Kukoricás-babos tejszínes krémleves

A levesre nálunk óriási nem a válasz. Kivéve ha valamilyen krémleves kerül az asztalra. Az bezzeg minden mennyiségben és formában jöhet. Még jó, mert a klasszikus levesektől herótot kaptok. Szóval újabb adalék édeseim önmagatokhoz. Családi recept újfent. Ezt a levest Erzsike mamánál ettük először aki páratlanul jól süt és főz. Nem is annyira macerás, hogy ne lenne kedvem elkészíteni, az meg tényleg mindent megér, amilyen lelkesen eszitek, csodás érzés elveszni az örömötökben. 

Hozzávalók:

- mirelit kukorica

- bab

- hagyma

- krumpli

- tejszín

- bacon

 

1-2 fej vöröshagymát üvegesre párolunk a baconból kisült zsíron. 2-3 krumplit felkockázunk, felengedjük vízzel, só, bors, 1 leveskocka és a krumplit puhára főzzük. Közben megfőzzük a babot és a kukoricát. Amikor a krumpli megpuhult, pépesre turmixoljuk és felengedjük vízzel és tejszínnel. Amikor megfőtt a kukorica és a bab, összerottyantjuk a tejszínes leveslével. 

Pirítós kenyérrel, reszelt sajttal és a sült bacon kockákkal tálaljuk. 

Fatörzs - Isten éltessen Anyukám

Holnap lesz Manci mama, drága Édesanyám 70.szülinapja. Megrendít, hogy nincs lehetőségem, hogy személyesen felköszönthessük. Talán idő lenne felrázni magam az utópisztikus, elképzelhetetlen világomból, ahol azt hiszem, hogy az emberi megoldásoknak van létjogosultsága. Hogy van értéke a szeretetnek, a rokoni kapcsolatoknak és kapcsolattartásnak. Hogy lehet időd, hogy van módod szabadságra menni, hogy törődj azokkal, akiket a világon a legjobban szeretsz. S bár könnyes hanggal közölted Anyukám, hogy éljük az életünket és nincs benned semmiféle elvárás felénk, s ne aggódjak holmi köszöntés miatt, én mégis aggódom. Aggódom, hogy nem tudtam megoldani, hogy melletted lehessek, s nem csak ezen a napon, hanem a hétköznapokban sem. Akkor, amikor szükség lenne rám. Akkor, amikor szomorú vagy, vagy amikor örömödet szeretnéd megosztani. Nem tudok vigaszt nyújtani és nem tudok segíteni, ha arra lenne szükséged. Holnap talán még fájdalmasabb lesz mint bármely más lelkiismeretfurdalástól sajgó átlagos napon. S bár a magam részéről nincs jelentősége szülinapomnak, csak annyiban, hogy akkor is úgy érzem, tiéd az érdem, Te küzdöttél világra. Minden napért hálás vagyok, amit ha távol is, de közöttük töltesz el. Amikor van mód arra, hogy halljam a hangod, és van mód arra, hogy megbeszéljek veled bármit. Isten éltessen drága Anyukám! Nagyon nagyon szeretünk! Bárcsak lenne lehetőségem, hogy megsüssem Neked ezt a tortát, kárpótlásul viszont küldöm a receptet.

Fatörzs (Marka boszikonyhája receptje alapján)

Hozzávalók a piskótához:

• 6 tojás
• 6 evőkanál liszt
• 6 evőkanál cukor

Hozzávalók a krémhez:

• 2,5 dl tejszín
• 250 gramm cukor
• 125 gramm holland kakaópor
• 350 gramm vaj

A piskótát a szokásos módon készítem, pont úgy, ahogy anyukámtól tanultam. A 6 tojás fehérjét egy csipet sóval habbá verem, - közepesen keményre vertem -. A 6 db sárgáját pedig 6 evőkanál cukorral fehéredésig keverem, majd hozzákeverem a 6 evőkanál lisztet és az egészet összeforgatom a fehérjével. Nagy tepsit kikenek margarinnal majd megszóróm liszttel, és 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöm.
Amikor elkészül, azonnal kiborítom a már előzőleg kiterített konyharuhára, majd a konyharuha segítségével roláddá feltekertem és így hagyjuk kihűlni.

Közben elkészítjük a krémet. A tejszínt a cukorral felforraljuk és forrás után még 5 percen át hagyjuk bugyogni. Ezután lezárjuk a gázt és kézi habverő segítségével a hozzáadott kakaóport simára keverjük. (csokival is tök jól működik) Majd a vaj egyharmadát is a még meleg krémhez adjuk, és megvárjuk amíg a krém teljesen kihűl. Amikor kihűlt, a maradék kétharmad vajat habosra keverjük, és hozzáadjuk a kakaós krémet és simára összedolgozzuk, amíg sima és habos krémet nem kapunk.

Miután a piskóta teljesen kihűlt, kitekerjük és megkenjük a krémmel. Az egyik végét srégen levágjuk és hozzá illesztjük a hosszabb roládhoz.Az egészet átkenjük a krémmel, és villával áthúzgáljuk díszítésképpen. Aztán mindenki úgy díszíti tovább, ahogy jól esik.

Ez egy szuper süti. Idén karácsonyra készítettem, mert valami karácsonyit szerettem volna sütni, ami nem bejgli. Azt is imádom, de anyukám és Erzsike mama is csinált, felesleges lett volna nekem is. Teli találat volt. Nádja, Borisz mindkettőtöknek nagyon tetszett. <3

Anya

feltámadtam :-)

Sziasztok! Nem biztos, hogy fel találok támadni poraimból. Ez a blog már régen arról szólna, hogy a gyerekeinknek, legyen egy kész könyv, amely tartalmazza azokat a recepteket, amiket a mi családunk evett, amin ők felnőttek. Nekem is fontos volt és fontos a mai napig, hogy az Anyukám hogyan készített bizonyos ételeket. És igen, továbbra is tartom, hogy az ételeinken át, közelebb kerülhetünk múltunkhoz, őseinkhez és általuk önmagunkhoz is. Szeretném, ha a gyerekeinknek stabil kiindulási pont lenne ez az oldal, valami, amin keresztül képet kaphatnak kissé hibbant anyukról, arról, hogy mi az ami fontos, hogy hogyan élünk, és miben nőttek ők fel, kik vagyunk mi, milyen a mi családi egységünk, ki a mi családunk. Bánom, hogy elhanyagoltam az oldalt, mert isteni dolgok születtek a konyhánkban, még ha nem is annyi mint régebben. Rengeteg dolog történ velem, Velünk azóta mióta nem írtam. De most nem ez a lényeg. Hanem, hogy hagyom, hagytam elveszni néhány nagyon fontos receptet. A most hozott tortával is pontatlan leszek. Fejből ütöttem össze, és már fogalmam sincs, pontosan hogyan készítettem. Most csak azt írom le, ami eszembe jut. Nádja 7 szülinapjára sütöttem. Diótorta.

