hókifli

Néhány nappal ezelőtt, kellemes vendégeket vártunk. Munkából hazatérve volt még jó fél órám, hogy össze dobjak valamit. Valami olyasmit, ami egyszerű, uzsonnaszerű, finom. Amikor gyerekek voltunk, nem emlékszem pontosan, hogy Anyukám, vagy valamelyik testvére, de a kiterjedt családunkban valaki rendszeresen készítette. Azóta mostohán bántam vele, még sosem készítettem, pedig jó néhány sütit elkészítettem már. Szomszédasszonyom kölcsön adott nekem egy csodás könyvet - Petrik Adrienn: Asszony és háza -. Ez a könyv egy ház átalakításának, csodás képekkel illusztrált története. Emberléptékű, és életszagú a ház, a kert, a konyha, a receptek, amelyek között erre a finom, egyszerű kis kiflire találtam. A kifli formázása viszont nem az én műfajom. Nem túl macerás, csak nekem az, aki gyors, és türelmetlen és megőrül a babra munkától.

Hozzávalók:

• 14 dkg margarin
• 7 dkg porcukor
• 7 dkg darált dió
• 17 dkg liszt
• 1 citrom reszelt héja, 
• vaníliás cukor

Ez az eredeti recept, de nekem nem volt dióm kéznél, így liszttel helyettesítettem. - És tojást is tettem hozzá és pici sütőport is - Szóval fő a rugalmasság, a lazaság. Az összeállítása egyszerű. A margarint elkeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a többi összetevőt is, és kész. Majd rudakat sodrunk, elvágjuk és pici kukacba formáljuk. 180C-ra előmelegített sütőben gyorsan megsülnek, majd még melegen porcukorba forgatjuk őket. Nagyon finom, gyorsan elfogy. Vigyázat!

kókuszcsók

Borisznak az a tévképzete, hogy az anyja cukrász és a mi házunk egy cukrászda. Természetellenesnek véli, ha még egy nyomorult száraz keksz sincs itthon. Komoly felszólítások vagy hogy szebben fogalmazzak felkérések érnek egyik nap a másik után, hogy készítsek kakilós kekszet, vagy fánkot, vagy brióst, de gyorsan íziben valamit. A szombati fánk projekt után nem voltam annyira elvetemült, hogy akartam volna valami hasonlóan nagy volumenű sürgés-forgást előadni. Lazán kivágtam a hűtő ajtaját, és rám kacsintott, mit kacsintott, üvöltött 4 tojás árválkodó fehérjéje. Ez olyan, se ilyen se olyan mennyiség, tortára nálunk, mármint Pavlovára biztosan nem elég. Még Ausztráliából átmenetileg itthon lévő ismerősünknél ettünk valami hasonlót mint a képen látható kókuszcsók. Improvizáltam, itthon kezem ügyébe akadó néhány hozzávalóból készült és biza finom.

Hozzávalók:

• 4 tojás fehérje
• 10-12 ek. kristálycukor
• 10 dkg kókuszreszelék
• 1 ek. liszt, csak hogy a zacskóban ne árválkodjon

Nem nagy ügy, tényleg alig néhány dolog, és a liszt is elhagyható. Vesszük a tojások fehérjét alaposan felverjük, úgy, hogy közben apránként a cukrot is hozzá adagoljuk. Olyan keményre verjük a habot, hogy nyugodtan felfordíthatjuk a tálat, akkor sem borul a hab ki belőle. Ezután jön a liszt és kókusz és azzal is elkeverjük a tojás fehérjénket. Én gépi habverővel csináltam. Nem esett össze. Ezután kanállal sütőpapiros tepsire halmoztam, és 180C-ra előmelegített sütőben megsütöttem őket. Tök finomak lettek. Nem nagy adag. Sajnos percek alatt el is tüntek a bendőkben!

Csokis-mákos keksz

 Először azt gondoltam, hogy na ma ugyan nem. Csak mert fáradt és álmos vagyok. Mert kiesek a számon ásításkor. De aztán győzött az aranyszívem, mert nem venném a lelkemre, ha a hétvégén álmatlanul forgolódnátok ágyatokban, mert nem vágytatok másra, csak egy jó kis mákos keksz receptre, de sehol nem leltetek egyetlen egyre sem. Úgy hogy hoztam, íme itt a recept.

Mákos, több szempontból is világos, hogy is jön már megint ide. Csak mert a mák olyan téli, hideg időhöz passzoló, fajsúlyos és finom. És mert mindeközben családom tagjai megunhatatlanul imádják a mákos dolgok minden verzióját.

Hozzávalók: - én az alább megadott mennyiség kapásból duplájával kezdtem -

• 28 dkg liszt
• 10 dkg margarin
• 1 tojás sárgája
• 1 cs. sütőpor
• 10 dkg cukor
• 10 dkg őrölt mák
• tej, amennyitől a tészta jól gyúrható lesz
• csokoládé, amelyben a kisült kekszeket megforgatjuk

Össze keverjük a lisztet a sütőporral, és a kristálycukorral. Bele morzsoljuk a margarint, a tojás sárgáját, a mákot, és össze gyúrjuk az egészet a tej hozzáadásával is. Kinyújtjuk és kedvünkre ilyen - olyan alakúra szaggatjuk. Ezután 190 C-ra előmelegített jó 10 perc alatt készre sütjük. Ezután a csoki olajjal mikróban fel olvasztjuk és a kekszek egyik oldalát meg mártjuk. Finom kis kekszek születnek, amelyek sajnos szemtelenül gyorsan el is tűnnek.

csokis-nutellás keksz

Az alap ötlet Stahl Judit: Gyors édességek című könyvéből származik. Budapestre vissza érve "alkotásba menekültem" A konyhában kuporogva a könyvet lapozgatva találtam erre a receptre. A könyvre meg, a néhány utcával feljebb lévő pici könyvtárban leltem. Persze, hogy rávetettem magam az itteni könyvtár gasztro témával foglalkozó könyv kínálatára is. Bár nem túl gazdag, de így is tudott újat nyújtani. Ezt a könyvet például még nem volt szerencsém közelebbről szemügyre venni. Ebben is találtam jó néhány kedvemre való receptet. Íme az első, amely eredetije a fentebb említett könyvben amerikai süti csokidarabokkal címen szerepel. Kénytelen voltam módosítani a receptet, mert néhány esszenciálisan fontos hozzávaló nem állt rendelkezésemre. Az én sütim receptje a következő:

Hozzávalók:

• 10 dkg csokoládé
• 20 dkg liszt
• 1 kk. szódabikarbóna helyett én most sütőport használtam
• 10 dkg cukor
• 10 dkg nutella
• 10 dkg vaj
• 2 tojás
• pici kakaó és fahéj valamint 1-2 pöttynyi krémes balzsamecet

