Áfonyás, diós palacsinta csokiöntettel

Mit tehet az ember lánya, ha az előző desszertből marad pár adag csokiöntete? Palacsintát süt hozzá, azt megtölti diókrémmel, és megeszi.

Ha már palacsinta, kipróbáltam egy új receptet (River Cottage minden napra), ami nem igazán jött be, úgyhogy maradok a régi, bevált változatoknál. Na de a diókrém! Rájöttem, hogy a féltve őrzött diót gyorsan fel kellene használnom, nehogy tönkremenjen. Kicsit reformosítva, zabpehellyel keverve főztem fel, és aszalt vörös áfonyával színesítettem. Ennek ellenére igen tömény, laktató. Tartalmas levesek után simán megállja a helyét második fogásként.

Hozzávalók 2 személyre:

50 g darált dió

2 ek apró zabpehely

1 dl tej

2 ek vaníliáscukor

citromhéj

1 kisebb marék aszalt vörös áfonya

csokiöntet

4 db palacsinta, pl. ilyen

A töltelékhez a zabpelyhet kicsit megpirítottam, majd hozzákevertem a többi hozzávalót, és felfőztem. Hagytam hűlni, majd megkentem vele a palacsintát, négybe hajtottam, és nyakon öntöttem az öntettel.

Szerintem nem kell áradoznom, hogy mennyire finom. Dió, áfonya, és főleg csoki.

Churros forrócsokival

Nagyon megörültem, amikor láttam egy churros receptet Max konyhájában. És egyből eszembe jutott, hogy az egyik barátnőm folyton áradozik erről a tésztáról, ahányszor csak hazajön Spanyolországból. Buta módon sosem néztem utána mi is ez tulajdonképpen. Hiba volt. Na de most már semmi nem állíthat meg, hogy én is áradozzak róla.

A churrost (ejtsd: csurrosz) spanyol fánkként is emlegetik. Sült tészta rudacska, amit reggelire vagy szieszta után fogyasztanak cukorba hempergetve és/vagy csokiba, tejeskávéba mártogatva. De létezik olyan változata is, amit csiga alakban feltekerve sütnek ki. Népszerű Spanyolországban, Franciaországban, vagy pl. Latin-Amerikában is. Bővebben itt olvashattok róla angolul.

A recepteket nézegetve igyekeztem minél egyszerűbbet választani. Több változat is kering világszerte, készülhet tojással, vagy tojás nélkül, de olvastam sütőporos receptet is. Végül Gordon Ramsay receptjét választottam. Benne még sosem csalódtam, pláne, hogy hozzá képest nagyon egyszerűnek tűnt az elkészítése.

Hozzávalók 3-4 személyre:

A tésztához:

250 g liszt

só

50 g vaj

200 ml víz

A mártogatóshoz:

100 g étcsoki kisebb kockákra törve

200 ml tejszín

fél rúd vanília kikapart magjai

egy 5 cm-es fahéjrúd

3-4 csík narancshéj a fehér része nélkül

ízlés szerint ¼ chili

A cukrozáshoz:

50 g porcukor (én a barna nádcukrot küldtem át kávédarálón, így maradtak benne nagyobb roppanós szemek is, nem csak a porcukor)

2-3 tk fahéj (nekem 2 elég volt)

Olaj a sütéshez

Először a vizet és a vajat felmelegítettem, amíg a vaj alolvadt. Közben kimértem a lisztet és összekevertem a sóval. Aztán a folyadékot a liszthez öntöttem, és gyorsan összekevertem, amíg sima nem lett. Érdemes megkóstolni, nehogy sótlan legyen. Fél órát pihentettem. Közben elkészítettem a fahéjas cukrot, amibe majd a kisült, meleg tésztát kell hempergetni. A csoki szószhoz a tejszínt lábosba tettem, hozzáraktam a vaníliamagokat, fahéjat és a narancshéjat (a chilit kihagytam), és felforraltam. Amikor felforrt, kikapcsoltam alatta a lángot és beletettem a csokit. Addig kevertem, amíg teljesen felolvadt.