Hozzávalók a tésztához - a recept a tortaimado.hu -ról:

Tészta: (26 cm-es átmérőjű formához)

5 tojás
25 dkg darált dió
15 dkg cukor
csipetnyi só

Egy biztos, a tészta profi. Nagyon finom lett. A krémet fejből rittyntettem és már fogalmam sincs, hogy pontosan hogyan készítettem. Készítettem egy sűrűbb vaníliás krémet. Liszt, cukor, tej, vanília, vaníliás cukor sűrűre főzve. Elfeleztem a krémet és az egyik felébe jó sok darált diót tettem. Mindkét krémet felvert habtejszínnel lágyítottam. A tortalapot 3 részre vágtam és minden lapra kentem egy réteg nutellát. Az egyik rétegre ment a sima vanília krém, a következő lapra a nutella tetejére a diós krémet halmoztam. A diós krémhez tettem rumot-aromát - is. A tortát a diós krémmel vontam be. Hihetetlenül pazar volt. Gyerekzsúrokon nem szokás a gyerekeknek a nagy torta fogyasztás. Most minden kis kölyök megette a teljes torta szeletet. Én abszolút sikerként könyveltem el. Igaz, volt csokitorta is, ami Borisz 4 szülinapjára készült, az is hihetetlenül finom lett. Azt is hamarosan lejegyzem. Mert kötelességem! :-)

kávés dió torta

Ötödéves egyetemista koromban, egyik barátnőmmel azt vettük a fejünkbe, hogy vidéki lányokként, majd a nagy fővárosban "karriert" csinálunk. Nem csináltam karriert. De arra mindenképpen jó volt, hogy nem féltem többé a nagyvárostól, lett egyfajta fővárosbiztonságom. Nem rémültem halálra, ha városon belül mozogni kellett. És arra is jó volt, hogy bekerültem egy teljes évre, a gimnáziumi közösségen kívül életem egyik legemberibb és legszerethetőbb közösségébe. És minő "véletlen" az élet úgy hozta, hogy tizenvalahány év távollét után, az egyik akkori kolléganőm és barátom lakik ma a szomszédunkban. Ajándék. Mi másnak nevezhetném? Könnyed és kellemes személyiség. Igazi barát, akire mindig lehet számítani. Most lett 40 éves. Azt mondják, a 40. év meghatározó a nők életében. állítólag onnan kezdve vállunk kortudatossá. Na, nem én. Mert én már 34. éves korom óta tudatában vagyok az idő múlásának. :-( El tudom képzelni, másoknál is a sokkot, ahogyan egyik pillanatról a másikra észre veszi, hogy öregszik. Azt hiszem nem kell ehhez egyetlen nőnek sem hiúnak lenni. Engem sokkolt, nem tagadom. Nem a fizikumomon észleltem, a tükör árulkodott kegyetlen módon. De ez most nem rólam szól. Egyébként azt is mondják, az ember 40. szülinapja után, már érzi, hogy csontjai vannak, hogy olykor itt-ott fáj, hogy romlik a szeme, jelezvén, ott van az élete derekán. Ezért olyan ajándékot adtunk, ami ilyenkor egy nőnek jár. Hogy ebben a legszebbik korban még inkább nőnek érezhesse magát. Stylist és sminktanácsadás, masszázs....... Csupa kényeztető program, olyan tudás, amitől a mindennap hétköznapi nője, magabiztos nővé válik. Torta is dukált. Nem sokat töprengtem, biztos támpontjaim voltak.(önző dög lévén, olyasmit akartam, amit az én gyerekeim is megesznek)  Az ötletet a NoSalty - ról vettem, de picit változtattam rajta. Ott Eszterházy torta http://www.nosalty.hu/recept/eszterhazy-torta néven futott. Szóval az eredeti receptet az előbb említett linken tekinthetitek meg. De leírom az én verzióm is.

it was delicious!!!

Hozzávalók a tésztához:

• 6 tojás sárgája
• 6 ek porcukor
• 1 kk őrölt kávé
• 1 kk kakaó
• 6 tojás fehérje
• 20 dkg darált dió

A tojássárgákat a porcukorral jó alaposan kikeverjük, majd hozzá adjuk a kávét és a kakaót. Utána felverjük a tojások fehérjét is, és átkanalazzuk a tojássárgás masszához, majd a darált dió hozzáadásával is, finoman össze forgatjuk. Ha elkészültünk, a 170 C-ra előmelegített sütőbe tesszük, miután a kivajazott, kilisztezett tepsibe a masszát beleöntöttük.

Krém hozzávalói:

• 2 dl tej
• 1 dl fekete kávé 
• 3 ek. liszt
• 15 dkg porcukor
• 2 cs vaníliás cukor
• 3 tojás sárgája

A krém készítését én a következőképpen követtem el. Elkevertem a lisztet a megadott cukor mennyiséggel, majd elkevertem a tojások sárgájával is, végül csomómentesre kevertem a kávéval és tejjel. Ja, és óvatosan, nem túl erős lángon, sűrűre főztem. Nagyon résen kell lenni, mert az ilyen típusú krémek nagyon becsomósodnak, ami aztán szerencsés estben kisimul. Mondom szerencsés esetben. Mert nekem bizony nem volt szerencsém. Mindegy, nem izgattam magam. A tojások fehérjét is felvertem, és még a meleg, de nem forró krémhez kevertem. Lágy, krémes, isteni krém lesz belőle. - NoSaltyn a krém másképpen készül -

Persze, nálam olyan, hogy tökéletes nem létezik. A tészta úgy tűnt, tökéletesre sült. Amíg a sütőben volt. Aztán amikor kijött a sütőből, felére ment össze. Még így is oké volt. Csak semmi pánik. Amikor áttettem a tepsiből a tálcára, vettem csak észre, hogy a torta alja bizony kissé megpörkölődött. Semmi pánik, nem volt vészes. Na, aztán amikor elvágtam a tortát keresztben, úgy tűnt, mintha kissé sületlen lenne. - Nem baj Drágám! - mondta a férjem, aki apa is egyben. - Úgy is krém lesz benne, senki nem veszi majd észre. És így is lett. Szóval a csomós krémet, az alul picit pörkös, belül kissé nyersre hajazó tortalapra rákentem. Kívül is, mint ahogyan egy tortát kell. Na de itt még közel sem volt vége. Kitaláltam, hogy ízre sem lenne kutya, és takarna is egyben, ráadásul azonnal két legyet egy csapásra ütne, ha tejszínnel betakargatnám az egészet. ERRE A TEJSZÍN NEM VERŐDÖTT FEL!!!! Én már elmenős ruhában, össze csapva nyakig tejszínnel próbáltam újabb és újabb trükkökhöz folyamodva felhasználó baráttá tenni a tortát. A tejszínbe pici cukrot kevertem, és csak vertem és vertem, habfixáló és újra pár percre mélyhűtőbe be. Majd neki futás újra és csak vertem és vertem. Na, így jutottunk el odáig, hogy már nem folyt, de a tökéletes állagtól messze volt, de én már nagy ívben tojtam az egészre. A végén még bele zuttyantottam úgy 15 dkg darált diót. Ezt a masszát nyomtam a torta tetejére. És tudjátok mit? Ízre életem egyik legfinomabb tortája született. Isten éltessen Judit! Örökkön örökké tartson meg nekünk Téged a jó Isten, pont mint a mesékben.!!!!

íme a boldog ünnepelt a torták társaságában

Kinder torta, de nem bueno

Megint torta... és még nincs vége. Elmaradásaim jöttem rendezni. Ez nem régi téma. Bár a gyerekeink neve naptárban nem igen megtalálható, de a családunk néhány tagja, így Anyukám és más néhány ügybuzgó megfigyelő, mindig még pont időben figyelmeztet bennünket szülőket, melyik nap ünnepel Borisz és melyik nap a Nádja. Pont mint a szülinapjuk, csak néhány nap különbségre esik a neve napjuk is. Így Farkas anyuka nagyon boldog, mert több legyet üthet egy csapásra és egyszerre le tudhatok mindent. Ha vendég jön a házhoz, az tényleg valódi öröm, még ha a menü összeállítása, már önmagában véve is igazi kihívást jelent. A rokonság igen finnyás, értitek hát ugye, milyen nehéz olyasmit az asztalra pakolni, amit minden szívélyesen látott jelenlévő hajlandó megenni. A gyerekek ugye külön téma, mert nekik nem az evés az igazi téma. Ez a torta picit a kinder tejszeletet igyekszik mintázni, amit a gyerekek legtöbbje szívesen magába töm. Nem diós, nem mákos, nem túrós, szóval Anyukám kisfia is, - aki az én bátyám -, talán, ha nem  is örömében térdét csapdosva, de legalább nem fanyalogva nyammog majd. - gondoltam, amikor választásom e tortára esett. És pontosan így is lett.

Ez a torta ismét elhozta nekem a valamiben első helyet. Most sütöttem életemben először olyan sütit, amelynek a lapjait egyenként, külön, előre meg kell sütni. Nagyon izgultam, de egyben nagyon izgalmas is volt. Nagyon tetszett, és azt hiszem, most, hogy átestem a tűzkeresztségen, most már bármikor, bátran ugrom fejest ilyesmiben. Interneten szörföztem receptek után, nagyon sokmindenkinél fenn van a recept, én végül NoSalty mellett döntöttem. 

