anyai nagymamám krémes krém receptje

Drága Nádja, édes Borisz!

 

Hálás vagyok minden családi receptér. Már már szentimentálisan hálás. Valamiért tényleg az a fixa ideám, hogy azokon az ételeken át, amit gyermekkorunktól kezdve ettünk, közelebb kerülünk önmagunkhoz is. Mert árulkodnak, hagyományt örökítenek át, óhatatlanul titkokat tudunk meg arról, hogy honnan jöttünk.

Krémeshez tésztát még sosem készítettem. Mindig a boltban vesszük, vagy még jobb, ha cukrászdából készen. Komoly. A tésztával sosem bíbelődöm. A krém viszont igazi, ősi, összetéveszthetetlenül családi recept. Egyenesen anyukám anyukájától, az én Nagymamámtól származik. S ki tudja, talán még messzebbről, hiszen Ő is tanulta valakitől. Talán az Ő édesanyjától. Ettől olyan isteni. Ettől annyira szent. Mert minden egyes krémes elkészítésekor történelmet élünk. Énünk egy vékony szelete tágul önmagunk felé.

Ilyenkor eszembe jut ki volt Ő. Oh, ha tudnám, de hiszen fogalmam sincs. De eszembe jutnak gyerekkorom emlékei. A ház, ahol éltek és ahol az unokatesóimmal olyan sok boldog órát töltöttünk együtt el. Eszembe jut tata csoszogó lépte, ahogyan a kapuhoz siet, hogy unokáit beengedje. Eszembe jutnak a fából faragott csónakok. A falat eláztató homokvárat körbe ölelő tó. A hatalmasra nőtt diófa árnya. Nagymamám feszes bőre. A vaj, amit testápolásra használt. A tata által faragott hatalmas, gyönyörű szekrény. Az ajtó nyikorgása. S a csodás, finom anyagból fonott rojtos öv. A nagymama által kivívott beteges rend a szekrényben. A nagy beszélgetések. A bödönben unokákra váró isteni péksütemények. Az apró fazék, a mama számára oda készített langymeleg ivóvízzel. Az állandó kézmosások. Mama finom falatjai. Az unásig ismételt, csodás történetei. A mindig, bármilyen körülmény közötti elfogadása. A műhely kiapadhatatlan csodája. A bőrönd a polcon. A határidő napló, melyben ott volt az aktuális időjárás leírás. Magdika, akit megismerni sem volt módunk, ahogyan elvitte gyógyíthatatlan betegsége. Útja a halál torkába. A fa illata.Tata necc trikója. És az imák...............

Krémes krém anyai nagymamám receptje alapján:

• 6 tojás
• 15 ek. cukor
• 9 ek. liszt
• 3 vaníliás cukor
• 1 1/2 l. tej
  

A tojásokat szét kell választani. A tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral és vaníliás cukorral.Csak annyira hígítjuk tejjel, hogy bele tudjuk keverni a 9 ek. lisztet és ne legyen csomós. Apránként felengedjük a tejjel és nagyon óvatosan sűrűre főzzük. Itt nagyon kell figyelni, hogy ne égjen le, mert bizony ha másodpercekre is magára hagyjuk és nem vagyunk résen, azonnal leég. Bármilyen vanília aroma, esszencia mehet a krémhez, az biztosan nem rontja el.Nem szabad megijedni, mert ahogyan a krém kezd besűrűsödni, csomós lesz, de forrás után szépen kisimul és egynemű sűrű krémet kapunk. Ezek után a tojások fehérjét jó keményre verjük és összeforgatjuk a még meleg krémmel.

Borisz, Te ma mást nem is nagyon voltál hajlandó enni mint ezt a krémest. Nádja, téged sem kellett unszolni. Mindenképpen őrizzétek meg a receptet! <3

feltámadtam :-)

Sziasztok! Nem biztos, hogy fel találok támadni poraimból. Ez a blog már régen arról szólna, hogy a gyerekeinknek, legyen egy kész könyv, amely tartalmazza azokat a recepteket, amiket a mi családunk evett, amin ők felnőttek. Nekem is fontos volt és fontos a mai napig, hogy az Anyukám hogyan készített bizonyos ételeket. És igen, továbbra is tartom, hogy az ételeinken át, közelebb kerülhetünk múltunkhoz, őseinkhez és általuk önmagunkhoz is. Szeretném, ha a gyerekeinknek stabil kiindulási pont lenne ez az oldal, valami, amin keresztül képet kaphatnak kissé hibbant anyukról, arról, hogy mi az ami fontos, hogy hogyan élünk, és miben nőttek ők fel, kik vagyunk mi, milyen a mi családi egységünk, ki a mi családunk. Bánom, hogy elhanyagoltam az oldalt, mert isteni dolgok születtek a konyhánkban, még ha nem is annyi mint régebben. Rengeteg dolog történ velem, Velünk azóta mióta nem írtam. De most nem ez a lényeg. Hanem, hogy hagyom, hagytam elveszni néhány nagyon fontos receptet. A most hozott tortával is pontatlan leszek. Fejből ütöttem össze, és már fogalmam sincs, pontosan hogyan készítettem. Most csak azt írom le, ami eszembe jut. Nádja 7 szülinapjára sütöttem. Diótorta.

Hozzávalók a tésztához - a recept a tortaimado.hu -ról:

Tészta: (26 cm-es átmérőjű formához)

5 tojás
25 dkg darált dió
15 dkg cukor
csipetnyi só

Egy biztos, a tészta profi. Nagyon finom lett. A krémet fejből rittyntettem és már fogalmam sincs, hogy pontosan hogyan készítettem. Készítettem egy sűrűbb vaníliás krémet. Liszt, cukor, tej, vanília, vaníliás cukor sűrűre főzve. Elfeleztem a krémet és az egyik felébe jó sok darált diót tettem. Mindkét krémet felvert habtejszínnel lágyítottam. A tortalapot 3 részre vágtam és minden lapra kentem egy réteg nutellát. Az egyik rétegre ment a sima vanília krém, a következő lapra a nutella tetejére a diós krémet halmoztam. A diós krémhez tettem rumot-aromát - is. A tortát a diós krémmel vontam be. Hihetetlenül pazar volt. Gyerekzsúrokon nem szokás a gyerekeknek a nagy torta fogyasztás. Most minden kis kölyök megette a teljes torta szeletet. Én abszolút sikerként könyveltem el. Igaz, volt csokitorta is, ami Borisz 4 szülinapjára készült, az is hihetetlenül finom lett. Azt is hamarosan lejegyzem. Mert kötelességem! :-)

