Budapest telis tele van medvehagymával. Életem első találkozása ezzel a finomsággal Gesztenyének volt köszönhető. Szerelem volt első kóstolásra. Most, hogy ilyen egyszerűvé vált, hogy az ember ha medvehagymára éhezik, beszerezze, bármit készíthetek belőle. És ami igazán örömteljes hír, hogy a gyerekek is szívesen eszik, gyakorlatilag bármilyen formában. Lássuk csak. Kezdjük a legelemibbel. Kóstoltátok már puha vajas kiflire vagy kenyérre szórva? Apróra szecskázott medvehagymával megszórt kiflit majszolva, igazi tavasz költözik ez ember lelkébe. Gyönyörű üde, zöld és harsogó. Aztán készítettem medvehagymás túrókrémet. Nem nagy ügy. A túrót áttörtem, majd sóztam, borsoztam, icipici őrölt kömény bele, egy jó adag elszecskázott medvehagyma, és pici tejföl, hogy meglágyítsuk, ne csak a szíveket. :-)
Készítettem apró kifliket is belőle és pogácsákat is.
De ezekkel már nem is fárasztalak benneteket. Pogácsát már fejből sütök, összedobálom az alap hozzávalókat és kedvemre ízesítem, és gyakorlatilag a pici kiflikről is ugyanezeket mondhatnám el.
Mostanában is elég sok a dolgom. Az Alapítvány, ahol dolgozom, rendre szervezi a különböző eseményeket - kiállítás, konferencia, estek - szóval munka nem kevés. Persze nyughatatlan természetem hajt a saját ügyünkkel is előbbre. A hétvégén egy olyan tréningen voltam, amely elvégzése után lehetőségem lesz arra, hogy gyászolók fájdalmának feldolgozását segíthessem. Ti foglalkoztok a halállal? Gondolkodtok róla, mi lehet ott a nagy ismeretlenben? Miben hisztek? Hihetetlen, mennyire a homokba dugjuk a fejünket, ha a halálról van szó. Na de erről csak is kizárólag akkor mesélek bővebben, ha szeretnétek!