A tészta hozzávalói.:

• 25 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 2 ek. méz
• 2 tojás
• 2 ek. kakaó
• 45 dkg liszt
• 1 mk. szódabikarbóna

Az elkészítési mód nagyon izgalmas. Vizet forralunk egy lábasban, és a hozzávalók egy részét ennek a gőze felett fogjuk össze dolgozni. Vagyis a cukrot, vajat, a mézet, a tojást és kakaót egészen addig kevergetjük a gőz felett, míg csodás egynemű masszát nem alkotnak. Majd hozzá vegyítjük a szódabikarbónával elkevert lisztet is. Ekkor kicsit ijesztő állagot ölt a tészta. Olyasmit, amelyről nehezen feltételezhető, hogy valaha nyújtható állapotot hoz majd. Segít majd a min. fél órát hűtőben eltöltött pihenés. Közben elkészítjük a krémet.

Krém hozzávalói:

• 3 cs. tejszínes pudingpor
• 1 ek. liszt
• 7 dl tej
• 2-3 dl. tejföl
• 20 dkg vaj
• 25 dkg porcukor

A lisztet a pudingporokkal jól elkeverjük, majd a tejet is hozzáadjuk és jó sűrű krémet főzünk. És akár hiszitek akár nem, a tejfölt még melegen jó alaposan elkeverjük a krémmel, majd hagyjuk kihűlni. Na ez idő alatt a vajat a porcukorral habosra keverjük. Amikor a pudingos krémünk elhűlt, akkor kanalanként adagolva a cukros vajunkhoz, csodás egynemű krémet készítünk. A krém nem nagy durranás, de mégis nagyon finom. Úgy nyalakodtunk Borisszal mint a kiscicák, és bár soknak tűnhet a krém mennyisége elsőre, a nyalakodás a mennyiség leredukálásán sokat segített. 

Összeállítás:

Én megint a szív alakú torta formánkat - ami sajnos Anyukámé - használtam. Mielőtt a lapokat kisütöttem volna, minden egyes lapot, - szám szerint 4 db-ot - szív alakúra faragtam és így sütöttem meg. Nem máshogy, mint a tepsi alját képező hátulját megkentem zsírral és megszórtam liszttel, hogy ne ragadjon le, és néhány perc alatt készre sütöttem őket. Amikor minden lap kisült és a krém kihűlt, megtöltöttem a torta lapjait, majd rá csatoltam a tortaforma oldalát is az aljára. Beraktam egy éjszakára a hűtőbe, így másnap lehelet puha lett minden lap. Nem maradt más dolgom, mint hogy a torta tetejét csokimázzal bevonjam. Be kell valljam, csokimáz készítésben is van még hova fejlődnöm, a díszítésről nem is beszélve. A legvégén tejszínhabbal kívántam megkoronázni a torta felcsicsázását. Habszifonból nyomott tejszínhabbal. Nézzétek meg, hogy néz ki a torta. Mintha végig tüsszentettem volna.

tejszínes cukkini krémleves és fincsi fincsi

A mai ebédünkről van szó. Nem nagy kunszt. Roppantul szeretem a viszonylag gyors ételeket. A férjem,  - állítása szerint - utálja a krémleveseket. Nekem mégis úgy tűnik, zokszó nélkül kanalazza be, és még másodszor is szed. Én nagyon szeretem őket, nem mellesleg a roppant gyors elkészíthetőségük miatt. A gyerekek meg? Akik köztudottan a finnyás galerihez tartoznak, hát mit ne mondjak? Még repetáztak is belőle.

A leves hozzávalói:

• 1 db jó nagy vöröshagyma
• 1 db jó nagy cukkini
• szalonna
• só, bors, fűszerek ízlés szerint, ja és persze fokhagyma
• 1/2 l tejszín

Kezdésként a szalonnát felkockázzuk és jól kisütjük a zsírját. Amikor kopogósra sült a szalonna, kivesszük és félre tesszük. A zsírjára rádobjuk a felkockázott vöröshagymát és üvegesre pirítjuk, majd jöhet hozzá a megmosott, de pucolatlan és apróra felkockázott cukkini is. Addig kevergetjük, amíg meg nem puhul a cukkini, miközben fűszerezzük és időnként pici víz hozzáadásával felgyorsíthatjuk a puhulás folyamatát. Amikor ezzel elkészülünk, neki megyünk botmixerrel és teljesen pépesre mixeljük. Felöntjük tejszínnel és annyi vízzel, hogy a számunkra szimpatikus sűrűséget elérjük. Addig melegítjük, míg forr egyet, majd lekapcsoljuk a gázt alatta. A szalonna darabokkal tálaljuk, és hát jöhet rá a sajt is, és nem utolsósorban, egyétek pirítóssal. Nálunk a gyerekek nagyon bírják az ilyen leveseket. Nem mondom, hogy hatalmasat durran, mert hasonló séma alapján készül jó néhány krémleves, de azok nálunk mind nagy szeretettel vannak üdvözölve.

Második fogás: Fincsi fincsi

• 15 dkg cukor
• 4 tojás
• 12 dkg cukor
• 1 l tej
• vaníliás cukor
• 20 dkg mák+cukor - én a következő aránnyal dolgozom - 3 ek. mák/ 1 ek. porcukor -

A tojások sárgáját és fehérjét külön leverjük. A fehérjét kemény habbá verjük, a cukor folyamatos hozzáadásával. Amikor eddig eljutottunk, adjunk hozzá egy tojás sárgáját, és a lisztet, majd ügyelve, hogy a lehető legkevésbé törjük meg a habot, vegyítsük össze. Közben a vaníliás cukorral felforraljuk a tejet, és bele szaggatjuk a tésztánkat apránként, pont, mintha madár tej habot készítenénk. Ki is vesszük és szűrőbe tesszük, hogy lecsorogjon róla a felesleges tej. Közben a megmaradt 3 tojás sárgáját kikeverjük ízlés szerint cukorral, és vaníliás cukorral, és kb. 2 tk. keményítővel meg egy pici hideg tejjel. Erre helyezzük a szűrőt, ide a lecsöpögő tej, nyugodtan mehet. Amikor az összes tésztánkkal elkészültünk, akkor a cukros mákkeverékkel megszórunk egy előre kivajazott tepsit és ráhalmozzuk a laskáinkat, majd jól megszórjuk megint a mákos cukros keverékkel. Na, ekkor mehet a sütőbe, és már nincs más hátra, mint hogy össze süssük az egészet.

Eközben a már előre elő készített tojásos egyvelegre rászűrjük a megmaradt forralt tejet, amelyben a laskákat kifőzzük, és krémet, sodót főzünk belőle. Ezzel jól meglocsoljuk az elkészült fincsi fincsinket. Hát, erre sem panaszkodtak a gyerekek! Mák rajongóknak mint mi, kifejezetten tetszhet a recept.

Ma voltunk a gyerekekkel a piacon. Persze őket egyetlen dolog érdekelte, hogy megkeressük a nénit, aki apró autókat meg babákat árul. Tényleg filléres árért. Rá is vettek,  vettem nekik 1-1 apróságot. Fejenként 50,-Ft-ot költöttem. Közben más értelme is volt a piaclátogatásnak. Főzni való kukoricát vettünk. Szám szerint 7 darabot 200,-Ft-ért, amiből az egyik félig beteg volt, de a menthető részeket mentettem. Délután megfőztem őket, és felváltva kiáltottunk fel: - Hú, de finom édes ez a kukorica! Én még ilyen édeset nem is ettem! Magyarul, elképesztően finom volt. Amikor kifőtt, gyorsan alufóliába szedtem, de előtte szigorúan sóztam - + csomagoltam még + sót, ha valakinek hiányérzete lenne -, majd felpattantunk a biciklinkre, és letekertünk a Maros partra, kizárólag azért, hogy a kukoricákat ott fogyasszuk el!

cukkinis spagóóóóóóóó, tortilla, lasagne

A múltkori frittatához csak egyetlen cukkinit használtam el, időszerűvé vált a másik felhasználása is, mielőtt megromlana. Inkább csak ötlet adónak hoztam ezt a tésztát, mint sem azt gondolnám, hogy újat tudnék mutatni, és hát emlékeztető nekem, ha kifogynék az ötletekből, hogy mit főzzek. Bevált, szóval máskor is jöhet, ráadásul baromi gyors és nem utolsó sorban, finom.