Elő készítjük a tepsinket, de előtte sütő bekapcs. 175C-ra. Tepsi előkészítés nem más, mint sütőpapírral történő papirosozás. Száraz összetevők, úgy mint liszt, cukor, sütőpor, fahéj és kakó valamint az apróra darabolt csokoládé össze keverése, majd egy másik tálban kikavarjuk a tojást a nutellával és vajjal, valamint a pici balzsamecettel. Ezután vegyítjük a két fajta állagú anyagunkat, és össze gyúrjuk.Ezután kis korongokat formálunk belőle - kb. 40 db készül ebből a mennyiségből -, és rá rakosgatjuk a tepsinkre. Kb. 15 perc alatt készre sülnek. A tepsiből kivéve nagyon puhák, majd ropogósra hűlnek. Nálunk kekszből sosem lehet elég, hamar eltűntek a mindig korgó bendőkben!

bendő tele...

snassz kis keksz

Ma valahogy kusza összevisszaság van a gyomromban. Az a gyomortájékon semmivel össze nem téveszthető érzés. Általában stressz helyzetben. Gyűlölni kellene, nekem van hogy még is kellemes. Nem tagadom, talán mert azt akarom hinni, hogy ott van valahol azon a bizonyos napfonat körüli tájékon. Ami akár jót is jelenthet. Amikor viszont szájszárassággal párosul, akkor már feszengek, nem akarom. A sírás megtisztít. Így ha a Nádja sírásra adja a fejét, nem rosszalkodás miatt, hanem szomorúságból, nyugtatgatom, és közben azt mondogatom, nem is olyan rossz. Sírni időnként jó. Megkönnyebbítő, felszabadító. Bár közben rádöbbenek, hogy problémát nem megoldó. Hát így vagyok ma valahogy. Ma nem szívesen néztem tükörbe. Ma elveszítettem a türelmem. Ma érzékenyen reagáltam mindenre. Ma el tudnék szaladni a világ végére. Még mindig nem járok pilatesre. Még mindig nem kezdtem el futni. Még mindig nem készültem el a pályázat pénzügyi elszámolásával, és még mindig nem értem a ház csinosításának végére. Állásügyben meg? Ja kérem, azt inkább nem is említem. Ma reggel még viszonylag elégedetten. Estére szomorúan, némán. Félig dolgom végeztével. Ezernyi kérdés vetődött fel bennem. Fölösleges kérdések. Válaszok ott, bennem. Tudom, de utálom. Ma megkérdezte tőlem valaki, feleljek. - Mi az a dolog, amit leginkább említésre méltónak találnék magamban. Valamit, ami a tömegből kiemel. - nem szó szerint idéztem -. Válaszoltam. Ti, mit felelnétek erre a kérdésre?

Most egy gyors és egyszerű kekszre van csak kapacitásom. Pozsonyi kiflit terveztem. Keksz lett belőle. A megadott mennyiség kapásból duplájával kezdtem.

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 20 dkg cukor
• 1 cs. vaníliás cukor
• pici só
• 1 citrom reszelt héja és/is leve
• 1 dl olaj
• 33 dkg liszt
• 1 tk. szalakáli

A puha vajat a cukrokkal, sóval, elektromos habverővel krémesre kavarom. Jöhet hozzá a citrom és olaj is. A lisztet elkeverjük a szalakálival, majd a vajas masszával. Kis diónyi gombócokat gyúrunk, majd kissé ellapítva sütőpapíros lemezre helyezzük őket. 180 C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt készre sütjük. A sütő ajtaját eszünkbe ne jusson közben kinyitni, mert össze esnek a kekszek. Ezt az alaptésztát bármivel ízesíthetjük, mi most a tészta egyik részébe kakaóport tettünk, a másik kész gombócokat kókuszreszelékbe forgattuk és úgy helyeztük a sütőbe. Nagyon fini kis kekszek. Nem macerásak, gyors, szuper.

sajtos, sós keksz

Azt semmiképpen nem állítanám, hogy óriási társadalmi életet élünk Makón. Valahogy mégis úgy alakul, hogy sosem unatkozunk. És a blogolásnak hála, lett néhány jó emberbarát körülöttem, akikkel bármikor szívesen találkozom, ergo nagyon de nagyon jó nekem. Vannak időszakok, amikor a távolabb élő barátok is haza látogatnak a rokonokhoz, és nagy örömömre, ha idejük engedi, minket sem hagynak ki a szórásból. Ünnepek körül többek is egyszerre haza jönnek. Vagy nyáron.....Vagy téli szünetben.... Vagy csak úgy....Ilyenkor kicsit sűrűbb az életünk, többen jönnek hozzánk - amit én úgy, de úgy imádok -  ilyenkor pedig kifejezetten társas lényeknek érzem magunkat. Bár tudom, hogy semelyikük sem várja el tőlünk, de nagyon szívesen készülök valamivel, amivel meg lehet vendégelni Őket. Nem volt ez máshogy a múlt héten sem. 3 fős rögtönzött osztálytalálkozó kerekedett,

Mariann, az találkozó egyik igen szimpatikus tagja

természetesen valamennyiőnk gyerek tartozékával együtt. 

a lányok, akik egy nap eltéréssel egy idősek

Nálunk talán már csak a gyerekek érzik ilyenkor jobban magukat. 

Időm kevés, de valami mégis csak kell. Így esett választásom ezekre a sós kis kekszekre. Gyerekbarát motívumokat igyekeztem válogatni. És hogy milyen volt a fogadtatás? Hát, a Tesco-s ropikra jobban rárepültek a gyerekek. Pedig a keksz nagyon finom, ajánlom szíves figyelmetekbe, de azért beismerem, ha kicsit tovább sütöttem volna, a kekszek roppanósan, kelendőbben lettek volna. Hogy honnan vagyok olyan biztos ebben? Másnap néhány percre grillfokozatra tettem őket. Ettől kicsit bár megpörkölődtek, de kifejezetten jót tett a kekszeknek!

 Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 1 cs. sütőpor
• 6 dkg zsír
• 1 tojás
• 1 tk. só
• tej
• sajt

A lisztet a sütőporral, zsírral, tojással, sóval és annyi tejjel jól össze gyúrjuk, hogy kemény, de nyújtható tésztát kapjunk. A tésztát kinyújtjuk jó vékonyra, majd olvasztott zsírral megkenjük, sóval megszórjuk, majd meghintjük reszelt sajttal. Ezután a szokásos módon a tésztát össze hajtogatjuk - alulról fel középig, felülről le középig, majd egymásra hajtjuk a tésztát, jobbról balra középi, majd balról jobbra középig és megint egymásra. Ezután még 4-szer ugyanezt megismételjük - nyújtás, zsírral megkenés, sózás, sajttal megszórás, hajtogatás. Amikor elkészültünk szép vékonyra nyújtjuk a tésztát, majd vagy felkockázzuk, vagy formákra szaggatjuk és előmelegített sütőben  - 200C - kb. 15 perc alatt készre sütjük.

Nem jellemző, hogy sós kekszeket sütnék, de nekem ez nagyon tetszett és ezzel le is tudtam a vendégvárás sós rágcsa részét.

a totál favorit - Kinder bueno torta - a gyerekek kedvence

 Na, nem! Hantázni nem fogok! A torta, nem egy perc alatt fogyott el. De azért, nem kellett sok idő és már csak ácsingózva gondoltam vissza a torta utolsó megmaradt morzsáit szét trancsírozva a fogaim között, hú, de jó lenne még egy szeletet betömni feneketlen bendőmbe. Persze fanyalgók mindig akadnak. De legyünk őszinték. Az összes vendég ízlésének megfelelni már-már szinte lehetetlen. Először az én roppant finnyás kislányom hívta fel a figyelmem erre az édességre. A barátnője Anyukája készített valami hasonlót. Utána néztem a neten és Andi konyhájában találtam rá, a számomra legszimpatikusabb receptre. Kicsit módosítottam, de az eredeti receptet mindenképpen közzé teszem, közben jelzem, én miben tértem el.

