feltámadtam :-)

Sziasztok! Nem biztos, hogy fel találok támadni poraimból. Ez a blog már régen arról szólna, hogy a gyerekeinknek, legyen egy kész könyv, amely tartalmazza azokat a recepteket, amiket a mi családunk evett, amin ők felnőttek. Nekem is fontos volt és fontos a mai napig, hogy az Anyukám hogyan készített bizonyos ételeket. És igen, továbbra is tartom, hogy az ételeinken át, közelebb kerülhetünk múltunkhoz, őseinkhez és általuk önmagunkhoz is. Szeretném, ha a gyerekeinknek stabil kiindulási pont lenne ez az oldal, valami, amin keresztül képet kaphatnak kissé hibbant anyukról, arról, hogy mi az ami fontos, hogy hogyan élünk, és miben nőttek ők fel, kik vagyunk mi, milyen a mi családi egységünk, ki a mi családunk. Bánom, hogy elhanyagoltam az oldalt, mert isteni dolgok születtek a konyhánkban, még ha nem is annyi mint régebben. Rengeteg dolog történ velem, Velünk azóta mióta nem írtam. De most nem ez a lényeg. Hanem, hogy hagyom, hagytam elveszni néhány nagyon fontos receptet. A most hozott tortával is pontatlan leszek. Fejből ütöttem össze, és már fogalmam sincs, pontosan hogyan készítettem. Most csak azt írom le, ami eszembe jut. Nádja 7 szülinapjára sütöttem. Diótorta.

Hozzávalók a tésztához - a recept a tortaimado.hu -ról:

Tészta: (26 cm-es átmérőjű formához)

5 tojás
25 dkg darált dió
15 dkg cukor
csipetnyi só

Egy biztos, a tészta profi. Nagyon finom lett. A krémet fejből rittyntettem és már fogalmam sincs, hogy pontosan hogyan készítettem. Készítettem egy sűrűbb vaníliás krémet. Liszt, cukor, tej, vanília, vaníliás cukor sűrűre főzve. Elfeleztem a krémet és az egyik felébe jó sok darált diót tettem. Mindkét krémet felvert habtejszínnel lágyítottam. A tortalapot 3 részre vágtam és minden lapra kentem egy réteg nutellát. Az egyik rétegre ment a sima vanília krém, a következő lapra a nutella tetejére a diós krémet halmoztam. A diós krémhez tettem rumot-aromát - is. A tortát a diós krémmel vontam be. Hihetetlenül pazar volt. Gyerekzsúrokon nem szokás a gyerekeknek a nagy torta fogyasztás. Most minden kis kölyök megette a teljes torta szeletet. Én abszolút sikerként könyveltem el. Igaz, volt csokitorta is, ami Borisz 4 szülinapjára készült, az is hihetetlenül finom lett. Azt is hamarosan lejegyzem. Mert kötelességem! :-)

somlói galuska

Szilveszterre készítettem somlói galuskát. Hosszas kutatómunka előzte meg. Tudtam, hogy mit nem akarok. És volt valami elképzelésem arról, mit akarok. Amit most itt olvashattok, az már az én verzióm. Személy szerint házi somlói kategóriában én ehhez foghatóan finomat még nem ettem. :-)

Kezdjük az elején. Vagy vásároljatok vagy készítsetek piskótát. Én 6 tojásból készítettem. Közepes mennyiség lett belőle. Készítsünk vanília krémet.

Hozzávalók a vaníliakrémhez: 

• 5 dl tej
• 4 tojás sárgája
• 15 dkg cukor
• 8 dkg liszt
• vanília esszencia v. vanília 

Az elkészítési módja nyilvánvalóan nem szakszerű, de nekem nem szokott gondom adódni belőle. A tojások sárgáját kikavarjuk a cukorral, vaníliával, liszttel és tejjel, majd felfőzzük.

Hozzávalók a csokikrémhez:

• 3 ek. liszt
• 3 ek. kakaó
• 7 ek. cukor
• 3 tojás sárgája
• 8 dl  tej
• 3 tojás fehérje
• rum v. rumaroma

Az eredeti receptet Rita barátnőmtől tanultam. Nekem volt kimaradt tojásfehérjém, ezért én a tojások sárgáját kihagytam, és így is nagyon jó volt. A lisztet a kakaóval és cukorral elkevertem és a tejjel felhígítottam, majd felfőztem. És bár az eredeti recept szerint nem kell hozzá dió, én tettem bele darált diót is. A mennyisége ízlés kérdése. Rummal ízesítettem. A tojások fehérjét felvertem és akkor, amikor még a krém meleg, lágyan beleforgattam a tojások felvert habját. Ettől nagyon lágy és krémes.

Csokiöntet, amivel a piskóta tésztát meglocsoljuk:

• 2.5 dl víz
• 20 dkg cukor
• 15 dkg csoki
• 1 dl rum

A csokoládét össze törtjük, a cukorral és vízzel együtt gőz fölött felfőzzük, majd a végén a rumot is hozzá adjuk.

Nem maradt más hátra mint az össze állítás. A piskóta tésztánkat ketté vágjuk. A lapokat a csokiöntettel meg öntözzük. A vanília krémmel megkenjük. -  Lekvárral is mehet alá - opcionálisan választható. Másik lap a tetejére kerül. Kockákat vágunk. Egy tál alját megkenjük a csokikrémünkkel, majd elkezdjük a tészta kockákat lerakosgatni, majd minden sort megkenünk jó vastagon csokikrémmel. Ezt addig ismételjük, amíg mindenünk el nem fogy.  Szépen tálalni nem egyszerű. Nekem nem is sikerült. De becsszó nagyon finom. A tetejére tejszínhabot halmozzatok. Várom a vissza jelzéseket!

alma-őszibarack és rebarbara-őszibarack leves

Kettő, azaz kettő levesrecept következik most.

Nem mostanában készítettem. Azt hiszem, jó ideig nem lesz alkalmam újabb receptekkel elő rukkolni majd. Kezdenek a dobozok és zsákok a fejem búbjáig érni a házban. A szeretett házban, amit elhagyni készülünk. Már nem találok tejport a kávémba, és nem igen van mit adnom enni a gyerekeknek. Napok óta csak csomagolok, jobb esetben csomagolunk, és úgy tűnik, ennek már sosem lesz vége. A hangulatom meg egyszerűen csak pityogósnak mondanám. Amikor éppen nem a pakolással kapcsolatos logisztikával vagyok elfoglalva, a városban rohanva ügyintézek. És ha éppen bele botlok valakibe, akit szívesen látok, könnyen kicsillan néhány könnycsepp a szemem csücskében. Ezek nem könnyű napok. A folyamatos búcsúzás napjai. Búcsú hangulat. Lezárás ízek. 

