nevenincs diós süti

Képet sem készítettem, mert nem gondoltam, hogy ennyire fog ízleni Nektek. Mindig rágod a fülem Nádja, hogy ne küldjek iskolai eseményre bolti sütit vagy kekszet, hanem mindenképpen süssek. Nem is értem, pedig annyira nem népszerűek a sütijeim a suliban, talán mert nem túl szépek és ez távol tartja a nézelődőket. Ódzkodásuk miatt esélyük sincs, hogy mennyei örömben legyen részük, nem baj, mi tudjuk az igazat. Hiába csúnya anya sütije, finom és kész. Persze tanulhatnék vére a számtalanszor elkövetett hibámból, hogy alkalom előtt ne kísérletezzek, kockáztassak, de nem tanulok, ez van. Talán ha végre képessé válnék arra, hogy tervezzek és előre gondolkozzak. De nem. Utolsó pillanat, spájz és hűtőajtó kivág és nézzük csak, mit találok. Na abból, pont abból szokott készülni az iskolai v. óvodai rendezvényre beszállított süti.Lássuk csak. Most a kiindulási alapot a rendelkezésemre álló 12 dkg darált dió jelentette. És a Boccacco szelet receptje, amit máskor már megsütöttem. Neki fogtam, és csak azután esett le az állam, hogy nincs itthon zsemlemorzsa és a dióm is kevés, amikor már a tojásokat levertem. Óh, oh. Muszáj volt életmentő megoldásokat eszközölni, és ennek eredménye lett a nevenincs diós süti, ami Nektek viszont nagyon tetszett.

Hozzávalók:

• 6 tojás fehérje
• 20 dkg cukor
• 12 dkg dió
• 12 dkg búzakorpa - ezt találtam itthon és tettem bele zsemlemorzsa és a hiányzó dió helyett -

Ennyi az egész és jelentem tök jó. A tojások fehérjét jó keményre fel kell verni a cukorral, majd hozzáöntjük a diót és búzakorpát, jól összeforgatjuk az egészet és 200C-ra előmelegített sütőben elkezdjük sütni, de néhány perc múlva vissza is vesszük 170C-ra. Így sütjük készre kb. 25-30 perc alatt. Lehetne rá krémet készíteni, én lusta is voltam, késő is volt tegnap este, összesen egy csokimázra futotta, de tökéletes kiegészítője ennek az egyszerű sütinek.

Nádja, olyan édes voltál ma a farsangon a piszkafa lábaiddal, majd megettelek. Tini diszkó, már ott maradsz. Igaz tavaly sem volt másképpen. Eszembe jutott az az időszak, amikor én voltam gyerek és mi diszkóztunk a barátnőkkel. Az első szerelmek, vágyakozások. Olyan jó, hogy azt hiszem értem, hogy átérzem azokat az érzéseket, érdeklődéseket, amik most kezdenek munkálni bennetek. :-) Szeretlek!!!

Borisz, Te általában rém finnyás vagy, bár süti terén viszonylag elfogadó, de tény, hogy régen ettél ennél lelkesebben bármit, mint ezt a kis egyszerű semmiséget. Na jó, a múlt heti hacsapurira sem volt panaszszavad. A farsangot iszonyúan untad, egyetlen percre sem dugtad véka alá a véleményed. Szeretlek!!!

Ja, és még valami. A kimaradó tojássárgákból kiváló flant lehet készíteni. Tudjátok, amit a múlt héten készítettem. :-) (kókusz flan néven keressétek) :-)

Fatörzs - Isten éltessen Anyukám

Holnap lesz Manci mama, drága Édesanyám 70.szülinapja. Megrendít, hogy nincs lehetőségem, hogy személyesen felköszönthessük. Talán idő lenne felrázni magam az utópisztikus, elképzelhetetlen világomból, ahol azt hiszem, hogy az emberi megoldásoknak van létjogosultsága. Hogy van értéke a szeretetnek, a rokoni kapcsolatoknak és kapcsolattartásnak. Hogy lehet időd, hogy van módod szabadságra menni, hogy törődj azokkal, akiket a világon a legjobban szeretsz. S bár könnyes hanggal közölted Anyukám, hogy éljük az életünket és nincs benned semmiféle elvárás felénk, s ne aggódjak holmi köszöntés miatt, én mégis aggódom. Aggódom, hogy nem tudtam megoldani, hogy melletted lehessek, s nem csak ezen a napon, hanem a hétköznapokban sem. Akkor, amikor szükség lenne rám. Akkor, amikor szomorú vagy, vagy amikor örömödet szeretnéd megosztani. Nem tudok vigaszt nyújtani és nem tudok segíteni, ha arra lenne szükséged. Holnap talán még fájdalmasabb lesz mint bármely más lelkiismeretfurdalástól sajgó átlagos napon. S bár a magam részéről nincs jelentősége szülinapomnak, csak annyiban, hogy akkor is úgy érzem, tiéd az érdem, Te küzdöttél világra. Minden napért hálás vagyok, amit ha távol is, de közöttük töltesz el. Amikor van mód arra, hogy halljam a hangod, és van mód arra, hogy megbeszéljek veled bármit. Isten éltessen drága Anyukám! Nagyon nagyon szeretünk! Bárcsak lenne lehetőségem, hogy megsüssem Neked ezt a tortát, kárpótlásul viszont küldöm a receptet.

Fatörzs (Marka boszikonyhája receptje alapján)

Hozzávalók a piskótához:

• 6 tojás
• 6 evőkanál liszt
• 6 evőkanál cukor

Hozzávalók a krémhez:

• 2,5 dl tejszín
• 250 gramm cukor
• 125 gramm holland kakaópor
• 350 gramm vaj

A piskótát a szokásos módon készítem, pont úgy, ahogy anyukámtól tanultam. A 6 tojás fehérjét egy csipet sóval habbá verem, - közepesen keményre vertem -. A 6 db sárgáját pedig 6 evőkanál cukorral fehéredésig keverem, majd hozzákeverem a 6 evőkanál lisztet és az egészet összeforgatom a fehérjével. Nagy tepsit kikenek margarinnal majd megszóróm liszttel, és 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöm.
Amikor elkészül, azonnal kiborítom a már előzőleg kiterített konyharuhára, majd a konyharuha segítségével roláddá feltekertem és így hagyjuk kihűlni.

Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt a cukorral felforraljuk és forrás után még 5 percen át hagyjuk bugyogni. Ezután lezárjuk a gázt és kézi habverő segítségével a hozzáadott kakaóport simára keverjük. (csokival is tök jól működik) Majd a vaj egyharmadát is a még meleg krémhez adjuk, és megvárjuk amíg a krém teljesen kihűl. Amikor kihűlt, a maradék kétharmad vajat habosra keverjük, és hozzáadjuk a kakaós krémet és simára összedolgozzuk, amíg sima és habos krémet nem kapunk.

Miután a piskóta teljesen kihűlt, kitekerjük és megkenjük a krémmel. Az egyik végét srégen levágjuk és hozzá illesztjük a hosszabb roládhoz.Az egészet átkenjük a krémmel, és villával áthúzgáljuk díszítésképpen. Aztán mindenki úgy díszíti tovább, ahogy jól esik.

Ez egy szuper süti. Idén karácsonyra készítettem, mert valami karácsonyit szerettem volna sütni, ami nem bejgli. Azt is imádom, de anyukám és Erzsike mama is csinált, felesleges lett volna nekem is. Teli találat volt. Nádja, Borisz mindkettőtöknek nagyon tetszett. <3

Anya

somlói galuska

Szilveszterre készítettem somlói galuskát. Hosszas kutatómunka előzte meg. Tudtam, hogy mit nem akarok. És volt valami elképzelésem arról, mit akarok. Amit most itt olvashattok, az már az én verzióm. Személy szerint házi somlói kategóriában én ehhez foghatóan finomat még nem ettem. :-)

Kezdjük az elején. Vagy vásároljatok vagy készítsetek piskótát. Én 6 tojásból készítettem. Közepes mennyiség lett belőle. Készítsünk vanília krémet.

Hozzávalók a vaníliakrémhez: 

• 5 dl tej
• 4 tojás sárgája
• 15 dkg cukor
• 8 dkg liszt
• vanília esszencia v. vanília 

Az elkészítési módja nyilvánvalóan nem szakszerű, de nekem nem szokott gondom adódni belőle. A tojások sárgáját kikavarjuk a cukorral, vaníliával, liszttel és tejjel, majd felfőzzük.