Hozzávalók: 

6 db tojásfehérje

6 ek. kristálycukor

1 ek. étolaj

2 ek. liszt

2 ek. zsemlemorzsa

1/ 2 csomag sütőpor

15 dkg vágott dió

kb. 1/2 üveg mogyorókrém

háztartási keksz

Krém:

1/ 2 l tej

6 db tojássárgája

25 dkg cukor

1 cs. vaníliás puding

3 ek. liszt

25 dkg margarin

kb. 20 dkg darált dió

rum

2 dl tejszín

"A tészta elkészítése: - szó szerinti idézet Andi konyhájából

A 6 db tojásfehérjét a cukorral felverjük. Hozzáadjuk az étolajat, a sütőporos lisztet és zsemlemorzsát. Tepsiben vagy tepsi hátulján ( kb. 32 * 24 cm ) sütőpapírra tesszük a masszát, megszórjuk a vágott dióval, majd 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük. A meleg tésztát megkenjük mogyorókrémmel."

Az történt, hogy én a diót a tészta tetejéről elhagytam, azon egyszerű oknál fogva, hogy ekkor még nem állt rendelkezésemre dió. Ugyan ezzel az adaggal dolgoztam, és én egy nagyobb méretű szív alakú torta formát használtam. A dolog maximálisan jól szuperált így is.

 

A krém elkészítése : a krémhez szükséges összetevőt össze kevertem, és felforraltam, sűrű krémet főztem. Az elkészült krémet két részre osztottam és meghagytam vaníliás ízűnek, a másik krémbe pedig darált diót + rumot kevertem el. Amikor mindkét krém kihűlt a margarin mennyiség egyik felét az egyikhez, a másikat a másik ízű krémhez kevertem. 

Andi konyhája szintén elfelezi az elkészült vaníliás krémet, de az egyik krémbe  10 dkg csokoládét tesz, miután megolvasztotta, a másikat meghagyja vaníliásan. A krémet kihűti és a megfelezett margarin mennyiséget a kihűlt krémekbe kavarja.

Amikor idáig eljutottunk, eljön a torta összeállításának ideje. Rendelkezésünkre áll, a már elkészült piskótaszerű alapunk, amit jó vastagon megkentem Nutellával. Nem tagadom, imádom a Nutellát, szóval a dolog innentől rossz már nem lehet, és ekkor erre kentem rá a vanília ízű krémet. Erre következik egy sor vanília esszenciával elvegyített tejbe mártogatott keksz. Már itt pazar a dolog, és még nincs vége. Most következett a diós krém, majd lezárásként még egy sor mártogatott keksz. És ekkor jöhet a pihi ideje, mert egy egész éjszakás várakozás következik a hűtőben. Andi másképpen járt el, Ő a második fajta krém tetejére kekszet már nem tett, lezárásként nála a felvert tejszín következett. Én az ünnep napján, mielőtt a tortás köszöntés jött, össze hoztam a keksszel lezárt torta tetejére egy rosszul felvert tejszínhabos díszítést - amit az egyetlen rossz minőségű fénykép híven szemléltet - .

Nekem ez a torta a szuperek egyike, bármikor szívesen el is készítem, mert macera szerintem nem sok vele, ráadásul már előző nap el lehet készíteni és az ünnep napján a tálaláson kívül nem kell bajlódni vele.  Az íze meg? Hát arról jobb ha nem beszélek. Egyszerűen felül múlhatatlan, persze azoknak, akik édességrajongók.

Nádja és Borisz szülinapjára készült, még júniusban. Ez volt a Nádja tortája, a Boriszéval is adós vagyok még. Akkor tájt kezdte a fényképezőnk beadni az unalmast, így az általam készített egyébként is gyatra fotókat tovább fokozva - tesómra még inkább szégyent hozva -, egyetlen szégyenfolt képel illusztráltam ma. A buli egyébként jó volt, 

dögfáradt voltam ugyan, de mivel a fogyasztás jónak mondható volt, a siker a fáradtságom kárpótolta. Köszönöm a türelmet, mert sok beszédnek sok az alja, ha jót akartok enni, gyerekek, irány a konyhába!

madártej fagyi és kekszek minden mennyiségben

Ezzel a bejegyzéssel több legyet ütök majd egy csapásra. A gyerekek születésnapjáig visszamenőleg van elmaradásom. Fagyi is készült akkor, ami eddigi életem, de leginkább az általam készített fagyik közül a leg kategória csúcsa volt. A mai napig tartogattunk 3 gombócnyit belőle, amit ma a gyerekek meg is ettek. És hozok ma még kétfajta keksz receptet is, de elsőként következzen az isteni madártej fagyi!

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 2 dl tejszín
• 4 tojás sárgája
• 25 dkg cukor
• vanília esszencia

Tisztában vagyok vele, hogy minden valamit is magára adó főzni tudó lélek pont nem így készíti a tojásos, tejes, össze melegítős cuccokat, de én csak így vagyok rá képes. Szóval, elsőként a 4 tojás sárgáját elkevertem a cukorral, vanília esszenciával, majd apránként felengedtem a tejjel és tejszínnel. Amikor felforrt, de csak egyet rottyan állapotról beszélek, lekapcsoljuk a gázt, és hagyjuk kihűlni az ínycsiklandóan csábító keveréket. Ha kihűlt, jöhet a fagyasztás. De figyelem, az elején, amikor a széleinél el kezd dermedni, előkapjuk a mélyhűtőből, és kézi mixerrel fehéredésig verjük. Amikor krémes, habos masszát kapunk, elégedetten vissza tehetjük a mélyhűtőnkbe. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint várunk a csodás eredményre!

A fagyi mellett kekszet láthattok. Ezt a kekszet ma készítettem. Igazából süteményalapból, ami egy jó kis süti alapját képezte volna, ám de jól elszámoltam magam az idővel, így gyors módosítás t követően, lapos kis köröket helyeztem egy sütőpapíros tepsire. Ez a mai keksz rövid története. 

• 1/2 bögre cukor
• 3/4 kocka margarin
• 1 tojás
• 1/2 tk. vanília esszencia
• 2 és fél bögre liszt
• csipet só
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• fahéj

A száraz összetevőket, úgy mint liszt, só, szódabikarbóna, fahéj, össze kevertem. A margarint kissé fel melegítettem, és habosra kevertem a cukorral, tojással és esszenciával. Majd a két különböző állagú maszlagot is össze vegyítettem. Majd a fentebb ismertetett módon sütőpapíros lemezre helyeztem őket és 180C-ra előmelegített sütőben jó gyorsan megsütöttem. Most kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne süssem túl a kekszeket. Az eredmény pedig az lett, hogy a Nádja nosztalgiázva, semmibe meredő tekintettel kijelentette, hogy a tegnap előtti kőkeményre szárított kekszek, egyel jobban ízlettek. Na, ennyit erről!
 

