Sültzöldség krém

Történt egy szép napon, hogy a gonddal ápolgatott, nevelgetett koktél paradicsomom egy véletlen baleset folytán levetette magát az ablakból. Személyi sérülés nem történt, de a paradicsomok szárai nagyrészt eltörtek. Mondanom sem kell, tele voltak bogyókkal. Miután a fehér bolyhos szőnyegből kitakarítottam a földet, leszüreteltem a paradicsomokat. Ezután egy rövid kétségbeesés következett: mit lehet csinálni velük, hogy ne vesszenek kárba. A társaság egy része piros volt, a másik része még éretlen, nehezített feladat. Aztán eszembe jutott, hogy láttam Fűszeres Eszternél sült paradicsomból készült levest. Mivel úgyis ki akartam próbálni ezt a műfajt, körbenéztem, hogy mit lehetne még összesütni a paradicsomokkal. A padlizsán adta magát, és a hűtőben dekkoló, fűszeres olajban érlelődő fokhagyma (aldis) is beleillett a képbe. Hát így született ez a csodás, őszies kenyérrevaló.

Hozzávalók:

1 közepes méretű padlizsán

kb. 20 dkg koktél paradicsom

4-5 gerezd fokhagyma ízlés szerint

1 fej lilahagyma

csipet füstölt fűszerpaprika (elhagyható)

só, bors, olívaolaj

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra. Egy kisebb tepsi aljába olívaolajat locsoltam.

A padlizsánt és a lilahagymát kockára vágtam. A fokhagymát megpucoltam és a gerezdeket 3-4-be vágtam mérettől függően. A paradicsomokat bevágtam, és a fokhagymadarabokat egyesével a közepükbe tettem. Az összes zöldséget a tepsibe szórtam, sóztam, borsoztam, és a tetejére is locsoltam egy kis olívaolajat. A forró sütőben addig sütöttem, amíg az összes zöldség megpuhult és kissé megpirult.

Amikor kihűlt, tálba tettem és botmixerrel pürésítettem némi olívaolaj és füstölt paprika társaságában. Szükség szerint lehet még sózni, borsozni.

Igen markáns ízű kence: a sült paradicsom tényleg nagyon finom dolog. Pirítóssal, sajttal tökéletes húsmentes vacsora.

Jó dolog ez a sült zöldségesdi.

Őszi pite

Lehetne akár vegyes gyümölcsös pitének is hívni, mert mindenféle ősszel érő gyümölcsöt bele lehet dobálni. A sütihez a fő ötletet egy kedves barátnőmtől csentem (ezúton is köszönöm Tatinak :): omlós tészta, egy réteg savanykás lekvár, és erre jön a fűszerekkel összepárolt gyümölcs. Nagyon kelendő. Egy héten belül már másodszor sütöttem. Most alma és körte került bele, egy marék friss dióval és mirabell (fosókaszilva) lekvárral. Ez a süti kitűnő módja, hogy felhasználjunk pár árválkodó, kissé fonnyadt gyümölcsöt is és ne kelljen őket kidobni.

Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt (negyede lehet teljes kiőrlésű is)

200 g vaj

100 g cukor

1 db tojás

2 ek tejföl

egy csipet só

Hozzávalók a töltelékhez:

2 tk vaj

1 kg gyümölcs (alma, körte, szilva, de lehet vegyesen is)

1 csapott kk őrölt fahéj

1 csipet őrölt szegfűszeg

3-5 ek cukor (ízlés szerint)

4-5 ek savanykás lekvár

1 marék dió

A tésztához a vajat elmorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval, majd gyorsan összegyúrtam a tojással és a tejföllel. Rá is vonatkoznak a „hogyan készítsünk jó omlós tésztát” trükkök (hideg hozzávalók, gyors gyúrás stb., itt részletesen írtam már róla). Fóliába csomagoltam és betettem a hűtőbe egy órára. Aki siet, a mélyhűtőbe tegye, fél órára.

Amíg a tészta pihent elkészítettem a tölteléket. A gyümölcsöket meghámoztam, kimagoztam és felkockáztam. Egy lábosban lassan felolvasztottam a vajat, beleszórtam a gyümölcsöket, a cukrot és a fűszereket, majd fedő nélkül lassú tűzön megpároltam. Ha sok lenne a leve, de már megfőttek a gyümölcsök, 1-2 tk darát lehet belefőzni, hogy magába szívja az értékes, fűszeres nedűt. Miután elkészült, hagytam kihűlni.

