diós-mézes sült alma

Lusta disznó vagyok! Már megint napolom az ünnepek kapcsán elkészített sütik leírását. Már megint a könnyebbik utat választom. Jöjjön, egy ráadásul ronda, viszont nagyon finom édesség. Ja, és gyors. Semmi macera, pikkpakk és már kész is. Sajnálom, hogy nincs szaglásom, mert isteni illattal bírhat. Szóval, a képen láthatjátok, hogy bűn ronda.

 Miközben azt is tudom, hogy nem én találtam fel a spanyol viaszt. Mézes, sült alma......hmmmm csak úgy Stahljucósan, elképesztően finommmmmmmm. - és mindeközben, miközben erről körmölök, kiszól a Borisz: 

- Anyaaaaaaa, szenki nem jön be?

- Nem bizony, nagyon jól tudod! - felelem

- Lésziiiiiiiiiiiiiiiiiii! - szól ki könyörgőn a szobából - Hát, lehet ennek ellenállni? Pill. gyorsan beszaladok hozzájuk és össze-vissza nyalogatom őket, mint cica mama a kölykeit! -

Na, itt is volnék, nyalogatás letudva. Na de, hogy szavamat ne feledjem, vissza a sült almikákhoz! 4 db almát megpucolunk, magházat kivágjuk és bele helyezzük egy kimargarinozott tűzálló tálba. Mézzel jól meglocsolgatjuk, porcukros dióval jól megszórjuk, majd banánkarikákkal körbe rakjuk. - elhagyható, de nekem volt két erősen barnulásnak induló banánom itthon, gondoltam, a dolgon nem ronthat. A legvégén vaj - v. margarin - darabokat dobunk a gyümölcsök tetejére, és zsupsz, már mehet is be a sütőbe. Mivel én most cserépedénybe tettem, nem mertem előmelegített sütőbe tenni, így kicsit hosszadalmasabb volt, de a végeredmény ízre tökéletes! 

Elismerem, látványra rémes. Persze tisztában vagyok azzal, hogy vannak más, nálamnál ügyesebb gasztrotehetségek, akik még ebből a csúfságból is eladható gyönyörűséget varázsolnak. Én most abban bízhatok csak, hogy bíztok a szavahihetőségemben, és égtek a kalandvágytól. Rajta hát, ugrás neki, mennyei mámor....."Ez a Matu nem kamu!" - Boriszt idézve!

Kinder torta, de nem bueno

Megint torta... és még nincs vége. Elmaradásaim jöttem rendezni. Ez nem régi téma. Bár a gyerekeink neve naptárban nem igen megtalálható, de a családunk néhány tagja, így Anyukám és más néhány ügybuzgó megfigyelő, mindig még pont időben figyelmeztet bennünket szülőket, melyik nap ünnepel Borisz és melyik nap a Nádja. Pont mint a szülinapjuk, csak néhány nap különbségre esik a neve napjuk is. Így Farkas anyuka nagyon boldog, mert több legyet üthet egy csapásra és egyszerre le tudhatok mindent. Ha vendég jön a házhoz, az tényleg valódi öröm, még ha a menü összeállítása, már önmagában véve is igazi kihívást jelent. A rokonság igen finnyás, értitek hát ugye, milyen nehéz olyasmit az asztalra pakolni, amit minden szívélyesen látott jelenlévő hajlandó megenni. A gyerekek ugye külön téma, mert nekik nem az evés az igazi téma. Ez a torta picit a kinder tejszeletet igyekszik mintázni, amit a gyerekek legtöbbje szívesen magába töm. Nem diós, nem mákos, nem túrós, szóval Anyukám kisfia is, - aki az én bátyám -, talán, ha nem  is örömében térdét csapdosva, de legalább nem fanyalogva nyammog majd. - gondoltam, amikor választásom e tortára esett. És pontosan így is lett.