• 1 hagyma
• 1 cukkini
• kis darab szalonna
• 1/2 l. tejszín
• só, bors, fokhagyma

A szalonnát apróra vágjuk majd kisütjük a zsírját. A szalonnákat kiszedjük és félre tesszük. A zsírjában megpirítjuk a hagymát és a megmosott, csíkokra vágott cukkiniket. Közben sózzuk, borsozzuk és adunk hozzá jócskán fokhagymát is, miután össze zúztuk. Amikor a cukkini megpuhult, nyakon öntjük a tejszínnel, egyet rottyan és kész. Tésztára halmozzuk, és a végén sajttal megszórjuk.

tortilla: - Ildikótól kölcsönöztem

• 60dkg búzaliszt
• 25dkg kukoricaliszt
• 2 ek olaj
• 1 ek só
• 4 dl víz

Hiába lótottam kukoricaliszt után, nem találtam sehol, ezért vettem kukorica darát, és azzal próbálkoztam, miután kávédarálóval megdaráltam. Már amennyire sikerült. Egyébként a liszteket össze kell keverni és a sót is hozzá adni, ezután jön a víz és olaj. A hozzávalókat jól össze dolgozzuk és cuki kis gömböt formázunk belőle. Ezután pici gömböket szaggatunk, és nagyon vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán. Ezután zsiradék nélkül palacsinta sütőben megsütjük őket. Majd gondosan ügyeljünk arra, hogy azonnal jól zárható edénybe helyezzük a kisült tortillákat, - fedővel lezárva -, hogy a tészta ne tudjon kiszáradni, különben úgy jártok mint én, és nem lehet majd felcsavarni, csupán törni, mint bármilyen száraz tésztát.Szerintem ízlés dolga, hogy ki mivel tölti meg, én darált húst készítettem hozzá jól megfűszerezve és átsütve. A tortillára szerencsés valamilyen kedvelt kencét kenni, majd jöhet a hús és a felcsavarás, pont mint a palacsintánál. Zöldségek bármilyen mennyiségben nagyon passzol hozzá.

Lasagne - tortillából:

 Mint ahogyan az előzőekben ismertettem, az én tortilláim kiszáradtak és töredeztek. A klasszikus módon való fogyasztás élvezhetetlenné vált, kidobálni viszont vétek lett volna. Törtem a fejem, törtem, mire jött a fenomenális ötlet, csináljunk belőle lasagnet. Pontosan úgy készítettem el, mint ahogyan lasagne tésztából szoktam. Ez a mi első számú kedvencünk.

Az előző nap a tortillához készített fűszeres darált húsból is maradt, és így az is újra felhasználásra került. A tepsi alját végig raktam tortilla lapokkal, majd bőségesen meglocsoltam besamell mártással: - olajon 1-2 fej hagymát, karikára vágva üvegesre pirítottam, majd 1-2 ek. liszttel megszórtam, és a lisztet is picit megpirítottam, majd felengedtem tejjel, sóztam és borsoztam és sűrűre főztem. Amikor a mártás a megfelelő sűrűséget elérte, szerecsendióval megszórtam. 

Tehát vissza a lasagnéhoz. Miután megkentem a tortilla lapokat a mártással, megszórtam a darált húsos keverékkel, majd jöhetett a következő lap. Így váltogattam addig, amíg minden el nem fogyott. Az utolsó réteg tetejére hagyni kell mártást, és jó vastagon megkenni, majd megszórni sajttal. És már mehet is a sütőbe. Esküszöm jobb, lett mint ha lasagne tésztából készült volna.

madártej fagyi és kekszek minden mennyiségben

Ezzel a bejegyzéssel több legyet ütök majd egy csapásra. A gyerekek születésnapjáig visszamenőleg van elmaradásom. Fagyi is készült akkor, ami eddigi életem, de leginkább az általam készített fagyik közül a leg kategória csúcsa volt. A mai napig tartogattunk 3 gombócnyit belőle, amit ma a gyerekek meg is ettek. És hozok ma még kétfajta keksz receptet is, de elsőként következzen az isteni madártej fagyi!

Hozzávalók:

• 3 dl tej
• 2 dl tejszín
• 4 tojás sárgája
• 25 dkg cukor
• vanília esszencia

Tisztában vagyok vele, hogy minden valamit is magára adó főzni tudó lélek pont nem így készíti a tojásos, tejes, össze melegítős cuccokat, de én csak így vagyok rá képes. Szóval, elsőként a 4 tojás sárgáját elkevertem a cukorral, vanília esszenciával, majd apránként felengedtem a tejjel és tejszínnel. Amikor felforrt, de csak egyet rottyan állapotról beszélek, lekapcsoljuk a gázt, és hagyjuk kihűlni az ínycsiklandóan csábító keveréket. Ha kihűlt, jöhet a fagyasztás. De figyelem, az elején, amikor a széleinél el kezd dermedni, előkapjuk a mélyhűtőből, és kézi mixerrel fehéredésig verjük. Amikor krémes, habos masszát kapunk, elégedetten vissza tehetjük a mélyhűtőnkbe. Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint várunk a csodás eredményre!

A fagyi mellett kekszet láthattok. Ezt a kekszet ma készítettem. Igazából süteményalapból, ami egy jó kis süti alapját képezte volna, ám de jól elszámoltam magam az idővel, így gyors módosítás t követően, lapos kis köröket helyeztem egy sütőpapíros tepsire. Ez a mai keksz rövid története. 

• 1/2 bögre cukor
• 3/4 kocka margarin
• 1 tojás
• 1/2 tk. vanília esszencia
• 2 és fél bögre liszt
• csipet só
• 1/2 tk. szódabikarbóna
• fahéj

A száraz összetevőket, úgy mint liszt, só, szódabikarbóna, fahéj, össze kevertem. A margarint kissé fel melegítettem, és habosra kevertem a cukorral, tojással és esszenciával. Majd a két különböző állagú maszlagot is össze vegyítettem. Majd a fentebb ismertetett módon sütőpapíros lemezre helyeztem őket és 180C-ra előmelegített sütőben jó gyorsan megsütöttem. Most kifejezetten ügyeltem arra, hogy ne süssem túl a kekszeket. Az eredmény pedig az lett, hogy a Nádja nosztalgiázva, semmibe meredő tekintettel kijelentette, hogy a tegnap előtti kőkeményre szárított kekszek, egyel jobban ízlettek. Na, ennyit erről!
 

És még egy keksz. Ezt a kekszet is az abszolút hiány szülte. Vágyakozás az édesre és kekszekre. Egy biztos, ürességtől kongó spájz esetén, mentőöv az éhhalál ellen. Szóval, nem volt más itthon, mint némi liszt, egy kis cukor, szódabikarbóna, sütőpor, fahéj, tejföl és zsír. Ennyi.

• 2 bögre liszt
• 1 tk. sütőpor
• 4 ek. cukor
• csipet só
• fahéj
• 1 bögre teföl
• zsír

A szokásos metódus. Száraz összetevőket összekeverjük, majd a nedves összetevők hozzá adásával kellemes állagú tésztát kapunk. Lapos kis köröket készítek a két kezemmel, és sütőpapíros tepsire helyezem, majd betolom a már 180C-ra előmelegített sütőmbe- Ízlés dolga, ki hogy szereti a keksz féleségeket. Mi a ropogósakra esküszünk. De elismerem a mostani sütési idő némileg eltúlzott lett, alig tudtuk elharapni őket, mégis percek alatt fogytak el. Még Kócos - kutya - is megküzdött a keksszel, de a végén mint egy morzsa porszívó, az utolsó morzsát is eltüntette. 