Pozsonyi kifli

Utoljára gyerekkoromban ettem. És úgy emlékeszem, nagyon szerettem. Azóta jó sok idő eltelt, de alkalmam nem volt, hogy túl gyakran egyek belőle. Emlékeszem a csillogó, márványos külsejű csodás, porhanyós kiflikre. A finom, sűrű töltelékre és a puha tésztára, ahogyan körül öleli a tölteléket. Mióta nagy lettem, Makón nem botlottam bele egyszer sem. Az is lehet, hogy egyszerűen csak nem vettem észre. Tudtam, hogy Budapesten lehet venni, volt is, hogy láttam  valamelyik cukrászda vagy pékség kirakatában. Sóvárgó tekintettel tovább mentem. Nem volt alkalmas a találkozó. Egyik délután Erzsike mama zörgős zacskóval érkezett. - Nektek hoztam - mondta. - Ugyan mi lehet benne? - gondoltam. Kíváncsian kotorásztam a zacskóban, aztán megláttam a gyönyörű, mázas kifliket. Azonnal neki láttunk a gyerekekkel. Nekem alig két falat jutott belőle. És már tudtam, nem kerülhetem el, muszáj mihamarabb a pozsonyi kifli rejtély megfejtésének. Anyukámmal való konzultálás után megtudtam, hogy a tésztája gyakorlatilag megegyezik a bejglijével. Az időfaktorral viszont nem számítottam, átgondolatlanul bele ugrottam az elkészítésébe. Amikor pedig ott tartottam, hogy nyújtottam, töltöttem, csavartam, majd ilyen tojással kentem, pihentettem és még egyszer kentem amolyan tojással, és még sem lett márványos a végére, megfogadtam, mit megfogadtam, megváltoztathatatlan esküt tettem, hogy egy évben egyetlen egyszer vagyok hajlandó a fejem pozsonyi kifli sütésére adni. Persze hogy megérte a nagy munka, a sok idő, amit el bíbelődtem vele. Mindenkinek nagyon ízlett. Abba hagyhatatlanul finom. A Papa csak annyit mondott: - Igen jó volt a tegnapi kifli.

- Van még. Kérsz belőle? - kérdeztem. Szája szögletében huncut mosollyal, igent biccentett.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 12 dkg margarin
• 12 dkg zsír
• 1.5 dl langyos tej
• 10 dkg cukor
• 1.5 dkg élesztő
• 2 tojás
• csipet só

Pici cukros langyos tejben az élesztőt fel futtatjuk. Amíg elkészül, a lisztet, a sót, a cukrot, a margarinnal és zsírral és tojással elmorzsoljuk. Ezután hozzá adjuk az elkészült élesztőt is, és tésztát gyúrunk belőle. Most jön a lényeg, a tésztát hideg helyen pihentetjük, min. egy órát. Közben elkészítjük a tölteléket. Én ugyan azt a tölteléket készítettem, amit még az anyai nagymamámtól tanultunk. - vagyis a mákos: darált mák, cukor, zsír, vaníliás cukor, reszelt alma, citrom reszelt héja, citrom leve, és fahéj felfőzve. A diós krém: darált dió, rum, cukor, vaníliás cukor, citrom, zsír és tej felfőzve. -. Miután a krémek elkészültek, természetesen hagyjuk kihűlni. Idő lesz bőven, mert ezt a tésztát annyit kenegetjük, meg pihentetjük, hogy az ember úgy érzi, ennek sosem lesz vége. De mondom, megéri..... Amikor a tésztánk elkészül, négy részre osztjuk őket. A férjem szerint hurka formára igazgatjuk, szerintem inkább fektetett henger szerűt, majd mindig levágunk belőle egy kb. 1 cm széles kis tésztát és ovális formára nyújtjuk őket. A tészta egyik végénél eligazgatom a tölteléket - hát, én jó sokat tettem belőle, így ki is repedt az összes kiflim, de nem baj, mert legalább volt benne töltelék rendesen. - Ezután kifli formákat csavargatunk belőlük úgy, hogy a vágott rész az alsó részre kerüljön. Ezután sütőpapírral megágyazott tepsire sorakoztatjuk őket, majd egyenként megkentem tojás sárgájával * hú, hogy hogy utáltam én ezt. Rohadt unalmas munka. Mindegy. Kenés után újabb fél órás pihentetés, hogy a tojás kissé megszáradjon. Ezután újabb tojásos kenegetés, ezúttal tojás fehérjével, és újabb fél órás pihentetés, de most langyos helyen. Végül 200C-ra elő melegített sütőben sütjük kb. 20 perc alatt készre. Ez lenne a márványos külső titka. Nekem nem lettek márványosak. Jó csalódott is voltam miatta, de csak addig, amíg az első néhány falat íze el nem jutott az agyamig. Egyszerűen fenséges. Szerintem Karácsonyra kötelező. Ha nem is kifli formában, de bejgliként mindenképpen. Nekem muszáj ismételnem. Mindenki imádta!

irány az ágy...

"Terka torta - hála torta" fondant bevonattal

Megtanultam fondantot készíteni. Nagyon hálás vagyok Ildikónak. Megállíthatatlanul ontja és ontja mostanában a szebbnél szebb fondant bevonatos tortákat. Na gondoltam, ez nem mehet így tovább. Vicces, hogy gasztroblognak csúfolt blogot írok és még egy tisztességes külsejű tortát sem vagyok képes produkálni. Mindig nagy csodálattal adóztam azok előtt, akik gyönyörű bevonatos - nem utolsó sorban finom is - tortákkal tudták meglepni ünnepeltjeiket. Így aztán mielőtt eljött volna a költözés napja, kikunyiztam Ildikótól,  tanítson meg személyesen a fonadant készítés rejtelmeire. Nagyon izgalmas volt. 

köszi Drágám a türelmes oktatásért, remélem nem vallasz szégyent velem!

Egyszerre bonyolult és mégis nagyon egyszerű. Viszonylag egyszerű a fondant előállítása. Számomra nagyobb kihívás a vele való munka. A torta beöltöztetése. Beöltöztetni úgy, hogy ne úgy fessen a dolog, mintha egy ügyes ovis csinálta volna. Amint viszont a mellékelt ábra mutatja,

nagyon is úgy fest. Én mégis nagyon boldog és büszke vagyok, mert végre nekem is sikerült, így demonstrálva a külvilág felé, hogy minden más, hétköznapi nő is képes az elkészítésére. 

A történet úgy kezdődik, hogy a fondant tervezett felhasználási ideje előtt egy nappal elkészítjük a fondantunkat. A receptet Ildikótól kölcsönöztem. Az általa megadott mennyiséget adom meg, de én csak fél adagot készítettem és az én pirinyó tortámra bőven elég is lett.

