Karácsonyra sütöttem bejglit. Pedig igazából nem is nagyon kellett volna. Mindig csinál Anyukám, és őszintén szólva, bárki bármit tesz, az Övéénél jobban úgysem tud készíteni. Kivételesen nem az Ő receptje alapján készítettem, hanem a szomszéd Juditka néniét. Borisz, Te kifejezetten szereted Juditka nénit. Persze kedves nagyon, mégis fura ez a mély szimpátia, mert Te nem engedsz könnyedén közel magadhoz senkit. Bezzeg Juditka nénit, még a háza előtti járda részt is bármikor szívesen fel söprögeted. Apa szülinapi ananász tortájából vittem neki egy szeletet, és csodálkozva vettem tudomásul, hogy Ő már december 21-én elkészítette a gyönyörű bejgliket. Szerintem a bejgli az mindig komoly történet a készítőjéről és sokat árul el a családról is, legalábbis az ízlésükről biztosan igen. Kaptam kóstolót és bizton állíthatom, hogy szinte vetekedett az Anyukám jól bevált isteni receptje alapján készült bejglivel. Az különösen szimpatikussá tette, hogy a tölteléket nem főzte, így nekem időt spórolt, mégis zamatos, krémes, édes-mézes. A receptet megkaptam és 23-án elkészítettem én is. Nádja megkóstolta, de Te Boriszkám, disznófülű voltál, mézeskalácson kívül nem voltál hajlandó mást enni. Nádja sem vitte túlzásba, két szeletnél Te sem gyömöszöltél magadba többet. Végül is két rúd mákos, két rúd diósat készítettem, és mire haza utaztunk Makóra, már alig maradt valami, amit szegényebb napokra betettem a mélyhűtőbe. Jutott az utcába 3 helyre és vittünk Anyukámnak is kóstolóba. Nagyon finom lett, bár a mákos lehetett volna krémesebb és picit édesebb is, de a diós, mennyei csoda lett. Makón aztán amikor Anyukámét ettem, persze beismertem, hiába, azzal amit Ő csinál, képtelenség versenyezni.
Ebben a karácsonyban az volt a legszebb, hogy magunk mellett tudhattunk valakit, aki nélkülünk egyedül lett volna. Olyan jó fejek voltatok. Természetes örömmel vettétek, hogy velünk van. Hogy együtt készítjük a karácsonyi vacsoránkat és hogy az ajándékbontás alól sem hiányzott, sőt, hogy a Jézuska neki is csent ajándékot a fa alá.
Most jó volt. Mert bár végig dolgoztam egészen Karácsonyig, lett ajándék mindenkinek. Igaz, apa a tiétekben nagyon sokat segített. Nélküle nehezebben oldottam volna meg. Készítettem sok apró horgolt kedvességet. Nádja persze Te végig reklamáltad az egészet. Miért nem Neked csinálom. Ünnepélyesen megígérem, ha végzek a kétujjas kesztyűmmel, a Te kívánságod teljesül. Persze, ha nem kíván túl nagy ügyességet. :-)
Juditka néni Mami féle mákos - diós bejglije ( drága Juditka néni, örökké hálás leszek ezért a csodáért, millió puszi érte)
- 50 dkg liszt
- 35 dkg margarin + 1 ek. zsír
- 2 tojás
- 2 dkg élesztő
- 2 ek. tejföl
- csipet só
- 2 ek. cukor
4 cipót gyúrunk belőle és hideg helyen 3 órát pihentetjük.
Diós töltelék:
- Darabonként 20 dkg dióval számolunk, valamint 15 dkg cukorral.
- rumba áztatott mazsola - én elhagytam
- narancshéj - én elhagytam
- mézeskalács fűszerkeverék
- fahéj
- citromhéj és citrom leve
- ééééééééééééééééééééééééééééés édes fehérbor
Ebből isteni krémes, könnyen kezelhető és kenhető krém lesz!!!!!!
Mákos töltelék:
- Darabonként 20 dkg mákkal számolunk valamint 15 dkg cukorral
- narancshéj
- mazsola
- fűszerek
- bor
- tej
- citromhéj és leve
A mákos töltelékemmel picit elégedetlenebb voltam, mert nem lett elég nedves. A jó mákos bejgli titka, egy biztos, hogy a mákot daráljátok tökéletesre, tejjel puhítsátok, borral és a fűszerekkel ízesítsétek.
Őszintén szólva imádom a bejglit, de sok bűnrossz bejglit ettem már. Ezzel a recepttel viszont, akár csak Anyukáméval mellé fogni nem lehet!!!!!!
Nádjám, Boriszom, kíváncsi leszek, nálatok milyen bejgli kerül majd az asztalra. Bízom benne, hogy sosem fog kikopni a karácsonyi hagyományok közül.
