mozart (?) torta

Múlt héten elementáris erejű változások következtek be az életembe. Nem is igen merek írni róla. És nem is igen merek még örülni. De jó. Boldogságos. Végre, valami olyasmi, amit szeretek. Még valami az életemen kívül, - persze mint szerves része -, mert  az életemet kívül belül, jobbról és balról szerethetem, leszámítva a néha mint minden normális családban adódó nézeteltéréseket. Másképp kell szervezni a napokat. Figyelni arra, mikor ébredünk, ki milyen ruhát vesz fel. Így a sütisütés programja sem oly spontán, mint eltelt jó néhány évemben. De jó így. Jut eszembe, ma egy olyan boltba tévedtem, ahol majd hanyatt estem. Kedves kiszolgálás, pedig csak szájat tátani léptem be. Gyönyörű alakú, színű, állagú, szappanok, samponok, testápoló, piperék, krémek és rúzsok. És szaglásom még csak nincs is. Csillogott-villogott, hercegnős mesevilág, felnőtteknek. Időm másképp strukturált mint régebben, így Erzsike mama névnapi tortájának megsütését is gondosan meg kellett szerveznem. Különben nincs torta, csak ötlet. A torta ötletét egy ügyes kis blogerinától vettem / http://punkaa.blogspot.com/2010/12/mozart-torta.html /

Ez egy nagyon izgalmas süti. A torta tésztája, számomra teljesen új volt, és boldogan nyugtáztam, remek. Szóval bátran, ugorjatok neki és süssétek meg.

Hozzávalók a tésztához:

• 4 tojás
• 250 dkg margarin
• 25 dkg porcukor
• 5 dkg cukrozatlan kakaópor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 30 dkg liszt
• 2 dl tejföl

Tojásokat a margarinnal és cukorral habosra keverjük. Jöhet a kakaópor és a szódabikarbónás liszt, majd a legvégén a tejföllel is elvegyítjük. Kivajazott torta formában öntjük a masszát, sütőt 200C-ra elő melegítjük majd miután a tésztát a sütőbe helyeztük, vissza vesszük a hőfokot 160C-ra és így sütjük meg.

Krém:

• 4 tojás
• 20 dkg cukor
• 2 cs. vaníliáscukor
• mandulaaroma
• 2 ek. liszt
• 2 dl tej
• 10 dkg vaj
• 1 ek. cukor

Az utolsó két hozzávaló kivételével mindent elkeverünk csomómentesre. Ha besűrűsödött, hagyjuk hűlni, majd a habosra kevert vajat és cukrot a krémhez vegyítjük. A tésztát 3 részre vágjuk. Az első lapra jön egy réteg krém, de én nutellával is alá ágyaztam. Ezután jöhet a következő lap, arra 15 dkg zöld marcipánt kör alakúra nyújtva helyezünk, majd utolsó lap és a maradék krém rá. Persze nekünk nem volt itthon marcipán, volt viszont még pici fondantom. Beszíneztem zöldre és ízesítettem is mandulásra, és azt tettem a lapok közé, de kentem alá és fölé is pici krémet. - Le is csúszott félúton Erzsike mamáékhoz menet a torta teteje - . Díszítésként is a maradék fondantommal operáltam, ahogyan a képek bizonyítják. Szerintem nagyon klassz kis torta, de való igaz, krémből elbírt volna egy picivel többet.

mézes-marcipános csigák

Egyáltalán nem ezzel a sütivel kellene most itt lennem. Este 6 órakor még vendégünk volt, és elképzelésem volt arról, mit süssek. Csak egy dolog lebegett a szemem előtt, az üres hűtő, és az éhes szájak, akik mindig eszeveszettül péksüti után kiáltanak. 

az egyik éhes száj

és itt a másik éhes száj is

 Kelt tésztából készült sütik terén mindig úgy érzem nincs elég széles választási lehetőségem. Különböző néven ugyan, kis változtatással, de mindig ugyanaz. Kakaós, cimetes csiga. Vagy bukta lekvárral, túróval. Mindegy, hívhatjuk bárhogyan, a vége nagyon hasonló, én viszont szomjazom az ismeretlenre. Persze nem vagyok én minden téren ilyen fene mód bátor, nagyon is jó a megszokott, az ismerős, az otthon. De ha van az embernek egy szeretett bázisa, emerekkel és otthonnal, van kapacitása az új befogadására. Az interneten való sikertelen kutakodásom miatt egy ajándékba kapott nagy buci szakácskönyvhöz fordultam, ahonnan ma, az alapötletet merítettem. Mézes csiga, aminek egy részét még tovább túrbóztam marcipánnal. Annyira megtetszett nekem ez a süti, hogy képtelen voltam halogatni egy későbbi alkalomra, megakartam osztani veletek ma, azonnal.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dkg élesztő