Hozzávalók:

• 1 ek zselatin
• 6 ek víz
• 1 ek margarin
• 2 ek méz
• porcukor, amennyit felvesz (ez kb 1 kg)

Lényeges momentum, hogy boltban vásárolt porcukorral dolgozzunk. Mert ugye bár farkasévi állandóan hirtelen bele csap a dolgok közepébe, azután meg nem érti, hogy a dolgok miért nem klappolnak. Otthoni kávédarálós módszer sem a fondant sem a cukormáz esetében nem igazán funkcionál. Nem vagyunk ugyanis képesek olyan porhanyósra darálni, amit ezek a dolgok megkívánnak. Szóval ott tartunk, hogy adott a finom porcukrunk. "A porcukrot jól átszitálom, ezen nem lehet időt spórolni!" - javasolja Ildikó, amit upsz jut eszembe én elfelejtettem. De nagyon el. A fondant szerencsére nekem így is jól sikerült. Éljen!!!
Akinek nincs spéci kis tejforralója - mint ahogyan nekem sincs - az vizet forral, majd fölé helyez egy másik tálat, és abban buzgólkodik tovább. A zselatint elkeverjük a langyos vízzel - hú, én hideggel csináltam -, és felmelegítjük, beletesszük a mézet, és aztán a margarint is, és addig kavarjuk, míg teljesen szét nem olvad benne. A szirupot a porcukorra öntjük és kanállal össze kavarjuk, ügyelve, hogy elérjük a megfelelő állagot. Ildikó szerint olyan sűrűséget kell elérni, vagyis olyan sűrűre kell kavarni, hogy szinte a kanalunkkal már ne lehessen kavarni. Ekkor kézzel dolgozunk tovább, és "belegyúrunk még annyi porcukrot, amitől már összeáll, és nem túl ragacsos, de ragadni fog!!! " - Ildikótól szó szerint idézve. Bevallom én csak kanállal dolgoztam össze, csak most eszmélek, hogy milyen figyelmetlen voltam, nem követtem az utasításokat rendesen. Szerencsére Isten kötényébe estem és a dolog tökéletes lett!!! Ezután a masszánkat zacskóba helyezzük és egy éjszakára hűtőbe száműzzük.

A tortát mindenki készítse olyanra amilyenre szeretné. Ízlés kérdése. Jelen esetben egyáltalán nem a torta ízesítése a lényeg, hanem az, aki(k)-nek és az, amiért készült. A torta Terka barátnőmnek készült. Hála torta. A barátainkról van szó, akik az építkezésünk és költözésünk kapcsán annyit segítettek, amennyit a legtöbb ember a családjától sem kap meg. Olyan ritka ez a fajta önzetlen adás, segítés mint a fehér holló a lakótelepeken. Tudom, soha de soha nem leszünk képesek eléggé megköszönni sem meghálálni és vissza segíteni azt a sok jót, amit értünk tettek. Valaki azzal nyugtatott, hogy a segítség nem mindig oda száll vissza, ahonnan érkezett. Lesz majd valaki más, akinek mi tudunk majd segíteni. Olyan szép ez így, és meg is nyugtat. Azért igyekeztem valami apró jelét adni Nekik, mennyire szeretjük őket. Így kapta Terka ezt a tortát, és így lett ez a torta, csakis Terka tiszteletére "Terka torta - hála torta". A közelgő szülinapjáról nem is beszélve. Kedves férje megsúgta nekem, hogy Terkát csakis csokitortával lehet ujjunk köré csavarni, ezért Böbőtől elkértem annak a csokis tölteléknek a receptjét, amivel a mi búcsútortánkat megkente. Még a tesómnak is ízlett, gondoltam akkor nem nagyon foghatok mellé, a legfinnyásabbaknál is tuti sikerre mehetek. És igen!!!!!

Csokikrém:

Hozzávalók:  http://www.wiselady.hu/2010/02/csokitorta.html#ixzz1ab8XBSIA

• 4dkg kakaópor
• 4dkg keményítő
• 5 dl tejszín
• 8dkg g porcukor
• 2 vaníliás cukor vagy helyette vaníliakivonat
• 1 kupak sütőrum
• 10 dkg csoki
• 5 dkg vaj

A kakaót, porcukrot és a keményítőt a tejszínnel elkeverjük, majd folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük. Ezután jöhet hozzá a vanília és a rum. Amikor elég sűrű, jöhet hozzá a hideg vaj. Hagyjuk  kihűlni. Amikor kb. kéz melegre hűlt, jöhet hozzá a darabokra tört csoki, és robotgéppel habosra keverjük. Teljesen kihűtjük és kész. Még sosem csináltam ezzel a metódussal krémet. Tele is volt a gatyám, mert Anyukámnak nincs robot gépe, és a vaj hozzá adása után, a krém nagyon hígnak tűnt. Robot gép ugye nuku, maradt a kézi habverő na meg a remény és az izomerő. Minden jó, ha jó a vége, a krém gyönyörűen kivilágosodott és besűrűsödött, nem mellesleg viszont Anyukám újra meszeltethet. Mindent össze csapkodtam, még a csillárról is csokikrém zafrangok lógtak le. A piktorok pedig azóta megérkeztek.

A torta tésztája kakaós piskóta volt, aminek leírására most nem fecsérelnék időt. Írnék viszont néhány mondatot a torta díszítéséről. A fondantot kedvünkre színezhetjük, bármilyen ételfesték hozzáadásával. Készíthetünk több dimenziós figurákat is, 

 de kezdőknek - magamat bőven bele értve -, megteszi bármilyen süti kiszúró is. Anyukámnál nem volt más, mint a gyerekek gyurma kiszúrói, és hát jó háziasszony azzal gazdálkodik amije van. És hát minő "véletlen", pont olyan kiszúrók álltak rendelkezésemre, amellyel házat, fákat, állatokat tudtam megjeleníteni. Stílszerű volt, hiszen költöztünk, szeretett házunk elhagyásáról volt szó, így klappolt a történet. 

Na de jöjjenek a technológiai részletek. Nyújtódeszkára és nyújtó fára lesz szükségünk és liszt helyett szigorúan keményítőre. Ezzel szórjuk meg a deszkánkat, és ezen nyújtjuk ki a fondantunkat. Megpróbálunk olyan méretet létre hozni, amellyel körbe tudjuk a tortánkat vonni. A betöltött tortát nagyon vékonyan kívülről is kenjünk meg, így tud szépen egyenletesen megtapadni a fondant bevonat. A díszítést úgy tudjuk rögzíteni, hogy a figurákat lehelet vékonyan bekenjünk vizes ecsettel. Hát nagyon röviden ennyi a történet! Köszönet a jó barátokért, az Isten áldja meg Őket!!!!

Almás-rebarbarás krémes

Nádja, aki csak a krémet volt hajlandó lenyalakodni

Almás krémes receptek százai keringenek az interneten. Többféle változatban léteznek. Anyukám is ismeri őket. Megkérdeztem, Ő hogy szokta csinálni. Elmondta a maga stílusában. Megkened, megszórod, leütöd, kikevered, adj hozzá valamennyi ezt, aztán meg azt, öntsd rá az egészre, verd fel és vegyítsd el, és már mehet is be a sütőbe. Ez volt a kiindulási alap, és én az összes utasítását szigorúan és hűségesen követtem. Most, hogy szegényes idők járnak felénk, különösen nagy becsben tartjuk azt, amink van. Őszintén szólva amikor nem ennyire szűkös az eklézsia sem működünk ez másképp nálunk. Amink van megpróbáljuk megbecsülni akkor, és ott fel is használni. Csodálatos ez a takarékos üzemmód. Na már most, almánk szerencsére többnyire van. A gyerekek kevert almást ennének töménytelen mennyiségben, ami oké, de egy idő után az érdeklődésem újdonság után kiált. Két tészta közt almás volt már, almás torta tatin úgyszintén, jól jönne egy kis krémes. Na így jutottunk el az almás krémeshez. A rebarbarához meg úgy, hogy a piacon volt szerencsém rebarbarát találni, amire azonnal rácsaptam és vettem is belőle 3 csomóval.

