Egy jó kis foszlós kalács?

Végre pihenés. Végre blogolás. De ez is csak annak köszönhető, hogy lebetegedtem. Nem így terveztem a Húsvétot, torokfájással és alváshiánnyal, minek következtében elég váratlanul ért az ünnep. Se sonka, se süti. De ha már így alakult, azért egy mini sütést engedélyeztem magamnak. Mert Húsvét nem lehet kalács nélkül.

Ez a recept kissé összeollózott, részben Ínyesmester, részben „33 Kenyér és péksütemény lépésről lépésre”. Kicsi, két személyes változat. Jó, ha minden hozzávaló langyos, mert akkor gyorsabban megkel a tészta.

Hozzávalók:

250 g langyos liszt

1,5 ek cukor

1 kk só

10 g friss élesztő

1 tojás felverve

100 ml langyos tej

25 g olvasztott vaj

A lisztet, cukrot, sót tálba tettem, rámorzsoltam az élesztőt. A tejet és a felvert tojás ¾ -ét a lisztre öntöttem és jól összegyúrtam. Azután hozzáadtam az olvasztott vajat és addig gyúrtam, amíg a tészta magába nem szívta a zsiradékot. Letakarva, langyos helyen egy órát hagytam pihenni. Pihenés után kicsit átgyúrtam, majd 3 egyforma részre osztottam. Kb. 30 cm-es rudakat formáltam belőlük, az egyik végüket összenyomtam egy fix ponttá, egyenként megcsavartam őket, majd jött a fodrászkodás: hármas fonás. A fonás végén ezen a felén is egy ponttá nyomtam a 3 véget. A két kevésbé esztétikus végét a kalács alá hajtottam. Letakarva újabb kelesztés következett (30-40 perc). Közben a sütőt előmelegítettem 180°C-ra. A megkelt kalácsot a maradék tojással megkentem és nagyjából fél óráig sütöttem, amíg szép színt kapott.

Ez is egy méltánytalanul elfeledett süti műfaj. Pedig milyen jó is reggel álmosan elmajszolni pár leszakított kalácscafatot a tejeskávé mellé!

Tiramisu nyers tojás nélkül

Anne Burrell-től égnek áll a hajam, de a receptjei tetszenek. Mivel nyers tojás fóbiánk van, nagyon megörültem, amikor megtaláltam ezt a receptet. Nem választja szét a tojásokat, hanem egyben kell felverni a cukorral, gőz fölött, lassan. Ez persze kicsit rizikós, mert a rántottás piskóta nem igazán jó, de ha odafigyelünk biztosan sikerülni fog. Az eredeti receptet itt találjátok. Én a csokit legközelebb kihagynám a krémből, de ez ízlés kérdése. Kis vaníliát tettem még a krémbe, abból baj nem lehet. A mennyiségek bögrében (b.) vannak megadva (1 bögre=250 ml), ami kicsit zavaró nekem. Nem hátrány egy cup készlet.

Hozzávalók 4-5 személyre:

3 db tojás

1/2 b. cukor

2 b. mascarpone

1/2 rúd vanília kikapart magjai

1/2 b. csoki reszelék (elhagyható)

Ebbe mártogatjuk a babapiskótát:

3 b. forró víz

3/8 b. cukor vagyis a ¾ b. fele

1/4 b. instant kávé

1,5 ek kakaó

1/4 b. kávélikőr, vagy rum

200 g babapiskóta

A tetejére csoki reszelék vagy kakaó

A cukrot, vaníliát (magokat és a rudat is) és a tojást összekevertem és gőz fölött 6-7 percen keresztül habverővel felvertem. Akkor jó, ha a térfogata a 3x-ára nőtt és kicsit besűrűsödött (csíkot húz). A tál ne érjen a forró vízbe!

Amikor elkészült, levettem a gőzről, kivettem belőle a vaníliarudat, robotgéppel tovább kevertem közepes fokozaton, amíg ki nem hűlt. Ez nagyjából 5 perc volt. Végül belekevertem a mascarponét és a csokit (amit legközelebb kihagyok, mert a ropogós állag nem nagyon jött be a lágy krém mellett). A krémet ezután hűtőbe tettem 1 órára.

