Bejgli

Idén Karácsonykor kevesebbet vállalok, és igyekszem időben nekiállni mindennek. Első volt a stollen, most a bejgli következett.

Mivel otthon nagyon sok bejgli szokott lenni, inkább csak melegítésképpen sütöttem 3 rúddal: diósat, mákosat és életemben először gesztenyéset. A munkahelyi bulira hozott az egyik kolléganőm gesztenyés-aszalt szilvás bejglit és nagyon jó volt. Ki kellett próbálnom.

A recept alapja természetesen egy klasszikus: Lajos Mari & Hemző Károly: 99 Ünnepi étel. Kis változtatás a töltelékekben történt, csak úgy katásan. Bár én a kelt tésztáson nőttem fel, ezt az élesztős omlós változatot picit jobban szeretem, mert nem szárad ki olyan hamar.

Hozzávalók a tésztához (2 nagy, 3 közepes, vagy 4 kicsi rúdhoz):

500 g liszt

250 g vaj

2 tojás

20 g friss élesztő

50 g porcukor

1 kis doboz tejföl

1 kk só

1 tojás sárgája és fehérje különválasztva a kenéshez

A tésztát előző este elkészítettem. A vajat elmorzsoltam a liszttel, aztán belekevertem a cukrot és a sót. Az élesztőt elkevertem a meglangyosított tejföllel, aztán hozzáadtam a tojást is, végül az egészet a liszthez adtam. Jól összegyúrtam. Fóliába csomagoltam, és hűtőbe tettem egy éjszakát pihenni. B változat: a lisztet, cukrot, sót, vajat elmorzsoltatjuk a robotgéppel (késes), majd hozzáadjuk az élesztős tojásos tejfölt is, és hagyjuk, hogy gépünk az egészet szép tésztagombóccá gyúrja össze.

Töltelékek 1 rúdhoz:

Mákos:

150 g darált mák

100 g cukor

2 dl tej

2 ek édes kekszmorzsa

pici fahéj

mazsola

reszelt narancshéj ízlés szerint

A tejet a cukorral, mazsolával és a fahéjjal felforraltam, majd belekevertem a mákot, morzsát és narancshéjat. Alacsony lángon picit összefőztem. Hagytam kihűlni.

Diós:

150 g darált dió

100 g barna cukor

1,5 dl víz vagy tej

mazsola, narancshéj, rum ízlés szerint

A vízből és cukorból szirupot főztem, majd az összes többi hozzávalót hozzáadtam és kicsit főztem. Hagytam kihűlni.

Gesztenyés:

250 g gesztenyemassza

30 g kekszmorzsa

50 g aszalt szilva apróra vágva

1 dl tej

1 ek cukor

rum ízlés szerint

Az összes hozzávalót alaposan elkevertem, hogy jól kenhető legyen.

A tésztát három egyenlő részre osztottam. Egyenként nagyjából 30x25 cm-esre nyújtottam. A tölteléket rákentem, de a szélén szabadon hagytam 2 cm-t. Nem túl szorosan feltekertem, kibélelt sütőlemezre tettem. Először tojássárgájával kentem meg és langyos helyen hagytam szikkadni ½ órát, aztán a fehérjével kentem meg, és megint pihentettem fél órát. Közben a sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. A rudakat megszurkáltam fogpiszkálóval, hogy ne repedjenek ki sülés közben. Aranybarnára sütöttem (na jó kicsit sötétebbre sikerült). A sütő ajtaját az első 20 percben nem szabad kinyitni!

Puha, omlós, mégis könnyű kis tészta bőséges töltelékkel.

Fűszeres, narancsos tejberizs

Na jó, lehet egyszerű tejberizs is, fűszerek nélkül, meggybefőttel, úgy menzásan.