3 ek cukor

2 tojássárgája

csipet só

1 dl tejföl

méz

marcipán

A szokott módon állítottam össze a tésztát. Az élesztőt felfuttattam a cukros, langyos tejben. Közben összeállítottam a száraz összetevőket, vagyis a lisztet elkevertem a sóval, cukorral, majd hozzáadtam az élesztős keveréket, a tojások sárgáját és tejfölt, és segítségül hívtam a kézi mixeremet. Nekem kellett langyosítanom még hozzá egy picit tejet, hogy a tésztát jól össze tudjam állítani, majd a végén az olvasztott margarinnal való locsolgatással fejeztem be. Amikor a tészta összeállítsa meg volt, pihenni küldtem kb. 1 órára, hogy a duplájára növekedjen a tészta. Amikor elkészült, a cipót félbevágtam, a tésztát kinyújtottam és jól megkentem mézzel, feltekertem mint egy bejglit, majd kb. másfél centis darabokat vágtam és szépen sorba raktam őket a sütőpapíros tepsimre. Miután tejjel szépen egyenként megkentem őket, megszórtam fahéjjas cukorral mindegyiket.

sütés előtt

További 30 perc várakozás következett, de közben elkezdtem előmelegíteni a sütőmet 180 C-ra, majd ott sütöttem kb. 25 percig a csigákat. 

most sült ki, még meleg......

A tészta másik felével ugyanígy jártam el azzal a különbséggel, hogy a mézzel megkent tésztámra marcipánt reszeltem, majd bejlgiszerűen feltekertem őket, majd a csigákkal az előzőleg ismertett módon jártam el. Melegen=szívből ajánlom, na persze csak a kipróbálását, mert ha melegen eszitek, megülheti a gyomrotokat. Legalább is az én Anyukám gyerekként ezt hitette el velem, megfertőzőtt, így én ezt már tovább örökítem az én gyerekeimre. Őszintén szólva nagyon is érdekelne, vajon mi az igazság e téren, ez csupán régi népi hiedelem, vagy mégis csak valóságalapokon nyugszik eme örökségem?!

Csupa nagybetűs rugelach

 Volt itthon krémsajt. És voltak emlékek a fejemben. Tudtam, hogy karácsonykor Marcsiéknál járva, terülj-terülj asztalkámja egyik hihetetlen ízélménye, egy látványra egyszerű, nagyon is hétköznapi édes sütemény volt. Csak a számba ne került volna, mert jaj, akkor vesztem el végérvényesen. Ízlelő bimbóim munkához láttak, és már nem létezett más, mint hanyatt dőlni és hümmögve csak élvezni az ízeket. A neve is ismeretlen volt, sosem hallottam róla, és beazonosíthatatlan volt számomra, az is, mivel volt megtöltve.  Marcsi "megsúgta" honnan ered ez a csoda. Látogassatok hát el Fűszeres Eszter oldalára, a  www.fuszereslelek.hu oldalra. Hulljjon hát le a lepel e mennyei, kényeztető süteményről, csupa nagybetűkkel:

RUGELACH:

20 dkg krémsajt 

20 dkg szobahőmérsékletű vaj 

10 dkg cukor
25 dkg liszt
Só
A tésztát robotgéppel gyorsan összedolgoztam, majd Folpackba csomagolva egy éjszakát pihentettem a hűtőben. Írja mindezt Fűszeres Eszter, de nálam még mindig beszerzés után kiált a hiány. Óh, édes konyhai robotgép, a háziasszonyok első számú segítő tündére, úgy vágyakozom utánad. Érzem, hogy egyszercsak arra ébredek, hogy teljesül a vágyam. Végre én is beállhatok majd azok sorába, akik rendelkeznek egy ilyen csodamasinával. Végül sikerült megbírkoznom nélküled is a feladattal. A vajat a cukorral, pici sóval és liszttel és a két gyenge kis kacsómmal jól eldolgoztam, majd jöhetett a ragacsos, munkát igen csak megnehezítő krémsajt. Gyönyörű kis gombóckát formáltam belőle, folcpackba csomagoltam és Fűszeres Eszter tanácsát megfogadva egy éjszakára álmodni küldtem. Csak másnap láttam neki újra a feladatnak, elképesztően nagy izgalommal. Dupla izgatottság volt az enyém, hiszen tudtam, hogy az Eszter oldalán töltelékként javasolt cuccot hiába tenném a sütibe, a gyerekek nem ennék meg. Szégyenlem, de miattuk muszáj volt megszentségtelenítenem ezt a pazar süticsodát, igen, igen, nutellával, nem jutott más az eszembe. Az mindig tuti befutó. De figyeljetek csak, jött a következő ötlet, mert azt azért mégsem hagyhattam, hogy ennyivel legyen a csodavárásom lerendezve. 