Ildikóék nálunk voltak. Miattuk is akartam valamit készíteni, hogy legyen mivel megkínálni őket. Hát a semmiből egészen tipikus esete. Eldumáltuk, túl sütöttük, és jött a hülyeség. Kékre pingált lábujj körmök, 

fénykép, és ötlet. Hirdessünk játékot. Játék, amit vélhetőleg nem vesz majd senki komolyan. Nyeremény, ezek a kőkeményre sütött édes kis kekszek. A játék holnap estig tart, ha valaki lenne még annyira jó humorú cuki kis kótyagos bolondos, hogy szeretne bekapcsolódni, irány Ildikóhoz a játék részleteiért.

"bolond lyukból bolond szél fúj"

málnaleves

az ott a leves közepében egy csepp málnalekvár ala farkasévi

Kicsit félek ugyan a "haragotoktól", de úgy tűnik tényleg képtelen vagyok újat mutatni. Persze, már megint málna. Könnyelmű ígéret talán, de megígérem, ha túlélitek a mai málna  kalandtúrát is, legközelebb megpróbálkozom valami málnamentes bejegyzéssel. Málnaleves még a napokból. Tavaly csináltam életemben először, és bár az íze verhetetlen volt, nem örvendett túl nagy népszerűségnek. Elfogyasztása ugyanis nem állt másból, mint a szinte elképzelhetetlenül zavaró, éles-szúrós kis málnamagok kiköpködéséből. A családom jelezte, udvariasnak cseppet sem nevezhető módon, hogy a leves ezen formában való ismételt tálalásától mentesítsem őket. Idén megint málna. És persze megint leves. Okulva a tavalyi év népszerűtlenségéből, málnaszemek idén gondosan átpasszírozva, ügyelve a kellemetlenkedő kis magvak gondos megsemmisítéséről. Könnyed lazasággal jelentem, az idei év málnalevese isteni lett, bár kétségkívül a passzírozásnak köszönhetően sok értékes ízanyagtól vesztünk el, de legalább a férjem szívesen és élvezettel megette. Minő meglepő, a gyerekek továbbra sem. De mentségemre legyen mondva, egyáltalán nem utaznak gyümölcsös ételekben.

• Málnaleves - a pontosság igénye nélkül -:
• málna - ízlés szerint -
• cukor - ízlés szerint -
• tejszín kb. 2.5 - 3 dl
• tej kb.- 3 dl -
• vaníliaesszencia
• málnaszemek

Mint már az előzőekben említettem, a málnát szűrőn - azon a szűrőn, amin keresztül emlékszem Anyukám kislány koromban a kakaót szűrte át nekem - a málnát át passzírozom, ezzel biztosítva, hogy minden egyes málnaszem megátalkodott magjától megszabaduljunk. Amikor ezzel megvagyok, az így nyert csodás színű és ízű málna szüredéket cukorral jól elpépesítem, magyarul botmixerrel szét csapatom. Jöhet hozzá a hideg tejszín és málna, na és persze a vanília, ha már hideg legyen kövér, bár a citromot a hozzávalóknál nem említettem, én bizony facsarok hozzá egy kis citromot. is. Ezek adják a leves alapját, lét a lében, amit azután gazdagíthatunk málna szemekkel, mézzel megcsorgatva, tejszínhabbal, ilyen olyan magvakkal - mandulaforgáccsal, és a csúcsok ne továbbjaként vanília fagylalttal. Persze szigorúan házival. Zárul mára Évi málnás recepttára. Jó étvágyat!!!

Spárgakrém leves

A spárgával is csak mostanában ismerkedem. Évek óta nézegettem, de sosem volt hozzá elég bátorságom. A gyerekek miatt sem. Fél kilós kiszerelésben találtam az egyik hiperszuper marketben, zöldet és fehéret is. Vettem mindkettőből, és készítettem belőlük két merőben különböző ételt. A zöld kifejezett elutasítást váltott ki itthon. De azt hiszem én szúrtam el. Nem készítettem elő elég gondosan. Csak mert hajlamos vagyok jó tanácsokat elengedni a fülem mellett. És mert imádok kockáztatva a saját fejem után menni, ami aztán időnként katasztrofális végkifejlettel jár. Ezek után már az is nagy eredmény volt, hogy a többiek rábólintottak a következő spárgás felvonásra, így történt, hogy bele vághattam a fehér spárga elkészítési projektjébe. Semmi varia, taka-vaka, egyszerűen csak spárgakrémleves. Engedélyem csak erre volt. Nem kutattam az interneten. Gondolom mindenki hasonlóan készíti. Csak azt tudtam, hogy én, aki imádom a fűszeres ételeket, most valami egyszerű, letisztult ízvilágra vágyom. Így került a levesbe csupán só és bors és sok-sok citromlé.

Hozzávalók: - minden csak körülbelüli mértékben megjelölve -

50 dkg fehér spárga

1 fej vörös hagyma

só, bors

500 ml tejszín

citrom leve

A sikertelen zöld spárgás bepróbálkozás után szigorúan megpucolt/tattam/ a spárgákat, miután megpróbáltam eltávolítani a nem használható fás részeket. Ahol törik, jelzés értékű, az alsó letört rész kukát kíván. Ezután kisebb darabkákra vágtam őket és félre tettem addig, míg a hagymát pucolás után meg nem dinszteltem. Amikor a hagyma elkészült, hozzáadtam a spárgát, és így együtt tovább dinszteltem. Pár perccel később felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, majd sóztam, borsóztam és folyamatosan ízesítettem a citrom hozzáadott levével, addig, míg el nem értem a kívánt ízt. Addig főztem, amíg a spárga meg nem puhult, majd elő a botmixert és össze turmixoltam az egészet. Amikor egynemű folyadékot kaptam, vissza helyeztem a tűzhelyre, újra forraltam, és hozzáadtam a tejszínt is, és még egyszer utoljára összeforraltam az egészet.
Közben kenyeret pirítottam, úgy, hogy a kenyér egyik oldalára sajtot olvasztottam. Az ilyen jellegű krémleveseket sajtos pirítóssal szeretjük mi. Szipi-szupi kis leves. Még a Borisznak is tetszett. 

a spárgaleves miatt ilyen boldog

Kakaós piskótatekercs túrókrémmel és eperrel

Nem nagyon járunk a Lidl-be. Elmondom, mi az oka. A férjem. 

a boltot nem, de a fagyit bírja

Aki valamiért, a bolttal szemben nem bír túlzottan erős szimpátiával. Ezért, ha valamit kinézek, rendszerint Anyukám szerzi be. Szegény. Ő cipekszik nekünk, bicajjal. Persze szeret, ezért szívesen megteszi. Kinéztem a katalógusban egy pici vödrös túrókrémet, amit nem ismertem. Valamiért azt hittem, hogy ez valami ínycsiklandóan finom, aromás, vaníliás édes túrókrém lesz. Hogy miért? Ne kérdezzétek. Hát nem volt sem vaníliás, sem édes, viszont krémes. Aktuálissá vált a felhasználása, az ötletet Marcsitól csakliztam el. Elmentünk hozzájuk, hogy az én csúcs és szuper állatorvos férjem beoltsa az új házi kedvenc Bertuskát, és akkor Marcsi, úgy mesélt az ő mascarponés epres piskótatekercséről, hogy nem győztem nyelni a nyálam, nem úgy az időben érkezettek, akik mind egy morzsáig felfalták az egészet. Az én sütimben nem került sem mascarpone, sem fehér csokoládé, került viszont bele túrókrém és eper. Igen, a kakaós piskótatekercsbe. A piskótát 6 tojásból sütöttem.