Volt itthon 5 tojás, ebből indultam ki. Készítettem egy klasszikus 5 tojásos piskótát.

Hozzávalók:

• 5 tojás
• 5 kanál cukor
• 5 kanál liszt
• kakópor
• 1 cs. vanília pudingpor
• tejföl, tej, cukor
• csokoládé

A tojásokat szét választjuk, és a tojások sárgájához keverünk 5 kanál cukrot. Ezután felverjük a fehérjéket habbá, és a cukros tojássárgájához adjuk. Ezután ráhalmozzuk az 5 kanál lisztet és finoman elvegyítjük.

De mielőtt még ebbe bele vágtunk volna, alufóliával kibélelünk egy kisebb tepsit. Megkenjük margarinnal és megszórjuk jó bőven fahéjas cukorral. Erre jöhetnek a megpucolt és felvágott rebarbara karikák és alma cikkek. Ezután a tetejüket is megszórjuk a fahéjas cukorral. Na, amikor idáig eljutottunk rá kanalazzuk a piskóta nagy részét, de ügyelve, hogy ne érjenek össze. A tészta kb. 1/3-hoz vegyítettem egy kis kakaó port is, így lettek a hiányzó részek barna piskóta tésztával kiegészítve. Ezután mehetett a süti, a 170C-ra elő melegített sütőbe. Közben megcsináltam a krémet. A férjemtől úgy váltam el, mielőtt a piacra mentem, hogy:

- Drágám, mire haza érek készítenél egy pudingot?

- Persze! - felelte. 

Csöppet sem olyan lelkesen, mint amennyire a válasz annak tűnhet. Mire haza értem a puding kész volt. Valóban puding volt. Folyt mint a Maros.... Na ne. Hát ezzel nem jutottam előbbre. Orvoslásaként a dolognak egy picit elkülönítve belőle 2 ek. keményítővel elvegyítettem és újra össze főztem. Jó sűrű lett. Na most aztán tényleg jó sűrű. Most meg hígítani kellett. Hozzá zuttyantottam egy kis tejfölt. Nagyon finom lett, de még mindig lágyítani kellett. Na most jöhetett a porcukorral jól kikevert margarin, amihez kanalanként kevertem a már előzőleg kihűlt tejfölös vaníliás krémet. Míg a krém elkészült, a torta kisült. Miután el is hűlt, jöhetett az össze állítás. Vagyis a tészta a fincsi gyümölccsel a tetején, rá a krém, és amikor pici hűtőben töltött pihi után elérte a teljes kihűlés állapotát, kentem rá csokimázat is. Nem túl édes, kellemes, krémes. Nyeltem mint kacsa a nokedlit. Pedig már nem nagyon kellene................ Ja, és úgy hallottam, hogy az én igen finnyás tesóm is nyakalta rendesen.

a totál favorit - Kinder bueno torta - a gyerekek kedvence

 Na, nem! Hantázni nem fogok! A torta, nem egy perc alatt fogyott el. De azért, nem kellett sok idő és már csak ácsingózva gondoltam vissza a torta utolsó megmaradt morzsáit szét trancsírozva a fogaim között, hú, de jó lenne még egy szeletet betömni feneketlen bendőmbe. Persze fanyalgók mindig akadnak. De legyünk őszinték. Az összes vendég ízlésének megfelelni már-már szinte lehetetlen. Először az én roppant finnyás kislányom hívta fel a figyelmem erre az édességre. A barátnője Anyukája készített valami hasonlót. Utána néztem a neten és Andi konyhájában találtam rá, a számomra legszimpatikusabb receptre. Kicsit módosítottam, de az eredeti receptet mindenképpen közzé teszem, közben jelzem, én miben tértem el.

Hozzávalók: 

6 db tojásfehérje

6 ek. kristálycukor

1 ek. étolaj

2 ek. liszt

2 ek. zsemlemorzsa

1/ 2 csomag sütőpor

15 dkg vágott dió

kb. 1/2 üveg mogyorókrém

háztartási keksz

Krém:

1/ 2 l tej

6 db tojássárgája

25 dkg cukor

1 cs. vaníliás puding

3 ek. liszt

25 dkg margarin

kb. 20 dkg darált dió

rum

2 dl tejszín

"A tészta elkészítése: - szó szerinti idézet Andi konyhájából

A 6 db tojásfehérjét a cukorral felverjük. Hozzáadjuk az étolajat, a sütőporos lisztet és zsemlemorzsát. Tepsiben vagy tepsi hátulján ( kb. 32 * 24 cm ) sütőpapírra tesszük a masszát, megszórjuk a vágott dióval, majd 180 fokon kb. 15 perc alatt megsütjük. A meleg tésztát megkenjük mogyorókrémmel."

Az történt, hogy én a diót a tészta tetejéről elhagytam, azon egyszerű oknál fogva, hogy ekkor még nem állt rendelkezésemre dió. Ugyan ezzel az adaggal dolgoztam, és én egy nagyobb méretű szív alakú torta formát használtam. A dolog maximálisan jól szuperált így is.

 

A krém elkészítése : a krémhez szükséges összetevőt össze kevertem, és felforraltam, sűrű krémet főztem. Az elkészült krémet két részre osztottam és meghagytam vaníliás ízűnek, a másik krémbe pedig darált diót + rumot kevertem el. Amikor mindkét krém kihűlt a margarin mennyiség egyik felét az egyikhez, a másikat a másik ízű krémhez kevertem. 

Andi konyhája szintén elfelezi az elkészült vaníliás krémet, de az egyik krémbe  10 dkg csokoládét tesz, miután megolvasztotta, a másikat meghagyja vaníliásan. A krémet kihűti és a megfelezett margarin mennyiséget a kihűlt krémekbe kavarja.

Amikor idáig eljutottunk, eljön a torta összeállításának ideje. Rendelkezésünkre áll, a már elkészült piskótaszerű alapunk, amit jó vastagon megkentem Nutellával. Nem tagadom, imádom a Nutellát, szóval a dolog innentől rossz már nem lehet, és ekkor erre kentem rá a vanília ízű krémet. Erre következik egy sor vanília esszenciával elvegyített tejbe mártogatott keksz. Már itt pazar a dolog, és még nincs vége. Most következett a diós krém, majd lezárásként még egy sor mártogatott keksz. És ekkor jöhet a pihi ideje, mert egy egész éjszakás várakozás következik a hűtőben. Andi másképpen járt el, Ő a második fajta krém tetejére kekszet már nem tett, lezárásként nála a felvert tejszín következett. Én az ünnep napján, mielőtt a tortás köszöntés jött, össze hoztam a keksszel lezárt torta tetejére egy rosszul felvert tejszínhabos díszítést - amit az egyetlen rossz minőségű fénykép híven szemléltet - .

Nekem ez a torta a szuperek egyike, bármikor szívesen el is készítem, mert macera szerintem nem sok vele, ráadásul már előző nap el lehet készíteni és az ünnep napján a tálaláson kívül nem kell bajlódni vele.  Az íze meg? Hát arról jobb ha nem beszélek. Egyszerűen felül múlhatatlan, persze azoknak, akik édességrajongók.

