A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nyaralás. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 25., szerda

Újra itthon



Letelt a nyaralás, de tulajdonképpen így volt jó. Ez a hat nap most elég is volt a kikapcsolódásra.
A lányokra egy szavam sem lehet, mert nagyon jók voltak, semmi nyafogás, nyüglődés.
Hétfőn kora délután megérkeztünk, nagyjából kipakoltunk. Aztán a két „menő nő” (ezek a lányok) fürdőruhára öltözött és irány a medence. (hátha vannak „menő pasik”)
Papa elkísérte őket, hogy azért ellenőrzésre vegye ő is a felhozatalt. Nehogy banditák közé keveredjenek.
Sajnos az idő ekkor még nem volt napsütéses, de ez őket nem zavarta. Kipróbálták a kinti medencét is.

A vacsora a teraszon volt és minden este élő zenét szolgáltattak. Mindennap más zenészekkel.
Második nap elmentünk vonatozni, (gumikerekes) megnéztük a falut. A pirost Dotti névre keresztelték a fehér volt a Loki. Lányok már a csengetésükből felismerték később.

Aztán pancsolás, de főleg a benti meleg vizes medencében. Indult egy 10 próbás úszó ügyességi verseny, amelyre Petrát beneveztem és annak ellenére, hogy ő volt a legkisebb induló nagyon ügyes volt. Mindent végig csinált. Ráadásul ő szabályosan. A többiek már huncutkodtak. (az egy kissé hiba volt, hogy majdnem a leghidegebb napra szervezték, némelyik gyerek majd megfagyott).
Ez nap a fürdőzés jegyében telt el. Este elmentünk a művelődési központba, mert elég jó műsort hirdettek. Ír népzenészek, kőszegi ír táncos lányok és egy angol népzenész-táncos csoport lépett fel.

Aztán vacsora után mi is táncra perdültünk.
Egyik kislány mesélte, hogy voltak odaát Ausztriában ahol valamilyen Mese világot néztek meg. A harmadik napra azt találtam ki, hogy megnézzük, mert a Bükfürdőhöz kissé hűvös volt. Szépen utána is érdeklődtem, hogy hol található és elindultunk. Már elhagytuk a falut és még mindig sehol semmi, mikor megláttam egy épülő mesekastélyt. Na, gondoltam akkor ez az. Az persze fura volt, hogy alig pár autó volt a hatalmas parkolóban. Aztán szembesültünk azzal a ténnyel, hogy minden zárva van, bár a nyitva tartás kiírása mást mutatott.
Ott tökölödtünk, hogy mit csináljuk, ha már eljöttünk idáig, mikor egy fiatal lány utánunk futott, mert hallotta a bánatunkat (kiderült, hogy magyar) és útbaigazított bennünket, hogy amit keresünk, az 1 km-rel tovább van. Így aztán megtaláltuk a VIDÁM PARK-ot.
Este hatig el is voltunk benne. Kipróbáltunk jó néhány szerkentyűt.
Én rögtön az elején belementem, hogy a sárkány akármire velük megyek. Miután szépen beleültünk esett le a tantusz, hogy az én tériszonyomnak nem igazán kedvező ez az állapot. Mereven a felhőket vizsgálgattam, míg a végére nem értünk. Azután már megfontoltabban választottam, hogy én mit próbálok ki.

Következő nap megint szállodás pancsolást iktattunk be. Az ilyen helyben maradáskor párom elvonult reggeliző helyre és dolgozott egy kicsit. 

Délutánra kölyök discot hirdettek, melyre a lányok nagyon készültek. A meghirdetett időpontban meg is jelentünk és elég szomorúan láttuk, hogy alig vagyunk hatan felnőttekkel együtt.(volt egy bátor kisfiú is) A szervező kislány biztatta a gyerekeket, hogy táncoljanak, de nem igazán akaródzott nekik, ilyen gyér felhozatalnál. Kénytelen voltam bevetni magam, bár a zenék nem igazán ehhez a tánchoz illettek, bachata-t tanítottam nekik, meg amire hirtelen emlékeztem. ( most hasznát vettem, hogy elkezdtem tanulni). Így aztán egy óra hosszat elszórakoztunk, aztán jött még néhány gyerek és kitaláltak valamilyen sztár játékot és már nélkülem is ment a dolog.(lehet, hogy elmegyek animátornak?)
Este megnéztük a helyi tűzi játékot, elég szép volt, vettünk egy pár vásári ezt meg azt.
Szerencsére megjött a jó idő és a betervezett bükfürdői strandolás napja. A szálloda saját busszal vitte a vendégeket. Óránként indult, ennek nagyon örültünk, így a párom is tudott sörözni.( ha már strandolunk)
Hatalmas terület, nem lógnak egymás szájában az emberek. Találtunk a vízi csúszda mellet jó kis helyet, ahova letelepedtünk.
Az a bal oldali fej én vagyok, mellettem az unokám.