Ezeket a leveseket úgy két hete készítettem. Nyáron jöhetnek a gyümölcslevesek töménytelen mennyiségben. Mindkét leves egyik legfőbb összetevőjét az őszibarack képezte. Na, had hulljon végre le a lepel, miről is beszélek.

Alma-őszibarack, és rebarbara-őszibarack leves. Ugyan aszerint a metódus alapján készültek. És bár tudom, hogy a képek alapján úgy tűnik, mintha egy és ugyanaz a leves lenne, de becsszó eltérő levesek, ugyan abban a bögrében.

• Hozzávalók:
• gyümölcsök: vagyis az almáshoz alma és őszibarack, a rebarbaráshoz rebarbara és őszibarack
• fűszerek: fahéj, szegfűszeg, vanília - esetleg-
• cukor, citrom leve és reszelt héjja
• vanília puding
• tejföl
• tej

Az almát az almás leveshez a rebarbarát a rebarbaráshoz megpucoltam, megmostam, felkockáztam vagy karikáztam és feltettem párolódni fahéjas, cukros, citromos, szegfűszeggel ízesített vízben. Azután a barackkal hasonlóan jártam el, és abból is tettem a már fövésben levő másik gyümölcshöz. Amikor megpuhult, botmixerrel össze turmixoltam az egészet. Közben elkevertem egy kis - nem egy egész csomagnyi - vaníliás pudingot tejföllel, és hozzá engedtem a már össze turmixolt gyümölcsös alapomhoz. Nyilvánvalóan túl sűrűnek bizonyul a dolog, ezért egy kis tejjel addig hígítom, amíg el nem érjük a számunkra szimpatikus sűrűséget és újra össze forralom egy pillanatra az egészet. Közben megízlelem ízlelőbimbóimmal, hogy elérjük azt az ízt, ami után ácsingózunk, majd a végén hozzáadjuk a már előzőleg felkockázott őszibarackot is. Az almás leves is nagyon finom, bár annak a gyerekek picit húzták az orrukat, mert az alma tulajdonságánál fogva, a leves picit szemcsés volt, és ez nekik nem nagyon tetszett.  A rebarbarás-őszibarack leves viszont a gyümölcsleves kategóriában jelenleg nálam magasan viszi a prímet. Mindannyiótoknak bátran ajánlom figyelmébe!

Almás-rebarbarás krémes

Nádja, aki csak a krémet volt hajlandó lenyalakodni

Almás krémes receptek százai keringenek az interneten. Többféle változatban léteznek. Anyukám is ismeri őket. Megkérdeztem, Ő hogy szokta csinálni. Elmondta a maga stílusában. Megkened, megszórod, leütöd, kikevered, adj hozzá valamennyi ezt, aztán meg azt, öntsd rá az egészre, verd fel és vegyítsd el, és már mehet is be a sütőbe. Ez volt a kiindulási alap, és én az összes utasítását szigorúan és hűségesen követtem. Most, hogy szegényes idők járnak felénk, különösen nagy becsben tartjuk azt, amink van. Őszintén szólva amikor nem ennyire szűkös az eklézsia sem működünk ez másképp nálunk. Amink van megpróbáljuk megbecsülni akkor, és ott fel is használni. Csodálatos ez a takarékos üzemmód. Na már most, almánk szerencsére többnyire van. A gyerekek kevert almást ennének töménytelen mennyiségben, ami oké, de egy idő után az érdeklődésem újdonság után kiált. Két tészta közt almás volt már, almás torta tatin úgyszintén, jól jönne egy kis krémes. Na így jutottunk el az almás krémeshez. A rebarbarához meg úgy, hogy a piacon volt szerencsém rebarbarát találni, amire azonnal rácsaptam és vettem is belőle 3 csomóval.

Volt itthon 5 tojás, ebből indultam ki. Készítettem egy klasszikus 5 tojásos piskótát.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 5 kanál cukor
• 5 kanál liszt
• kakópor
• 1 cs. vanília pudingpor
• tejföl, tej, cukor
• csokoládé

A tojásokat szét választjuk, és a tojások sárgájához keverünk 5 kanál cukrot. Ezután felverjük a fehérjéket habbá, és a cukros tojássárgájához adjuk. Ezután ráhalmozzuk az 5 kanál lisztet és finoman elvegyítjük.

De mielőtt még ebbe bele vágtunk volna, alufóliával kibélelünk egy kisebb tepsit. Megkenjük margarinnal és megszórjuk jó bőven fahéjas cukorral. Erre jöhetnek a megpucolt és felvágott rebarbara karikák és alma cikkek. Ezután a tetejüket is megszórjuk a fahéjas cukorral. Na, amikor idáig eljutottunk rá kanalazzuk a piskóta nagy részét, de ügyelve, hogy ne érjenek össze. A tészta kb. 1/3-hoz vegyítettem egy kis kakaó port is, így lettek a hiányzó részek barna piskóta tésztával kiegészítve. Ezután mehetett a süti, a 170C-ra elő melegített sütőbe. Közben megcsináltam a krémet. A férjemtől úgy váltam el, mielőtt a piacra mentem, hogy:

- Drágám, mire haza érek készítenél egy pudingot?

- Persze! - felelte. 

Csöppet sem olyan lelkesen, mint amennyire a válasz annak tűnhet. Mire haza értem a puding kész volt. Valóban puding volt. Folyt mint a Maros.... Na ne. Hát ezzel nem jutottam előbbre. Orvoslásaként a dolognak egy picit elkülönítve belőle 2 ek. keményítővel elvegyítettem és újra össze főztem. Jó sűrű lett. Na most aztán tényleg jó sűrű. Most meg hígítani kellett. Hozzá zuttyantottam egy kis tejfölt. Nagyon finom lett, de még mindig lágyítani kellett. Na most jöhetett a porcukorral jól kikevert margarin, amihez kanalanként kevertem a már előzőleg kihűlt tejfölös vaníliás krémet. Míg a krém elkészült, a torta kisült. Miután el is hűlt, jöhetett az össze állítás. Vagyis a tészta a fincsi gyümölccsel a tetején, rá a krém, és amikor pici hűtőben töltött pihi után elérte a teljes kihűlés állapotát, kentem rá csokimázat is. Nem túl édes, kellemes, krémes. Nyeltem mint kacsa a nokedlit. Pedig már nem nagyon kellene................ Ja, és úgy hallottam, hogy az én igen finnyás tesóm is nyakalta rendesen.