Nádja és Borisz szülinapjára készült, még júniusban. Ez volt a Nádja tortája, a Boriszéval is adós vagyok még. Akkor tájt kezdte a fényképezőnk beadni az unalmast, így az általam készített egyébként is gyatra fotókat tovább fokozva - tesómra még inkább szégyent hozva -, egyetlen szégyenfolt képel illusztráltam ma. A buli egyébként jó volt, 

dögfáradt voltam ugyan, de mivel a fogyasztás jónak mondható volt, a siker a fáradtságom kárpótolta. Köszönöm a türelmet, mert sok beszédnek sok az alja, ha jót akartok enni, gyerekek, irány a konyhába!

tejszínes cukkini krémleves és fincsi fincsi

A mai ebédünkről van szó. Nem nagy kunszt. Roppantul szeretem a viszonylag gyors ételeket. A férjem,  - állítása szerint - utálja a krémleveseket. Nekem mégis úgy tűnik, zokszó nélkül kanalazza be, és még másodszor is szed. Én nagyon szeretem őket, nem mellesleg a roppant gyors elkészíthetőségük miatt. A gyerekek meg? Akik köztudottan a finnyás galerihez tartoznak, hát mit ne mondjak? Még repetáztak is belőle.

A leves hozzávalói:

• 1 db jó nagy vöröshagyma
• 1 db jó nagy cukkini
• szalonna
• só, bors, fűszerek ízlés szerint, ja és persze fokhagyma
• 1/2 l tejszín

Kezdésként a szalonnát felkockázzuk és jól kisütjük a zsírját. Amikor kopogósra sült a szalonna, kivesszük és félre tesszük. A zsírjára rádobjuk a felkockázott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk, majd jöhet hozzá a megmosott, de pucolatlan és apróra felkockázott cukkini is. Addig kevergetjük, amíg meg nem puhul a cukkini, miközben fűszerezzük és időnként pici víz hozzáadásával felgyorsíthatjuk a puhulás folyamatát. Amikor ezzel elkészülünk, neki megyünk botmixerrel és teljesen pépesre mixeljük. Felöntjük tejszínnel és annyi vízzel, hogy a számunkra szimpatikus sűrűséget elérjük. Addig melegítjük, míg forr egyet, majd lekapcsoljuk a gázt alatta. A szalonna darabokkal tálaljuk, és hát jöhet rá a sajt is, és nem utolsósorban, egyétek pirítóssal. Nálunk a gyerekek nagyon bírják az ilyen leveseket. Nem mondom, hogy hatalmasat durran, mert hasonló séma alapján készül jó néhány krémleves, de azok nálunk mind nagy szeretettel vannak üdvözölve.

Második fogás: Fincsi fincsi

• 15 dkg cukor
• 4 tojás
• 12 dkg cukor
• 1 l tej
• vaníliás cukor
• 20 dkg mák+cukor - én a következő aránnyal dolgozom - 3 ek. mák/ 1 ek. porcukor -

A tojások sárgáját és fehérjét külön leverjük. A fehérjét kemény habbá verjük, a cukor folyamatos hozzáadásával. Amikor eddig eljutottunk, adjunk hozzá egy tojás sárgáját, és a lisztet, majd ügyelve, hogy a lehető legkevésbé törjük meg a habot, vegyítsük össze. Közben a vaníliás cukorral felforraljuk a tejet, és bele szaggatjuk a tésztánkat apránként, pont, mintha madár tej habot készítenénk. Ki is vesszük és szűrőbe tesszük, hogy lecsorogjon róla a felesleges tej. Közben a megmaradt 3 tojás sárgáját kikeverjük ízlés szerint cukorral, és vaníliás cukorral, és kb. 2 tk. keményítővel meg egy pici hideg tejjel. Erre helyezzük a szűrőt, ide a lecsöpögő tej, nyugodtan mehet. Amikor az összes tésztánkkal elkészültünk, akkor a cukros mákkeverékkel megszórunk egy előre kivajazott tepsit és ráhalmozzuk a laskáinkat, majd jól megszórjuk megint a mákos cukros keverékkel. Na, ekkor mehet a sütőbe, és már nincs más hátra, mint hogy össze süssük az egészet.

Eközben a már előre elő készített tojásos egyvelegre rászűrjük a megmaradt forralt tejet, amelyben a laskákat kifőzzük, és krémet, sodót főzünk belőle. Ezzel jól meglocsoljuk az elkészült fincsi fincsinket. Hát, erre sem panaszkodtak a gyerekek! Mák rajongóknak mint mi, kifejezetten tetszhet a recept.

Ma voltunk a gyerekekkel a piacon. Persze őket egyetlen dolog érdekelte, hogy megkeressük a nénit, aki apró autókat meg babákat árul. Tényleg filléres árért. Rá is vettek,  vettem nekik 1-1 apróságot. Fejenként 50,-Ft-ot költöttem. Közben más értelme is volt a piaclátogatásnak. Főzni való kukoricát vettünk. Szám szerint 7 darabot 200,-Ft-ért, amiből az egyik félig beteg volt, de a menthető részeket mentettem. Délután megfőztem őket, és felváltva kiáltottunk fel: - Hú, de finom édes ez a kukorica! Én még ilyen édeset nem is ettem! Magyarul, elképesztően finom volt. Amikor kifőtt, gyorsan alufóliába szedtem, de előtte szigorúan sóztam - + csomagoltam még + sót, ha valakinek hiányérzete lenne -, majd felpattantunk a biciklinkre, és letekertünk a Maros partra, kizárólag azért, hogy a kukoricákat ott fogyasszuk el!

kevert kakaós grízes krémmel, eper dzsemmel

Biztosan nagyon unjátok már "az amikor én még kislány voltam" című vissza emlékezéseimet 1-1 étel vagy süti kapcsán, de mit tehetnék? Az én Anyukám a tenyerén hordozott bennünket, rengeteg és isteni sütivel kényeztetett minket. Isteni kelt tésztás hétvégéink voltak, gazdag piros leves és valami friss meleg buktaféle másodiknak. Voltak gyorsabbak és egyszerűbbek is. Kevert ilyen-olyanok, lekvárral vagy krémmel, vagy ne adj úristen porcukorral jól meghintve. Még a félresikerült, Anyukám szerint bodag sütiknek is óriási keletje volt. Élet volt. Csodás gyerekkor. Persze nem tagadom, lenne mit kutakodni a mi gyermekkorunkban is. És biztosan magyarázatot is találnának a jelen kor pszichológusai miért lettem ilyen amilyen, hiányosságaim, deformitásaim vajon honnan gyökereznek. Persze ez egy másik poszt témája lenne, mennyire tartom szerencsésnek, hogy minden gyöngeségünket a gyermekkorra vezessük vissza. Egy biztos, finomságokban nem volt hiány, nem amiatt lettem kotyél, ha az lettem. 