A tészta kisütéséhez olajat melegítettem alacsonyabb lángon. A tésztát csillagcsőrű nyomózsákba tettem, majd a felmelegedett olajba szaggattam. A zsákból kinyomott 5-6 cm-es tésztahurkát ollóval vágtam le, így az olajba pottyant. Aranyszínűre sütöttem. Szűrőlapáttal papírtörlőre szedtem, és kis itatás után a kezem ügyébe készített fahéjas porcukorba hempergettem.

Még melegen érdemes fogyasztani, meleg csokiba mártogatva. Én csak akkor tudtam abbahagyni, amikor elfogyott.

Tortilla, egy rugalmasabb fajta

Volt már egy tortilla receptem, de nem voltam 100 %-ig megelégedve vele. Most viszont találtam egy teljesen más technológiával készülő fajtát, és nagyon jól bevált. Nem szakadt, nem tört, nem száradt ki. Tökéletes. Kép sajnos nem készült, mert mindet megettük. Éhesen kinek van türelme fotózgatni?

Mostanában eléggé rákattantunk arra, hogy maradék sült húsokat, friss idényzöldségeket egy kis szósszal nyakon öntve beletekerjünk egy tortilla lapba. Vacsorára vagy ebédre egyaránt jó. Pár szem sült krumplival kiegészítve igen laktató, és teljes értékű. (Ráadásul így még olyan zöldségeket is a Zuramba tudok diktálni, amit magától sosem enne meg :)

A recept a kedvenc vegetárius szakácskönyvemből származik (Isteni ízek). Kivételesen a megadott teljes kiőrlésű liszt helyett sima fehér lisztet használtam.

Hozzávalók 8 db-hoz:

125 ml kukoricaliszt

125 ml hideg víz

250 ml forró víz

1 tk só, de lehet több is

2 ek olaj

500 ml sima vagy teljes kiőrlésű búzaliszt (átszitálva vagy finomra őrölve)

Először a 250 ml vizet feltettem forrni. Közben a hideg vizet összekevertem a kukoricaliszttel. A búzalisztet, sót és az olajat egy tálba tettem.

Amikor a víz felforrt, belekevertem a kukoricás masszát és addig főztem, amíg összeállt. Kicsit hagytam hűlni, majd összegyúrtam a liszttel, sóval, olajjal. (Érdemes megkóstolni, mert szerintem a megadott sómennyiség kicsit kevés.) Sima, ruganyos tésztát kaptam, ezt 8 részre osztottam, gombóccá formáltam és belisztezett deszkán mindegyiket palacsintasütő méretűre nyújtottam (több-kevesebb sikerrel).

Egy teflon palacsintasütőt közepes lángon felmelegítettem (nem kell alá zsiradék), beletettem a tésztát és halkabbra vettem alatta a gázt. Fél percenként átforgatva addig sütöttem, amíg pici barna pöttyök jelentek meg rajta és hólyagos lett.

Nagyon jó kis tészta, nincs nyers mellékíze, és jó vele dolgozni is. Nem száradt ki, hajlékony maradt, már csak arra várt, hogy megtöltsük mindenféle finomsággal.

Céklás-diós hummusz

Cékla és River Cottage rajongó lévén bűn lett volna nem kipróbálni ezt a receptet. Kenyérre valónak én sem gondoltam volna, pláne nem dióval. Ez a váratlan íz pedig engem is meglepett.

A cékla nálunk sajnos inkább csak savanyúság formájában létezik, pedig annyi másra lehetne használni pl. sütibe, salátába téve, sült változatban köretnek, vagy éppen mártogatósnak, kenyérre valónak. Tudom, nem mindenki szereti, de lehet, ha nem lennénk elrontva a főtt, puha, savanyú cékla ízével, sokkal nyitottabbak lennénk más felhasználási módokra.

A hummusz eredetileg egy közel-keleti mártogatós, kence főtt csicseriborsóból, szezámpasztából, fokhagymából, és citromléből. Ez a céklás változat kicsit fűszeresebb, és engem inkább az indiai ízekre emlékeztet, de ez csak a római kömény miatt van.