Hozzávalók a csokikrémhez:

• 3 ek. liszt
• 3 ek. kakaó
• 7 ek. cukor
• 3 tojás sárgája
• 8 dl  tej
• 3 tojás fehérje
• rum v. rumaroma

Az eredeti receptet Rita barátnőmtől tanultam. Nekem volt kimaradt tojásfehérjém, ezért én a tojások sárgáját kihagytam, és így is nagyon jó volt. A lisztet a kakaóval és cukorral elkevertem és a tejjel felhígítottam, majd felfőztem. És bár az eredeti recept szerint nem kell hozzá dió, én tettem bele darált diót is. A mennyisége ízlés kérdése. Rummal ízesítettem. A tojások fehérjét felvertem és akkor, amikor még a krém meleg, lágyan beleforgattam a tojások felvert habját. Ettől nagyon lágy és krémes.

Csokiöntet, amivel a piskóta tésztát meglocsoljuk:

• 2.5 dl víz
• 20 dkg cukor
• 15 dkg csoki
• 1 dl rum

A csokoládét össze törtjük, a cukorral és vízzel együtt gőz fölött felfőzzük, majd a végén a rumot is hozzá adjuk.

Nem maradt más hátra mint az össze állítás. A piskóta tésztánkat ketté vágjuk. A lapokat a csokiöntettel meg öntözzük. A vanília krémmel megkenjük. -  Lekvárral is mehet alá - opcionálisan választható. Másik lap a tetejére kerül. Kockákat vágunk. Egy tál alját megkenjük a csokikrémünkkel, majd elkezdjük a tészta kockákat lerakosgatni, majd minden sort megkenünk jó vastagon csokikrémmel. Ezt addig ismételjük, amíg mindenünk el nem fogy.  Szépen tálalni nem egyszerű. Nekem nem is sikerült. De becsszó nagyon finom. A tetejére tejszínhabot halmozzatok. Várom a vissza jelzéseket!

megint hétfő...... és "bocitorta" szabadon

megint vasárnap....Innen meg már csak az következik, hogy holnap megint hétfő. Most picit álomittasan érzékelem, ködösen az újrakezdést. Meghatározó események történtek a múlt héten. Nem éppen sikersztorik. Mélyek és elgondolkodtatóak. Aggodalom és sokk. De tudjátok, többnyire minden alja a megnyugvás. Nem tudom, mi készül éppen a világban, vagy mi kavarog a Föld nevű bolygón, de bárhová nézek, megrázó események történnek. Persze az is lehet, hogy tényleg csak telihold?! A gyerekek, ma felnéztek az égre, és felkiáltottak: - Telihold!!!! Megnyugodva könyveltem el a választ az elmúlt néhány nap negatív eseményeire. Csak is ennek hatása kavarhatott ekkora vihart, a világ vadul fortyogó méregüstjében! Persze, jó volna, ha mindössze ennyiről lenne szó.... Egy biztos, a csillagok rémes konstellációja adott....... Várom azokat a beszámolókat, amelyek pozitív történésekről számolnak be! Megnyugtatna, hogy nem a világvége közeleg......Ja, és Györgyike, köszi a héten számomra nyújtott lelki masszázst!!! Ez segített hozzá, hogy érezzem magam valakinek, hogy végre, életemben először kiálljak magamért! Szóval, amikor a kezdeti sokkon túl vagyunk, jó ha megpróbálunk rá lelni néhány pozitívumra! Nekem sikerült. Bár, közel sem találtam meg a tökéletes megoldást egyenlőre, a helyzet maximumát kihoztam, miközben sikerült valakinek maradnom. A karácsonyi nagyzabálós ünnepek óta ma először ismét elmentem pilatesre. Állati jól esett. Tudjátok, konstruktív fáradtság. Sajnos a nagyon kedvezményes bérletünknek a jövő héttel lőttek. Ma zsírégető step órán is voltam. Életemben először. Majd kiköptem a tüdőmet. Hát igen, az állóképességem, hagy némi kívánnivalót maga után. Ott volt egy nő. Egy magas, szőke, elegáns. Látszott, hogy nem 40-es, picivel több lehet. Ápolt volt, és jó kedélyű, és fiatalabbakat megszégyenítő módon nyomta az órát végig. Húh, gondoltam magamban! Tök mindegy, hány éves ez a nő! Bárcsak én is így néznék majd ki ennyi idősen. Életerős, energikus, egészségtől duzzadón, elképesztően nőies. A NŐ! Nem lényeg, hány éves. Sok negyed annyi idős nő megirigyelhetné. Kiderült, hogy 58 éves. Nem hinnétek el......Alig többnek mint 40-nek néztem. Szerintem még mindig megfordulnak a férfiak utána az utcán. Kihangsúlyozta, hogy az egészségmegőrzéshez mennyire elengedhetetlen a sport, és ez valamiért életemben először felkiáltójellel égett bele tudatomba. Jó volt látni egy olyan közel 60-as nőt, aki állati szépen festett szőke,és nem klasszik tipikus rettenettel a fején pompázik. És jó volt látni, hogy a fekete sem feltétlenül öregít, és azt is jó volt látni, hogy attól, hogy egy nő felett is telik az idő, nem kell nyakig gombolt zubbonyt viselni, vagy susogós nylon otthonkát. Szóval olyan, de olyan jó volt!!!! Kedves Nőtársaim! Arra buzdítanálak Benneteket, hogy legyetek büszkék arra, hogy nőnek születtetek, és élvezzétek és éljétek meg nőiségetek minden momentumát. 

És most, azért, hogy hű legyek ahhoz, hogy ez a blog családi gasztronak indult, leírom, hogy ma mit sütöttem. - és lassan pótolom, az ünnepek körüli elmaradásaim is, ígérem -. Valami gyorsat, egyszerűt szeretetem volna. Így született meg a bocitorta. Azért hívom így, mert úgy emlékszem, boci szelet néven fut a köztudatban, hasonló elven működő sütemény!

Tészta hozzávalói:

• 10 dkg liszt
• 10 dkg csokoládé
• 3 ek kakaópor - nem cukrozott -
• 10 dkg cukor
• fél cs. sütőpor
• 1 cs. vaníliás cukor

Fentebb feltüntetett összetevőket elkeverjük egymással!!!

• 3 tojás sárgája, amit elkeverünk 1 dl olajjal, 
• majd ezeket az összetevőket is hozzáadjuk a száraz összetevőkhöz. Ekkor nyakon öntjük annyi tejjel, hogy sűrű, de keverhető állagú masszát kapjunk. Ja, a rumról el ne feledkezzem, egy nyeletnyit, mindenképpen zúdítsatok az egészhez. Na, amikor eddig eljutottunk, jöhet a három tojás fehérje is, amit felverünk, és a lehető legóvatosabban hozzá keverjük a masszánkhoz. Előtte ki vajaztunk és liszteztünk egy kerek tortaformát, és ebben egyenletesen elegyengetjük a massza nagyobb részét. Erre jön a túros masszánk!

Túrós massza hozzávalói:

• 25 dkg túró
• 10 dkg cukor
• vaníliás cukor
• 1 tojás
• citrom reszelt héja és kifacsart leve
• kb. 1 ek. búzadara

Fentebb említett hozzávalókból krémes állagú masszát kavarintunk, és rákanalazzuk a már a tepsibe előzőleg előkészített tésztánk nagy részére. Ezután befedjük a maradék masszával. Csak úgy, nagyjából, ne képzeljétek, hogy egy ilyen folyós állagú cuccra szép, egyenletes bevonatot képezhettek. De nem is ez a lényeg. Ezután betesszük a 180C-ra előmelegített sütőnkbe, és kb. 40 perc alatt készre sütjük. Természetesen sütő függvénye. Nálunk kivételesen kivétel nélkül mindenkinek nagyon ízlett. Szóval hajrá, bocitortára fel!!!