• 6 tojás
• 6 ek. cukor
• 1-2 ek. kakaó
• 5 ek. liszt

Normál esetben a lisztből is 6 ek-al teszek, de mivel kakaó is került a tésztába, ezért picivel csökkentettem a liszt mennyiségét. Tudom, hogy ezerféleképpen lehet piskótát sütni. Azt hiszem, a piskótára tényleg igaz, hogy ahány ház, annyi szokás. Talán nem leplek meg benneteket, hogy tudatosan ragaszkodom ahhoz, amit Anyukámtól tanultam. Kipróbálhatnék ennél  a receptnél beváltabb és habosabb, babosabb recepttippeket. De nekem ez a legfinomabb, mert Anyukám is mindig így készítette nekünk, és talán már kiderült, hogy Anyukámat szeretem. És a piskótát is, amit nekünk süt. Az meg megint más kérdés, hogy a férjem szerint Anyakomplexusom van. Szerintem meg egyszerűen csak úgy viselkedem, ahogy szeretető Anya-lány kapcsolatban emberek szoktak. Na, de hogy vissza kanyarodjak a lényegre. A tojások sárgáját csodás habosra keverem a cukrok nagyobbik hányadával, és persze a kakaó porral. Ha ezzel elkészültem, felverem a tojások fehérjét, amit hozzáadók a tojások sárgájához, majd jöhet a liszt is, és finoman az egészet össze kafinyoltam. Ezután egy viszonylag nagyobb kizsírozott és kilisztezett tepsibe öntjük, majd 170C-ra előmelegített sütőben viszonylag rövid idő alatt megsütjük. Amikor megsült, nedves konyharuhára borítjuk és szépen felcsavarjuk. Innentől kezdve már könnyű dolgunk lesz a tekercsünkkel.

Na és a krém:

• 1 vödör Lidl-s túrókrém
• ízlés szerinti mennyiségben porcukor
• pici citrom lé
• 2 dl tejszín
• habfixáló

Szóval a túrókrémet elkevertem a cukorral és citromlevével. Aztán felvertem a tejszínt pici cukorral és a habfixálóval, majd a kész habot a túrókrémhez kevertem. Ezt a masszát kentem a piskótalapra, majd végig pakoltam eperrel, és feltekertem tekercsnek. Ezután jól elkentem egy kis krémmel, villával össze karmizsoltam, mert azt gondoltam, hogy ettől nagyon dizájnos lesz, hát mit mondjak, annyira lett dizájnos, mint amennyire az én kezeim közül kikerült sütik dizájnosak lehetnek. Aztán reszeltem rá  csokit, és nyomtam rá egy csúcs habot, aztán jött az eper, megint hab, megint eper.......................

Szóval a sütit a sürgető felhasználási kényszer szülte, az ötletet Marcsi sugallta, és én pedig két legyet ütöttem egy csapásra, mert a a család is boldog volt, és a tesómnak is küldhettem belőle a szülinapjára. Igaz, hogy szülinapja a tesómnak, csak vasárnap lesz!!! Ja, és a túrós dolgokért kifejezetten nem rajong. Hú, lehet, hogy kibabrálásnak vette???

dávid torta

Ünnep volt nálunk tegnap. Születésnap! Borisz nem volt tekintettel senkire, és semmire, ünnepre és ünnepeltre egyaránt nem. Jó korán, elsőként ébresztette a szülinapos Apukáját. 

a kisebbik ébresztette a nagyobbikat, nagyobbik akkor nem mosolygott így

"Jól" indult a nagy nap hát. A magam nevében biztosan állíthatom, hogy ahogy telik az idő, engem ezzel összefüggésben egyenes arányban hagy hidegen a "Nagy Nap". Az emberben azt hiszem öntudatlanul várakozás van, vajon eszébe jut e a többieknek, vajon kapok e ajándékot, és ha igen mit, lesz e tortám. Azt hiszem hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a homlokunkra van írva a nagy esemény, és ezért az egész napunk felhőtlenül önfeledt szárnyalás lesz. Valójában meg nem történik semmi különös. Ha csak nem az, hogy csupa szülinaphoz nem illő és méltó eseménysorozat bombáz le bennünket. "Egészen meglepő " módon nálunk sem volt ez másképp. A kora reggeli nehézkes ébredés után Apa ajándékba kapott egy bűn rossz kölyköt Borisz személyében, aki úgy tűnt, egész nap mesteri módon tört borsot az orrunk alá. Mire nagy nehezen elindultunk a városba az aktuális dolgok elintézésére, a Nádja alakítása következett. Hányingere lett. Egy olyan játékeszközt használt, aminek túlzásba vitt használata hasonló hatásokat képes elérni, mint a körhintázás.Felfordult a gyomra, és ettől igen hisztérikussá vált. Így jobbnak láttuk gyorsan hazafelé venni az utunkat. Nem lakunk kocsival 5 percnél többre a városközponttól, de úgy tűnt hazáig sem jutunk el hányás nélkül. Haza értünk és otthon hamarosan a hányás is. Aztán a következő is. És ekkor már elkezdtünk gyanakodni, hogy talán még sem pusztán egy szimpla kis gyomorfelfordulásról van szó. Így a szülinapi ebéd a piros lavor társaságában telt. A kezdeti bosszankodás után, még röhögni is tudtunk. Hát igen, élni és ünnepelni tudni kell. Megadtuk a módját megint! Estére a Nádja már be is lázasodott, evésre gondolni sem tudott. A szülinapi torta és köszöntés mégsem maradt el, csak most nem önfeledt vidámság kísérte.

"Tudunk ám élni, ugye? Mi így ünneplünk!"

Dávid torta:

díszbe öltöztetve, amennyire Farkas Évi képes

 Apa kedvenc tortája. Az Anyukája szoktatta rá, erre az irgalmatlanul finom, de elég sok munkával járó nyalánkságra. Közös pályafutásunk során  a mostani alkalommal készítettem én először el. Mivel nem tudtak most eljönni Erzsike mamáék, nekem kellett megcsinálni, pedig Isten ments, semmiképpen nem szerettem volna elvenni Erzsike mama kenyerét.Őszintén szólva tartottam a kudarctól is, de most is bebizonyosodott, hogy bátraké a szerencse! Ha arra adnátok a fejeteket hogy megcsináljátok, akkor kövessétek a receptben leírtakat, mert én megint eltértem, és a végeredmény ugyan jó lett, de sok aggódással járt, kérlek kíméljétek magatokat meg tőle.

Diós és mákos piskótát kell sütni, először jöjjenek a hozzávalók:

5 tojás - én 8-ból csináltam -

10 dkg cukor

8 dkg liszt

6 dkg darált mák

6 dkg darált dió

A tojások sárgáját a cukor felével jól kikavarjuk. A többi cukorral felverjük a tojások fehérjét, majd a két masszát összeforgatjuk, ezután rá szórjuk a lisztet és vigyázva összedolgozzuk. Majd elfelezzük a masszát és az egyik felébe bele szórjuk a diót, a másikba pedig a mákot. Kizsírozott, lisztezett tepsibe öntjük az egyik felébe a diós, a másik felébe pedig a mákos masszát. 180C-os előmelegített sütőben megsütjük.

Linzer alap:

6 dkg vaj

9 dkg liszt

3 dkg cukor

fél narancs szirupban megfőzött héja - ettől eltekintettem lustasági okok miatt -

A hozzávalókat jól össze dolgozzuk, kinyújtjuk kör alakúra olyan méretre, mint amekkora a torta alja lesz. Miután kivettük a piskótát a sütőből, betoljuk a helyére és kb. 12 perc alatt készre sütjük.

Krém:

2 közepes narancs - én 4 db mandarinnal csináltam -

4.5 dl tej

12 dkg cukor

1.5 csomag vaníliás pudingpor

20 dkg vaj

10 dkg darált mák

10 dkg darált dió

A narancsokat meghámozzuk majd gerezdenként leszedjük a hártyákat is róluk és apróra vágjuk. A pudingport a szokásos módon elkészítjük, majd 3 részre osztjuk. Az elsőbe rakjuk a mákot és a 7 dkg vajat, a másodikba a diót és a másik 7 dkg vajat, a harmadikba pedig a narancshús kerül. Ebből bő két kanálnyit kiveszünk és a maradékot elkeverjük a maradék vajjal és félre tesszük a torta díszítésére. A piskótákat hosszában 4 csíkra vágjuk, majd a diósat a diós krémmel, a mákosat pedig a mákossal megkenjük, majd hűtőbe tesszük, hogy dermedjen. Ezután egy gömbölyű aljú üvegtálat alufóliával kibélelünk - persze ezt én elfelejtettem -. Majd a már hűtőbe tett süi csíkokat 2x2 cm-es kockára felvágjuk és szépen belerakosgatjuk felváltva a tálba.