Ez a torta ismét elhozta nekem a valamiben első helyet. Most sütöttem életemben először olyan sütit, amelynek a lapjait egyenként, külön, előre meg kell sütni. Nagyon izgultam, de egyben nagyon izgalmas is volt. Nagyon tetszett, és azt hiszem, most, hogy átestem a tűzkeresztségen, most már bármikor, bátran ugrom fejest ilyesmiben. Interneten szörföztem receptek után, nagyon sokmindenkinél fenn van a recept, én végül NoSalty mellett döntöttem. 

A tészta hozzávalói.:

• 25 dkg cukor
• 5 dkg vaj
• 2 ek. méz
• 2 tojás
• 2 ek. kakaó
• 45 dkg liszt
• 1 mk. szódabikarbóna

Az elkészítési mód nagyon izgalmas. Vizet forralunk egy lábasban, és a hozzávalók egy részét ennek a gőze felett fogjuk össze dolgozni. Vagyis a cukrot, vajat, a mézet, a tojást és kakaót egészen addig kevergetjük a gőz felett, míg csodás egynemű masszát nem alkotnak. Majd hozzá vegyítjük a szódabikarbónával elkevert lisztet is. Ekkor kicsit ijesztő állagot ölt a tészta. Olyasmit, amelyről nehezen feltételezhető, hogy valaha nyújtható állapotot hoz majd. Segít majd a min. fél órát hűtőben eltöltött pihenés. Közben elkészítjük a krémet.

Krém hozzávalói:

• 3 cs. tejszínes pudingpor
• 1 ek. liszt
• 7 dl tej
• 2-3 dl. tejföl
• 20 dkg vaj
• 25 dkg porcukor

A lisztet a pudingporokkal jól elkeverjük, majd a tejet is hozzáadjuk és jó sűrű krémet főzünk. És akár hiszitek akár nem, a tejfölt még melegen jó alaposan elkeverjük a krémmel, majd hagyjuk kihűlni. Na ez idő alatt a vajat a porcukorral habosra keverjük. Amikor a pudingos krémünk elhűlt, akkor kanalanként adagolva a cukros vajunkhoz, csodás egynemű krémet készítünk. A krém nem nagy durranás, de mégis nagyon finom. Úgy nyalakodtunk Borisszal mint a kiscicák, és bár soknak tűnhet a krém mennyisége elsőre, a nyalakodás a mennyiség leredukálásán sokat segített. 

Összeállítás:

Én megint a szív alakú torta formánkat - ami sajnos Anyukámé - használtam. Mielőtt a lapokat kisütöttem volna, minden egyes lapot, - szám szerint 4 db-ot - szív alakúra faragtam és így sütöttem meg. Nem máshogy, mint a tepsi alját képező hátulját megkentem zsírral és megszórtam liszttel, hogy ne ragadjon le, és néhány perc alatt készre sütöttem őket. Amikor minden lap kisült és a krém kihűlt, megtöltöttem a torta lapjait, majd rá csatoltam a tortaforma oldalát is az aljára. Beraktam egy éjszakára a hűtőbe, így másnap lehelet puha lett minden lap. Nem maradt más dolgom, mint hogy a torta tetejét csokimázzal bevonjam. Be kell valljam, csokimáz készítésben is van még hova fejlődnöm, a díszítésről nem is beszélve. A legvégén tejszínhabbal kívántam megkoronázni a torta felcsicsázását. Habszifonból nyomott tejszínhabbal. Nézzétek meg, hogy néz ki a torta. Mintha végig tüsszentettem volna.

bodzalikőr mézzel

Fogalmam sincs, lehet e még bodzát találni. Jó lenne.... Bár a szörp készítésétől idén családom minden tagja eltántorított. Cukor árak és egyebek. De leginkább amiatt, mert kiderült, hogy rajtam kívül nem nagyon issza senki meg. Csupán a magam kedvéért akkor meg minek?! Persze nem hagytam magam bodza ügyben végképp eltántorítani. Megszállottságom része ugyanis, hogy képtelen vagyok tágítani az ügyben, hogy a szezonálisan aktuális növénybe valamiféle életet leheljek. Így történt idén, hogy bodza szörp nem született, bodzalikőr lett helyette.