Csokis-mákos keksz

 Először azt gondoltam, hogy na ma ugyan nem. Csak mert fáradt és álmos vagyok. Mert kiesek a számon ásításkor. De aztán győzött az aranyszívem, mert nem venném a lelkemre, ha a hétvégén álmatlanul forgolódnátok ágyatokban, mert nem vágytatok másra, csak egy jó kis mákos keksz receptre, de sehol nem leltetek egyetlen egyre sem. Úgy hogy hoztam, íme itt a recept.

Mákos, több szempontból is világos, hogy is jön már megint ide. Csak mert a mák olyan téli, hideg időhöz passzoló, fajsúlyos és finom. És mert mindeközben családom tagjai megunhatatlanul imádják a mákos dolgok minden verzióját.

Hozzávalók: - én az alább megadott mennyiség kapásból duplájával kezdtem -

• 28 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 cs. sütőpor
• 10 dkg cukor
• 10 dkg őrölt mák
• tej, amennyitől a tészta jól gyúrható lesz
• csokoládé, amelyben a kisült kekszeket megforgatjuk

Össze keverjük a lisztet a sütőporral, és a kristálycukorral. Bele morzsoljuk a margarint, a tojás sárgáját, a mákot, és össze gyúrjuk az egészet a tej hozzáadásával is. Kinyújtjuk és kedvünkre ilyen - olyan alakúra szaggatjuk. Ezután 190 C-ra előmelegített jó 10 perc alatt készre sütjük. Ezután a csoki olajjal mikróban fel olvasztjuk és a kekszek egyik oldalát meg mártjuk. Finom kis kekszek születnek, amelyek sajnos szemtelenül gyorsan el is tűnnek.

mozart (?) torta

Múlt héten elementáris erejű változások következtek be az életembe. Nem is igen merek írni róla. És nem is igen merek még örülni. De jó. Boldogságos. Végre, valami olyasmi, amit szeretek. Még valami az életemen kívül, - persze mint szerves része -, mert  az életemet kívül belül, jobbról és balról szerethetem, leszámítva a néha mint minden normális családban adódó nézeteltéréseket. Másképp kell szervezni a napokat. Figyelni arra, mikor ébredünk, ki milyen ruhát vesz fel. Így a sütisütés programja sem oly spontán, mint eltelt jó néhány évemben. De jó így. Jut eszembe, ma egy olyan boltba tévedtem, ahol majd hanyatt estem. Kedves kiszolgálás, pedig csak szájat tátani léptem be. Gyönyörű alakú, színű, állagú, szappanok, samponok, testápoló, piperék, krémek és rúzsok. És szaglásom még csak nincs is. Csillogott-villogott, hercegnős mesevilág, felnőtteknek. Időm másképp strukturált mint régebben, így Erzsike mama névnapi tortájának megsütését is gondosan meg kellett szerveznem. Különben nincs torta, csak ötlet. A torta ötletét egy ügyes kis blogerinától vettem / http://punkaa.blogspot.com/2010/12/mozart-torta.html /

Ez egy nagyon izgalmas süti. A torta tésztája, számomra teljesen új volt, és boldogan nyugtáztam, remek. Szóval bátran, ugorjatok neki és süssétek meg.

Hozzávalók a tésztához:

• 4 tojás
• 250 dkg margarin
• 25 dkg porcukor
• 5 dkg cukrozatlan kakaópor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 30 dkg liszt
• 2 dl tejföl

Tojásokat a margarinnal és cukorral habosra keverjük. Jöhet a kakaópor és a szódabikarbónás liszt, majd a legvégén a tejföllel is elvegyítjük. Kivajazott torta formában öntjük a masszát, sütőt 200C-ra elő melegítjük majd miután a tésztát a sütőbe helyeztük, vissza vesszük a hőfokot 160C-ra és így sütjük meg.

Krém:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 2 cs. vaníliáscukor
• mandulaaroma
• 2 ek. liszt
• 2 dl tej
• 10 dkg vaj
• 1 ek. cukor

Az utolsó két hozzávaló kivételével mindent elkeverünk csomómentesre. Ha besűrűsödött, hagyjuk hűlni, majd a habosra kevert vajat és cukrot a krémhez vegyítjük. A tésztát 3 részre vágjuk. Az első lapra jön egy réteg krém, de én nutellával is alá ágyaztam. Ezután jöhet a következő lap, arra 15 dkg zöld marcipánt kör alakúra nyújtva helyezünk, majd utolsó lap és a maradék krém rá. Persze nekünk nem volt itthon marcipán, volt viszont még pici fondantom. Beszíneztem zöldre és ízesítettem is mandulásra, és azt tettem a lapok közé, de kentem alá és fölé is pici krémet. - Le is csúszott félúton Erzsike mamáékhoz menet a torta teteje - . Díszítésként is a maradék fondantommal operáltam, ahogyan a képek bizonyítják. Szerintem nagyon klassz kis torta, de való igaz, krémből elbírt volna egy picivel többet.

Diós, mákos zserbó

ez itt épp pont a mákos

 Még sosem sütöttem zserbót. Ildikó barátnőm meg is lepődött. Azon meg még jobban, hogy húslevest se igen. Nem tudom, kimaradt eddig valahogy az életemből. A hétvégi szarvaspörkölt mögé sütinek jött a zserbó ötlet. Olyan téli dolog, és csak mert nálunk az eltéveszthetetlenül totál nyerő választás a mákos és diós. Nem variáltam túl a dolgot, Anyukám azt javasolta, maradjak Horváth Ilona tanainál, így felütöttem a bibliát és többnyire követve utasításait, bombasztikfantasztik életem első zserbóját sütöttem meg. Na nem állítom, hogy minden kalandtól mentes volt az előkészület, de ki ne ismerné a minden jó, ha vége jó örök igazságot? Nem is szaporítanám tovább a szót, ahhoz túl késő van, de jó tanácsként még had buzdítsalak benneteket egy legkésőbb karácsonyi zserbó sütésre. 

ez meg itt a diós, kérem szépen...

Hozzávalók: - a feltüntetett mennyiség duplájából sütöttem -

• 35 dkg liszt
• 1 tojás
• 5 dkg cukor
• 20 dkg margarin v. 15 dkg zsír
• 1 dl tejú
• 1 dkg élesztő
• csipetnyi sütőpor

Langyos tejben az élesztőt felfuttatjuk. Közben a zsírt elmorzsoljuk a liszttel, majd hozzáadva az élesztőt és többi hozzávalót tésztát gyúrunk. Közben elkészítjük a tölteléket. Diós cukor. Mákos cukor. A mákhoz hozzáreszeltem egy almát is, de ez teljesen fakultatív. A tésztát nem kell állni hagyni, azonnal el osztjuk 4 részre. Kinyújtjuk az első lapot és megkenjük ízlésünknek kedvező lekvárral. Nálunk a diós töltelék alá sárgabarack és füge lekvár került. A mákos alá szilvalekvár. Amikor a lekvár is felkerült a tésztára, megszórjuk a tészta egyik felét diós cukorral, a másik felét mákossal. Aki csak egy félét akar csinálni, értelemszerűen nem foglalkozik a másik ízű töltelékkel való pepecseléssel. Bár véleményem szerint nagyon is megéri. Ezt folytatjuk a többi három lappal is, azzal a különbséggel, hogy az utolsó lap tetejére nem kerül semmi. Jól megszurkáljuk , miután egy órát állni hagytuk. - Egyesek szerint ez az egy órás pihentetés el is hagyható. Én is csak max. fél óráig hagytam állni -. Ezután kb. fél óra alatt előmelegített sütőben - 180C-on készre sütöttem. Amikor kihűlt a süti, csokimázzal befedtem. 

