Amellett, hogy még mindig szuszogok és emésztek, próbálok magamhoz térni a sokktól, ami ért. Zellert ettem. Magamtól. Ami ennél is szörnyűbb, hogy finom volt. Mert hát borzasztóan utálom a zellert, főzve meg pláne.
Nem szeretem kidobni a zöldségeket (sem), viszont a legutóbbi levesből maradt pár felhasználatlan leveszöldség. Köztük egy hatalmas zeller is. ?. Krémleves. Bátorság, bátorság!
Kicsit utánaolvastam, végül szokás szerint mentem a saját fejem után.
Hozzávalók:
40 dkg zeller
20 dkg alma
½ vöröshagyma
1 ek vaj
5 dl alaplé vagy leveskockából készült leves
1 dl tejszín
só, bors
olaj a sütéshez
Lábosban felolvasztottam a vajat és az apróra vágott hagymát üvegesre pirítottam benne. Közben a zellert meghámoztam, az egyharmadát félretettem. A maradék kétharmadot és az almát (hámozás nélkül) kb. 1x1 cm-es kockákra vágtam.
Amikor a hagyma elkészült, rádobtam a zellert, az almát és fedő alatt 5 percig pároltam. Aztán felöntöttem a levessel és puhára főztem. A leves alatt kikapcsoltam a gázt, és átmentem rajta a botmixerrel. Végül belekevertem a tejszínt és sóztam, borsoztam.
Közben gyufa méretűre vágtam a maradék zellert és forró, bő olajban kisütöttem.
A levest a sült zellercsíkokkal tálaltam.
Elképesztően jó íze van, nem is gondoltam volna. Nem igazán hasonlít a zellerre (vagy eddig csak rossz ízű zellereket ettem), az almával pedig nagyon jól harmonizál. Abban azért reménykedtem, hogy a sült zeller finom dolog. Be is jött.
Aki nem szereti a zellert, az is bátran tehet egy próbát ezzel a levessel :)
Én sem igazán szeretem a zellert, szerintem olyan homok íze van. Na nem mintha ettem volna már homokot, de valahogy ilyennek képzelem. Azért adok egy esélyt a levesednek. Ma ez lesz a rakottkrumpli mellé.
VálaszTörlés