A karácsonyi könyvtermés egyikéből (River Cottage minden napra) származik a recept, kivételesen egy az egyben átvéve.

Hozzávalók:

50 g dió

1/2 ek római kömény

25 g szikkadt kenyér

200 g főtt cékla kockára vágva

1 ek tahini (szezámpaszta, keleti boltokban kapható, de én egyszerűen szezámmagot pirítottam és mozsárban pépesre törtem)

1 gerezd zúzott fokhagyma

1 citrom leve

só, bors, esetleg olaj

A diót serpenyőben megpirítottam. A római köményt ½ percig pirítottam, amíg elkezdett illatozni, hagytam kihűlni. A késes robotgépbe dobtam a kenyeret és a diót, összeaprítottam. Aztán hozzáadtam a céklát, szezámkrémet, fokhagymát, római köményt (de nem az összeset), a citromlé felét, sót, borsot és jól összeturmixoltam. Kóstolás után még lehet igazítani az ízén.

Csoda szép színe van, az íze pedig igazán váratlan, cékla is, dió is, fűszeres is egyszerre. Kevés feta jellegű sajttal, ínyencek kecskesajttal is kipróbálhatják.

Téli meggyes diós süti

Nem speciálisan téli, csak nyáron kevésbé sütök meggybefőttből süti, és a dió is kevesebb. Na jó, mégis inkább téli sütemény ez.

Elsőre nem ezt a receptet szemeltem ki, de nem volt kedvem a rezgős fajtához, inkább valami piskótásabb jellegűt kerestem. Szokás szerint tök más volt a kiindulási alap a Nagy süteménykönyvből (cseresznye, mandula, tejfölös tészta), de így sikeredett. Kivételesen nem grammokkal méricskélős, hanem elég hozzá egy mérőpohár, meg egy kisebb női marok.

Hozzávalók egy kis tepsihez (20x25 cm):

1 db tojás

2 dl joghurt vagy tejföl vagy fele-fele

1 dl cukor

2,5 dl liszt

½ csomag sütőpor

egy csipet só

25-30 dkg magozott meggybefőtt

1 (kisebb női) marék dió

kevés vaj és liszt a tepsi kikenéséhez

Először kimagoztam a meggyet, és durvára vágtam a diót.

A formát kikentem vajjal, majd beliszteztem.

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra.

A tojást elkevertem a tejföllel, joghurttal. Majd hozzáadtam a cukrot, és addig kevertem, amíg feloldódott. Végül belekevertem a sóval és a sütőporral elkevert lisztet. Amikor a sütő már elérte a megfelelő hőfokot, a masszát a tepsibe öntöttem, belepotyogtattam a lecsöpögtetett meggyet, és a tetejére szórtam a durvára vágott diót. 25 perc alatt megsült.

Igazán egyszerű, nem pancsolós süti, a télhez képest pedig egészen gyümölcsös, jól esik. A ropogós, pirult dióról a tetején már nem is beszélve.

Kivilekvár

Idén nyáron először nem főztem be lekvárt, mert még nagyon sok pihen a spájz polcain. Ezt a lekvárt viszont nagyon ki szerettem volna próbálni, úgyhogy megszegtem a fogadalmamat.

A recept az előző bejegyzésben már említett „Finomságok ajándékba” c. könyvből származik. Nagyon egyszerű az elkészítése, bár én kicsit eltértem a könyvben leírttól és hagyományos módon álltam neki.

Sajnos idén sem jutottam még érett, finom kivihez, ez is már Karácsony óta érlelődött a kamrában. Szóval, ha nektek sikerül finom, érett kivit szerezni, egy adagot próbáljatok ki, akár gyors felhasználásra is.

Hozzávalók 2 db kis (125 ml-es) befőttesüveghez:

10 db kivi

200 g cukor vagy 150 g gyümölcscukor

1 db lime

Először elmostam az üvegeket.