És még egy keksz. Ezt a kekszet is az abszolút hiány szülte. Vágyakozás az édesre és kekszekre. Egy biztos, ürességtől kongó spájz esetén, mentőöv az éhhalál ellen. Szóval, nem volt más itthon, mint némi liszt, egy kis cukor, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj, tejföl és zsír. Ennyi.

• 2 bögre liszt
• 1 tk. sütőpor
• 4 ek. cukor
• csipet só
• fahéj
• 1 bögre teföl
• zsír

A szokásos metódus. Száraz összetevőket összekeverjük, majd a nedves összetevők hozzá adásával kellemes állagú tésztát kapunk. Lapos kis köröket készítek a két kezemmel, és sütőpapíros tepsire helyezem, majd betolom a már 180C-ra előmelegített sütőmbe- Ízlés dolga, ki hogy szereti a keksz féleségeket. Mi a ropogósakra esküszünk. De elismerem a mostani sütési idő némileg eltúlzott lett, alig tudtuk elharapni őket, mégis percek alatt fogytak el. Még Kócos - kutya - is megküzdött a keksszel, de a végén mint egy morzsa porszívó, az utolsó morzsát is eltüntette. 

Ildikóék nálunk voltak. Miattuk is akartam valamit készíteni, hogy legyen mivel megkínálni őket. Hát a semmiből egészen tipikus esete. Eldumáltuk, túl sütöttük, és jött a hülyeség. Kékre pingált lábujj körmök, 

fénykép, és ötlet. Hirdessünk játékot. Játék, amit vélhetőleg nem vesz majd senki komolyan. Nyeremény, ezek a kőkeményre sütött édes kis kekszek. A játék holnap estig tart, ha valaki lenne még annyira jó humorú cuki kis kótyagos bolondos, hogy szeretne bekapcsolódni, irány Ildikóhoz a játék részleteiért.

"bolond lyukból bolond szél fúj"

kekszcsinálóval gyártott kekszek

 Tudjátok, nagyon kedvező áron beszereztem magamnak egy keksz csináló berendezést, több mint fél éve. Aztán kiderült, hogy nem mindig jó ötlet látatlanul vásárolni valamit, hamarosan rájöttem, hogy száz sebből vérzett a nagy örömmel beszerzett szerkentyűm. Én továbbra is nagyon szeretettem volna egyet, így Anyukám szülinapomra megajándékozott egy vadi újjal. Össze állítottam a tésztát, és annyira nem ment a használat elsajátítása, hogy több órás konyhai ácsorgásos project lett csupán, szép kekszek helyett. Kekszek végül is lettek, de nem szépek, és nem a kekszcsináló berendezéssel készültek. Így újabb egy hónapra pihentettem a projectet. A héten megkértem Anyukámat, jöjjön át, és az első momentumtól, vagyis a tészta összeállításától kezdve kísérje végig botladozásomat, különben az oly vágyott gépezett tőlem a dobozában rohadhat meg. Neki is okozott némi fejtörést a dolog, és megkockáztatom, hogy a gépezettel sem stimmel minden, de végre, ha különösebben nem is túl szépeket, de legalább kekszeket vagyok képes elő állítani a keksz csináló berendezésemmel. 

Valószínűleg senkit nem hoz lázba ez a bejegyzés és a kekszem, nem is tettem volna fel, de Timi barátnőm pont tegnap tett látogatást nálunk, és olyan lelkesen "tömte" a kekszeket magába, hogy külön az Ő kedvéért felteszem a receptet. Timi -nek is rendelkezésére áll egy szuper kis szerkentyű, a recept maga tökéletes, szóval ha követjük a recept utasításait és boldogulunk a gépezet helyes használatával, állati fini kis kekszekkel tömhetjük degeszre magunkat, a megmaradó kekszekkel pedig meg a dobozunkat.

• 36 dkg margarin
• 14 dkg cukor
• 2 tojás
• 2 vaníliás cukor
• csipet só
• 60 dkg liszt
• 1 tk. sütőpor

Először a margarint habosra kavarjuk a cukorral, és vaníliás cukorral, majd jöhetnek a tojások, a csipet só, majd a sütőporral vegyített liszt. Lágy, de össze álló masszát kell kapnunk. A tésztánkat bele adagoljuk a szerkentyűbe, és szép és változatos formájú kekszeket gyártunk belőle. Ez a tészta jó kiindulási alap, amit kedvünkre ízesíthetünk. 180C-ra előmelegítjük a sütőnket, és nem sütőpapíros, hanem pucér tepsire helyezzük a kekszeket. Kb. 15-20 perc alatt készre sütjük őket. 

Annyira tetszett a gyerekeknek is a keksz, hogy nem adok magamnak több mint két átaludt éjszakát,  és neki láthatok a kekszes dobozok ismételt feltöltésének!

manci mama mézeskalácsa

Karácsonykor sütöttem mézeskalácsot. Akkor életem első nem hamis mézeskalácsait készítettem el Limara receptje alapján. Igen, még nekem is sikerültek. Tehát, nem tűnne logikusnak tovább feszegetni a témát és másik mézeskalács recepttel kísérletezgetni. Én mégsem bírtam magammal, és most Húsvét alkalmából, Nádja kitartó kérlelésének engedve ismét neki veselkedtem a mézeskalács sütésének. Nádja kérésén kívül annak volt jelentős prioritása, hogy Anyukám mézeskalács receptje alapján készültek most a mézesek. Nekem ettől hevesebben ver a szívem. Valós értéket képvisel. Családi örökség ez, olyasmi, amit szeretném, ha a gyerekek is magukkal vinnének. Tudom, hogy nem Anyukám találta ki a receptet. Ő is vette valahonnan. Mégis, mivel Ő így sütötte nekünk, számomra ez Anyukám mézese. 

• 90 dkg liszt
• 2 tk. szódabikarbóna
• 25 dkg margarin
• fahéj, szegfűszeg, v. mézeskalács fűszerkeverék
• 45 dkg méz
• 25 dkg cukor
• 2 tojás sárgája

Lisztet a szódabikarbónával és a fűszerekkel elkeverjük, és hozzáadjuk a margarint is. Összeforraljuk a mézet a cukorral, amit ráöntünk a lisztes tál tartalmára, úgy, hogy a margarin megolvadjon, majd hozzá adjuk a tojások sárgáit is és elkeverjük együtt az egészet. Ezek után min. egy órát pihentetjük, de nem árt neki egy éjszaka sem. A tésztát kinyújtjuk és tetszőleges formákat szaggatunk belőle. 200C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük őket. 

