Az empanada meg a töltött csirke

Talán már feltűnt a kedves olvasóknak, hogy ritkultak a bejegyzések. Ha esetleg valaki megmondaná, hogyan lehet a napot 27 órássá tenni, nagyon boldoggá tenne. Így minden nap beleférne a blogolás, mert főznék egy csomó újat. Sőt egyáltalán főznék bármi meleg szendvicstől különböző dolgot. De amíg a brit tudósok dolgoznak a megoldáson inkább szorgalmasan bővítem az „ú ezt majd kipróbálom” receptek listáját. Erről húzom most ki az empanada-t.

Bár még sosem ettem, szimpi volt, mert szeretem ezeket a kis töltött tészta táskákat. Hogy mi ez és honnan jött, most nem untatnék vele senkit, sok írás van róla a neten.

Sok változata van, ami a tölteléket, elkészítési módját (sütőben sütés, olajban sütés) illeti. Én most (szokás szerint) maradékkal töltöttem meg. Kövezettek meg nyugodtan, de én semmit nem szeretek kidobni (ami kaja). Mivel figyelt még egy kis maradék vasárnapi töltött csirke a hűtőben, logikusnak tűnt, hogy az menjen a tésztába. És jó lett. Az eredeti recept kicsit elegánsabb, próbáljátok ki helyettem is :)

Hozzávalók 4 személyre:

300 g liszt (fele lehet teljes kiőrlésű)

110 g hideg vaj

1 db tojás

80 ml hideg víz

1 ek ecet

+ 1 felvert tojás a kenéshez

Töltelék szabadon választott, esetünkben maradék töltött csirke természetesen töltelékestül + 1 ek worcestershire-szósz

A vajat és a lisztet robotgépben addig dolgoztattam, amíg morzsás állagú nem lett. Majd hozzáadtam a tojást, dolgoztattam kicsit, végül a vízzel elkevert ecetet. A tésztát kivettem a gépből, egyet-kettőt még gyúrtam rajta, fóliába csomagoltam és fél órára a mélyhűtőbe tettem. Közben a sütőt előmelegítettem 200 °C-ra és elkészítettem a tölteléket.

A csirkét és a tölteléket is apróra vágtam, sóztam, borsoztam, és meglocsoltam 1 ek szósszal. Jól összekevertem.

Amikor a tészta elkészült előszedtem az osztrákiából szerzett remek töltött tészta készítő kézikészülékemet.

A tésztát 2-3 mm-re nyújtottam (ahogy sikerült), nagyjából 10 cm átmérőjű köröket szaggattam belőle, megtöltöttem 1 tk töltelékkel, a szélét lekentem a felvert tojással, majd félbehajtottam és összeragasztottam, szorosan összenyomtam. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre fektettem és megkentem tojással. Végül aranybarnára sütöttem.

Nem vagyok oda a sós omlós tésztáért, de ez nagyon finom, tényleg bármivel tölthető, csak kreativitás kérdése.

Pritaminos melegszendvics

Biztos sokan ismeritek ezt a klasszikus darabot. Nekem bevallom kimaradt a gyerekkoromból. Először egy kedves ismerősöm anyukájánál ettem ilyet, ő sütőben készítette. Nagyon ízlett annak ellenére, hogy nem szeretem a tejfölt. Aztán pár éve megtaláltam a szendvics receptjét egy velem egyidős szakácskönyvben. Nem mai darab. Mint ahogy a készítésére leginkább alkalmas melegszendvics sütő sem, amit magammal hozhattam kirepüléskor (a családom ugyanis party-grill nagyhatalom :). Azóta is szorgalmasan használom. Szóval elő a szendvicssütővel, tessék leporolni (meg felkészülni a magasabb villanyszámlára). De akinek nincs, az se essen kétségbe, egy egyszerű sütő is megteszi. Magas fokozaton sütve, gyorsan elkészül és úgy is nagyon finom.

Lehet ütős reggeli, „szendvics de azért meleg” ebéd vagy gyors vacsora. A pritamin miatt nem annyira olcsó, de éppen ettől lesz baromi jó a dolog. Recept a "Hónapok, napok, ételek"-ből.

Hozzávalók ízlés szerint, mondjuk két bőséges adaghoz:

½ kis pohár tejföl

2-3 szelet gépsonka felkockázva vagy erős ízű sonkából (ami nem gép és sok húst látott), enyhén füstölt tarjából kevesebb is elég

pár karika pritamin felkockázva

só, bors

reszelt sajt a tetejére

2 nagy szelet kenyér

vaj a kenyérre

Kikevertem a krémet, lereszeltem a sajtot. Közben beizzítottam a szendvicssütőt.