A kiviket meghámoztam, lemostam és feldaraboltam. Rászórtam a cukrot és lefedve fél órát állni hagytam, hogy levet eresszen. Ráreszeltem a lime zöld héját és belefacsartam a levét, majd feltettem a tűzre. Közben kifertőtlenítettem az üvegeket. A lekvárt addig főztem, amíg szét lehetett nyomni a gyümölcshúst. Ekkor a színe már nem olyan harsány zöld. Mivel magától nem esik szét, én meg nem akartam péppé főzni, a lekvár harmadát szitán áttörtem, majd visszatettem pár percre főni. Ekkor üvegekbe adagoltam, szorosan lezártam és az üvegeket fejjel lefelé fordítottam pár percre. Végül talpra állítottam őket és dunsztban hagytam kihűlni. Kevésbé vakmerőek a fedő alá, két celofán közé tehetnek késhegynyi szalicilt. Ilyenkor nem kell fejjel lefelé fordítani az üvegeket.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog ízleni, a lime meg a kivi nagyon jól megtalálták egymást. Ha csak gyors fogyasztásra készül (mondjuk egy fél adag), érdemes hűtőben tartani.

Étcsokoládés trüffel

Tudom, nem valami jó az időzítés, mindenki telítődött az ünnepi édességekkel, de sebaj. Kicsit később is kipróbálhatjátok :) Az ajándékba kapott keserűcsoki táblák hasznosítására pont alkalmas.

A recept a „Finomságok ajándékba” c. nagyon jó kis könyvből származik. Elő-szülinapi ajándékba kaptam, hogy tudjak másoknak is ajándékozni. Igazán előrelátó ajándékozó :)

Érdemes jó minőségű csokoládéból készíteni, kakaótartalom legyen legalább 50%, de a 70% még jobb. Én csoki pasztillákat szoktam beszerezni 2,5 kg-os kiszerelésben, ez cukrász nagykerben kapható.

Hozzávalók:

150 g jó minőségű étcsokoládé

1 ek vaj

90 ml tejszín

1 tk neszkávé

1 ek rum

kakaópor

A vajat és a tejszínt egy lábosban felforrósítottam, amikor elkezdett gyöngyözni, kikapcsoltam alatta a lángot. Belekevertem a rumot és a kávét. A csokit ebbe a keverékbe tettem, és hagytam állni pár percig, amíg elkezdett olvadni. Végül alaposan összekevertem. (Ha nem olvad fel minden csoki darabka a keverés végére, gőz fölött az egészet össze lehet olvasztani.) Amikor teljesen lehűlt a keverék, 4 órára betettem a hűtőbe pihenni.

Aztán kávéskanállal kis darabokat szedtem belőle, amit gombócokká gyúrtam. Nem érdemes túl nagy golyókat csinálni, mert nagyon tömény, de jobb gyorsan gyúrni, hideg kézzel, mert a massza hamar megolvad és a tenyerünkön több lesz a csoki, mint a trüffelben. Végül a kakaót kis szűrőbe tettem, és ebben forgattam meg a golyókat.

Ha kreatívkodni akarunk, lehet másba is hempergetni a golyókat, pl. apróra vágott pirított mogyoróba, kókuszreszelékbe, összetört kávészemekbe vagy függőknek csokiforgácsba.

Joghurtban pácolt sült csirkecomb

Lassan próbálok visszazökkenni a Karácsony utáni evésbe, főzésbe. Mert bármilyen hihetetlen, idén nem sürögtem a konyhában (csak másokéban). Mivel a szülőknél töltöttük a Karácsony nagy részét, nem sült hús a konyhámban, sem bejgli, de még egy morzsa süti sem. Persze nem voltam teljesen tétlen, 3 nap alatt több mint 120 bon-bon készült négyféle ízben. Idén ez volt a kariaji.

A visszazökkenés része, hogy próbálok minél kevesebbet vásárolni, és kienni mindent a mélyhűtőből, meg egy kis helyet csinálni a spájzban.