Vendégposzt: Ananásztorta

IN: - Jó napot kívánok! Isaac Newton vagyok. A mai napon szeretném meginterjúvolni N Cs-t legújabb remekművének elkészülte alkalmából. Beszélgetésünk szószerinti leirata az alábbiakban olvasható.

IN: -  Kedves Csaba, mit is sütött ma nekünk?

NCs: - Nos, a mai napon ananásztortát készítettem ami valójában gyerekkori kedvencem, ehhez nem kívánok többet hozzá tenni.

IN: - Értem

NCs: - Dehogy. Na mindegy. Először is az összetevők. 4 tojás, két evőkanál liszt, 2 ek. mák, 0.3 l tejszín, 1 cs vaníliapuding, 5 dl tej, 10 dkg búzadara, ananászkonzerv.

IN: - Hogyan kezdjük?

NCS: - Először is 4 tojás sárgáját összekeverünk 4 ek. cukorral, majd a 4 tojás fehérjét felverjük és összekeverjük a többivel. Ezután 2 ek. lisztet majd 2 ek. mákot keverünk bele.

IN: - Hát ez csodálatos. Ez valami új?

NCS: - Részben. Halálunk után talán megtudjuk. Na tehát, a masszát ezután kizsírozott, kilisztezett tepsibe rakjuk és 170 C-ra előmelegített sütőben 35 percig sütjük.

IN: - Ez forró lehet.

NCS: - Valóban, de nem felejtkezzünk meg Dózsáról sem. Amit ő kiállt, az se semmi.

IN: - Gondolom a sütés teljes siker.

NCS: - Sajnos nem. Csak másfél centire emelkedett fel a tészta. Az okát ne kérdezze, fogalmam sincs. Vagy kevés volt a tojás, vagy valamit elrontottam.

IN: - Mi történt ekkor?

NCS: - Hát, először nagyon megijedtem. A kudarc lehetősége és felötlött előttem.

IN:  - Szar ügy.

NCS: - Ja. Na mindegy, gyorsan kitaláltam mit kell tennem. Édesapám egyszer elrontotta a tejbegrízt amikor 8-10 éves lehettem. Teljesen szilárd lett, mint egy palacsinta. Villámgyorsan döntöttem. Csinálok még egy réteget ilyen módon. Csak hát a cukrot sajnos kifelejtettem.

IN: - Aha. Hisz ön Istenben?

NCS: - Nem is tudom. És maga? Már mint úgy értem megérdemli?

IN: - Ez most mellékes. Sikerült a második réteg?

NCS: - Igen, funkcióját tekintve. Utána a tölteléket kellett elkészítenem. Egy csomag vanília pudingport 2.5 dl tejjel készítettem el, ehhez kevertem 0.3 dl felvert habtejszínt. Az ananászbefőtt 80%-át össze turmixoltam.

IN: - Szszszsz.......... Utálom a hangját.

NCS: - Én meg a hajszárítóét. Valamit valamiért. Na, a maradék 20% majd a tetejére megy díszítésnek. Sajnos feleségem idő előtt haza jött, és mire feleszméltem volna, felfalta a 20% 60%-át, ami ....................

IN: - Tudom, tudom, az az eredeti 12.68%-a, azaz annyi maradt.

NCS: - Annyi, hogy a torta 2/3-ra volt elég. Vannak mohó emberek. Na mindegy, a rétegek közét megkenjük a krémmel és a tejbegríz réteg tetejét is megkenjük 1 cm vastagon. Végül 1 cm vastag tejszínhabot rétegzünk e tetejére, és ananászdarabkákkal díszítjük.

IN: - Remek. Biztosan ízletes. Amúgy mit gondol a halálról?

NCS: - Szerintem a halál létezésünknek azon pontja amikor agysejtjeink elektromos kisüléseinek összessége a nulla felé konvergál és.................

IN: - Na jó, hagyjuk ezt, már megbocsásson, de ez baromság.

NCS: - Hát, ha így gondolja, akkor takarodjon innen Newton.

IN: - Ezer örömmel, és jobb, ha tőlem tudja, hogy szar a tortája.

NCS: - Nem érdekel a véleménye, maga szélhámos, nem is létezik semmiféle gravitáció, Te hülye kis mitugrálsz.

a totál favorit - Kinder bueno torta - a gyerekek kedvence

 Na, nem! Hantázni nem fogok! A torta, nem egy perc alatt fogyott el. De azért, nem kellett sok idő és már csak ácsingózva gondoltam vissza a torta utolsó megmaradt morzsáit szét trancsírozva a fogaim között, hú, de jó lenne még egy szeletet betömni feneketlen bendőmbe. Persze fanyalgók mindig akadnak. De legyünk őszinték. Az összes vendég ízlésének megfelelni már-már szinte lehetetlen. Először az én roppant finnyás kislányom hívta fel a figyelmem erre az édességre. A barátnője Anyukája készített valami hasonlót. Utána néztem a neten és Andi konyhájában találtam rá, a számomra legszimpatikusabb receptre. Kicsit módosítottam, de az eredeti receptet mindenképpen közzé teszem, közben jelzem, én miben tértem el.

Hozzávalók: 

6 db tojásfehérje

6 ek. kristálycukor

1 ek. étolaj

2 ek. liszt

2 ek. zsemlemorzsa

1/ 2 csomag sütőpor

15 dkg vágott dió

kb. 1/2 üveg mogyorókrém

háztartási keksz

Krém:

1/ 2 l tej

6 db tojássárgája

25 dkg cukor

1 cs. vaníliás puding

3 ek. liszt

25 dkg margarin

kb. 20 dkg darált dió

rum

2 dl tejszín

"A tészta elkészítése: - szó szerinti idézet Andi konyhájából

A 6 db tojásfehérjét a cukorral felverjük. Hozzáadjuk az étolajat, a sütőporos lisztet és zsemlemorzsát. Tepsiben vagy tepsi hátulján ( kb. 32 * 24 cm ) sütőpapírra tesszük a masszát, megszórjuk a vágott dióval, majd 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük. A meleg tésztát megkenjük mogyorókrémmel."