Imádta mindenki, a vendégeknek is nagyon tetszett. Én most különös tekintettel a mákosért rajongtam. Isteni!

csokis-nutellás keksz

Az alap ötlet Stahl Judit: Gyors édességek című könyvéből származik. Budapestre vissza érve "alkotásba menekültem" A konyhában kuporogva a könyvet lapozgatva találtam erre a receptre. A könyvre meg, a néhány utcával feljebb lévő pici könyvtárban leltem. Persze, hogy rávetettem magam az itteni könyvtár gasztro témával foglalkozó könyv kínálatára is. Bár nem túl gazdag, de így is tudott újat nyújtani. Ezt a könyvet például még nem volt szerencsém közelebbről szemügyre venni. Ebben is találtam jó néhány kedvemre való receptet. Íme az első, amely eredetije a fentebb említett könyvben amerikai süti csokidarabokkal címen szerepel. Kénytelen voltam módosítani a receptet, mert néhány esszenciálisan fontos hozzávaló nem állt rendelkezésemre. Az én sütim receptje a következő:

Hozzávalók:

• 10 dkg csokoládé
• 20 dkg liszt
• 1 kk. szódabikarbóna helyett én most sütőport használtam
• 10 dkg cukor
• 10 dkg nutella
• 10 dkg vaj
• 2 tojás
• pici kakaó és fahéj valamint 1-2 pöttynyi krémes balzsamecet

Elő készítjük a tepsinket, de előtte sütő bekapcs. 175C-ra. Tepsi előkészítés nem más, mint sütőpapírral történő papirosozás. Száraz összetevők, úgy mint liszt, cukor, sütőpor, fahéj és kakó valamint az apróra darabolt csokoládé össze keverése, majd egy másik tálban kikavarjuk a tojást a nutellával és vajjal, valamint a pici balzsamecettel. Ezután vegyítjük a két fajta állagú anyagunkat, és össze gyúrjuk.Ezután kis korongokat formálunk belőle - kb. 40 db készül ebből a mennyiségből -, és rá rakosgatjuk a tepsinkre. Kb. 15 perc alatt készre sülnek. A tepsiből kivéve nagyon puhák, majd ropogósra hűlnek. Nálunk kekszből sosem lehet elég, hamar eltűntek a mindig korgó bendőkben!

bendő tele...

"Terka torta - hála torta" fondant bevonattal

Megtanultam fondantot készíteni. Nagyon hálás vagyok Ildikónak. Megállíthatatlanul ontja és ontja mostanában a szebbnél szebb fondant bevonatos tortákat. Na gondoltam, ez nem mehet így tovább. Vicces, hogy gasztroblognak csúfolt blogot írok és még egy tisztességes külsejű tortát sem vagyok képes produkálni. Mindig nagy csodálattal adóztam azok előtt, akik gyönyörű bevonatos - nem utolsó sorban finom is - tortákkal tudták meglepni ünnepeltjeiket. Így aztán mielőtt eljött volna a költözés napja, kikunyiztam Ildikótól,  tanítson meg személyesen a fonadant készítés rejtelmeire. Nagyon izgalmas volt. 

köszi Drágám a türelmes oktatásért, remélem nem vallasz szégyent velem!

Egyszerre bonyolult és mégis nagyon egyszerű. Viszonylag egyszerű a fondant előállítása. Számomra nagyobb kihívás a vele való munka. A torta beöltöztetése. Beöltöztetni úgy, hogy ne úgy fessen a dolog, mintha egy ügyes ovis csinálta volna. Amint viszont a mellékelt ábra mutatja,

nagyon is úgy fest. Én mégis nagyon boldog és büszke vagyok, mert végre nekem is sikerült, így demonstrálva a külvilág felé, hogy minden más, hétköznapi nő is képes az elkészítésére. 

A történet úgy kezdődik, hogy a fondant tervezett felhasználási ideje előtt egy nappal elkészítjük a fondantunkat. A receptet Ildikótól kölcsönöztem. Az általa megadott mennyiséget adom meg, de én csak fél adagot készítettem és az én pirinyó tortámra bőven elég is lett.

Hozzávalók:

• 1 ek zselatin
• 6 ek víz
• 1 ek margarin
• 2 ek méz
• porcukor, amennyit felvesz (ez kb 1 kg)

Lényeges momentum, hogy boltban vásárolt porcukorral dolgozzunk. Mert ugye bár farkasévi állandóan hirtelen bele csap a dolgok közepébe, azután meg nem érti, hogy a dolgok miért nem klappolnak. Otthoni kávédarálós módszer sem a fondant sem a cukormáz esetében nem igazán funkcionál. Nem vagyunk ugyanis képesek olyan porhanyósra darálni, amit ezek a dolgok megkívánnak. Szóval ott tartunk, hogy adott a finom porcukrunk. "A porcukrot jól átszitálom, ezen nem lehet időt spórolni!" - javasolja Ildikó, amit upsz jut eszembe én elfelejtettem. De nagyon el. A fondant szerencsére nekem így is jól sikerült. Éljen!!!
Akinek nincs spéci kis tejforralója - mint ahogyan nekem sincs - az vizet forral, majd fölé helyez egy másik tálat, és abban buzgólkodik tovább. A zselatint elkeverjük a langyos vízzel - hú, én hideggel csináltam -, és felmelegítjük, beletesszük a mézet, és aztán a margarint is, és addig kavarjuk, míg teljesen szét nem olvad benne. A szirupot a porcukorra öntjük és kanállal össze kavarjuk, ügyelve, hogy elérjük a megfelelő állagot. Ildikó szerint olyan sűrűséget kell elérni, vagyis olyan sűrűre kell kavarni, hogy szinte a kanalunkkal már ne lehessen kavarni. Ekkor kézzel dolgozunk tovább, és "belegyúrunk még annyi porcukrot, amitől már összeáll, és nem túl ragacsos, de ragadni fog!!! " - Ildikótól szó szerint idézve. Bevallom én csak kanállal dolgoztam össze, csak most eszmélek, hogy milyen figyelmetlen voltam, nem követtem az utasításokat rendesen. Szerencsére Isten kötényébe estem és a dolog tökéletes lett!!! Ezután a masszánkat zacskóba helyezzük és egy éjszakára hűtőbe száműzzük.

A tortát mindenki készítse olyanra amilyenre szeretné. Ízlés kérdése. Jelen esetben egyáltalán nem a torta ízesítése a lényeg, hanem az, aki(k)-nek és az, amiért készült. A torta Terka barátnőmnek készült. Hála torta. A barátainkról van szó, akik az építkezésünk és költözésünk kapcsán annyit segítettek, amennyit a legtöbb ember a családjától sem kap meg. Olyan ritka ez a fajta önzetlen adás, segítés mint a fehér holló a lakótelepeken. Tudom, soha de soha nem leszünk képesek eléggé megköszönni sem meghálálni és vissza segíteni azt a sok jót, amit értünk tettek. Valaki azzal nyugtatott, hogy a segítség nem mindig oda száll vissza, ahonnan érkezett. Lesz majd valaki más, akinek mi tudunk majd segíteni. Olyan szép ez így, és meg is nyugtat. Azért igyekeztem valami apró jelét adni Nekik, mennyire szeretjük őket. Így kapta Terka ezt a tortát, és így lett ez a torta, csakis Terka tiszteletére "Terka torta - hála torta". A közelgő szülinapjáról nem is beszélve. Kedves férje megsúgta nekem, hogy Terkát csakis csokitortával lehet ujjunk köré csavarni, ezért Böbőtől elkértem annak a csokis tölteléknek a receptjét, amivel a mi búcsútortánkat megkente. Még a tesómnak is ízlett, gondoltam akkor nem nagyon foghatok mellé, a legfinnyásabbaknál is tuti sikerre mehetek. És igen!!!!!

Csokikrém:

Hozzávalók:  http://www.wiselady.hu/2010/02/csokitorta.html#ixzz1ab8XBSIA

• 4dkg kakaópor
• 4dkg keményítő
• 5 dl tejszín
• 8dkg g porcukor
• 2 vaníliás cukor vagy helyette vaníliakivonat
• 1 kupak sütőrum
• 10 dkg csoki
• 5 dkg vaj

A kakaót, porcukrot és a keményítőt a tejszínnel elkeverjük, majd folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ezután jöhet hozzá a vanília és a rum. Amikor elég sűrű, jöhet hozzá a hideg vaj. Hagyjuk  kihűlni. Amikor kb. kéz melegre hűlt, jöhet hozzá a darabokra tört csoki, és robotgéppel habosra keverjük. Teljesen kihűtjük és kész. Még sosem csináltam ezzel a metódussal krémet. Tele is volt a gatyám, mert Anyukámnak nincs robot gépe, és a vaj hozzá adása után, a krém nagyon hígnak tűnt. Robot gép ugye nuku, maradt a kézi habverő na meg a remény és az izomerő. Minden jó, ha jó a vége, a krém gyönyörűen kivilágosodott és besűrűsödött, nem mellesleg viszont Anyukám újra meszeltethet. Mindent össze csapkodtam, még a csillárról is csokikrém zafrangok lógtak le. A piktorok pedig azóta megérkeztek.