A sütőt előmelegítettem 200 °C-ra.

A tésztát kivettem a hűtőből, átgyúrtam, és 2/3 (ez lesz majd az alja) 1/3 (ez lesz a teteje) arányban ketté vágtam. Először az alját nyújtottam ki, nagyjából fél cm vastagra, majd tepsibe fektettem és megkentem lekvárral. Ráegyengettem a párolt gyümölcsöt és megszórtam a darabolt dióval. Ezután kinyújtottam a másik tésztadarabot is, szintén kb. fél cm vékonyra és óvatosan betakartam vele a tepsiben várakozó többi dolgot. Nem baj, ha nem sikerül szépen kinyújtani a tésztát, lehet még innen-onnan lecsippenteni egy darabot és kijavítani a hibákat. Végül a sütőben aranyszínűre sütöttem.

Frissen a legfinomabb, amikor a felső tészta még ropog, az alsó omlik, az édes, fűszeres gyümölcsök pedig keverednek a savanykás lekvárral. Akár esik az eső, akár süt a nap, igazi őszi lélekmelegítő :)

Perec

A szombat nálunk általában a nem hagyományos ebédekről szól. Ilyenkor szoktunk házi készítésű gyorskajákat enni, ami otthon készítve persze egyáltalán nem gyors, viszont sokkal finomabb. Ma bajor hangulatban voltunk.

Egy német sörkertbe kiülve semeddig nem tart elmenni a sört kísérő fehér kolbászért, meg perecért. Az otthon készült fesztiválos ebédhez ehhez sajnos több idő kell. A sört, kolbászt beszereztük, de perec nélkül nem lett volna az igazi. Úgyhogy úgy döntöttem én fogom megsütni, úgyis mindig kíváncsi voltam, hogyan készül a perec. A recept Limara pékségéből való és szokás szerint nem csalódtam benne. Mi egy fél adaggal beértük. A sós máz helyett csak sós vízzel kentem meg a perecek tetejét.

Hozzávalók:

70 dkg liszt

2 tk só

1 ek cukor

7 dkg puha vaj

2 dl langyos tej

2 dl langyos víz

20 g friss élesztő

a főzéshez:

1 ek szódabikarbóna

a tetejére:

sós víz (ízlés szerinti sótartalommal)

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kétszeresére kelesztettem. Amikor megkelt, átgyúrtam és 10 egyenlő részre osztottam. A tésztagombócokat ovális, 30 cm hosszú lappá nyújtottam, majd hosszabbik felüknél fogva feltekertem (így 30 cm hosszú hengereket kaptam). Közben egy nagy lábosban feltettem 1 liter vizet forrni, a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és egy sütőlapot kibéleltem sütőpapírral.

A rudakat nagyjából 70 cm hosszúra nyújtottam (hengergettem) úgy, hogy a közepe kicsit vastagabb legyen, mint a szélei. A rudakból pereceket formáztam.

Amikor a víz felforrt, beletettem 1 ek szódabikarbónát, majd a pereceket egyenként a forró vízbe tettem és mindkét felüket ½-½ percig főztem. Amikor elkészültek, szűrőkanállal az előkészített sütőlapra tettem őket és a tetejüket megkentem sós vízzel. A pereceket nagyjából 20 percig sütöttem, közben még egyszer megkentem sós vízzel.

A szebbeket sajnos megettük, így csak a kevésbé szépek érték meg a fotózást. Nagyon-nagyon finom, kívül ropogós, sós, belül puha, édeskés és foszlós. Magában is finom, de minek ennénk magában, ha egy jó kis német sörrel még finomabb. Meg bajor kolbásszal.

Rizskoch

Múlt héten (vagy előtte?) nagyon be voltam sózva, hogy rizskochot (vagy riskókot :) kell ennem. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, két napig próbáltam elhessegetni a gondolatot, de hát a természetnek nem lehetett parancsolni. Ha rizskoch kell, hát rizskochot eszem.

Nagyjából 20 éve ettem utoljára egy kedves barátunk ablaka alatt, aki szakácsnak tanult. Általában előszeretettel könyörögtünk neki, hogy most mégis inkább menjen haza és süssön nekünk rizskochot. Kemény világ volt :). Sajnos a családunkban nem igazán divat, pedig imádtam, még a menzai változatát is, kizárólag ehetetlenül édes lekvárral vagy szörppel.