A cukrot, kávét, kakaót és rumot egy tálba tettem, majd felöntöttem a forró vízzel, jól összekevertem, amíg a cukor is feloldódott, és hagytam kihűlni.

A piskótákat ebbe a lébe mártottam pár másodpercre, majd leraktam egy réteget egy négyszögletes tál aljába. Erre jött a krém fele. Majd megint kávéba mártott piskóta következett, de most az előző rétegre merőlegesen (építőipari szakzsargonban „kötésben”), aztán megint krém. Végül a tetejére kakaót szitáltam. Egy-két órára hűtőbe tettem. Lehet több réteget is készíteni, nekem sajnos nincs magasabb tálam, ezért szoktam csak két emeletet építeni.

Ez a recept zseniális, nagyon beleszerettem. A piskóta nem olyan erősen kávés, mégis nagyon aromás, a krém meg egyszerűen isteni. Fotó sajnos nem készült, mert nem győztük kivárni, amíg összeáll, így a tálalás nem túl guszta, de majd kitalálok valamit, hogy fotózható legyen.

Barátkozás a rizottóval - gombás kakukkfüves

Néha szeretek visszatérni az alapokhoz, egy-egy szakács régebbi könyvéhez. Jamie „A pucér szakács” c. könyvét akkor nyálaztam át megint, amikor megpróbáltam nekifutni a 40 napos húsmentességnek. Leszámítva, hogy nem sikerült kiviteleznem, már annak is nagyon örültem, hogy ismét felfedeztem, hogy mennyire jó receptek vannak benne. Húsmentes is akad bőven, és még nem annyira flancolósak, mint a mostaniak. A rizottó műfaja különösen megtetszett. Gyorsan megvan, nem kell hozzá semmi különös alapanyag, mégis nagyon ízletes és tartalmas tud lenni. Most a gombás-kakukkfüves változatra esett a választásom.

Kicsit leegyszerűsítettem az eredeti receptet, hogy gyorsabban elkészüljön és ne kelljen annyit mosogatnom. Érdemes mindent előkészíteni, és aztán 20-25 perc alatt kész is van. Általában van a mélyhűtőben csirke húsleves, múltkor ezzel készítettem. Most kipróbáltam zöldség leveskockával, így is nagyon finom lett.

Hozzávalók 2 személyre:

3,5 dl alaplé (csirke, vagy zöldség, lehet kockából is)

2 ek olívaolaj

1 kisebb fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

¼ zellergumó

135 g rizs (lehetőleg kerek szemű)

20 g vaj

30 g parmezán jellegű sajt

85 g gomba (nálunk barna csiperke szokott lenni)

1 kk kakukkfű

chili ízlés szerint

petrezselyem

Felforraltam a levest. A hagymát apróra vágtam, a fokhagymát lereszeltem. A zellert meghámoztam, és lereszeltem. Kimértem a rizst, felszeleteltem a gombát.

Egy edényben olajat forrósítottam, majd rátettem a hagymát és a zellert. Közepesnél kisebb lángon pár percig pirítottam, aztán hozzáadtam a fokhagymát, és még egy percig pirítottam. Kicsit feljebb vettem a gázt, majd beleöntöttem a rizst, állandóan kevergetve átlátszóra pirítottam.

Következett a leves. Merőkanalanként adtam a rizottóhoz, mindig akkor, amikor az előző adagot már teljesen magába szívta. Ekkor már alacsony lángon, fedő alatt, néha megkeverve főztem. A gombát, kakukkfüvet az első adag levessel együtt adtam a rizshez.

Amikor megpuhult, levettem a tűzről, és belekevertem a vajat és a sajtot. Kis petrezselyemmel lehet frissíteni az ízén.

Egy teljes értékű, ízletes, egyszerű ebéd. Nagyon szeretjük.

Falafel

„Amit az egyiptomiak fele fal…”

Vega nap, falafel, második nekifutás.