Az történt, hogy én a diót a tészta tetejéről elhagytam, azon egyszerű oknál fogva, hogy ekkor még nem állt rendelkezésemre dió. Ugyan ezzel az adaggal dolgoztam, és én egy nagyobb méretű szív alakú torta formát használtam. A dolog maximálisan jól szuperált így is.

 

A krém elkészítése : a krémhez szükséges összetevőt össze kevertem, és felforraltam, sűrű krémet főztem. Az elkészült krémet két részre osztottam és meghagytam vaníliás ízűnek, a másik krémbe pedig darált diót + rumot kevertem el. Amikor mindkét krém kihűlt a margarin mennyiség egyik felét az egyikhez, a másikat a másik ízű krémhez kevertem. 

Andi konyhája szintén elfelezi az elkészült vaníliás krémet, de az egyik krémbe  10 dkg csokoládét tesz, miután megolvasztotta, a másikat meghagyja vaníliásan. A krémet kihűti és a megfelezett margarin mennyiséget a kihűlt krémekbe kavarja.

Amikor idáig eljutottunk, eljön a torta összeállításának ideje. Rendelkezésünkre áll, a már elkészült piskótaszerű alapunk, amit jó vastagon megkentem Nutellával. Nem tagadom, imádom a Nutellát, szóval a dolog innentől rossz már nem lehet, és ekkor erre kentem rá a vanília ízű krémet. Erre következik egy sor vanília esszenciával elvegyített tejbe mártogatott keksz. Már itt pazar a dolog, és még nincs vége. Most következett a diós krém, majd lezárásként még egy sor mártogatott keksz. És ekkor jöhet a pihi ideje, mert egy egész éjszakás várakozás következik a hűtőben. Andi másképpen járt el, Ő a második fajta krém tetejére kekszet már nem tett, lezárásként nála a felvert tejszín következett. Én az ünnep napján, mielőtt a tortás köszöntés jött, össze hoztam a keksszel lezárt torta tetejére egy rosszul felvert tejszínhabos díszítést - amit az egyetlen rossz minőségű fénykép híven szemléltet - .

Nekem ez a torta a szuperek egyike, bármikor szívesen el is készítem, mert macera szerintem nem sok vele, ráadásul már előző nap el lehet készíteni és az ünnep napján a tálaláson kívül nem kell bajlódni vele.  Az íze meg? Hát arról jobb ha nem beszélek. Egyszerűen felül múlhatatlan, persze azoknak, akik édességrajongók.

Nádja és Borisz szülinapjára készült, még júniusban. Ez volt a Nádja tortája, a Boriszéval is adós vagyok még. Akkor tájt kezdte a fényképezőnk beadni az unalmast, így az általam készített egyébként is gyatra fotókat tovább fokozva - tesómra még inkább szégyent hozva -, egyetlen szégyenfolt képel illusztráltam ma. A buli egyébként jó volt, 

dögfáradt voltam ugyan, de mivel a fogyasztás jónak mondható volt, a siker a fáradtságom kárpótolta. Köszönöm a türelmet, mert sok beszédnek sok az alja, ha jót akartok enni, gyerekek, irány a konyhába!

tejszínes cukkini krémleves és fincsi fincsi

A mai ebédünkről van szó. Nem nagy kunszt. Roppantul szeretem a viszonylag gyors ételeket. A férjem,  - állítása szerint - utálja a krémleveseket. Nekem mégis úgy tűnik, zokszó nélkül kanalazza be, és még másodszor is szed. Én nagyon szeretem őket, nem mellesleg a roppant gyors elkészíthetőségük miatt. A gyerekek meg? Akik köztudottan a finnyás galerihez tartoznak, hát mit ne mondjak? Még repetáztak is belőle.

A leves hozzávalói:

• 1 db jó nagy vöröshagyma
• 1 db jó nagy cukkini
• szalonna
• só, bors, fűszerek ízlés szerint, ja és persze fokhagyma
• 1/2 l tejszín

Kezdésként a szalonnát felkockázzuk és jól kisütjük a zsírját. Amikor kopogósra sült a szalonna, kivesszük és félre tesszük. A zsírjára rádobjuk a felkockázott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk, majd jöhet hozzá a megmosott, de pucolatlan és apróra felkockázott cukkini is. Addig kevergetjük, amíg meg nem puhul a cukkini, miközben fűszerezzük és időnként pici víz hozzáadásával felgyorsíthatjuk a puhulás folyamatát. Amikor ezzel elkészülünk, neki megyünk botmixerrel és teljesen pépesre mixeljük. Felöntjük tejszínnel és annyi vízzel, hogy a számunkra szimpatikus sűrűséget elérjük. Addig melegítjük, míg forr egyet, majd lekapcsoljuk a gázt alatta. A szalonna darabokkal tálaljuk, és hát jöhet rá a sajt is, és nem utolsósorban, egyétek pirítóssal. Nálunk a gyerekek nagyon bírják az ilyen leveseket. Nem mondom, hogy hatalmasat durran, mert hasonló séma alapján készül jó néhány krémleves, de azok nálunk mind nagy szeretettel vannak üdvözölve.

Második fogás: Fincsi fincsi

• 15 dkg cukor
• 4 tojás
• 12 dkg cukor
• 1 l tej
• vaníliás cukor
• 20 dkg mák+cukor - én a következő aránnyal dolgozom - 3 ek. mák/ 1 ek. porcukor -

A tojások sárgáját és fehérjét külön leverjük. A fehérjét kemény habbá verjük, a cukor folyamatos hozzáadásával. Amikor eddig eljutottunk, adjunk hozzá egy tojás sárgáját, és a lisztet, majd ügyelve, hogy a lehető legkevésbé törjük meg a habot, vegyítsük össze. Közben a vaníliás cukorral felforraljuk a tejet, és bele szaggatjuk a tésztánkat apránként, pont, mintha madár tej habot készítenénk. Ki is vesszük és szűrőbe tesszük, hogy lecsorogjon róla a felesleges tej. Közben a megmaradt 3 tojás sárgáját kikeverjük ízlés szerint cukorral, és vaníliás cukorral, és kb. 2 tk. keményítővel meg egy pici hideg tejjel. Erre helyezzük a szűrőt, ide a lecsöpögő tej, nyugodtan mehet. Amikor az összes tésztánkkal elkészültünk, akkor a cukros mákkeverékkel megszórunk egy előre kivajazott tepsit és ráhalmozzuk a laskáinkat, majd jól megszórjuk megint a mákos cukros keverékkel. Na, ekkor mehet a sütőbe, és már nincs más hátra, mint hogy össze süssük az egészet.