A minap Marcsinál tett látogatásunk alkalmával, ezzel a csodálatos kakaós sütivel lepett meg bennünket. A gyerekeim ízlésére tenni nem könnyű dolog, de Marcsinak sikerült. Igaz, fokozhatta volna a dolgot még, ha kihagyja a gyümölcsöt a tortából, de gondos kipiszkálás után, a gyerekek szívesen ették. Ránézésre ez a süti is "csak" egy olyan kevert kakaós féleség. De csak ránézésre. Mert párnapuha lágy. És bár krémet nélkülöző, még is krémes. Vannak, kik hajlamosak szembe fordított tenyérrel elutasításuknak hangot adni egy egyszerűnk tűnő kis kavart sütemény láttán. Attól tartván, hogy fojtós és torkukon akad a szó. Fojtós sütiktől irtózok, bátorságra fel, krémes élvezetben lesz részetek. Na persze, ha nem sütitek túl............. 

Hozzávalók: - Limara receptjét egy életre teljes mértékben kölcsön véve -

• 2 csésze liszt
• 1,5 csésze cukor
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1/2 tk. sütőpor
• 1 tk. vanília vagy levendula eszencia
• 1 mk. só
• 1/2 csésze kakaópor
• 3/4 csésze író (nálam félcsésze tej és negyed csésze joghurt)
• 3/4 csésze víz
• 1/2 csésze vaj (nálam olaj bőven mérve)
• 2 nagy tojás (vagy három kisebb)

A csésze 2,5 dl-es. Külön tálban össze vegyítjük a száraz összetevőket - liszt, cukor, szódabikarbóna, só, sütőpor, kakaó -, másik tálban a nedveseket - író v. tej v. joghurt nálam tejföl volt csak itthon, víz, vaj v. olaj v. margarin, víz, ja és a tojás és esszencia -. Amikor ezekkel megvagyunk, össze vegyítjük a két különböző halmazállapotot. Én most nem kerek tortaformában öntöttem, hanem egy kisebb téglalap alakú tepsiben, 180C-ra előmelegített sütőben, 40-45 perc alatt készre is sütöttem.

 Marcsi gyümölccsel kínálta most nekünk, de láthatjátok a blogján, pazarabb kivitelben is. Ha rajtam múlott volna, normál esetben én csupán leemeltem volna a spájzunk polcán hanyagul sorakozó egyik fajta ínycsiklandóan finom savanykás lekváromat és jó bőven megkentem volna vele. De mivel nálunk nem normál az eset a két finnyás gyermekemet illetően, maradt a kreativitás, kitalálni, milyen krémmel ennék meg. Adódott a remek alkalom, végre kiviteleztem a szintén Marcsitól tanult grízes krémet. Csodásan passzolt a süteményhez, de mi tagadás, a magam adagját még megspékeltem a saját eper lekvárunkkal is, és mit tagadjam, isteni lett. Olyan nagy sikernek örvendett a süti, hogy Nádja barátnőjének Anyukája a receptet azonnal vitte, és a konyhánkban megbújó hangyák már hiába reménykednek, morzsa nem maradt nekik, egy szem sem.

Máktorta

kérlek, ne ítélj a külső alapján!

Előre is elnézést kérek és egyúttal időszerűnek érzem közhírré tétetni, hogy én bizony képtelen vagyok több időt szánni igényes fotók készítésére. Becs szóra lenne rá igényem, és azt hiszem az én nagyon is tehetséges fotós testvérem, mélységesen szégyenli milyen képekkel rombolom a közízlést. 

De! És! Kérlek Titeket, nézzétek el nekem. Mert. A két állandóan visongi gyerekem egyáltalán nem tűri és segíti, hogy legalább némileg több és érdemben értékesebb időt tudjak szánni a fényképezésre. Éhesek is mellesleg, és nem érdekli más őket, csak hogy mihamarabb magukba tolják az ételt. És még valami. Csak egy nagyon is hétköznapi nőnek való, nagyon is hétköznapi fényképezőgép áll rendelkezésemre, mely nagyon is gyakran teszi próbára cseppet sem sok humorérzékemet és hagy cserben akkor, amikor a legjobban lenne rá szükségem. Tette ezt is most a napokban velem, minden egyes alkalommal, amikor a gyerekek szülinapjával kapcsolatos eseményeket szeretettem volna megörökíteni. 

És ha már itt tartunk, had borzoljam tovább a kedélyeket egy nagyon finom, ám de annál csúnyábbra sikeredett tortával. Kérlek, szavazzatok nekem bizalmat, mert mint tudjuk, a külső nem minden. Aki mák kérdésben annyira fanatik mint mi, biztos, hogy nem hagyhatja ki ezt az élvezetet.

Június 7-i szülinapi máktorta, kifejezetten Nádja kérésére:

Hozzávalók:

• 20 dkg cukor
• 20 dkg darált mák
• 5 tojás
• 1 dl tej
• 10 dkg olvasztott margarin
• 1 citrom reszelt héja
• 1 cs. vaníliás cukor
• késhegyi csomag sütőpor

A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét a cukor felével kemény habbá verjük, de ezt majd csak később. A többi cukrot a tojások sárgájához adjuk a vaníliás cukorral együtt és habosra keverjük. Ezután jöhet hozzá a darált mák, a sütőpor, a citrom reszelt héja, a tej, az olvasztott margarin, és legvégül hozzá keverjük a felvert tojások fehérjét is. Egy előre kizsírozott, lisztezett lecsatolható falú tortaformába öntjük a masszát, majd 170 C-ra előmelegített sütőben készre sütjük kb. 3/4 óra alatt.

Az, hogy mivel töltjük a tortát, teljesen opcionális, én savanykás lekvárra szavaztam volna, de hiába erőlködtem, a Nádja teljes mértékben leszavazta, és hát be kellett látnom, hogy az Ő szülinapi tortája volt, kérése számomra tehát parancs. Vanília kréme szavazott, amit most a következőképpen állítottam össze.

Vanília krém:

• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 1/2 l. tej
• 3-4 ek. liszt
• vaníliás cukor, vanília esszencia - nem viccelek, nekem van, mert nyertem -
• 4 ek. cukor
• 1 cs. vaj
• 15 dkg cukor

A pudingport a liszttel elkeverjük, majd a tejjel csomómentesen felhígítjuk, de előtte hozzáadjuk a 4 ek. cukrot és vaníliás cukrot is, majd felfőzzük. A vajat külön jól kikeverjük a 15 dkg cukorral, és amikor a pudingos krémünk kihűlt, kézi mixerrel hozzá vegyítjük a vajas cukrot is.

És pusztán azért, mert semmiképpen nem akarom elfelejteni, és mert azt hiszem nagyon jól passzolna a Marcsinál kóstolt grízes krém is a tortához, most azonnal azt  is leírom ide. Alá egy kis savanykás lekvár, hmmm, legközelebb azt hiszem ezzel repítjük magunkat új távlatok felé.