A torta tésztája kakaós piskóta volt, aminek leírására most nem fecsérelnék időt. Írnék viszont néhány mondatot a torta díszítéséről. A fondantot kedvünkre színezhetjük, bármilyen ételfesték hozzáadásával. Készíthetünk több dimenziós figurákat is, 

 de kezdőknek - magamat bőven bele értve -, megteszi bármilyen süti kiszúró is. Anyukámnál nem volt más, mint a gyerekek gyurma kiszúrói, és hát jó háziasszony azzal gazdálkodik amije van. És hát minő "véletlen", pont olyan kiszúrók álltak rendelkezésemre, amellyel házat, fákat, állatokat tudtam megjeleníteni. Stílszerű volt, hiszen költöztünk, szeretett házunk elhagyásáról volt szó, így klappolt a történet. 

Na de jöjjenek a technológiai részletek. Nyújtódeszkára és nyújtó fára lesz szükségünk és liszt helyett szigorúan keményítőre. Ezzel szórjuk meg a deszkánkat, és ezen nyújtjuk ki a fondantunkat. Megpróbálunk olyan méretet létre hozni, amellyel körbe tudjuk a tortánkat vonni. A betöltött tortát nagyon vékonyan kívülről is kenjünk meg, így tud szépen egyenletesen megtapadni a fondant bevonat. A díszítést úgy tudjuk rögzíteni, hogy a figurákat lehelet vékonyan bekenjünk vizes ecsettel. Hát nagyon röviden ennyi a történet! Köszönet a jó barátokért, az Isten áldja meg Őket!!!!

orosz pite

Még bőszen Makón voltunk. Anyukámnál laktunk második hete. Ami egyben az utolsó hetet is jelentette. Az elválás hangulata ott lebegett körülöttünk. Folyton, egyfolytában. Néha szóba jött. De gyors volt a témaváltás. Ösztönösen. Nem lett volna érdemes többet beszélni róla. Így is adódott törött mécses elég. Helyette viszont volt néhány közös együtt sütésünk. Délelőttönként a várost jártam, hogy életem egy szeletét méltó módon lezárhassam. A délutánokba bele fért egy kis közös sütés. Volt apropója, hiszen találkozásokról szóltak a napjaink délutánjainak jelentős része. Élmény szinten Anyukám pici lánya lehettem megint, hiszen mióta asszony lett a lyányból, nem adódott lehetőség túl sok közös sütésre. Együtt volt sokat Manci mama, Én és a gyerekek. Három generáció együttes csodája. Bensőséges, meleg hangulat, jó sok röhögéssel. Ez az egyszerű kis süti, higgyétek el, nagyszerű. Lágy, omlós, a lekvártól édes-krémes. Fogadjátok szeretettel és süssétek Ti is azoknak, akiket szerettek!

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• csipet só
• 15 dkg vaj
• 3 kanál tejföl
• 3 tojás sárgája
• 8 dkg cukor
• baracklekvár

A fentebb említett hozzávalókból lágy tésztát gyúrunk. Egy tepsit kizsírozunk és kilisztezünk, majd a tésztát kinyújtjuk és bele tesszük. A tésztát előmelegített sütőben félig megsütjük. A félig elősütött tésztát lekvárral jól megkenjük, majd bevonjuk a tojáshabbal.

Hab:

• 3 tojás fehérje
• 12 dkg cukor
• 5 dkg mandula
• 3 dkg csoki

A tojások fehérjét a cukorral felverjük, majd belekeverjük az őrölt mandulát és a reszelt csokoládét. Ezt a habot kenjük a lekvárra, majd a sütőbe vissza helyezve együtt készre sütjük. 

Szerintem isteni. Leírás és látvány alapján kevesebbet mutat mint amilyen finom. A vendégek először jogosan nehezményezték, hogy a sütemény közepe még nyers volt, miután viszont rendesen megsütöttem, nem volt panasz, az utolsó morzsáig elfogyott minden.

a lelkes közönség egyik fele...

Almás-rebarbarás krémes

Nádja, aki csak a krémet volt hajlandó lenyalakodni

Almás krémes receptek százai keringenek az interneten. Többféle változatban léteznek. Anyukám is ismeri őket. Megkérdeztem, Ő hogy szokta csinálni. Elmondta a maga stílusában. Megkened, megszórod, leütöd, kikevered, adj hozzá valamennyi ezt, aztán meg azt, öntsd rá az egészre, verd fel és vegyítsd el, és már mehet is be a sütőbe. Ez volt a kiindulási alap, és én az összes utasítását szigorúan és hűségesen követtem. Most, hogy szegényes idők járnak felénk, különösen nagy becsben tartjuk azt, amink van. Őszintén szólva amikor nem ennyire szűkös az eklézsia sem működünk ez másképp nálunk. Amink van megpróbáljuk megbecsülni akkor, és ott fel is használni. Csodálatos ez a takarékos üzemmód. Na már most, almánk szerencsére többnyire van. A gyerekek kevert almást ennének töménytelen mennyiségben, ami oké, de egy idő után az érdeklődésem újdonság után kiált. Két tészta közt almás volt már, almás torta tatin úgyszintén, jól jönne egy kis krémes. Na így jutottunk el az almás krémeshez. A rebarbarához meg úgy, hogy a piacon volt szerencsém rebarbarát találni, amire azonnal rácsaptam és vettem is belőle 3 csomóval.

Volt itthon 5 tojás, ebből indultam ki. Készítettem egy klasszikus 5 tojásos piskótát.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 5 kanál cukor
• 5 kanál liszt
• kakópor
• 1 cs. vanília pudingpor
• tejföl, tej, cukor
• csokoládé

A tojásokat szét választjuk, és a tojások sárgájához keverünk 5 kanál cukrot. Ezután felverjük a fehérjéket habbá, és a cukros tojássárgájához adjuk. Ezután ráhalmozzuk az 5 kanál lisztet és finoman elvegyítjük.

De mielőtt még ebbe bele vágtunk volna, alufóliával kibélelünk egy kisebb tepsit. Megkenjük margarinnal és megszórjuk jó bőven fahéjas cukorral. Erre jöhetnek a megpucolt és felvágott rebarbara karikák és alma cikkek. Ezután a tetejüket is megszórjuk a fahéjas cukorral. Na, amikor idáig eljutottunk rá kanalazzuk a piskóta nagy részét, de ügyelve, hogy ne érjenek össze. A tészta kb. 1/3-hoz vegyítettem egy kis kakaó port is, így lettek a hiányzó részek barna piskóta tésztával kiegészítve. Ezután mehetett a süti, a 170C-ra elő melegített sütőbe. Közben megcsináltam a krémet. A férjemtől úgy váltam el, mielőtt a piacra mentem, hogy:

- Drágám, mire haza érek készítenél egy pudingot?

- Persze! - felelte. 

Csöppet sem olyan lelkesen, mint amennyire a válasz annak tűnhet. Mire haza értem a puding kész volt. Valóban puding volt. Folyt mint a Maros.... Na ne. Hát ezzel nem jutottam előbbre. Orvoslásaként a dolognak egy picit elkülönítve belőle 2 ek. keményítővel elvegyítettem és újra össze főztem. Jó sűrű lett. Na most aztán tényleg jó sűrű. Most meg hígítani kellett. Hozzá zuttyantottam egy kis tejfölt. Nagyon finom lett, de még mindig lágyítani kellett. Na most jöhetett a porcukorral jól kikevert margarin, amihez kanalanként kevertem a már előzőleg kihűlt tejfölös vaníliás krémet. Míg a krém elkészült, a torta kisült. Miután el is hűlt, jöhetett az össze állítás. Vagyis a tészta a fincsi gyümölccsel a tetején, rá a krém, és amikor pici hűtőben töltött pihi után elérte a teljes kihűlés állapotát, kentem rá csokimázat is. Nem túl édes, kellemes, krémes. Nyeltem mint kacsa a nokedlit. Pedig már nem nagyon kellene................ Ja, és úgy hallottam, hogy az én igen finnyás tesóm is nyakalta rendesen.

csokis habcsók

Holnap lesz az egyik pályázat beadási határideje. Annyira cidrizem, olyan jó lenne ha sikerülne és nyernénk! Igazából, szerintem készen van. Minden megírtunk, megcsináltuk a költségvetést, kerestünk jó pár együttműködő partnert, aláírták az együttműködési megállapodásokat és szándéknyilatkozat is született jó néhány, és már csatoltam is a beszkennelt hiteles másolatokat, már csak meg kellene nyomnom azt a fránya véglegesítés gombot, de nem merem. Mert mi van ha.....? Persze lehetne még mit dolgozni, finomítani rajta, de ennyire erővel valaminek sosincs vége, főleg, ha az ember igyekszik a tőle telhető maximumot nyújtani. Szorítsatok nekünk, biztosan  nem fogjátok megbánni, mert szerintem nagyon jó programot állítottunk össze. Szóval ha lesz pénz, vélhetőleg lesz jó program is. Persze a munka sava-borsa még csak ezután következik!