Eközben a már előre elő készített tojásos egyvelegre rászűrjük a megmaradt forralt tejet, amelyben a laskákat kifőzzük, és krémet, sodót főzünk belőle. Ezzel jól meglocsoljuk az elkészült fincsi fincsinket. Hát, erre sem panaszkodtak a gyerekek! Mák rajongóknak mint mi, kifejezetten tetszhet a recept.

Ma voltunk a gyerekekkel a piacon. Persze őket egyetlen dolog érdekelte, hogy megkeressük a nénit, aki apró autókat meg babákat árul. Tényleg filléres árért. Rá is vettek,  vettem nekik 1-1 apróságot. Fejenként 50,-Ft-ot költöttem. Közben más értelme is volt a piaclátogatásnak. Főzni való kukoricát vettünk. Szám szerint 7 darabot 200,-Ft-ért, amiből az egyik félig beteg volt, de a menthető részeket mentettem. Délután megfőztem őket, és felváltva kiáltottunk fel: - Hú, de finom édes ez a kukorica! Én még ilyen édeset nem is ettem! Magyarul, elképesztően finom volt. Amikor kifőtt, gyorsan alufóliába szedtem, de előtte szigorúan sóztam - + csomagoltam még + sót, ha valakinek hiányérzete lenne -, majd felpattantunk a biciklinkre, és letekertünk a Maros partra, kizárólag azért, hogy a kukoricákat ott fogyasszuk el!

Szedres Jeges Dinike

Idemerészkedtem. Most már talán lehet. Van egy blogerina, aki - Gesztenyéhez hasonlóan -, csodás bonbonokat készít. Meg más különlegességeket. Szépen megfotózott ételekkel díszített letisztult blogja van. Időnként, csodás Márai idézetekkel megtűzdelve. Amiért különösen szeretek hozzá bekukkantani. Nem tudom, nálam hol akad meg a bonbonkészítés sikere, de remélem hamarosan erre a cseppet sem lényegtelen kérdésre is fény derül. Vianne blogbalerina játékot hirdetett ismét. És ki más palizott már megint be játékra, mint Gesztenye, akinek ismét örökké és már többedszerre hálás leszek. Minden kezdő blogistának üzenem, hogy Vianne-hoz bátran nevezzen játékra, mert pont olyan nyerési eséllyel bír, mint a nagyobb múlttal rendelkező ismert és elismert neves blogisták. Vegyünk például engem. Nyári aktualitású téma volt. Bohém vagy Elegáns Jeges kategóriában lehetett indulni. Nekem ez igazi kihívást jelentett. Ötletem sem volt. És kezdőke vagyok a "szakmában" lássuk be. Aztán mégis csak eszembe jutott egy kiinduláshoz már elegendő ötlet, de hol voltam én akkor még a folytatástól, na és a végétől? Fényévekre. Először csak meg volt egy rész, majd jött a következő ötlet, és a következő, és legvégül össze állt valami, ami már kezdett nekem is vállalhatónak tűnni. Emlékeztek a habszifonos, a fejem búbján is hab történetre? Na nem máskor mint akkor történt, amikor Vianne-nek a "pályamunkát" készítettem. Ezzel a kalandnak még közel sem volt vége, ha már bohém, legyen kövér - mert persze a Bohém Jeges kategóriában indultam - amikor a csokoládé virágokkal bűvészkedtem, igazi kis családi készültségi, röhögésbe fulladó, katasztrófa elhárító együttműködés jött létre. A meleg, olvasztott csokoládét ügyesen zacskóba ügyetlenkedtem, gondosan apróka lyukat vágtam a végére, és nyomtam, itt még nem volt gond, de a következő nyomásnál, a zacskó egész oldala hosszában végig repedt. Kezdjük elölről az egészet, de mit ad Isten, pont mint előzőleg. Ilyenkor jól jön az állatorvos férfi a háznál, aki rohan a fecskendővel, mint mentő öltettel és eszközzel. És valóban, bár kissé pepecs a művelet, de működött. Mesélhetnék még naphosszat a finomság összeállításának vicces, de hosszú és nehéz procedúrájáról, de mindenképpen megérte. Ja, mert, hogy csak a lényeget nem mondtam, hogy a Bohém kategóriában második helyezést értem el, és pontosan azt kapom, amire - bár álmodni sem mertem róla, hogy bekerülhetek a díjazottak közé - mégis vagyok oly szerencsés, hogy pont azt nyertem, amiről titkon ugyan, de nagyon is álmodoztam. Vianne-val közös bonbonkészítést. Így már lesz esélyem, hogy végre én is vállalható és még finom is csokibonbonokkal örvendeztethetem meg majd azokat, akiket a legjobban szeretek. És még egy bizonyítok, hogy nagyon is merjünk álmodni, méghozzá nagyokat!

Szedres jeges dinike

A torta alapja:

• kekszport
• kókuszreszelék
• margarin
• cukor
• kakaó
• szilvalekvár
• tej
• rum

A felsorolt hozzávalókból, rugalmas, jól formázható, se nem túl lágy, és nem is túl kemény masszát készítünk. Ezzel kibélelünk egy torta formát, és hidegre tesszük.

Vanília mousse: "jégbe zárva":

• 2 dl tejszín
• 2 dl tej
• 15 dkg cukor
• 2 tojás
• vanília esszencia

A profik ellenszenvét kivívva, először elkeverem a tojások sárgáját a cukorral és lassan felengedem a tejszínnel és tejjel. Lassú tűz mellett összeforralom, és utána azonnal el is zárom alatta a meleget, és félre teszem, hogy elhűljön. Amikor elhűlt, hozzá adom a vanília esszenciát és a tojások fehérjét, majd szűrön átszűröm az egészet. Ezután habszifonba töltöm és a szokott módon elkészítem, majd min. 6 órára, de inkább egy éjszakára hűtőbe teszem. Ezután egy tortaformába egyenletesen bele fújom a masszát és mélyhűtőbe teszem.  Megint hagyjuk jó néhány órára, és amikor úgy tűnik, elérte a megfelelő állagot, jöhet az összeállítás.

A kekszes alap kerül alulra, és erre csúsztatjuk rá, a már előre befagyasztott jeges vanília mousse-t. Ezután következik a díszítés, vagyis a csokivirágok és vanília dínók.

