő könyve, a Váltságdíj nélkül folytatása, amit tavaly én is megvettem a Könyvfesztiválon (bár még mindig nem olvastam el). A Kolibri kiadónál keressétek: Amit végleg kitörölnél


(Természetesen csak rossz sorrendben engedi beilleszteni a blogger a két képet :D A Váltságdíj nélkül az első rész.) 

A jó könyvek csak jönnek és jönnek... :D 

2015. január 13., kedd

Alessandro Baricco: Mr. Gwyn

Ez a könyv... arra késztet, hogy csupasz villanykörték fényében, bespalettázott ablakok mögött, meztelenül járkáljak egy szobában, miközben andalítóan észrevehetetlen zene szól, és kitárulkozzam, holott a némánál is némább vagyok, és csak körözök... noteszlapok, székek, egy ágy és a sarkok között. Aztán lassanként a fények... egyenként, hezitálás nélkül, sorban kiégnek, és akkor vége. Vége az álomszerűen szürreális játéknak, ami nem is játék, fényűző hobbinak, ami nem is hobbi, akt-portrénak, ami nem is portré, sőt nem is akt, hanem egy... arckép, de... szavakból.  

Mr. Gwyn sikeres író. Három könyve jelent meg, a legkülönfélébb műfajokban, a lehető legkülönbözőbb történeteket magukba foglalva. Egy közös van bennük: a tehetség lenyomata. Jasper Gwyn egy napon mégis úgy dönt, nem ír többé.
A könyv kezdő mondata zseniális, észrevétlenül ringat bele ebbe az abszurd mesélő hangulatú regénybe: 

"Jasper Gwyn, miközben a Regent’s Park számos fasorának egyikén – azon, melyre választása mindig is esett – hazafelé bandukolt, hirtelen úgy érezte, hogy az a tevékenység, mely eddigi megélhetését biztosította, már nem elégíti ki." 

Jasper Gwyn fejében a porték készítésének gondolata fogan meg hamarosan, az emberek "másolása", de persze nem a festésre nyergelne át, hanem írna. Megírná az adott embert. Ehhez azonban szigorú kereteket teremt egy tágas műteremben, és a portrékészítés furcsa körülményeibe az alanyok kénytelenek belehelyezkedni... Talán meglepő is, milyen könnyedén is megy, mégis.  


"Jasper Gwynnek tetszett a gondolat, hogy az összes megspórolt pénzének elvesztését kockáztatja egy olyan mesterségért, melyről még azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik-e."

Teljesen magába zárt a regény a furcsa hangulatával, és ahogy az első bekezdésben írtam, én is ott akartam lenni, Jasper Gwynnel. Meztelenül és lemeztelenítve, hogy meglássa mindazt, ami a húsból és csontokból lévő masszát emberré teszi. Ott keringtem volna, és lehet, hogy néha leülök mellé, a sarokba, ahol a szerelőnadrágban gubbaszt. Lehet, hogy megnézem, mi van a jegyzetlapon... Izgalommal a gyomromban, de szorongással a szívemben vártam volna, hogy az utolsó Caterina de' Medici körte is kiégjen egy halk szusszanással, és belepjen mindent a sötétség. Aztán, ahogy később átvenném a portrét, úgy képzelem, azon a 6-7 oldalon én lennék kiterítve és elkenve, és szétszórva, de mégis tömörítve. Csodálatos lenne, kár hogy nem létezik ilyesmi, abban a valójában, ahogy a könyvben megírták. De, talán csak Mr. Gwyn lenne képes erre... 
Baricco pedig arra, hogy ilyen mesét szőjön. Látja az embereket, és annyira, de annyira ismer minket, hogy ha belegondolok abba, hogy milyen ismerős dolgokat tud pontosan úgy megfogalmazni, ahogy én is érzem, hogy történnek, megijedek. 
Megérintett a könyve, és a részének éreztem magam. 