Íróka:

• 1 tojás fehérje
• 20 dkg porcukor
• pár csepp citromlé

A díszítéshez írókát készítünk. Egy tojás fehérjét, finomra darált porcukorral jól felverünk. Ami természetesen nem úgy fog kinézni, mint a normál esetben felvert tojás fehérje, hanem egy sűrű masszát kapunk. Pár csepp citromlé hozzáadásával szép fényt adunk neki, ha pedig színre is vágyunk, jöhetnek a különböző természetes v. nem természetes ételszínezékek. És már indulhat is a cicomázás.

ilyen jószívű nővérem van, így aztán én is kipróbálhatom, milyen is az élet hercegnős görkoriban

gazember vagyok, de azért jó, hogy ketten is tartanak

Nálam még most is halomra állnak a feldíszítetlen mézesek, és tartok tőle, hogy most már pucérok is maradnak. Egy biztos. Imádom, és a gyerekek is, és bár ők "csak" a mamájukat, de én ezekben a mézesekben leginkább Anyukámat szeretem.

Gesztenye ihlette gesztenyés kiflik

Vasárnap barátaink látogatóba jöttek. Sem időm, sem alapanyag nem volt bőségesen itthon, és nem is nagy vendégségről volt szó, ezért a fellelhető készletből kellett gazdálkodnom. Kiindulási alapot a mélyhűtőnkben megbújó gesztenyemassza jelentette. Nem gyakran készítek itthon gesztenyés sütiket, így elképzelésem sem volt arról, hogyan fogadják majd a gyerekek. Legnagyobb meglepetésemre a Borisz megálljt nem parancsolva önmagának, végeláthatatlanul csak ette és ette és ette. Az én anyai szívem pedig repesett. Mert Finnya Matyi egyébként. Ja, és nem beszélve a másik igen finnyás rokonomról, aki nem mellesleg a  testvérem, és úgy tűnt Ő is előszeretettel fogyasztott belőle, abból, amit születésnapja alkalmából kóstolóként hozzájuk vittünk. Szóval teljes siker! Javaslom, ha némi szimpátiával birtok a gesztenyés sütik iránt, mindenképpen kóstoljátok meg! 

Hozzávalók:

30 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg cukor

1/2 cs. sütőpor

2 tojás sárgája

A tészta hozzávalóit jól eldolgozzuk egymással, majd hidegre tesszük. Bevallom, én csak annyit hagytam pihenni a hűtőben, amíg a masszát elkészítettem, mert szorított az idő. Így sem volt panasz rá.

Gesztenyemassza:

20 dkg gesztenyemassza

10 dkg porcukor

2 tojás fehérje

rumaroma/rum

A gesztenyemasszát villával áttörjük, majd elkeverjük a porcukorral és a pici rummal v. aromával. Ezután felverjük a tojások fehérjét, majd a masszával elkeverjük. 

A tésztát kinyújtjuk és vagy vagy kockákat vágunk, vagy pogácsaszaggatóval köröket szaggatunk, és mindegyikbe krémet rakunk, majd félbe hajtjuk őket. A sütőt előmelegítjük 200C-ra és sütőpapíros tepsire rakosgatott kis kifliket betoljuk a sütőbe és készre sütjük. Amikor picit kihűltek, porcukorral megszórjuk.

Édes-sós mandulás keksz

 

Úgy kezdődött, hogy Gesztikénél csodás macaronokat láttam. Persze lenne mit művelődni macaron ügyben, mivel úgy hírlik, elkészítése nem a legkönnyebb. Kb. 7 tojás fehérje csücsül a hűtőmben. Ez nálunk nagyon jó hír, mert eltántoríthatatlanul nagy tojásfehérje alapú süti rajongók vagyunk. A macaron egyik alapanyaga is tojásfehérje, szóval úgy érkezett hozzám a recept ötlet, mint éhes kutyának csont. Nem sokat vacilláltam rajta, tojásfehérjés süti ügyben a meggondolatlan, átgondolatlanul bátor kategória vagyok. Mandula, mint fontos összetevő, nem volt itthon. Nádja és Édesapja nyakukba vették a várost, a kívánt manduláért. Hozták, mutatták büszkén a friss szerzeményt. Ja, csak ne sós, héjas mandulát hoztak volna oly büszkén. Na, lőttek macaron. Lett is egy kisebb szóváltás belőle, mert hogy a férj nem gondolatolvasó, és igen, baromira rákészítette a pocakot. Muszáj volt őket kárpótolnom valahogy. Egy nő legyen találékony! Méghozzá úgy, hogy az elhibázott hozzávalót mindenki legnagyobb megelégedésére jól hasznosítsa fel. Szégyenlem, de Nigella Lawson könyve még mindig nálam időzik, így találtam nála az alapötletre, miközben az esélytelenek nyugalmával nála voltam vendégségben.

Édes-sós földimogyorós sütemény! How bizarre! Jesszusom! Édes-sós! Sós az volt, ha nem is mogyoró! Vissza röppentett a gyermekkoromba, és azóta is szárnyalva találgatom, mire emlékeztet oly pontosan ennek a csodás keksznek az íze. Igen, képzeljétek el, egy olyan ízre sikerült rátalálnom, amit valamikor gyermekkorom idejéből ismerek. Jó lenne rá jönni, mi lehetett, de nem tudom.

 Hozzávalók:

7.5 dkg cukor

10 dkg vaj

5 dkg margarin

1 tojás

1 tk. vanília kivonat

17.5 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

12.5 dkg sózott földimogyoró *- nálunk ugye bár sózott mandula volt, és abból is csak 8 dkg -*

Előmelegítjük a sütőt 190C-ra. Egy tálban összekeverjük a vajat, a margarint, a cukrot, a tojást és vaníliát. Ezután következik a liszt, sütőpor és a mandula. Nigella szót sem ejt arról, hogy aprítsuk szét a mogyorót, de mivel én mandulával nyomultam, nem tűnt túl nagy ostobaságnak a mandulákat kissé szétveretni botmixerrel. Nem volt ez rossz ötlet, de útközben rájöttem, találhattam volna okosabb megoldást is, mert a konyha terítve volt az apró mandula szilánkokkal, a szememről nem is beszélve. Mivel a tésztát kissé sűrűnek találtam én hozzá dobtam egy jó nagy kanál tejfölt. Így jó ragacsos tésztát kaptam, de arra gondoltam, ugyan van e mit veszítenem. Egy teáskanál segítségével kis gömböket pöttyögtetünk a sütőpapíros tepsinre, kb. 5 cm-re egymástól. Ezután következik a következő atrakció, amit azt hiszem nem érdemes elhagyni, mert talán ez is fontos a csodás végeredményhez. Teáskanál vízbe márt, majd a vizes kanalat fahéjjas cukorba, és a kis tésztagömböket ezzel a cukros kanállal laposra lappangatjuk. 10 perc sütést javasol Nigelle, persze én nem hallgattam rá, volt az 20 is, és kicsit keményre sütött, ropogós, roppant finom időutazás lett a jutalom!