Kaptam ajándékba egy Nigella könyvet (is) (Nigella expressz), innen ez a csodás recept, ami pont megfelelt a célnak. Adott volt pár fagyott csirkecomb (a legutóbbi csirkeszétszedésből), csak joghurt kellett hozzá, fűszerekből meg sosincs hiány.

Hozzávalók 3 személyre:

6 db csirke alsó comb

250 ml joghurt (eredetileg aludttej)

2+1 ek olaj

1 gerezd fokhagyma áttörve

½ ek frissen őrölt fekete bors

½ ek só

½ tk őrölt római kömény

1 tk cukor (eredetileg juharszirup)

A páchoz összekevertem az összes hozzávalót egy jól záródó edényben, majd beleforgattam a combokat. Lezárva a hűtőbe tettem érni. Nigella a zacskóban pácolást javasolja. Ha kevés időnk van, a konyhapulton pihentessük ½ órát (max. 2-t), ha több időnk van, a hűtőbe tegyük egy éjszakára.

A sütőt előmelegítettem 220 °C-ra. A combokat egy kicsi tepsibe tettem és leöntöttem a páccal. Nagyjából 40 percet sütöttem, amíg szép színt kapott.

A hús finom, enyhén fűszeres, a sütés során is nagyon puha, szaftos maradt. Főtt rizzsel vagy egy jó kis káposztás salátával érdemes elfogyasztani. Hajrá!

Lencse helyett lángos

Pár éve került a családba az a szokás, miszerint Újévkor nem csak lencsét eszünk (aprópénz), hanem kicsit nagyobban játszunk és lángost sütünk (papír pénz). Idén mi sem tettünk másképp, nem apróztuk el (csak egy kis lencsesaláta formájában), a hangsúlyt a papírpénzre fektettük. Ha bejön, örülünk, ha nem, akkor is ettünk egy jót.

Nekiálltam receptet keresni, mert nem hittem el, hogy tényleg kenyértésztából kell csinálni (ha jól emlékszem ezt tavaly is végigjártam). Aztán beadtam a derekam, és a saját kenyérreceptemet vettem alapul, kicsit hígabb formában. Semmi fakszni, liszt, víz, élesztő, só és az eredmény egy tökéletes lángos.

Hozzávalók 4 kisebb darabhoz:

250 g langyos, átszitált liszt

175 ml meleg víz

½ ek só

1 tk cukor

15 g friss élesztő

olaj a sütéshez

Az élesztőt a cukorral felfuttattam 50 ml vízben. Közben átszitáltam a langyos lisztet. A lisztbe mélyedést fúrtam, beleöntöttem az élesztőt, a vizet és a sót. Összegyúrtam. Az elején eléggé ragad, de kitartó munkával sima, lágy tészta kerekedik belőle. Kicsit beolajoztam a cipót, majd lefedve, langyos helyen ¾ órát kelesztettem.

A megkelt tésztát 4 részre osztottam, kisebb golyókat formáztam, majd sütőlapra tettem, letakartam, és újra megkelesztettem. Ez kb. 20 perc volt.

Aztán egy magas falú serpenyőben, közepes lángon olajat forrósítottam. A tésztagombócokból egyenként, olajos kézzel lepényt formáltam. Itt lehet kicsit játszani, ki melyik részt szereti a lángoson. Ha ropogósan szeretjük, vékonyra lehet húzni. A több vastagabb részhez, egyenletesen vastagra kell nyújtani.

A lángost óvatosan a forró olajba tettem, majd amikor aranybarnára sült, átfordítottam. A másik felét is megsütöttem. A sütés előrehaladtával érdemes kicsit lejjebb venni a lángot, mert az olaj egyre forróbb lesz, a lángosok meg egyre hamarabb egyre sötétebbek. A kisült lángosokat papírtörlőre tettem.

Frissen, fokhagymás olívaolajjal, vagy tejföllel meg sajttal érdemes azonnal a végére járni.

Sok papírpénzért ez igazán nem nagy munka :)

Kata spájza már a facebook-on is!