Csokivirág:
1 tábla csoki
A csokoládét gőz felett felolvasztjuk. Barbár módon löttyintgetek hozzá időnként tejet és a végén étolajat is, amikor úgy látom, hogy elérte a megfelelő állagot. Ekkor zacskóba töltjük - már akinek megy, mert nekem kétszer egymás után lyukadt ki és folyt szét a csokoládé - így maradt a fecskendő, és ügyes ovis virágokat rajzolunk a csokoládéval egy sütőpapírra. Nyomás a hűtőbe egy estére. Ezeket a csokivirágokat rakosgattam rá a tortára dísznek. A virágok közé szedreket helyeztem, és végül, de nem utolsó sorba, a dinós bonbon készítőből - még a tisztességes nevét sem tudom, szégyen gyalázat, de hála érte Gesztenyének - kiszedem a lefagyasztott dínókat és a szedrek közé rakosgatom őket. Előzőleg ebbe is a vaníliás mousséből kanalaztam, és került mélyhűtőbe.

 Mivel lusta egy disznó vagyok, pontosan azt az elkészítési metódust copyztam ide, amit Vianne-nak is elküldtem, amikor hozzá neveztem. Szóval, rajta, bátran mindenki, mert látjátok, bátraké a szerencse!!!

madártej fagyi és kekszek minden mennyiségben

Ezzel a bejegyzéssel több legyet ütök majd egy csapásra. A gyerekek születésnapjáig visszamenőleg van elmaradásom. Fagyi is készült akkor, ami eddigi életem, de leginkább az általam készített fagyik közül a leg kategória csúcsa volt. A mai napig tartogattunk 3 gombócnyit belőle, amit ma a gyerekek meg is ettek. És hozok ma még kétfajta keksz receptet is, de elsőként következzen az isteni madártej fagyi!

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 2 dl tejszín
• 4 tojás sárgája
• 25 dkg cukor
• vanília esszencia

Tisztában vagyok vele, hogy minden valamit is magára adó főzni tudó lélek pont nem így készíti a tojásos, tejes, össze melegítős cuccokat, de én csak így vagyok rá képes. Szóval, elsőként a 4 tojás sárgáját elkevertem a cukorral, vanília esszenciával, majd apránként felengedtem a tejjel és tejszínnel. Amikor felforrt, de csak egyet rottyan állapotról beszélek, lekapcsoljuk a gázt, és hagyjuk kihűlni az ínycsiklandóan csábító keveréket. Ha kihűlt, jöhet a fagyasztás. De figyelem, az elején, amikor a széleinél el kezd dermedni, előkapjuk a mélyhűtőből, és kézi mixerrel fehéredésig verjük. Amikor krémes, habos masszát kapunk, elégedetten vissza tehetjük a mélyhűtőnkbe. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint várunk a csodás eredményre!

A fagyi mellett kekszet láthattok. Ezt a kekszet ma készítettem. Igazából süteményalapból, ami egy jó kis süti alapját képezte volna, ám de jól elszámoltam magam az idővel, így gyors módosítás t követően, lapos kis köröket helyeztem egy sütőpapíros tepsire. Ez a mai keksz rövid története. 

• 1/2 bögre cukor
• 3/4 kocka margarin
• 1 tojás
• 1/2 tk. vanília esszencia
• 2 és fél bögre liszt
• csipet só
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• fahéj

A száraz összetevőket, úgy mint liszt, só, szódabikarbóna, fahéj, össze kevertem. A margarint kissé fel melegítettem, és habosra kevertem a cukorral, tojással és esszenciával. Majd a két különböző állagú maszlagot is össze vegyítettem. Majd a fentebb ismertetett módon sütőpapíros lemezre helyeztem őket és 180C-ra előmelegített sütőben jó gyorsan megsütöttem. Most kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne süssem túl a kekszeket. Az eredmény pedig az lett, hogy a Nádja nosztalgiázva, semmibe meredő tekintettel kijelentette, hogy a tegnap előtti kőkeményre szárított kekszek, egyel jobban ízlettek. Na, ennyit erről!
 

És még egy keksz. Ezt a kekszet is az abszolút hiány szülte. Vágyakozás az édesre és kekszekre. Egy biztos, ürességtől kongó spájz esetén, mentőöv az éhhalál ellen. Szóval, nem volt más itthon, mint némi liszt, egy kis cukor, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj, tejföl és zsír. Ennyi.

• 2 bögre liszt
• 1 tk. sütőpor
• 4 ek. cukor
• csipet só
• fahéj
• 1 bögre teföl
• zsír

A szokásos metódus. Száraz összetevőket összekeverjük, majd a nedves összetevők hozzá adásával kellemes állagú tésztát kapunk. Lapos kis köröket készítek a két kezemmel, és sütőpapíros tepsire helyezem, majd betolom a már 180C-ra előmelegített sütőmbe- Ízlés dolga, ki hogy szereti a keksz féleségeket. Mi a ropogósakra esküszünk. De elismerem a mostani sütési idő némileg eltúlzott lett, alig tudtuk elharapni őket, mégis percek alatt fogytak el. Még Kócos - kutya - is megküzdött a keksszel, de a végén mint egy morzsa porszívó, az utolsó morzsát is eltüntette. 

Ildikóék nálunk voltak. Miattuk is akartam valamit készíteni, hogy legyen mivel megkínálni őket. Hát a semmiből egészen tipikus esete. Eldumáltuk, túl sütöttük, és jött a hülyeség. Kékre pingált lábujj körmök, 

fénykép, és ötlet. Hirdessünk játékot. Játék, amit vélhetőleg nem vesz majd senki komolyan. Nyeremény, ezek a kőkeményre sütött édes kis kekszek. A játék holnap estig tart, ha valaki lenne még annyira jó humorú cuki kis kótyagos bolondos, hogy szeretne bekapcsolódni, irány Ildikóhoz a játék részleteiért.

"bolond lyukból bolond szél fúj"

Vaníliás buci, hú, vagy lehet, hogy zsemle?

 Köszönet a receptért Gesztenyének!!!