Látjátok, ilyesmivel voltam elfoglalva mostanában, ja, és most jut eszembe, hogy még közel sincs vége. A következő pályázat beadási határideje ugyan is március 3-a lesz. Nem értem, hirtelen miért érzem úgy, hogy megkönnyebbülhetek? Azt meg még nem is említettem, hogy a piros lavor  nálunk ma ismét bevetésen volt. Ma Apát érte utol a hányás. Pénteken lesz a Nádja farsangi bulija az oviban. Nem is tudom, mi lett volna velem Anyukám nélkül? Ő varrta meg a teljes jelmezt, még a pacsnikat is bőrből, kézzel. Nádja Jázmin lesz, és igazán büszke lehet majd a Mamájára, aki ilyen gyönyörű jelmezzel lepte meg. Péntekre sütnöm is kell valamit a farsangra, kaptam már klassz ötleteket, de még ötletelek. 

Most viszont egy régi elmaradásom hoztam, a csokis habcsók receptjét. Kettős apropója van. Egyrészről, egyszer már ezzel a címmel indítottam bejegyzést, végül mégsem lett belőle más, mint merő merengés. Másrészről, tegnap délután összedobtam egy Pavlova tortát, mert volt jó néhány kimaradt tojásfehérjénk, és mert a Pavlova az egyik legcsodásabb, leglégiesebb finomság amit valaha megkóstolhattam. Már kétszer feltettem a blogra, ezért Pavlovával ma nem nyomulok, eszembe jutott viszont, hogy nem is olyan régen, készült nálunk sok pici  kis csokis habcsók. Borisz rajong érte. És én is. 

Hozzávalók:

5 dkg csokoládé

2 tojás fehérje

10 dkg porcukor

A sütőt előmelegítjük 180C-ra. Tepsire helyezzük a sütőpapírt, de jó fajtát, ha nem akarjátok, hogy az összes csókotok bele ragadjon a papírba. A csokoládét gőz fölött kell felolvasztani. A tojások fehérjét elkezdjük felverni, és közben fokozatosan hozzáadagoljuk a porcukrot. Az olvasztott csokoládét lassan hozzáadagoljuk a kemény habunkhoz. Gyönyörrű mintázatú habot kapunk Kis teáskanálnyi adagokat helyezünk a sütőpapíros tepsinkre úgy, hogy megpróbálunk kis csúcskákat formálni a tetejükre. Most, hogy betesszük őket a sütőbe, azonnal visszavesszük először 140C-ra, majd picivel később 100C-ra, és kb. 30-40 percig szárítjuk a csókókat. Amikor elkészültek, résnyire nyitott ajtónál hagyjuk kihűlni őket. Éljenek a habcsókos édességek, imádom őket, üzenetüket van, én érzem!

katasztrófa a konyhában(?)

 

Recipe for disaster. Ezt a kifejeztést az angolok olyan helyzetekre használják, amikor előre láthatólag valami balul fog elsűlni. Nem konyhában elkövetett tökéletlenségekre, mégis tökéletesen tükrözi a szombati sorozatos katasztrófa sorozatot, amit a konyhában elkövettem. Anyukám január 20-ai születésnapját szombaton kívántuk pótlólag megünnepelni, a tesómékhoz betegség érkezett látogatóba, és semelyikőjüket nem kímélete. Olyan tortát kellett sütnöm, ami mindenki szája ízének megfelel, nehezítő körülmény viszont a tesóm és kis családja, mert a két kezem kevés, hogy megszámoljam rajta, hogy mit nem szeretnek. Szóba sem jöhetett diós, mákos, túrós, fügés, hagymás......................... + ehhez adódnak az én gyerekeim, akik kilövik a gyümölcsöset. Na, mi marad? Fogalmam sincs. A Nádja lúdlábat rendelt. Lúdlábat már csináltam, el sem tudtam képzelni, hogy mégis el tudom rontani. Mégis sikerült!

Hozzávalók a tésztához:

4 tojás

4 kanál cukor

4 kanál liszt

1 ek. kakaó

A tojások sárgáját a 4 ek. cukorral és 1 ek. kakaóval habosra keverjük. Ezután felverjük a tojások fehérjét, majd hozzáadjuk a sárgájához  és rá kanalazzuk a lisztet, majd óvatosan jól összeforgatjuk. Ezután 170C-ra előmelegített sütőbe tesszük a tortát és kb. 25 perc alatt készre sütjük. 

Krém:

4 dl tejszín

8 dkg cukor

10 dkg csokoládé

1 cs. habfixáló

Előző este a tejszínt összeforraljuk a csokoládéval és cukorral. Következő nap csak elővesszük és felverjük a habfixálóval. Nagyon könnyű, légies és lágy krém lesz belőle. Nem tömény, nem vajas, nem túl csokis, nekünk pont jó. Mi így szeretjük. Ezután a tésztát megpakoljuk rumban áztatott meggyel és ráhalmozzuk a krémet. 

 

A krém tetejére csokimázat kell tenni, ami persze elhagyható. Én is kevesebb katasztrófát halmoztam volna fel, ha meg sem próbáltam volna. Az én csoki mázam egyszerűen lecsúszott a krémről. Mindegy, rosszul esett, mert úgy szerettem volna nagyot fakítani, meg is tettem!

Persze itt közel sem ért véget, és őszintén szólva nem is itt kezdődött a "sikerszéria", de mára legyen elég ennyi. Nekem még ez is sok. A múlt hét tele volt fejtöréssel. Nyaralás, nem nyaralás, hol, kivel. Nádja, hasfájás. Valós, vagy nem? Nyugtalanság, aggodalom, kétségbeesett tehetetlen csapongó megnyilvánulások. Egy vágyam van. Istenem! Csak egy! Ezt kérem, ízemből - véremből, minden idegszálammal! Kérlek, kérlek Óvd azokat akiket szeretek! Vigyázz ránk! Ne hagyd, hogy bárki körülöttem beteg legyen! Engedj nekünk nyugodt, laza, boldog életet! Együtt, örökkön-örökké!

Igen, megijedtem. Mert én már nem tudok könnyedén venni egyetlen elköhintett köhintést sem! Nem fordult még elő, hogy Nádja egy héten keresztül következetesen fájlalta volna a hasát, mindenféle járulékos, kísérő tünet nélkül. 

Én meg nem tudtam megítélni, vajon tényleg valós fájdalomról van e szó, szimulál, vagy pszichés ok miatt produkál. Végül UH-ra is el kellett mennünk. Úgy rettegtem, ahogyan normális ember nem. Mert már egy lyukas fog miatt is megrémülök. Tudom, a legbanálisabb dolog miatt is vesztek már el emberek. Rettegtem, hogy találnak valamit. Rettenetes volt. És uralkodni kell(ene) magamon. Hogy ne sírjak a félelemtől. Hogy ne ijesszem meg a Nádját. Persze nagyon is tud Hannáról. Mégsem tehetem meg vele, és én még is megtettem, sziszegve vicsorítva esdekelve kérleltem, ne mondja, hogy fáj valamilye, ha nem. Ne, mert megőrülök az aggodalomtól. Vajon tehetem e ezt egy gyerekkel? Vajon érti e? Hogy volt egy testvére, akit pont úgy szerettünk, ahogyan Őt és az Öccsét. Vajon érti e, hogy miért nincs közöttünk? Vajon érti e a fájdalmas hiányt? Vajon érti e az Anyja ritkán előfordulő, semmiből hirtelen felbukkanó sírását. És vajon miért van az, hogy sírva fakad, ha kézbe veszi Hanna albumát? 

