Frida, a kovász

Nagyon szeretem a kovászos kenyeret, meg a tőlünk keletebbre és északabbra élő népek savanykás kenyereit. Ezért gondoltam kinevelni ezt a kis lényt, hogy még ha hosszadalmas procedúra árán is, de igazi élesztő nélküli kenyeret süthessek. A River Cottage receptet átolvasva, nem tűnt bonyolultabbnak az elkészítése, mint a hagyományos kenyéré. Sőt! Lényegében ugyanaz a forgatókönyv, csak kicsit elnyújtva. Nem igényel több energia befektetést, csak egy kicsit több odafigyelést, és persze időben el kell kezdeni, mert nagyjából 24 óra alatt készül el.

A kenyérről később számolok be, most csak elmesélem, hogyan született Frida, a kovász.

Pontos, bővebb útmutatást itt találtok (angolul).

A kovász kinevelésének táptalajául összekevertem 100 g lisztet (fele teljes kiőrlésű) és annyi vizet, hogy tejföl sűrűségű legyen. Jól felvertem kézi habverővel, hogy telemenjen levegővel, aztán a tálat szorosan lefedtem folpack-kal és hagytam a konyhapulton pihenni (kb. 24 °C). Pár óra elteltével már mutatkoztak is az aktivitás jelei: apró buborékok jelentek meg a CO₂ képződés következtében. Ez a fázis pár órától akár pár napig is eltarthat, attól függően mennyi vadélesztő terjeng a levegőben. Mivel nálunk elég kicsi a konyha és háromnaponta sütök kenyeret, tele a levegő élesztővel. Gyorsan beindult.

A következő hét napban reggelente leöntöttem a felét (na nem a lefolyóba, mert sajnáltam volna kidobni) és hozzákevertem 50 g lisztet és annyi vizet, hogy tejföl sűrűségű legyen. Én a recepttel ellentétben csak fele annyi liszttel etettem, mert egyelőre kevesebb kovásszal is beérem.

Hét nap elteltével Frida megérett a kenyérsütésre. Nagyon kellemes, élesztős, de egyben savanykás illata van. Szobahőmérsékleten, csatos üvegben éli mindennapjait újdonsült családjában, ahol minden élő és élettelen háztartási alkalmazottnak neve van. A lisztben lévő keményítőt bontogatja enzimjei segítségével, aminek következtében tejsavat, ecetsavat, alkoholt és CO₂-t állít elő.

Hát így éldegélünk, hármasban, szimbiózisban.