Régen nem voltam mostanában, de ez közel sem jelenti azt, hogy ne tüsténkedtem volna a konyhában. Igazi hiányérzetem van, ha nem tölthetek valamennyi időt a konyhában el úgy, hogy életre hívhatok valamit, amit eddig még nem készítettem. Állandóan hajkurászom az újat, pedig tényleg, annyi, de annyi ismétlésre váró igazán jó étel van. Én mégis űzötten kutatok az újabb ízek után. És képzeljétek, észrevehetően fejlődtem. Sütik, amik néhány hónapja még reménytelenül rosszul sikerültek, de legalább is botrányosan néztek ki, egyre sikeresebbnek tűnnek. A gyerekek rajonganak a sütikért, és valóban néha lelkes közönségnek viszonyulnak, de az sem tart vissza, ha nem örvendeznek. Amit kigondolok, mert valami miatt érdekesnek érzem, megcsinálom, még ha ők rá sem néznek, persze kínosan ügyelve arra, hogy legyen olyan is, amit szívesen megesznek. Emlékszem, amikor kislány voltam, az én Anyukám is kényeztetett bennünket. És nagyon jól sütött, és nagyon jól főzött. Igazán büszke voltam rá. Ha eljöttek hozzánk a barátaink, jól tele tömtük a hasunkat Anyukám sütiivel. Remélem velem kapcsolatban is így éreznek majd a gyerekek. Anyukám minden nap vett nekünk péksütit, gondoskodott a napi örömünkről. És az én gyerekeim pontosan olyan rajongással igénylik a napi pékárút, mint valaha én. Vannak jól bevált kedvenceik, de állandó kíváncsiságom, és az újdonság utáni vágy hajtóereje miatt, tegnap, a reggel egy rövid időszakát az Interneten keresgélve töltöttem, Borisszal, aki betegszabadságát velem töltötte. Így találtunk Gesztike - www.gesztenyeblog.blogspot.com régi blogján valamire, ami nagyon felkeltette az érdeklődésem, és már azon is kaptam magam, hogy a pulcsim ujját könyékig feltűrve gyűrekedek is neki a sütésnek.

Vaníliás buci, vagy tényleg, inkább zsemle lenne?

Hozzávalók:

2 dl tej

2.5 dkg élesztő

10 dkg olvasztott margarin

3 ek. cukor 

1 tojás

60-70 dkg liszt

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk. A liszthez adjuk a cukrot, a tojást, majd az elkészült élesztőt, és elkezdjük dagasztani a tésztánkat. Én a dagasztószálas kézi mixerrel dolgozom, amit az elmúlt időben nagyon megszerettem. Azt hiszem a leégés határán állok vele, annyit dolgoztattam mostanában. Szóval, amikor már alakul a tészta, locsolgatjuk az olvasztott margarinnal, és szépen megformázzuk, megdagasztjuk, majd kb. 1 órás pihenésre "kárhoztatjuk" a tésztánkat, hogy duplájára növekedjen. Közben elkészítjük a vanília krémet, ami a tölteléket fogja képezni.

Vanília krém: - csak annyit tudok mondani, hogy nagyon nagyon finom, pedig még tejszínem sem volt hozzá itthon -

1.5 dl. tej

1 dl tejszín - nekem csak tej volt itthon, úgy hogy tejjel helyettesíttettem -

1 tk. vanília örlemény - nekem nem volt itthon, tettem helyette 2 cs. vaníliás cukrot, és egy kis vanília aromát -

2 ek. cukor - édesszájúak lévén, legalább 4 ek-al csináltam -

1 ek. keményítő

2 tojás sárgája

A tejet felforraljuk, a tojássárgákat a cukorral és a keményítővel kikeverjük, majd hozzáöntjük a picit elhűlt tejet, és vissza tesszük a tűzre, hogy besűrűsödjön a krém. Ezután hagyjuk kihűlni. Amikor a tészta megkelt kis darabokra osztjuk. Én pici bucikat akartam, ezért én nem 12 részre osztottam, ahogy Gesztike javasolta, hanem 16 db-ra. Pici bucikat formáztam belőle, bevallom, elég csufira sikerültek, de a végére csak kialakultak. Ezután picit hagyjuk kelni megint őket, kb. a duplájára nőjenek. Ezután jön a krém bucikba helyezése. Úgy csináltam, ahogy Gesztike javasolta, vagyis torta díszítőbe tettem a krémet, rá a leghosszabb nyomófejet, amivel mélyen be lehet hatolni a tésztába. Legközelebb nem így csinálom, lehet, hogy inkább maradok a bukta fazonnal, mert nem lettek elég krémesek a bucik. Nem nagy ügy, hozzá ettük a krémet, de a bukta fazon általában már működik nekem. A végén lekentem a bucikat tojással, és előmelegített sütőben kell kb. 25 percig sütni őket. Elégedetten nyugtáztam, hogy gyönyörű lett a tésztája, tényleg fejlődtem, és ez baromi nagy öröm nekem!

És mivel eszemben sincs a dolgokat a véletlenre bízni, ezért lecsippentettem egy darabot  a tésztából, kinyújtottam, hosszú téglalap alakúra, jól megkentem nutellával, feltekertem, és lett légyen belőle egy hosszú kígyó, amit szépen feldaraboltam kb. 1.5 cm széles kis csigákra, és egy köralakú tortaformát szépen kit rakosgattam velük. Csakhogy a kis csigák kevésnek bizonyultak, ezért a közepére helyeztem egy bucit, és született belőle ez!

Omlós vaníliás karikák

Mielőtt még beszámolnék az ígért kekszről, amely elkészítésével egy újabb adag kürtöskalács elkészítését úsztam meg, el kell mondanom, a mai nap fénypontját. Lehetőségem adódott Marcsival - Limara - és az Ő bátnőjével - Timivel - találkozni ma délelőtt. Marcsi beengedett az otthonába, ami már önmagában is nagy megtiszteltetés, a kávéról és a sütiről, amivel várt bennünket, nem is beszélve. Úgy rohant el az idő, hogy észre sem vettem. Nem szeretném túl misztifikálni a dolgot. De az biztos, hogy ilyen fesztelenül jól, csak ritkán és kevés emberrel érzem jól magam. Mit mondhatnék még?

A vaníliás karikák, - amikről már beszámoltam itt a blogon -, is jók lettek. Egész jók. De úgy alakult, hogy Anyukámnál ettem a vaníliás karikánál még finomabb kekszet - Lidl-ben vásárolta őket -. És elkezdtem vágyakozni ezután a lágyság után. Nem gondolkodtam túl a dolgot, és bár a kínok kínját éltem meg az elkészítése során, bizton állíthatom, hogy megérte.