Grízes krém:

3 dl tej

3 ek. gríz

3 ek. cukor

vaníliás cukor

10 dkg vaj

És most jöjjön néhány kép bizonyítékul, hogy bár rindi-ronda kis torta, persze csak az én tálalásomban, de annál finomabb. Rá jártunk, reggelre morzsa sem maradt!

napraforgó a la Marcsi alias Limara

Az, hogy nagyon is konform vagyok, azt a mellékelt bejegyzés is hűen igazolja. Beálltam én is a sorba. Azok sorába, akik elkészítették Marcsi napraforgóját. Nem bántam meg, az egyszer biztos, a gyerekek meg egyszerűen a rabjává váltak. Addig nem is igen voltak hajlandók másból enni, amíg ez el nem fogyott. Ha nem is malomkerék méretű, de két hatalmas sütiről van szó. Miközben sült, azon gondolkodtam, ugyan mit kezdek ennyi sütivel, gondolatban már egy részét elajándékoztam, egy része a mélyhűtőben végezte. Nem került sor egyikre sem, és erre abban a pillanatban fény derült, amint a gyerekek az asztal mellé ültek, és neki láttak a sütinek. És a kérésnek nem volt vége. Komoly aggodalomba fogtam, ugyan nem lesz a mértéktelen evésnek hányás a vége. Nem lett! A tészta mennyisége lehetőséget nyújt arra, hogy akár sós, akár édes változatot készítsünk. Ezt a lehetőséget semmi pénzért ki nem hagytam volna. Jöjjön először a sós......

A hozzávalókat Marcsi blogjáról szemérmetlen módon ide ollózom. Marcsi, ugye megbocsátasz nekem?

• 50 dkg finomliszt
• 1 tojás
• 140 g joghurt
• 3 ek. olaj
• 1,5 tk. só
• 1 ek. cukor
• kb. 1,8 dl víz
• 2 dkg élesztő
• + 1 tojás a lekenéshez
• szezámmag, fekete szezámmag  
• 
  
• Kenyérsütő híján én továbbra is a klasszikus módon készítem a tésztát. Amikor a bedagasztott tészta kb. a duplájára megkelt, 4 részre osztottam, pont ahogy Marcsi javasolta. Az egyik kis bucit köralakúra kinyújtottam, majd ráhelyeztem a sütőpapíros tepsire, és megkentem a töltelékkel. Jelen esetben zöld pestóval, amely igazi nosztalgikus hangulatát az adta, hogy a tavaly nyári olaszországi nyarlásunkról hoztuk magunkkal. Már egészen elfelejtkeztem róla, és amikor rá találtam, azon gondolkodtam, vajon ez lesz e nagy becsű pestónak a legmegfelelőbb felhasználási módja. Azt kell, hogy mondjam, tökéletes párosítást alkottak. A pestóval megkent tésztára jó vastagon cheddar sajtot reszeltem. Kinyújtttam a következő kis bucit, majd azzal befedtem a már megkent tésztánkat. Ezután lisztes pohárral lenyomatot képeztem a tésztára, amely a virág közepét adja. Majd jöhet a fonás, csavarás, kelesztés, tojással bekenés, díszítés és végül a sütés

 Jöjjön az édes napraforgó! Nálunk a mákos minden féle formában és végeláthatatlan mennyiségben mehet. Megfőztem a nagymamai hagyatékot, azt a mákos krémet, amely minden karácsonykor belekerül a bejglibe.

Hozzávalók szabadon:

• darált mák
• cukor
• fahéj
• citrom és citromhéj
• zsír
• reszelt alma
• tej

 Imádom és a gyerekek is. Még ki sem hűlt a krém, csak félre tettem a kőre, had hüljön, mire oda néztem Borisz nyakig a lábasban volt, és a fele krém hiányzott. Imádom, hogy a nagymamám ilyesmit hagyott ránk, és hogy az Anyukám megtanított rá, hogyan készítsem, hogy én is rá hagyhassam majd az én gyerekimre. Ez is egyfajta örökség. 

A tésztája pihe - puha, omlós. Szemnek gyönyörű, igazi vendégváró aszalra való. És még azt is megkockáztatom, hogy egy kevésbé tapasztalt háziasszony - magamra gondolok - , is, viszonylag könnyedén káprázatathat el egy nagy asztaltársaságot!

Angyaltorta

 

Sajnos ezt a gyönyörű nevet nem én adtam a tortának. Egészen egyszerűen elcsábulok mindennek ami angyali. Mert hiszek a jóban. A csodákban. És egészen megfoghatatlan módon valami természetfeletti habkönnyű puha kapaszkodóba. Hívhatjuk a vigyázónkat akár angyaloknak. Gyönyörű szó. Amikor rábukkantam a tortára, először csak a neve volt ellenállhatatlan, aztán amikor tovább olvastam, kiderült, hogy ez bizony csupa tojásfehérje alapú torta csoda. Itt vesztem el végleg, hiszen a habcsókos kívül kérges, belül lágy és krémes habos textúrának képtelen vagyok ellenállni. Egy általam mostanában felfedezett blogon olvastam azeszternél. Eszter 10 tojás fehérjét vesz alapul, nekem csak 7 volt, ezért igyekeztem kiszámolni arányában a csökkentett hozzávalókat, ami tartok tőle nem sikerült tökéletesre, mert az én tortám közel sem úgy nézett ki mint az Eszteré. Ezért, hogy biztosra menjetek, én az általa megadott adagokat hozom most el nektek.

Hozzávalók egy 24 cm-es tortaformához

• 12 dkg liszt
• 37 dkg cukor
• 10 tojásfehérje
• 2 tk citromlé
• 1,5 tk sütőpor
• ízlés szerint esetleg citromhéj reszelék

A díszítéshez:

• 3 dl habtejszín
• 5 dkg cukor
• 5-7 dkg kókuszreszelék
• 2 ek málnaszörp
• 20 dkg málna

A lisztet el kell keverni a cukor felével, majd a tojásfehérjéket kemény habbá kell verni egy pici sóval. Ezután jön a sütőpor, a citrom leve, és a többi cukror, és így verjük tovább a habunkat. A végén, lassanként hozzá keverjük a lisztes cukrunkat is, majd vajazatlan tortaformában öntjük a ragacsos masszát, és betoljuk a  180C-re előmelegített sütőnkbe. Eszter javaslata, hogy a sütőajtót semmiképpen ne nyissuk ki, majd 35 perc eltelte után tegyünk tűpróbát. Ha jó, fejjel lefelé kell kihűtenünk a tortánkat rácsra helyezve.

Díszítés:

Fel kell verni a tejszínt a cukorral és kenjük körbe a tortát. A kókuszreszeléket el kell keverni a málnaszörppel és meg kell vele hinteni a tortát. Gyümölccsel díszíthetünk és már tálalhatunk is.

És hogy hogy történt nálam?

