Kapros-túrós lepény

Az elmúlt néhány hétben teljesen meg voltam őrülve a kaporért. Bár nem értettem honnan-e kívánalma a szervezetemnek, eleget tettem a kérésének. Kovászos uborka, kapros tejfölös tökfőzelék és nem utolsó sorban egy jó kis kapros túrós lepény.

Otthon nálunk része a nyári süti repertoárnak és perverz módon édesen esszük. A Zuram nincs jó barátságban a kaporral. Azért hősiesen tett egy próbát ezzel a lepénnyel. Kedvesen visszatolta a fél falat híján egész szeletet. Nem értette a párosítást. Édes is meg kapros is? Feléjük nem volt szokás. Igazából meg tudom érteni, de hát mindenkinek vannak fura étkezési szokásai.

Továbbra is foglalkoztat a gondolat, honnan eredeteztethető ez a sütemény, de ha jól sejtem köze lehet az erdélyi konyha kapros ordás lepényéhez.

Azt meg, hogy a családunknak honnan ez a szokása, pláne nem tudom.

Válogattam a receptjeim között, átolvastam jó párat, és végül a Lajos-Hemző páros 99 Házi sütemény-es receptjét választottam. Kicsit sokat kellett utána mosogatni, de megérte a fáradozást. A teljes adag egy hadseregnek is elég, a fél adag szerintem bőven elegendő 4 személyre. (Ez most a fél adag.)

Hozzávalók a tésztához:

250 g finomliszt

125 g vaj

50 g porcukor

só

75 ml tejföl

25 g élesztő

1 tojás sárgája

Hozzávalók a töltelékhez:

100 g mazsola

1/2 kg túró

1 csokor kapor

1 tojás + 1 tojásfehérje

50+75 g porcukor

25 g vaj

10 g vaníliás cukor

1 citrom reszelt héja

Kb. 2 dl tejföl a tetejére

1. Az élesztős omlós tésztához a vajat gyors mozdulatokkal elmorzsoltam a sóval és cukorral elkevert liszttel.

2. A langyos tejfölbe belekevertem a tojássárgáját és az élesztőt (a fehérje majd a töltelékbe megy).

3. Az egészet összegyúrtam és letakarva fél órát pihentettem.

4. Közben előmelegítettem a sütőt 200 °C-ra és elkészítettem a tölteléket. A mazsolát kifelejtettem belőle, de ha ti nem így tesztek, forrázzátok le vízzel és kicsit hagyjátok puhulni.

5. A túrót áttörtem (2x krumplinyomón).

6. A kaprot apróra vágtam.

7. A vajat habosra kevertem a 75 g porcukorral, vaníliás cukorral és az egy tojás sárgájával.

8. Hozzákevertem a kaprot, túrót, citromhéjat és a mazsolát is ilyenkor kell(ett volna) beletenni.

9. A tojások fehérjét egy kis sóval kemény habbá vertem, majd az 50 g porcukrot apránként hozzáadva tovább vertem. Végül óvatosan, lukas fakanállal a túrós masszához kevertem.

10. A tésztát kinyújtottam és sütőpapírral bélelt piteformába (26 cm átm.) terítettem úgy, hogy az oldalán legyen pereme. (Dupla adagnál már egy 30x40 cm-es tepsi javasolt.)

11. A tölteléket a tésztára simítottam és a tetején elkentem a tejfölt. Addig sütöttem, amíg a tészta megpirult. Harminc perc elteltével már érdemes résen lenni, nehogy sötét árnyak lopakodjanak a tésztára és kiszáradjon a töltelék.

Nem kertelek, ez egy kissé idő- és munkaigényes recept, de nagyon finom a végeredmény. Már ha valaki szereti az édes kapros-túrós lepényt. Omlós tészta, tetején rezgős, könnyed túróhab, pikáns kaporral. A mazsolát nem érdemes kifelejteni belőle, teljesen oda kívánkozik.

Nem is nyár a nyár kapros túrós lepény nélkül.

Müzli saját kezűleg

Régóta váratott már magára a házilag előállított müzli. Bevallom eddig mindig boltit vettem, de pár hónapja azzal a céllal vásároltam gabona pelyheket, hogy összeállítsam saját, házi keverékemet. Sokszor olvastam már más blogokon, és legyintve rájuk hagytam, hogy hát persze hogy sokkal finomabb, mint a bolti. Hiszi a piszi.

Nem bíztam a véletlenre, Jamie (Jamie főzőiskolája c. könyvben) granoláját gondoltam kipróbálni. Azt már korábban is olvastam egy makrobiotikáról szóló könyvben, hogy a gabonapelyhet a könnyebb emészthetőség kedvéért érdemes hőkezelésnek kitenni. Ha tehát nyers müzlink van, azt érdemes megfőzni, úgy mint egy kásákat.