Citromos keksz

 

Ma ismét bebizonyosodott, hogy nincs élet a házunkban keksz nélkül. Még csak nem is foghatom a gyerekekre. Mert nekem pontosan oly mértékű hiányérzetem van, ha üresen konganak a kekszes dobozok mint nekik. A baj csupán annyi, hogy a dobozok irtózatos gyorsasággal képesek kiürülni. Süthetek bármennyit, nem tudok eleget készíteni. Tegnap a havonta megrendezésre kerülő - Makón működő - csajos klub -, soron következő összejövetele volt. Nem volt sok időm, de nem akartam üres kézzel érkezni és az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egy bizonyos könyvből - Nigella Lawson - akartam mindenképpen ötletet meríteni, mert Marcsi már olyan régen kölcsön adta, hogy ildomossá vált vissza adni. Anélkül meg mégsem juttattathattam vissza gazdájához, hogy nem készítettem belőle semmit. A citromos süti néven futó kekszet készítettem el, nem egyedül ám, felbecsülhetetlen értékű segítségem volt Borisz személyében. Annyira rá kapott a kukta szerepére, hogy éjjel-nappal követeli a gyurma anyagot, természetesen tészta formájában. Választásom oka nagyon is prózai. A kész citromos vajam ott áll a hűtőben, nem volt más teendőm, mint megcsinálni a keksz tésztáját és a fincsi krémmel a kekszeket megkenegetni.

Hozzávalók:

12.5 dkg margarin

12.5 dkg vaj

7.5 dkg cukor

1 tojás sárgája *- én az egész tojást bele tettem -*

1 ek. citrom leve * - na én aztán nyomtam a citrom levét rendesen bele -*

1 citrom lereszelt héja

1/4 tk. só *- én sütik esetében azért szeretek csínján bánni a sóval -*

27.5 dkg liszt

5 dkg darált mandula *- nem volt itthon, kihagytam -*

2.5 dkg kukoricaliszt * - a mandulahiányt kompenzálva én 5 dkg-ot tettem bele -*

Egy nagy tálban összekeverjük a vajat, margarint, cukrot, majd a tojássárgáját, a citrom levét és héját, valamint a sót. Ezután jönnek a lisztek és a mandula, már akinek van. Ekkor jön egy órás pihentetés a hűtőben.

Sütőt előmelegítjük 180C-ra. Kis golyókat formálunk, és kb. 2 cm távolságra helyezzük őket a sütőpapíros tepsinkben. Minden gombóc közepébe kis mélyedéseket fúrunk, amelybe kerül sütés után majd a krém. Minden gombócba bele fúrtam a lyukakat, az más kérdés, hogy mire kisültek, az összes lyuk összeforrt, és ronda kis lapos kekszek maradtak. Nem kell megijedni, az íze így is nagyon jó. 20-25 perc alatt sülnek meg. Amikor megsültek és kissé kihűltek, jöhet bele a citromos vaj az elméletileg létező, de nálam összeforrt lyukakba. A krém leírása itt a blogon megtalálható citromos vaj néven. 

A kekszeket szépen sorba raktam egy tányérra - a bizonyítékot lásd a fenit képen -, hogy kultúráltan érjenek oda az összejövetelre. Azután úgy alakult, hogy a kocsit itthon kellett hagynom, ezért szállításügyileg átgondoltam a kérdést, és kitaláltam, hogy egy ámbár kevésbé mutatós, de praktikusabb megoldást választok, mégpedig egy ételhordó lábos személyében. Belehelyeztem a bicajom kosarába, és csak a helyszín kapujához érve vettem észre, hogy az ételhordó fejen áll. Nem tudom hanyadik bukfenc után állapodhatott meg ezen állapotában, de a kekszek külsejét illetően, nem egy volt. Így érkeztem én meg a lányok közé a csúfondárosan össze-vissza kenődött kekszeimmel. Hoztam a bizonyítékot, hogy itthon nem volt annyira rossz a helyzet. Bocs Lányok, remélem nem álmodtatok rosszat az éjjel!

Cheddar sajtos zabpelyhes keksz

 

Sosem ettem még Cheddar sajtot. Persze, annyi mást sem ettem még. Csak kapkodom a fejem, amikor Marcsival találkozom, és beszélgetünk, és olyan nagy élmény nekem, hogy olyan dolgokat kóstolhatok, láthatok nála, amiről még csak nem is hallottam. Hirtelen kinyílik a világ, és én is, én is akarom, akarom, hogy nekem is legyen olyanom, és akarom én is kipróbálni őket, és akarom ismerni ezeket a dolgokat, és akarom tudni használni őket. Az más téma, hogy memóriám kapacitása már már szánalmas, így minden alkalommal megkérdezem ugyanazt, és talán egész addig nem is fog rögzülni a tudás, míg magam is be nem szerzem az alapanyagokat, és használatba nem kerülnek nálam. A Cheddar sajt valami olyasmi, amiről nem beszélgettünk. De olvastam róla máshol. És amikor Szegeden voltunk utoljára és elmentünk az egyik nagy szupermarketbe, megláttam őket, hívogatóan csücsültek a sajtos pultban, és kérleltek, szinte könyörögtek, hogy vigyem haza őket. Mit volt mit tennem, nagy, kérlelő bociszemeket meresztettem a férjemre, mire ő, áldását adta szó nélkül, egy hetyke kis biccentéssel. Hát így ismerkedtünk meg a Chedarral, akinek azóta a férjem is őszinte rajongója lett. Talán azzal sem árulok el titkot, mekkora zabpelyhes keksz imádók vagyunk. Tudat alatt talán magam is azzal áltatom, hogy a zabpelyhes keksz egészségesebb, kevésbé hizlaló, és blablabla.... A gyerekek időnként ellenőrzik a kekszes dobozt, hogy tartalmaznak e elegendő számú kakilós kekszet, és ha úgy értékelik, hogy fogytán, határozottan figyelmeztetnek, hogy pótolnunk kellene. Így született egy újabb kakilós, zabpelyhes keksz, mely az édes verzió szöges ellentéte, sós, és cheddar sajttal készült. Szívemből éreztem, hogy a gyerekek elutasítóak lesznek, egy falaton kívül nem is ettek belőle többet, pedig nagyon különleges, finom, és én szívből ajánlom mindenkinek. De nehogy azt higgyétek, hogy róluk megfeledkeztem, még akkor iziben, azonnal készítettem egy másik sós rágcsát, amit előszeretettel tömtek a pofijukba és amivel hamarosan jelentkezem.

ébredés után, Boriszka itt még lázasan

 Cheddar sajtos zabpelyhes keksz:

10 dkg vaj

15 dkg zabpehely

15 dkg cheddar sajt

1 tojás

5-8 dkg tönkölybúzaliszt

ízlés szerint fűszerek, én köménymagot, sót, borsot, és azt hiszem oregánót használtam.