Szeretnék tudni higgadt maradni! Nem terhelni a gyerekeimet a félelmekkel, és a fájdalommal. Tényleg, több a szimpla hétköznap. Aztán elég egyetlen pillanat, talán még különösebb hatás sem kell hozzá. Sosem előre megválasztott idő, hely és személy, a könnyek jönnek megállíthatatlanul, és akkor már nincs menekvés, nem vagyok ura az érzelmeknek. Sírni nem alkalmas sosem. Sírni, mások előtt sosem alkalmas. Sosem akarok mások előtt sírni. Sosem akarok Hanna elvesztése miatt mások előtt sírni. Csak hogy a könnyek nem kérnek engedélyt. Nem kérdezik meg alkalmas e? Lyukat fúrnak lelkem leggyöngébb pontján és lecsupaszítanak mint egy kisgyermeket. Nincsenek tabuk itthon. A halál sem az. És az sem, hogy nekünk mindannyiónknak van egy Hannánk. Olyan valószerűtlen. Nincsenek rá szavak. Hogy történhetett meg ez? Hogy veszíthettük el? Én tényleg nem értek egyetlen szót sem!

keksz, a klasszikus

 

Tegnap olyan gyönyörű idő volt. A gyerekek délutáni alvása nálunk 2 órakor kezdődik és mivel mostanában a Nádjáért fél 1-re kell menni az oviba, az itthoni ebéd és altatási idő közötti időszak olyan rövid, hogy nem igazán van idő átugrani Anyukámhoz a szokásos közös kávéra, pedig csak pár percre lakunk egymástól. Persze az évszak és hideg, taknyos idő sem kedvez a gyerekek lelkesedésének, és lássuk be, az enyémnek sem, rengeteg időt vesz ugyanis el a két gyerek téli öltözetébe való bele rázása - a közben ért stresszről nem is beszélve -. Tegnap viszont évszakot meghazudtolóan szép idő volt, úgy hogy ebéd után, még ha rövid időre is, de a gyerekek maguktól rontottak ki bicajozni és motorozni. Persze hova máshova vették volna az irányt, mint Mamához, ami persze nekem sem volt ellenemre. Nem akartam bemenni, mert rövid volt az idő, de még kigondolni sem volt időm, hogyan állítsam meg a gyerekeket, már benn is voltak, és mi mást csináltak volna, mint Mama spájzából tonna számra rámolták a különböző házi sütiket és kekszeket. Borisz mostanában elég finnyás, pedig Isten látja lelkemet, minden tudásomat bevetve próbálom kényeztetni őket különböző finomságokkal. Mamánál úgy esett neki a kekszes doboznak, mint aki még sosem evett. Na ekkor világosodtam meg, és tisztult ki számomra a következő project, kekszet kell sütnöm este. 

nekik megy a keksz, mert megérdemlik(?)

 Nem tagadom, mindig nagy örömmel állok neki a keksz gyártásának, mert végre újra elővehetem a "új", de már repedten hozzám került kekszcsinálómat, amit azt hiszem ünnepélyesen fogok hamarosan falhoz vágni. Mérges vagyok rá, tojja  - nem tolja, "kakilja" szanaszét a tészta cafatokat, mi mást, mint szerencsétlen balfék csúfságokat rázok le a végéről. Bezzeg Anyukám. Neki szépek. Neki jól megy. Csak is a kekszcsinálómmal lehet baj!!!! Mindegy, van pár szenvedélyem - hál Istennek -, köztük a kekszek. Olyan izgalmasak, sokszínűek, egyszerűek és nagyon kedvesek. A keksz megtart bennünket gyerekeknek! És ez milyen jó, persze a gyerekekről nem is beszélve. Mert valahogy a keksz mindig nyerő!

Ez a keksz számomra a klasszikus keksz. Így képzelem az abszolút klasszikust. Semmi cicoma, semmi túl cizellált körítés. Imádják a gyerekek. És sajnos én is. 

Alaprecept hozzávalói:

10 dkg vaj

8 dkg cukor

1 narancs 

1 tojás

20 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

+ hozzávalók: - vagyis ezek nélkül is tökéletes -

15 dkg marcipán

7 dkg csokoládé

ánizs

Előmelegítjük a sütőt 180C-ra. Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat -liszt, sütőpor és a narancs reszelt héja -. Egy másik tálban habosra elkeverjük a cukrot a vajjal, majd hozzá vegyítjük a villával habosra vert 1 tojásunkat és a narancs kifacsart levét. Ezután a lisztes keveréket hozzáadjuk a vajas keverékehez és hozzá reszeljük a marcipánt és apróra tördelt csokit is, majd az egészet nagyon jól összekeverjük, majd addig gyúrjuk a tésztát, amíg össze nem áll. Ezután fóliába csomagolva 1/2 órát pihentetjük a hűtőben. A tészta formázásának többféle módja is van. Ki lehet nyújtani és különböző formákat szaggatni, vagy tömör henger alakot formázni - hát  már csak erre  jó az én keksz csinálóm, hogy a fene egye meg -, és egyenlő vastag karikákat vágni belőle. Amikor elkészültünk a formázással, tepsire helyezzük őket és 15 perc alatt készre sütjük őket.

Csokis keksz

Keksz mindig, minden mennyiségben jöhet. Keksz jó, mert mindig jól jön egy kis édesség a háznál. Rossz, mert úgy érzem nem tudok eleget csinálni belőle, mindig oltári hamar kiürül a kekszes doboz. Tegnap sütöttem ezeket a kekszeket. Prózai, de szívből jövő apropója volt az ötletnek. Kriszti bartánőm a kisfiával meglátogatott bennünket. Nagyon is jól tudom, hogy Peti nincs oda az édességekért, de valami finom pogácsa sütéséhez nagyon kevés lett volna az idő. Az más kérdés, hogy végül akkora parádé alakult ki a keksz sütésem körül, hogy Krisztiék végül is anélkül távoztak, hogy akár egy falatot is tudtak volna enni belőle. Találtam egy receptet, aminek az elkészítéséhez anélkül fogtam bele, hogy végig olvastam volna a receptet. Amikor az összállítás 1/3-nál tartottam derült ki, hogy a recept, lisztet egyáltalán nem szánt a kekszhez. Én meg annyira vágytam rá, hogy legyen benne, hogy bátran tettem hozzá bőven, mert elképzelhetetlennek tűnt,  hogy bármi gondot okoznék ezzel. Hát igen, a gondot nem is a liszt okozta.

Hozzávalók:

1-1.5 dl tejszín

20 dkg csokoládé

10 dkg cukor

25 dkg margarin

rum, vaníliáscukor, pici sütőpor

és liszt, amennyit felvesz - kb. 35 dkg -.

Úgy kezdjük, hogy felforraljuk a tejszínt és beletördeljük a csokoládét, bele tesszük a cukrot, vaníliás cukrot, rumot és a margarint is, és addig főzzük, míg egynemű nem lesz. Kicsit várunk, hogy hűljön, és amikor már sűrűsödik, bele szórjuk a lisztet és sütőport is. Nem nyújtható sűrűségű, de nem is folyós tésztát kapunk. Eddig eljutottam, amikor rájöttem, hogy egyáltalán semmilyen kekszcsináló szerkentyűm nincs. Még mindig nincs. De most elküldöm az univerzumba a kívánságom, és mivel nagyon akarom, erősen vágyom rá, biztosan hamarosan valahogyan bevonzom. Azt mondják, működik ez a technika. Meglátjuk, majd beszámolok. Anyukámnak viszont van. Átszaladt érte a férjem, és már jöhetett is a nagy neki futás, betölteni a tésztát a szerkentyűbe, hogy gyönyörű kis kekszek születhessenek. Bele is került a tészta, de számtalan ponton véreztem el, mert se az alját, sem a tetejét nem tudtam össze szerelni, és még csak azt sem értettem, ezt a szerkezetet hogyan hagyhatják el olyan csodás kekszek. Hiába kértem Anyukámtól telefonos segítséget, a műszaki képességeim hiánya olyan tátongó méreteket öltött, hogy azonnal felajánlotta a személyes segítséget, talán mert tudta, még akkor is hamarabb végzünk, ha neki kell eljönnie hozzánk. Egyetlen fokkal ment jobban a dolog, mert bár Ő tudja, hogyan kell össze szerelni a gépet, úgy tűnt, lassan végleg beadja az unalmast. Már mint a kekszcsináló szerkentyű. Mire az első adagot a sütőbe tudtam tenni, Krisztiék már elindultak haza. 180C-os sütőbe tettem és jelentem túlsütöttem őket. Nem kell neki túl sok idő. Így is finomak lettek, de azt hiszem, ha hamarabb vettem volna ki őket, nem lettek volna ilyen harsogós, fogtörő keménységűek.  A gyerekeknek kivételesen nagyon ízlet, nem szegte kedvüket, hogy kicsit ropogósra sütöttem.