Jamie receptje a sütőben sütést írja elő, én viszont ebben a melegben nem akartam beindítani a sütőt, úgyhogy egy serpenyőben „futattam” meg a száraz keveréket. A mézet nem akartam kitenni hőkezelésnek, ezért azt már csak a tejjel együtt, közvetlen fogyasztás előtt teszem bele. Az olajat nem tartottam szükségesnek a serpenyős változatnál. Télen majd kipróbálom az eredeti tepsis variációt is és beszámolok, milyen lett.

Hozzávalók:

200 g gabonapehely (nálam 1:1:1:1 arányban árpa, búza, rozs, zab)

150 g vegyes aszalt gyümölcs (nálam most mazsola, áfonya, narancshéj)

150 g vegyes mag (nálam most mogyoró és mandula vegyesen)

50 g apró vegyes mag (nálam most szezámmag és lenmag vegyesen)

50 g kókuszreszelék

1 kk őrölt fahéj

Az aszalt gyümölcsöket és a mandulát, mogyorót apróra vágtam. Az aszalt gyümölcsök kivételével az összes hozzávalót összekevertem és egy serpenyőben, gyakran kevergetve, közepesnél kisebb lángon 15 percig pirítottam.

Amikor kihűlt, hozzákevertem a gyümölcsöket is és jól záródó üvegbe tettem.

Tényleg sokkal jobb, mint a bolti. Egyrészt mert eská, másrészt mert a fahéj baromira feldobja a kissé megpirult ropogós pelyheket és magokat. Ráadásul azt teszünk bele, amit akarunk (vagy ami van éppen otthon) és ily módon olyat is eszünk, amit egyébként nem gyakran. Jó módja ez a gabona- és magevésnek, ha másképp nem megy.

Készítsd el és add tovább!

Kettőhuszonkettő: guacamole

Egy hűtőben árválkodó avokádó epedve várta felhasználását. Mivel a várakozásban kissé megérett, már nem nyert felvételt egy salátába, viszont krémnek kitűnő alapnak bizonyult. Mondjuk egy guacamoléba.

Ennek a mexikói eredetű krémnek sokféle receptje van. Alapja az avokádó, hagyma, fokhagyma, olívaolaj, citrom (vagy lime), só, bors és chili paprika vagy tabasco szósz.

Én a hagymamentes, paradicsomos változatot kedvelem. A következőképpen készült.

Hozzávalók:

1 avokádó

1 paradicsom (érdemes leforrázni és meghámozni)

1 lime

só, bors, chili (por vagy friss apróra vágva)

Az avokádót félbe vágtam, kivettem a magját, majd a gyümölcs húsát kikanalaztam egy tálba. Meglocsoltam a lime levével és összetörtem villával. A paradicsomot felkockáztam, aztán az avokádóhoz kevertem. Sóztam, borsoztam és megszórtam chilivel. Jól összekevertem és a hűtőbe tettem összeérni.

Nem csak tortilla chipsszel jó szerintem, hanem csak úgy magyarosan, kenyérrel is.

Végtelenül egyszerű és a hozzávalóktól függően abszolút jól variálható.

Meleg spárgasaláta

Lassan kezd kibontakozni a heti egy zöldség nap. Néha csak annyi sikerül belőle, hogy a főétkezés (ebéd) húsmentes, néha reggeltől estig elvagyok a zöldségekkel és kiegészítőikkel. E saláta is egy ilyen napnak a szülötte. Önmagában is teljesen jól megállja a helyét.

A másik ok az, hogy kísérletezgetem a spárgával. Egyre többen reklamálnak a környezetemben, hogy nem igazán tudnak vele mit kezdeni. Az isteni krémlevesnél megáll a fakanál. Én sem érzem, hogy el lennénk halmozva spárga receptekkel, úgyhogy igyekszem segíteni. Hogy ne mindig csak leves legyen a spárgából.

Hozzávalók 2 személyre:

500 g zöld spárga

4 db főtt tojás

4-6 szelet bacon

2 szelet kenyér

olívaolaj

só, bors

Az öntethez:

3 ek olívaolaj

1 ek vörösborecet

1 kk dijoni mustár

só, bors

egy kis petrezselyem a tetejére

Miközben főtt a tojás, meghámoztam a spárgát, és kockára vágtam a szalonnát meg a kenyeret.

Egy serpenyőben olajat forrósítottam és megpirítottam benne a szalonnát. Amikor elkészült, szalvétára szedtem, és a serpenyőben visszamaradt zsiradékon megpirítottam a spárgát. Amikor a spárga is elkészült, megpirítottam a kenyérkockákat.

Az öntet hozzávalóit kis befőttesüvegbe töltöttem és lezárva erőteljesen összeráztam.

A spárgát, felkockázott tojást és kenyeret tányérra tettem, a spárgát leöntöttem az öntettel, végül az egészet megszórtam a sült szalonnával. Ha kell, lehet még sózni, borsozni, tetejére petrezselymet szórni.

Epres bodzazselé

Azt hiszem, ez a recept pofátlanul pályázik a blog történetének legegyszerűbb desszertje címre.

Az ötlet biztosan sok mindenkinek eszébe jutott már, én még csak most csodálkoztam rá, hogy milyen jó dolog is bodzaszörpbe csomagolni az epret.