Töltelék:

6 dl tejszín

8 lap zselatin - én 2 cs. habfixálóval készítettem  helyette -

A recept szerint a felvert tejszínt összeforgatjuk a vaj nélküli félretett narancsos krémmel. Én csak a fele tejszínt vertem fel és kevertem össze a krémmel. Ha valaki zselatinlappal csinálja, akkor hideg vízbe áztatjuk a lapokat, és ha meglágyult a zselatin, a vizet leöntjük róla és kissé kinyomkodjuk, majd kis lángon kevergetve feloldjuk. Először kicsi tejszínhabbal simára dolgozzuk, majd a többi tejszínhabhoz forgatjuk. A lerakott sütikockák tetejét megkenjük ezzel a narancsos, tejszínes krémmel, mielőtt rápakolnánk a következő réteget. Az omlós tésztát megkenjük lekvárral és ráborítjuk a többi tetejére, majd zsupsz, mehet be a hűtőbe. Minél tovább dermed, annál jobb. Tálalás előtt tálcára borítjuk, lehúzzuk róla a papírt, már aki, mert ugyebár én elfelejtettem a papírt, és a recept szerint a félre tett vajas krémmel bevonjuk a tortánkat, és csokiforgáccsal megszórjuk.

itt még pucéran

Ahogy írtam, én csak a tejszín felét vertem fel 1 cs. habfixálóval, és össze forgattam az összes narancskrémmel, és berétegeztem a sütikockák közé. Miután a hűtőben dermesztettem és tálcára borítottam, felvertem a tejszín másik felét is egy újabb csomag habfixálóval és ezzel díszítettem a tortát.

hú, de fini..........

Nagyon klassz torta. Jól is néz ki, már ha nem lesz túl folyós a krém és emiatt nem lesz kanalas cucc belőle, és mondhatom állati finom. Kicsit macerás, de ha okosan szervezzük, nem is olyan vészes. Szerintem Karácsonyra is nagyon meg állja a helyét. Ezért is loholtam, hogy gyorsan feltegyem a blogra, hátha valakinek kedve szottyan és megcsinálja Karácsonyi tortának!

Boldog Szülinapot Drágám! hibbant egy nap volt, ugye?

Tejszínes-Narancsos sajtkrém torta

Tegnap írtam bejegyzést. Arról a töltött káposztáról, amit életemben először készítettem el, és Anyukámtól tanultam. Állati jól sikerült, megkockáztatom, hogy pont annyira mint az Anyukámé. A töltött káposzta olyasmi számomra, mint a beigli. Jó pár helyen volt már szerencsém megkóstolni. És ahány helyen ettem, annyi féle volt. Volt, ahol kifejezetten tájjellegűre készítették, pl. szabolcsi töltött káposzta, volt ahol nagyok voltak a gombócok, volt, ahol sok pici, volt ahol édeskés volt, és volt ahol alig volt szaftja. Én az Anyukáméra esküszöm, ami maga a tökély. Gazdag, dús, szaftos, és egyszerűen megunhatatlan, jó sok tejföllel, és isteni puha kenyérrel maga a mennyország. Amikor tegnap megírtam a bejegyzést, és éppen csatolni szerettem volna az igen csak rondára sikerült fényképet mellé, ami alapján nehéz lett volna elhinni, milyen mennyei ez az étel, abban a pillanatban fagyott le a rendszer és szállt el tőlem nagyon messzire minden, amit írtam. Állatira berágtam, és fordítottam hátat gondolkodás nélkül a gépnek. 

Ma újult erővel ülök ide és jegyzem le annak a tortának a receptjét, amit a mai ebédhez készítettem. Nem volt semmilyen apropó azonkívül, hogy imádok sütni, és még annál is jobban enni, na meg, hogy kimaradt 4 db tojás sárgája, és kb. 1-1.5 dl tejszín. Tegnap este összeállítottam egy kis linzertésztát,a hűtő hidege úgy sem árthat neki, és reggel találtam ki, hogyan állítsam össze hozzá a krémet.

Tészta:

mivel nem találtam itthon egyetlen porszem fehér lisztet sem, ezért kb. fele-fele arányban rozslisztből és tönkölybúza lisztből készült a tészta. Arányok 3-2-1 azaz, mivel pici adagra volt szükségem egy kb. 24 cm átmérőjű kerek tortaformához, max. 20 dkg lisztet, 10 dkg vajat és 5 dkg cukrot és pici sütőport gyúrtam össze. Reggel ezzel a tésztával kibéleltem a tepsit és picit betettem a 180C-re előmelegített sütőbe.

Krém:

elöljáróban had jegyezzem meg, hogy nem tudok pontos adatokat mondani, csupán megközelítőleg, mert mindent csak össze dobáltam érzéssel, és annak függvényében, mi állt a rendelkezésemre, és milyen mennyiségben.

4 tojás sárgája

cukor kb. 15 dkg

vanília - ki hogy szereti, aroma, esszencia, kivonat vagy eredeti -

2 ek. kukoricaliszt

1 narancs héja és leve

kb. 30-35 dkg natúr sajtkrém

A fent leírtakat elkevertem és felfőztem sűrűsödésig. Majd ezután kevertem hozzá a natúr sajtkrémeket. Ezután az 1-1.5dl tejszínt pici cukorral jól felvertem, majd a már kihűlt - én nem tudtam addig várni, amíg teljesen kihűl - tojásos narancsos krémmel óvatosan elkevergetem. Mire mindezzel megvoltam, a tészta már elősülögetett, vagyis jöhetett a krém rá, majd vissza toltam a sütőbe. Kb. még 25 percig sütöttem, persze fogalmam sem volt, hogy vajon a tésztát megégettem e vagy sem, és azt sem, hogy jól átsült e. Nem égettem meg, és át is sült, és még finom is lett. Nem tudtam, hogy a felvert tejszínes krém, hogyan fog viselkedni a sütőben, de soha többé nem fogok tartani tőle, mert gond nélkül ment minden.

Csokis keksz

Keksz mindig, minden mennyiségben jöhet. Keksz jó, mert mindig jól jön egy kis édesség a háznál. Rossz, mert úgy érzem nem tudok eleget csinálni belőle, mindig oltári hamar kiürül a kekszes doboz. Tegnap sütöttem ezeket a kekszeket. Prózai, de szívből jövő apropója volt az ötletnek. Kriszti bartánőm a kisfiával meglátogatott bennünket. Nagyon is jól tudom, hogy Peti nincs oda az édességekért, de valami finom pogácsa sütéséhez nagyon kevés lett volna az idő. Az más kérdés, hogy végül akkora parádé alakult ki a keksz sütésem körül, hogy Krisztiék végül is anélkül távoztak, hogy akár egy falatot is tudtak volna enni belőle. Találtam egy receptet, aminek az elkészítéséhez anélkül fogtam bele, hogy végig olvastam volna a receptet. Amikor az összállítás 1/3-nál tartottam derült ki, hogy a recept, lisztet egyáltalán nem szánt a kekszhez. Én meg annyira vágytam rá, hogy legyen benne, hogy bátran tettem hozzá bőven, mert elképzelhetetlennek tűnt,  hogy bármi gondot okoznék ezzel. Hát igen, a gondot nem is a liszt okozta.

Hozzávalók:

1-1.5 dl tejszín

20 dkg csokoládé

10 dkg cukor

25 dkg margarin

rum, vaníliáscukor, pici sütőpor

és liszt, amennyit felvesz - kb. 35 dkg -.