Én nagyon szeretem minden változatában, párszor próbálkoztam is vele, de nem volt türelmem ragacsosra főzni, al dente meg nem volt igazán élvezhető. Így egy idő után alábbhagyott a lelkesedésem. Viszont a minap indiai zöldség curry utánra gondoltam egy kis édes tejberizst enni és ezúttal jól utánaolvastam ennek a bonyolult lelkületű desszertnek. A trükk valószínűleg abban rejlik, hogy először vízben fő a rizs, után jön a tej adagonként, gyakran keverve, mint a rizottónál, hogy jó ragacsos legyen. Elmélet ide vagy oda, a végeredmény igen jó lett. Persze gyakorlott háziasszonyok most nyugodtan megmosolyoghatnak: én szakácskönyvből főzőm a tejberizst :) A fűszerezés fakultatív, de a fahéj szegfűszeg szerintem kell bele.

Hozzávalók:

15 dkg kerek szemű rizs megmosva

½ l tej

2 ek vaníliás gyümölcscukor

2-3 db szegfűszeg

½ rúd fahéj

késhegynyi őrölt kardamom

pici őrölt szerecsendió

víz

csipet só

vaj

gyümölcs a díszítéshez

A rizst a fűszerekkel, sóval és annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, feltettem főni. Gyakran kevergetve, fedő alatt, lassú tűzön főztem. Amikor felszívta a vizet, hozzáadtam a cukrot, és annyi tejet, amennyi ellepi. Kevergettem és amikor a tejet is felszívta, újabb adagot adtam hozzá, hogy megint ellepje. És ezt addig játszottam, amíg el nem fogyott a tej. A rizstől is függ, hogy ennyi tej elég-e hozzá, ha hígabban szeretjük, lehet még hozzátenni egy keveset. Amikor az összes tej elfogyott és úgy tűnt, hogy a rizs megpuhult, és már nem is tudna több tejet felvenni, kikapcsoltam alatta a lángot és belekevertem egy kávéskanálnyi vajat. Lefedve, konyharuhával bebugyolálva hagytam kihűlni.

Idény gyümölcscsel vagy konzerválttal, kókusszal, mandulával, aszalt gyümölcsökkel végtelen számú variáció megengedett.

(Csak halkan jegyzem meg, hogy most pár hétig tejmentes életet kell élnem, úgyhogy főleg vaníliás szójatejet használtam hozzá (azért volt benne 1 dl sima boci tej is). Nem volt rossz, de a rendes tejes változatot jobban preferálom, de jó tudni, hogy szójatejjel is működik.)

Stollen (mini)

Reménykedem benne, hogy idén nyugalmasabb lesz a karácsony. A menüt nem akarom túlbonyolítani, sütit nem sütök sokat, úgyis csurran cseppen valami innen-onnan. Viszont stollent mindenképpen szerettem volna sütni. Én most mini stolleneket sütöttem, fél adagból, hogy kipróbáljam a receptet, de Karácsonyra már a nagy változat fog elkészülni. Nagyon elégedett vagyok.

Sok receptet átböngésztem, itt az eredeti németül.

Hozzávalók:

Sütés előtti napra:

50 g kandírozott citromhéj

50 g kandírozott narancshéj

100 g darabolt mandula

150 g aranymazsola

60 ml rum

Kezdő tészta:

200 g liszt

50 g cukor

1 kocka élesztő

130 ml meleg tej

A tészta további hozzávalói:

150 g liszt

120 g olvasztott langyos vaj

1 citrom reszelt héja, vagy egy fél narancsé

só

2 tojás

Fűszerek:

1-2 tk mézeskalács fűszerkeverék (én aldisat használtam), ezt érdemes a liszttel elkeverni

1 vaníliarúd kikapart magja

Tölteléknek:

200 g marcipán

A díszítéshez:

olvasztott vaj

porcukor

A sütés előtti napon a kandírozott héjakat, mandulát, mazsolát leöntöttem a rummal, jól összekevertem és befőttes üvegben hideg helyen hagytam egy éjszakát állni.

Másnap a liszt közepébe morzsoltam az élesztőt, és elkevertem a cukorral, meleg tejjel, liszttel. Letakarva meleg helyen fél órát pihentettem. Így az élesztő szépen felfutott.

Majd hozzáadtam az összes többi hozzávalót a rumos keverékkel együtt, fakanállal dagasztottam kicsit, majd lefedve 10 percig hagytam állni.

