Szenvedélybeteg lettem. És fogalmam sincs, lehet e ebből kigyógyulni. Azt hiszem lehet, és kell is. Elég lenéznem az egyre szélesebb övet képező bellym-re - magyarul hasamat beborító hájkupacra -. Kezdek kóros képleteket produkálni. Hirtelen a semmiből megjelenő benyögés, ami nem szól másról, mint egy újabb süti receptről, amin vadul töröm a fejem. Ezzel kelek és ezzel fekszem. Szakácskönyveket böngészek. És gasztroblogokat olvasgatok. Már amikor időm engedi. Amikor pedig éppen nem, akkor "csodás műalkotásaimat" dokumentálom. Mert ugyebár kár lenne elveszni hagyni őket! Megnyugtató viszont, hogy nem veszem komolyan magam. Nem tagadom, figyelemmel kísérem mások munkásságait, és mély és őszinte elismeréssel adózok a legtöbbek előtt. Az más téma, hogy szerintem addig varázs a varázs, amíg csuklóból, lazán, és ha nem is igen létező, de a mélyből előbányászott humorérzékével gasztro az ember. Az emberek képesek azt hinni, hogy ha valaki gasztroblogot ír, minden étel mesterműként kerül ki a kezei közül. Nem tagadom, én is. Pedig valószínűleg ők is csak hétköznapi emberek. Akik időnként nagyon is tévesztenek. Ha gasztroblog=tökéletesség=mesterművek=profi fotók=csodás tálalás=vér profi, mindig minőségi alapanyagok=naprakész informáltság kulináris berkekben, akkor olyan távol állok a gasztrotól mint Makó Jeruzsálemtől. Hétköznapi nő vagyok. A leghétköznapibbak egyike. Annyira, hogy nem vagyok hajlandó minden sütés után a sütőt kisikálni, hogy időnként a legalapabb alap tevékenységet elszúrom, hogy túl kelesztem a kalácsot, azután meg még jól meg is égetem. Hogy fogalmam sincs számos alapanyagról, és eljárási technikáról. És az a helyzet, hogy időnként a habszifon túlnyomása miatt, a hab egy része a hajamon és az arcomon landol.
 |
| hab a hajon, szempillán, arcon, ruhán, és mindenhol, ahol most épp nem látod |
És aztán találok belőle a járólapon is, amin el is csúszok, de nincs vége, mert a csempe, ablak, és függöny is kapott.
 |
| részlet...... |
Röhögnöm kell. Férj, mindezt végig nézi, nem szól, csak megy a fényképezőgépért. Hálás vagyok, mert bár messze nem tökéletes Ő sem, de látom, hogy szórakoztatja. Kétbalkezes, kotnyeles, "házi tündér" vagyok, aki imád, és próbál ehető és vállalható dolgokat alkotni. Iszonyat vicces ettől az élet. Olyan rossz lenne, ha komolyan venném magam. Léci, ha az önimádat jeleit vélnétek felfedezni rajtam, még időben rúgjatok seggbe. Persze, ha időnként jól sikerül valami, vállalható külcsínnel, az már tényleg csak hab a tortán. Na, és a konyhán.
Frittata cukkinivel - biztosan sokan megölnek, de cukkinis tojás lepény? rántotta? -
 |
| paradicsom és olíva bogyóval nem rossz.... |
- 1 db hagyma
- 1 db cukkini
- 2-3 fokhagyma gerezd
- fűszerek minden mennyiségben - só, bors, kapor...... -
- egy kortynyi balzsamecet
- 4 tojás
Hagymát felkockázzuk, és olajon, zsíron, legyen ez a te döntésed, üvegesre pároljuk. Közben a pucolatlan, de megmosott cukkinit felkarikázzuk, és rádobjuk a majd nem kész hagymára. Jól átfuttatjuk a cukkiniket is, de gyanítom, hogy muszáj pici vizet rá löttyintve fedő alatt néhány percig párolni, hogy a cukkini puha legyen. Közben mehetnek rá a fűszerek is, és amikor a cukkini puhára párolódott, nyakon zuttyantottam a kortynyi balzsamecettel. Közben a tojásokat habosra keverjük, és a legvégén ráöntjük a cukkinire, majd átkeverjük a tojással együtt. Ekkor magára hagyjuk, hogy egyben összesüljön a tojás a cukkinivel. Amikor az egyik oldal jó, meg kell fordítani és megismételni a másik oldallal is. Nekem ez kettő darab lábos és serpenyő váltással - magyarul leégetéssel - sikerült csak, de hátha nektek jobban megy majd. A héten guiness rekordot döntöttem lábos leégetésben. Szám szerint 5 db-ot. Szóval ha valakinek gondja támad, hogyan mentse meg oda kozmált lábasát, forduljon bizalommal a férjemhez, mert engem bizony Ő mentett meg!