Úgy kezdjük, hogy felforraljuk a tejszínt és beletördeljük a csokoládét, bele tesszük a cukrot, vaníliás cukrot, rumot és a margarint is, és addig főzzük, míg egynemű nem lesz. Kicsit várunk, hogy hűljön, és amikor már sűrűsödik, bele szórjuk a lisztet és sütőport is. Nem nyújtható sűrűségű, de nem is folyós tésztát kapunk. Eddig eljutottam, amikor rájöttem, hogy egyáltalán semmilyen kekszcsináló szerkentyűm nincs. Még mindig nincs. De most elküldöm az univerzumba a kívánságom, és mivel nagyon akarom, erősen vágyom rá, biztosan hamarosan valahogyan bevonzom. Azt mondják, működik ez a technika. Meglátjuk, majd beszámolok. Anyukámnak viszont van. Átszaladt érte a férjem, és már jöhetett is a nagy neki futás, betölteni a tésztát a szerkentyűbe, hogy gyönyörű kis kekszek születhessenek. Bele is került a tészta, de számtalan ponton véreztem el, mert se az alját, sem a tetejét nem tudtam össze szerelni, és még csak azt sem értettem, ezt a szerkezetet hogyan hagyhatják el olyan csodás kekszek. Hiába kértem Anyukámtól telefonos segítséget, a műszaki képességeim hiánya olyan tátongó méreteket öltött, hogy azonnal felajánlotta a személyes segítséget, talán mert tudta, még akkor is hamarabb végzünk, ha neki kell eljönnie hozzánk. Egyetlen fokkal ment jobban a dolog, mert bár Ő tudja, hogyan kell össze szerelni a gépet, úgy tűnt, lassan végleg beadja az unalmast. Már mint a kekszcsináló szerkentyű. Mire az első adagot a sütőbe tudtam tenni, Krisztiék már elindultak haza. 180C-os sütőbe tettem és jelentem túlsütöttem őket. Nem kell neki túl sok idő. Így is finomak lettek, de azt hiszem, ha hamarabb vettem volna ki őket, nem lettek volna ilyen harsogós, fogtörő keménységűek.  A gyerekeknek kivételesen nagyon ízlet, nem szegte kedvüket, hogy kicsit ropogósra sütöttem.

tárkonyos, tejszínes csirkeragu leves

Olyan finom, de tényleg, hogy legszívesebben állandóan ezt a levest lefetyelném. Nádja félre tolta és köszönte szépen nem kérte. Mentségemre legyen mondva, hogy Ő ebédel az oviban, szóval azzal nyugtattam magam, hogy nem éhes. Borisz viszont előszeretettel ette - de az is lehet, hogy ezt elősegítette az apukája által felajánlott cukormotiváció, abban az esetben, ha szépen ebédel.

Hozzávalók:

hagyma - 1 fej

csirkemell - 30-40 dkg

gyökér, répa, petrezselyem 1-1 szál + bármilyen zöldségféle jöhet bele

tárkony, só, bors, citromlé

tejszín

A hagymát felkockázzuk és olajon megfonnyasztjuk. Amíg elkészül, a csirkehúst felkockázzuk, és amikor a hagyma elkészül, rádobjuk a husikat és addig kevergetjük, míg a hús kifehéredik. A megpucolt zöldségeket is is bele tesszük a fazékba, és felengedjük az egészet vízzel. Beleszórjuk a fűszereket is és várunk, hogy minden megpuhuljon. Tejföllel is be lehet habarni a levest, vagy rántást is lehet csinálni, én most csak szimplán tejszínnel készítettem. Amikor minden megpuhult, összerottyantottam a tejszínnel az egészet, és a citromból kifacsart levél ízesítettem, ezt  mindenki egyéni ízlésének megfelelően tegye.

Majd elfelejtettem, hogy mielőtt ráöntöttem volna a tejszínt a levesre, csipetkét szagattam bele, és csak mikor néhány perc alatt az is megfőtt, öntöttem fel tejszínnel. Amikor több időm van, és több hozzávaló itthon, akkor a csipetkét is szoktam ízesíteni, bármilyen fűszerrel.

Borisz addig erőszakoskodott, míg az ütött-kopott autója is felkerült a fényképre

Hála mára

Amikor ma mentem a Nádjáért az oviba, az egyik ovónénije azt mesélte a Nádjáról, hogy hihetetlenül rendes gyerek, és értelmes, és ........................... Szóval csupa nagybetűs dicséret. Az mondta, bár minden gyerek ilyen lenne. El sem merem hinni! Akkor ezek szerint valahol, mégis van látszata annak, hogy foglalkozunk vele! Egyébként, ha mérges is vagyok rá, azért büszke is, mégis csak a mi gyerekünk!

csokis a szája a mai nap kisangyalának

A csodálatos Pavlova torta

Először egy Ausztráliából haza költözött ismerőseinknél ettük ezt a habkönnyű csodát. Nem a látvány volt a megragadó, bár mi tagadás, az is roppantul szokatlan volt. Az első falat után  azonnal tudtam, szerelem első vérig, első kóstolósra, első látásra. El sem tudtam képzelni, hogy a torta állítólagos tésztája mi a csoda lehet. Nem voltam a toppon, ma már  tudom, mert rá lehetett jönni, hogy sok sok felvert tojásfehérje, pont  úgy nézett ki, mint a karácsonyfán csüngedező habcsókok.

Íme, itt a csodás Pavlola torta! 

Tudom, hogy nem szabad ilyen felülről fotózott ételképekkel büszkélkedni, de amikor ez a torta készült, fotózásból még felkészületlenebb voltam mint most. A torta alsó része, az a kissé tojáshéjj színűre karamellizálódott alap, majd erre jön szabadon variálható krém.  Lehetőségeink korlátlanok. Lehet belőle sok kis tortácskát sütni, vagy egyben egy nagyobbat . Az is ránk van bízva, hogy ki hány tojásból csinálja, egyszerűen csak figyelni kell az arányokra!

Szóval a torta: - induljunk ki 6 tojásból -

6 tojás fehérjére van szükségünk, amelybe belecsippentünk egy icipici sót. Többnyire porcukor ajánlott, de én olyan lusta disznó vagyok, hogy kristálycukorral mahinálok. Szóval elkezdem felverni a tojás fehérjéket, majd mikor olyan félkemény állapotot érek el, elkezdem bele kanalazni a kristálycukrot és folyamatosan verni tovább a tojásfehérjét - 6 tojáshoz, sacc per kb. olyan 25 dkg cukor dukál. Amikor gyönyörű, kemény, fényes, selymes habot kapunk, rá locsolunk egy teáskanál ecetet - nem tévesztés, ez komoly -, esetleg egy kis vanília aromát, mehet bele vaníliás cukor, és össz-vissz 1 evőkanál kukoricaliszt. Gyakran előfordul, hogy nincs itthon valami hozzávaló, de már félig benne vagyok, akkor gyorsan kitalálok valamit, és megpróbálok valami hasonlót bele zuttyantani. Kukoricaliszt helyett például szinte mindig kukoricadarával sütöttem, és így is tökéletes! Közben előmelegítem a sütőt 180C-ra. Egy jó nagy tepsire sütőpapírt fektetek, és megkenem olajjal. Kreativitásunkra bízva olyan formában kezdjük ráhalmozni a habot, amilyen formára vágyunk. A konzervatívak maradhatnak a köralakú tortaformánál. Fontos szabály, hogy a hab semmiképpen ne érjen semmihez, mert hozzá fog ragadni. Amikor betesszük a sütit a sütőben, azonnal vissza veszem a sütőt pár percre 140C-ra, majd pár perc múlva 100-ra, és csak szépen lassan szárítom, szárítom a tortát - olyan másfél óráig -. Ha kész, nyugodtan benn hagyhatjuk a tortát a sütőben, úgy hogy késélnyire nyitjuk a sütőajtót. Ha eltaláltuk a sütést, akkor a tészta külső része, gyönyörű, kérges, kemény és töredezik ha sokat piszkáljuk, a belső része viszont krémes, lágy.

Krém:

tejszínt pici cukorral elkezdjük felverni, és én szoktam bele rakni egy kis habfixálót is. Ha kész , ráhalmozzuk az isteni tojásfehérje alapra, reszelünk rá jó sok csokit, és megszórujuk bármilyen gyümölccsel, ami otthon van. Szerintem a legfinomabb málnával, eperrel. Amikor a fénykép készült, csak meggy volt itthon, azzal is nagyon jó volt!

Biztosíthatok róla mindenkit, hogy eddigi életem legpazarabb ízélménye ez a torta volt