A kenyeret megkentem vajjal (hogy ne ázzon el), rá a tejfölös keverék, végül sajt. Nem szoktam sajnálni a rávalót. Addig sütöttem, amíg a sajt megpirult a tetején. Ha sütőben sütjük érdesen résen lenni, nehogy túlságosan kiszáradjon a kenyér.

Guszta, színes, nyúlik, illatozik, ki győzné kivárni, hogy meghűljön? Szóval vigyázat forró!

Sztrapacska, világbajnok

Már megint méltánytalanul elfelejtettem szegényt. Mindig ez van. Pedig annyira egyszerű, meg költséghatékony. És van is már a blogon egy recept, ami bevált, de most véletlenül egy másik szakácskönyv receptje alapján készítettem el, saját gondolatokkal kiegészítve. És valami nagyon jó kerekedett belőle. Szereztünk hozzá savanyú káposztát, meg finom cseh söröket, hogy teljes legyen a boldogság.

Jó ha a krumpli sárga fajta, a juhtúró és a tejföl pedig jó minőségű. A szalonnánál trükköztünk, mert sütöttünk házi füstöltet is meg bacont is. Nem egy diétás kaja, de így a tél előtt fölösleges is fogyózni. Ez most a tartalékolásról szól.

A recept kis módosítással a Kelet-Európai Szakácskönyvből való (1983).

Hozzávalók 4 bőséges adaghoz:

80 dkg sárga krumpli

1 tojás

1 ek zsír

2 ek tejföl

30-35 dkg liszt

A tetejére:

15 dkg juhtúró, szalonna, tejföl, bors

Egy fazékban feltettem forrni a vizet.

A szalonnát kisütöttem, zsírját egy tepsi aljára öntöttem.

A sütőt előmelegítettem a legmagasabb fokozaton.

A krumplit meghámoztam, kis lukú reszelőn lereszeltem és összekevertem a tojással, zsírral, tejföllel, liszttel. Amikor felforrt a víz, beleszórtam a sót (literenként 1 csapott evőkanál), és galuskaszaggatóval beleszaggattam a tésztát. Kb. 8-10 percig főztem egy adagot (4 adagban főztem ki). Érdemes néha megkóstolni, hogy azért ne is főjön szét. A leszűrt tésztát a várakozó tepsibe tettem, tetejére morzsoltam a juhtúrót, nyakon öntöttem tejföllel, borsot tekertem rá, végül megszórtam a kisült szalonnával. Kb. 20 percig sütöttem. A tészta alja kicsit megsült a szalonnazsírban, a teteje finom puha, omlós maradt, ropog a szalonnapörc, uralkodik a juhtúró. Egy korsó jó sör és más nem is kell a boldogsághoz.

Füstölt halas szendvicskrém

Nem is tudom hogyan történhetett. Ma sok hét után végre nyugodtan, kényelmesen nekiállhattam új recepteket böngészni meg a konyhában tenni-venni. Végre összerakni azt a szendvicskrémet, amit már vagy fél éve kinéztem magamnak, és amihez azóta is mindig megveszem a doboz sajtkrémet reménykedve, hogy végre kipróbálhatom a receptet. Előrebocsájtom, utálom a halat. Ez a kenyérrevaló mégis nagyon vonzott, mert füstölt hal van benne. Azt kivételesen szeretem. A füstölt hering konzerv már vagy egy éve a spájzban lapult, már nem is emlékszem, melyik országból hoztuk. Kár volt vele eddig várni, mert nagyon egyszerű és nagyon finom.

A recept Jamie Főzőiskolájából származik, kisebb módosítással. A mennyiségek hozzávetőlegesek, mert így mindenki saját ízlése szerint alakíthatja. Ha visszafogottabb ízt szeretnénk, több sajtkrémet tegyünk bele.

Hozzávalók 4 személyre:

1 doboz füstölt hal konzerv ( én heringet használtam, töltősúly: 123 g)

1 szál újhagyma

½ lime leve

50-75 g natúr sajtkrém (én a sima aldisat használtam)

½-1 ek tejszínes torma

só, bors

Egy tálban összekevertem a sajtot és a tormát. Egy nagy vágódeszkán felkarikáztam a hagymát, rászedtem a bőrétől megfosztott halat, ráreszeltem a fél lime levét, végül csavartam rá egy keveset a levéből is. A deszkán szecskáztam apróra (olyan Jamie-sen), közben jól elkeverve, így az ízek jobban elvegyültek. Végül a halas keveréket a tálba tettem a tormás sajt mellé, sóztam, borsoztam és ráfacsartam a lime maradék levét. Alaposan összekevertem. Biztosan jót tett volna neki, ha hagyom pihenni és érlelődni, de nem tudtam kivárni. Forró pirítóssal, uborkával eszméletlen jó volt. Füst, sajt, lime, torma egyben. Vendégvárónak sem utolsó és szerintem a sör is jól csúszna utána.