Szem előtt voltak a leányok mindig, mert azt mondanom sem kell, hogy időnk nagy részét itt töltöttük el.
Ismerős kislánnyal is találkoztunk, bővült a csapat.
Hősiességből is helyt álltam, mert aki ismer az tudja, hogy én 30 foknál hidegebb vízbe be nem megyek. (brrrrrrrr), de az unokám kedvéért, megtettem, hogy a 24 fokos vízbe bementem. Csúsztam vele kettőt, így aztán a bátorságom sem szenvedett csorbát.
Következő nap szállodás pancsolás, este játszótéri trambulinozás és lepkevadászat.
Hétfőn reggel meg utazás haza.
Voltak apróbb kellemetlenségek, amit jobb szervezéssel, kedvesebb emberi hozzá állással elkerülhetők lettek volna, de erről most nem akarok írni.
Összefoglalva jól érezte magát mindenki.

2010. augusztus 13., péntek

Talán ez jobb lesz


A nyaralás ami nekem nem az volt. Idén is ugyanoda mentünk ahol tavaly olyan jól éreztük magunkat. Bár a közérzetem nem volt éppen fényes, de azt gondoltam, hogy pihenés kikapcsolódás azért majd jót tesz. A hely ahova mentünk pontosabban a szállás színvonala nagyon sok hiányosságot mutatott. Ráadásul az időjárás sem kedvezett nekünk. Én a nyaralás lejárta előtt hazajöttem.
Most már két és fél hónapja szenvedek a fogammal, járok kezelésre, de semmi javulás. Sőt odáig jutottam, hogy fogorvost cseréltem, mert komoly hiányosságokat fedeztem fel a kezelésem során, pedig 6 éve idejárok.Mint kiderült ahhoz, hogy javulást érjünk el komoly beavatkozást kell végezni, válaszút elé állított.
Most mi legyen mondjam le az utat (a gyerekeknek hatalmas csalódás) vagy vállaljak be még egy antibiotikumos kezelést, ami nem oldja meg a problémát csak elviselhetővé teszi. Az utóbbit választottam. 
Még júliusban lefoglaltam a szállást A Piroska Hotelben 6 napra.Unokáim a nevükön kívül új jelzőket kaptak. Van "régi", "új" és "hozott".
A "régivel" és "hozottal" megyünk a fenti helyre. Petra a "régi" számolja a napokat, a hotel web oldalán levő képeket, már százszor megnéztük. Virág még nem volt velünk soha, remélem ő is várja a nyaralást.

2009. augusztus 30., vasárnap

Vége a nyaralásnak

Vége lett a nyaralásnak. Kicsit szomorúan, hogy ilyen hamar eltelt. Unokám hetekig el lett volna ezen a szép helyen.
Utazásunk előtt már hetekkel, az volt az egyik program, hogy leült a gép elé és végignézte a képeket a Szőlőszem weboldalán.
Legtöbbször a képek szebbnek és jobbnak mutatják a dolgokat, mint a valóság, de itt kellemesen csalódtunk. Talán a képek nem is adják vissza igazán a hely hangulatát.
Gyermekes családok voltak minden apartmanban, így aztán hamar barátokra talált unokám.
Nyugodtan elengedtük az egész területen, annyi volt a kikötés, hogy mindig tudjuk merre van.
Talán először fordult elő, hogy elő sem vettem az otthonról hozott főzőeszközöket. Mindig viszek magammal, ha konyha is van a szálláshoz. Most úgy hoztam haza mindent, ahogyan elvittem.
Az ellátás rendben volt, semmi puccos, amiről igazából nem tudod mit takar. Mindig találtunk kedvünkre való ebédet. Párom a házi sajtból készült rántott sajtot többször előnyben részesítette.

Boszi sapkákat készítettünk a szülinapra. 50 lufit fújtam fel (megfelelő segédeszközzel) és hatalmas lufi csatát rendeztünk. Sajnos a képek sötétek lettek, a nagy csatában nem figyeltem eléggé. Remélem a videó jó lett, de azt nem teszem fel, mert annyira lementem gyerekszintre, hogy azt mégsem mutogatnám.
Középen az ünnepelt.

Voltunk a farm saját hajójával vízitúrán, amit nagyon élveztünk.


Néhány kép farmról.

Az állatokról.
A fiúk sem unatkoztak.Nagyon jó nyaralás volt. Jövőre visszamegyünk. Már most lefoglaltam a következő nyárra 1 hetet. Megy az egész család.

2009. augusztus 10., hétfő

Már egy hete



Már egy hete megjöttünk, de olyan sűrűek voltak a napjaink, hogy még fotózni sem volt időm,pedig ezen a héten sok mindent sütöttem és főztem.
A képen látható halakat én fogtam. A kisebbeket visszaraktuk, hadd nőjenek tovább, de előtte mindig megsimogattuk a hátukat és üzentünk a szülőknek, inkább őket várjuk.
Egész idő alatt nagyon jó időnk volt, emiatt előfordult többször is, hogy egy falatot sem ettünk, csak ittunk és ittunk. (gyümölcsleveket, én főleg ásványvizet)
Párom 5 kg-ot hagyott el, én csak 80 dkg-ot. (nincs a földön igazság) A gyerekeim azzal vigasztaltak, hogy az már majdnem 1 kg.
Most is rántott hal volt a menünk legtöbbször. Valahogy nem tudtuk megunni.
Sajnáltuk, hogy lejárt az időnk, de azért jó volt hazajönni.


A béka királyfi is meglátogatott, de most nem kapott csókot. (majd máskor)