Az elkészítését pont úgy csináltam, ahogyan az édes változatnál szoktam, vagyis megolvasztottam a vajat, majd bele dobtam a fűszereket, de csak nagyon rövid ideig hagytam így, nehogy megégjenek, és már jöhetett is a zabpehely. Pár perc alatt a zabpehely picit átpuhul, és amikor picit kihült, mehet hozzá a többi hozzávaló, vagyis a tojás és a reszelt cheddar sajt, a fűszerek, és a legvégén a liszt. Egy jó kis ragacsos, ragadós, de mégis picit morzsálódos masszát kapunk, amit a szokásos módon ellappangatva helyeztem sütőpapíros lemezre. A sütőt közben előmelegítettem 180C-ra, és max. 30 percig sütöttem a kekszeket. Azt hiszem én picit túl sütöttem őket, de nekünk így is ízlett, kivéve a gyerekeket. Meglepődtem, mert amikor a sütőbe kerültek a kekszek, valami hihetetlen módon habzott a sajt, de mire megsültek, a habok is eltűntek.

csokis habcsók

Holnap lesz az egyik pályázat beadási határideje. Annyira cidrizem, olyan jó lenne ha sikerülne és nyernénk! Igazából, szerintem készen van. Minden megírtunk, megcsináltuk a költségvetést, kerestünk jó pár együttműködő partnert, aláírták az együttműködési megállapodásokat és szándéknyilatkozat is született jó néhány, és már csatoltam is a beszkennelt hiteles másolatokat, már csak meg kellene nyomnom azt a fránya véglegesítés gombot, de nem merem. Mert mi van ha.....? Persze lehetne még mit dolgozni, finomítani rajta, de ennyire erővel valaminek sosincs vége, főleg, ha az ember igyekszik a tőle telhető maximumot nyújtani. Szorítsatok nekünk, biztosan  nem fogjátok megbánni, mert szerintem nagyon jó programot állítottunk össze. Szóval ha lesz pénz, vélhetőleg lesz jó program is. Persze a munka sava-borsa még csak ezután következik!

Látjátok, ilyesmivel voltam elfoglalva mostanában, ja, és most jut eszembe, hogy még közel sincs vége. A következő pályázat beadási határideje ugyan is március 3-a lesz. Nem értem, hirtelen miért érzem úgy, hogy megkönnyebbülhetek? Azt meg még nem is említettem, hogy a piros lavor  nálunk ma ismét bevetésen volt. Ma Apát érte utol a hányás. Pénteken lesz a Nádja farsangi bulija az oviban. Nem is tudom, mi lett volna velem Anyukám nélkül? Ő varrta meg a teljes jelmezt, még a pacsnikat is bőrből, kézzel. Nádja Jázmin lesz, és igazán büszke lehet majd a Mamájára, aki ilyen gyönyörű jelmezzel lepte meg. Péntekre sütnöm is kell valamit a farsangra, kaptam már klassz ötleteket, de még ötletelek. 

Most viszont egy régi elmaradásom hoztam, a csokis habcsók receptjét. Kettős apropója van. Egyrészről, egyszer már ezzel a címmel indítottam bejegyzést, végül mégsem lett belőle más, mint merő merengés. Másrészről, tegnap délután összedobtam egy Pavlova tortát, mert volt jó néhány kimaradt tojásfehérjénk, és mert a Pavlova az egyik legcsodásabb, leglégiesebb finomság amit valaha megkóstolhattam. Már kétszer feltettem a blogra, ezért Pavlovával ma nem nyomulok, eszembe jutott viszont, hogy nem is olyan régen, készült nálunk sok pici  kis csokis habcsók. Borisz rajong érte. És én is. 

Hozzávalók:

5 dkg csokoládé

2 tojás fehérje

10 dkg porcukor

A sütőt előmelegítjük 180C-ra. Tepsire helyezzük a sütőpapírt, de jó fajtát, ha nem akarjátok, hogy az összes csókotok bele ragadjon a papírba. A csokoládét gőz fölött kell felolvasztani. A tojások fehérjét elkezdjük felverni, és közben fokozatosan hozzáadagoljuk a porcukrot. Az olvasztott csokoládét lassan hozzáadagoljuk a kemény habunkhoz. Gyönyörrű mintázatú habot kapunk Kis teáskanálnyi adagokat helyezünk a sütőpapíros tepsinkre úgy, hogy megpróbálunk kis csúcskákat formálni a tetejükre. Most, hogy betesszük őket a sütőbe, azonnal visszavesszük először 140C-ra, majd picivel később 100C-ra, és kb. 30-40 percig szárítjuk a csókókat. Amikor elkészültek, résnyire nyitott ajtónál hagyjuk kihűlni őket. Éljenek a habcsókos édességek, imádom őket, üzenetüket van, én érzem!

Kókuszos-kakaós kakilós keksz

Lassan kezd egybe folyni az idő, mintha állandóan kakilós kekszet gyártanék, a gyerekek olyan mennyiségbe eszik. Az eddigi összes kekszpróbálkozásom legsikeresebb válfaja a zabpelyhes keksz, bármilyen formában, bármilyen ízesítéssel. Játszani az ízekkel mindig csak félve merek, mert a gyerekek azonnal tetten érnek és elutasítják mindennemű, bármily jó szándékú próbálkozásom. Most is nagyon féltem, és persze észre is vették, hogy különbözik a natúrhoz képest, de úgy tűnik, jelen esetben nem okozott fenn akadást a bekebelezésben. Ebben az esetben kakaóval és kókusszal ízesítettem a kekszet. A kiindulási alap a natúr zabpelyhes keksz.

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg zabpehely

10 dkg cukor

1/2 cs. sütőpor

1 tojás

12 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt

3 dkg cukrozatlan kakaópor

7 dkg kókuszreszelék

Miután a vajat felolvasztottam, bele öntöm a zabpelyhet és jól elkeverem, majd hagyom néhány percet -2-3 -, hogy a zabpehely picit át puhuljon. Jöhet hozzá a cukor, majd a tojás, és szépen sorjában a többi hozzávaló is. Közben előmelegítem a sütőt 170C-ra és lapos kis kekszeket rakosgatok egy sütőpapíros tepsire. Kb. 20 perc alatt készre sül. Nagyon gazdaságos és nálunk nagyon népszerű ez a fajta keksz. Hamarosan jelentkezem a fahéjas-almás-banános változattal is, csak hogy meg ne unjatok. Fő a változatosság!

A mi kakil(tat)ós kekszünk - magyarul zabpelyhes keksz

 Gondolom, ettől a címtől aztán mindenkinek felszaladt a szemöldöke a homlokába. Hát igen, kakil(tat)ós. Nem tudom, másnál hogy ment a szobatisztaságra való nevelés kérdése, mi Nádjával is vért izzadtunk. Boriszról meg nem is tudom mit mondhatnék. Küszködünk, illetve nem küszködünk, hallani sem akar ugyanis a bili kérdésről, küszködésről így hát nem beszélhetünk. Nincs probléma, mert őszinte rajongással ragaszkodik a pelusához. Tudom, tudom, nagyon is tudom, hogy még mindig, és mi lesz, és egyébként is. Mégis széttárt karokkal újra és újra ráadom a pelust, mert én is úgy utálom, ha valamit erőltetnek. Na, Nádjával sem volt könnyebb a helyzet, bár az időfaktor lényegesen kedvezőbben alakult vele. Ennyi idősen Ő már szobatiszta volt. Volt viszont nagyon komoly kakilásos problémája. Tartogatta, mint ha aranyat érne. El nem engedte volna. Jézusom, mennyit küszködtünk, mire megoldódott ez a probléma. Nem a kakilós keksz oldotta meg, az csak egy volt a több századik próbálkozásaink között. Persze nagyon is tisztában voltunk vele, hogy kakilás kérdéskörben fabrikált valamit az agyában, amit talán Ő maga sem tudott mi volt az, mi meg végképp nem, és persze végül Ő maga oldotta meg, anélkül, hogy bárki megtudná mondani hogyan. Egyszerűen rendeződött a probléma. A Győri Édes Zabfalatok, csak mint egy nagyon gyenge lehetséges megoldási lehetőségként vetődött fel akkoriban részünkről. Természetesen megoldásként befuccsolt, sikerült viszont rákapatnunk Nádját erre a cseppet sem olcsó keksz csodára, amiben mára természetesen Borisz is társa lett. Napok óta érlelődött a gondolat, meg kellene próbálnom sütni valami hasonlót, számolva persze azzal, hogy  az is lehet, hogy meg sem fogják enni, ha eltér ugyanis az általuk megszokott és megszeretett ízvilágtól, elemi egyszerűséggel utasítják vissza hízelkedő kezdeményezéseim. Aztán szembesültem a zabpehely árakkal. Szerencsére Limarához bármikor fordulhatok, Ő segített megint eligazodni ebben a bonyolult világban, hol szerezzek be jó áron, viszonylag jó minőségű zabpelyhet. Végül Nádja és Borisz segítségével elkészült a nagyon finom kakilós keksz, mindenféle cifrázás nélkül, a saját érdekemben tiszteletben tartva ízlésüket. 