Egy dologra kell csak odafigyelni, a zselé alapjául szolgáló por minőségére. Sok gusztustalan dologhoz volt már szerencsém életemben, és a H. R.-féle zselatin erősen közelít hozzájuk. Émelyítően büdös, élvezhetetlen enyvszagú, nagyon rossz volt vele dolgozni.

Szerencsére most nem ezt használtam a gyümölcstortához. Klasszikus vaníliapudingos zselés, amiből kimaradt egy kis eper, zselé, meg puding (igazából a piskóta volt kevés). Egyértelmű volt, hogy összeöntöm és így hagyom megdermedni, a végén meg majd leöntöm a maradék pudinggal. Ez csak egy kis mennyiség volt, de úgy gondoltam nem titkolhatom ezt a felfedezést, és pár nappal később egy rendes adagot csináltam.

A zselét a használati utasítás szerint készítettem el, folyadéknak higított bodzaszörpöt használtam. A szörpöt lehet kicsit töményebbre keverni, mint amikor isszuk, akkor az eper biztosan nem fogja elnyomni. A zselét poharakba töltöttem, beleszórtam a feldarabolt epreket és betettem a hűtőbe dermedni. Ennyi.

Nagyon jó párost alkotnak az eper meg a bodza, pláne egy kis vaníliaöntettel. Nem szoktam ilyeneket írni, vagy csak óvatosan, de meg merem kockáztatni, hogy ezt tényleg bárki el tudja készíteni.

Zöldségek bundában, pakora

Pár hete nagyon fellelkesültem, amikor láttam a River Cottage legújabb részeit, a vegetáriánus szériát. Különösen tetszettek az indiai és indiai beütésű receptek. Fogtam hát magam, beszereztem rengeteg zöldséget és előszedtem a már jól ismert Isteni Ízek c. könyvecskét, ami tele van indiai receptekkel. Valamiért nagyon vágytam egy teljes értékű, húsmentes lakomára, ami nem attól lesz húsmentes, hogy kihagyom a húst, vagy valamivel helyettesítem. Kizárólag attól, ami benne van. Felderengtek vegetáriánus boldog éveim, és máris tudtam, mi lesz az első, amit el fogok készíteni. Pakora. Zöldségek bundában, olajban kisütve, valami finom joghurtos mártogatóssal.

Sajnos eredetiben még nem volt alkalmam kipróbálni, de remélem, ezt hamarosan bepótolom majd.

Zöldségek bundában, aminek csak a fantázia szabhat határt. Gyakorlatilag bármit be lehet bundázni. Én most sárgarépát, cukkinit, zöld spárgát, újhagymát, gombát és spenótot sütöttem. Lehet még hagymakarika, krumpli, padlizsán, karfiol, de akár paradicsom is. Tényleg kimeríthetetlenek a lehetőségek.

Hozzávalók 35 dkg bundás zöldséghez:

35 dkg zöldség kisebb vagy vékonyabb darabra vágva, hogy a rövid sütési idő alatt is meg tudjon puhulni

100 g csicseriborsóliszt vagy sárgaborsóliszt

½ ek őrölt koriander

½ kk kurkuma

1 kk só

1/3 kk pirospaprika

bors

1,5-2 dl víz

olaj a sütéshez

Először a lisztet átszitáljuk (én nem szitáltam át, mert elfelejtettem), csak hozzákevertem a fűszereket és apránként a vizet, hogy csomómentes legyen. Annyi vizet öntöttem hozzá, hogy a kanál hátulját befedje, de azért folyós legyen. Negyed órát pihentettem, addig előkészítettem a zöldségeket. A répát hosszában felszeleteltem, a gombát szárával együtt vágtam fel, a cukkinit felkarikáztam, a spárgát megpucoltam és keresztben kettévágtam, (hogy beleférjen a tálba). Az újhagymát és a spenótot csak megmostam, letörölgettem.

Egy magasabb falú serpenyőben olajat forrósítottam. A zöldségeket egyenként a tésztába mártottam, és óvatosan húztam ki belőle, hogy tészta is maradjon rajta, de nem gond, ha nincsenek teljesen befedve. A zöldségeket a forró olajba tettem és aranybarnára sütöttem. Papírszalvétára szedtem, aztán rácsra, hogy ne puhuljanak meg. Mivel minél forróbban érdemes fogyasztani, ne késlekedjünk a fogyasztással.

Főfogásként fűszeres rizzsel, ropogtatnivalóként mártogatóssal ettem. Abszolút megvolt a teljes értékű étel fíling, nagyon laktató. Nagyon nagy élmény volt az újhagyma és a spenót ezen elkészítési módja, amiket új oldalukról ismertem meg. A hagyma édes lett, a spenót pedig eddig még nem érzékelt ízt kapott (azért biztos a citromos-korianderes rizs is közrejátszott).

Második alkalommal joghurtos mártogatóst kevertem ki hozzá: joghurt, erős pista, petrezselyem, só, bors ízlés szerint. Egy "Csengetett Mylord?" alatt észrevétlenül el is fogyott.