merülés....

makói lány Duna partra ment. szép idő volt, őszi napsütés, de a part szeles.

Más a folyó, más mint a Maros. Van partja, nem meredek, és pici a víz a part mellett. Kavics is volt és kőnyelv, ami a folyóba benyúlt. És boldogság, mert a kőnyelv új távlatokat engedett a vízzel való megmérettetésben. És jött egy hosszú, hosszú hajó....

Férj, aki Apa is egyben, mint aki vissza nyerte identitását, most hogy újra Budapesten lehet, magyarázott, és magyarázott:

- Gyerekek, figyeljetek!!! Nézzétek a nagy hajó hogy vissza szívja a vizet...!

Néztük, néztük..... De azt nem mondta, hogy nem csak vissza szívja, de a folyó vissza is engedi, amit elvett. makói lány felkapta kisfiát, hogy ne merüljön térdig el a vízben. És közben érezte, az történik vele, mit máskor  látott már, de csak filmeken. A víz megnyalta a cipője talpát, majd nadrágja szárát, aztán egész cipője következett, és végződött boka fölött 10 centivel. November van, szép idő, napsütés. Cipőjét levette, kancsónyi vizet kiöntötte. Víztől csicsogó zoknijától megszabadult

és arra gondolt, milyen jó, hogy nincs is olyan hideg....

őszi szombat este

Össze gömbölyödni egy kád vízben, mint egy kismadár, aki fázik, ritka alkalom. Össze húzódni picire, amennyire csak lehet, behunyt szemmel, csendre vágyva. Meleg vizet engedni, percenként újra és újra, miközben ráz a hideg. Nem létezik becsukott ajtó, mióta gyerekeink vannak, sem Wc-n, sem fürdés közben. Fürödni luxus. Lukuluszi lakoma. Elnyújtózni a kádban, kényelmesen, nem törődni az idővel, leginkább őszbe hajló, ráérős estéken lehetséges. Behunyt szemmel, háttal az ajtónak, össze gömbölyödve. Meleg teára várva, férj által kiszolgálva, miközben hangos, befogadható zene dübörög a szomszéd szobában. Nyílik az ajtó. Nem egyszer, egymás után többször, gyors egymásutánban. Kérdése van a gyerekeknek. Hozzáfűzni valójuk van. Kérdeznek, de nem akarom kinyitni a számat. Ritka és fenséges állapot, a csönd után vágyakozva, válaszként, kizárólag csak némán bólintok. És ebben a több mint idillikus állapotban hideg víz csorog az oldalamra....