Közben előmelegítettem a sütőt 180 fokra.

Én most mini stolleneket formáztam, de a hivatalos formázása a következő: bőven lisztezett deszkán érdemes dolgozni

1. stollen formában sütjük ki (ki gondolta volna :)
2. a tésztát 20x40 cm-esre nyújtjuk, egyszer összehajtjuk, majd megint ugyanakkorára nyújtjuk. A marcipánmasszát 38 cm hosszú rúddá formáljuk, a tészta alsó részére fektetjük, ráhajtjuk a két oldalát, felhajtjuk az alját, majd a tetejét. Végül mintát nyomunk bele hosszában a sodrófával, hogy a közepe kiemelkedjen. Itt egy kis videó róla.
3. a mini stollenekhez nagyjából 3 cm vastagra nyújtottam a tésztát, pogácsaszaggatóval (7 cm-es) kiszaggattam, a sallang tésztából pedig golyókat formáltam. Mélyedést nyomtam a pogácsák közepébe, és ebbe kerültek a golyók. A marcipánt véletlenül kihagytam belőle, de legközelebb kis golyókként csomagolom a tésztába, és a tésztát is inkább golyóvá formálom.

Sütőlemezen addig sütöttem, amíg világos aranyszínű lett, nem szabad túl sötétre sütni.

Amikor kivettem, rácsra tettem őket, megkentem olvasztott vajjal, majd megszórtam porcukorral.

Ha kihűlt bőven meg lehet szórni még porcukorral. Fémdobozban hagyom érlelődni pár napig. A recept szerint akkor igazán jó, ha napokig pihentetjük. Tegnap sült, ma is megkóstoltam és tényleg puhább lett a tészta. De ki győzi ezt kivárni?

(Görögszénás) csirke curry

Itt a hideg, és ezzel együtt a melegítő ételek ideje is. Például egy jó csirke curry-é. Már napok óta a good food channel recepteket böngészem, hogy legalább álmodozzak arról, mit is főznék, ha lenne időm. A kívánságlista meg egyre csak bővül.

Eddig curryvel nem nagyon próbálkoztam, bár nagyon bejön a keleti konyha, és tele is a kamra fűszerekkel, de valamiért ez eddig kimaradt. A hozzávalók listájától nem kell elrettenni. Én kicsit azért elszoktam, mert már végigolvasni is fárasztó, és az a képzet keletkezik a fejemben, hogy sokáig tarthat ezeket megfőzni, pedig nem az. A fűszereket elég egyszer megvenni, utána egész sokáig kitartanak. Frissen aztán csak a gyömbért, esetleg a chilit kell megvenni. És szerintem itt is az előkészülés a titok, mint a kínai ételeknél. Minden legyen felvágva, odakészítve, kimérve, és akkor a főzés nem tart tovább ¾ óránál.

Az eredeti recept görögszéna levelet ír, na ezt meg sem próbáltam beszerezni, helyette sima görögszéna magot használtam. De azért legközelebb, ha a fűszeresnél járok, megnézem, nálunk kapható-e. Az eredeti recepten ezt leszámítva nem változtattam, mivel ez volt életem második indiaias étele. Bár legközelebb inkább felső combból készítem és nem melléből, mert így nekem egy kicsit száraz volt.

Hozzávalók 4 személyre:

4 ek napraforgó olaj

1 közepes hagyma, szálára vágva

1 gerezd fokhagyma apróra vágva

1 tk friss reszelt gyömbér

700 g csirkemell felkockázva

4 ek darabolt paradicsom (én házi konzervet használtam)

3 db zöld chili apróra vágva, (én szeretem, csak nem bírom, úgyhogy ki szoktam vágni az erét, így benne lesz az íze, de az ereje visszafogott)

1 tk kurkuma

¼ tk chilipor

1 tk garam masala (fűszerkeverék)

½ kk görögszénamag (eredetileg 1 1/2 ek szárított görögszéna levél)

