Churros forrócsokival

Nagyon megörültem, amikor láttam egy churros receptet Max konyhájában. És egyből eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm folyton áradozik erről a tésztáról, ahányszor csak hazajön Spanyolországból. Buta módon sosem néztem utána mi is ez tulajdonképpen. Hiba volt. Na de most már semmi nem állíthat meg, hogy én is áradozzak róla.

A churrost (ejtsd: csurrosz) spanyol fánkként is emlegetik. Sült tészta rudacska, amit reggelire vagy szieszta után fogyasztanak cukorba hempergetve és/vagy csokiba, tejeskávéba mártogatva. De létezik olyan változata is, amit csiga alakban feltekerve sütnek ki. Népszerű Spanyolországban, Franciaországban, vagy pl. Latin-Amerikában is. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A recepteket nézegetve igyekeztem minél egyszerűbbet választani. Több változat is kering világszerte, készülhet tojással, vagy tojás nélkül, de olvastam sütőporos receptet is. Végül Gordon Ramsay receptjét választottam. Benne még sosem csalódtam, pláne, hogy hozzá képest nagyon egyszerűnek tűnt az elkészítése.

Hozzávalók 3-4 személyre:

A tésztához:

250 g liszt

só

50 g vaj

200 ml víz

A mártogatóshoz:

100 g étcsoki kisebb kockákra törve

200 ml tejszín

fél rúd vanília kikapart magjai

egy 5 cm-es fahéjrúd

3-4 csík narancshéj a fehér része nélkül

ízlés szerint ¼ chili

A cukrozáshoz:

50 g porcukor (én a barna nádcukrot küldtem át kávédarálón, így maradtak benne nagyobb roppanós szemek is, nem csak a porcukor)

2-3 tk fahéj (nekem 2 elég volt)

Olaj a sütéshez

Először a vizet és a vajat felmelegítettem, amíg a vaj alolvadt. Közben kimértem a lisztet és összekevertem a sóval. Aztán a folyadékot a liszthez öntöttem, és gyorsan összekevertem, amíg sima nem lett. Érdemes megkóstolni, nehogy sótlan legyen. Fél órát pihentettem. Közben elkészítettem a fahéjas cukrot, amibe majd a kisült, meleg tésztát kell hempergetni. A csoki szószhoz a tejszínt lábosba tettem, hozzáraktam a vaníliamagokat, fahéjat és a narancshéjat (a chilit kihagytam), és felforraltam. Amikor felforrt, kikapcsoltam alatta a lángot és beletettem a csokit. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt.

A tészta kisütéséhez olajat melegítettem alacsonyabb lángon. A tésztát csillagcsőrű nyomózsákba tettem, majd a felmelegedett olajba szaggattam. A zsákból kinyomott 5-6 cm-es tésztahurkát ollóval vágtam le, így az olajba pottyant. Aranyszínűre sütöttem. Szűrőlapáttal papírtörlőre szedtem, és kis itatás után a kezem ügyébe készített fahéjas porcukorba hempergettem.

Még melegen érdemes fogyasztani, meleg csokiba mártogatva. Én csak akkor tudtam abbahagyni, amikor elfogyott.