Lila Füge receptjét próbáltam ki, és már másodszorra sikerült ilyen csodás kis golyókat sütnöm. Persze én is túlestem az általa említett konzerves próbálkozáson, ami után én is levontam a sajnálatos tanulságot, miszerint konzerv csicseriborsóból nem lehet falafelt készíteni. Elsőre is féltem, másodszorra meg pláne, mert mi van, ha csak a kezdők szerencséje miatt sikerült. Most már bátorkodom megosztani a receptet, tényleg működik.

Hozzávalók 15 golyóhoz:

15 dkg csicseriborsó

½ kisebb fej hagyma apróra vágva

1 gerezd fokhagyma apróra vágva

½ ek őrölt római kömény

1 kk falafel fűszerkeverék (elhagyható)

½ tk őrölt koriander

2 ek felaprított petrezselyem (és/vagy koriander)

1 kk só

bors

¼ tk szódabikarbóna

½ ek citromlé

olaj a sütéshez

A csicseriborsót leöblítettem és egy éjszakára beáztattam (érdemes sok vizet önteni rá, mert nagyon megszívja magát). Másnap leszűrtem, de egy pici áztatóvizet felfogtam.

A római köményt, koriandert és a falafel fűszerkeveréket száraz serpenyőben pár másodpercig pirítottam, amíg elkezdett illatozni. Utána rögtön tálba tettem. Hozzáadtam az összes többi hozzávalót, és összeturmixoltam (botmixerrel, így maradtak benne nagyobb darabok és egész szemek is). Egy-két ek áztatóvízzel lazítottam.

Olajat forrósítottam közepes lángon, közben diónyi golyókat formáltam a masszából. Amikor az olaj felmelegedett, elkezdtem erősen fohászkodni a hazai és keleti istenségekhez, majd óvatosan beleeresztettem a falafelt az olajba. Bármilyen meglepő, nem estek szét, szépen megtartották a formájukat. Hat-hét percig sütöttem őket, amíg arany barnák lettek.

Nagyon finom lett. Kívül ropogós, belül puha, fűszeres. Fokhagymás, bazsalikomos joghurttal nyakon öntve fogyott el.

Pesztós aszalt paradicsomos lepényke (vagy mi)

Igazából nem tudom, minek nevezzem. Ciabattának semmiképp, zsömlének sem. Valahol a kettő között. Lepény? Párna? Mindegy is, a lényeg nem a neve, hanem az íze.

Történt ugyanis, hogy felbontottam a kincstári pesztót, de féltem, hogy nem fog időben elfogyni és megromlik (a Zuram nincs oda érte, egyedül kell megennem). Ezért elgondolkodtam, mi mindenbe lehet még felhasználni, hogy ne utáljam meg egy életre. Első körben erre jutottam. Csak hogy a tél utolsó napjaiban legyen egy kis nyári hangulatom.

Hozzávalók 8-10 db-hoz:

500 g liszt

30 g friss élesztő

300 ml langyos víz

3 ek olívaolaj

1 tk só

2 ek zöld pesztó (én az aldiban vettem)

4 szem aszalt paradicsom apróra vágva

A lisztet tálba szitáltam. Közepébe mélyedést készítettem, és belemorzsoltam az élesztőt. Ezt egy kevés vízzel elkevertem, és 10 percig hagytam állni. Aztán beletettem a sót is és összegyúrtam. Dagasztottam. Végül langyos helyen hagytam pihenni. Amikor a duplájára kelt, kinyomkodtam belőle a levegőt és rákentem a pesztót. Megszórtam a paradicsommal és jól összegyúrtam, amíg az egész összeállt. Kitartás! Először szétesik, aztán magához tér és összeragad.

Lisztezett deszkán hüvelykujjnyi vastagra nyújtottam, és igyekeztem téglalapokat vágni. 8-10 db lesz belőle. Sütőfóliával bélelt sütőlemezre tettem őket, és letakarva hagytam duplájára kelni (30-40 perc).

Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra. A megkelt párnácskákat nagyjából 20 percig sütöttem.

Önmagában is jó, de egy kis sajtkrémmel (például ezzel) és olajbogyóval az igazi.