" (...) arra gondolt, milyen kimondhatatlanul törékeny a bűvölet, bármiféle bűvölet, és mennyire gyors az élet, amikor arról van szó, hogy elrabolja azt az embertől."

Értékelés: 10/10 Titokzatos, szürreális, abszurd és mégis ismerős. Baricco egy varázsló, akinél még az is lehetséges, hogy a tollhegy igazából egy nőalak, és aztán egy hajtincs és aztán minden átmenet nélkül: egy ... történet. 

Köszönöm Miamonának a kölcsönzést! 


A képek illusztrációk. Forrás.

2014. szeptember 24., szerda

Üveggolyók és vasúti sínek

Alessandro Baricco: Harag-várak


Több Bariccót olvastam már, és talán a Selyem volt eddig a kedvencem tőle. A Harag-várak... nos, nem lesz kedvenc, de megszerettem. Ha egy szót kéne mondanom róla, érdekes, de az jutott eszembe, hogy hipnotikus
Sok az ismétlés, a költemény-szerűség, a monotónia, a kattogás, zakatolás, a titokzatosság benne. És mégis, meg tudom mondani, hogy olyan egyértelmű dolgokról szól, mint a fiatal Pehnt és az öreg Pekisch. Egy zakó, amibe bele kell nőni. Humanofon, ami emberekből álló "hangszer" (mellesleg kiráz a hideg a szótól). Elizabeth, aki egy mozdony. Jun és Rail úr, és egy csomag, amiben ékszer érkezik. Utazás... Kristálypalota, hatalmas üveglapok, üvegcsodák... 

Nagy találmányok előtt és azok felfedezésekor játszódik a könyv, még csak most kezd hódítani a vasút, és annak "szédítő" sebessége. Pehnt és Pekisch pedig hangátvitellel próbálkozik, és álmodoznak,milyen lesz, amikor a hang nagy távolságokat hidal majd át. 

Néhol eszembe jutott róla Amélie csodálatos élete, mert olyan kis apró szépségekből állt, amiket nem szoktak beleírni regényekbe, itt pedig pont ezek adják a vázát az egész történetmesélésnek. Ugyanakkor nem volt könnyed, hanem frusztráló volt. És haragos. Baricco beleírta ebbe az apró műbe a haragot, anélkül, hogy az egyszer is konkrétan a szemünk elé kerülne. 

Azt írták róla a fülszövegben, hogy buja tündérmese. Nem érzem tündérmesének, nem volt ez olyan elrugaszkodott, inkább életmese - az más kérdés, hogy részleteiben itt-ott igen különleges. És hogy buja-e? Az! Nekem meg még mindig meglepő, hogy a szépirodalom is néhol tele van szexszel. Micsoda képmutatás ez kérem! :D Itt is aztán van minden, attól még, hogy leírják hogy milyen bársonyos a sperma, hát ugyanúgy a hagyományos módokon kellett azt előcsalogatni, nem? Szóval van ebben minden, dögivel, aki kardigános (vagy hogy is volt ez Nima?) szépirodalom-kedvelő, nehogy nagyon kikerekedjen a szeme! :) 


Értékelés: 10/8,5  El vagyok ámulva még mindig Bariccón, hiába tetszett ez kevésbé, mint a Selyem, vagy a Novecento, akkor is egyszerűen óriási, hogy miket tud alkotni... varázsol a szavakkal, varázsol egy történetet, ami két centivel a föld fölött lebeg, de ha kicsit oldalvást nézem, akkor mégis ott fekszik a talajon, stabilan és reálisan. Szimbólumok, félbehagyott gondolatok, az élet apró örömei és kudarcai együtt, egy helyen, egy különleges üveggolyóvá fújva. És a legjobb, hogy Baricco nem fél szétdurrantani sem az üveggömböt, nem fél disszonanciát és meglepetéseket okozni. 

"ami szép az életben, az mindig titok …"

Nemsokára olvasom a szerzőtől: Mr. Gwyn
Köszönöm Miamonának a kölcsönzést!