A főszakács és a kuktalány

A Kekszet több receptből tettem össze:

Hozzávalók:

20 dkg vaj

20 dkg zabpehely

15 dkg teljes kiörlésű tönkölybúza liszt

10 dkg cukor

1 tojás

1 cs. sütőpor

1 tk. fahéj

1 db narancs héja

1 jó nagy marék darált dió

A vajat lassú tűzön olvadásig melegítettem, majd levettem a tűzről, és hozzá adtam a zabpelyhet, majd a cukrot, és 2-3 percig állni hagytam, hogy jól átitatódjon a zabpely, miközben ráreszeltem a narancs héját. Ezután hozzá adtam a tojást, és ezzel együtt is jól elkevertem. Jöhetett a sütőporos, fahéjjas liszt, és megint jól elkevertem. A legvégén adtam hozzá a darált diót, és ennyi. Riasztóan ragacsos volt, de most nem csúsztam abba a hibába, hogy újabb és újabb adag liszttel sűrítettem. Sütőpapíros tepsibe rakosgattuk a sütiket. Kis golyókat formáltunk, amit aztán szétlapítottunk és mehetett a tepsire.Közben a sütőt előmelegítettem 170C-ra, és már mentek is a kekszek sülni a sütőbe. Kb. 20 percig sütöttem őket, és mondhatom, csodás, ropogós csoda kakilós kekszek lettek.

mikor lesz már kész, Anya?

 Úgy nyakalták a gyerekek, hogy öröm volt nézni őket. Spórolásról, nincs hát szó, mert elképesztő tempóban dolgozzák magukba a gyerekek. Nem adok sok időt neki, és jöhet a következő adag sütése. 

Borisz a hátam mögött ült, és kaján vigyorral az arcán közölte: - Anya, ez nem finom! - miután épp a 7-et gyűrte magába. - Ja,- mondtam, - Kisfiam, ezt már nagyon is ismerem. De ameddig így csúszik le egyik a másik után, azt hiszem, nincs miért aggódnom.

keksz, a klasszikus

 

Tegnap olyan gyönyörű idő volt. A gyerekek délutáni alvása nálunk 2 órakor kezdődik és mivel mostanában a Nádjáért fél 1-re kell menni az oviba, az itthoni ebéd és altatási idő közötti időszak olyan rövid, hogy nem igazán van idő átugrani Anyukámhoz a szokásos közös kávéra, pedig csak pár percre lakunk egymástól. Persze az évszak és hideg, taknyos idő sem kedvez a gyerekek lelkesedésének, és lássuk be, az enyémnek sem, rengeteg időt vesz ugyanis el a két gyerek téli öltözetébe való bele rázása - a közben ért stresszről nem is beszélve -. Tegnap viszont évszakot meghazudtolóan szép idő volt, úgy hogy ebéd után, még ha rövid időre is, de a gyerekek maguktól rontottak ki bicajozni és motorozni. Persze hova máshova vették volna az irányt, mint Mamához, ami persze nekem sem volt ellenemre. Nem akartam bemenni, mert rövid volt az idő, de még kigondolni sem volt időm, hogyan állítsam meg a gyerekeket, már benn is voltak, és mi mást csináltak volna, mint Mama spájzából tonna számra rámolták a különböző házi sütiket és kekszeket. Borisz mostanában elég finnyás, pedig Isten látja lelkemet, minden tudásomat bevetve próbálom kényeztetni őket különböző finomságokkal. Mamánál úgy esett neki a kekszes doboznak, mint aki még sosem evett. Na ekkor világosodtam meg, és tisztult ki számomra a következő project, kekszet kell sütnöm este. 

nekik megy a keksz, mert megérdemlik(?)

 Nem tagadom, mindig nagy örömmel állok neki a keksz gyártásának, mert végre újra elővehetem a "új", de már repedten hozzám került kekszcsinálómat, amit azt hiszem ünnepélyesen fogok hamarosan falhoz vágni. Mérges vagyok rá, tojja  - nem tolja, "kakilja" szanaszét a tészta cafatokat, mi mást, mint szerencsétlen balfék csúfságokat rázok le a végéről. Bezzeg Anyukám. Neki szépek. Neki jól megy. Csak is a kekszcsinálómmal lehet baj!!!! Mindegy, van pár szenvedélyem - hál Istennek -, köztük a kekszek. Olyan izgalmasak, sokszínűek, egyszerűek és nagyon kedvesek. A keksz megtart bennünket gyerekeknek! És ez milyen jó, persze a gyerekekről nem is beszélve. Mert valahogy a keksz mindig nyerő!

Ez a keksz számomra a klasszikus keksz. Így képzelem az abszolút klasszikust. Semmi cicoma, semmi túl cizellált körítés. Imádják a gyerekek. És sajnos én is. 

Alaprecept hozzávalói:

10 dkg vaj

8 dkg cukor

1 narancs 

1 tojás

20 dkg liszt

1/2 cs. sütőpor

+ hozzávalók: - vagyis ezek nélkül is tökéletes -

15 dkg marcipán

7 dkg csokoládé

ánizs

Előmelegítjük a sütőt 180C-ra. Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat -liszt, sütőpor és a narancs reszelt héja -. Egy másik tálban habosra elkeverjük a cukrot a vajjal, majd hozzá vegyítjük a villával habosra vert 1 tojásunkat és a narancs kifacsart levét. Ezután a lisztes keveréket hozzáadjuk a vajas keverékehez és hozzá reszeljük a marcipánt és apróra tördelt csokit is, majd az egészet nagyon jól összekeverjük, majd addig gyúrjuk a tésztát, amíg össze nem áll. Ezután fóliába csomagolva 1/2 órát pihentetjük a hűtőben. A tészta formázásának többféle módja is van. Ki lehet nyújtani és különböző formákat szaggatni, vagy tömör henger alakot formázni - hát  már csak erre  jó az én keksz csinálóm, hogy a fene egye meg -, és egyenlő vastag karikákat vágni belőle. Amikor elkészültünk a formázással, tepsire helyezzük őket és 15 perc alatt készre sütjük őket.