Gondoltam, hogy nem valami bonyolult dolog, sokat nem is kutattam recept után, csak előszedtem a 80-as években kiadott „nem retro hanem még az” szakácskönyvemet (Verő Juli: Hónapok, napok, ételek) és meg is találtam rizsfelfújt néven. Én megfeleztem a receptet, de még így is nagyon sok lett és mivel én voltam az egyetlen lelkes fogyasztó, 3 napig ettem reggelire/tízóraira/uzsonnára. A recepten nem változtattam csak felturbóztam egy kis vaníliával.

Hozzávalók 4 személyre:

1 bögre kerek szemű rizs (1 bögre=2,5 dl)

1 bögre víz

1 bögre tej

¾ bögre cukor (ha gyümölcscukorral készül, akkor ½ bögre is elég)

1 rúd vanília

csipet só

4 db tojás

vaj a tepsi kikenéséhez

A rizst takaréklángon feltettem főni a tejjel, vízzel, cukorral és egy csipet sóval. A vanília rudat félbe vágtam, kikapartam a magjait és a rizshez adtam a megmaradt rúddal együtt.

Amikor a rizs megfőtt, kivettem a vanília rudat és hagytam kihűlni. Közben előmelegítettem a sütőt 180 °C-ra, egy tűzálló tálat pedig kikentem vajjal. A tojásokat szétválasztottam, a sárgákat a kihűlt rizshez kevertem, a fehérjét egy pici sóval kemény habbá vertem. Végül a tojáshabot több részletben, óvatosan a rizshez kevertem. A masszát a tálba simítottam és kb. fél óra alatt aranybarnára sütöttem.

Híg sárgabaracklekvárral, vagy málnaszörppel az igazi, én frissen készült, savanykás fosóka-szilva lekvárral ettem. Azóta sem értem, miért kellett feltétlenül rizskochot ennem, mindenesetre jó volt megint felfedezni ezt az egyszerű édességet.

Sonkás sajtos palacsinta

Mostanában nagyon keresem a gyors, egyszerű, nem túl hagyományos recepteket, hogy minél többször frissen sült (főtt), nem túl unalmas étel kerüljön az asztalra. Hát ez éppen nem esik ebbe a kategóriába (nem annyira gyors, viszont eredeti), de ketten dolgoztunk a projekten és így egész gyorsan elkészült. Az eredeti recept ebben a videóban található angolul.

Hozzávalók a tésztához:

1 bögre (2,5 dl) liszt

1 bögre tej

1 db tojás

só

olaj a sütéshez

Hozzávalók a töltelékhez:

50 g vaj

50 g liszt

250 ml forró tej

só, bors, szerecsendió

1 (férfi) marék erős ízű reszelt sajt

4-5 szelet jó minőségű sonka felkockázva

pár ág petrezselyem apróra vágva

kevés chili pehely (elhagyható)

olaj a sütéshez

sajt a tetejére

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra.

Aztán elkészítettem a mártást (besamel). A vajat alacsony lángon felolvasztottam, majd kicsit megpirítottam benne a lisztet, végül apránként, folyton keverve hozzáöntöttem a forró tejet. Sóztam, borsoztam, őrölt szerecsendióval fűszereztem. Amikor besűrűsödött, lekapcsoltam alatta a lángot, majd belekevertem a sajtot, sonkát, petrezselymet, chili pelyhet.

A tésztához az összes hozzávalót csomómentesre kevertem. Egy serpenyőben olajat forrósítottam és kisütöttem a palacsintákat, 5 db lett belőle.

Egy tepsi (tűzálló tál) aljára kevés olajat öntöttem, a palacsintákat megtöltöttem (ahogy az a videón látható). Egy kevés tölteléket hagytam a végére, amit egy kis tejjel felhígítottam, hogy a palacsinták tetejére tudjam önteni. Végül megszórtam reszelt sajttal, és 10 percig sütöttem (grill alatt 7-8 perc).

Sajnos fotó nem készült a belsejéről, de igen guszta. Kicsit talán pancsos, de amíg a sütőben sülnek a palacsinták, pikk-pakk el lehet mosogatni. Tartalmas fogás. Egy jó erős ízű sajttal, és sonkával az igazi.