Az én töltelékem a következő volt - fügés-marcipános - : az adatok csakis hasraütés jelleggel értendők -

15-20 dkg. marcipán

1 tojás

1-2 ek. narancslekvár

Egy tálba nagylyukú reszelőn a marcipánt lereszeltem, majd jöhetett hozzá a narancslekvár és a tojás sárgája, ezeket jól elkevertem, majd az egy tojás fehérjét felvertem, és azt is a már előző masszámhoz kevertem.  A hűtőből a tésztát elő véve 4 részre osztottam és minden egyes darabot szép kör alakúra kinyújtottottam. Jó gazadon megkentem a marcipános masszámmal, majd gazdagon megszórtam az apróra elvagdosott fügémmel, és igen jól halljátok, mindezt még meghintettem fahéjjas kristálycukorral. Ezután a gazdagon felcicomázott kört elvágtam 4 részre, és minden részt még további 3 cikkelyre. Így, ha jól számolok, akkor 12 db sütim lett. De ne felejtsük el, hogy még 3 ilyen köröm lesz. - Nem lepődnék meg, ha elszámoltam volna, a matematika sosem ment -. 

Fantáziám tovább pörgetve, nyughatatlan természetem nem megtagadva tovább fokoztam az élvezetet, és picit felfőztem a hűtőnkben meglapuló birsalmasajtunkból, amiben szerencsére diódarabok is meglapultak. Az utolsó körömet megkentem a citromos vajammal savanykás alapnak, majd következett a kissé felfőzött, de darabos birsalmasajt, itt viszont megálljt parancsolva magamnak, idegeket nem tovább borzolva nem szórtam meg fahéjjas cukorral. A cikkeket a nagyobb felük felől csavarjuk fel, és sütőpapíros tepsire rakosgatjuk a kész sütiket, majd tojással megkenjük és megszórjuk egyenként őket fahéjjas kristálycukorral. Néhányat szabadon hagytam, a nutellásokra pl. egyáltalán nem juttattam. 180C-ra előmelegített sütőben kell sütni kb. 25 percig. Hmmmm, csodás, szaftos, édes, zamatos kissé csufi kis sütik születtek,  melyeknek iszonyatosan nehéz ellenállni. Vigyázat gyorsan fogy! Számomra maga az életveszély!!

keksz, a klasszikus

 

Tegnap olyan gyönyörű idő volt. A gyerekek délutáni alvása nálunk 2 órakor kezdődik és mivel mostanában a Nádjáért fél 1-re kell menni az oviba, az itthoni ebéd és altatási idő közötti időszak olyan rövid, hogy nem igazán van idő átugrani Anyukámhoz a szokásos közös kávéra, pedig csak pár percre lakunk egymástól. Persze az évszak és hideg, taknyos idő sem kedvez a gyerekek lelkesedésének, és lássuk be, az enyémnek sem, rengeteg időt vesz ugyanis el a két gyerek téli öltözetébe való bele rázása - a közben ért stresszről nem is beszélve -. Tegnap viszont évszakot meghazudtolóan szép idő volt, úgy hogy ebéd után, még ha rövid időre is, de a gyerekek maguktól rontottak ki bicajozni és motorozni. Persze hova máshova vették volna az irányt, mint Mamához, ami persze nekem sem volt ellenemre. Nem akartam bemenni, mert rövid volt az idő, de még kigondolni sem volt időm, hogyan állítsam meg a gyerekeket, már benn is voltak, és mi mást csináltak volna, mint Mama spájzából tonna számra rámolták a különböző házi sütiket és kekszeket. Borisz mostanában elég finnyás, pedig Isten látja lelkemet, minden tudásomat bevetve próbálom kényeztetni őket különböző finomságokkal. Mamánál úgy esett neki a kekszes doboznak, mint aki még sosem evett. Na ekkor világosodtam meg, és tisztult ki számomra a következő project, kekszet kell sütnöm este. 

nekik megy a keksz, mert megérdemlik(?)