Hozzávalók: - No Salty oldaláról kölcsönöztem -

• 15 bodzavirág fej - hát én biztosan többet tettem bele, szerintem lehetett a duplája is -
• 35 dkg méz
• 7 dl vodka
• 1 fahéjrúd
• 1 vaníliarúd + én ánizst is tettem bele
• 3 dl víz

A bodzavirágocskákat le kell vágni a fejekről, csupán a vékonyka zöld szárakat hagyjuk meg. A mézből 25 dkg-t felváltva a virággal jól zárható befőttes üvegbe rétegezünk. Vagyis virágok, aztán jöhet egy kis méz, majd megint virágok és így tovább, de valahol közben közé rejtjük a fűszereinket is. Amikor ezzel megvagyunk, nyakon öntjük az egészet a vodkával. Azután jól lezárjuk és 2-3 napig - én egészen pontosan csak másfél napig - érleljük, úgy, hogy napi többször jó alaposan megrázogatjuk. Ezután a maradék 10 dkg mézből és a 3 dl vízből szirupot főzünk, majd kihűtjük, és hozzá adjuk a virágos, vodkás részhez. Majd a legeslegvégén le szűrjük, és már kész is, jöhet a kóstoló.

itt a kóstoló. unokatesómnak ízlett. már megérte.....

manci mama mézeskalácsa

Karácsonykor sütöttem mézeskalácsot. Akkor életem első nem hamis mézeskalácsait készítettem el Limara receptje alapján. Igen, még nekem is sikerültek. Tehát, nem tűnne logikusnak tovább feszegetni a témát és másik mézeskalács recepttel kísérletezgetni. Én mégsem bírtam magammal, és most Húsvét alkalmából, Nádja kitartó kérlelésének engedve ismét neki veselkedtem a mézeskalács sütésének. Nádja kérésén kívül annak volt jelentős prioritása, hogy Anyukám mézeskalács receptje alapján készültek most a mézesek. Nekem ettől hevesebben ver a szívem. Valós értéket képvisel. Családi örökség ez, olyasmi, amit szeretném, ha a gyerekek is magukkal vinnének. Tudom, hogy nem Anyukám találta ki a receptet. Ő is vette valahonnan. Mégis, mivel Ő így sütötte nekünk, számomra ez Anyukám mézese. 

• 90 dkg liszt
• 2 tk. szódabikarbóna
• 25 dkg margarin
• fahéj, szegfűszeg, v. mézeskalács fűszerkeverék
• 45 dkg méz
• 25 dkg cukor
• 2 tojás sárgája

Lisztet a szódabikarbónával és a fűszerekkel elkeverjük, és hozzáadjuk a margarint is. Összeforraljuk a mézet a cukorral, amit ráöntünk a lisztes tál tartalmára, úgy, hogy a margarin megolvadjon, majd hozzá adjuk a tojások sárgáit is és elkeverjük együtt az egészet. Ezek után min. egy órát pihentetjük, de nem árt neki egy éjszaka sem. A tésztát kinyújtjuk és tetszőleges formákat szaggatunk belőle. 200C-ra előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt készre sütjük őket. 

Íróka:

• 1 tojás fehérje
• 20 dkg porcukor
• pár csepp citromlé

A díszítéshez írókát készítünk. Egy tojás fehérjét, finomra darált porcukorral jól felverünk. Ami természetesen nem úgy fog kinézni, mint a normál esetben felvert tojás fehérje, hanem egy sűrű masszát kapunk. Pár csepp citromlé hozzáadásával szép fényt adunk neki, ha pedig színre is vágyunk, jöhetnek a különböző természetes v. nem természetes ételszínezékek. És már indulhat is a cicomázás.

