Most munka van. Sok is....

Most ez van. Kérek egy kis megértést. Most munka van. Sok is belőle. De jó nagyon! Jövök hamarosan az elmaradt beszámolókkal, a receptekről nem is beszélve. Ma elkészítettük az idei narancslekvárt. És keksz is készült, jó fűszeres, gyömbéres és lágy. És brokkoli főzelék. És egy csomó e-mail, fontos ügyekben. Szép napot! Rettegjetek, mert hamarosan itt leszek!

mert nem jutott eszembe...

Akartam írni ma egy kekszről, amit nagyon szeretnek a gyerekek. De ott tartok, hogy képtelen vagyok felidézni, hogy honnan sütöttem. Egy a polcainkon megbújó szakácskönyvből, egy az interneten talált receptek közül, netalán a már meglévő hasonló receptemből? Megijeszt a feledékenységem. Persze, persze köztudottan mindig is szélsőségesen szétszórt voltam. De most más ez, több ez. Nem az első. Képtelen vagyok felidézni mozdulatokat, szavakat, képeket. Eseményeket, amelyek elvezetnek a megoldásokhoz. Közben pedig vissza utaztam az időben 20 évet ezzel a zenével. Nem tudom, ismeritek az érzést, amikor szabályosan szétnyílik a mellkasotok. És tök mindegy, hogy van e könnyed vagy sem. Mert az abszolút boldogságról szól. Boldog vagyok, hogy az a fajta lelki alkat vagyok, aki képes a boldogságra. Az örömre. A hálára. A megnyugvásra és megpihenésre. Annyi mesélni valóm van. Szép történetek. Most pedig egy picit emlékezem! Gyertek velem egy kis időutazásra, ha van kedvetek!

Látjátok ezt az ölelést? Vajon hányan vagyunk képesek ilyen ölelésre?