 Nem tagadom, mindig nagy örömmel állok neki a keksz gyártásának, mert végre újra elővehetem a "új", de már repedten hozzám került kekszcsinálómat, amit azt hiszem ünnepélyesen fogok hamarosan falhoz vágni. Mérges vagyok rá, tojja  - nem tolja, "kakilja" szanaszét a tészta cafatokat, mi mást, mint szerencsétlen balfék csúfságokat rázok le a végéről. Bezzeg Anyukám. Neki szépek. Neki jól megy. Csak is a kekszcsinálómmal lehet baj!!!! Mindegy, van pár szenvedélyem - hál Istennek -, köztük a kekszek. Olyan izgalmasak, sokszínűek, egyszerűek és nagyon kedvesek. A keksz megtart bennünket gyerekeknek! És ez milyen jó, persze a gyerekekről nem is beszélve. Mert valahogy a keksz mindig nyerő!

Ez a keksz számomra a klasszikus keksz. Így képzelem az abszolút klasszikust. Semmi cicoma, semmi túl cizellált körítés. Imádják a gyerekek. És sajnos én is. 

Alaprecept hozzávalói:

10 dkg vaj

8 dkg cukor

1 narancs 

1 tojás

20 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

+ hozzávalók: - vagyis ezek nélkül is tökéletes -

15 dkg marcipán

7 dkg csokoládé

ánizs

Előmelegítjük a sütőt 180C-ra. Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat -liszt, sütőpor és a narancs reszelt héja -. Egy másik tálban habosra elkeverjük a cukrot a vajjal, majd hozzá vegyítjük a villával habosra vert 1 tojásunkat és a narancs kifacsart levét. Ezután a lisztes keveréket hozzáadjuk a vajas keverékehez és hozzá reszeljük a marcipánt és apróra tördelt csokit is, majd az egészet nagyon jól összekeverjük, majd addig gyúrjuk a tésztát, amíg össze nem áll. Ezután fóliába csomagolva 1/2 órát pihentetjük a hűtőben. A tészta formázásának többféle módja is van. Ki lehet nyújtani és különböző formákat szaggatni, vagy tömör henger alakot formázni - hát  már csak erre  jó az én keksz csinálóm, hogy a fene egye meg -, és egyenlő vastag karikákat vágni belőle. Amikor elkészültünk a formázással, tepsire helyezzük őket és 15 perc alatt készre sütjük őket.

Marcipános csiga

 

A marcipán elképesztően finom dolog. Rajongok érte. A gyerekek már kevésbé. Sőt, mondhatni egyáltalán nem eszik meg. Nem azért mert nem ízlik. Esélyt sem adnak arra, hogy megszeressék. Meg sem kóstolják. Azok a fajták ugyanis, akik ránézésre, vagy pusztán elképzelés alapján hozzák meg döntéseiket, még ily sarkalatos kérdések eldöntésekor is. Mi viszont imádjuk a marcipánt, és karácsony előtt sikerült is bevásárolnom belőle 1 kg-ot, ezért használtam ilyen bátran és ennyiszer. Érdekes, 2 évvel ezelőtt karácsonykor a férjemtől kaptam egy gasztrokönyvet - Házi kenyerek és péksütemények - pedig, akkor gasztroőrületről még szó sem volt. Na,ebből a könyvből merítettem az ötletet. Inspiráló erővel bírtak a gyerekek, akik számára péksüti nélkül nincs élet, és a rossz időjárás miatt a városban eluralkodó rettenetes közlekedési viszonyok is. Először Karácsonykor sütöttem, majd áthidalva az előzőekben ecsetelt problémákat, az elmúlt héten másodszor. Csodás ez a süti. Nem csak mutatós, de nagyon jól is esik a pocaknak. Olyan finomságok, amelyek huzamosabb fogyasztása miatt a hasam kezd hasonlítani egy jól megtermett tartálykocsihoz. Eddig négyféle töltelékkel próbáltam ki: kakaós, fahéjas, marcipános, marcipános-csokoládés. A gyerekek a kakaósra és fahéjasra szavaztak, én jobban preferálom a gazdagabb, szaftosabb töltelékeket, ezért én a marcipánosra tettem le a voksom.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3 dkg élesztő