ilyen jószívű nővérem van, így aztán én is kipróbálhatom, milyen is az élet hercegnős görkoriban

gazember vagyok, de azért jó, hogy ketten is tartanak

Nálam még most is halomra állnak a feldíszítetlen mézesek, és tartok tőle, hogy most már pucérok is maradnak. Egy biztos. Imádom, és a gyerekek is, és bár ők "csak" a mamájukat, de én ezekben a mézesekben leginkább Anyukámat szeretem.

mézes-marcipános csigák

Egyáltalán nem ezzel a sütivel kellene most itt lennem. Este 6 órakor még vendégünk volt, és elképzelésem volt arról, mit süssek. Csak egy dolog lebegett a szemem előtt, az üres hűtő, és az éhes szájak, akik mindig eszeveszettül péksüti után kiáltanak. 

az egyik éhes száj

és itt a másik éhes száj is

 Kelt tésztából készült sütik terén mindig úgy érzem nincs elég széles választási lehetőségem. Különböző néven ugyan, kis változtatással, de mindig ugyanaz. Kakaós, cimetes csiga. Vagy bukta lekvárral, túróval. Mindegy, hívhatjuk bárhogyan, a vége nagyon hasonló, én viszont szomjazom az ismeretlenre. Persze nem vagyok én minden téren ilyen fene mód bátor, nagyon is jó a megszokott, az ismerős, az otthon. De ha van az embernek egy szeretett bázisa, emerekkel és otthonnal, van kapacitása az új befogadására. Az interneten való sikertelen kutakodásom miatt egy ajándékba kapott nagy buci szakácskönyvhöz fordultam, ahonnan ma, az alapötletet merítettem. Mézes csiga, aminek egy részét még tovább túrbóztam marcipánnal. Annyira megtetszett nekem ez a süti, hogy képtelen voltam halogatni egy későbbi alkalomra, megakartam osztani veletek ma, azonnal.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

15 dkg margarin

2 dkg élesztő

3 ek cukor

2 tojássárgája

csipet só

1 dl tejföl

méz

marcipán

A szokott módon állítottam össze a tésztát. Az élesztőt felfuttattam a cukros, langyos tejben. Közben összeállítottam a száraz összetevőket, vagyis a lisztet elkevertem a sóval, cukorral, majd hozzáadtam az élesztős keveréket, a tojások sárgáját és tejfölt, és segítségül hívtam a kézi mixeremet. Nekem kellett langyosítanom még hozzá egy picit tejet, hogy a tésztát jól össze tudjam állítani, majd a végén az olvasztott margarinnal való locsolgatással fejeztem be. Amikor a tészta összeállítsa meg volt, pihenni küldtem kb. 1 órára, hogy a duplájára növekedjen a tészta. Amikor elkészült, a cipót félbevágtam, a tésztát kinyújtottam és jól megkentem mézzel, feltekertem mint egy bejglit, majd kb. másfél centis darabokat vágtam és szépen sorba raktam őket a sütőpapíros tepsimre. Miután tejjel szépen egyenként megkentem őket, megszórtam fahéjjas cukorral mindegyiket.

sütés előtt

További 30 perc várakozás következett, de közben elkezdtem előmelegíteni a sütőmet 180 C-ra, majd ott sütöttem kb. 25 percig a csigákat. 

most sült ki, még meleg......

A tészta másik felével ugyanígy jártam el azzal a különbséggel, hogy a mézzel megkent tésztámra marcipánt reszeltem, majd bejlgiszerűen feltekertem őket, majd a csigákkal az előzőleg ismertett módon jártam el. Melegen=szívből ajánlom, na persze csak a kipróbálását, mert ha melegen eszitek, megülheti a gyomrotokat. Legalább is az én Anyukám gyerekként ezt hitette el velem, megfertőzőtt, így én ezt már tovább örökítem az én gyerekeimre. Őszintén szólva nagyon is érdekelne, vajon mi az igazság e téren, ez csupán régi népi hiedelem, vagy mégis csak valóságalapokon nyugszik eme örökségem?!