360 ml forró víz

Natúr joghurt a tálaláshoz

Közepes lángon felforrósítottam az olajat, a hagymát addig sütöttem benne, amíg elkezdett barnulni (7-8 perc). Hozzáadtam a gyömbért, fokhagymát és még 1 percig kevergetve sütöttem. Aztán ment bele a csirke, kavargatva fehéredésig sütöttem. Paradicsom, zöld chili, újabb két perc, majd kurkuma és só 5 perc. Végül a chilipor, garam masala, görögszénamag, és 360 ml forró víz került a lábosba. Miután újra felforrt lefedve, alacsony lángon 20 percig főztem. Így is fogyasztható, valamilyen lapos kenyér félével, de én fedő nélkül, magasabb lángon kicsit besűrítettem, hogy rizzsel lehessen enni. A basmati rizst már nem fűszereztem, csak egy kis vajjal elkevertem.

Nekünk tökéletes volt, szerintem nagyon jó kis recept. Porhanyós hús, a szószban íz kavalkád, és a joghurt remekül lehűsíti a chilit. Nekem kifejezetten jól esett az „egyhangú” magyaros étkezések után. És a főzés a fűszeres illatos gőzben felér egy meditációval :)

Az empanada meg a töltött csirke

Talán már feltűnt a kedves olvasóknak, hogy ritkultak a bejegyzések. Ha esetleg valaki megmondaná, hogyan lehet a napot 27 órássá tenni, nagyon boldoggá tenne. Így minden nap beleférne a blogolás, mert főznék egy csomó újat. Sőt egyáltalán főznék bármi meleg szendvicstől különböző dolgot. De amíg a brit tudósok dolgoznak a megoldáson inkább szorgalmasan bővítem az „ú ezt majd kipróbálom” receptek listáját. Erről húzom most ki az empanada-t.

Bár még sosem ettem, szimpi volt, mert szeretem ezeket a kis töltött tészta táskákat. Hogy mi ez és honnan jött, most nem untatnék vele senkit, sok írás van róla a neten.

Sok változata van, ami a tölteléket, elkészítési módját (sütőben sütés, olajban sütés) illeti. Én most (szokás szerint) maradékkal töltöttem meg. Kövezettek meg nyugodtan, de én semmit nem szeretek kidobni (ami kaja). Mivel figyelt még egy kis maradék vasárnapi töltött csirke a hűtőben, logikusnak tűnt, hogy az menjen a tésztába. És jó lett. Az eredeti recept kicsit elegánsabb, próbáljátok ki helyettem is :)

Hozzávalók 4 személyre:

300 g liszt (fele lehet teljes kiőrlésű)

110 g hideg vaj

1 db tojás

80 ml hideg víz

1 ek ecet

+ 1 felvert tojás a kenéshez

Töltelék szabadon választott, esetünkben maradék töltött csirke természetesen töltelékestül + 1 ek worcestershire-szósz

A vajat és a lisztet robotgépben addig dolgoztattam, amíg morzsás állagú nem lett. Majd hozzáadtam a tojást, dolgoztattam kicsit, végül a vízzel elkevert ecetet. A tésztát kivettem a gépből, egyet-kettőt még gyúrtam rajta, fóliába csomagoltam és fél órára a mélyhűtőbe tettem. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és elkészítettem a tölteléket.

A csirkét és a tölteléket is apróra vágtam, sóztam, borsoztam, és meglocsoltam 1 ek szósszal. Jól összekevertem.

Amikor a tészta elkészült előszedtem az osztrákiából szerzett remek töltött tészta készítő kézikészülékemet.

A tésztát 2-3 mm-re nyújtottam (ahogy sikerült), nagyjából 10 cm átmérőjű köröket szaggattam belőle, megtöltöttem 1 tk töltelékkel, a szélét lekentem a felvert tojással, majd félbehajtottam és összeragasztottam, szorosan összenyomtam. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem és megkentem tojással. Végül aranybarnára sütöttem.

Nem vagyok oda a sós omlós tésztáért, de ez nagyon finom, tényleg bármivel tölthető, csak kreativitás kérdése.