1 tk. cukor

1/2 tk. só

2.5 dl langyos tej

olaj

A szokásos módon készítjük el a tésztát. Vagyis az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben és hozzáöntjük a többi száraz hozzávalóhoz. Olajjal is meglocsoljuk, és jól eldolgozzuk a tésztát, majd langyos helyen a duplájára kelesztjük. Amikor megkelt, annyi részre osztjuk, ahányféle töltelékű tésztát terveztünk. Kinyújtjuk téglalap alakúra és megkenjük vagy töltelékkel megszórjuk. Kakaós, fahéjas esetén a cukros töltelékkel jól megszórjuk a tésztát, majd meglocsolgatjuk olvasztott vajjal. 

Marcipános töltelék:

20 dkg marcipánmassza

1 tojás

1 ek. narancslé

A marcipánmasszát a tojásfehérjével és narancslével krémesre keverjük. Majd megkenjük a téglalap alakúra nyújtott tésztát.

Amikor a töltelékek rákerültek a tésztára, feltekerjük, mint bármelyik kalácsot vagy bejgli félét. Ezután egyenletes darabokra vágjuk, és szorosan bele helyezzük egy már előre kivajazott tepsibe, úgy hogy a vágott felük legyen felül. Én tortaformában sütöttem. Mutatós és egyszerű. Természetesen dupla adag esetén a tortaforma esélytelen. Picit kelesztjük még, csak annyit, hogy a sütő bemelegedjen 200 C-ra. Közben a tojás sárgáját pici vízzel elkeverjük és megkenjük vele a csigák tetejét. Kb. 30-40 perc alatt készre sül.

Marcipános-Narancsos Kuglóf

ünnepi, porcukros, pont mint a téli szikrázó havas dombtető

 Igyekszem pótolni az elmaradásaimat, mert bár Karácsony tájékán nem sütöttem egyszerre túl sokat, mégis minden nap került valami friss süti az asztalra, amelyek receptje nem került fel  eddig még a blogra. Nem mondom, hogy az évszázad süteménykölteményei, mégis megérnek néhány ajtó csapkodást, megörökítem hát őket a blogon, hogy emlékeztessem magam, érdemes máskor is  elő rukkolni velük. Dec. 23-án gazdag levest terveztünk és utána valami egyszerű tésztafélét. Vékony pitére gondoltam. Aztán jó szokásomhoz híven egy akkora kondér levest sikerült lefőznöm, hogy napokig elég lehetett volna, ha nem végezte volna végül a kutya táljában, csak hogy neki is kedvezzünk, lévén Karácsony van. Aztán ebédkészítés közben félúton magamban morfondírozva arra gondoltam, ha már Karácsony, nem kellene valami oda passzoló második fogást csinálnom? Hát persze! De, nagyon is! Így esett a választásom a marcipános-narancsos kuglófra. Szerintem pazar, pompás, csodás, olyan nagyon ünnepi, nagyon karácsonyi. 

Marcipános-Narancsos kuglóf:

Hozzávalók:

20 dkg marcipánmassza

25 dkg vaj

1 db narancs reszelt héja és kifacsart leve

13 dkg cukor

csipet só, vaníliás cukor

4 tojás

1 sütőpor

25 dkg liszt

A marcipánmasszát a vajjal együtt robotgéppel simára keverjük, majd rá reszeljük a narancs héját és kifacsart levét is hozzáadjuk, és tovább keverjük. Ezután következik a cukor hozzáadása, a vaníliás cukoré és csipet sóé, majd addig keverjük, amíg egyenletes masszát nem kapunk. Ezután  jöhetnek a tojások, egyenként hozzá adva, majd velük együtt is elkeverjük. A legvégén öntjük lassanként a masszához a sütőporral elvegyített lisztet. A gondosan kidolgozott masszát egy már előzőleg előkészített - kivajazott, lisztezett - kuglóf formába öntjük és a 180C-ra előmelegített sütőbe helyezzük, had süljön. kb. 1 óra sütési idő szükséges. Már nagyon vártuk, hogy kész legyen, ezért a kuglóf nem érte meg, hogy máz is kerüljön rá, csak porcukor. Ha valaki mázzal szeretné megtetézni az élményt, akkor a következő teendő vár rá:

3 ek. sárgabaracklekvárt szitán áttörünk és 2 ek. vízzel összekeverjük, keverés közben felfőzzük, és a végén, a már kihűlt kuglófra kenjük.