Nem tortaformában sütöttem, hanem egy sima tepsiben, ami talán túlságosan nagy is volt a 7 tojásfehérjémhez. Csodásan megnőtt, gyönyörködve lestem a sütőben. Aztán egyszer csak elkezdett magától összemenni anélkül, hogy egyszer is rányitottam volna az ajtót. Limara megfejtette a problémámat, túl sok sütőport használtam, szóval javaslom, szigorúan a megadott mennyiségű sütőporral dolgozzatok Egészen eddig hajlamos voltam túlságosan nagyvonalúan bánni a sütőporral, mert nem gondoltam, hogy a liszt mennyiségének köze és értelme lehet a sütőpor mennyiségéhez. Ebben a tortában kifejezetten kevés liszt van, szóval ne térjetek el a megadott sütőpor mennyiségétől. A tepsiből igazi művészet volt kibányászni a tortát, nem tudom, lehet, hogy érdemes lenne mégis valami okos dolgot kitalálni, hogy lehetne ezt praktikusan megkönnyíteni. Én nem tudom megoldani. Végül, én nem tettem rá kókuszt, sem gyümölcsöt, egyrészt mert nem volt itthon, másrészt, mert a gyerekek nem eszik meg a kókuszt, harmadrészt, mert égtem a vágytól, hogy végre kipróbálhassam a nem régen elkészült citromos vajamat. Gondoltam, tökéletes harmóniát alkot majd a tortával. Én nem csalódtam, de teszem hozzá zárójelben, hogy elfogult vagyok, mert annyi munkám van ezek mögött a dolgok mögött, hogy egyszerűen muszáj, hogy szeressem a legsikertelenebbnek tűnő próbálkozásaimat is. Megkentem a lapos kis tortám tetejét citromos vajjal, 

 és végül bevontam tejszínnel. Szívből javasom mindenkinek kipróbálásra, hagyjátok magatokat, had csábuljatok el akár csak a torta neve miatt. Más dimenzióba röptet.

citromos vaj

A citromos vaj kicsit lejjebb, kérlek ugord át a most következő részt, és térj a lényegre!

Angol órán voltunk ma Szegeden. Gyerekmentességünket kihasználva útban hazafelé, kezdeményeztem, ugorjunk be a Lidl-be egy kis kulináris kalandozásra. Na, ezt nem kellett volna. Bekanyarodni a Lidl-nél lévő lámpa után közvetlenül be a parkolóba. Pont mint a filmekben. A semmiből egyszer csaj az autónk seggébe ragadva rendőrök lihegtek a nyakunkban. A sikeres kanyar bevétele után mondtam a férjemnek, hogy ez a lehajtó nem sikerült valami kanyarbaráttá. És azt is említettem, hogy ezek a rendőrök nagyon úgy tűnik, hogy utánam jönnek! És tényleg utánam jöttek. Kiszálltunk és jöttek, semmi felvezetés, a tárgyra tértek, kérték az autó és az én papírjaimat.  Aztán folytatták: - Asszonyom, tudja, hogy záróvonalon át hajtva tilos helyen kanyarodott be? Rendes voltam, és bűnbánó és becsületes. Mondtam hogy nem tudtam, de észleltem, hogy a kanyar milyen fura. Aztán megkérdezték, jó lesz e, ha kitöltenek egy3.000,-Ft-ról szóló csekket? Egy pillanat alatt lettem rohadtul mérges és kétségbeesett. Mindegy. "Rendesek" voltak, mert "csak" 3.000,-Ft-ra bűntettek meg. A férjem folyamatosan csitítgatott, hogy maradjak csendben, mert sokkal többre is megbüntethetnek. Nem tudom mit mondhatnék? Akkor hol vannak a rendőrök, amikor súlyos, balesetgyanús szabálysértések vannak, amikor emberek halnak meg mások hibája miatt, és akkor is hol vannak, amikor sorozatos betörések történnek? Fel vannak ezek az esetek derítve? Ezek az emberek meg vannak büntetve?  Jaja, hát persze, hogy nem. Szabadon jönnek-mennek. De engem bezzeg........ Szemben nem jött rendőr autó, és a hátam mögött sem volt, hiszen kanyarodás előtt a tükörben ellenőrizve láttam, senki nincs mögöttem. Aztán rájöttem, hogy a Lidl parkolóban mostanában parkolnak rendőrök. Azt hittem a közbiztonságot felügyelik. Eddig hittem csak ezt.

citromos vaj

Más téma. Az angol nyelv elsajátításának folyamata sokféle érzelmet is, de témát is felvet. És ez jó. Ennek köszönhetően látogatok néhány angol nyelvű blogot mostanában. Új országok, nők, újfajta gondolatok, érzések, praktikumok. Az egyik kedvenc blogomon egy anyukám korú nő ír. Olyasmiről, ami szívemhez nagyon közel álló. Nem baj, ha régimódinak tűnök, de pl. a takarékosság fontosságáról. És ezekhez tanácsokkal lát el. Csupa nagybetűs praktikum. Nála találtam a következő finorm érdekességre is. Citromos vaj néven fut. Kicsit hasonló, mint a tojás krémek. Az fogott meg benne, hogy állítása szerint hűtőben tárolva 2-3 hónapig eltartható. Nem tette le a nagy esküt, mert túl jó a kelendőségi indexe. Egy biztos, én állatira boldog lennék, ha valaki meglepne egy ilyen szívvel, lélekkel önmaga által készített gasztroajándékkal. 

Hozzávalók:

8 tojás

1½ csésze cukor

1 csésze citrom leve

2 teáskanál reszelt citrom héj

25 dkg vaj

A tojást a cukorral jól kikeverjük, majd hőálló tálban gőz fölött addig keverjük, amíg a cukor elolvad.

Ezután hozzáadjuk a citromok levét és a lereszelt héját is, 

azután pedig a vajat,

 

majd addig keverjük a gőz fölött, amíg sima és sűrű masszát nem kapunk.

Nem szabad hagyni, hogy a massza felforrjon, mert tönkre teszi. Amikor a keverék befedi a fakanalat és nem szalad le róla, akkor lesz kész. A végén a vajat meleg, steril üvegekbe kanalazzuk, majd kihűlés után, jól lezárva hűtőben tároljuk.

Fogyasztható pirítóssal, palacsintával, tortán, muffinokhoz, friss kenyérrel, bármilyen sütihez.

Ne essetek az én hibámba. Félve attól, hogy felforralom, nagyon lassú tűzön, gőzön főztem, így nekem a besűrűsödésre majd 2 órát kellett várnom. Tapasztaltabbak nyilván másképp csinálták volna, és a főzési idő a töredékére redukálódott volna. Mindegy. Nekem óriási örömet okozott. Először is gyönyörű szín varázsolódott a hideg január estébe, másodszor csodás, harmonikus íz, az illatról nem beszélek, csak vágyakozom. Csak emlékezem, mit okozott a citrom a szaglóidegeimnek, akkor, amikor még éreztem. A citromos vaj, nekem különleges élményt jelentett. Úgy szeretgetem, őrizgetem mint egy gyermeket. Aztán eljött a nagy nap. Tegnap csajos találkozó, 7 tojás fehérje a hűtőben. Össze ütöttem egy tortaféleséget. Tortaféleséget, mert nem annak nézett ki. A tortán van még mit tökéletesítsek. A tortára, a tejszín alá citromos vajat kentem. Nekem nagyon ízlett. Kérlek, kóstoljátok meg. Gyönyörű, jókedvű, jóízű szép sárga boldogság lett!

angyaltorta citromos vajjal felpöttyezve