Narancsos süti

Éppenséggel nem is erről kellene írnom, hanem a paszternákról, amivel sikerült tegnap megismerkednem. Marcsi - Limara - erős hatására kezdtem a paszternák iránt érdeklődést mutatni, komoly félelmekkel és fenntartásokkal. Pontosan olyan borzalmasnak képzeltem, mint a gyökeret. Mégis úgy döntöttem, nem élhetem le az életet téves eszméktől félre vezetve, úgy hogy döntöttem, és bátorságom össze szedve, a vasárnapi piacos napon paszternák keresésbe fogtam,

Piacon, de eltévedve. Paszternákról itt még szó nincsen.

és minden nénit megkérdeztem, akinél gyökérszerű növényre bukkantam, nem e véletlenül paszternák lenne e. Végül eljutottam egy olyan gyökeres nénihez, aki kézbe vette végre a dolgaimat  megoldani látszott a rejtélyt és elvezetett engem a paszternákos nénihez, aki előtt persze többször is ellejtettem, de még így sem vettem észre új felfedezettemet annak ellenére,  hogy még kis papírra is ki volt biggyesztve a neve. Vettem nyomban 3 db-ot, mert komoly gondolatok érlelődtek a fejemben. A végső lökést a paszternák kipróbálása iránt a szombati csajos találkozó adta, ahol volt alkalmam Marcsit komolyabban kikérdezni a paszternákot illeltően. Na de ma a narancsos sütiről fogok írni, amivel a a klubba érkeztem, de sosem sütöttem előtte. A gyerekeimnél nem aratott osztatlan sikert, de ehhez kezdek már hozzá idomulni, mert többnyire ez jellemzi őket. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy is van bátorságom egyáltalán ételekről írni. Hát biztosan nem az ő bíztatásuk következtében. Ez a narancsos süti gyors, és érdekes, nem mindennapi és nekem speciel ízlett. Csakhogy én szeretem a főztömet.

Hozzávalók:

4 csésze liszt

1 csésze cukor

1 sütőpor

1/2 tk. szódabikarbóna

1/2 tk. só

20 dkg csoki

1 csésze mazsola

1 ek. reszelt narancshéj

kb. 15 dkg vaj

1 csésze natúr joghurt

3 tojás

Sütőt elő melegítjük 180 C-ra és előkészítjük a tepsit vagy sütőpapírral, vagy vékonyan kikenjük.

Egy nagy tálban össze keverjük a száraz összetevőket:liszt, cukor, sütőpor, szódabikarbóna, só, csoki, mazsola, narancshéj és végül ráöntjük az olvasztott vajat is. Egy másik tálban összekeverjük a tojásokat a joghurttal és sok sok narancslével. Ezután ezt a vegyületet is hozzá adjuk a már előzőleg összekevert száraz összetevőkkel. Ebből a mennyiségből 24 db. kis tésztát plattyintunk a tepsire. Érdemes viszonylag nagy helyet közöttük kihagyni mert a meleg sütőben hamar megduzzadnak és össze nőnek. Így jártam én is. 18-20 perc alatt készre sülnek. Amikor kihűlnek, megkenjük mázzal. 

Máz: 2 csésze porcukrot kikeverünk 1/4 csésze narancs levével és rácsorgatjuk a sütikre.

Vaníliás karika

Persze ki más vágyakozott volna olyan erővel a vaníliás karikák után, hogy amint tudott, neki is veselkedett az elkészítésébe, mint én?

Bárcsak az angol tanulás iránt is ilyen erős elkötelezettség és szenvedély fűzne................ Nálamnál jobban ezután már csak a férjem vágyakozik. 

Gyermek korom óta az egyik első számú favoritom. Szerintem ezt senki nem tudja rólam, talán azért sem, mert én is csak tegnap jöttem rá erre. Olyan drága volt mindig, hogy nem tömhettem degeszre a hasam vele szinte sosem, egész eddigi életemben. Na gondoltam, velem nem lehet kibabrálni, majd most jól tele pakolom a böndőmet. Úgy hogy fogtam magam, és össze állítottam a tésztáját  tegnap, a gyerekek segítségével. Felbecsülhetetlenül nagy segítségeim voltak. Minden úszott a liszttől és ragadt a tésztától. De legalább meg lett. A mai délutáni alvás utáni programnak szántam a kis karikák kisütését. Nem volt sok kedvük hozzá. Mert hogy a tv előtt ülni és akár 100x-ra is valamelyik kedvenc meséjüket bámulni sokkal izgibb, legalább is egész addig míg rá nem éreznek a ház felfordításának édes ízére. Én meg ilyenkor bizonytalanodom el a határozottságom helyességét illetően, nem lett volna érdemes mégis a könnyebbik utat választanom és megadnom magam a kérésüknek. Vicces volt együtt, bár hasznukat nem sokat vettem, de végül siker koronázta közös tevékenységünket.

Vaníliás karika:

2 tojás

12.5 dkg vaj

12.5 dkg cukor

1 cs. vaníliás cukor

35 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

1 kk. citromhéj

1 tk. vanília aroma v. vaníliás cucc

csipet só

Ezek a No Salty oldalán talált vaníliás karika receptjének alap összetevői. Kapásból dupla adagnak ugrottam neki, és azt kell hogy mondjam, így is szemtelenül kevés. Nem sok dologban tértem el a recepttől, talán csak annyiban, hogy minden módon és formában próbáltam a vaníliát vaníliásítani, mert mindig átugrom azt az alapbölcsességet, hogy a kevés néha több. Ja, és én nem csak a citrom héját reszeltem bele, hanem tisztességgel nyomtam a citrom levéből is. Egy órára kell a hűtőbe tenni pihenni, de én egy egész napra száműztem. Nem tett neki rosszat. Ezután 1 cm vastagra kell kinyújtani a tésztát és karikákat szaggatni,

elég méretesre sikerültek, melynek oka, a kiszaggatáshoz szükséges mérethiányos eszköz lesz

majd a már 180C-ra előmelegített sütőbe betolni 10 percre. Nekem nem volt elég a 10 perces sütési idő, kb. 25 percig sütöttem. Nagyon óvatosnak kell lenni a sütési idővel, mert korai próbálkozásaim szánalmas végeredményei általában a túlsütés következményei voltak.

sütés után a termetesre nőtt csoki nélküli karikák

Közben elkészítettem a csoki mázat. Fogalmam sincs más hogyan csinálja, én amit és amennyi hozzávalót találok összedobálom. Ma sem történ ez másképpen. Kb. egy tábla csokoládét beletördeltem egy kis lábasba, megszórtam kakaóporral, és cukorral és egy pici tejjel, és elkezdtem összemelegíteni az egészet. Amikor minden egyneművé vált, rádobtam egy kis vajat és azzal is össze olvasztottam az egészet.

Időközben rádöbbentem, hogy a máz mennyisége édes kevés lesz, ezért kis tejjel való hígítással orvosoltam a problémát, ami nyilván nem lett tökéletes, mert  került ugyan minden karika aljára csokoládé, de szegény utolsó pár darab, látványra jóval hígabb és fakóbb lett. Amikor a csokoládé mázzal elkészültem, az összes karika egyik oldalát egyenként bele mártogattam a csokoládéba és vissza helyeztem a tepsire száradni. Szerintem holnap reggelre tökéletesek lesznek, és az sem lesz gond, ha egymásra halmozom majd őket. Ja, persze ha marad belőle.

Ezek lennének a szépek............