Keksz:

25 dkg margarint,  

12 dkg porcukorral nagyon jól kikevertem. Szórtam bele egy pici szódabikarbónát és pici sütőport és tovább kevertem. Amikor ezzel is megvoltam, rá szórtam kb. 30 dkg lisztet. Most jöhetett rá a tej, amivel lágyítottam a tésztát, ja, és tettem bele vaníliaaromát - kérek mindenkit, hogy ne kövezzen meg a vaníliaaroma miatt, vállalom, szégyenlem, de én szeretem -, ja, és vagy 2 tasak vaníliás cukrot. Annyi tejet adtam hozzá, hogy nem folyós, de jól kanalazható lágy tésztát kapjak. És mivel hatalmas szomorúságomra nincs sem kenyérsütőgépem, de semmilyen kekszcsináló szerkentyűm sem, maradt a plasztik nyomózsák, csőrös véggel. Bele kínlódtam a tésztából a zsákba kb. 2 evőkanállal, és nyomtam, kínlódtam a kerek kekszeket. Egyáltalán nem néztek ki jól, de mire megsült az első adag, el kellett ismernem, hogy elég pofásak lettek. Kb. a tészta felénél tartottam, amikor az igen színvonalas kekszcsinálóm megadta magát, és már nem a csőrös végén, hanem orrán szájján, különböző nem kívánatos szakadásokon keresztül csak jött a tészta, és jött szanaszéjjel. Ezek már amorf, oda plattyintot kis förmedvények lettek. Ekkora dísznóollal azt hiszem még egy esküvői torta elkészítése sem járt volna. A lényeg, hogy be kell szereznem valami szuper szerkentyűt, mert megunhatatlan, harsogós, finom, lágy, és omlós kekszek születtek, pont olyanok, amilyenre vágytam.

Verdens beste - a világ legjobb sütije

Verdens beste a rusztikus habbal

Már megint elkövettem pár baklövést, hát hová lett az én oly sokat emlegetett maximalizmusom. Nem úgy a memóriám, mert az ugye bár, csakis a szokott módon hagyott cserben. A süti valódi hovatartozását tévesen adtam meg. Hollandiához semmi köze, Norvégia az igazi hazája, és nem ámítás, a sütemény nevének magyarra fordított jelentése, a világ legjobbja. Külcsínre bizton állíthatom, hogy benne van a top 10-es legkevésbé mutatós sütik élmezőnyébe, és nem csupán azért, mert az általam elkövetett próbálkozások időnként nem műalkotás külleműek, hanem mert az összeállítás után az átalakulás ezt bírja el. Megszállott édességimádóként, mint aki próbált már pár nyalánkságot, jelenlegi ízlésemet figyelembe véve, biztosan állíthatom, hogy a Verdens beste a Pavlova tortával kéz a kézben, dobogós helyet foglal el. Természetesen nem tartottam be az általam ismert recept utasításait, de leírom mindenképpen az eredeti változatot, és azután jelzem, hogy hol és miben tértem el. Ennél a sütinél is lehetőségeink száma a kreativitásra, megszámolhatatlan.

Verdens beste: 

Hozzávalók a tésztához :

12.5 dkg margarin

12.5 dkg porcukor+20 dkg porcukor

12.5 dkg liszt

4 tojás

4 ek. tej

2 kk. sütőpor

A margarint habosra keverjük a cukorral, amit én bevallom, lustaságom miatt kristálycukorral csinálok. Nem tudom, finomabb e, ha valaki porcukorral csinálja, a recept erre kér, én nem tettem. Ezután zsupsz bele a 4 tojás sárgája, és a 4 ek. tej, és így szépen tovább keverjük az egészet, majd a legvégén jöhet bele a sütőporral elkevert liszt. A gyönyörű, fincsi, ragadós sárga masszát, egy 38x28 cm-es tepsibe helyezett sütőpapíron szépen eloszlatjuk, ami egyáltalán nem könnyű, a tészta ragacsossága miatt. Elkezdjük felverni a 4 tojás fehérjét a receptemben megadott 20 dkg cukorral, a cukrot folyamatosan adagolva a fehérjéhez. Én a Pavlolva tortám sikerén felbuzdulva, amikor a fehérje gyönyörű, csillogó, kemény habot képez, rázuttyantok egy kávéskanálnyi ecetet a habra, és 1 tk.-i kukorica lisztet, de ettől nyugodtan eltekinthettek. Ja, persze közben már melegítem a sütőt 170C-ra, hogy mire kész a hab is, finom, melengető fészekként várja a sütinket. Amikor bekerül a süti a helyére, akkor én visszább szoktam venni picit a sütő hőmérsékletét, olyan 140C-ra, nehogy a kétféle tészta réteg sütési ideje nagyon eltérjen. Máskülönben félő, hogy a hab megég, míg a sárga massza nyers marad. Ha kihűlt a tészta, a recept arra utasít, hogy függőlegesen vágjuk el a sütit, nem tagadom, számomra baromi nagy fejtörést okozott, hogy ez pontosan mit jelent, hogy ennek mi az értelme. Tényleg úgy kell, ahogy gondoljátok, másképp nem is nagyon lehet, bár ha hiszitek ha nem, nekem persze az első próbálkozásomnál sikerült, bár vért izzadtam vele. 

Krémnek a recept 1 csomag főzés nélküli vaníliás krémport javasol 4 dl tejjel jól elkeverve. Nekem nem volt itthon, szóval felfőztem 2 cs. hagyományos főzős pudingport kicsit felturbózva, kis tojás sárgája, vanília bele, és ha még tovább akarjuk fokozni az élvezeteket, a tojások felvert fehérjével összekeverve. Pazar. Amikor kihűlt a krémem és a tészta is, én nem vágtam semerre a tésztát, hanem rákentem  a tojáshab tetejére a jó vastag krémet, és megszórtam apróra vágott körte darabokkal, de szerintem valami jó kis fanyar, markánsabb ízzel bíró gyümölccsel még finomabb lehet. Koronaként pedig az egészre csokoládét reszeltem. De hogy egy pillanatra visszatérjek az eredeti recepthez, valahogy így képzeljétek el. Félbevágott süti - tészta habbal - első rétege, amire megy a vanília krém, majd jön a tészta másik fele - tészta habbal -. Nagyon klassz süti, nem túl bonyolult, na jó, nem mondom, hogy nincs munka vele, de megéri! Olyan jó, mert Csaba papának is ízlett, persze nála alapfeltétel, hogy ne legyen fojtós a süti, jó kenőcsös legyen, hát itt krém az van bőven.

tényleg imádom..................